Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
COVACS ISTVÁN: Emikor az utolsó bocsi megelőzte saját mozdonyát — Egy régi történetet mesélek el, még abból a/, időből, amikor kézi fékezéssel közlekedtek a vonatok. Hogy mindenki megértse ezt a különös vasúti történetet, el feel! mondanom, bogy a fékes jelzőkocsi mindig a szerelvény végén fut, hiszen éppen ez a vagon jelzi, hogy vége a szerelvénynek. Egyszer azonban az történt, hogy a jelzőkocsi előreszaladt, s megelőzte saját mozdonyát. Képzeljék el a mozdonyvezető ábrázatát, amikor észrevette, hogy a szomszéd vágányon elhúz mellette saját jelzőkocsija. Én abban az időben Zagyvapálfalván voltam forgalmista, s így pontosan tudom, hogyan történt. A szerelvény Salgótarjánból indult. Az utolsó kocsiban az akkori szokásoknak megfelelően egy fékező teljesített szolgálatot. Még nem érték el Zagy- vapálfalvát, amikor a vasutas észrevette, hogy baj van a fékező berendezéssel, ugrál a kocsi. Megpróbált jelzést adni, de a mozdonyvezető nem vette észre. Mi, akik ott álltunk a zagyvapálfalvi állomáson, láttuk a kétségbeesett jelzéseket és sejtettük is, mi történhetett az utolsó kocsival. A szerelvény tehervonat volt, nem állt meg az állomáson, s mi nem tehettünk mást, gyorsan továbbítottuk a jelzést a következő állomásnak. Közben, amikor a szerelvény keresztülhaladt az állomáson váltóin, az utolsó kocsi leszakadt fékberendezése beakadt, leszakadt a vagon, majd megemelkedett, s átbillent a másik vágányra. (Hogy el ne felejtsem, akkor még dupla vágányú volt a salgótarjáni vonal.) S mert a pályának itt komoly esése volt, az egyedülálló kocsi nagy iramban haladt saját szerelvénye után és Kisterenye előtt meg is előzte azt. A lejtő alján aztán rőzsekötegekkel sikerült megállítani a megfutamodott fékezőkocsit. BÉKÉS 6YÖBGYNÉ: Egy pók leereszkedik — Szép fiatal pár esküdött nálam. Hatvaniak voltak. Én annak rendje és módja szerint kérdeztem őket, mire mindkét részről elhangzott a boldogító igen. Eddig még nem is történt semmi különös. A sztori akkor kezdődött, amikor a nagy könyv aláírására került sor. Elsőnek a férj vette kezébe a tollat, már éppen kanyarintaná is a nevét, amikor valahonnét fentről lassan, méltóságteljesen leereszkedett egy pók, s pontosan az anyakönyv lapjára, még pontosabban éppen arra a helyre, ahová a férj aláírása szükségeltetik. Az ifjú férj természetesen zavarba jött, megállt kezében a toll, kínos csend következett. A násznép először nem tudta mire vélni ezt a pillanatnyi megtorpanást, csak akkor kezdett kuncogni, amikor észrevette, hogy az ifjú férj a toll hegyével próbálja arrébb pöckölni a nem várt vendéget. A pók először nem ‘hagyta magát háborgatni, kényelmesen elterpeszkedett, de aztán, úgy látszik, a hegyes toll mégis megtette a magáét, s így sikerült hitelesíteni az elhangzott igent. Ügy látszik, udvarias természetű volt ez a pókocska, mert amikor a fiatalasszony aláírására került a sor, szépen arrébb sétált. A történetnek még nincs vége. Esküvő után odajött hozzám az ifjú férj és azt mondta: még szerencse, hogy nem vagyunk babonásak... A délutáni órákban pedig a fiatalasszony hozott egy kis süteményt, s így örvendezett: Itt egy pókkal találkoztunk, odahaza pedig' egy kéményseprő várt. Szerencsés házasság lesz ... MOLNÁR GABRIELLA', SZEM AN GUSZTÁV: BÍRÓ BERTALAN: BUDAI ISTVÁN: Baka, célozza le a napot! Aüsyali lörléuet — Tokaj bau szolgáltam en, az aknászoknál. Sok trapp, hídverés, ladikázás. És mindig csak kuss a közlegénynek, a bakának. Puskás Attila volt a századparancsnokunk, büdösül