Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

Iff iiaférozcat tizenöt hónapja r 'Ä rendel etek, h atározatok íontos szabályozói életünk­nek. Legtöbbjük tartalmát azonban többnyire csak a hi­vatalos szervek, az érdekelt szakemberek ismerik. Van azonban néhány kivétel, né­hány olyan határozat, amely­nek számát éppúgy megje­gyezzük, akár ismerőseink nevét. Ezek közé tartozik az 1013-as — teljes nevén a kor­mány 1013/1970. (V. 10.) szá­mú határozata — is, amely a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szól. A határozat megvalósításá­tól természetesen a legtöbbet azok a dolgozó nők remélik, akik ágazatuk termeléséből a legnagyobb arányban veszik ki részüket, és helyzetük is leginkább szorul javításra:a könnyűipar, s ezen belül is a textilipar nődolgozói. A tex- ' tilipar csaknem 112 ezer dol­gozója közül ugyanis majd­nem 80 ezey a nő. A határozat megjelenése után, az ágazatot illetően a legnagyobb feladat a Köny- nyűipari Minisztériumra és a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetére hárult. A mi­nisztérium a határozat meg­jelenése után a vállalati igazgatókkal megtárgyalta a teendőket, majd — még a múlt év közepén —, a szak- szervezet egyetértésével — irányelveket dolgozott ki a vállalati gazdasági és szak- szervezeti vezetők számára, arra kérve őket, hogy a ne­gyedik ötéves tervvel össz­hangban álló, körültekintő elemzéseken alapuló tervei­ket 1970. októberének végé­ig állítsák össze. Az azóta megszületett ter­vek főként a munkakörülmé­nyek javítására, a szociális gondoskodás kiterjesztésére, a tanulás, a továbbképzés feltételeinek javítására és a nőknek a vezetésbe való fo­kozott bevonására irányul­tak — legalábbis ez tűnik ki a minisztériumnak beküldött vállalati jelentésekből. Elsőként — érthető módon —, főként a könnyebben megoldható feladatok kerül­tek sorra, így például több Kezdő nyugdíjasok gondja Miért késik az első nyugdíj ? Kezdő nyugdíjasok gyako­ri panasza, hogy a nyugdíj­ba kerülés napjától hosszú idő — gyakran több hónap — telik el addig, amíg az első nyugdíjat megkapják.' Hogyan lehetne ezen segíte­ni, vagyis ki, melyik hiva­tal, hatóság követ el mu­lasztást? Bármilyen furcsa, de úgy igaz: nem az SZTK, illetőleg nem a nyugdíjin­tézet „készülékében” van a hiba, hanem többnyire a nyugdíjba vonuló dolgozók kezdik el későn a nyugdíj megállapításához szükséges ügyek intézésiét, illetve ira­tok beszerzését. Kétségte­len, hogy a munkáltató ille­tékes munkaügyi vezetői, szakemberei, sőt a társadal­mi és tömegszervek vezetői hibáztathatok, marasztalha. tők el a leginkább a szük­séges felvilágosítások mel­lőzése miatt. Ugyanis — amint a Társadalombiztosí­tási Igazgatóság nyugdíjosz­tályának vezetőjétől megtud­tuk — a nyugdíjba vonulás előtt a dolgozónak már egy évvel korábban meg kell kezdenie a szükséges iratok beszerzését. Abban pedig, hogy milyen igazolások, ira­tok kellenek a nyugdíj meg­állapításához, a munkahelyi nyugdíj előkészítő albizottsá­gok, vagy ahol ilyen még nem működik, a társadalmi és tömegszervezetek és a munkaügyi előadók nyújta­nak segítséget. Ha tehát _ a nyugdí jba készülő dolgozó a kellő időben beszerzi a szük­séges iratokat, azok alapján a nyugdíjintézet egy hónap Ügyintézési idő után meg kezdi a nyugdíj folyósítását. helyütt felmentették a nagy- családos és az egyedülálló anyákat az éjszakai műszak vállalása alól, több vállalat — így például a Pamuttextil Művek — a hasonló helyzet­ben levő anyáknak különfé­le pótlékokat és egyszeri se­gélyeket nyújt a részesedési alapból. Máshol — így a Pá­pai Textilmüveknél, a Len­fonó- és Szövőipari Válla­latnál, az Albertfalvi Cér- názóban — a szövődében, a fonodában és más munkahe­lyeken 20—25 éve gépen dol­gozó, nyugdíj előtt álló nők­nek kiemelt fizetést, részese­dést, jutalmat vagy pótlékot adtak, illetve — régi fizeté­sük meghagyásával —, könnyebb munkakörbe he­lyezték őket. Jó néhány pél­da van arra is, hogy a vál­lalatok háztartási gépeket szereztek be, s azokat dolgo­zóik ingyen vagy kedvezmé­nyesen vehetik igénybe. Né­hány vállalatnál — például a Kőbányai Textilműveknél a csomagolóüzem gépesítésé­vel, a Kenderfonó- és Szö­vőipari Vállalatnál rekons­trukcióval — sikerült meg­szüntetni a nők éjszakai mű­szakját. Más helyeken vi­szont a fizikai munka meg­könnyítésére, a zaj és a lég­szennyezettség csökkentésére történtek intézkedések, a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat, a győri Richards Fi­nomposztógyár pedig több nőt helyezett vezető pozíció­ba. Mindez természetesen csak a kezdet. A rövid időre szó­ló elgondolásokat és intézke­déseket most már hosszabb távra szóló terveknek, olyan intézkedéseknek kell követ­niük, amelyek feltételei csak hosszabb idő alatt teremthe­tők meg. Ezek közé tartozik például — mint rendkívül fontos, de korántsem egyetlen feladat —, a nők éjszakai műszak­ban való foglalkoztatásának fokozatos csökkentése. A tex­tilipar 80 ezer nődolgozója közül ma 70 százalék dolgo­zik három műszakban. A ne­gyedik ötéves tervben a tex­tilruházati iparban megva­lósuló nagyszabású rekon­strukció —, a termelés eme­lése mellett —, a gépi munka korszerűsítését is célul tűzi, s a termelékenység emelke­dése módot ad arra, hogy csökkenjen az éjszakai mű­szakban foglalkoztatottak száma is. Az éjjeli műszak általános megszüntetését azonban nem tűzi — nem is tűzheti —, cé­lul a textilipar, már csak azért sem, mert a mind kor­szerűbb berendezéseket, a le­hető legjobban ki kell hasz­nálni. De szólnak más érvek is emellett, amelyeknek igaz­sága könnyen belátható. A számítások szerint ha a tex­tilruházati ipar általánosan megszüntetné a harmadik műszakot, az ipar értékkie­sése megközelítené a húsz százalékot, azaz a 4,2 milli­árd forintot (ennyit termel­nek ma az éjszakai műszak­ban), s — az exportbevéte­lek elmaradásáról most nem szólva — nagy mennyiségű importra lenne szükség, vagy pedig 7—8 milliárd forintos újabb beruházásra. Emellett — ha az éjszakai műszak ki­esne — a mostani heti 42,67 órás munkahét 44 órásra nö­vekednék, s az éjszakai pót­lék megszűnése is 10—15 szá­zalékkal (havi 200—250 fo­rinttal), csökkentené. a havi bért, vagy késztetné az ál­lamkasszát ennek pótlására. Az éjszakai műszakkal kap­csolatban is vannak azon­ban teendői a vállalatoknak: ilyen mindenekelőtt az éjsza­kai munka körülményeinek javítása, az egyedülálló és a nagycsaládos anyák számára az éjszakai mimika vállalá­sának önkéntessé tétele. Olyan ösztönzési és munka­végzési rendszer kidolgozása, amelynek nyomán e műszak­ban főként férfiak dolgoznak majd. A növekvő műszaki színvonal mindinkább' lehe­tővé teszi az úgynevezett csökkentett felügyelétű mű­szakok szervezését is —, fő­ként a szintetikus szálakkal dolgozó üzemekben. Annak érdekében, hogy a később születő intézkedések valóban ott segítsenek, ahol az a legfontosabb, a minisz­térium a könnyűiparban dol­gozó nők helyzetét részlete­sen elemző, átfogó tanul­mányt készít. Külön vizsgál­ják azt is, hogy a könnyű­ipar mint ágazat milyen mó­don járulhat hozzá a csalá­dokban ma főként a nőkre háruló problémák megoldá­sához. A nők gazdasági és szociá­lis helyzetének megjavításá­ra hozott párt- és kormány- határozat végrehajtása tehát nem kampány, hanem állan­dó feladat, amely a minisz­tériumi és a vállalati munka szerves része, s az intézke­dések anyagi és egyéb felté­telei fokozatosan teremtőd­nek meg. S. G. A „felhőkarcoló” - belülről V A taronyház a déli lakó­telepen magaslik — a város fölé. Nem hagyhatja észre­vétlen a megrakodva feléje siető fürge országút, hiszen tisztelettel körözik még a madarak is, s ékességébe valósággal belehunyorog a hegyek mögül felszálló nap Gyöngyös, s egyben Heves megye nevezetessége a ha­talmas, húszszintes épület, amelyről már a születése előtt élénken beszéltek^ Té­ma volt gyarapodásában: körülfonták egy kis miszti­kummal, az izgalom, az ag­godalom, a várakozás, a tü­relmetlenség hangján szól­ták róla, aztán fokozatosan a csodálaté lett. Kívülről — kuriózum ma­radt máig is. Belülről — mindinkább csak köznapi valóság... Róbert Károly utca 23. Ti­zenkilenc emelettel. egy úgynevezett szerelőszinttel, meg a tetőterasszal. Lakásnézőben A lépcsőházban, a föld­szinti liftajtó előtt még az építkezés nyomai. A felvo­nó előtt várni kell, bizony­talanul topogunk többen is, mert nem valószínű, hogy a berendezés már tökéletes. Végül is egy szerelő jóvol­tából csak előáll a függőle­ges pályán sikló „járgány”, aztán egy kis „zongorázás” a kapcsológombokon, s in­dulunk a kívánság szerinti megállók felé. A panorámát nem hagyhatjuk ki — gye­rekes kíváncsisággal, élve­zettel — természetesen csak a tizenkilencedik emeleten lépünk ki a fülkéből. A né­hány lépcsőnyi magasság­ba már gyalogosan emel­kedünk. A tetőről — ame­lyet jókora mellvéd ölel, s emögött kitűnően lehet pél­dául napozni, vagy éppen­séggel üldögélni, beszélget­ni, kártyázni délután, este­felé a ventillátorcsoport kö­ré épített padokon — való­ban remek a kilátás! Visszafelé szétnézünk még a huszadikon is egy kicsit: vendégszobák, a házbeliek klubhelyiséged, ruhaszárító termek, lomkamrák — ol­vassuk az ajtókról sorra. A tizenkilencediken fiatal marna, ölében kicsinyével: — Itt lakunk az egyik két­szobásban — mondja. — Szívesen megmutatom, de előre elnézést kérek, mert még csak pár napja hur- colkodt.unk ide, s a bútort ezután akarjuk megvenni. Perlmann Györgyék laká­sa — így „üresen” is szép, tágas, kellemes. Kényelmes a távfűtés, érdekes, hangu­latos a loggia, különösen praktikusnak látszik a be­épített bútorzaté, felszere­lésű kis konyha, amelyet Négyszobás a házmester otthona is. Természetesen: örül neki. Mi nem irigyel­jük, hiszen amint az éppen tizenkilenc pontból álló „ügyrendet” végigfutjuk, valósággal belefáradunk a tengernyi tennivalóban. Hiá­ba, ekkora épületben — kéft házmester esetén is — annyi a munka, hogy aligha ma­rad mellette az embernek másra ideje... Erre azon­ban talán még nem is gon­dolták Pál Józsefek, mivel — új lakók ők is... A gond — marad Már elég mozgalmas a ház: 157 lakásából több mint százhúszban bérlők vannak. Bár még nincs meleg víz, csupán ideiglenes engedély­ivel működik a személylift, s ebből is csak az egyik, de az épületben zajlik az élet. — Sokat „csúszott” az épület — mondja a torony- házat „birtokló” Gagarin Hőerőmű Vállalat beruházá­si osztályvezetője, Pócs Ala­dár — és sajnos még min­dig várni kell teljes elké­szültére. Augusztus 18-án azonban talán végre sikerül túljutná a műszaki átadá­sokon is, s valamennyi bér­lőnk beköltözhet. Legkésőbb szeptemberben pedig meg­jön a meleg víz... A hatalmas toronyházzal — amely például áramfo­gyasztását tekintve egy há- rom-négyezres lélekszámú községhez hasonlítható — persze még ennél a jó hely­zetben lévő vállalatnál is csak csökkentük a lakásgon­dokat. Továbbra is jócskán marad igénylő. S ezzel — ahogy az épü­letből ismét kilépünk az ut­cára — nagyon is a mában vagyunk... Győni Gyula üvegfal választ el a „nagy- szobától”. Az üvegfal a két helyiség közös asztalkája fe­lett nyitott: tálalásra, étke­zéshez egyaránt alkalmas. A szobából egy függönnyel külön is leválasztható, így nem zavarja funkciójában a másik helyiséget... — Sokáig albérletben lak­tunk — emlékezik a fiatal- asszony — mindent össze­vetve: havonta ezer forintot is kifizettünk a tulajdonos­nak. Ennélfogva mondani sem kell, hogy nagy meg­váltás ez a lakás az életünk­ben! Laknis Gáborék — mint egy másik laikásban megtud­juk — a pesti Rákóczi utat cserélték fel a gyöngyösi Róbert Károly utcával, de nagyon jól érzik magukat itt a toronyház magíassá- gában is. Kiváltképpen a kis Tibiké — kéteszteiadős fiuk —, aki július óta ki­zárólagos joggal kisajátítot­ta magának a kisebb szo­bát. — Mindkét részről voltak már nálunk a pesti szülők, s miután végre közelről is szemügyre vehették az új lakást, menten megnyugod­tak, nem sajnálják annyira, hogy eljöttünk a közelükből — meséli mosolyogva Lak- nisné... Pár emelettel lejjebb: — Szép is, jó is ez a négy­szobás lakás, de higgyék el, hogy sok gondot is ad: majdhogynem még egy füg­gönyt sem tudok használni a régiből. S bajban vagyunk a bútorokkal is: alig talál­juk valaminek a helyét...! Aztán itt van például ez a meleg víz is: csak már lát­nánk, éreznénk végre! Megkockáztatjuk a kér­dést: — A korábbi lakásukban is volt meleg víz? — Ugyan, hová gondol?! Egyre nehezebb munkaerőhöz jutni Szőlőprések a háztáji gazdaságoknak 5tócffi5J, jele szőlőprést készít a gazdaságok részére. Ebben az évben mintegy hatezer kisebb-na- gyobb szőlőprést szállítanak a bortermelő vidékekre. (MTI foto— Király Krisztina fAlvételte A KSH összesítése szerint a munkások körében' az utóbbi hónapokban mérsék­lődött a munkaerőmozgás. Az állami iparban az első fél évben 13 642-vel keve­sebb volt a munkahelyvál­tás, mint egy évvel ezelőtt, vagyis ennyivel kevesebb munkahelyen cserélődtek, a munkások. Kevesebb a ki- és belépés, bár ezeknek a száma némileg eltér a mun­kahelyváltásokétól, mert nem töltöttek be minden megüresedett helyet, ugyan­akkor új munkahelyekre vettek fel embereket, s a kilépők közül nem minden­ki helyezkedett el ismét az állami iparban. A munkahelyváltások csökkenése az első negyed­ben még nem volt számot­tevő. Viszont jelentős volt a második negyedben, ami­kor a tavalyi 82 549 helyett ezúttal 69 398 helyen cseré­lődtek a munkások. Az állami ipari vállalatok­tól az első félévben a nyug­díjasokkal, a betegekkel együtt 179 863 munkás lé­pett ki, 212 941-gye! keve­sebb. mint a múlt év azo­nos időszakában, s ugyan­ezekhez a vállalatokhoz a megüresedett és az újonnan létesített munkahelyekre 163 ezer 46 munkást vettek fel. A ki- és belépések közötti különbség arra is utal, hogy egyre nehezebb munkaerő­höz jutni. Az idén a máso­dik negyedévben például 17 ezerrel kevesebb volt a je­lentkező, mint egy évvel ko­rábban, s ötezerrel keve­sebb, mint 1971. első negye­dében. A kilépések és a munka­helyváltások egyébként a legnagyobb mértékben a gépgyártó, a villamosgép- gyártó, a fémtömegcikk, a fafeldolgozó és a papír­iparban', továbbá az élélmi- szeripai-ban mérséklődtek. A második negyedévben példá­ul a villamosgépgyártó és a fémtömegcikk iparban 30 százalékkal kevesebb mun­kás váltott munkahelyet, minit a tavalyi második ne­gyedévben. 1971, augusztus lk_ |g

Next

/
Thumbnails
Contents