Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

Enyém a világ] NDK-film A mozgás nem jelent fel­tétlen haladást — mondoga­tom magamban a nézőtéren, »mikor ez a Werner W. Wallroth, a rendező Ismé­telten és újra azzal kezdi, illetve folytatja, hogy mek­kora a forgalom ebben a Lipcsében, amit a németek Goethe után, csak úgy ma­guk kozott Kís-Párízenak hívogatnak, itt minden va­lóban harsogó tempóban kergeti egymást, mintha csak ez a nyüzsgés lenne az ér­dekes és nem az a sók-sok cél, ok és szenvedély — az értelemről nem is beszélve —, amely mozogni küldi az embereket, kerékpáron, mo­toron, autón, több ionná* kocsilton, vagy éppen fenn, a toronyban az egykori mű­vészi ötlet, amely az óra- iltésre azt a két vasembert küldi, alkik a nagykalapács- esal rávernek egész órakor a világ felett az időre. Igen, az Ilyesmi lenne — lehetne érdekes, ha nem borítaná el minduntalan valami idege« kapkodás ennek az idegen- forgalmi prospektusnak i# használható, vígjátéknak nem eléggé komolytalan, az «tieteket nem eléggé komo­lyan vevő filmet. Kapkodnak a hősök 3 mondataikká'!. Alig győzzük megfejteni a szövegben és a képekben szereplő rébuszo- kat: ki, kinek és miért mondja éppen azt, ’amit mond. Meg se melegszünk egy-egy jelenet hangulatá­nál a kamera és a rendezői szándék máris sürget, ro- hantat minket is. Zaklatott­ságot érzünk és nem tavaszi áradást, amit a film alkotó­ja — gondoljuk — első Öt­letei perceiben eltervezett. Figurák és nem emberek ér­keznek a szemünk elé: pél­dául a hegedűs fiatal ember, aki hói bukósisakban, hol anélkül csak tartja azt a hegedűt és játszik, mert epekedik Angelika, a szép szőke, tizennyolc éves' kis­lány után. De nem tudjuk meg erről a fiatalemberről, mikor vette elő a hegedűjét, hova tette a motorkerékpár­ját és végtére is honnan jött, hogy az éjfél utáni órában hajnali üde,seggel rá­zendítsen. Angelikáról sem tudunk meg ennél sokkal többet, pedig ő a sztárja ennek a sztorinak. Bizony! Igaz, többször leveti ruháit a na­gyobb hatás kedvéért, a für­dést és a vizet szereti, az apja postatanácsos, de hogy miért ő költözik előbb Lip­csébe és miért később a csa­lád. arra nincs olyan isten­igazában olaszos magyará­zat, nagy mutogatással, mel- íékzöngékkel. Angelika mel­lett még értesülünk arról, hogy Goethe is élt a vilá­gon, Schiller pár verssora is felhangzik, néhány opera­nyitány és -finálé pár tak­tusát halljuk, hogy végképp megértsük: a gyámoltalan lilozoi'usjelő-lt az égi ha­talmasságok segítik Angeli­ka szerelméhez és közben lemaradnak azok mind, ott, az osztályban, motoron, ke­rékpáron, gyalog és álmo­dozva, akik a rendező inté­sére hevülni és féltékeny- kedni kényszerülnek. Ez a rendező sokat mar­kolt és ezért fogott keveset. A fele szereplővel, közelebb­ről és pontosabban rajzolt jellemekkel, kétszer ennyi haladást is lehetett volna el­érni a kedély, a nevetés és az élmény országútján. Pe­dig Evelyn Opoczinskí, jae- cki Schwarz, Jürgen Froh­riep, a most is kitűnő Wer­ner Toelcke, Gerd Grasse, Käthe Reichel és a többiek is igyekeznék mindent meg­tenni a siker érdekében. (farkas) Malom a Sedan (Kedd 20.00): Kétrészes színmű közve­títése a József Attila Szín­házból, felvételről. Az Ős­bemutató a veszprémi Pe­tőfi Színházban volt, Bu­dapesten a . felszabadulás 25. évfordulója alkalmából hoz­ta színre a József Attila Színház társulata. A bonyo­dalmas cselekmény a hábo­rú utolsó napjaiban — 1945. márciusában ját­szódik egy öreg maiomban, ahoil a Galambos család él. Katonaszökevényeket és más üldözötteket rejtegetnek, V adás c. sorozatának legújabb darabjaként. Az 1959-ben készült lengyel filmszatírát a hatvanas évek elején tra­gikus autóbaleset áldozatá­vá lett világhírű lengyel filmrendező: Andrzej Munk készítette. A téma a kispol­gár. Ügy látszik, ez örök téma. legalábbis addig fel­tétlenül foglalkoztatja a utasok biztonságát lehet nö­velni. A kegyelmes úr szárnysegéde (Vasárnap 20.15): Magyarul beszélő szovjet filmsorozat 1. része. Jevge- nyij Taskoc rendező film­je a szovjethatalom első éveinek küzdelmeit elevení­ti fel, azt a korszakot, ami­kor a proletárállamnak hi­hetetlen nehézségekkel kel­lett megküzdenie minden téren, így a belső biztonság területén is. Az első bizton­sági szolgálat, a Cseka sokszor gyakorlatlan. de odaadó tisztjeinek állít em­léket az ötrészes film. Tévétorony Kékesen — presszó nélkül,..?! A Közlekedési és Posta - ügyi Minisztérium a IV. öt­éves terv során a Kékestetön egy új tv-tornyöt építtet. A létesítmény tervdokumentá­cióját már elkészítették, s úgy, hogy a miskolci, avasi tv- toronyhoz hasonlóan, egy kilátópresszót is terveztettek hozzá. A megyei tanács túl azon, hogy a kilátópresszó gondolatát felvetette, az építési költségből 6 millió fo­rintot fel is ajánlott a beru­házáshoz. Sajnos azonban az ezzel kapcsolatos járulé­kos költségek — a kiviteli tervdokumentációhoz csatolt költségvetés szerint — elérik a 30 millió forintot. Ehhez viszonyítva kétségtelen, hogy nem sok a 6 millió forint, de az is tény, hogy egy ilyen létesítmény semmiképpen sem tekinthető csupán helyi, megyei érdekeltségűnek. Ép­pen ezért érthetetlen, hogy az illetékes országos szervek és hatóságok miért nem biz­tosítják a szükséges Összeg többi részét? Különösen ért­hetetlen az, hogy hogyan le­het e terv meghiúsulását a Heves megyei tanács „szám­lájára” írni? Ugyanis a na­pokban ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet közölt cikket, amelyben úgy tájé­koztatták a lap olvasóit,hogy a tervezeti kékesi tv-torony kilátópresszója azért nem va­lósul meg, mert a Heves me­gyei Tanács a tervdokumen­táció elkészülése után visz- szalépett, s nem fizeti a ko­rábban felajánlott összeget. Az igaz, hogy a Heves me­gyei Tanács elnöke a közel­múltban levélben közölte a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium egyik miniszter­helyettesével, hogy miután a megyei tanács egyedül ma­radt a 6 millió forintos aján­latával, s ehhez az országos szervek mindeddig egyetlen fillért sem ajánlottak, így kénytelen ezt az ajánlatot visszavonni. Kár, hogy az ország leg­magasabb pontján épülő tv- torony presszójához nincs pénzük az illetékes országos szerveknek és hatóságoknak, holott — a Mátra-Bükk üdü­lőterületnek a kormány ál­tal is jóváhagyott távlati fej­lesztési terve szerint —, egy ilyen létesítmény nagyon jól illeszkedne bele ebbe a kör­nyezetbe. (faludi) Nyár — Mi újság? — Semmi. Nyaralni megyünk. — Na, és ezt csak így mondod? — Tudod, szép dolog a nyaralás, jó is, csak csomagolni, pakolni ne kellene. Most is éppen emiatt rohantam el ha- túlról, Klári, az egyik szobában, én a másikbant mi ran, fiam? Es te csak így itt állsz? Legalább a villanybototuld — Szóval, összevesztünk. — És most? — Most meghívlak egy pohár sörre, azután szépen haza­megyek. Otthon két eset lehetséges Klári vagy dorombolva a nyakamba omlik és Hízelegve engesztelni próbál, vagy bőg és nekem kell őt vigasztalnom, — De hiszen úgy tudom, ti jól vagytok Klárival. — Kitünően. Nincs is semmi baj, amikor szürke hét­köznapok következnek. Csak amikor valami rendkívüli van. Tavaly például Ingóba ;mentünk. Előtte egy héttel már ter­vezgettünk, három nappal később már csomagoltunk. £n kü­lönben sem bírom a rumlit, egyenesen irtózom a rendkí­vüli eseményektől. És az ilyen utazás meg különösen ször­nyű. Folyton a vita: vastag ruha, vékony ruha? Kis koffe­rek, vagy egy nagy? Elég-e egy rúd szalámi, vagy kettő kellene? Szóval, mindmegannyi vita, összeveszési lehető­ség. És ha netán én több vastag ruhát javaslok és kifogunk egy kánikulát, akkor hallgathatok: Látod! Miért kellett ezeket a kacatokat hozni? Én megmondtam, hogy jó idő lesz. Elvégre a tengerpart az nem Szibéria... A vendéglő elé érünk, — Említetted a sört. — Persze, persze. Látod, már teljesen golyós vagyok, ahogyan a fiam mondani szokta. — Most hová indultok. — Csak hazai vizekre. Kevés a pénz, másra kellett. — És mit csináltok olt? Már úgy értem mit lehet csi­nálni? — Az első három napon békülünk. Mármint Klárival. Utána ismerkedünk az asztaltár sakkal, ezekkel, azokkal, aho­gyan ez már lenni szokott, majd néhány nap és azután kez­dődik újra a csomagolás. Hazafelé a nyaralásból. Otthon pedig természetesen a kicsomagolás, a ruhák, egyebek el­helyezése a szekrényekben... Már a második korsónál tartunk, amikor cseng a tele­fon. Klári keresi a férjét. — Honnan tudja, hogy itt vagy? — Ö mindent tud. Egy jó feleségnek mindenről tudnia kell. Valószínűleg utánam, figyelt az erkélyről. Láthatta, hogy összetalálkozunk. Gondolhatta, hogy lefelé menet be­hívjuk egymást valamire. — Érdekes. És eltalálta. Hanem lenne egy korszakai­kóló javaslatom. Ha a feleséged ilyen kitűnő asszony, hogy még a gondolataidat, a szándékaidat is kitalálja, akkor miért nem hagyod rá a nyaralás előtti tervezgetéseket. Tataija ki ö, hogy vajon jó idő lesz-e vagy rossz? Keli-e meleg holmi vagy nem? Hogy elönyösebb-e a nagy bőrönd, mint a három kis kézitáska... Rám csodálkozik. — Óriási vagy, öregem. Erre még meg kell innunk egy korsóval! Megisszuk és közben azon meditálunk: milyen szörnyű és elviselhetetlen ez az élet. Jön a nyár. Nyaralni kell men­ni. Csomagolni kell, izgalmak közepette. — Bizony! Ez a sorsunk, pajtás! És odaszól a pincérnek. — Főúr! Hozzon még két korsóval! De csempésszen bele három cent rumot is... Szalay István SemOGEP£lTÉfií7£S, 19. Jelenet a „Lehet egy kilóval kevesebb” című műsorból, amelyet a televízió július 18-án, vasárnap este mutat be. igyekeznek megmenteni őket a rendszer végóráiban is aktív Takács százados elől. Végletes, kiélezett helyze­tek sorozata a darab, amely­ben az egyik főszereplő, a polgári humanista Galam­bos tanár ís cselekvésre kényszerül. A dráma vol­taképpen hozzájárulás a nemzeti múltról folytatott vitához, amelynek során már számos mű született a közelmúltban, amelynek központi gondolata a nem­zeti önismeret hiánya, s en­nek folytán a tévedések el­oszlatása, az újbóli tisztá­zás volt. A főszerepeket: Ungvári László, Láng Jó­zsef, Koncz Gábor. Szemes Mari és Büjtor István ala­kítja. Kancsal szerencse (Szombat 22.00): Magyarul beszélő lengyel film a televízió Éjszakai elő­Nptuu fffff 1971, juliu* i«„ szombat művészeket, amíg ez a ti-♦ pus egyáltalán létezik. 2 A Spreti-ügy Delta (Vasárnap 17.35): Ezúttal a műsor témája a közlekedés. Elsőként né­hány különleges célú. s így a közismertektől eltérő szer­kezetű járművet mutat be a műsor, majd a közlekedés biztonságával kapcsolatos néhány új találmányt is­mertet. Ilyen technikai be­rendezés például az a ref lektortípus, amely önmű­ködően megakadályozza a szemben jövő jármű vezető jenek „elvakítását”. Megem­líthetjük azokat az újfajta festékeket is e körből, ame­lyek a jelenleg használato­saknál jóval jobban lát­hatók. Érdekes filmrészlet számol be azokról a kísérle­tekről. amelyekkel a konst­ruktőrök olyan adatok bir­tokába igyekeznek jutni, amelyek révén — gyakorlati hasznosításuk esetéi — az' A diplomatarablások sorá­ban egyik legtöbbet tárgyalt eset gróf Kari von Spreti, a guatemaiai nyugatnémet nagykövet elrablása és meg­ölése volt 1970. március Sí­én éjszaka aláírás nélküli távirat érkezeti az El Grafi- co című napilap szerkesztő­ségébe. A távirat közölte, hogy': a „Felkelő Fegyveres Erők” nevű titkos szervezet magára vállalja a felelőssé­get a nagykövet elrablásá­ért. Közölték azt is, hogy mit kívánnak Spreti szabadon bo­csátásáért: öt politikai fo­golyért cserébe engedik el a nagykövetet. Egy nappal később a dip­lomatarablók felemelték kö­veteléseiket :mo»t már 16 po­litikai fogoly szabadon bo­csátását kívánták; majd újra emeltek a számon és végül 25 politikai fogoly szabad­lábra helyezését és 700 000 dollár váltságdíjat kívántak. A nyugatnémet kormány megkísérelte rávenni a guate­maiai vezetőket: eredmény­telenül. Április 5-én meg­csendült a telefon az El Gra- fico szerkesztőségében: kö­zölték, hogy hol található meg Spreti holtteste. Éppen Spreti meggyilkolá­sának hírével egy időben hozták nyilvánosságra az Ar­gentin Kommunista Fárt Központi Bizottságának egy nyilatkozatát, amelyben fel­léptek a diplomatarablások ellen. Az Argentin Kommu­nista Párt nyilatkozata leszö­gezte: „Ez a harci forma zsákutcába vezet, s nem biz­tosítja a nemzeti független­ség kivívását. Az igazi for­radalom csak a tömegek részvételével győzedelmes­kedhet. A történelmi tapasz­talat azt mutatja, hogy az egyéni terror módszereit al­kalmazó elszigetelt csopor­tok harca zsákutcába torkol­lik és végső soron csak a reakció malmára hajtja a vizet. A tömegek harcával minden kivívható, a töme­gek részvétele nélkül viszont semmi sem”. Spreti gróf meggyilkolása után Guatemalában rendkí­vüli állapotot vezettek be. A főváros utcáin megerősített katonai és rendőri egységek cirkáltak, és az első napok­ban több mint háromszáz embert tartóztattak le. Az éiíogotiaka; s. vótsáixör»ao­bákon és katonai laktanyá­ban kínozták — a terror ürü­gyéül a kormány Kari von Spreti elrablását és meg­gyilkolását emlegette. A világsajtó, amely rend­kívül sokat írt Spreti nagy­követ meggyilkolásáról, vi­szonylag keveset foglalkozott a háttérrel. Számos lapban elfelejtették, vagy szándéko­san elhallgatták azt a tényt, hogy Guatemalában barbár ellenforradalmi * rendszer uralkodik. Ám például a párizsi Le Monde Diplomatique megírta: ..Kevés nép érzi még Latin-Amerikában is oly súlyosan a kettős elnyo­mást, saját oligarchiái kizsák­mányolását — „terratenien- tes”, azaz a nagybirtokosok igáját — és áz észak-ameri­kai tőkéét”. Erről a francia lapról nem lehetne azt mon­dani, hogy forradalmi szel­lemben ír, mégis kénytelen volt így nyilatkozni arról az országról, ahol forradalmá­rok ezreit tartják bilincsben és ahol a hasznosítható föld­terület 78,8 százaléka a la­kosság 1,2 százalékának ke­zében van, de ezen belül is néhány nagy család a gazdá­ja az ország több mint felé­nek. Így kellett írnia a fran­cia lapnak arról az ország­ról, ahol — ez amerikai adat —, minden dollár minden év­ben két dollár hasznot hoz az amerikai tőkének csahol az iparban dolgozók bére hivatalos számítás szerint a létminimum 37 százaléka...** Mindehhez hozzátartozik még egy másik tény is: Guatemala az Egyesült Ál­lamok egyik legfontosabb la­tin-amerikai bázisa, Itt kép­zik ki partizánvadászatra, a gerillák elleni harcra a töb­bi latin-amerikai országból odairányított és a „különlej ges haderő” csoportjait. Spreti gróf elrablását a ge­rillák jó néhány akciója előzte meg: 1967. augusztu­sában a főváros rendőrfőnö­két lőtték le, 1968, januárjá­ban két amerikai kiképző­tisztet; 1968. augusztusában az amerikai nagykövetet akarták elrabolni és amikor a diplomata futni kezdett, rá­lőttek, meghalt 1970. febru­árjában a gerillák elrabol­ták Alberto Fuentes Mohr guatemaiai külügyminisztert — kicserélték egy letartózta­tott politikai fogoly ellené­ben. Nem sokkal később el­rabolták majd kicserélték Sean M, Molly amerikai dip­lomatát. Ez márciusban tör­tént —, s ezt követte a Spreti-ügy. Következik: Nagykövet a 'ir'ihra

Next

/
Thumbnails
Contents