Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

,äM*» *A#*f \ — Játékkaszinót ? Hát még mit nem? Hová jut már az ország a nagy Wegenszolgálatbam, hogy még játékkaszinót is. Ez, kérem, szocia­lista ország. Aki kaszinózni akar, az menjen Monte Car lóba a hercegné­hez. Ott lehet, nálunk soha! E kategórikus kijelentés és elíté­lés, ha nem is szó szerint, de lénye­gét tekintve így hangzott el egy vi­tában, amely egy elképzelés és az el­képzelést felülbíráló szerv képviselő­je álláspontja között próbált hidat verni. Való igaz, ha magyar ember e szót hallja, hogy játékkaszinó, „mondáin". íélvilági helyre gondol, csillogásra és félhomályra, krupiére és szmokingra, sőt frakkra, nagy csa­lásokra és még nagyobb nyereségek­re, kétes egzisztenciákra és kétesen szerzett pénzből lett milliomosokra. És természetesen dörrenő pisztolyok­ra és vérző halántékokra. Minden­esetre olyan helyre gondol, ahová dolgozó ember, csak mint takarító személyzet léphet be, ha nem kalan­dort! pus, s ahová csak regények, filmek és bűnügyi jelentések kap­csán jut el az átlagember. Nyilvánvaló tehát, hogy nálunk, bármilyen tekintettel vagyunk és akarunk lenni az idegenforgalomra, effajta játékkaszinónak helye nincs, ez elveinkkel össze nem egyeztethe­tő: aki bankot akar robbantani, az vagy Nizzába menjen, vagy Nyugat- Németországba, ahol napjainkban szó szerint is robbantják a banko­kat kokteh A játékkaszinó ...Én pediglen azt mondom, hogy játékkaszinót ide, az asztalra: aka­rom mondani idé, a nagyobb váro­sokba. Idegenforgalom ide, idegen­forgalom oda: jómagam belföldi is szeretek játszani. Nem szmokingban ugyan, hanem csak egy vacak pan­tallóba, jóízűt szurkolva, néhány fo­rinttal megkönnyebbülve, de az esős délutánt vagy a hűvös estét, avagy egyszerűen az üresnek mutatkozó perceimet gyerekes-felnőtten, vagy felnőtt-gy er ekeskedéaeel kellemesen eltöltve. A fogalmakat kell ugyanis tisztáz­ni! Ama ját&dcasstinó, amiről s vita folyik, nem ugyanaz a játékkaszinó, amelyikre mind a két fél gondol: az egyik krupiét lát és csalást és mil­liókat a másik egy nagyobbacska termet lát s benne játékokat Auto­mata játékok sorát! Az egyik arra gondot hogy hazárdjátékról van szó az Ilyen játékkaszinókban és nem is akármilyen hazárdjátékról, s ennek valóban semmi helye hazánkban; a másik száguldó kis autóra gondot ami a „versenypályán” felvillanó fénnyel jelzi, hogy „vezetője” rosszul forgatta a kormányt, vagy apró te­kepályára, amely csilingelve jelzi a bábuk számát, vagy ... Budapesten, a Vidám Parkban található egyelőre még csak ilyen Játékbarlang”, s hogy e játékkaszinó mindig tömve van, hogy az emberek sorbaállnak, a viszonylag szegényes, de egyenként mégis igen szórakoztató és ötletes automaták előtt, — az vitán felül nemcsak a sikert, de az emberek já­tékos kedvét is igazolja. Kétségkívül viszonylag nem kicsi összeg kell egy-egy ilyen játékkaszi­nó, avagy egyszerűbben fogalmazva játékterem berendezéséhez. Két-há- rom automata semmit sem ér, a já­ték akkor játék, ha nagy és ötletes a választék, ha lehet autót vezetni apró kis kormánnyal, ha célba lehet lőni futó vadra, vagy hadihajóra, esetleg repülőgépre rakétával, ha