Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-15 / 192. szám
Termelőszövetkezeti társulások nyomában A fejlődés nem mentes a gondoktól Pa. jdicsőm a konzervgyárnak A dinnye- és zöldségtermesztésről híres csányi Búzakalász Tsz az egyike azoknak a szövetkezeteknek, ahonnan a legkorábban indult meg a paradicsom szállítása a Hatvani Konzervgyárba. A tsz 190 hold paradicsomföldiéről naponta 6—8 vagon paradicsomot küldenek a gyárba. A korai fajtáknak köszönhető, hogy az idén a tavalyihoz képest két héttel korábban indulhatott meg a paradicsom feldolgozása. (MTI foto —, Kunkovács László /elv.) Mit tud a babsxedő kombájn? Kísérleti gép — a drága kézi munkaerő csökkentésére Az elmúlt napok során négy olyan elemző írás jelent meg lapunk hasábjain, amelyek a termelőszövetkezeti társulások szükségességével, létrejöttével, helyzetével, s nem utolsósorban gondjaival foglalkoztak. A cikkek körvonalazták, hogy megyénkben milyen együttműködési formák alakultak ki, milyen elképzeléseket nem sikerült valóra váltani, s keresték a választ, milyen közgazdasági, jogi és szemléleti tényezőket kellene ahhoz megváltoztatni, hogy kevesebb akadály legyen a társulások útjában. Közös cél — közös érdek A termelőszövetkezeti társulásoknak több módozata lehetséges, a közös gazdaságok vagy egymással, vagy valamilyen más vállalattal, kereskedelmi szervvel társulnak bizonyos tevékenység folytatására. A szövetkezetek egymás közötti együttműködése viszonylag egyszerűbb, hiszen könnyebb az érdekek egyeztetése Egy közös vállalkozásként működő sertéstelepnél minden részvevőnek az az érdeke, hogy a termelés minél korszerűbb, olcsóbb, gazdaságosabb legyen. E közös cél érdekében egyesítik anyagi eszközeiket. Ha viszont egy termelőszövetkezet egy élelmiszeripari üzemmel, vagy kereskedelmi szervvel próbál közös vállalkozást létrehozni, akkor már korántsem ilyen egyszerű az érdekek egyeztetése. A jelenlegi jogi és közgazdasági szabályozók sem hatnak különösebben az ilyen együttműködési fonnák kialakulására, éppen ezért Heves megyében is az a jellemző, hogy a termelőszövetkezetek főként csak egymással társulnak. A másik nagy gond az anyagi eszközök hiánya. Sem a mezőgazdasági üzemekben, sem a vállalatoknál nem dúskálnak a pénzben, a így például egy közös üzlethálózat létrehozása helyett — bármilyen fantázia is van benne —, mindenki arra törekszik, hogy az alaptevékenységet bővítse, fejlessze. Egyetlen példa: a tervezett Agrokonzum üzlethálózat ügye ma is egy helyben toporog, viszont a szakosított AZ EMLÉKEZETES jubileumi kiállítás ékesen igazolta tavaly Egerben, hogy — az egész megyében nincs olyan kiállító helyiség, sőt egyszerű „nagyterem” sem, amely alkalmas lenne hasonló célok megvalósítására, egy-egy reprezentatív bemutató megtartására. Minden bizonnyal ez az eset rázta fel végre a szúny- nyadó kedélyeket, s késztette buzgólkodásra az érdekelteket. Így született aztán a gondolat, miszerint «— az előfordult kellemetlenségek újbóli megismétlődésének elkerülésére — jó lenne a megyeszékhelyen egy megfelelő méretű, állandó kiállítási csarnokot létesíteni. Az ötlet sokak helyeslésével találkozott, s szinte felvetésével egyidejűleg többen mindjárt támogatásukat is felajánlották a terv megvalósításához. Érthető ez a lelkesedés, hiszen a terv önmagában is figyelmet érdemlő: olyan épülettel kapcsolatos, amelyben csupán a kiállítási terület 2208 négyzetméter, s ehhez közvetlenül további 3600 négyzetméterrel csatlakozik egy szabadtéri kiállító rész. Külön is érdekes, hogy az épület három egymástól függetlenül is használható nagyobb termet foglal magában, nem beszélve az előcsarnokról, amely méreteinél ogva ugyancsak megfelel alkalmanként egy-egy önálló bemutatónak, S ahogyan