Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
— Hová? — néz rám tanácstalanul a szerkesztőségi folyosón a „tanácstalan ügyfél”, aki egyébként nem is olyan sokkal idősebb, mint és, csakhát így szokta meg több- gyermekes anya lévén a nála fiatalabbat, ha az férfi is ráadásul az istenadta, megszólítani. — Mi a baj? — teszi fel ilyenkor az ember a szokvány kérdést, vállalava a már nagyon is ismert kockázatot, hogy a „tanácstalan ügyfél” elkezdi a baj elejét, amely valamikor a tavaszon, de az is lehet, hogy egy tíz évvel ezelőtti tavaszon kezdődött, s folytatja az ügy egyre vastagodó derekán át egészen a kegyetlen nagyra nőtt vízfejig, hogy mire a dolgok végére ér, én már tudom, gyakorlatom van rá, e folyosón szereztem, hogy hová, mely irodába kell mennie. Hogy akad olykor-olykor egy- egy tanácstalan ügyfél, aki a nem önálló szerkesztőségi ház folyosójára téved a hivatalok helyett, — az még egymagában természetes is lenne, szót sem érdemelne. Ami szót érdemel, s ami elgondolkodtat, hogy nem hébe-hóba, s nem is tanácstalan ügyfél-forma emberek téblábolnak valóban tanácstalanul, hogy kisebb-nagyobb ügyükkel, vajon hová, kihez kellene fordulniuk, melyik illetékes az illetékes és melyik a nem. Ki szeret hivatalba járni? Gyakran még az sem, aki ott dolgozik. De ha már egyszer dolga van az embernek a hivatallal, különösen, ha nem is egyszer, haKQKTEEL Hová menjek, édes fiam? nem többször te egyugyanazon ügyben, — jó lenne tudni, hogy melyik az illetékes szerv. — Kire tartozik, tessék már mondani? — Ki az illetékes? — Kérem, nem tudom, hová forduljak ezzel az üggyel... Kérdések és tanácstalanság, mert tény és való, hogy az emberek jó részének az SZTK-án általában, s a tanácson kívül ugyancsak általában nem sok fogalma van a különböző osztályok, intézmények szerepéről és helyéről a társadalom felépítményében. Azt persze nem kell komolyan venni, hogy öreg asszonyok járási főjegyzősé- get keresnek még, avagy éppen szolgabíróságot, de azt igen, hogy ügyfelek, zömében derékhad-ko- rúak, vagy éppen fiatalok, egyszerűen riadt tanácstalansággal forognak oda nem való folyosókon keresve egy olyan ajtót, amelyre az ő nevük és ügyük van invitá- lóan felírva. Azt mondjuk és valljuk, s egyébként a szó és a valóság egybe is vág, hogy minden a dolgozó népért van, — a hivatal te. Az intézmény te. A szerv, vagy szervezet is. Hogy sorsa-dolga jól haladjon e népnek, ha gondja-baja van, az jog szerint, az igazság és az ő érdekében orvoslást te kapjon. Csakhogy dolgozó népünk nem te kicsi seregnyi része nem találja meg a kirurgust, cipeli baját, gondját, mint kelést az ülepén, s nem, az istennek sem tud ráakadni: kihez forduljon. — Hová menjek, édes fiam? Ebben a pillanatban fogalmam sincs, legfeljebb sejtésvékonyka öteletem van, ha egyáltalán annak merhető nevezni: hogyan lehetne ezen a hellyel-közzel komikus, de a „tanácstalan ügyfél” számára már korántsem nevetséges helyzeten segíteni. Talán-talán az alapoknál, az iskolában kellene valamiféle „ügyem — rendezése politechnikai” árán oktatná, magyarázni a felépítmény felépítését? S megmutatni ebben az ember szerepét úgy is mint ügyintézőét, de Úgy te, mint ügyfélét? Talán azt te lehetne, hogy mintapanaszokkal állatorvosi üvegtehénként bemutatni, mifélével, hová kell fordulni? Sőt: valamiféle kiadván ysorozat sem