labdarúgó-, sőt vízilabda-mérkőzést lehet rendezni, ha mini tekére is alkalom nyílik, — hogy csak néhá­nyat említsek meg a sokfajta, asztal­nál alig nagyobb automaták közül. Játékkaszinó? Az! A játékos ember, a homo ludens számára kedves és kellemes alkalom, hogy felnőttként, sőt öreg aggastyán­ként is kijátssza magát mindazzal, amit pöttöm korában megálmodott, de amihez az élet folyamán legfel­jebb csak a halált kísértve juthatott hozzá, — pedig dehogy is akart hoz­zájutni. Nem árt a fogalmakat tisztázni egy vitánál. Bármiről is legyen szó a vitában. Akárcsak egy játékkaszinóról is. Ami különben nemcsak az idegen­forgalomnak, de belföldinek is hasz­nos lenne. Én lennék az első vendég, aki ka­rambol nélkül száguldanám be a kö- römnyi kis autóval a négyarasznyi pályát! t A MI FALUNK Húszévesek, s mónoebéliefc mindhárman. Az év jelentős részét falujuktól távol töltik; magasabb fokú iskolában. Csak ilyenkor, nyáron iga­zán övék a szülőföld. Ami­kor néhány hétre is­mét birtokba vehetik gyermekéveik sok-sok közös emlékének színterét A Sza­bó-kastélyt körülölelő par­kot, ahol annyit kergetőztek, labdáztak. Az öreg művelő­dési otthont és mozit, ahová egy-egy jobb film kedvéért mentek, mikor még alig volt televízió a hatszáz lelkes te­lepülésen. S kicsit lentebb, a völgyben a derítőtó partvi­dékét ahol lopva, suttyom­ban fürdŐztek, horgászgat- tak. LETTNER BÉLA, miként évfolyamtársa, Mikó Gyuri: kecskeméti diák. Üzemmér­nöknek készül az ottani gép­ipari főiskolán. A tópartról csalogatom el a göndör für­tű, barnára siHt fiatalem­bert. Barátaival tart hadita­nácsot. — Vagyunk a faluban 9t- venan fiatalok, de ahány em­ber, annyi felé fut mind, ha leteszi a munkát vagy haza­jön iskolából. Nem jó ez így. Tavaly aztán eltaláltuk, hogy klubot kellene alakítani. Ott meglelnénk mindig egymást hasznosan eltölthetnénk sza­bad időnket Sokáig vajúdott a dolog de most már meg­lesz a klub. A kultúrház színpadterét alakíttatja át a bélapátfalvi tanács, amely, lyd közös most már a mi fa­lunk ügyintézése. Azt hi­szem, ez a klub lesz az első ajándék, amit az összevonás hozott Mónosbélnek. Én most elmeséltem a fiataloknak ren­geteg dolgot « főiskolás klubról, s *zt nézzük, mit tudnánk belőle itt megvaló­sítani. Amikor megemlítem, hogy Kecskemétről nem sok hasz­nát látja az egésznek, miért törődik vele, kész a lefegy­verző válasz: — Nem magamért, a töb­biekért teszem. Egyelőire! De később már nekem is jó lesz a klub. Szerződésem van a bélapátfalvi cementmflvel, s ha elvégzem a főiskolát, visz- sza térek a falumba ... Egyébként az idei nyaram sem teljes vakáció, valamit törlesztettem az ösztöndíj­ból Most telt le egyhó­napos gyakorlatom a gyár­ban, ahol kaptam egy üzem­részt, s annak a kinematikai vázlatát kellett megcsinál­nom. MIKO GYŰRI, a másik ke méti főiskolás is azok közé tartozik, akik valaho­gyan hasznára szeretnének lenni szülőfalujuknak. Jó ez a szünidő. Jó; hogy nem kell Sünden nap korán kölni. Jó, hogy kedvére hallgathatja a beat-zenót, aminek szerel­mese. Jó, hogy leülhet kár­tyázná barátaival. De feszíti belülről valami. Szeretné másnak, többnek tudni kör. nyezetét, mint kisgyerek ko­rában volt így fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy kel­lemes fürdőhelyhez kellene juttatni a falubelieket. Itt ez a nagy tó, amely a szénosz­tályozót szolgálja. Tiszta, egészséges a vize, hiszen vi­dáman szaporodnak a bele­telepített halak. S a fürdés tilos benne, nem engedi az üzem. Mennyien erre tekint- getnek pedig a falubeliek közül nyári kánikulában! Menjünk a gyárhoz, járjuk ki az engedélyt, aztán sze­rezzünk némi pénzt, hogy a strand legfontosabb kellékei biztosítottak legyenek, adta ki a jelszót Mikó György, s helyeselt neki Ledtner Béla, meg a többi fiatal. Még Bélapátfalváról is rengete­gen kijárnak hozzánk. Az ottani termelőszövetkezet pe­dig talán anyagilag támogat majd bennünket. A mónosbéli „strand” dol­ga még a kezdet kezdetén van. De ha ennyi fiatal egy akaratra jut, s olyan motor viszi őket, mint a két főis­kolás hite, tettvágya, akkor nyilván mielőbb valósággá válik helyénvaló elgondolá­suk. SZABÖ ÉVA csinos, ked­ves mosolyú leány, őshonos a faluban, iránt másik két diáktársa. S nincs is szándé­kában elmenni innen soha. — Megpróbáltam érettségi után többfelé a munkáit, de mindenhonnan visszahúzott a szívem a mónosbéli óvodá­sok közé, ahol rövid ideig képesítés nélkül dolgoztam. Most aztán elsőéves növen­dék vagyok egy képzőben, s minden héten két napom utazás Pestre, órákra, vizs­gákra, hospitálásra. Amit ke­resek, az az enyém. Vettem már magamnak ezt is, azt is. Meg nagyon szeretek világot látni. Nemrég jöttem haza a Szovjetunióból, ahol már má­sodszor voltam... Hogy ké­sőbb mi lesz? Diploma után sem hagyom el a faluit, mint ahogyan nővérem, vagy öcsém is visszatért ide hosz- szabb-rövidebb próbálkozás után. Szeretem ezt a tájat. A környező hegyek erdővel sorónyes hátát, a falu embe. reinek egyszerűségét, tiszta­ságát. Van egy öreg tanítónk, Szerénái Pista bácsi. Negyven évnél tovább szolgált ná­lunk. Szinte minden falubeli tőle tanulta meg a betűve­tést. Ügy vélem, nagyszerű érzés lenne úgy körültekin­teni egyszer, évtizedek múl­tán, hogy tudván tudom: akik körülvesznek, mind az én kezem alól indultak az életbe... A helyi KlSZ-szer- vezet titkárságát ts azért vállaltam, hogy a fiatalságot, a falut szolgáljam. így a mostani nyaram sem gondta­lan vakáció. Legfőbb prob­lémám, hogy szépen beren­dezzük a klubot, ahogyan el­készül. Egyébként kutya sem jön be hozzánk. Persze ne­héz egyszerre háromféle do­loggal törődni. Gondoltam is, hogy lemondok a titkárság­ról. De félek, más talán any- nyit sem lendít ügyünkön, mint amennyit én elvégzek a gyerekek és a tanulás métieitt... He Az én falum. A mi fa­lunk. Klubszervezés. Kine­matikai terv. Strand-ügy. Az ifjúsági szervezet gondját Vakációzó diákok ajkáról röppennek föl ezek a szavak. Olyan fiatalok ajkáról, aki­ket magához ölelt a nagyvá­ros, szívükben és tetteikben azonban hűségesek maradtak szülőfalujukhoz. S majdan, tanulmányaik végeztével is ott kívánnak szolgálni. Ügy vélem, érdemes volt alakju­kat, szavaikat, megidézni né­hány percre. Sokaknak szol­gálhatnák példával. Moldvay GyffeS Állategészségügyi szolgálat a határállomásokon ÄÄt állomáson és a Ferihegyi légikikötőn át évente több száz­ezer állatot szállítanak. A betegségek megelőzésének és to­vábbvitelének megakadályozására minden ki- és beszállított állatot megvizsgálnak. A hegyeshalmi közúti határállomáson az állategészség­ügyi szolgálatot teljesítő dr. Borbély Lajos vezető szakál­latorvos az igazolások ellenőrzése után megvizsgálja a be­lépő airdelterriert. j; Hostess...