Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
Göböly Gergely orökségi Olyanok erre a Bükk oldalából kibuggyanó dombok, mint lágy ívű asszonyi mellek, s úgy kapcsolódnak egybe, akár az összefont ujjak. A parredős országút két oldalán kaszával aratják a búzát, asszonyok hajlonganak a rendrevágó férfiak nyomában, nem figyelmeznek a gyalog menőre, hajlonganak csak egyre, mintha így tisztelnék meg a kitelt magot. Mindahányszor ez a kép kísér be Mikófalvára. Meredek hegy aljánál meghúzódó maroknyi falu. A hegy oromzatán három kereszt, némán köszön a föl- kapaszkodó tekintet. A hajdani passió-játék díszlet-Jeruzsálemé állott itten, honnan most, a keresztek tövéből, szemlélem a falut Alattam messze elfut az út olyan, mintha vászon végtelen szalagja lenne; szertekígyózik a tájon. Szép rendben állanak a házak, zseb- kendőnyi udvarokkal, határba kinyújtózó kertekkel. Majdnem azt írtam: csűrös- kertekkel... Am az a valóság, hogy Mikófalván már csak egy csűröskert látható: Göböly Gergely csűröskertje — kőhajításnyira a hegy. alatt. Nagyon öreg, régi a ház, zsindely mohosodik rajta, s egy-egy cserépsor úgy csillog, mint mozdulatlan halraj. Az udvaron kerekeskút, hátúi deszkából tákolt fészeralja, elől istálló, emlékbe költözött tehenek tejszagával. A ház friss-fehér homlokán építésének dátuma: 1846. Tiszta, friss-fehérséggel gömbölyűdnek a tornác oszlopai, s bent a házban is átható mészszag telepszik. Nemrég csinosították meg a 125 esztendős hajiokot. Az öreg házban — hol múzeumot rendeztek be — a 78' éves Gergely mester vezetget. A legjobban tud mindenről. Ebben a házban pergett el az élete, csak nemrég költöztek át a portán emelt új épü- , letbe. Járjuk kétten az öreg házat.'.. Itt a pitar. A konyha. A tűzhely — széles, kormos- szurkos szájat tátó szabad- kéménnyel. Mintha csak elébb gyújtottak volna ke- mencetüzet, érzem nyelvemen kesernyés szagát az elszállt füstnek. A fal mellett különös „építmény” vonja magára a figyelmet, kerek formájú lemezbetéttel. A házi olajütő szakkeverője. Az olajütés visszamaradt termékét itt kavarták-keverték, lassú tűzön pörkölve, hogy ízletesítve fogyasztható legyen. S itt láthatok rendben a sütés-főzés szükséges kellékei: fakanalak, villák, tésztaszűrők meg testes cserépfazekak. Fejet hajtva juthat az ember a „kilső ház”-ba. Ez a főhajtás nem csupán kény- szerűség, de illő tiszteletadás is népi-paraszti építkezésünk különleges remeke előtt — Ezt a házat az én dédnagyapám építette, ki Sárik- faláról vándorolt Mezőtár- kányba, onnét pedig tovább e helyre. Ősömnek a vas jelentette a kenyeret, merthogy az összes község kovácsa volt. Kovács volt Gergely bácsi nagyapja és édesapja is. — Az én édesapám az útról a vasszögeket is felszedte, megolvasztotta és kalapácsot csinált belőle, jó acé- lozottat. Hidegkovács volt külőüben, de ő többnyire már csak saját szükségletre dolgozott Nyolcvanhat éves korában ment el tőlünk az öreg faluba, a temetőbe..!; Állunk a „kilső házban”, a mennyezet megbámult és meghajolt vastag mestergerendái alatt. Az ajtó mellett balra, a sarokban, pufók búbos • kemence. Nem foglal nagy helyet, keskeny padkája inkább csak ülést kínált a tanyázó esték beszélgetéseihez, alvásra alkalmat legfeljebb gyermeiknak adhatott. i®21. , — Mink hatan voltunk* feküdtünk itt, meg a sutba behúzódva ... A szoba berendezése ismerős. Van rongy szőnyeg („amelyet egész művésziesen állítanak össze”), s a falak mentén festett bútorok: sarokra állított faragott lócák, asztal, tulipántos láda, nyoszolyás ágy bevetve, állványos bölcső stb. A falon körben sok cseréptányér, mázas cserép. A másák szobában gazdag helytörténeti, néprajzi anyag került a falakra, a vitrinekbe. Törülközők, kendők, vászonból varrott lábravalók, szoknyák, ingek, gatyák; varrottas, színes mintázatú ködmön. A szövés-fonás eszközei is mind felsorakoznak a falak mentén. Van itt kenderverő is, fasukkal. Az ol- dalvéset szerint ez a kenderverő Kelemen Maris sós tulajdona volt, s készítője dátumot is faragott a név mellé: 1899. A művészkedő mikófalvi pásztorokat egyedül Kovács kula Sándor faragásai képviselik. Pedig hány ember kezében járta itt a pásztorkés éle a száraz égerfát, juhart és az akácot. Csetemeki Imre, József és Ferenc, Fodor Barna, Berze János és István fába, csontba és szaruba metszett mustrái, a népi szépmí- vesség szűz remekei, még kiállításra is eljutottak a Technológiai Múzeumba, 1930-ban. A gyönyörű csanakök, a remek formájú fa ivópoharak, gazdag faragású kulacsok, botok, karikások, beretvatar- tók tárlatáról Kárpáti Aurél írta (Nyugat, 1931. 6. p.) „Olyan különleges anyag, amilyet ma már talán sehol, az ország semmiféle más táján nem lehet fellelni... Ezek a mikófalvi pásztorok szakasztott úgy faragnak lapos figurálist, ember- és állatalakokat, olykor egész mozgalmas jeleneteket a csanak oldalába, akár dédeik és ükeik — évszázadokkal előtt. A primitív látásnak és előadásnak azzal a közvetlenségével, őszinteségével és megkapó bájával, amely külön stílust reprezentál. Valamennyi darab eredeti, romlatlan, tiszta magyar népi munka. Naív, barbár szépségek jegyében fogant.” Faragótudománya miatt örökítették könyvbe a Dobogó-tanyában élő Víg András nevét. Harmincnyolc évvel ezelőtt látogatott el hozzá Madarassy László, a néprajzi tudományok doktora, s ekként festette: .„..Kívül csinos, fehérre meszelt, piros cseréptetős épület ez a Dobogó-tanya. Annál megdöbbentőbb a szegénység, amit a házban találunk. Víg András, a juhász, aki a nagy kutyaugatásra valahonnan a Vasas-bércről jött haza, váltig leültetne bennünket a bátortalan. takarítatlan, szel- lőzetlen szobában, ahol nemcsak alszanak, főznek, de még a tyúkokat, ludakat is ültetik, éjszakáztatják. Hogy el ne vigyük a házigazda álmát, leülünk a néhai tulipántos ládára, már csak azért is, mert Víg András az _ egyik varokból remek formájú és faragású fakanalat vesz elő. A kanál még használatlan, mostanában készült el. Füle egy szájában makkot tartó, erősen elstilizált kosfejet ábrázol. Az oldalára és fenekére faragott, elstilizált virágdíszek régi ködmönök bőr- applikációira emlékeztetnek. A kosfej két szembogarát bevert vörösréz szögek jelzik. A kanál fája sem utolsó. — Milyen fából faragta ezt a kanalat, kérdezzük Víg Andrásit — Iharfából, verőn nőtt fel, ojjan kemény, akar az acél. — Miféle szerszámokkal faragta? — Borotvakéssel, meg kanálásóval. A borotvakés elnyűtt borotvapenge, a kanálásó meg bicskapenge. Mind a kettőt a mikófalvi kovács alakította át, kívánságom szerint...” Az a mikófalvi kovács, aki a borotvakést meg a pengekést a Dobogó-tanyai juhásznak kiikalapálta, bizonyára Gergely mester volt. De éppenséggel lehetett ag, .a apji is, hiszen 38 évvel ezelőtt jó erőben tartotta magát. — Húsz évvel korábban még kovácskodtam én, de cseppet sem úgy, ahogyan az őseim tették. A kezem ereje hiányzott hozzá. Bal karomról teljesen lelőtték a vastaghúsomat, még Kolomeánál. Lépjünk be a mesterség műhelyébe. A ház alagsorában a kovácsműhely, udvar felől esik a bejárata. A bejárat mellett balról szűk, keskeny folyosószerű bemélyedés van. Rendkívüli történettel. — A 48-as szabadságharc egy hadnagyát bújtatta itt az ősöm, az Egerbe való Már- tonffy Lajost. Itt rejtekezett befalazva kilenc héten át, az ablakon keresztül adtak neki élelmet és vették el a piszkát. Sikerült is megme- nékednie a halál elöL A hadnagy leszármazottaival, Már- tonffyékkal, ma is tartjuk a kapcsolatot, jó barátságban él a két család... A kovácsműhely a múzeumház gazdag ékessége. Meglepő a különféle szerszámok, kalapácsok, ékek, vésők, fogók, s egyéb kézbevalók sokasága. Hatalmas, százados fatönk tartja az üllőt, az is „ojjan kemény, akar az acél”. A fújtató bőrredői között máig megőrződött az „ókori” munkák mocska, izzadsága — ez a platinánál többet érőbb. A fújtatóálTvényon elnagyolt véset: 1846. Ettől azonban .jóval korábbi eredetű, XVIII. századi. Egyetlen típus, amely Magyarországon található. Hozzá hasonlót csak határainkon túl, a hámor-iparáról híres csehszlovák Meczenaéfben láthatni. — Hát, ennyi, kérem, az én örökségem. Egész múzeumra való... Óvatosan mozdítom lábammal a fújtatórúdat, évszázadokat tör át a bőrredők és láncok csikorduló fölnyikorgása. A szisszenve kiszökkenő levegő a rég kihűlt tűzhely hamuporába fúj. Gergely bácsi csendesen figyeli, tán még felpattannak a szikrák. A félhomályt azonban semmi fel nem szaggathatja. Csak az ő megvillanó, öreg szeméből hull a szikraeső. Emlékek szikraesője... Pataky Dezső Őseinkről vaUnnnk a leletek — • > __ M unkában a restaurátor — Ide nézzetek, egy halom pénz van benne! — kiáltott fel meglepetten a visontai tanácsház közelében árkot ásó munkások egyike, s kezében egy kis cserópkorsót szorongatott. nelmi eseményekkel függ össze — mondta Nagy Árpád, az egri Dobó István Vármúzeum régésze, a muzeális értékű lelet feldolgozója. — Valamikor a XIV. században ez a terület — lami simád, hiszen több ősz* szecsapás követe az ítéletet. Kisebb-nagyobb katonai seregek vonultak át ezen a részen. Ez pedig egy olyan esemény volt, amiről jó elő- r tudomást szereztek a környék lakói. — Nem messze attól a helytől, ahol a pénzt megtalálták, akkoriban egy Lehel nevű német kereskedő háza állt. így feltehető, hogy az ide-oda vonulgató katonáktól féltve, ő ásta el ilyen gondosan a föld mélyébe a vagyonát... Ez már csak azért is elképzelhető, mert Lehel — mint kereskedő — sokat forgott üzleti útjai során Bécsben, ahol a XIII, században ezt a későbbiek során jellegzetesen romló közép-európai pénzfajtát, a dénárt verték. Ezek az ezüstpénzek egyékbént még következő században is javában forgalomban voltak. Bizonyítja ezt, hogy már elrejtésük idején erősen megkoptak, eldeformálódtak rajtuk a mintás veretek. Vallomásra bírják a dénárokat... A földből előkerült leletek a régész, a restaurátor kezei között nyerik vissza 969 tízfilléres nagyságú, régi ezüstpénz volt az edényben. Egy kisebbfajta vagyon. Miért áshatták el? — A pénz elrejtése mindenképpen a középkori törtéAbasár és Visonta környéke — az Aba nemzetségbeli Cso- bánkák birtoka volt. Egy régebbi viszály miatt ez a család szembekerült az akkori uralkodóval, Károly Róbert- tel, aki ezért teljes birtok- elkobzásra ítélte őket. Ez abban az időben nem mantvaA KISZ-kongresszus tiszteletére: Hatvanban is készülnek a fiatalok A megye harmadik városának, Hatvannak a fiataljai is szorgalmasan készülnek a KISZ VIII. kongresszusára. A KISZ-kb levelét tárgyaló taggyűlések, ifjúsági rendezvények után a jelölőbizottságok megválasztása ad szervezeti munkát. A VII. kongresszus óta eltelt időszak‘értékelése és az erről szóló alapszervezeti beszámolók, reszortotok részjelentései még vázlatosan álltak össze, de egyre inkább érezhetővé vált a kongresszus hangulati előkészítése a munkaverseny- vállalásokkal és a teljesítések ellenőrzésével. Nyújtott műszakkal segítik a termelést A Hatvani Konzervgyárban a napokban befejeződött a borsószezon, most már a paradicsom feldolgozása tart. A termelést nagyban hátráltatta és hátráltatja jelenleg is, hogy a több mint 200 fős diákcsoport alkalmi, segítsége mellett 3—400 fős munka- . erőhiánmyal küzdenek. Ezen a helyzeten próbáltak némileg enyhíteni a gyárban dolgozó fiatalok, a 15 ifjúsági brigád tagjai, akik dhatarozták, hogy a KlSZ-kong- resszus évében — egyetértésben a szakszervezettel —, „nyújtott” műszakokkal segítik a konzervgyár termelését. A kongresszusi vállalás megtétele után már eddig is jelentős túlórával tették folyamatossá a termelést. Betonoznak a VOLÁN fiataljai A 4. számú VOLÁN Vállalat hatvani üzemegységiének fiataljai a kongresszusi felkészülés során azt vállalták, hogy társadalmi munkában 1000 négyzetméter alapterületű javítóteret lebetonoznak. A vállalás teljesítése közvetlenül nem hat ki a gépkocsik teljesítményeinek fokozására, csupán azt jelenti, hogy a meghibásodott gépkocsikat emberségesebb körülmények között tudják javítani a telep szerelői. S ez cseppet sem kis dolog. Társadalmi munka a városi fürdő építésénél Ä városi fürdő építésénél . már eddig jg sok társadalmi munkát végeztek a KISZ-fia- talok. A kongresszus tiszteletére újabb társadalmi munkavállalásokat tettek az alap- szervezetek. A városi KISZ- bizottság a fürdő építésének segítésére építőtábor szervezését tervezi. A fiatalok nagy részt vállaltak a városi fürdő felépítéséből, azért is, mert tudják: nekik is épül, ez az új létesítmény. Az ÉMÁSZ fiataljai üzemük környékét parkosítják, a tanács költségvetési üzemének KISZ-esei a város régi lakásainak bontásánál segédkeznek, a MÁV csomóponti ifjúmunkások pedig a teher- és személyszállítás gyorsítására tettek jelentős vállalásokat. És lehetne még hosszan sorolni a hatvani példákat. Valamennyi vállalásból kitűnik az igyekezet, amellyel a város ifjú kommunistái a VIII. kongresszusukra készülnek. Megtették a vállalásokat, s azon vannak, hogy teljesítsék is valamennyit azért, hogy a beszámoló és a vezetőségválasztó taggyűlés még sikviesubu munkáról szóljon. Homes Janm eredeti formájukat, csillogásukat. S a szakszerű műveletek hosszú sora után megkezdődik a „vallatás”. Ilyenkor való igaz a mondás: „a pénz beszél.. — Egy-egy ilyen lelet sok érdekességet tartalmaz a régi korokat kutató történészek számára. A Visontán talált ezüstdénárok alapos vizsgálata is egész sor eddigi ismeretlen momentum tisztázását eredményezheti. Össze lehet vetni más Magyarországon fellelt pénznemekkel. Ebből pedig kiderülhet, hogy melyik tartományban milyen pénzzel fizethettek, mélyek voltak az értékesebbek vagy gyengébbek — tájékoztatott a régész. — Következtetni lehet az akkori pénzverdék munkájára, az onnan kibocsátott fizetőeszköz mennyiségére. A-opottságból a pénz forgási sebességét, ebből pedig a gazdasági élet fejlettségét kísérhetjük nyomon. Meg lehet állapítani, hogy az akkori uralkodók milyen mértékben rontották a pénz értékét az örökös háborúskodás, birtokviszály miatt. S még egy érdekességről feltétlenül vallanak ezek a régi pénzek: vannak-e hamisítványok közöttük; esetleg olyan verettípusúak, amelyeket még nem ismertünk eddig. A bécsi dénárból ugyanis annyi fajtát verettek annak idején. hogy gyakorlatilag nem lehet már katalogizálni valamennyit... — Meddig tart ennek a m.ajdnem ezer darabos leletnek a feldolgozása? — Mind a pénz, mind pedig a korsó restaurálása már megtörtént. Még folvik a teljes feldolgozás, amelynek a befejezése után a visontai helytörténeti kiállításon szeretnénk először bemutatni az érdeklődőknek a nemrógáb«» előkerült kincset. . ____ Sail vas M vátí E gy halom pénz a középkorból... Egy marék kincs... (Foto: Tóth Gizella)