ártana, amely népszerű formában, legalább a leggyakoribb panaszok és a hozzá való hivatalok kapcsolatát mutatná be? Nem tudom. Inkább csak hangosan, a nagy nyilvánosság előtt gondolkodva rovom e sorokat, hátha meghallja, hátha elolvassa e töprengést olyan valaki te, akié témában bölcsebb lévén nálam, megoldást is tud rája. Mert azt, úgy érzem, nem kell különösebben bizonygatnom az ügyfeleknek — jó- szerint mi magunknak, hát! —, hogy akit élete, sorsa, munkája olyan területekre vezényelt, amelyek nem szomszédosak a paragrafusok, a rendeletek . és a hivatalok országával, az ugyancsak tanácstalanul keresi az útlevelét, hogy beléphessen a birodalomba. — Hová menjek, édes fiam? — Ez, kedves nénérn, a földhivatalhoz tartozik — mondom, mert és tudom, hogy mi hová tartozik. Jön is vissza rövid idő múlva a néném és mondja te méltatlankodva: — Hallja, miért csapott be engem. Hászen olyan, hogy földhivatal, olyan már az nincs te... Na tessék! err „Gazdálkodjak ki! FF Néhány étv'e csak, hogy a művelődési házak vezetőd először halottak ezt a kifejezést: ki kell -gazdálkodni. Köznapi nyelvre lefordítva ez valami olyat jelent, hogy a kiadásokhoz szükséges pénzt valahonnan elő kell teremteni. Különben nem kap fizetést a művelődési ház igazgatója, művészeti előadója és a többiek sem várhatják a hó elején a pénzüket. Ügy töltik, nincs abban semmi rendkívüli, ha egy intézmény nemcsak tartja a markát a "'csengő forintokért, hanem azzal is törődik, hogy maga szerezzen forintokat. De mi van olyankor, ha ez az intézmény történetesen a közművelődés ügyét szolgálja? O O O O Alig néhány hónappal ezelőtt vette át a gyöngyösi Városi Művelődési Központ vezetését Szívós József. De közműi- elődési ügyekben alaposan tájékozott', hiszen ilyen tevékenységet folytat elég régóta. Tapasztalatai tehát bizonyára általános érvényűek, és nem is csak egyetlen művelődési intézményre korlátozódnak. Ezért te kértem a véleményét a most megfogalmazott kérdésben. Nagyon kategórikus kijelentéssel kezdte a válaszát. Azt mondta, ha a színház, a könyvtár nem kötelezhető arra, hogy kigazdálkodja a működtetéséhez szükséges pénzt, akkor nem volna szabad a művelődési házaktól sem megkövetelni ezt. Különben a tartalmi oldal sínyli meg. Itt megkérdeztem, vajon a tartalmi engedmény egyet jelent a bóvlival? Ez ellen tiltakozott. Arra gondolt, magyarázta, hogy bizonyos feladatokat nem tud megvalósítani. Például egy tudományos előadássorozatot, olyan neves kutatókkal, akiknek személye maga is vonzó, ha úgy tetszik: szervező erő. Erre már nem tud pénzt biztosítani önerejéből. Kérni kénytelen másaktól, ha kötélnek áll egyáltalán valaki. Miből csinál pénzt egyáltalán? A furcsa felelet szerint: kiadja a nagytermet a vállalatoknak értekezletek, tanácskozások céljára. Ez jó jövedelmi forrás. Vagy évente k4ts“3°'r-^^r^rnc'7,''r beat-han “versen vt t-on-o? iletve: átnevezett bált. de azt se gyakran. Ha egy színházi előadás behozza azt a pénzt, amibe ■kerül, már jól járt a művelődési ház. Pedig hol vannak akkor még a szokásos költségek: a fűtés, világítás, a pénztáros és a jegyszedők díjazása? o o o o Minden energia a pénzszerzésre megy. Legalábbis az erők nagy részét ez emészti fel. De akkor te kellene a közönséget szervezni, ha a költségvetés teljes összegét készen kapná a művelődési ház! Ez igaz, egyezik bele Szívós József, viszont most a közönség- szervezés bevezetett módja az, hogy vállalatoknak, szövetkezeteknek adják el a jegyek nagyobb részét, amiket a cégek a brigádoknak, a jól dolgozóknak osztanak szét — ajándékként. A jegyek tulajdonosai ezért nem mindig mennek el az előadásra. Így történhetik meg, hogy egy színházi estére ugyan minden jegy elkelt, a nézőtér mégis kong. Formális megoldás, de a pénz szabályai szerint minden a legnagyobb rendben. Ebből az érdektelenségből az is következnék, hogy az emberek nem sok időt fordítanak a művelődésükre? Igen is, nem is. A technikai eszközök birtoklása, a külföldi kirándulások rendszeres megtartása, az autó és a hét végi pihenőház meg-1 szerzése nagyon sok ener- i> giát és figyelmet köt le azt embereknél. Ez is kell, de $ nem töltheti ki az emberek | életét. Mintha bizonyos ré-X tege-knél viszont céllá nőtte ? volna ki magát mindez. | Szívós József így véleke- ? dett. | O O O O f : Ellenvetést tenni nem volt | nehéz. A kimondottan poli-f tikai jellegű tv-fórumok azt bizonyítják, hogy az embereket érdeklik az úgynevezett komoly dolgok. De azt megfelelő forrásból, megfe- { lelő keretek között akarják l megszerezni. j És itt rögtön két kérdés | merült fel. Az egyik: az* elég régi építésű művelődési* intézményeink adhatják-e a | megfelelő keretet? A másik: j mindig azok a személyek \ \ árják-e a közönségüket, • hallgatóságukat, akiket vár j a közönség, illetve a hall- J gatóság? } Nyilvánvalóan nem min-í dig. Az Is nyilvánvaló, hogy | az értelmiségiek érzékelhető t távolmaradásának, ahogy j szokás mondani: közönyének * á különböző, rendezvények \ iránt, ebbén a személyjel-5 leg'ű előfeltétel ben kell. ke-1 resnünk. Az okok között, azonban a környezet is je- ] lentős mértékben szerepelni Az igényeik nemcsak az autóra és a kitűnően működő porszívóra vonatkoznak, hanem a szépen berendezett, jól bebútorozott és kifogástalanul kitakarított, kellemes hőmérsékletű művelődési házi helyiségekre is kiterjednek. Rongyos huzatú fotelokba nem szívesen ül be ma már másodszor senki. Banda Edét sem hallgatják meg másodszor egy rosszul fűtött teremben. És ez nem elkényelmesedés, hanem a korral, a fejlődéssel együttjáró alapfeltétel, igényesség. o o o o De akárhonnan indultunk el és akárhová jutottunk te, mindig a pénz került szóba. Sok igazság van abban, hogy a közművelődés fórumait, rendezvényeit, feltételeit nem lehet kigazdálkodni. Fogadjuk el ezt a nagyon csúnya kifejezést. A kérdés tehát végül: honnan vegyük a szükséges pénzt? Miből vegyük el? Ütépítésből, városfejlesztésből, fizetésekből, üdültetési keretből? Szívós József egy figyelemre méltó gyöngyösi megoldásra hivatkozott. A városi népművelési tanács elvileg rendelkezhetne a város összes vállalatának, szövetkezetének kulturális alapján levő összeg tíz százalékával. Ezt a pénzt maga a népművelési tanács használhatja fel, a belátása szerint. Ha a valóságban te pontosan befolyna az a bizonyos tíz százalék, nem is volna semmi baj. Ez évi ösz- szegben elegendő lenne ahhoz is, hogy a művelődési háznak ne kelljen futnia a pénz után. A megoldás tehát adott. Igaz, ma még csak a lehetősége. Mert el kell jutnunk annak a felismeréséhez, hogy anyagelvű társadalmunkban semmire sem számíthatunk úgy, hogy majd az ölünkbe pottyan, de még ennek alapján sem minősíthetjük le a közművelődést vásári portékává, amit el kell sózni valahogyan. A cipőfűző te más, az orosz szakkör is más. De menynyire! Azt lehet árusítani, emezért legfeljebb névleges díjat lehet kérni. Az értékek rendjét tiszteletben kell tartanunk. G. Molnár Ferenc Ssszehlvlák a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusát Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa közzétette a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusával kapcsolatos irányelveit, melyek alapján az alapszabálynak megfelelően 1971. december 14, 15, 16-ra összehívta a kongresz- szust. I Ezt megelőzően az általános fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezetek szeptember 30-ig rendkívüli küldöttgyűléseket tartanak, amelyeken megvitatják az irányelveket és megválasztják megyei küldötteiket. A megyei küldöttértekezleten valamennyi fogyasztási, takarék- és lakásszövetkezet küldöttei teljes szavazati és választhatósági joggal vesznek részt. A VII. kongresszuson érvényesül első ízben a szövetségi elv és az ágazatok önállósága. A küldöttek megvitatják a VI. kongresz- szus óta végzett munkát, a korszerű szövetkezetpolitikai munkát, az egységes szövetkezeti törvény alapján kiadásra kerülő ágazati jogszabályokat és a végrehajtási feladatokat. A tervező úgy képzelte el a tervdokumentációkban, hogy kacsalábon fog majd forogni. Nem gyorsan, hogy a benne ülők el ne szédüljenek, de olyannyira, igencsak forogjon, hogy közben serkentő kilátást kapjanak a környező vidék panorámájára. A nem sürgős ügyfelek Kényelmes, tágas liftben, míg a sürgős esetek gyorsliften jutnának fel a hatodik szintig. Jobbra a férfiak, balra a nők! Csempézett fülkék, s olyan vízöblítés, hogy rá kell gondolni, s az agy oioaramai megteszik a magukét —, zubog lefelé a víz. Az ötödik szint a pihenő, a negyedik a mosdó, a harmadik a személyzet öltözői és használati fő- és mellék- helyiségei, a második szint az adminisztrációé, s az első szint, mármint a földszint, Klup a c s ek Amália nénié, aki itt töltené be a felügyeleti jogkört. Pálmák, süppedő fotelek, perzsaszőnyegek, hogy aki itt ha futtában is lép be, lássa és érezze: megkönynyebbülten távozik majd. Az alagsor lenne a papírraktár! És az egész hatszintes kacsalábon forgó mellékhelyiség homlokzatán a legújabb lunafexstilláromhaj fénycsőből csak ennyi szöveg: Closet. Aztán bizonyos anyagi körülmények merültek fel és elmaradt a kacsaláb, a szintek maradtak, forgás nélkül. Az ember itt szőrűit helyzetében egymaga is képes még forogni is — mondta a tervező bölcsen, s igaza volt. Mint ahogy újabb költségtényezők felmerülvén, úgy készült el az újabb dokumentáció, hogy a hat szint marad, csak a papírraktárt mellőzik. Majd mellőzték a luna- fexstilláromhajból készült fénycsöfelírást is, s helyébe csak domborított fémből írták ki: W. C. A hat szintből nem engedtek, csak az eddigi „jobbra és a „balra” magyar nyelvű felirat helyett, kedvezvén a szintekben is mind többen ide látogató nyugati turistáknak, s azon belül is a hölgyeknek, azt Írták ki a pálmafák nélküli bejárathoz: Damen: unten! Herren: oben! Ügy, hogy több nyugati turista el is tévesztette a dolgot. Bent tudta meg az igazságot, Aztán új költségproblémák merültek fel, és a hat emeletből először csak öt lett, a legfelsőt, a termelő üzemrészt hagyta el a tervező, de maradt a személyzet szintje, maradt az adminisztráció és természetesen maradt Klupa- csek Amália néni irodája. Bizonyos bíráló megjegyzések és még újabb költségtényezők nyomán a tervező legújabb tervdokumentációja szerint eay földbe süllyesztett, betme jobbra és balra N é wáltoztatás, néwédelem Család- és keresztnevünk személyes tulajdonunk. Legtöbben féltik, és óvják. Újabban mind szélesebb körben arról te érdeklődnek, honnan származik egy-cgy családnév, s milyen nyelvi, történeti és egyéb vonatkozásokat rejt a név hangalakja, jelentése. Sajnos, sokan vannak, akik meg akarnak szabadulni nevüktől, ezért mind a , családnév-változtatás, mind a keresztnevek megváltoztatása napjainkban nagyon gyakori. Azt még megértjük, ha valaki olyan névtől akar szabadulni, amelynek furcsa a hangzása, vagy éppen rosszalló a jelentése. Nem véletlen például, hogy többen kérték a következő nevek megváltoztatását : Szennyes, Bolha, Hörcsög, Lapu, Bugyi stb. Vannak, akik olyan nevektől te szabadulni akarnak, amelyek a magyar családneveik régi típusába tartoznak. Valószínűleg helytelen képzetkapcsolás alapján akarnak megszabadulni egyesek a Nyúl, a Csirke, a Szúnyog, a Korpa, a Cigány nevektől. Belügyminiszteri engedéllyel minden magyar állampolgár egy alkalommal megváltoztathatja keresztnevét te. Feltűnően sokan élnek ezzel az alkalommal, és szabadulni akarnak régi keresztnevüktől. A férfiak menekülnek az Oszkár, az Ödön, a Benő, az Elemér, a Leopold, az Emil, a Brúnó keresztnevektől, s a nők pedig az Amália, a Leokádia, a Rút, a Kornélia, az Emeren- cia utónevektől. Nagyon tanulságos mind a névízlés, mind a névváltoztatás indoklását tekintve, hogy milyen neveket vésznek fél újra. Sajnos, a névízlés szinte „a kerti törpe színvonalán” áll nálunk. Régi magyar neveket hagynak él, s mesterségesen kiagyalt neveket vesznek fel. így szaporodnak el az ilyen nevek: Kárpátbérci, I^epkefalvi, Réthalmi stb. A keresztnevek megváltoztatásának indító oka elsősorban a névdivat. A felvett nevek gyakoriságát vizsgálva valóban a divatos nevek viszik el a pálmát. A lista élén a következő női nevek állnak: Andrea, Katalin, Csilla, Ildikó, Tünde, Gabriella, Monika stb. Sokan kérik a férfiak közül új névként a Zoltán, a László. a Gábor, a Zsolt, a Csaba, a Péter keresztneveket. A névdivat, korízlés te hat a névváltoztatásra. A név- változtatás előtt érdemes a szakemberek tanácsát is megfogadni, mert sokan igen jó magyar nevüktől kívánnak megszabadulni. Dr. Bakos József is fordulható háromhelyiséges kis pince épült volna, rajta semmi felirat, csak festékkel két egymás melletti kör fémjelezte volna, hogy ki ide belép, reményt és megkönnyebbülést talál. A minap, kíváncsian a tervező megvalósult álmaira, arra jártam, ahol annak idején klosmerli, asszisztenciával az első kapavágást megtették a kacsalábon forgó hat szint ügyében —, de semmit sem láttam. Illetőleg egy vacak kis dűledező fabódét, azt igen. Közelebb menvén észrevettem, hogy mi célra is szolgál, elolvastam homlokzatán a feliratot is, amely tömör egyszerűséggel hirdette a fatákolmány lényegét.: Budi! Alatta kézzel írt ákombákom: A gondolatok elől használod el a papírt. Takarékoskodj! — Végtére is a célnak ez is tökéletesen megfelel — mondta kínosan feszengve kérdésemre a tervező, aki éppen nyakig ült tervei miatt a bajban. (egri) 1971. Július 11., vasárnap (
