Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-14 / 191. szám
termelőszövetkezeti társulások nyomában Az elképzelések alkonya A közös vállalkozáshoz lem elég csupán az elkép- elés, az akarat. Megyénk- ien hét meghiúsult terme- üszovetkezeti ' közös vállal- ozás szolgáltatja az intő «Idát, hogy koránt sincs linden rendben a társulá- ok körül. Amikor a többi megyében lár működtek termelőszö- etkezeti társulások, Heves legye még nem fedezte fel z új irányzatot. Elsőként a látraballai és mátraderecs- ei termelőszövetkezetek kö- ös vállalkozása alakult leg kissé erőltetett meneten. Az építőipari vállalko- ásnak sem kellő anyagi, lűszaki, sem szellemi hát- rszága nem volt. Az elkép- elés is inkább felülről hiúit, hogy megyénk is fel- árkózzon a közös társulá- ik terén. A TÖVÁLL né- en létrejött építőipari egye- ■ilés két évig működött és úntegy hárommillió forints deficittel zárta pályafu- ísát. Az első és legfontosabb uiulságot már az indulás- ál le lehetett vonni: csak rkor érdemes és szabad özös vállalkozást létrehoz- i, ha arra természetes, a Lgszövetkezetek által je- ntlsező belső igény merül támogatás hiányában — feltétlenül' szüksége lett volna. Heves kontra Kecskemét Olyan társulási lehetőségeket azonban, amelyeknél adottak a létrehozás feltételei, vétek elszalasztani. A Hevesen tervezett PULVEX Zöldség- és Gyümölcsporító Tsz-közi Vállalkozás ügye évekig húzódott. A tervezett feldolgozó üzem a Heves környéki zöldségtermelő vidékre alapozta volna feldolgozó kapacitását és porított alakban hozita volna forgalomba a paradicsomot, hagymát és más egyéb zöldségféléket. Most, amikor végleg meghiúsult a társulás, az még mindig néhány szakember álláspontja: jó, hogy idejében tudtak nemet mondani, hiszen a javarészt exportra alapozott termelés nem biztos, hogy bevált volna, exportra nem lehet alapozni egy üzemet. Igen ám, de a szerződések között nem egy olyan akadt, mint például a dán ANHIDRO cégé, amely öt évre előre biztosította volna a termelőszövetkezeti közös vállalkozás termékének elhelyzését. A porítóüzem berendezését a dán cég termékvisszatérítés ellenében építette volna igen előnyös feltételek mellett, úgy, hogy a biztosított öt év alatt mindvégig nyereségesen tudott volna termelni az üzem. Heves megye elszalasztottá ezt a lehetőséget. Kecskemét megvalósította. A Magyar Hírlap tegnapi számában ezt a címet olvashattuk: „Automatizált paradicsompor gyár Kecskeméten”. A cím alatti sorokból megtudjuk, hogy „Európában jelenleg csak két nagy paradicsomtermelő országban, Franciaországban és Spanyolországban folyik nagyüzemi paradicsompor- gyártás. Most beáll a sorba a kecskeméti konzervgyár is... Eddig Svájcból és az NSZK-ból érkezett rendelés a kecskeméti gyár új gyártmányára.” A' Magyar Hírlap cikkéhez nem kívá nunk kommentárt fűzni. Öröm, hogy végre egyáltalán megvalósult hazánkban! Füstbe ment bor ti. A belső igény azonban ;y magában véve nem minin. Ezeknek találkozniuk all a külső — a közgazda- .gi és jogi — lehetőségek- il. Ez utóbbi hiányzott a itervásárán tervezett kö- >s faforgácslapgyártó üzem trehozásánád. Ugyanis az ;ymással szövetségre lépő integy 25—30 termelőszö- itkezet sem bírta volna X a hatvanmillió forintot ztosítani, amelyre azüzem- l indulásához — állami Milliárdos megtakarítás a nemzetközi együttműködés nyomán Az autóbusz-alkatrészek jrszerű gyártásának megte- ■mlésével lezárult a közúti rműprogram első szakasza, idig 12 milliárd forintot ütött népgazdaságunk az itóbusagyártás fejlesztésére, az újabb szakaszban — a lenlegi ötéves tervidőszak- in — további 3,6 milliárdot rdít bővítésre, korszerűsí- sre. Ezzel 1975-től évente —12 000 autóbuszt gyárthat- ik hazánkban. Milliárdos beruházásokkal nek fel azok a kooperá- ók is, amelyek alapján az dekelt országok egész sor yan részegységet szállíta- ik kölcsönösen egymásnak, ndlyre szüksége van a márt félnek. A KGM-ben felmérték a ocialista országokkal a operációs tapasztalatokat, az együttműködés további enetét. Magyarország 10 fé- alkatrészt exportált a vele »operáló országoknak, s kö- lbelül ugyanennyit kap erébe. Az elmúlt öt évben külföldi kooperációs part- íreknek 81 millió rubel ér- kű járműalkatrészt szállittunk, a negyedik ötéves rvben p>edig ez az érték 320 illió rubel lesz. Ugyanafc- >r a még viszonylag kisebb- érvű import ennél gyorsáéin növekszik, s ezzel a imzetközi kooperáció 1975- csaknem ötszörösére emel- idik. A leghatékonyabb a Szov- tunióval kötött megállapo- is, amelynek alapján autó- isz hátsó futóműből a haji igényeknek több mint hámszorosát gyárthatjuk. An- ik ellenére, hogy a magyar a mák öt év alatt csak 000-re van szüksége, a yőrben létesített új hajtóügyár 1975-ig mintegy 0 000-et állít elő, s a többiét a szocialista országok- i. mindenekelőtt a Szovjet- üóba szállítják. A Szovjet- tiióban készül viszont a ma- ar autóbusz mellső tenge- e, a szervokormányhoz ükséges hidraulikus szi- ittyú cs a lengéscsillapító. . Lengyelországgal 3—4 évre szóló, 25 millió rubeles keretszerződést kötöttünk, ennek keretében többek között teherautófülkét kapunk. Cserébe pedig — akárcsak a Szovjetunióban, és Jugoszláviában — autóbuszokhoz szükséges hátsó futóművet exportálunk. Heves megye talán legjellegzetesebb árucikke,, a bor. A mátraalji és az egri termelőszövetkezetek szőlőtábláiról kerül le az országszerte közkedvelt bornak való egy jelentős mennyisége. A mátraalji termelőszövetkezetek fel is kérték az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Terű leti Szövetségét, hogy segítse a tsz-eket közös bortáro ló, feldolgozó és palackozó üzem létrehozásában. A szövetség szorgalmazására el is készült a beruházási program, amely rendkívül kedvező képiét mutatott. A beruházás három éven belül megtérült volna. Az akkori közgazdasági szabályzók szerint a feldolgozó és tároló részleg még 50 százalékos állami támogatást élvezett volna. Erre azonban nem került sor, mert a tizenkét termelőszövetkezet által kezdeményezett közös vállalkozás nem tudta megszerezni az igényelt hitelt, a társulás ügyét magára hagyták és így az kellő anyagi és erkölcsi támogatás nélkül még születésekor elhalt. Pedig ez a társulás a megye jellegét híven képviselte volna, amely igen megalapozott elképzelés volt — és még ma is az — valószínűleg nem tartozik a végleg eltemetett tervek közé, \ mert reális igényt és megoldást váró problémáit takar. Az idő azonban halad. Azóta az ötven százalékos állami támogatás 30 százalékra csökkent, és lehet, hogy még tovább száll lefelé ez az arány. Az elképzelés, ha esetleg később mégis megvalósul. behozhatatlan lehetőséget szalasztott el addig is már. Egy-egy közös vállalkozás létrehozása * korántsem tartozik a könnyű feladatok közé. Akik részesei, nem csupán egy termelőszövetkezetért, hanem egy széles, esetleg egy egész tájegységet j érintő közösségért tartoznak | felelősséggel. Szigethy András Gyöngyös után Egerben és a környékén is Az országút láthatatlan ellenőrei Ötórás akció a szabálysértők ellen Általános tapasztalat: még mindig nem közlekedünk szabályosan, s főleg nem udvariasan. Óvatosságra intő példákként igazolják mindezt a baleseti statisztikák szomorú adatai... Nem véletlen tehát, hogy a közlekedésrendészet szigorúan megköveteli az utakon érvényes szabályok betartását, s egyre gyakrabban indít ellenőrző akciókat a szabálysértők ellen. Mint a napokban Gyöngyös után Egerben és a környékén is. Pontosan délután, három órakor kezdődött. Az . egyenruhás, a civilbe öltözött és az önikéntes rendőrök szemükhöz emelték a távcsöveket, zümmögni kezdtek a kézi rádiótelefonok, elindultak a polgári rendszámmal közlekedő járőrkocsik... — Széchenyi 2. figyelem! Az EY 26—73-as rendszámú motorost kérjük leállítani és a szabálytalan közlekedés miatt megbírságolni! Vétel. — Adását vettem, a motorost leállítottuk. Kérjük a szabálysértést megismételni! A piros bukósisakos motoros a következőket hallja: — A motorkerékpár vezetője nem adta meg az elsőbbséget a Vörös Csillag Filmszínház előtti gyalogosátkelőhelynél, sőt az éppen áthaladó csoport tagjai között hajtott át! S a szabálysértő egy tapasztalattal gazdagabban, de hatvan forinttal könnyebben folytatta váz útját. Rajta kívül a Széchenyi úton még több mint húszán követték el ezt az apró „figyelmetlenséget”... Lenin út. A benzinkút előtt lendül a piros tárcsa, s a kocsi az út szélére húzódik. A vezető meghallgatja a „kritikát” és szó nélkül adja át a pénzt. Mielőtt azonban elmenne, megjegyzi: — Azt a mögöttem haladó kocsit miért nem állították le?! Az is jött legalább nyolcvannal... Ezt biztosan tudom! Na igen.! Abban a kocsi - iban rendőrök ültek, s pontosan ők mérték le, mennyivel lépte túl a megengedett sebességhatárt. — Hát, az ember már nem tudhatja, hogy melyik a rendőrségi autó és melyik nem! — méltatlankodik és elindul. így vélekedhetett az AE 48—03-as rendszámú Warszawa vezetője, s még so kan mások is, akik verseny pályának nézték ezt az útszakaszt ... Piros 850-es Fiat vezetője integet, mosolyogva. Gondolja, kinn vagyok a városból, s itt már nem figyelnek. Akkor lepődik meg igazán, amikor fenn a dombon, a tangazdaság bejáratánál megbünteti a rendőr. A CO 99— 68-as Fiat vezetője ugyanis a Kőlyuktetőnél nem vette figyelembe a záróvonalat, s így nézést, hogy megállítottuk. További jó utat kívánunk! — hallgatja a rádiótelefonon .keresztül továbbított szavakat a volánnál ülő férfi, s észrevétlenül visszacsúsztatja zsebébe a ki tudja miért előkészített pénztárcáját... Az ellenőrzésnek gyorsan híre ment. A nagyvisnyói tsz teherkocsijának a pilótája még a mi „maszek” Trabantunkra is ráviliog, s kezével szabálytalanul előzött meg egy segédmotorost. Kis vétség, de — nagy baleset lehetett volna belőle. Szerencsére nem jött szemben semmi, így csak ötven forint bánja az esetet. Ugyancsak itt hallgatja vissza bűnét az a gépkocsivezető is, aki Kerecsenden szabálytalanul előzött. Ördöngős dolog ez a technika, gondolhatja, hiszen ott nem is látott rendőrt, itt meg, 7 kilométerrel arrébb, p>ercnyi pontossággal a fejére olvasnak mindent S egy ritka eset: — önt, a szürke Skoda vezetőjét, az udvarias, előzékeny közlekedésért megdicsérem! Kérem, minden alkalommal ilyen figyelmesen vegyen részt a forgalomban. Elkörözve figyelmeztet a „veszélyre”. S most az utakon kínos szabályossággal közlekedtek a járművek... Holott mindig így kellene! Az akció este nyolckor zárult. Ekkorra már összegyűltek a tapasztalatok: — Nyolcvanhat járművezetővel szemben, kellett intézkednünk a helyszínen — tájékoztat Környei László alezredes, a megyei közlekedésrendészet vezetője. — 11 esetben teszünk feljelentést ittas vezetés, gyorshajtás és jogosítvány nélküli közlekedés miatt. Több gyalogost is megbírságoltunk, négy közlekedőt pedig megdicsértünk. Ez az öt óra mérlege. Szilvás István Dobra vert házak Néhányszor már hírt adtunk arról, hogy Gyöngyösön milyen lépéseket tettek az állami tudajdoraban levő lakások értékesítéséi«. Az el. ső adás-vétel már megtörtént, az összesen több mint száz lakás értékesítése pedig a viszonylag közeli jövő kérdése. Néhány jellemző adatot ezzel kapcsolatban közölni tudunk. A kijelölt lakások döntő többsége még 1935 előtt épült. Közülük műszakilag közepes vagy enne! is alacsonyabb minősítést szintén a döntő hányad ér el, de hasonló a helyzet a komfort mértéke szempontjából is. Felmerül a kérdés: miért az idősebb és kevésbé jó állapotban levő lakásokat értékesítik városunkban? Erre a kérdésre a hivatalos állásfoglalás így szól: — Miután a városban levő lakások átlaga is hasonló arányokat mutat, így tartjuk igazságosnak a kijelölést. Ügyelnünk kellett arra, hogy a közvélemény reálisnak fogadja el az értékesítéssel összefüggésben a városi ha. tóság törekvését. Lényegében arról van szó, hogy az ingatlankezelőnek a nyakán ne az elöregedett házak, lakások maradjanak meg, a jobbakat pedig aránylag olcsón eladjak. Mert tulajdonképpen a havi törlesztés összege alacsonyabbra jön lu a jobb lakásoknál, mait amennyit az új lakbérben fizetni kell. Nemzeti ajándékot adnak a vevőknek: így fogalmazták meg ezt a visszás helyzetet az emberek. Furcsának is tűnik, hogy egy háromszoba- összkomfortos lakást az OTP-től közel háromszázezerért lehet megvenni, egy ugyanilyen nagyságú és felszereltségé lakást az államtól most a lakó valamivel több mint hetvenezerért vásárolhat meg. Igazság' ez? A válasz előtt kérdezzük meg: kinek az érdeke az állami tulajdonban levő lakások értékesítése? Állapítsuk meg, hogy mind a két érdekelt félnek, tehát az eladónak és a vevőnek is. Az államnak, mint értékesítőnek azért, hogy ne kelljen tovább a lakások fenntartási gondját viselnie, - a vevőnek pedig azért, mert így aránylag olcsón juthat saját tulajdonú lakáshoz. Persze, azokat a lakásokat érdemes elsősorban kijelölni eladásra, amelyeket meg is vesznek a lakók. Nyilván, nem a legrosszabb állapotban levő lakásokért kapkodnak majd az emberek. Azért sem, mert az aránylag gyengébb minőségű lakásokban a kevesebb keresettel bíró családok ebiek. Ha közöttük kialakul és megerősödik a birtokosi tudat, akkor vevőkké válnak. Kérdés marad azonban, hogy lesz-e anyagi lehetőségük az ettől kezdve saját