Népújság, 1971. augusztus (22. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-14 / 191. szám

ptenwei' o/í bélyeg- kiállítás» Budapesten Ládaszámra érkezik a vi­lág minden tájáról az anyag az önálló magyar bélyegki­adás centenáriuma alkalmá­ból szeptember 4—12. között Budapesten rendezendő nem­zetközi bélyegkiállításra. A bemutatásra kerülő külföldi gyűjtemények, összeállítások egyharmada már a kiállítás rendezőinél van. Világkiállításnak is beillik a „Budapest 71”, hiszen eny- nyien még nem vettek részt egyetlen nemzetközi bélyeg­kiállításon sem: a bélyeg­gyűjtők nemzetközi szerveze­tének valamennyi tagorszá­gából érkeznek állami és ma­gángyűjtemények. Az állami, múzeumi anyagokon kívül 700 külföldi és 150 hazai ma­gángyűjtő mutatja be féltve őrzött különlegességeit. Nyil­vánosság elé kerülnek példá­ul olyan összeállítások japán, orosz, szovjet, angol bélye­gek, amelyeket a filatélisták eddig még nem láttak. Akad magyar ritkaság is: — a bé- ! lyegkiállításon először sze­replő — Magyar Országos 1 Levéltár például egyedülál­ló újságbélyegeket mutat be. A kiállításon — amelyet '• három helyen, a Szépművé- : szett Múzeumban, a MABE- ' ŐSZ új székházában és a S műjégpályán, rendeznek — í 3800 keretben csaknem fél­millió bélyeget mutatnák be. (MTI) FHmfórum M özvegy aranyban Francia—olasz—nyugatnémet filmvígjáték Ez a rövid, nem is na­gyon csattanós bűnügyi film­vígjáték írói ötletre épül. Azért hangsúlyozzuk az írói ötletet, mert a film éppen ott marad adósunk, ahol ezt az írói ötletet ki kellene bontani, el kellene monda­nia azt a sok-sok válság- helyzetet — szatirikusán, nevettetve, de értelmesen- érthetően —, amely az öt­let nyomán keletkezhetett. A fiatalasszony örököl, ha hat hónapon belül a férj meghal. Már ez az alapál­lás egy végrendeletben er­kölcsi ficam, a százmillió dollárt hagyományozó ame­rikai nagybácsinál s vala­hogy úgy vagyunk vele, hogy még a temetés után sem veszünk túlságosan ne- vtségesnek egy ekkora mar­haságot. Azért van viszont a film írója és rendezője, jelen esetben Michel Audiard, hogy mindezt a krimi-lehe­tőséget egy szatíra erejéig dolgozza fel. Ennyi irányban lekötelezettnek lenni egy al­kotónak csak úgy lehetsé­ges, hogy valamit nem tel­jesít a sok-sok Ígéretből és vállalásból. A komikum itt- ott felsejlik, a szatirikus nyilatkozatok és képsorok néhol párhuzamos mozgást végeznek, emelve és rontva egymás hatását, a paródiát is érezzük, mert hosszan el­pepecsel az operatőr a szexe- sen gusztusos részleteknél, de... A néző többek között arra is kíváncsi lenne, hogy ami­kor a szerelmes asszony többszörösen megölni akar­ja férjét és a férj erre rá­jön, mit gondol; mit érez és mit tervez a halálra szánt férfi, mikor és hogyan jön indulatba; megfojtani sze­retné-e gazdaggá vált, mil­liomossá vedlett feleségét, vagy csak egyszerűen bam­ba és tanácstalan arcot kap a néző,, amiről az égegyadta vi­lágon bármi leolvasható, csak az nem, hogy értelmes és valamit tenni igyekszik önmaga védelmére. Sorozat­ban adottak a jelenetek a vékonypénzű históriában ami­kor a képek helyett, vagy azok pergése közben remek mon­datokat lehetne elhelyezni, párbeszédekkel kellene a félszeg humor megannyi bombáját robbantani. A ren­dező ezt nem teszi, megelég­szik azzal a néhány képpel, amely kitartóan az asszony asszonyiságát, a gengszterek gengszterségét, a férfiak bambaságát és a fegyverek megbízhatóságát bizonyítja. Szerettünk volna jól szó­rakozni ezen a filmbéli kri- mi-viccfeladványon, de csak ritkán érezhetjük a játék varázsát, azt, hogy a szóra­koztatást komolyan veszi ez a