Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

Mérlegen az elsfi egri nyári egyetem r Augusztus 2—11. kozott -Äöszär rendeztek Egerben nyári egyetemet. Elismerés Életi meg az úttörő jellegű helyi kezdeményezést már azárt is, mert tematikáját jó érzékkel választották meg. 1868-ban, Egerben született meg az intézményes műemlékvédelem gondolata. Ä város a magyar barokk fellegvára, a megye, az or­szág műemlékekben egyik leggazdagabb területe. Érde­mes volt — éppen emiatt — az előadások témáját e kör- b‘ől választani. Ez az ötlet tette speciálisan egrivé, He­ves megyeivé a 10 napos rendezvénysorozatot. Olyan erény ez, amellyel az or­szág tíz nyári egyeteme közül nem mindegyik dicse­kedhet. A barokk és a műemlék- védelem aktuális kérdései országszerte, sőt, határokon túl is felhívták a figyelmet erre a tíz napra. Huszon­egy külföldi érdeklődő — köztük nem egy nemzetkö­zileg is elismert nevű szak­ember — vett részt a kur­zuson, s mint a vendég­könyv és a személyes be­szélgetések tapasztalatai iga­zolják, az elismerés egyér­telmű volt: Dicsérték a szín­vonalas előadásokat, a tar­talmas kirándulásokat, me­lyek során megismerték me­gyénk legjelentősebb mű­emlékeit, a szakszerű kala­uzolást, s nem utolsósorban a magyaros vendéglátást. Jó ötletnek bizonyult az is. hogy az összefoglaló, el­méleti jellegű előadásokat egy-egy részkérdés gyakor­lati megvalósítása követte. A részvevőket szabad ide­jükben változatos kulturális program várta. Volt miből, mit választani: hallgathat­tak barokk hangversenyt, megismerhették Czóbel Bé­la kiállításának legszebb vásznait, megtapsolhatták a Rajkó-zenekar és a gyöngyö­si Vidróczki Népi Együttes produkcióit, élvezhették Far­kas Györgyi csembalómű­vész játékát, egyszóval íze­lítőt kaphattak kultúránk legjavából. A jó szervezés, a színes, változatos program magya­rázza, hogy minden rendez­vényen hiánytalanul jelent meg a napok múltán eggyé- taovácsolódott gárda, az idős és fiatal hallgatókat egy­aránt összekötötte a közös érdeklődés. A búcsú előtt, a diplomaosztás után el­mondották, hogy szűkebb pátriájukban, hazájukban lelkes propagálói lesznek az Egri Nyári Egyetemnek. Közülük nem kevesen java­solták, hogy a színvonalas előadásokat jelentessék meg könyvformátumban is, s juttassák el a hallgatókhoz. Ha egy mondatban akar­nánk értékelni, úgy is mondhatnánk, hogy az el­képzelések, a tervek majd száz százalékban beváltak. A nyári egyetem szervezői azonban figyelembe vették a legkisebb észrevételt is, arra törekszenek, hogy a jö­vő évi rendezvénysorozat propagandája még jobb le­gyen, gyarapodjék a részve­vők — elsősorban a főisko­lai és egyetemi hallgatók — száma, a diákok részére alacsonyabb legyen a rész­vételi díj, s javuljon a tol­mácsolás színvonala. Kísérleti, úttörő jellegű vállalkozás volt Egerben nyári egyetemet indítani. A vállalkozás sikere bizonyít­ja: megérte. A CÍMBEN megfogalma­zott kérdésen lehetne vitat­kozni. Különösein így nyár- időben nehéz megállapítani a kedves vendégnek, hogy mi­lyen. mértékben igyekszenek az éttermekben, vendéglők­ben, bisztrókban a kedvében járni. Nemrég folytatott vizsgála­tot a NEB gyöngyösi járási- városi bizottsága ebben a té­mában, és figyelemre méltó megállapításira jutott. Példá­ul: az előzékenység és figyel­messég azokban az egységek­ben észlelhető jól, amelyeket idősebb szakemberek irányí­tanak. De azt is kénytelenek voltak megállapítani, hogy tudatosan folytatott verseny az egyes éttermek között nincs. Ilyet a központok nem szerveznek. Legfeljebb abban jelentkezik a vetélkedés a kedves vendég megnyerésé­ért, hogy az egyik helyen ud­variasabbak hozzá, a másik helyen kevésbé azok. Az egyik étteremben gyorsabban fpécst) Jelentés a tankönyvfrontról ző egyetemeknek és főisko­láknak csaknem 2500 féle jegyzetet készíttet, körül­belül egymillió példány­ban. A tájékoztatás befejezé­seként a tankönyvkiadó vezetői nyomatékosan alá­húzták: a tankönyvellátás (hatalmas feladatát csakis a nyomdai kollektívákkal szorosan együttműködve lehet megoldani. Elismerésit érdemel, hogy •— a nehéz­ségek ellenére — a tan­könyvek készítésében részt vevő nyomdák és más üze­mek becsülettel igyekeznek teljesíteni vállalt kötele­zettségeiket, (MTI) 20 EVES A GYÓGYSZERIPARI ELLENŐRZŐ LABO­RATÓRIUM. A Gyógyszeripari Ellenőrző Laboratórium va­lamennyi hazai gyógyszergyár termékét ellenőrzi. Vizsgála­taik elsősorban arra irányulnak, hogy a készítmények meg­feleljenek a nemzetközileg is elfogadott szabványoknak. Sándor Mihályné laboráns és dr. Simon Sándor, a far­makológiái osztály vezetője, a Hystamin nem kívánatos ha­tását vizsgálják kísérleti macskához kapcsolt regisztráló mű­szerrel, (MTI foto — Tormai Andor) Fordította: Ferenci Győző 19. lépett hozzá és enyhén meg­Az 1971—72-es oktatási év kezdetéig már csak két hét van hátra, időszerűvé Vált a tankönyvek beszer­zése. Az MTI munkatársa ezzel kapcsolatban tájékoz­tatást kért a Tankönyvki­adó Vállalat vezetőitől. El­mondották, hogy az általá­nos iskolákban szükséges 126 féle tankönyv már mind elkészült. Ezeket — az előző évek gyakorlatá­hoz hasonlóan — az idén is az iskolákban vásárol­hatják meg a tanulók tan­évkezdéskor. A különböző típusú kö­zépiskolák számára 187 fé­le tankönyvről gondosko­dik a kiadó. Ebből 91 féle gimnáziumi, 96 féle pedig a szakközépiskoláknak szánt közismereti tankönyv, A gimnáziumi könyvek nagy többsége szintén el­készült, néhányat augusz­tus végéig szállítanak a nyomdák. A szakközépiskolások könyvei közül 9 féle előre­láthatólag csak tanévkez­dés után jelenik meg Ezek­ből három szakmai könyv csupán a diákok szűk kö­rét érinti. A fennmaradó hatból a gyorsírás 1, és 2-t, továbbá a gép- és vilia- (mosipari szakközépiskolák­ban használt műszaki raj­zot — amely nagy pél- (dányszámban szükséges, tartalmi és nyomdai szem­pontból egyaránt rendkívül komplikált — csak szep­tember végére tudják elké­szíteni. A mechanikát az érdekelt nyomda november 30-i határidőre vállalta. Az építőipari szakközépis­kolákban rendszeresített műszakirajz-tankönyv — ez viszonylag kevés tanu­lót érint — december vé­gére (készül el csakúgy, mint a közgazdasági szak­középiskoláikban használt könyvvitel. A dolgozók Iskoláiban tanulók számára 72 féle tankönyv megjelentetése szerelje! a (kiadó tervében. Hatvanegyféle már készen van, de a többihez is idő­ben hozzájuthatnak az ér­dekeltek. A pedagógusképző intéz­mények hallgatóinak 45 fé­le tankönyvről gondoskodik az idén a vállalat. Har­mincnyolcféle már elké­szült, a többi folyamatosan jelenik meg december vé­géig. Ebben az esztendőben a tankönyvkiadó különbö­wn. augusztus IS,, vasárnap Ezután lépésről lépésre megbeszélték az akció soron következő részleteit. Kiléptek a fürdőszobából. Bames éppen úgy feküdt a díványon, mint az előbb. — Hadd aludjék, ha alud­ni akar — mondta Harberry. — Nem muszáj elbúcsúzni tőle. Holnap találkozzanak. A „Láng” elnevezésű, a Fel­kelés terén levő magas ház alatti moziban. Ebben az időpontban kevés ott az em­ber. Jobbra a hásó sorokba üljön. Barnes majd megta­lálja magát. Amikor meg­kezdődik a vetítés, átadja magának az igazolványt. Másnap Jerger moziba ment. A Felkelés térre. A délelőtti vetítésre csak fia­talok mentek el. A nézőtéren a hátsó sorba ült Kialudt a fény, megkez­dődött a vetítés. Jerger a képre figyelt és szinte észre sem vette; hogy valaki «!*■ lökte. — Pardon. Jerger megismerte Barnes hangját. — Maga az, Robby. — Ühüm. Jerger megkereste Barnes pámás kezét, átvette a cso­magot, a zsebébe csúsztatta, s megszorította a kezet A riportkirály kiosont a sötétben a teremből. Jerger végignézte a filmet és visszatért a szállodába. Nem akart lassan sem men­ni, de sietnie sem volt sza­bad. Egy nap múlva megismer­kedett Lénocskával. Először nagyon feszült idegállapot­ban volt, félt a játéktól. Ké­sőbb mind jobban ment. Felhívta, találkoztak. Tet­szeni akart neki, s úgy lát­szott, ez sikerül is... Körülnézett a külvárosok­ban is. Elolvasta a hirdeté­sieket. Egy kertes, nagy ud­varai rendelkező, különálló villát keresett. Szomszédok­tól szomszédokig járt. Végre megtalálta, ami után járt. Foglalót adott, jókora össze­get, a nyaraló tulajdonosnő­je kiadta a házat... Megtudta a mentőállomá­sok címét. Eljárt a felvételi termekbe. Beszélgetett az ügyeletes nővérekkel. Egy- 1 szer újságírónak, máskor egyszerűen egy másik vá­rosból ideérkezettnek adta ki magát. Azt mondta, hogy elhunyt rokonait keresi. Együttérzőn beszélgettek ve­le. Mondták, telefonáljon... Így találta meg a megfe­lelő holttestet. Megvárta, míg megtörténik az ügyeletesek váltása. Beljakov irataival jelent aztán meg... Másnap reggel megállt az 543-as szoba előtt, az ajtót nyitva találta, úgy mint első alkalommal. — Ütött az óra. Bili! — ki­áltotta Jerger. — Időzavar­ban vagyunk, egy gyors autót kelj szereznünk. — Az ördög bújjon maga­Meddig kedves a vendég? szolgálják ki, a másikban ke­vésbé. A Benevár Étterem felsze­relése és tisztasága, de étel­kínálata sem éri el annak az osztálynak a színvonalát, amibe besorolták. A Kékes Étteremben indokolt lenne viszont, az emblémás tányérok és evőeszközök alkalmazása. A domoszlói ÁFÉSZ abasári bisztrójában sem ét-, sem itallapot nem használnak. Egy ellenkező előjelű pél­da: a Kedves kisvendéglőnek az ételválasztéka bővebb, mint amilyet osztályba soro­lása megkövetel. Az ételárak azt bizonyítják, hogy a drágább ételeket kí­nálják inkább. A tíz forinton aluli étel nagyon kevés. Fur­csaság, hogy a párizsi szelet az Olimpia Étteremben 16,20, a Kékes Étteremben 17,20, a Szőlőskert Csárdában pedig 16,80. A gombafejek a Kékes­ben 20,50, ugyanúgy elkészít­ve az azonos osztályú és azo­nos központhoz tartozó Sző­lőskertben több mint két fo­rinttal olcsóbb. AZ ELTÉRÉSEKRE a vizs­gálat nem tudott megnyugta­tó magyarázatot találni. Nehezen érthető, hogy csir­két és halat az étlapon csak a Kékes tüntetett fel, a többi kilenc étterem ezen a napon ilyen ételt egyáltalán nem kínált. Mint ahogy diétások­nak és gyermekeknek sem készítenek ennivalót. Regge- lizési lehetőséget is csak ke­vés helyen biztosítanak. Nincs jellegzetes étele egy- egy vendéglőnek, étteremnek. Kivétel a Kedves és a Sző­lőskert, amelyek többféle speciális jó falatokat is kí­nálnak. Jólesik tudomásul venni, hogy a vállalatok általában a nagyobb ételfogyasztás megteremtésére ösztönzik az alkalmazottaikat. Amíg az italok után csak egyszázalé­kos jutalékikulcsot állapítot­tak meg, ugyanez az ételek- jfuél már 11—12 százalék. Ezt a gyöngyösi ÁFÉSZ gyakor­lata fejezd ki a legjobban. Még valamit: az ellenőrzé­sek során kiderült, hogy a dekagrammok körül sincs minden rendben, amikor a hús vagy a köret súlyát kel­lett megállapítani. Mintha egyre kisebbednénék az ada­gok. Erre pedig semmiféle magyarázattal nem lehet szolgálni. Illetve, valamiféle magya­rázat azért csak akad.' S nyári idény megnövekedett forgalma. Ez Gyöngyösön, a Mátrában és a környékén azért fontosabb, mint a me­gye más tájain, vagy az or­szág egyéb vidékein, mert kevés a számuk és kis alap- területűek a vendéglők, az éttermek Gyöngyösön és kör­nyékén. A KÉKESRE tervezett szálloda már nem valósul meg, a mátrafüredi szálloda sorsa is erősen kétségessé vált azzal, hogy a fogyasztá­si szövetkezetét a megyei szerv nem támogatja anyagi­lag a kért visszatérítés mér­tékéig. Pedig az is köztudott, hogy az állam a szállodák megépítéséhez jelentős meny- nyiségű milliókat nyújt. Va­lami nehezen megmagyaráz­ható szűklátókörűség miatt a helybeli kezdeményezések sorra megbuknak, és az álla­mi támogatás tízmilliói egy­más után szertefoszlanák. Miért csak a mi megyénk nem tud élni a lehetőségei­vel? Ezen kár keseregni. A ked­ves vendég mindebből sem­mit sem érzékel, amikor ki­szomjazva, megéhezve megáll egy-egy vendéglátó üzlet előtt és azon tűnődik, vajon mivel fogadják, hogyan szol­gálják ki. Egyáltalán: jut-e hely a számára az étterem­ben? Mert ez is nagyon két­séges vasárnaponként. Ha a vizsgálat tapasztala­tait összegezzük, azt mond­hatjuk: lényegében az egyes éttermek, vendéglők vezetőin múlik, hogyan érzi maigát a kedves vendég náluk. Látszó­lag ez így természetes. De ha azt is meggondoljuk, hogy egy-egy vállalatnak irányíta­nia kellene a hozzá tartozó összes üzleteket, azokban egységes színvonalat kellene kialakítania, jellegzetes sa­játságokat kellene kínálnia, akkor a kép már nem is olyan természetesnek hat, mint korábban. PERSZE, manapság nem az vicc: eladni az ételt és a sört. Talán az említett hiá­nyosságok is ezzel a nagy­arányú és részleteiben, ki nem elégített kereslettel in­dokolhatók. De el nem fb-, gadh&tök. Tenni kell ellenük a ked­ves vendég érdekében. (g. molnár) ba, menjünk iismét a fürdő­szobába — mondta Har- beriy. — De maga, Bames kapcsolja be a rádiót és ez­úttal ne zárja be az ajtót, pizsamában üljön, ha pedig valaki be akar nyitni, kiált­son rá, hogy nincs felöltöz­ve, s kérje, hogy később jöj­jön. A hideg és meleg víz ro­baja megfelelő kísérőzenét szolgáltatott kettejük be­szélgetéséhez, 8. Marija Szengejevna át­nézte „A Mai Fizikai Szem­le” legfrissebb számát, ami­kor megszólalt a telefon. Ismeretlen és furcsa hang kérdezte: — ön Marija Szergejevna Kovrigina? — Igen én vagyok. — Tudja-e hol van a lá­nya? Marija Szergejevna meg­ijedt: lehet, hogy valami történt Lénocsíkával. — Honnan beszél? — kér­dezte izgatottan. — Ez nem fontos — mond­ták neki. — Hallgassa végig figyelmesen, amit mondok. A kislánya rossz társaságba keveredett. Felelőtlen, rossz­hírű emberek társaságába, s ha azt akarja.... Ma a lánya beleegyezett, hogy Fedosze- jev zeneszerző házibulijára megy — és el is utazott. Én polgártárs: kötelességemnek tartom, hogy erről önt tá­jékoztassam, mert Fedosze- jev nyaralójában nem házi­bulik folynak, hanem orgi­ák. A lányát is behálózták és csak az isten tudja mi következik ezután... Marija Szergejevna igye; kezett tartani magát. — Mit tanácsol? — A legegyszerűbbet — mondta a song. — UtazzáS el Fedosaejev nyaralójába és mentse meg a lányát. — És hol van ez a nya­raló? — kérdezte Marija Szergejevna nyugalmat erőltetve magára. — Paszecsnaja állomásig kell menni, ott van az Idős Partizánok Telepe — ma­gyarázta a hang. — Pio- nyerszkaja utca 14. Először bizonyára nem akarják majd beengedni, próbálkozzék to­vább... — Köszönöm. Marija Szergejevna be­csukta a folyóiratot és fel­hívta Pavlikot. — Elutazom — mondta — három órára. — Hová? — csodálkozott Pavlik. — El kell mennem. Nem akart a vőlegényének lánya dolgairól beszélni, amelyekről csak az imént hallott. Magára öltötte kabátját, vette a táskáját és elment. Taxit nem fogadott, mert a metro egészen a nevezett ál­lomásig elvitte. Marija Szergejevna ke­mény elhatározással indult el megmenteni és hazavin­ni Lénocskát... Marija Szergejevna vé­gigment a Paszecsnaján, megkérdezte, merre van az Idős Partizánok Telepe és határozott léptekkel elindult a keskeny aszfaltjárdán. Húsz perc múlva Marija Szergejevna megérkezett a telepre, rátalált a Pionyer- szkaja utcára is, elkezdte ol­vasni a házszámokat. íme » 14-ös.i: »■láitUiA,^..... (Fojyiaiiuü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents