Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-06 / 157. szám
Séta a beruházások korul t Átadás egy évvel később Kezdődött 1969 januárjában — Közbejött akadályok Elvitte az árvíz — Átadás 1971 oktáberében Amikor megkérdeztem, a közei nyolcmilliós beruházás milyen kategóriába tartozik a vállalatnál, azt felelték: ez a kis összegű munkáik egyike. Nem lehet és nem szabad ebből a kategorizálásból rangsorolást is kiérezni, amely' szerint egy ilyen építkezés igazán nem sokat számít. Hiszen mindenki úgy nyilatkozott, hogy az átadási határidőre, az idei október vég éne készen lesznek. Miért telhetett el mégis három év a kezdés és a befejezés között? Miben lehet az okokat megtalálni? f~í A megrendelő, a I *•! gyöngyösi Autó- és Motorjavító Ktsz még 1969. januárjában megkereste a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot, és közölte, új telephelyet és szervizállomást akar létesíteni. Nyilatkozzék a vállalat, elfogadja-e a megrendelést. Ahogy Z siska Györgyné, előkészítő technikus elmondotta, a ktsz áprilisban igazolta a pénzügyi fedezetet Július 10-én küldték meg a szerződéstervezetet a megrendelőnek, amit aláírva augusztus 21-én kaptak vissza. Ebben a befejezési határidőt 1970. november 30-ban állapították meg. Az igény bejelentése és a szerződés megkötése között tehát éltéit több mint egy fél év. Elég szép idő. Amikor a vállalkozó a műszaki dokumentációt kézhez veszi, azt át kell néznie, és ezek után esetleges véleményét is közölnie kell Mert a tervekben előfordulhatnak elírások elcsúszások, félreértések. Ebben az esetben is. Műszaki észrevételeiket még júliusiban elküldték azzal, hogy a kifogásolt részletekhez pótlást kémek. Bizonyos egyeztető tárgyalások után ez a pótlás csak novemberben érkezett vissza a válla-; lathoz. Akárhogy nézzük is, egy negyedév telt el a két időpont között Nem elfecsérelt idő ez a három hónap, de a tényleges építkezés szempontjából mégis egy holt időszak, ami elkerülhető lenne a precíz műszaki dokumentáció biztosításával. Még 1969.' augusztus 29-én. átvették a munkaterületet. Tehát több mint egy évvel a szerződésben meghatározott alaphatáridő előtt Igaz, a tervek körüli tárgyalások ekkor még nem zárultak le. Megkezdték az alapok kijelölését és a kiásását Elment az ősz, közben megjött a tél is. Majd új évre fordult a naptár, amikor annak első hónapjában megállapít ir—■ ------------- ■ t ották, hogy a terven feltüntetett szintmagasság és a tényleges szintmagasság között egy méter húsz centi az eltérés. Rögtön le kellett állni a munkával. Jöjjön á tervező, és mondja meg, mi történjék ezután. Egy hét elteltével a tervező megérkezett. A munkát leállította, majd egy hónap múlva a naplóba jegyzett utasításában a munka egy részének folytatására engedélyt adott. De a módosított dokumentációt csak egy újabb hónap múlva küldte meg a vállalatnak. Közben múltak a hetek. S A kitűzés a tervező feladata. Általában azonban az történik, hogy csak az alapok kiásása után jelenik meg a tervező a munkahelyen. Ellenőrizni és osz- szevetni az adatokat Magát a tényleges kitűzést a művezető végzi éL Kiindulási lehetősége a megjelölt tengerszint feletti magasság. A szóban forgó esetben ■ — tudtommal —, az építkezésből mintegy két kilométerre levő malom szolgált fix pont-; ként A kapott tájékoztatás szerint nem a kitűzésnél történt hiba, hanem a tervrajzon nem jelölték meg pontosan a végleges szintmagasságot De* hát ilyen előfordult már máskor is. Elég csak a gyöngyösi VI. sz. iskola „elsüllyesztésére” utalnom. Már álltak a falak, amikor a vállalat vezetői tamáskodni kezdtek, és ekkor derült ki, hogy a kitűzéskor a tervező elnézte a szintmagasságot S A már elsorolt fejlemények miatt az építők szerződésmódosítást kérték a beruházótól. Mindez már 1970. júniusában történt Űj határidőnek pedig 1971. június 15-ét jelölték meg. A megrendelő hajthatatlan maradt. Nem fogadta el a módosítási kérést. Emiatt a döntőbizottsághoz sem tudott fordulni az építőipar, mivel az érdekéit felek álláspontja messzire esett egymástól. Az pedig nyilvánvaló volt, hogy a szerződéses határidőig még akkor hátralevő öt hónap alatt az építők nem tudják a munkájukat ^befejezni. És ekkor jött közbe az árvíz. Miután a helyreállítási munkákból jelentős mértékben kivette a részét a Heves megyei vállalat, jogában állt a meglevő kötelezettségeit rangsorolni. Közölte ennek alapján a beruházóval, hogy a ktsz telephelyét és szervizállomását csupán 1971. október 31-én tudja kész állapotban átadni. rrI Július 1-én a ktsz elI ”*1 nőkével Sike Endrétől mentünk ki az építkezéshez a város szélére, az új ipari övezetbe. Itt találtuk a beruházó műszaki ellenőrét, Boros Ferencet, aki a művezetővel, Maka Jánossal járta be a munkahelyet Az ellenőrzés alapján olyan véleményt alakított ki és jegyzett be a naplóba Boros Ferenc, hogy pillanatnyilag nem látja biztosítottnak a határidő tartását. Lényeges kifogása nincs a munkák minősége ellen, a tapasztalt apró hiányosságokat rövid idő alatt meg lehet szüntetni. A művezető erre úgy válaszolt, hogy hangsúlyozta: nemcsak tartani fogják a határidőt, hanem éppen most ajánlották fel a brigádok, hogy a munkák befejezését két héttel élőbbre hozzák. Sok múlik majd azonban azon is, milyen tempót diktálnak például a vízvezeték-szerelők, akik július első felében, kapcsolódnak be a munkákba. De az anyagellátás sem másodrendű dolog. Kis méretű tégla nagyón kevés van. Kapott ebből a szervizállomás kétezret, de legalább húszezerre volna szüksége. A leszállított mennyiség fél napra elegendő csupán. A folyó munkákhoz megvan a munkéslétszám. De várnak még erősítést is, amit meg is ígértek a központban a művezetőnek. Marad még egy kérdőjel, a csapadékvíz-elvezető csatorna, aminek elkészítését a tanács üzeme vállalta. Erősködnek is, hogy ők az ígéretüket teljesítik. E Általában sincs valami rózsás helyzetben az építőipari vállalat. Sápi István műszaki igazgatóhelyettes elmondta, milyen intézkedésekkel igyekeznek az optimális körülményeket kialakítani. Ebben az erőfeszítésükben egy sor „örökölt” gondot kell feloldaniuk, hogy utolérhessék önmagukat Határozottan kijelentette: a határidőket komolyan veszik. Mint ennél a szóban forgó esetnél is. Nem szívesen emlegetik a múltat, de olykor el nem kerülhetik, hogy ne hivatkozzanak arra: az új vezetőség kénytelen volt azt is átvállalni. Minden nehézségével .★ A történet tanulságait fogalmazza meg a kedves olva- só. G. Molnár Ferenc Üt lesz a „főztjükből”... A Közúti Építő Vállalat baktai keverőtelepén naponta 16 vagon aszfaltot készítenek. A lengyel keverőgépek, az olvasztók új út alapanyagát készítik, majd a kész masszát tehergépkocsik szállítják az épülő utakhoz. Egy gép (fenti képünk) négy vagon Aszfaltot készít naponta. Szinte percenként töltik az aszfaltszállításra váró tehergépkocsikat. Képünk (balra) az egyik keverőgépről készült. (Foto: Kiss Béla) Szövetkezeti ünnep az egri színházban Jubilálok a széksorokban Vasárnap kettős ünnepi esemény színhelye volt az egri Gárdonyi Géza Színház: a Technolux Ktsz dolgozói a nemzetközi szövetkezeti napot köszöntötték és szövetkezetük megalakulásának 20. évfordulója alkalmából tartottak ünnepi közgyűlést. Részt vett az eseményen Nagy Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője, Trezsenyik Sándor, a városi pártbizottság titkára, dr. Holló Béla, a KISZÖV elnöke, képviseltette magát a megyei és a városi tanács, Heves megye és az ország több társszövetkezete, s jelen voltak a ktsz nyugdíjasai illetve hozzátartozói is. Veres Imre, a szövetkezet elnöke ünnepi megemlékezésében mindenekelőtt az alapítókat üdvözölte — nekik kedveskedtek virágaikkal a ktsz fiataljai is — majd egyebek mellett elmondta, hogy annak idején harminchatan kezdték a munkát, s az alakulást követő hat hónap alatt mindössze félmillió, forintos termelési eredményről adhattak számot. Defúzió és fúzió után az évek során egyre erősödtek, fejlesztették hálózatukat, gyarapították régi üzleteiket, újabbakat nyitottak, sőt új üzemágakat is meghonosítottak. Tavaly már több mint 19 millió forintos termelési értékkel, 1,3 mil* _______________ li ós nyereséggel zártak, s 406 dolgozójuk között összesen 336 ezer forintos részesedést oszthattak szét. Az ünnepi beszédet követően az alapítókat, az alapítók özvegyeit, a nyugdíjas, a húsz-, tizenöt és tízéves szolgálatú törzsgárdistákat, valamint a bélapátfalvi műanyagüzem dolgozóit különböző pénzösszegekkel jutalmazták. Többen kitüntetési oklevelet és jelvényt kaptak. A jubileumi közgyűlést a miskolci és az egri közös színház kitűnő művészeinek vendégjátéka színesítette, s később együttes ebéd, illetve szilvásváradi kirándulás tette emlékezetessé. Megtakarítás E rre már régen váriunk. Megnyílt a kiállítás a kor. szerű háztartásról Egy szociológiai felmérés — így oktatnak bennünket —, ugyanis kimutatta: a dolgozó nők hetente 30 órát fordítanak háztartási munkára. Vagyis túlságosan sokat, ahelyett, hogy haladnának a korral. Tudósok bebizonyították: amíg a hagyományos (?) ebédfőzés 180 percig tart, a modem konyhában mindez csak negyedóráig. Vagyis: ebédenkérit két és háromnegyed óra megtakarítás. És nem kell hozzá semmi más, mint korszerű konyha, félkész étel, készétel, konzerv. Következésképpen: „Korszerű háztartás —, több szabad idő”. Ki ne helyeselne? Ki akarná a konyhában tölteni az életét, amikor a szobában is töltheti ? Hasznos tevékenységgel. Például újságolvasással. És akkor nem mulasztja el, hogy elolvassa, amr az újságban áll: emelik a gránitedények árát. De nemcsak úgy ukmukfukk, suttyomban meg hamarjában, ahogy az ilyen áremeléseket szokták csinálni, hanem körültekintően. Előbb sajtóértekezleten megmagyarázva, hogy a gránitedény azért lett drágább — július l-től —, mert drágább lett A gránitedény- gyártásra az eddigi árakon ugyanis ráfizettek, következésképpen kevés gránitedényt gyártottak. Ezentúl majd keresnek rajta, tehát több gránitedényt fognak gyártani. És aki épp úgy nem tudná hogy mi a gránitedény, mint * ahogy én nem tudtam, amíg meg nem tudakoltam, elárulom: a legegyszerűbb, mondhatnám legprimitívebb tányérfajta. Olyan, amilyet mi használunk, akiknek nincs korszerű konyhánk, nincsen időmegtakarításunk, de azért mégis szoktunk enni, akármennyi időt kell szegény asz- szonynak tölteni a konyhában. Ennyi elmaradottság láttán, szociológiailag felmértem saját feleségemet. Megállapítottam, hogy tudata már félig átalakult, hála a korszerűségért folytatott- tudományos propagandának. Már utál. krumplit pucblni. Gyakorlata azonban — minő feszültség —, elmarad tudata mögött. Mégis csak ő pucolja a krumplit, mondván, hogy alig lelhet tisztított burgonyát kapni, s ha lehet, s azzal étet» meg, akkor nemcsak az én fizetésem, hanem az isten pénze is kevés lenne a kosztra. Hasonló okokból idegenkedik a félkész- és készételektől Féleségem ugyanis meglehetősen maradi asszony, s úgy véli, hogy nemcsak az idővel, hanem a pénzzel is takarékoskodni kell Persze — ezt sűrűn szememre veti egyébként —, ha nem hozzám, egyre korszerűsödő magyar dolgozóhoz, hanem egy maradi, külföldi milliomoshoz ment volna feleségül, akkor pazarolhatná az idejét, s a pénzét is. Mivel, hogy lenne nekik. Nekünk azonban csak éppen annyi van, amennyi elavult életmódúkra télik. És amelyet mi is annak tartunk. Bizonyíték: egy időben elkezdtünk vasárnaponként vendéglőben ebédelni. Aztán egy időben abbahagytuk. Nem azért, mintha saját házi szociológiai felmérésünk nem azt bizonyította volna be, hogy kényelmesebb vendéglőben ebédelni, mint szombaton bevásárolni, vasárnap kotyvasztani, hanem mert a régi maradi középiskolákban nyert alapfokú számtantudásunkkal kimutattuk, hogy emelkedtek á vendéglői árak, s így az étterem számunkra egyre kevésbé segítség, s egyre inkább luxus. Rövid közvélamény-kutatást tartottunk ismeretségi körünkben is. ök is azt mondták, hogy egyre kevésbé tudnak élni a korszerűnek tartott étkezési lehetőségekkel, mert pénztárcájuk meglehetősen maradi. Márpedig szeretnének fejlődni. Értik ők ám az idők szavát, deháta szó elrepül, és a családi költségvetés határai megmaradnak. Nem felesleges tehát, ha kiállítást rendeznek a korszerű háztartásról, de az igazán korszerű mégiscsak az, ha azt is kiszámolják: mi mibe kerül, mire futja a családoknak. Lehet, hogy maradi a gondolkodásom, de rendkívül fontos korszerűsítési célnak tartom a „hagyományos” étkék megfelelő árát és választékát. Tudom én azt is, hogy az idő pénz. Végeredményben tehát a korszerű háztartás, ha időmegtakarítást jelent, pénzmegtakarítással jár. Csakhogy hol lehet ezt a pénzt átvenni, s leküldeni vele a £ üzletbe a gyereket, mondjú egy korszerű grill-csirkéért? Egyelőre még sehol. Így h. tudomásul kell vennünk, hogy miközben arra szeretné»' rávenni bennünket, hogy takarékoskodjunk otthon az id" vei, nekünk otthon a pénzzel kell takarékoskodnunk. P. I Előtérben a nőkérdés h megyei népfrantizoüságok munkaprogramjából Sokrétű problémájuk van ezekben a hetekben a megyei népfrontbizottságoknak — erről tanúskodnak a júliusban sorra kerülő tanácskozásokról érkezett előzetes jelentések az ország különböző részeiből. Több megyei népfrontbizottság napirendi témája lesz a következő napokban: a pártkongresszus határozataiból eredő népfrontfeladatok megvalósítása. Ugyancsak számos megyében foglalkozik a Hazafias Népfront az idén februárban hozott párt- határozatok kapcsán azzal, milyen kezdeményezésekkel, gyakorlati lépésekkel segítik a nők helyzetének javítását, politikai, gazdasági és szociális téren egyaránt. Szorosan kapcsolódik ehhez a témához az ifjúságpolitikai határozat gyakorlati megvalósítása is, annál is inkább, mivel várhatóan ebben az évben kerül az országgyűlés I elé az ifjúsági törvény tervezete. A Borsod megyei népfrontbizottság egyik nagy érdeklődéssel várt vállalkozása: a megyében élő cigány lakosság szociális helyzetének felmérése. Napi teendő a területi népfrontbizottságok gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottságainak segítése is. Ugyancsak Borsod megyében természet- védelmi adattár összeállításából is kiveszik részüket a népfront aktivistái. Békés megyében a népfront pedagógiai és családvédelmi munkabizottsága a szülői ház és az iskola kapcsolatának tapasztalatairól számol be. Salgótarjánban a várossá nyilvánítás 50. évfordulójának előkészítéséből vállal részt a Hazafias Népfront helyi szervezete. Egerben egyébként július 8-án tárgyalja a nőkérdést a Népfront. 1971. ifi ll'llf fi ItfldH