francia rendező. Michele Merciér bájos fia­talasszony, részegen elvisel hetetlan. Claude Rieht már láttuk frappánsabb szere pekben, itt ruhababát csi­náltak belőle, akire a töb­biek rájátszottak. Sim, a bér­gyilkos szerepében esett fi­gura, szánandó és mégsem tudtunk igazán örülni hu­morának. Georges Barsky képei tetszettek, Jacques Loussier zenéje finoman és ízlésesen simult az előkelő és választékos környezethez, amely kis túlzással bohém­nek is nevezhető. (farkas) Zöld rakéták Szovjet film A gonosz varázsló (Kedd, 20.00) Magyarul beszélő, amerikai film. A történet főszereplője a pszichoanalízist hívja se­gítségül egy bonyolult rejtély megfejtéséhez — és krimiről lévén szó — a gyilkos sze­mélyének kiderítéséhez. A Ági, Szemes Mari, Kállai Ró­na, Szabó Ottó és Káló Fló­rián alakítják. A bőrkabátos fiúk (Csütörtök, 22.15) Magyarul beszélő, angol film. Sidney J. Furie filmje 1963-ban készült, s a főszere­pet Rita Tushingham alakít­Szeretném előrebocsátani, hogy ezt a filmet nem sza­bad a felnőttek szigorával nézni, a gyerekek szórakoz­tatására készült, az ő ka­landvágyukat van hivatott kielégíteni. Megpróbáltam így szemlélni ezt a filmet, s így tetszett. Fiúk és lányok repülőgé­pet eregetnek az úttörőtá­borban. Magasba ívelnek a kis vitorlázók, de néhány pillanat múltával szétlőtt szárnyakkal csapódnak a fák lombjai közé. Leningrádot ostromolják a németek. Ezekkel a döbbenetes kép­sorokkal kezdődik a film. Aztán megismerkedünk Mis­kával, Sztyopkávál és Vasz- kával, ők a hősei a törté­netnek, ők találkoznak a rakétás diverzánsokkal, ők segítenek leleplezni egy el­lenséges csoportot. A történet sablonosnak is mondható: a szovjet kémed ­hárítók diverzánsok után nyomoznak, a kis Miska be­épül a bandába és leleplezik a csoportot. Ennyi a törté­net, amely a krimi izgalmá­val, a kalandfilmek feszült­ségével szórakoztatja nézőit. A nézők pedig lelkes izga lommal figyelik ezt a kém- históriát eszükbe se jut arra gondolni, hogy láttak már ehhez hasonlót. Különben is tudvalevő, hogy egy újszü­löttnek minden történet új A film alkotói Feliksz Mironyer iró, Grigorij Ara- nov rendező és Nyikolaj Zsilin operatőr szerencsére nem akartak többet, mint fordulatos kalandfilmet a gyerekek számára. Becsü­lendő a szándék és a telje­sítmény is. különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a mozikban bizony nagyon is hiánycikk mostanában az ifjúsági film. (m. I) Jelenet a Salto mortale című folytatásos film 8. részéből. filmet Hitchcock rendezte, s a főszerepekben nem kisebb színészeket láthatunk, mint Ingrid Bergman, Gregory Peck. A film 1946-ban ké­szült. Carlo Goldini: Szmirnai komédiások (Csütörtök, 20.25) ja (magyar hangja: Esztergá­lyos Cecília). A magyar kö­zönség Rita Tushinghamot elsősorban az Egy csepp méz című filmből ismerheti, ami a fiatal színésznőt egyben a világhírnévhez is segítette. Ebben fiatal asszonyt alakít, akinek házassága sikertelen, s ugyanígy az a férje szá­mára is. A kudarcban azon­ban nemcsak ők ketten a hi­básak ... A háromfelvonásos vígjá­ték közvetítése a József Atti­la Színház előadásában, fel­vételről. Goldoni alig ismert vígjátéka, egy gazd-ag szmir­nai kereskedő velencei üzleti útjáról szól, ahol hastáncos­nőket akar szerződtetni apja szmirnai mulatója számára. Az állástalan színészek szin­tén igyekeznek Alival szerző­dést kötni, ám hamar kide­rül, hogy a töröknek csak női „szereplőkre” van szük­sége. Az állástalan komédiá­sok cselhez folyamodnak, vészbíróság elé állítják Alit, s kilátásba helyezik számára, hogy leánykereskedésért sú­lyos büntetést kaphat, ám némi