(?1) I A címűi idézett szót a kö­vetkező mondatból emeltük ki: „Hatezer jelentkezőből nyolc felelt meg a münche­ni hostessek kiválogatásá­nál.” Megtudjuk azt is a közleményből, hogy az olim­piai versenyek idejére, a versenyzők kísérésére, el­igazítására, mindennemű tá­jékoztatás megadására két- három nyelvet anyanyelvi fokon beszélő embereket, főleg nőket kerestek. (Ma­gyar Hírlap, 1971. júl. 4.) Egy új idegen szó a lát­határon? Jogos a kérdés, mert eddig ezzel az idegen hangsorral nemigen talál­koztunk. Az Idegen Szavak Kéziszótára (Bp. 1967.) sem szótározta még. Előre is meg kell jegyeznünk, hogy való­jában erre az idegen szóra sincs szükségünk, sok jó magyar szóval, nyelvi for­mával helyettesíthetjük. Különben a kérdéses ide­gen szó olyan latin eredetű nemzetközi szó, amely sok európai nyelvben ismeretes és használt. A különböző nyelvekben igen változatos jelentéstartalommal és hasz­nálati értékkel vállal nyel­vi szerepet. Alapjelentésé­ben még hordozza a latin hostis szó jelentéstartalmát, s ezekre a jelentósámyalatok- ra utal külföldi, idegen jö­vevény stb. Ehhez a jelen­téstartalomhoz társultak azok a jelentésváltozatok, amelyekkel az idegennel, a külföldivel foglalkozó sze­mélyeket, cselekvéseket ne­vezik meg. A spanyol nyelv­ben a hostelero szóval a vendéglőst, a hosteria hang­sorral pedig a vendéglő, a fogadó fogalmi tartalmat fe­jezik ki. Megvan a szó az angolban is, a vendéglátók, a turistákat fogadó házi­gazdák neveként élnek a host hangsorral. Különösen változatos hasz­nálati értéket kapott sza­vunk a német nyelvterületen. A hostess szóalak a követ­kező jelentésváltozatokra utal: háziasszony, kocsmá­rosné, gondozónő, kisérőnő, kiállítások vezetője, idegen- vezető, légi utaskísérő, stb. A müncheni olimpián al­kalmazandó hostessektől el­várt feladatokban új jelen- tésámyalata alakult ki en­nek, az amúgy is jelentés- tanilag nagyon megterhelt szónak. A német szó hangalakja különben az ófrancia hős- tesse hangsorra vezethető vissza. Az újfranciában már hotesse hangalakot kapott szavunk. Reméljük, nem válik feles­legesen divatossá ez az ide­gen szó, ha mégis, akkor okát ennek elsősorban a nyelvi kényelmességben és a válogatási lehetőséggel nem élésben kell keresnünk. Dr. Bakos József Forró drót A fő példa ragadós, és ha a mindennapi élet bevált gyakorlatából oly sok mindent vett át a diplomácia, oly sok minden vált gya­korlattá az országok közötti együttműködés­ben, miért ne lehetne ez adandó alkalommal megfordítva is? Ter­mészetes, hogy lehet. Ezért vezették be Ka- jevác Fülöpék a forró drót rendszerét. Pon­tosabban ezért vezette be Kajevácz Fülöpné született Csípcsala Le- ontin a közvetlen és gyors kapcsolat rend­szerét a Spitzbubi Vál­lalat titkársága, ahol az ötlet kidolgozója és a Gomblukasztó Vál­lalat utókalkulációja között, áhol Kajevác Fü'öp szaporította