egymástól függetlenül is megkötelepek építésére jó néhány gazdaságnak „ki kellett szakítania” a szükséges összeget. Mindezek a gátló tényezők erősen fékezik a fejlődést, pedig az élelmiszer- gazdaságban, mint nagy szervezeti egységben, csak akkor kerülhetnek Igazán közel egymáshoz a termelők, a feldolgozók és az értékesítők, ha valódi összhang alakul ki közöttük, érdekeik megegyeznek, s kölcsönösen törekednek arra, hogy mindenki megtalálja a maga számítását. Ehhez az összhanghoz pedig jelentősen hozzájárulhatnak a különböző szintű és profilú közös vállalkozások. Megalapozott döntések Néhány — balul sikerűit — vállalkozás következtében jó néhány gazdaságnak elment a kedve rövidebb, vagy hosszabb időre is attól, hogy közösködjön. Ügy vélték, hogy az a biztos, amit önmaguk csinálnak. A fejlődés és az anyagi eszközök szétszórtsága viszont kényszerítő erővel hatott abban az irányban, hogy bizonyos feladatokat mégiscsak közösen érdemes csinálni. Mindezt összevetve — megérlelődött a szakemberekben, vezetőkben, hogy csak akkor érdemes társulni, a pénzt ösz- szeadni, ha a vállalkozás valóban rentábilisan működik. Másrészt pedig akkor, ha az Igények összhangban állnak a realitásokkal, a pénzügyi lehetőségekkel. A vélemények ma eltérőek egymástól. Egyes vezetők szerint csak egyszerű, viszonylag kis bekerülési ösz- szegű társulásokat érdemei létrehozni, mások szerint viszont a korszerűség árát is meg kell fizetni. S nem drága akkor sem, ha hamar visszahozza az árát Tanácsot adni természetesen nem lehet, annyi azonban tény, hogy minden kérdésre az elemző számítások, a körülmények mérlegelése, a jövő ismerete adhatja meg a választ. S az is biztos, hogy ezekre még jobban oda szükséges figyelni, mint eddig, mert különben súlyos károk érhetik a gazdaságokat S talán itt érdemes megemlíteni, hogy a tsz területi szövetségek ajánlásait, zelítfietök, használhatók, ugyanígy közösen is rendelkezésre állhatnak szükség esetén, mert például az úgynevezett „nagyterem” összenyitható egy kisebbel. Ez utóbbival mintegy 1700 személy részvételével nagygyűlések is tarthatók, félezer néző mellett teremsportversenyek rendezése válik lehetővé, vagy éppenséggel olyan — a szombathelyihez hasonló — táncversenyeket lehet műsorra tűzni, amelyekben akár ezer érdeklődő gyönyörködhet a széksorokból S mindez: már 1872. végéra... A TÖBB FUNKCIÓNAK is megfelelő létesítményt Eger északi városrészébe, a kialakítandó Csebokszári lakónegyedbe tervezték. Pontosabban a telep déli területére, ahol szanálás nélkül felépíthető. Poliaeél vázú tartó- szerkezettel, térelhatároló konstrukció alkalmazásával készülne. Könnyűszerkezetes megoldását a szükséges fesz- távolság indokolná, de számos más elképzelés sikeres valóra váltása és az ismert szűk építőipari kapacitás is a hagyományos kivitelezéstől való eltérést kívánja. Így kísérleti jelleggel készülne az új létesítmény, s <w előzetes elemző munkáit néhány gazdaságban nem értékelik kellőképpen. Ügy érzik, hogy fölösleges papírmunkát végeznek a szövetség munkatársai —, s éppen ezért néha milliókat érő elképzelések maradnak megvalósítatlanul. Mint például a Dél- Heves megyei Tsz-szövetség által kidolgozott agrokémiai labor terve, amely ha megvalósulna, felbecsülhetetlen hasznot hozhatna. Biztonságos fejlődés Ha megyénkben a társulások számát nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy viszonylag kevés, de a tervezett, ám meghiúsult társulások száma sem túl sok. Mindez azt jelenti, hogy eddig alapos és megfontolt, néha óvatos döntések születtek az együttműködés tekintetében. Azt is meg kell viszont említeni, hogy a társulások egy- síkúak, az összefogás csak egy-egy területen vált élő valósággá. Mindez — a fejlődés velejárója. A társulások nem tekinthetnek hosszú Időre vissza, hiszen az egész termelőszövetkezeti mozgalom is fiatal. Az élelmiszer-gazdaság, mint új fogalom, szintén nem régen gyarapítja szókincsünket. A fejlődés tehát elkezdődött, s ha egyelőre a társulások útjából nem is tűnt el minden akadály — hitelnehézségek, pénzhiány, jogi és közgazda- sági problémák — azért nyugodtan mondhatjuk, hogy a jövőben még szorosabb kötelékek fűzik egymáshoz a szövetkezeteket, vállalatokat, mint eddig. Az együttműködésnek, a társulásoknak olyan új formái alakulnak ki, amelyekben sikerül összhangba hozni az ér-; dekéket, amelyek egyaránt ösztönöznek a termelésre, a feldolgozásra és az értékesítésre. Az eddigi társulások egy hosszabb távra szóló folyamat első állomásai. S ha nem is minden esetben tökéletesek, jelzik azt az utat, amelyet a fejlődés diktál. < Kaposl Levente kalkuláció szerint 28,8 millió forintba kerülne. A kísérleti jellegből adódó többletköltségeket — a tájékozódás szerint — vállalná az Építési és Városfejlesztési Minisztérium, ötmillió forintot biztosítana a tanács, s ennélfogva hozzávetőlegesen 16 millió forint lenne az az összeg amelyet a vállalatoknak, szövetkezeteknek kellene együttesen előteremteniük. Június 24-én megyénk gazdasági egységeinek vezetői már a részletekről tárgyaltak Egerben, s ennek során vállalták, hogy sajátképzésű fejlesztési alapjuk három százalékát, két egyenlő bontásban 1972—73-ban támogatásul átutalják a közös cél megvalósítására, a megyei kiállítási csarnok elkészítésére. Ezek után újabb fordulatot vehetett az ügy: a megyei tanács tervosztálya szétküldte a területen levő gazdasági egységeknek a költségvállalási nyilatkozatokat, hogy azok visszaérkezésével már nagyobb anyagi megalapozottsággal folytathassa a megkezdett munkát. Idáig viszonylag simán haladt sí ötlet a megvalósulás Köztudott, hogy Igen drága és munkaerőigényes hazánkban a zöldbabtermesztés. Pedig közkedvelt termékről van szó. amely fehérjedús élelmiszer és fontos konzervipari nyersanyag is. Az utóbbi években több irányú kezdeményezés indult meg a zöldbabtermesztés gépesítésére, kisebb-nagyobb sikerrel. A közelmúltban ilyen irányú törekvésről értesültünk megyénkben is. A Hatvani Konzervgyár három PLÜGER-típusú holland babszedő kombájnt vásárolt A három gépet három különböző helyen — a hatvani Lenin Tsz-ben, a zagyvaszántói Aranykalász Tsz-ben, és a Hevesi Állami Gazdaságban — próbálták ki a zöldbab betakarításakor, s a tapasztalatok szerint eredményesen. De mit tud a babszedő kombájn? Erre kértünk választ az első kísérletsorozat 9 • útján, s már-már úgy látszott, hogy aligha gördülhet elé akadály. Aztán váratlanul mégiscsak megtorpant a terv — s ez az, ami most őszinte aggodalomra adhat okot A KÉTSZÁZKILENCVENHAT gazdasági egység közül ugyanis végül mindössze 71 akarja támogatni a vállalkozást, ötvenkilenc nemleges választ küldött a megyei tanácsnak, százhatvannyolc pedig — s ez meglehetősen lesújtó! — egyáltalán nem reagált a kérésre... Megdöbbentő, hogy a közérdekű kérést válasz nélkül hagy ók között van olyan nagy vállalat is, mint például az apci Qualität, a MEZŐGÉP, két cementgyárunk, a Mátraalji Szénbányák, a Gagarin Hőerőmű, az EMASZ vagy éppenséggel a gyöngyösi Izzó, a Hatvani Konzervgyár. Szövetkezeteink közül pedig a hatvani Lenin, a gyöngyösi Mátra Kincse, az ugyancsak gyöngyösi Mátra- vidéki Építő- és Szakipari Ktsz, az Egri Vas- és Fém Ktsz, hogy csak néhányukat említsük. S nem kevésbé furcsa, hogy még a tanácsi vállalatok között is akadt olyan — szeszipari vállalat, Patyolat —. amelyik válaszra scs» után a két Illetékes szakembertől. Negyven asszony helyett Gazsó Ferenc mezőgazda- sági mérnök, a Hevesi Állami Gazdaság kerületvezetője. — A hidraulikus vezérlésű gép lényegében két részből áll, a tulajdonképpeni kombájnból és egy uni verzál traktorból. A kombájn szedőszerkezetet és válogató szerkezetet foglal magában, ez utóbbi különválasztja a babhüvelyeket a torzsától. A levágott babhüvelyek azután a gyűjtőtérbe kerülnek, innen zsákolják a friss árut. Itt nálunk az állami gazdaságban évek óta nagy jelentőségű a zöldbabtermesztés, ezért érthetően nagy jelentőségű a kombájn bevezetése is, melyet a Hatvani Konzervgyár együttműködési szerződéssel bocsátott rend elkérésükre. Hatvan hold pillanatnyilag a zöldbab vetésterülete, de a gép alkalmazásával 100 holdra szeretnénk növelni ezt. A méltatta a megyei tanács levelét! Ha a 71 másik gazdasági egység sem válaszol biztatót, nem ígér például a VILATI természetbeni támogatást, a Mátravidéki Cukorgyárak, a Finomsze- relvénygyár, a Mátravidéki Fémművek egy-egy millió, a VOLÁN 4. számú Vállalat 600 ezer, a KAEV 250 ezer, a Mátravidéki Hőerőmű 426 ezer, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 206 ezer, a TÜZÉP 208 ezer, vagy a tiszanánai Lenin Tsz 119, a karácsondi tsz pedig 109 ezer forintot, akár fel is adhatnánk a reményt, hogy valaha is lesz korszerű kiállítási csarnoka megyénknek. Szerencse, hogy legalább ezek a vállalatok segíteni akarnak! Túl sok bizakodásra persze így sem lehet okunk, hiszen augusztus 10-ig csupán 7118 000 forint gyűlt össze a vállalatoktól, szövetkezetektől várt 16 millióból — s ez édeskevés ahhoz, hogy a nagyszerű terv testet öltsön. A KIÁLLÍTÁSI csarnok elkészültéhez sokkal élénkebb reagálásra, sokkal nagyobb összefogásra lenne szükség. Mielőbb be kell látni, hogy nemcsak 71 vállalat, szövetkezet érdeke a létesítmény megvalósulása, hanem szüksége van erre az egesz megyének. S közös gondon — széles körben Illik osztozni! GyánJ Gyula kombájn egyébként 40 asz- szony munkáját helyettesíti és 10 órás műszak alatt 45 mázsa babot szed le. Több mint 10 mázsával többet, mintha negyven asszony ugyanezt a munkát végezné. Kisebb önköltséggel Rákóczi Lajos, a Hatvani Konzervgyár termelési osztályvezetője: — A három babszedő kombájnt a kézi munkaerő csökkentésére vásároltuk. Eddigi tapasztalataink szerint a gépek lényegesen kisebb önköltséggel alkalmazhatók, mint amennyit kézi munkaerőre fordítanának a közös gazdaságok. A kombájnok érdekessége, hogy egy sorról folyamatosan vágják le a babot. A gépek bevezetése azonban az agrotechnika tökéletesítését és új fajták bevezetését vonja maga után. Mindenekelőtt egyenletesen elmunkált talajfelületre van szükség, hogy a gép egyenletesen dolgozzon. Ugyanakkor a hagyományos kézi kapát vegyszeres gyomirtással kell felcserélni, egyrészt a talaj felület megkímél ésére, másrészt az eredményesebb, hatékonyabb védekezésre a gyomok ellen. Nem utolsósorban pedig új fajtákra is szükség van, amelyek alkalmasak a gépi technológiához. Az erre irányuló nemesítések hazánkban és más európai országokban már megkezdődtek. Sőt a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tervei szerint, Magyarországon is elkészült egy olyan babkombájn, amely egyszerre négy sorról takarítja be a babot. Amennyiben a későbbiek során ezt sorozatban is gyártják majd, akkor az egysoros holland gépek mellett ebből is vásárolunk. ŰJnbb kombájnokat vásárolnak A három holland gyártmányú babszedő kombájn már az első kísérletek után eredményesnek bizonyult, s a következő években tovább alkalmazzák az említett közös gazdaságokban. A Hatvani Konzervgyár a jövőben újabb kombájnokat vásárol, ezzel is szeretne hozzájárulni, hogy megyénk más közös gazdaságaiban is olcsóbb és eredményesebb Vegyen a zeidbeb termesztés. Mentusz Károly 1971. aufüs»Hs 15, vasárnap Zsákutcában — egy hasznos vállalkozás. ••
