Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Heti Tilághíradó AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Két amerikai diplomata megbeszélései Kairóban — Sztrájkbullám Olaszországban KEDD: Bonnban véget ért a Brandt—Pompldou-találkozó — Moro olasz külügyminiszter tárgyalásai Moszkvában SZERDA; A Palesztinái Nemzeti Tanács ülése Kairóban — Kissin­ger Űj-Delblben. Agnew Kuwaitban, Laird Tokióban tárgyalt — Sztanko Todorov lett az új bolgár miniszterelnök CSÜTÖRTÖK: Helsinkiben újra kezdődtek a SALT-tárgyalások — a párizsi Vietnam-konlerencián az amerikai küldöttség kitért a válasz elöl. PÉNTEK: Mahmud Riad, az EAK külügyminiszterének budapesti tárgyalásai SZOMBAT: Ludvik Svoboda, a csehszlovák államfő befejezte budapesti látogatását Loyas szobor Ulánbátorban A Mongol Népi Forradalom ötvenedik évfordulójára — Ulánbátort városkép: a Béke útja. Mohamed koporsója és a dollár így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy lózsef: Májusban, a nyugati pénz­válság egy döntő pillanatá­ban határozta el a bonni kormány, hogy ezután „le­begtetni” fogja a dollár ár­folyamát és nem ragaszko­dik az amerikai pénznek korábban fix összegben meg­határozott értékéhez. A bonni döntés annak nyo­mán született, hogy roppant felduzzadt az NSZK-ban a dollártartalék, hogy paritá­son alul kínálták az ameri­kai pénzt, s így tulaj donkép- i pen a nyugatnémet márká­nak a doliarnoz viszonyított felértékelése is indokoltnak tűnt. Ez azonban az Egye­sült Államok elleni lépés­nek számíthatott volna, a szóban forgó lebegtetéssel azonban egyszerre szolgálta Washington és saját érde­keit a bonni kormány. A nyugatnémetek ugyan­akkor szembehelyezkedtek iközös piaci társaikkal, fő­leg a franciáikkal, aikik éppen a dollár világszere­pének csökkentését látnák szívesen, illetve akik ra­gaszkodnak a fix paritáso­kon alapuló pénzforgalom­hoz. Ez utóbbinak az a ma­gyarázata, hogy .a közös piacon az amerikai dollár a közös elszámolási valuta, még a franciák számára olyannyira fontos mezőgaz­dasági exportügyietekben is. Már most, ha a dollár értéke az NSZK-ban, — a francia búza, bor, tejtermék, gyümölcs stb. legfontosabb piacán „lebeg”, hullámzik, akkor ez alaposan megza­varja a francia számításo­kat, ami ismét a francia gazdák gondjait szaporítja. Pompidounak pedig nem hiányzik, hogy újra trakto­rokból emelt barikádok je­lenjenek meg az országuta­kon, hogy a parasztok a fo­lyóba dobálják a paradi­csomot, vagy a gyümöl­csöt, hogy tejszállítási sztráj­kot kezdjenek... A Brandt—Pompidou ta­lálkozón ezért volt a legfon­tosabb napirendi pont a va­lutapolitika kérdése — a francia elnököt nyugatnémet vendéglátója — stílszerűen — „lebegtette” már mint a Rajna hullámain. Hajóki­rándulásra hívta a híres fo­lyóra, a leghíresebb szikla, a Loreley-szikla tövébe. S mert Pompidou épp akkor ünnepelte hatvanadik szü­letésnapját, az irodalomba­rát francia vendégnek aján­dékként egy Heine-levéllel kedveskedett Brandt. „Az életben a jó dolgokat csak franciául lehet megnevez­ni” — írta a levélben egy­kor a Párizsban is élt, ott is halt költő. Azt azon­ban minden bizonnyal most németül mondta meg Brandt a vendégnek, hogy egyelő­re szó sem lehet arról, hogy a dollár megszabott paritá­sához most visszatérjenek. Legfeljebb az ősszel, ami­kor a nyugati világ pénz- rendszeréről újra megindul­nak a tárgyalások. A tőkés országok egymás közti kapcsolataiban a gaz­dasági, a pénzügyek a leg­fontosabbak. Ezért minősít­hették kevéssé pozitívnak a Brandt—Pompidou találko­zó mérlegét a megfigyelők mind Párizsban, mind Bonn­ban, még akkor is, ha egyéb­ként több kérdésben valóban lehetett egyetrétés a francia elnök és bonni vendéglá­tója között. Érdemes például felfigyelni arra hogy a Brandt—Pompidou találko­zón jött lére megállapodás a három nyugati nagyhata­lom és a nyugatnémet kor­mány közötti, Nyugat-Ber- linre vonatkozó konzultációs rendszer dolgában. Bahr és Frank államtitkárok ezután hetenként találkoznak az USA, Nagy-Britannia és Franciaország bonni nagy­követeivel azokkal, akikAb- raszimov berlini szovjet nagykövet tárgyalópartnerei a Nyugat-Berlinről folyó tárgyalásokon. Az általános vélemény szerint ezek a tár­gyalások lassan, de biztosan előrehaladnak, a most csü­törtökön megrendezett né­gyes találkozó például a leg­hosszabb volt s ebből meg­figyelők szintén jóra követ­keztetnek. Még semmi jó nem mutat­kozik viszont az Egyesült Államok kormányzatának Indokínával kapcsolatos ma­gatartásában. Pedig — em­lékszünk rá — a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány előző heti, hét­pontos, új rendezési terve a tárgyi lagosabb nyugati meg­figyelők szerint is „mentő­öv” volt Nixon elnök szá­mára, egyrészt a háború be­fejezéséhez, másrészt az amerikai presztízs megóvá­sához. Egyelőre azt látjuk, hogy az USA lázas diplomáciai tevékenységet fejt ki mind a Távol-, mind a Közel- keleten. Henry Kissinger, Nixon nemzetbiztonsági kü- löntanácsadója, akit sokan az Egyesült Államok „igazi külügyminiszterének” mon­danak, alaposan körülnézett Saigonban. Az őszi elnökvá­lasztási komédia előtt egyes saigoni vezetőket beavatott Washington terveibe, majd tovább utazott — a többi között Üj-Delhibe —, hogy az amerikai elgondolásokat megismertesse a földrész más fontos személyiségeivel. Agnew alelnök szintén Ázsiában utazgat, Laird hadügyminiszter pedig ab­ban a Japánban tárgyal, amely — a mai szövetségesi viszony után — az USA- nak holnap már riválisa le­het világpolitikai, világgaz­dasági kérdésekben... Agnew „világkörüli útja” arab országokba is elvezet. A Nixon mögötti „második” ember tárgyalásait együtt említhetjük kisebb rangú, de jelentős amerikai diploma­ták kairói puhatolózásával. Az UPI hírügynökség meg­jegyezte: az egyiptomi ve­zetők nem csinálnak titkot abból, hogy kezdik megelé­gelni a mindeddig teljesen eredménytelen amerikai „csendes diplomácia” egy éve tartó próbálkozásait... Washingtonban azt hiszik, hogy Izrael egyértelmű tá­mogatását össze lehet egyez­tetni az arab országoknak tett ígéretekkel. A legtöbb arab fővárosban viszont úgy látják, hogy az Egyesült Ál­lamok bizonyos körei homá­lyos elképzeléseiket úgy „le­begtetik”, mint ahogyan az ismert mondásban Mohamed koporsója lebegett ég és föld között... Vízügyi Építő Vállalat 51-es számú főépítésveze­tőségének MÁTRAHÁZI— KÉKESI munkahelyeire: raktárost, mélyépítésben gyakorlott művezetőt, ács szakmunkást, vas­betonszerelőt és kubiko­sokat felveszünk Jelentkezés írásban vagy személyesen. Cím: Mátraháza Postafiók 4. Telefon: Mátraháza 40. Egy szoborkompozíció és egy életkép együttes hatása tart fogva estébe nyúlóan az Ulánbátor Szálló kényelmes szobájában, amelynek abla­kain át bekúsznak a főváros fényei. A lovas szobor a fő­téren áll, valami furcsa, szo­katlan, hirtelen megtört és változást sejtető mozdulatba komponálva, amely olyany- nyira eltér az otthoni, méltó­ságteljes, első lábával ágas­kodó lovas szobroktól, hogy nehezen lehet szabadulni a látványtól. Ez a ló ugyanis hátsó lábaival ágaskodik az ég felé, hirtelen, kemény mozdulattal, fejét a földre szegve, az ellenállás indula­tától duzzadtan, hogy leves­se magáról lovasát. Ám a szándékok összecsapásából érezhetően a lovas fiú kerül ki győztesen, s szinte várjuk a következő mozdulatot: a megadót, az embernek enge­delmest, a belenyugvót. S mintha csak e szoborje­lenet kelt volna életre né­hány nappal előbb Arahan- gáj ajmákban (megye), 1700 méterre a tenger színe fö­lött a kúp alakú hegykoszo­rúval övezett fennsíkon, ahol a mongol pásztorok, fürge lovaikon vágtatva, a gyakor­latban is bemutatták külföl­di vendégeiknek lovastudo­mányukat, a vadló betörését és sok más mutatványát-tu- dományát a népi szokásvi­lágnak, az ember és a termé­szet harcának. Ugyanaz a kétirányú elszánás, az aka­rat és az erő összecsapása, ugyanazok a félbetört, vad és váratlan mozdulatok, a küz­delem keménysége és szép­sége. E hatalmas országban sok minden másképpen van, másképpen történt, mint ná­lunk; e nép sokszorta távo­OB I-es vízilabda mérkő­zés, Eger, 300 néző. V: Vu- szek. Eger: Rüll—Katona J. Pócsik, Lutter, Bolya, Re­gős, Krajcsovics. Edző: Pó­csik Dénes. FTC: Steinmetz—Bányai, Kásás, Bállá, Ipacs, Vizner, Kövecses. Csere: Szellő. Edző: Goór István. Gólszerzők: Lutter 2, Bolya 2, Regős, Katona J., illetve Vizner 2, Kövecses, Bállá, Ipacs, Bányai. Kiál­lítás: Eger 3, FTC 5. Jó iramú mérkőzést ho- j zott a két csapat találkozó­ja. Már az első játékrész­ben kialakultak a párok és így izgalmas egyéni csatá­kat is láthattak a nézők. Elő­labbról ért az útra, amelyen mi is járunk. A feudaliz­musból — a fejlődés kapita­lista útját kihagyva —, egye­nesen a szocializmusba lép. Más mérce kell a mérés­hez? Nem mércéről van szó, hanem szemléleti módról: ki mit lát meg, mit tart fon­tosnak annaíc az országnak jelenéből, jövőjéből, amely fél évszázada még jobbágy­rendszerével, világi és egy­házi hűbérurak kizsákmá­nyoló hatalmával, írástudat­lanságával, mélységes nép­nyomorával, s cl gya natosí- tók elnyomásával Ázsia egyik legelmaradottabb or­szága volt, amelynek akkori fővárosáról, Urgáról, így írt Majszkij szovjet akadémikus 1919-ben: „A városnak egyet­len útja, vagy tere sincs, amit embert kézzel építettek volna, s csupán egyetlen ipa­ri üzeme van, a 40 kilométer­re fekvő Nalajhi szénbánya 40 munkással, 1500 tonnás évi széntermeléssel. A város 30 ezer lakójából 20 ezer a láma’’. Szemléleti kérdés tehát, hogy ki mit vesz észre a szo­cialista Mongóliában. Lehet­ne fanyalogni is akár, hogy például Ulánbátor modern városközpontja körül még sok jurta található, ám így, a múlt és a jelen összefüggé­séből kiragadva, mindez nem több felszínes egzotikumnál, vagy legalábbis egyoldalú­ságnál. Sokkal fontosabb en­nél, hogy a városban, ahol a forradalom előtt valóban alig volt kőépület, ma már a la­kosság hatvan százaléka mo­dern lakóházakban lakik, az elmúlt években csaknem negyvenezer család költö­zött új otthonába, városne­gyedek emelkedtek ki a föld­ből, s csupán a most befeje­ször a hazaiak jutottak ve­zetéshez, majd a második játékrészben rákapcsolt a fővárosi együttes is és meg­érdemelten jutott vezetéshez Az egriek nem adták fel és különösen a negyedik ne­gyedben mindent megtettek az egyenlítő gól megszerzé­séért. Az egyenlítő gól hat másodperccel a befejezés előtt esett, amikor egy ka­pu előtti adogatás után a nézők buzdítása mellett Katona J. Steinmetz jobb keze mellett nagy erővel vágta a hálóba a labdát. A végig izgalmas mérkő­zésen végeredményben igaz­ságos pontosztozkodás tör­tént. Az egriek közül Pócsik, Lutter, Bolya, a fővárosiak közül pedig Steinmetz, Bal­ia és Kövecses nyújtott ki­emelkedő telj esítmétyrt ződött negyedik ötéves terv időszakában 155 ezer négy­zetméternyi lakóteret építet­tek fel a mongol építőmun­kások. A forradalom előtt... A forradalom után... Hányszor hallom a mostani ünnepna­pokon e két elhatároló szót. A kolosszális feladat a népi forradalom győzelme után hárult a pártra, amely a le­nini útmutatás nyomán, a társadalmi fejlődés nem ka­pitalista útját választva, a szocializmus felépítését tűzte ki célul. A forradalom előtti Mongóliában nem volt ipar, a kereskedelmet a külföldiek tartották kézben, az írni-ol- vasni tudók száma a lakos­ság egy százalékát sem érte el, az országban mindössze egyetlen iskola működött, kórház, orvos, ismeretlen fo­galom volt. íme ezt jelenti a forradalom előtt meghatáro­zás. S mit jelent e két szó: for­radalom után? A puszta fel­soroláshoz is kevés egy cikk terjedelme. A gazdasági eredményeket így foglalhat­juk össze: a Mongol Népköz- társaság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország hat­hatós segítségével, külterjes pásztorkodást folytató or­szágból agrár-ipari országgá vál,t amely célul tűzhette ki a szocializmus anyagi-tech­nikai bázisának megteremté­sét, a szocialista társadalmi­gazdasági rendszer teljes fel­építését. Mongol elvtársaink, ha új életükről, a forradalom eredményeiről beszélgetünk, mindig hozzáteszik: csak a Szovjetunió és a szocialista országok segítségével érhet­tük el őket! S valóban, a fiatal szovjet állam már 1921. november 5-én barát­sági szerződést kötött Mon­góliával, amely az első egyen­jogú diplomáciai okmány Mongólia történetében, s azó­ta is egyik alapja a szocia­lista ország fejlődésének. Az új ország megbecsült és el­ismert tagja a szocialista kö­zösségnek, s mind szélesebb­re tárva kapuit, erősítve po­litikai és gazdasági szerepét, tagja a KGST-nek, az ENSZ-nek, 51 állammal tart diplomáciai kapcsolatot, s több mint 20 országgal ke­reskedik. Befejezésül ide kívánkozik weg egy jelkép. Kísérőm­mel, Urtnaszan újságíróval álltunk Szuha Bátor lovas szobra előtt. Nem kommen­tálta, csak oroszra fordítot­ta az emlékmű föntről lefutó, függőleges rajzú feliratát; „Nem veszítjük el a szabad­ságot, amit veled kivív­tunk ... ! Elmélyítjük a for­radalmat!” Érettségizett fiúkl A HEVES MEGYEI NYOMDAVÄLLALAT 1071—72 tanévvel kezdődően még gépmester és cinkográfus szakmára ipari tanulókat iskoláz be. A képzési idő 2 év. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás a személyzeti vezetőnél hétfő és keddi napokon de. 8—12 óra között július 27-ig. Eger, Bródy Sándor utca 4. szám. A HEVES MEGYEI TALAJERÖ-GAZDÄLKODÄSI VALLALAT, (Eger, Merengő u. 3.) azonnali belépéssel felvesz építésztechnikust Jelentkezni lehet a vállalat igazgatójánál, vagy műszaki vezetőjénél. S P ORrJCÍÍMTÉSÜ/Vií Igazságos pontosztozkodás EGRI DÖZSA—FTC 6:6 (2:1, 1:3, 1:2, 2:0) Havas Ervi*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents