Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

I Uj tv-iilm készül Nemeskürti István „György barát’’ című forgatóköny­véből készít televíziós filmet Hajdúfy Miklós rende­ző és Nagy József operatőr. A film hazánk történetének egy jelentős, de sokak által nem ismert mozzanatát tárja majd a nézők elé. Képünkön: Hajdúfy Miklós rendező Szabó Gyula és Kőműves Sándor egyik jelenetét állítja be. (MTI-foto: Tormái Andor) Ki nyeri a Zsigulit? VOLÁN-iMozgalom az előzékeny» egymást segítő, biztonságos közlekedésért 1500 „benevezég'’ megyénkben -— IVtinftsílée a forgalomban Veszélyes és nehéz közle­kedési helyzetekben mind gyakoribb az idegeskedés, a kirívó szabálytalanság és ter­mészetesen ezzel arányban több az emberi életet, érté­keket tönkretevő balesetek száma. Nem egy vizsgálat megállapításában szerepel ez a néhány szó, „ ... udvarias, előzékeny magatartással mindez megelőzhető lett vol­na .. A biztonságos közlekedés érdekében a VOLÁN Tröszt az elmúlt napokban orszá­gos mozgalmat kezdeménye­zett a VOLÁN vállalatok gépkocsivezetői körében és értékes jutalmakkal ösztönzi valamennyi dolgozóját arra: kritikus közlekedési helyze­tekben segítsék elő a ked­vező, biztonságos megoldáso­kat. A mozgalom kezdeménye­zői abból indultak ki, hogy nehéz helyzetekben emberi módon viselkedni, a KRESZ- ben megfogalmazott jogok­kal, vagy a jogok szerint biz­tosított előnyökkel nem min­den áron élni olyan maga­tartás, amelyért elismerés és köszönet jár, mert emberi életek megmentését, személyi sérülések és anyagi károk megelőzését szolgálják, Az előzékeny, egymást segítő, biztonságos közlekedésre tö­rekvő gépkocsivezetőket sor­számozott dicsérő kártyákkal jutalmazzák, ezek sorsoláson vesznek részt és büszke tu­lajdonosaik akár egy Zsiguli személygépkocsit is nyerhet­nek vele. A főnyeremények között 15 kétszemélyes kül­földi társasutazás, tv-készü­lékek, hűtőszekrények, rá­diók, karórák, villanyborot­vák szerepelnek még. A Balesetmentes közleke­désért jelvény birtokosai „hivatalból” kapnak egy- egy kártyát, de a többit — megyénkben kétszázat —, a forgalomban tanúsított ma­gatartása alapján adják oda az arra illetékesek az udva­rias VOLÁN -gépkocsiveze­tőknek. A mozgalom 1972. áprilisában ér véget és má­jusban kerül sor a jutalmak kisorsolására. Összeállították a vadászati világkiállítás Fél év alatt majd másfél millió külföldi hazánkban vidéki programját Ä Mátra is várja a vendégeit A vadászati világkiállítás rendezői gondoltak arra, hogy a látogatók tízezrei lesznek majd kíváncsiak a kiállítás látnivalóin túl a magyar vadászat „kulissza- titkaira”, tehát arra, hogy hol és milyen körülmények között él a hír» hazai tró- feés vadóllomáry és mikép­pen éri el a magyar vad- gazdálkodás világraszóló si­kereit. Az IBUSZ — a vad- gazdaságok segítségével — a világkiállítás idején min­den érdeklődő számára le­hetővé teszi, hogy megláto­gassa azokat a zárt vadász­területeket és természetvé­delmi rezervátumokat, ame­lyek különben a vadállo­mány háborítatlan fejlődése érdekében a látogatók elől • egész évben „zárva” van- nak. Egyebek között a mátrai: erdőkben indítanak egy- * egy napos autóbuszkirándu- J lásokat. A vendégek megte-, kinthettk a parádi méntele- ' pet, a gyöngyösi helytörté- _ neti és vadászati múzeumot, * s a mátrai erdőség bebaran- J golása után megismerted- , hetnek a helyi vadgazdaság­gal is. Autóbuszokat indíta­nak a Duna-kanyar parker­deibe, ahol a látogatók kö­zelről is szemügyre vehe­tik a vadászati felszerelé­seket és tanulmányozhatják, azokat a módszereket, ama- j lyekkel óvják az erdőik élő- , világát. A tatai vadaskert- . be hetente négy ízben indí- i tanak majd különb úszókat. í Itt igazi élmény vár a ven­dégekre: az állami gazda­ság tataremeteség-pusztai területén szabadtéri élővad­bemutatóra kerül sor. A veszprémi állatkertben vadászmadár-bemutatókat rendeznek. Egy másik prog­ram: a vendégek Siófokról kelnek útra és felkeresik a ropolyi vadászterületet, va­lamint a gyulaji zárt va- dószvidéket, ahonnan egye­bek között a világrekorder dámlapát „származik”. A Tolna megyei Idegenforgal­mi Hivatal naponta szervez kirándulásokat a gemenci mocsárerdő világhírű va­dászterületére. A most elkészült gyors­statisztika szerint az első félévben kedvezően alakult idei idegnforgalmunfc. Hat hónap alatt 1 millió 380 ezer turista látogatott Magyar- országra a szocialista or­szágokból, a tőkés országok­ból 266 ezren érkeztek. A legtöbb turista északi és déli szomszédainktól érke­zett. Csehszlovákiából több mint 600 ezren, Jugoszláviá­ból — a 200 ezer fővel csök­kent turistaforgalom ellené­re is — több mint 360 ez­ren jöttek. A szocialista or­szágok közül az NDK-beli turisták száma emelkedett a legjobban. A tőkés orszá­gok közül a legtöbb vendég Költözik az iskola A napokban kezdték meg az egri Dobó Gimnázium költöztetését. A gépipari szakközépiskola műhelyfel­szerelését szállították az. új Malom utcai iskolaépületbe, a Csebokszárí városrész leg­első középületébe. Szeptem­ber 1-töl az új iskola, kü­lön igazgatással működik. Ipari Szakközépiskola né­ven. Évfolyamonként _ két finommechanikai és műsze­rész és két gépgyártástech­nológiai osztályt indítanak. A „régi Dobó” új neve Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola lesz, ahol egy nyelvi tago­zatos, egy éneik-zene és egy általános tagozatos osztály, valamint évfolyamonként egy erdészosatály működik majd. Fordította: Ferencz Győző fßfii, augusztus 19., csütörtök Pavlik felcsattant. — Ahhoz a ... Szóival... Ahhoz? — Igen, ahhoz — erősítet­te meg Lénocska. — Ha kell, hát kell. ter­mészetesen — fortyant fel Pavlik. — A helyedben én nem mennék! — Miért? — Gyászolsz és a kávé­házba szaladsz. Édesanyád emlékének tisztelete is visz- saatarthatna... Igen, Pavlik nak igaza len­ne, ha Marija Szergejevná- Val valóban történt volna valami.. ; Pavlik arca elfehéredett az izgalomtól, — Ezt egyszerűen nem ér­tem. Te egészen érzéketlen vagy. Ilyen, csapás... Én nem tudok magamhoz térni, de te a kávéházba futsz ta­lálkozni vaiaikivél... Kifes­ted a szádat! Kicsinosítod magad! Bocsáss meg, de kez­dem elveszíteni a tim. lele­temet irántad! Menj, menj. De én is elmegyek. Semmi ikeresni valóm nincs itt... Pavlik először beszél ilyen élesen és Lénocska megértette, hogy a fiú va­a német nyelvterületről ér­kezett, Ausztriából 85 ezer, az NSZK-bói 68 ezer turista látogatott