tet­teivel a szocializmus építésével Járó gondo­kat, A kapcsolat, amely e forró dróton lezaj­lott, meglehetősen egy- oldalút gégében még ebben a formában is messze példaadó volt. Leon- tinka, azaz Kajevác felesége, aki a titkár­ság kipusztíthalatlan dolgozója volt, vette a telefont, megnyomta a fehér gombot, s miu­tán bejött a városi bú­gó hang, máris tár­csázta a Gombkikere- kitőt: — Te vagy az, Fü- löp? Beértél? Időre? A zakódat vedd le, s vedd csak fel a kö­penyt ... Hogy, hogy még mindig nincs kö­penyetek? Ezt nem is tudtam. Micsoda szak- szervezet dolgozik ná­latok, hogy még egy vacak köpenyt sem tud kiharcolni a dol­gozóinak... Na, majd utánanézek én ennek a dolognak. A vajas kenyeret edd meg, a sajtot ne dobd ki be­lőle, állítólag egészsé­ges. Én neked nem árt, hogy egészséges le­gyél, tfg »warvjta, majd elfelejtettem, mondtam, hogy el ne felejtsd azt, amit reg­gel mondtam ott­hon... Amit Kajevácnak nem volt szabad elfe­lejteni, az, amit Kaje­vác Fülöpné született Csipcsala Leontin reg­gel, munkába indulás­kor mondott, az olyan lényegtelen ügy volt, hogy tudja meg, igaz-e, hogy Versegi- né, akinek a férje ép­pen külföldön van, szóval, hogy Versegi- né és a főmérnök, aki­nek viszont a felesége az Alföldön nyaral, hogy szóval.., — Ebédeltél, Fülöp? Mi volt ebéd? Ne is mondd. Itt volna az ideje, hogy otthagyd azt az egész vacak vállalatot, ahol olyan ebédet adnak a dolgo­zónak, akinek köpe­nye sincs, hogy... Te Fülöp, nem felejtetted el, amire kértelek? Ja É* ifi*»... nálatok a büfében olyan jó zacc van. Menj és kérj at­tól a nőtől, csak ne mereszd rá a bamba szemeidet. Mondd azt, hogy ...ne szólj min­dig közbe, mert elfe­lejtem, mit akarok mondani neked, hogy te mit mondjál... Ja, igen... mondd azt, hogy a zacc a virá­goknak kell. Egy fe­nét. A virág miért in­na kávét. A zaccból még nagyon jó kávét tudok neked főzni reg­gelire... Meg a Ver- seginét se felejtsd... A beszélgetés, mint a forró dróton elhang­zott szöveg eleje is igazolja, délidőben tör­tént, mert született Csipcsala Leontin olyan pontos volt a forródrótkapcsolat megteremtésében, mint a három fő étkezésből a középső. Vacsorázni ugyanis éppen úgy otthon szoktak, mint zaccos tejeskávéból reggelizni otthon. — Most indulsz, ugye? öt perc múlva fél öt. Bemész a bolt­ba. Megveszed a ke­nyeret, a tíz deka pa- rízert, meg, ha van, egy csomag vajat. Aztán sietsz haza. Az annyi mint öt óra tíz, na jó, öt óra húsz... Egyenesen haza mész, Fülöp. Neked nincs arra pénzed, hogy os­toba kollégáiddal tö­rődj a munka után. A sör árát tedd félre, s add ide ...De honnan van neked pénzed? Szégyelld magad, most jut eszembe, hogy teg­nap nem vetted meg a tíz deka trappis­tát ... Otthon számo­lunk. Indulás! ... és a forró drót a mai napra is megtette a magáét. Semmiféle konfliktus nem merült fel, sőt a konfliktuso­kat esetleg kiváltó okokat, nevezetesen a holmi sörivást is idő­ben ki lehetett kap­csolni a két fél közöt­ti együttműködésből. Egyvalami bizonyára feltűnt önöknek: csak Kajevác Fülöpné be­szélt. Ugyanis Leontin forró drótján csak egy irányba mennek m hanaok, Visszabe'rZ'f' nincs!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents