Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
Szerelmem, segíts! Olasz film vígjáték ' Ennek a filmnek emberi számítás szerint meg kellene buknia, annyira nem filmszerű. A téma elcsépelt, a két főhős, az asszony meg a férje unos-un tálán arról beszélnek, mennyire szeretik egymást, mennyire nem tudnak és nem is akarnak egymás nélkül élni. Ennek bizonyítására történik közöttük minden, hol egy akarattal, hol külön-külön keresve az egymásért való küzdelem végső megoldását Mindig a végsőt a bizonyosat akarják egymásról tudni és egyáltalán tudni akarnak valami bizonyosat amiről folyton hazudó znak. Akarnak ők hazudni? Minden szavukkal bizonyságtételt adnak nemes és nagyvonalú szándékaikról, érzelmeikről, fecsegnek és fecsegnek, míg a celluloid-szalag bírja, már a néző agyán dobol az a jól ismert olasz temperamentum, szinte kétségbeesve várjuk már, mikor böki megint oda a lefordíthatatlan kérdést az asszony a férfinak: E? Sóhaj ez, kérdés, sum- mázás, megvetés, kihívás, rágalmazás, gyanúsítás, hívás, könyörgés és visszakérdezése is egész életének ez az egy hang,, ez az egy nyomorult e-hang, ahogyan és amikor ez az érett asszony szembefordítja a kérdéssel önmagát és férjét. Már nem is figyelünk oda, milyen lázadóan és lázítóan harsog az asszony szájában a vallomás: „Szeretlek!’? — csak ezt a kérdést várjuk, ezt az egy hangot, amely újra lendületet ad a harcnak, a képek mozgásának. Fárasztó út után eljutunk a lélektanilag pontosan kiszámítható véghez ebben a törékeny eseménysorban is, de közben megesik a varázslat: Giovanni és felesége, ez a nem is túl szép, nem is valami túlművelt nagyvilági nő levetkőzi előttünk azokat a ki- sebb-nagyobb ruhákat, amiket a társadalmi konvenciók rájuk raknak: ott állnak előttünk teljes érzelmi és erkölcsi ruhátlanságban, értjük és megértjük sorsukat, mert a víg hangulatból, a köny- nyedén és sokszor odadobott mondatok mélyéről felszivárog a játék és az élet furcsa képlete: mindent önmagunkért csinálunk ezen a világon és ha van önzés, amely nem ismer fegyelmet és korlátokat, akkor az a szerelemben van. Ez az a varázslat, ami sikerült ebben a filmiben. Nem nevetünk harsogóan, azt sem mondhatjuk, hogy a luxus- környezetben. felvett képsorok szokatlanságukkal vagy újszerűségükkel meglepnének minket, mert a francia és olasz krimik már hozzászoktattak, hogy a nagy bűnök csak nagyon elegáns helyeken az igaziak és a luxust csak úgy mellékesen mindig tálalni kell, mert az megteszi a magáét Azt sem állítanánk, hogy nem írtak már szellemesebb párbeszédeket, hiszem a szerelem gyötrelme évezredek óta kitűnő szöveggyártókat szült a világra. És mégis ismerőseinkké válnak a film hősei, mert az étet mindennapi realitásait mondják el, azt a bűnös magunkat aki hiúságánál. önzésénél és érdekeinél fogva úgy játssza az élet nagy-nagy sakkpartiját hogy közben azt hiszi, az ellenfele merő ostobaságból lépkedi mellette a magáét A film hangvétele arról győz meg, hogy a kitűnő jellemszínész, Alberto Sordi nemcsak a főszerep eljátszásában kiváló, de rendezőnek és forgatókönyvírónak is elsőrangú. Ahogyan figuráit megteremti és élénk állítja, szégyenlősen és okulásul, az nagy emberismeretre vall. Talán ezért is sikerülhetett ez a film ilyen jól, annak ellenére, hogy a hősök a sok-sok fecsegéssel teletömték a filmkockákat? Igen, ezért! Monica Vitti bájosan és teljes hitelességgel alakítja a hisztérikusan önző asz- szonyt, komolyan véve a humort és az őszinteséget. A rendező Sordi színész- és játékvezetésére talán a legjellemzőbb ahogyan a játéknak ama bizonyos harmadik személyét megjelenítve Silvano Tranquilli részt vesz ebben a választékos komédiában. Piero Piccioni igényes és kulturált zenéjét meg kell említenünk. Ebben a filmben a hangok nagyon filmszerűtlenül, de nagyon hatásosan érvényesülnek. (farkas) Olaszországba készül a gyöngyösi Vidröczki Együttes Két évvel ezelőtt Gyöngyösön vendégszerepeit az olasz Goricia város folklóregyüttese, amely itt-tartózkodása során baráti kapcsolatba került a megye táncosaival, népi muzsikusaival. A kapcsolat, barátság, azóta sem szakadt meg, s ennek köszönhető a Vidróczki Együttes Olaszországba szóló meghívása. Az 50 tagú népművészeti csoport augusztus 23-án, Szívós József városi művelődési központ igazgató és Zeltner Imre művészeti vezető irányításával indul a tíznapos útra, amelynek során Friori tartomány öt városában: Udinében, Goriciában, To- poglianóban, Aquileiában és Gradón lép műsorával közönség elé. Az együttes programját, miként nemrégen az egri bemutatkozáson láttuk, hallottuk: Holló Erzsébet virágénekei és Pribolyszky Mátyás citeraszámai színesítik az olasz úton is. — Pompásan — felélte Marija Szergejevna. — De magyarázza meg nekem, hol vagyok. A tiszt csak vállat rántott. — Messze, túl az óceánon. A hírszerző szolgálat titkos börtönében. Kellemetlen ez önnek? — S mi módon kerültem én ilyen messze? — kérdezte Marija Szergejevna ironikusan. — A korszerű légi szállítóeszközökön — magyarázta a tiszt. Ma már nem okoz fejfájást, ha néhány óra alatt az egyik féltekéről, a másikra akarunk szállítani valakit. — Csakhogy én nem tudom elképzelni, miképpen lehet Moszkvából elszállítani egy embert az ő beleegyezése nélkül, — jegyezte meg Marija Szergejevna és újra nyugtalanság fogta el. — Azt l 4071. augusztus 18* szerda* hiszem, ez mégsem olyan egyszerű! — ön téved — mondta szívélyes hangon a tiszt. — Ha akarja, nyomban megmagyarázom. — Igen, hogyne akarnám! — Parancsoljon. Magát minden bizonnyal Moszkvában, vagy ha pontosak akarunk lenni, Paszecsnaja állomáson fogták el. Aztán altatót adtak önnek, mély álomba nehezült, s egyik diplomatánk személyi csomagjaként idehozta. Bizonyára ön is tudja, hogy a diplomáciai csomagokat nem nézi meg a vám. — Minden nagyon hasonlít egy detektívregényhez, de kevéssé hihető, — jegyezte meg gúnyosan Marija Szergejevna. — Moszkvából nem olyan egyszerű egy embert elszállítani csak úgy! Ö maga nagyon élesen beszélt, de a szíve nyugtalanul vert. Emlékezett, hogy az újságok gyakran közöltek híreket különböző esetekről. Példáiul az egyik diplomata illegálisan akart kivinni egy embert a Szovjetunió határain túlra. Szándékának véghezvitelében. a szovjet határőrség ébersége akadályozta meg. De hiszen a határőrök nem tekintenek minden esetben bele a diplomatacsoma- gok titkaiba! Valóban így került volna ki? Az életben ma sok valószínűtlen történik! S mintha meg akarná erőt síteni ebben a hitében Marija Szergejevnát, a tiszt is emlékeztetett erre az esetre. — Nem egy alkalommal szállítunk így embereket — jelentette ki. — Erről a szovjet újságok is sokat írtak. Igaz, egyszer nem volt szerencsénk. Többségében azonban sikerül az akció. Nem akarta elhinni azit, amit ez a tiszt mondott. „Ha ez így van — gondolta Marija Szergejevna, akkor egészen magam vagyok. Egyedül, távol a hazától, távol az embereinktől...” — Mit akar tőlem? — kérdezte dühösen Marija Szergejevna. — Itt egy papír. Mihelyt kijelenti, hogy tovább nem akar a Szovjetunióban dolgozni és politikai menedékjogot kér, elhagyhatja ezt a szobát! — Ehhez nekem nem kell P ________________ N agy nihőtől# — őrmchen Renner Kálmán bemutatkozása Egerben A művész munka közben. A éremművészet évszázadok óta előkelő helyet foglal el a képzőművészet műfajai között. Kicsit az a funkciója, ami a szonettnek az irodalomban. A nagy szobrászok is mindig olyan sajátos kifejezési eszköznek tekintették az érmészetet, amely az alkotói szándék koncentrálását, sűrítését, a mesterségbeli tudás sok fortélyának az ismeretét igényli. Tenyérnyi felületen megörökíteni egy kor hangulatát, tükrözni technikai fejlettségét, megragadni a leglényegesebb jegyeket a művészi szándék kifejezésére — minden időben izgalmasan — ön naiv — mosolygott a tiszt. — Gondolkozzék. — Maga a naiv, maga nemtudomki! Marija Szergejevna csöndesen egy könyvet vett a kezébe és tüntetőén olvasni kezdett ★ Már egy egész hete, hogy megtörtént a félrevezető célzattal rendezett temetés. Megkezdődött a szünidő. Lé- nocska barátnői pihentek, sétáltak, kirándultak a városon túlra, tábortüzet gyújtottak — egyszóval erőt gyűjtöttek, de Lénocska állandó idegfeszültségben élt. Nyugtalanította édesanyja sorsa, akiről semmit sem tudott, félt a körülötte tevékenykedő, de ismeretlen és láthatatlan ellenségtől, attól, akiről oly sokat és gyakran beszélt néki Koroljov. Erősen megviselte a holttest felismerésének históriája. Pavlik, amint csak tőle tellett, mellette állt ezekben a nehéz napokban, éppúgy, mint legelőször, minden este eljárt Kovriginékhoz. Most is Lé- nocskánál ült. S aztán teázni mentek a konyhába. Hallgatagon itták a teát, Lénocska feszülten figyelt, nem csendül-e meg a telefon. Koroljov majdnem minden nap felhívta őt. „Jó napot, Jelena Viktorovna. Édesanyja üdvözli önt. Kitűnően érzi magát, kéri, ne nyugtalankodjék.” Koroljov egyszer sem akart Lénocskával találkozni, mindig ugyanazt mondta és tömören, de ez így nagyon jó volt. Ma még nem közölt semmit Lénocskával, s a kislány / nagyon nyugtalankodott. £ Késő este szólalt meg a te-( lefon. | |Folytatjuk) szép feladatot jelentett az alkotók számára. A magyar éremművészetet olyan nagy mesterek emelték nemzetközi rangra — mint Beck ö. Fülöp, Ferenczy Béni, Pátzay Pál. Borsos Miklós, hogy csak néhányat említsünk a legjelentősebbek közül. A FIDEM (Nemzetközi Éremszervezet) 1968-as párizsi és 1969-es prágai nagy nemzetközi seregszemléje egyértelműen mutatta, hogy az éremművészet napjainkban reneszánszát éli. Renner Kálmán soproni érmész évek óta szép hazai és nemzetközi sikereket mondhat magáénak. 1959 óta foglalkozik aktívan érmészettel. A művészet iránti rajongó szeretetét, kézügyességét, nagyapjától örökölte, aki jó hírű rézmetsző volt. Finoman cizellált kancsóit bécsi, berlini múzeumok őrzik. Renner Kálmán kezdetben inkább csak a maga kedvtelésére készítette el Petőfi, Schubert, Wagner portréját. A Haydn-reliefnek már olyan sikere lett, hogy öt hazai kiállításon is bemutatták. Eddig mintegy kétszáz emlékplakettet, érmet készített. Évek óta őt bízzák meg a budapesti nemzetközi zenei versenyek plakettjeinek az elkészítésével is. 1960 óta vesz részt megyei, területi, országos és külföldi kiállításokon. A külföldi kiállítások közül legjelentősebb a párizsi és a prágai biennálé. A FIDEM párizsi kiállításán 15 érmét mutatták be. Négy ízben volt önálló gyűjteményes kiállítása. Emlékplakettjeit a hagyománytisztelet, a hasonlóságra és a karakter erőteljes megragadására, kifejezésére való törekvés jellemzi. Renner Kálmán munkásságára külföldön is felfigyeltek. Az utóbbi években angol, német, olasz és csehszlovák lapok is ismertették, méltatták rnun(C sászár István tudósítónktól): Köztudott, hogy Füzesabony az utóbbi években a rohamosan fejlődő gyarapodó nagyközségek közé került. Gomba módra szaporodnak a kisebb-nagyobb üzemek, az ÁFÉSZ és a két termelőszövetkezet egyre több munkalehetőséget ad a lakosságnak. Ez viszont egy újabb gondot és problémát is okoz: a fiatal dolgozó szülők gyermekeinek óvodai elhelyezését. Ezen a helyzeten és a feszítő gondokon segített az a társadalmi összefogás, amely az idén tavasszal kezdődött el a községben. Az ÁFÉSZ és a Petőfi Termelőszövetkezet közös anyagi hozzájárulásával idényóvodát nyitottak, amely azóta is szépen, dicséretesen működik. Az ÁFÉSZ 50, a termelőszövetkezet pedig 20 ezer íorintos támogatást kásságát. Érdemes idézni dr. Otto Herbert-nek, a csehszlovákiai éremgyűjtő egyesület elnökének egyik tanulmányából a következő sorokat: „Renner éremművészete a legnagyobb figyelmet érdemli, mivel nála sohasem öncélú kísérletezésről és a minden áron való modemkedés- ről van szó, hanem az élet, a könyezet megkapó szépségéről. Érmei egy pontosan követett irányvonal megvalósításai. melyek főleg archi- tektónikus koncepciójukkal meggyőző hatásúak, és részleteikben is tökéletesen megoldottak.” Érmei magyarországi múzeumok mellett ma már ott vannak ausztriai, németországi, hollandiai, lengyelországi, szovjetunióbeli, amerikai, spanyolországi múzeumokban. Mélyreható kutató- és elemző munka előzd meg minden alkotását. Gyakran könyvtári anyagot kell áttanulmányoznia, amíg egy emlékplaketthez megtalálja a legjellemzőbb, legkifejezőbb portrét, s azt a motívumot, amely alkalmas arra, hogy tenyérnyi felületre sűrítve egy életmű, egy eszme lényegét. A soproni érmész azt tűzte ki feladatának, hogy művészetével azoknak állít emléket, akik a magyar és az egyetemes kultúra, tudomány fáradhatatlan harcosai voltak. Érmei között a Liszt, Erkel, Chopin, Bartók, Verdi, Marx, Engels, Lenin, Michelangelo, Toulouse-Lautrec, Shakespeare, Madách, Dante, Zrínyi, Kazinchy, Rodin, Gaugin, Degas, Ady, Van Gogh, Radnóti emlékének szentelt érdemel külön is említést. Renner Kálmán művészi pályájának jelentős állomása lesz az egri bemutatkozás. Egyebek között itt mutatja be először a Dürer születésének ötszózadik évfordulójára készített szép plakettjét. A Heves megyei Könyvtár szép missziót teljesít, amikor olvasói, látogatói számára ablakot tár a képzőművészet ágaira, tájaira is. A Renner Kálmán érmeit bemutató augusztus 31-én nyíló kiállítás is méltóképpen szolgálja a könyvtár vezetőinek e nemes szándékát. adott az új gyermekintézmény megnyitásához. Segített a művelődésügy is, s a Mátyás király utcai iskola felszabaduló két termét bocsátotta az új intézmény rendelkezésére. Április óta működik sikerrel az idényóvoda, amelynek beindulásához és későbbi munkájához a II. sz. óvoda adott szakmai segítséget. Amint a nevében is benne van, ez idényóvoda, és szeptember elsején bezárja kapuit. A gondok és igények pedig ismét jelentkeznek, sőt tovább nőnek. A termelő- szövetkezetekben még ezután jelentkezik az őszi betakarítási munkák zöme és az iparban dolgozók részére is újabb probléma lesz a gyermekek elhelyezése. A községi tanács távlati terveiben szerepel ugyan hasonló módon idényóvoda szervezése, de ez még a jövő kérdése. Mi lesz hát ad; Íyí I- u Ady-emlékplakett Hamar Imre Idényóvoda Füzesabonyban — gondokkal