pénz ellenében szaba­don engedik. A török boldo­gan fizet... a darabot Ka­rinthy Ferenc fordította, s a főszerepeket Koncz Gábor, Bodrogi Gyula, Bujtor Ist­ván, Márton András, Voith Rózsa Sándor Farditotta: Ferencz Gy6z6 17. (Péntek, 20.05) Tévé-film, első r’ész. MÓ-] ricz Zsigmond Rózsa Sándor] a lovát ugratja című klasszi-j kus remekéből készítették ezt ] a 12 folytatásos tévé-filmet,1! amelynek részeit hetenként] vetítik. Az alkotógárda: Szi- netár Miklós rendező, Szűcs] Andor dramaturg és Sípost Tamás, a forgatókönyv írója] arra törekedtek, hogy tártál-] mában és stílusában is ra-] gaszkodva az eredeti műhöz,] ne a kalandfilm elemeiket] erősítsék, hanem a gazdag] folklorisztikus és legendajel-< leget. Mindössze néhány epi-] zód került be ebbe a filmbe] a másik Rózsa Sándor re­gényből, a Rózsa Sándor ösz-i szevonja szemöldökét-ből. Az első részben — mintegy ex-] pozícióként — a szereplők! bemutatására kerül sor, Ve-1 1971. augusztus 14., szómba! szelkáék jussolása pandurverés révén. es egy] 4- Qu ­Bames rövid, zsíros ujjai­val Harberryre mutatott, aki újra Jergerhez fordult. — Robby, maga Bames útján tartja velem a kap­csolatot. Ez az ő száma. Igaz, hogy saját lakosztá­lyom van, de jobb, ha ma­ga nem mutatkozik benne. Velem csak rendikívüli ese­tekben találkozhat. Gondo­lom, ők ugyancsak érdek­lődnek. Barnes hangtalanul neve­tett. — Most pedig beszélgetni fogunk — mondta Harberry. — Earnest nem érdeklik a maga titkai. Nem igaz, Bar­nes? ■ —! A maga titkai valóban nem érdekelnek engem — felelte Bames. — A „Pres- se-Agency” jó nevű társa­ság. Inkább rádiót hallga­tok. — És majdnem teljes hangerőre kapcsolta be a készüléket. — Minél nagyobb a zaj, annál jobb — helyeselt Hsí­berry. — Mi Robbyval a fürdőszobába megyünk. Az elővigyázatosság nem árt. Ott van a legkényelmesebb hely. Elhúzta a reteszt. Harber­ry mindkét csapot megen­gedte, egyszerre főlyt a me­leg és a hideg víz. A fürdő­szoba egyszerre megtelt éles zajjal. — Ha valahol itt egy rej­tett mikrofon van, akkor a magnetofon csak a viz zubo- gását veheti fel. — Harber­ry elnevette magát és leült a kád szélére. S Barnes ér­deklődésétől is jobb biztosí­tani magunkat — kényel­mesen elhelyezkedett. — Nos tehát, az elhárítás ta­nácsának ülését megnyitom. Jerger érdeklődéssel szem­lélte társát, mint akitől sokban függ az akció kime­netele. Ha jól összehangol­ják a munkát, akkor az ügy sikere biztosítva van. — Ismeretes önnek, hogy milyen céllal küldtek ide CíjüvíUT ; kvTwcziíe jer&er. Nemi A rekkenö hőségben jólesik a finom citromos limonádé. Napon legalább negyven fok van, de itt, a besötétített szo­bában sincs harmincnál kevesebb. Beszélgetünk kedves ismerőseimmel. Fiatal hazasok, szemük fénye a fiuk. — Anyu! Kérek még jeges limonádét! — Nem lehet, Csabika. Magfájdul megint a torkod és, mehetünk a doktor bácsihoz. A gyerek — jópofa, életrevaló lurkó — elsomjordál egy időre. — Tudod, nagyon szeretjük ezt a gyereket. Nézz csak rá. Csupa apja... Marika elmosolyodik és nagyot húz a jeges limonádé­ból. — Ugyan, édes fiam! Te mondtad éppen a minap, hogy a portás néni megjegyezte: egészen olyan ez a kisfiú, mint az édesanyukája ... Kedves és kellemes itt minden ebben a lakásban. A mérnök házaspár finom ízléséről beszél a cseppet sem hival­kodó, de mégis nagyon szép berendezés. — Anyu! Szeretnék játszani a vasutammal. Légy szíves, vedd elő a szekrényből! A gyerek, aki csak be-bekukkant a szobába ahol ülünk, szemmel láthatóan unatkozik. — Nem lehet, kisfiam. Most itt van a bácsi és ilyenkor nem lehet zörögni. Csabi rám vet egy sokat mondó pillantást és morogva, duzzogva elvonul. Később a nyaralásról beszélünk. Arról, hogy ezen a nyáron szerencsések voltak a beutaltak, a nyaralók, a ví- kendezők. — Mi a Velencei-tónál voltunk. Csodálatos, hogy meny­nyit fejlődött az utóbbi időben. Csabi is szépen lebarnult, bár rengeteg baj volt vele. Mindig menni akart a vízbe, a csónakba, elbújt a nádban. Abból állt a két hét, hogy őt tartottuk pórázon. A házigazda — udvarias, figyelmes ember — kérés nél­kül megduplázza a citromos, jeges limonádét. — Apu! Lemegyek az udvarra. Ott vannak Jancsikáik is. A papa szeme —, miközben a jégszekrény körül szorgal- maskodik —, szikrát vet. — Nem mész sehová! Könnyen napszúrást kaphatsz. Foglald el magad itt, a hűvös szobában. Itt van a bácsi is, és mutasd meg néki, hogy milyen jó gyerek vagy... Csaba, mint csatát vesztett hadvezér, durcásan újra él- ' vonul. — Szörnyű ez a gyerek. Ez mindent és mindig olyai akar, amit tilos, amit nem szabad. Meglátszik rajta, hogy fiú. A hideg limonádé mellett jólesik a forró, illatos kávé. — Tudod, én falun nőttem fel, de úgy emlékszem, hogy velem gyermekkoromban nem volt ennyi baj. Egyszer kap­tam ki istenigazában az apámtól, amikor csúzlival lelőttem o tartófáról a tejesfazekat... Váratlanul és újból berobban a kisfiú. — Apu! Tibikéék mennek sétálni az anyukájával. Hadd menjek velük. Azt mondta a Tibiké mamája, szívesen vi­gyázna rám. — Nem! Van neked anyukád és téged ne sétáltasson a Tibiké anyukája. Menj szépen a szobádba, foglald el magad, csinálj valamit. Eltörik a mécses. Csabika sírva, szipogva visszafordul. — Csináljak, csináljak. De mit?? Szalay István — Tehát Kovrigina? — Igen, a három közül c a legkönnyebben támadható személy. Még, ámyékbar van, kevésbé kelti fel a fi­gyelmet, , kevésbé ismer, egyén. Könnyebb fizikailag is dűlőre jutni vele, köny- nyebb elszállítani. Gyen­gébb ..: — A nőd természetre gon­dol? — Igen. Bár ugyancsak kemény dió. Összegyűjtöt­tem róla néhány dolgot Szerény teremtés. Nem he­ves típus, nem lelkesedik. Igaz, ez nem pontos meg­határozás. Csak egy valami van, ami lelkesíti őt: a mun­kája és a lánya. Az egyetlen lánya. Ezért hát különös gondot kell a lányra fordí­tania. Az anyja, mihelyt meghalja a lánya sírását, a segítségére siet és szépen berepül a kalitkába. — Pénz? Szerelem? — Sajnos, a lánya az any­jára ütött. Diáklány. Tagja a kommunista ifjúsági szö­vetségnek. Nem olyan kis­lány, akinél könnyű keres­kedni. J erger gondolkozni kez­dett, majd hirtelen a térdé­re csapott. — Azt hiszem, megtalál­tam a megoldást! — Kiál­tott. — Bili! Tud maga ki­fogástalan igazolványt adni nekem? — Amilyen csak kell Rob- by. Mondja csak milyen el­képzelése van? — Ez a kislány dolgozni fog nekem — mondta meg­győződéssel Jerger. — Én a maga kezére játszom Kovri- ginát, maga pedig a határon túk$ szállítja őt — Glazunov iránt érdeklő­döm. — Glazunov mindenkit ér­dekel — jegyezte meg Har- berry nem minden irónia nélkül. — Csakhogy az ér­deklődés még kevés az üd­vösséghez. — Adjon tanácsot, hol kell kezdenem — kérte Jer­ger. — Hiszen ön régi moszk­vai ... Három ember érde­kel csupán minket, Glazu­nov és két közeli munkatár­sa. — Fedorcsenko és Kovri­gina? — Igen. — Glazunov? — Nem éppen, öt na­gyon erősen őrzik. Ráadásul ez egy tipikus orosz intel- lektuel. Szovjet ember. Fa­natikusan szovjet. — Fedorcsenko? Háború alatt a fronton volt. Az Ode­ránál a mi tisztjeink barát­kozni akartak vele... — És hajlott a szóra? — Nem mondanám. Inni ivott, de egy fölösleges szó sem hagyta’ el az ajkait, (így nem is tudtuk exe«»««­Ö®S. í

Next

/
Thumbnails
Contents