tulajdonú lakások renoválására, javítgatására? De az sem mellékes szempont. hogy a városban elég sok a régi épület. Ezeket az ingatlankezelőnek mind meghagyni nem lehet. Éppen ezért nem szabad csupáncsak a legjobb lakások értékesítését szorgalmazni. Tehát arra a kérdésre, hol az igazság, a választ megadni nem könnyű. Közelíteni kell a meglevő városi arányokhoz a lebonyolítás során, ez kétségtelen. Miután két érdek munkál az értékesítésben: az eladó es a vevő érdeke, mind a kettőt tudomásul kell venni Ha megszületett a rendelet az eladásra, azt jól megfontolták előzőén. Ebben ne kételkedjünk. Valószínű, hogy a rendelet alkotói nem valami nemzeti ajándékprogramot akartak elindítani. Tehát a rendelet végrehajtása — a rendelet szellemében — csak a köz érdekeit szolgálhatja. A rendelet szellemében való őrködés viszont a városi tanács szerveinek kötelessége a jelen esetben. Most már a legfontosabb, hogy a vonatkozó rendelet szerint, az értékesítésre alkalmas lakásokat minél előbb eladják. Ez az eilső rendu koar.vdak. Országszerte befejeződött az aratás Eredményesebb betakarítás 3.2 millió holdról Amint számították, néhány későn érő zabtábla, elenyészően kis terület kivételével a hét végére országszerte befejeződött az aratás. A mezőgazdasági üzemek sikeresen, kedvező eredménynyel végeztek mintegy 3,2 millió katasztrális hold termésének betakarításával — közölték az MTI munkatársával a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes főosztályán. A nagy nyári mezőgazdasági munka lényegében abban az időben fejeződött be, mint más normális esztendőben. Az idén kegyes volt az időjárás az aratókhoz, a tavalyinál kedvezőbbek voltak a feltételek, több gép dolgozott a földeken. A jó eredményekhez hozzájárult a gondos felkészülés, a nagyobb területek vegyszeres gyomirtása, a központi intézkedések hatására javuló alkatrészellátás, a mezőgazdasági üzemek szervezett, a dolgozók fegyelmezett, áldozatos munkája. Régen arattak ilyen gond nélkül, mint az idén. Csaknem 14 ezer kombájn, 2300 rendre arató, 3600 kévekötő — arató —, valamint 6 ezer egyéb gép lényegében 2—3 hét alatt végzett 2,2 millió hold búzaterméssel. Ezenkívül mintegy 250 ezer katasztrális hold rozsot, több mint félmillió = hold őszi és tavaszi árpát, 1 80 ezer hold zabot ax»lk*k, Jil$epefc Orv endete« *»pasztalat a mezőgazdasági üzemek jó együttműködése; a korábban végző gazdaságok saját aratásuk után átadták gépeiket a gyengébben gépesített szövetkezeteknek, s üy módon több mint 300 ezer hold kalászos aratását gyorsították meg. A „földeken kívül” is 1ó munkát végeztek a betakarításhoz kapcsolódó vállalatok: biztonságban, magtárban az ország jövő évi kenyere. A Gabonatröszt vállalatai éjjel-nappal készen álltak az új termés fogadására. s a gazdaságok a közlekedési vállalatok segítségével folyamatosan, szinte fennakadás nélkül, zavartalanul került fedél alá a gabona. A legutóbbi jelentések szerint augusztus 10-ig összesen 225 ezer vagon gabonát — 199 ezer vagon kenyérgabonát, 19 ezer vagon takarmánygabonát, és 7 ezer vagon sörárpát — vettek át, több mint kétszeresét annak a mennyiségnek, ami tavaly ilyenkor magtárakba került. A kenyérgabona minősége, hektolitersúlya, a belőle készített liszt sikértartalma jó, az új búzából jó kenyér készíthető. (MTI)
