Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Megnyílt a XXI. országos vasutas képzőművészeti kiállítás

A Vasutasok Szakszervezete Képzőművészeti Körének ’N4pszínháit utcai kiállítótermében július 8-án megnyitották a- XXI. országos vasutas képzőművészeti kiállítást. A tárlatot Szabó Antal, a Vasutas Szakszervezet főtitkára nyitotta meg. (MTI foto — Kovács Gyula)

Hotel Wien

A HAZÁNK nyugati szomszédja, Ausztria iránti barátságunk megnyilvánulásának nem a leghelyesebb módja az, ahogyan vendéglátóiparunk próbálja közelebb hozni egymáshoz a magyar és az osztrák fővárost. Közölték az újságok, hogy hamarosan elkészül Budapesten, a Budaörsi úton a — Hotel Wien.

Tehát Wien nevű szálló — Budapesten! Nem hiszem, hogy ez jó ötlet volna.

Először is: Bécs a mi számunkra csak Ausztriában Wien, Magyarországos Bécs. Vagy nekünk semmi közünk nincs ehhez a szállóhoz azon kívül, hogy nálunk épült fel? Minden bizonnyal benne van falaiban, berendezési tárgyaiban a mi országunk áldozatvállalása és munkája — miért szégyelljük hát, hogy a nevében is a magunkénak valljuk? Azt sem értem, mit akar kifejezni vendéglátóijarunk éppen a Wien névvel. Nem tartanám helyesnek, ha ez az új szállodánk senki mást nem fogadna vendégül, mint csupán osztrák állampolgárokat, sőt esetleg csakis bécsieket.

Vajon Bécsben is van egy ilyen — osztrák pénzen fenntartott — Budapest elnevezésű 230 férőhelyes szálló? Ezt nem tartom valószíÉletmentő lapok

. Varrnak esetek, amelyekre nem szívesen emlékezik a mentőorvos. Dr. K. F, tarsolyába is bekerült néhány ezek közül, az elmúlt évtized folyamán.

— Egy teherautó alá esett a járdáról özvegy Tóth Istvánná, nyugdíjas. A vezető fékezett, de még így is 6—8 métert tolta maga előtt a kocsi az asszonyt. Amikor a helyszínre érkeztünk, a sérült eszméletlen volt. Elsősegélyben részesítettük, majd kórházba vittük. Ott megkezdődött egy vizsgálatsorozat, de mire a szakemberek megállapították a még mindig eszméletlen asszony pontos diagnózisát, meghalt.

— Miért keserű ez a

látszólag hétköznapi eset a

sok szörnyű balesetet látott mentöorvosnak?

— Mert az asszony halála oktalan, elkerülhető lett volna. Csak azt kellett volna tudni, hogy régóta súlyos keringési zavarokban szenved. Ha lett volna nála recept, vagy valamiféle feljegyzés, amelyből időben értesülünk betegségéről, gyorsabban készül a diagnózis, megkaphatja a létfontosságú gyógyszereket és életben marad. Ugyanis, mint kiderült, a teherautó csak jelentéktelen sérüléseket okozott...

Szomorú statisztikát lehetne készíteni azokról, akiknek életben maradása csak néhány feljegyzésen múlott, ám ezek hiányában még a leggyorsabb orvosi beavatkozás sem segített. November 1-től azonban életbe lépett egy rendelet, amely módot nyújt, hogy bárki felvértezhesse magát az imént említett tragédiák ellen. Az igazságügyi miniszter utasítására már nyomdába kerültek azok a iapcsokák, amelyeket majd filléres áron vásárolhat bárki patikában, rendelőintézetekben. Méretük akkora lesz, hogy elférnek a személyazonossági igazolványban. így az igazoló okmány egyszersmind egészségügyi adatokat is tartalmazhat.

De ml lesz ezekben a lapocskákban, s hogyan állíthatók a közöség szolgálatába? Erről beszélgettünk az Egészségügyi Minisztériumban dr. Kardos Istvánnéval, valamint dr. Bohánszky Ferenccel.

víSSsiSb

\ IPU, jjttfíus 11,» vasárnap

— A lapocskák vásárlása,

illetve használata önkéntes lesz. A leglényegesebb egészségügyi információkat tartalmazzák majd. Szerepel rajtuk például a vércsoport megjelölése, a rendszeresen szedett, életmentés szempontjából fontos gyógyszerek megnevezése és napi adagja, a tetanusz ellen kapott védőoltások időpontja, a felhasznált vérsavó faja, továbbá adatok az esetleges eszméletvesztést is okozó betegségekről, például a cukorbajról. A papírlapokon oroszul, angolul is szerepelnek a felsorolt adatok, sőt, az esetleges korábbi betegsé-X gek rövid diagnózisát lati- * nul is feltüntetik. J

♦

— Hogyan történik az f adatok rözítése? ®

i

— Feljegyzésük lassú, fo-j lyamatos munka eredménye® lesz. Közismert ugyanis!1

tegségben, mindjük görcsös kómával járó tetániában szenved. Ilyen betegség szerencsére csak néhány száz embert sújt hazánkban, de eppen gyakoriságának hiányában szükséges felhívni rá a figyelmet. Mint említettük, a feljegyzéseket az orvos lelkiismeretére bíznánk. Az egészségügyi lapok bevezetése mindenesetre nagyon fontos szerepet játszik majd életünkben. Érdemes lesz felhasználni a lehetőségeket.

Esztergomi László

nünek, és azt sem, hogy az osztrák vendéglátóipar a közeljövőben elnevezné valamelyik nagy szállodáját a magyar fővárosról. Tehát aligha gondolhatunk arra, hogy a Wien elnevezéssel osztrák szomszédainknak va- lyamilyen baráti gesztusát kellene viszonoznunk.

MÉG HA ÍGY volna, vagy ha egyszerűen csak a külföldiek iránti előzékenység ajánlotta is a Wien nevet, akkor is értelmetlen dolog szerintem, hogy a magyarok egyes külföldi országokra utaló, azok pedig nem saját magukra, hanem például Magyarországra jellemző neveket adjanak a szállodáinknak.

Budapest ne a tőle háromszáz kilométerre fekvő Wien nevével akarjon vendégeiről jól gondoskodni, hanem azzal, hogy hű marad a magyar vendéglátóipar legjobb hagyományaihoz, és új létesítményeinek nevével nem próbálja megtagadni, hogy ezek — Magyarországon vannak. Egyébként azt hiszem, hogy a hozzánk látogató osztrák vendégeket nem a Wien név vonzza Magyarországra (ezt otthon is megtalálják!), hanem az, hogy nálunk a mi hazáinkra és né pünikre jellemző dolgokkal fognak találkozni. Ügy gon dolom, az ő számukra is az a természetes, ha nem wieni, hanem magyar vendégszeretettel fogadják őket.

Persze, azt sem helyeselhetjük, hogy a budapesti Szabadsághegyen megnyíló szálloda az Olimpia nevet kapja. Hazánkban Budapestet a görögök Olimposzától legalább ezer kilométer választja el.

VENDÉGLÁTÓIPARUNK

illetékesei vajon nem tud - nának az új szállodáknak valamilyen jellemző és hangulatos magyar elnevezést adni?

Dr. Pásztor Emil

Szilágy! Tolón halálára

A csütörtöki napilapok tudatták a szomorú hírt: 76

éves karában elhunyt Szilágyi Jolán festőművész, a .magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa. Szamuely Tibornak, a Magyar Tanácsközlársság együc kiváló vezetőjének özvegye. Számunkra külön is fájdalmas Szilágyi Jolán elvesztése. A kiváló forradalmárnő a század elején néhány évig Gyöngyösön élt. Itt tanárkodéit apja, Szilágyi Albert, a méltatlanul elfeledett kiváló történész. A családi környezetnek, a gyermekkornak mindig döntő befolyása van az emberi élet alakulására. Ezért nem haszontalan dolog Szilágyi Jolán gyöngyösi gyermekéveinek, családi környezetének felidézése.

Apja, miután már az ország több városában tanár- kodott, a század elején Gyöngyösre került. Szabad- gondolkodó ember volt. Eszmevilága, felfogása rokon volt a polgári radikálisokéval. Mint tudóst, a középkori történelem addig elhanyagolt kérdései foglalkoztatták. 1880-taan doktori értekezésének ezt a témát választotta: „Az alsóbb nép- osztályok helyzete a parasztháborúk előtt.” Tanulmányai a feudalizmus kialakulásáról, a középkori „ardöghitf’-ről vidéki kiadóknál jelentek meg, saját költségén. E művek szelleme nem felelt meg a felsőbb tanügyi hatóságoknak. Gyöngyösön, a haladó, müveit emberek barátságát kereste. Jó kapcsolata volt a helybeli szociáldemokrata lap szerkesztőjével is. Nem véletlen tehát, hogy felettesei nehezteltek rá. Mindenáron igyekeztek elgáncsolni azt a szándékát, hogy Budapestre kerülhessen’. Egyik ellenfele, tervei ellenzője, Szölgyémy, gyöngyösi gimnáziumi igazgató volt.

Szilágyi Jolán hosszú évtizedek múlva papírra vetette eseményekben gazdag élettörténetét. Munkája

196'6-bam a Zrínyi Kiadónál, Emlékeim címmel nyomtatásban is megjelent. A könyv lapjain megelevenednek

előttünk gyöngyösi évei ts, Még hétéves, amikor Székely udvarhelyről Gyöngyösre kerültek. Itt járt elemi iskolába. Nem nagyon kötötte le az iskola hagyományos rendje. Mint írja — „félénk, rossz tanuló voltam”. Tudását így nem az iskolában, hanem otthon szerezte. Apja magánóráin megszerette a történelmet és az antik mitológiát. Lelkesedett Hannibálért, Scipió- ért, Julius Caesarért, Hunyadiért, a nagy vezéreikért és hősökért. Szabad idejében sokat rajzait, szülei hegedülni taníttatták. Ezzel kiváltották a közvélemény rosszallását, de szülei szem- beszálltak az előítéletekkel. Többször mondták: „különbek lesztek, mint a többi leányok, tanulni fogtok.” A polgári iskolában már jobb tanuló lett, főleg az állat- és növénytanban', az irodalomban és a rajzolásban jeleskedett. Évei múltával mind élesebben figyelte a környező világot,' az emberek \ eletet. Még idős korában is élénken emlékezett a helyi politikai óiét harcaira. Például arra, hogy apja az egyik választáson az ellenzéki jelöltet támogatta, ezért igazgatója feljelentette a minisztériumban. Emlékezett arra, hogy apját nem tudták megvesztegetni a rosszul tanuló gyermekek szülei. Gyöngyösről anyjával együtt Pestre került. Itt folytatta a. polgári iskolát, apját pedig Lúgosra helyezték.

Családja haladó szelleme, gyermekkori élményei későbbi sorsát alapvetően meghatározták. A fővárosban festeni tanult. Beiratkozott a Kernstok-Rippl-Röraai szabad iskolába. Tagja lett a Galilei Körnek. Az első világháború alatt évek sodrában forradalmárrá érlelődött: tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Megismerte leendő férjét, Szamuely Tibort. Megvalósultak tehát apja Gyöngyösön elhangzott szavai: „Különbek lesztek,

mint a többi leányok.. ” Szeeskó Károly

egészségügyi szolgálatunk í

nagy elfoglaltsága, nem tud-J nánk megoldani, hogy érdék- * lödők százezreinek megállapítsák vércsoportját és egyéb adatait. Ezúton is felhívj ük J az orvosok és a betegek fi-J! gyeimét, hogy az amúgy isj| esedékes vizsgálatok eredmé- 4 nyét jegyezzék, jegyeztessék* fel a papírlapokra. G-ondo-J lünk itt a sok ezerre tehető terhesnővizsgálatra, az állandó kezelésre járó cukorbajo- josokra stb.

— Külföldön is alkalmaznak hasonló adatlapokat?

REPWOÜEPERéRÍTES,

fTlwIHIHIÍH

20.

Nagykövet a ládában

1970 júniusának derekán, egy forró nyári estén, Ehrenfeld von Hőidében, a Német Szövetségi Köztársaság brazíliai nagyikövete gépkocsijába ült. Az autó elindulta nagykövet lakása felé vezető úton, de még fél kilométert sem haladtak, amikor a Candido-Mendes utcán kis teherautó állít meg hirtelen a kocsi előtt, a sofőrnek fékeznie kellett.

Ehrantéld von Halleben csak öt nappal és négy őrá. val később folytathatta útját lakása felé. Elrabolták és csak kemény feltételek megvalósulása elleniében bocsátották szabadon.

Maga a nagykövet így mesélte el az elrablás történetét:

— Hazafelé tartottunk. Hirtelen elénk vágott egy kis teherkocsi. Először azt. hittem, közlekedési baleset tesz, vagy a másik, a teherkocsi vezetője megtébolyo- dott. így kieresztbeállni ... De akkor már eldördült az első lövés. Akkor már tudtam : elrabolnak. Hallottam még újabb lövéseket is, de ezeket már nem is tudtam figyelni. Felszakították a kocsi ajtaját, kísérőim valószínűleg kiugrottak, talán ők is lőtteik, de én azt már nem tudtam megkülönböztetni, milyen fegyverek szólnak. Revoüvercsovet éreztem az oldalamban, valaki suttogva

— Tudomásunk szerint in-J tézményesen hazánkban, vezetik be először. Néhány kül-1 földi ország vöröskeresztes } és más egészségügyi szerve-j zete kibocsátott már hasonló adatlapokat, de ezek korántsem olyan egységesek,- célszerűek, mint a miénk. Aj tervezéskor, amely során aj mentőszolgálat, a véradó J szolgálat, a Traumatológiai! intézet és egy egész sor} egészségügyi intézmény el-1 mondta véleményét — fel-J merült, hogy szerepeljenek! adatok például tüdőszűrés-j ről es más Eantos vizsgála-1 tokról is. Ezek feljegyzését} azonban a kezelőorvosokra} bízzuk. Természetesen}

örömmel üdvözöljük, ha azj orvosok nemcsak a rendelő- intézetekben éreznek felelősséget a betegért, hanem egy} parányi adimisztrációs plusz-} munka révén óvják, „kísé-j rik” őket az utcán is. Fel-j tétlenül jó, ha az illető or-J vos feljegyzi, hogy páciense} például valamilyen ritka bs-k

parancsolta: szánjainak iká a kocsiból, de azonnal. Ami azután történt, összefolyik emlékezetemben. Egy másik autóba kényszerítettek. kloroformmal eikábítottaik. Az utat, amélyne egyáltalán nem emlékszem, egy ládában tettem meg. Talán egy órát, tálán többet autózhattam a ládában. A ládával együtt emeltek ki a kocsiból...

— Amikor kényelmetlen helyzetemből megszabadultam, szóval kimásztam a ládából, egy nagyon kis, talán háromméteres szobában találtam magam. Az ablakon sűrű szövésű függöny volt, de figyelmeztettek, hogy ne merjek az ablakhoz közeledni. A szobaégész bútorzata egy tábori ágy és néhány szék volt. A szobáiban mindig legalább ketten őriztek... Eürabl óimat — akik kozott egyébként egy nő is volt — nem ismerném meg, hiszen, mindig kámzsát viseltek a fejükön, a szemüknél olyan nyílást vágtak a vászonkámzsán, mint az amerikai Ku-Klux Klan-öltözeten láttam... Elég nehéz volt közöttünk a társalgás: én nagyon keveset tudok portugálul, őreim pedig sem németül, sem angolul nem beszéltek. Any- nyit mindenesetre közöltek velem, hogy bizonyos feltételeket szalmák a brazil

kormánynak, ha azokat teljesítik, szabadon engednek. Megkértek, írjak néhány sort a családomnak, a sajátkezű levél bizonyítja majd, hogy a kezükben vagyok..,

Ami a feltételeket illeti, azokat a brazil kormány nagyon hamar megismerte. A Candido Mendese utcán, ahol a nagykövetet elrabolták, néhány perccel az eset után riadóautón odaérkező rendőrök csak néhány, a lövöldözés miatt halálra ijedt járókelőt találtait ugyan, de ott volt egy borítékban az üzenet is. Egy kiáltvány volt ez, amelyet más szabadságharcos csoportok megbízásából is, a Vanguardia Popular Revolutionärin és az Alianca de Libertacao Nációnál elnevezésű gerillacsoportok írtak alá. Az üzenet azt követelte, hogy azonnal szüntessék be a politikai foglyok kínzását a brazíliai börtönökben, készüljenek fed arra, hogy egy később eljuttatandó Istán szereplő politikai foglyokat keli szabadon bocsátani a nyugatnémet nagykövetért cserébe. „Sajnáljuk, hogy előre eltervezett erőszakhoz kell folyamodnunk bajtársaink szabadon bocsátása érdekében, de az erőszakot nem mi kezdtük, hanem a kormány” — állt a levélben.

Az igazságügy-miniszter és a külügyminiszter még 3z éjjel Rio de Janeiróba repült, hogy „folyamatba tegye a szükségles intézkedéseket-! Ugyanezen az éjszakán a Jomal do Brasil című riói lap vezetői közölték a rendőrséggel: átvehető a gerillák részletes felhívása. A szerkesztő elman- datta: a nagykövet elrablói telefonon jelentkeztek a lapnál és azt üzenik: menjenek el a hatóságok képviselői a Santa Monica templomba, az egyik pádon borítékot találnak, abban lesznek Holleben szabadon bocsátásának feltététel.

A borítékban mindenekelőtt egy kiáltvány volt. A kiáltványnak a sajtóiban való közzététele, a rádióban és a televízióban való felolvasása volt az első feltétel. (A gerillák okmánya hétpontos programot tartalmazott, megbélyegezte a jelenlegi brazil kormány bel- és külpolitikáját és megállapította: a katonai diktatúra mindinkább a nép ellenségeként, a nagy külföldi .kapitalista érdekeltségek és a brazil nagybirtokosok szolgájaként lép fel. A kiált - vány emlékeztetett rá, hogy .1964, a katonai Klikk hatalomátvétele óta állandóan csökkennek a reálbérék és nőnek a létfenntartási költségek Brazíliában, egyre súlyosabb az elnyomás és csak a legutóbbi időben kilenc politikai foglyot kínozták halálra a brazil börtönökben. Szűnjön meg a katonai diktatúra, alakuljon népi kormány, követelte végül a több gerillacsoport által aláírt okmány.

(Következik” BoUebmt '4M behsissanyc^