kemény ember ... Történt egyszer, hogy kint felejtettük magunkat valamelyik tokaji pincében, s ráadásként némileg kapatosán vonultunk be a laktanyába. Nem szólt az a Puskás akkor nekünk annyit se, hogy: bakk. Másnap zupa után azonban felsorakoztatta kisded boros csapatomat a Tisza-torok- nál, közvetlenül a vízparton, s mindannyiónkkal kézbe vétette a ladikon rendszeresített vízmérőt. Aztán meghajolni. Vizet meríteni. Majd pedig újabb vezényszó: Baka, célozza meg a napot! Tűz! ... És fél óráig hajlongtunk a parton, merítettük a vizet, s locsoltuk az égbe, a nap irányában. Csurgóit karunkon vissza lé, bele a köpeny ujjába, végig az oldalunkon, s bele még a csizmákba is, űe nem volt megállás. Céloztuk — Ezt írd meg, öregem! — Szerkesztő űr, van egy remek sztorim. Ha akarja, elmesélem! — Vagy: — Ha téma kell, csak nekünk szóljon az újságíró elvtársi Szinte naponta találkozunk ilyen és ehhez hasonló megjegyzésekkel. Nos, most szaván fogjuk a kedves olvasót, halljuk hát ezeket a kedves, humoros, vagy akár izgalmas történeteket, Itt van tehát az alkalom: Gyógyszerész úr, csináljon még egy üveggel! — Volt nálunk a patikában pár évvel ezelőtt egy öblös szájú üveg, híg ra- gasztóoldatlal. Belőle ned- vesiteUük m-'a mip/liq azokat a kis címkéket, amelyeket a gyógyszeres dobozokra, üvegcsékre ragasztottunk, feltüntetve, mi is van bennük, s hogyan kell szedni az orvosságot ... Mit ad egyszer az isten! Szőrén-szálám eltűnt a munkaasztalról ff cimkenedvesitő, ott maradi ellenben gazdátlanul egy gyógyszeres üveg. Nyilván valamelyik kuncsaft elcserélte a kettőt, de majd visz- szajön az igaziért, mondta rögtön kolléganőm. S azzal napirendre tértünk a dolog felett. Már elfeledtük az egészet, eltelt talán másfél hét is, amikor reszelés hangú, bajszos atyafi cövekelte magát a pult élé, kezében az ominózus cimkenedvesitő üveggel. Forgatta, tekergette rövid ideig a nyakát, de aztán nagy bátran kirukkolt nekem. Gyógyszerész úr! Mesés volt ez a szer. Fél éve nem volt rendben a mellem, állandóan hurutos voltam, hanem a maga patikája egyből kipucolt. Nagyon megkérném, csináljon még egy üveggel, hadd legyen otthon tartalék a nehéz Időkre. KALOTÄS LAJOS: A brigadéros palóca — Igái. mesélhetnék én. erről a gyöngyösi cipőboltról is, mégis a múltról mondok egy kedves történetet. A sztori, amit most elmesélek, egy Gyöngyös környéki községben történt, az Ocskay brigadéros előadásán., mégpedig éppen a nagy jelenetnél. Ocskay brigadérost, a kurucok kapitányát szegény Mester Tibor játszotta. Ott állt a színpad közepén, s nagy drámai jelenetben búcsúzott szerelmétől, Tisza Honától. Színein volt még a palóc is, akinek szerepe szerint csendben kellett szemlélnie az eseményeket. Lukács Feri barátom, úgy látszik, kissé unatkozott, mert elővette a pisztolyát és játszadozni kezdett vele, a közönség pedig kuncogással jutalmazta ezt a külön produkciót. Itt történt a baj. A színpad közepén a nagy drámai búcsú, lent a közönség pedig nevet. Ocskay először nem tudta mi történt, miért derül a közönség, aztán észrevette a játszadozó palócot. Gyorsan feltalálta magát, s halkan odasúgta: Palóc, menj ki! De a palóc csak maradt, sőt tovább szórakozott a pisztollyal. Persze, ez már egy kuruc kapitánynak is sok lehetett, mert ezután katonásan hangzott a parancs: Palóc, mars ki! Hogy a palóc erre mit mondott, azt nem bírja él a fekete betű. A közönség csak annyit látott, hogy a palóc fürge léptekkel kivonul a színpadról, majd visszaszól: — Jó! Én most megyék. De hamarosan visszatérek... és sértetten kivonult a pisztolya után. 1 a «áteSfeí!- feljegyeztet MÄRKJÜSZ LAüZLÍ? FÜREDI LASZLÖ: Kukankangéla Akkor még Budapesten muzsikáltam, a Savoyban. A hajnali órákban történt, hogy egy mólés vendég integetett, menjek, muzsikáljak neki valamit. Álmosan részeg volt. Nem mentem oda, láttam, hogy nem vendég. Néhány perc múlva jön a pincér és egy százast hoz. Az álmos küldte. Most már láttam, hogy vendég, odamentem és improvizáltam valamit. Ügy látszik, a vendégnek tetszett, mert adott meg egy százast, s megkérdezte, mit játszottam. Valamit mondani kell —, de mit? Gyermekkoromban olvastam egy törzsf őnökről,. eszembe jutott a neve, s a vendég sürgető kérdésére ezt válaszoltam: A pékankangélát. Ügy látszik, ez is tetszett a vendégnek, mert adott még egy százast, és kért, játsszam el még egyszer. Láttam, hogy ez egy igazi vendég, nekilelkesedtem, s eljátszottam még egyszer. Igen ám, csakhogy nem tudtam pontosan ugyanúgy eljátszani, s a vendég, akinek még mólésan is jó füle volt, észrevette és megkérdezte, hogy most mit játszottam. Most a kukankagélát — mondtam. Feljegyezte .., Pár nap múlva látom, ismét ott ül az én vendégem az asztalnál, hajnal Jelé odaint és azt mondja: na, maga jól becsapott engem. Az egyik este a Pallace-ban megkértem az Oláh Kálmánt, játssza el nekem azt a két számot, amit magától hallottam. Megkérdezte, kitől hallottam a számo- kat. Én mondtam, hogy magától. Ja, a Füreditől? — mondta. — Az más. Annak vannak házi szerzeményei. De azt egyedül, csakis ő tudja eljátszani, és csak egyszer... MOLDVAI? GYŐZŐ, Fotac. TOTH ÖLfiLLLA, — Jó néhány évvel ezelőtt történt, akkor még a főtéri üzletben dolgoztam, A gyöngyösi rendőrség keresett valakit, s eljöttek hozzánk is és megkérdezték, nem járt-e nálunk egy Ilyen és ilyen kinézésű férgi, nem festette-e át a haját. Mondtuk, hogy nem, de ha találkozunk vele, szólunk. Néhány napig semmi különös nem történt. Egyik délután azonban bejön egy jó kiállású férfi, s kéri, hogy őszes haját fessük feketére. Amíg emberünk a fodrász- székben ül, a lányok nézik, nézik, majd egyikük megszólal: Gyerekek, nem ezt a krapekol keresi a rendőrség? Lehet — mondják rá többen is, majd gyors telefon, s megérkezik a rendőrség. A vendég előveszi igazolványát, a rendőr belenéz, r lesújtó pillantást küld felénk. Mi tagadás, felsültünk, belőlünk bizony nem lesz Angyal vagy Maigret felügyelő. Ismert színész volt a mi vendégünk. Es olyan, mint nagymami! — Első gépírói fizetésem itt, a Tüzépnél arra az időre esett, mikor divatba jött a maxi. Persze, hogy izgatott engem is, mint annyi mos fiatal lányt. Jól áü-e? Tetszem-e benne az udvarlómnak? Bevallom, először idegenkedtem tőle. Barátnőim azonban erősítgették: nyugodtan felvehetem, tetszeni fogok mindenkinek.,. tgy történt, hogy fizetés után bementem a ruházati boltba Egerben, s megvettem végre egy maxit, vastag sarkú cipővel. Otthon lázas izgalommal rögtön beöltöztem, szemhéjamét zöld festékkel kikentem, s gyerünk a Széchenyi utcára! Boldogan, büszkén lépegettem a tavaszi verőfényben, mígnem egyszerre néhány srác akadt az utamba. Jöttek szentbe, előbb nagy vidáman, csivitelve, hanem hirtelen bennük veszett a szó, s dermedten megálltak előttem, egyre ream bámulva. Kis idő múltán megszólalt végre az egyik: Pisti, nézd, ez eppen olyan, miatt a nagymami S azzal önfeledten, kaján pillantásokat hintve rám, folytatták, útjukat ... Hát bizony, ez rosszul esett. El is határoztam rögtön, hogy visz- szatérek a minihez. Fiatalosabb, meg aztán nincs is mit takargatnom a lábaimon.