Magyarországra. Az NSZK-ból és Franciaor­szágból 26 százalékkal töb­ben érkeztek, mint tavaly. Olaszországból másfél ezer­rel, a skandináv államok- dég. A tőkés országokból az ból 1100-al több volt a ven- idén eddig 30 ezerrel több vendéget fogadtunk, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. Az idegenforgalom devizabevételed az első fél­évben 6 százalékkal halad­ták meg az elmúlt évit. Ez részben azzal magyarázha­tó, hogy a turisták hosszabb, tartalmasabb üdülésre ké­lóban el akar menni. — Nézd, Pavlik — mond­ta a lány. — Dolgom után megyek. Nagyon fontos ügy­ben járok el! — Nem hiszem! — kiáltot­ta Pavlik. — Becsületszavamra! — Nem tudom felfogni, milyen titkos ügyeid van­, nak, amelyekről nem be­szélsz még nekem sem. Nem, már megbocsáss, de nem hi­szek neked! — Hallgass meg, Pavlik, elismerem, hogy igazad van mindenben — mondta hir­telen határozott hangon Lé­nocska. — Fordulj felém .. . Add becsületszavadat, hogy soha senkinek sem mon­dasz semmit. Azért kérem, mert feltárom előtted ezt az államtitkot. Pavlik hitetlenül nézett rá. — Államtitkot tárok fél előtted — ismételte meg Lé­nocska. — Senkinek egy szót sem szóltam erről, de neked elmondom. Nem tudom néz ni, mint gyötrődsz, őried- . Nem hiszem, hogy aljasnak vélsz majd... Megfogta Pavlik kezét és halkan beszélni kezdett: — Anyám él, érted cl! Egyszerijen eltüntették, ve­szültek fel, mint a korábbi években, amikor átlagos tartózkodási idejük még a nyári hónapokban sem ha­ladta meg az öt napot. Ha­zánkból az év első felében 23 ezerrel többen utaztak külföldre, mint tavaly. Tíz­ezerrel többen látogattak szocialista országokba és 13 ezerrel nőtt a tőkés orszá­gokba látogató magyarok száma, közölük a legtöbben Olaszországot keresik fel: az elmúlt év júniusában négyezren utaztak Itáliába hazánkból, az idén ugyan­ebben az időszakban több mint hétezren. szélyben van, titkos helyre vitték... Mindent elmondott Pav- liknak, amit csak tudott, beszélt Koroljovról és be­szélt Pronyinról is, a tábor, nők utasításáról. Pavlik elképedt. Rendkí­vül tisztelte és nagyon sze­rette Marija Szergejevnát. Anyára talált benne gyer­mekkorában elvesztett édes­anyja helyett. Amikor meg­hallotta a hírt, hogy Marija Szergejevna él, mintha' mind- járt visszatért volna belé az élet. De nagyon hamisan és hi­hetetlenül csengett neki a professzornő „halálával” kapcsolatos történet. — Hanemx tudod, Lénocs­ka, nekem ennek ellenére sem tetszik ez az egész — mondta, s mintha ideges lenne, megrándult a száj­széle. — Persze, én nem va­gyok specialista, de gondo­lom, hogy a mi kémelhárí- tásunk nélküled is fel tud­ná göngyölíteni ezt a dolgot. — Azért ítélsz így, mert nem vagy specialista — mondta Lénocska megfoán- tottan Koroljovra gondolva. — Az elhárítok ezt jobban tudják. Hallgass csak rám. A kijárathoz ment. — Ülj itt és várj engem, hamar megjövök ... Elment. Nem, Pavliknak egyálta­lán nem tetszett ez a his­tória. Saját szemével akar­ta látni Koroljovot. Húsz perc múlva 6 is egy kávéházi asztalnál ült és el kell ismerni, egyáltalán nem érezte magát kényelmesen — félt Lénocska szemébe nézni. Egy szerre megpillantotta a lányt. Halkan és nyugodtan be­szélgettek. Pavlik megköny- nyebbült. Azonnal megérez­te hogy ez az ember kö­zömbös Lénocska számára. Pavlik nem tudta volna megmagyarázni, hogy miért gondolt erre, de minden­esetre megnyugc'jeH­Koroljov Mar a Szerge- jevnáról beszélt A mozgalom szervezői nem titkolják céljukat, szeretnék, ha erkölcsi elismerés, az anyagi jutalom lehetősége ösztönözné a VOLÁN-gépko­csivezetőket a példamutató magatartásra, a közutak biz­tonságának további javításá­ra és előzékeny, egymást se­gítő közlekedésükkel a moz­galom mind szélesebb körű elterjesztésére is. Szerkesztőségünk is ren­delkezik dicsérő kártyákkal, amelyeket a közúti forga­lomban jelesre vizsgázó au­tóbuszvezetőknek, tehergép­kocsi-vezetőknek, taxisoknak kívánunk átadni. A megye 1500 gépkocsivezetőjét érintő mozgalomról ezért oly mó­don is hírt adunk, hogy a Népújság hasábjain nyilvá­nosságra hozzuk az általunk megdicsért gépkocsivezetők neveit. — Igaz, hogy ezt nem ter­veztem, de megkértem, ír­jon magának — mondta a férfi, amikor átnyújtotta a teleírt papírlapocskát. Lénocska türelmetlenül falta a sorokat. Kevésszavú levél, de édesanyja kezeírá. sa volt, az ő mondatai, és Lénocska szívéről hatalmas kő esett le. „Drága kislányom, ne nyugtalankodj miattam — Ir­ta Marija Szergejevna — minden rendbejön majd. Tartsd magad keményen. Marna.” — Hamarosan viszontlát­hatják egymást — jegyezte meg csak úgy mellékesen Korol jov. — Még egy-két hót és minden a rendes kerékvágásba zökken. — Köszönöm — mondta Lénocska. — Maga nem is képzeli, mennyire keserves az én életem így. Még vagy öt percig ültek, aztán elbúcsúztak egymástól. Pavlik egész éjjel hány­kolódott az ágyában, az for­gott a fejében, az a hihetet­len és váratlan dolog, amit Lénocskától hallott. Mikor már hajnalodott, Pavlik saraktól sarakig jár­kált kis szobájában és kész volt cselekedni. Elhatározta, hogy beszél Koroljov pa­rancsnokságával. Korán reggel bement a kórházba, elkéredzkedett a főorvostól és a főparancs­nokságra indult. — Látnom kell Pronyirt tábornokot — mondta az en­gedélyeket kiadó irodában. — Kérette önt? — kérdez­te egy fiatal hadnagy. — Nem — mondta Pav­lik —, de nekem feltétlenül beszélnem kell vele. — Milyen ügyben? — Kovrigina halálával kapcsolatban. A hadnagy felvette a házi. telefon hallgatóját. És Pavlik már bent is voll a tábornok szobájában. vówm 22. — Jó napot, Jelena Vikto­rovna. hogy érzi magát? Azt hiszem találkoznunk kell. Le­velem van az ön számára ... Hogy megörült Lénocska! Sietve készülődni kezdett. Aztán, emlékezve Pronyin fi­gyelmeztetésére, megkereste a táskájában, a papírszelet- két, melyre Tkacsev telefon- számát jegyezte fel és felhív­ta az őrnagyot. — Grigorij Kuzmics? Itt Jelena Viktorovna Kovrigina. Épp, hogy felhívott Vaszilij P etrovics, levelet hozott édes­anyámtól. Arra kért, hogy találkozzam vele a Nációnál kávéházban... — Nagyon jó, Jelena Vik­torovna — felelte Tkacsev. — Menjen csak el. Csak arra kérem, semmit se mondjon Koroljovnak... Lénocska gyorsan rendbe­hozta rövidre nyírt haját, ki­festette a száját. — Hová mész? — kérdez­te idegesen Pavlik. — A kávéházba. Nein le­szek sokáig. — Miért mész?-- El kell mennem, Pav- i k szükséges), ___*1,

Next

/
Thumbnails
Contents