Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

iSemmel weis, szobor iffpidolhergben KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok 8.40 Lúdanyó meséi: A ttindér- lány és a szörny 8.00 Offenbach: Hoffman meséi. Részlet 10.05 Rádiózsínház 10.50 Mravinszkij vezényel 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódiakoktél 13.49 Brézii 13.59 Kóruspódium 14.25 ÜJ Zenei Cjság 15.05 Csak fiataloknak! 15.55 Kis magyar néprajz 16.02 168 óra ... 17.30 Slágermagyarázat 18.00 Behár: Cigány tánc 18.07 Cziffra György zongorázik 19.30 Esték a Fészekben. Vidám visszaemlékezések 21.00 Népi zene 21.40 Hubermann hegedül 22.25 Táncoljunk! 0.10 Melódiakoktél PETŐFI 8.05 Daljáték-részletek 9.00 Nóták 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak 11.33 Térzene 12.50 Könyvszemle 13.03 Kodály műveiből 14.00 Napraforgó 15.00 Orvosi tanácsok 15.05 Haydn: Katona szimfónia 15.26 Falvakban, mezőkön . 16.05 Szinuhe 16.54 Az élő népdal 17.04 Bartők-felvételek 17.43 Egy bír a mikroszkóp alatt U.10 Kártérítés nélkül. Rádiójáték 18.56 Népdalcsokor 18.35 Alkotóműhelyben 20.28 Mozart: Figaró házassága. Négyíelvonásos opera MAGYAR 9.30 Salto Mortale. 1. Hamburg W.30 Látogatás a Pilisben 11.00 Sanzonról — sanzonra ... 11.30 Tv-mintabolt 18.13 Közvetítés a VH. nyári úttörő-olimpiáról 16.55 Hírek 17.00 Eiffel és tornya. Kisfilm 17.10 München ’72. 1. rész 17.35 Tv-találkozó Veszprémben 18.35 Ember a tenger mélyén 19.15 Cicavízió 19.30 Tv-híradő 20.00 Tabi László ötperce 20.05 Sammy Davis énekel 20.35 Kabaré u. 1. Látogatás egy vidám pesti házban 31.25 Interíónim, ’71. 21.55 Tv-hlradö 22.05 Jó éjszakát, felnőttek! POZSONYI 10.00 A fáraók titka. Olasz dokumentumaim 10.25 Incselkedés az ördöggel. Cseh fllmvigjáték 14.00 Wimbledon 71. Nemzetközi teniszverseny 17.30 A titkos barlang, jugoszláv mesebalett 20.10 Artistaműsor 21.20 Mark Twain: Vidám írásaiból 12.10 Egy óra Alfréd Hitchockkal Semmelweis Ignác születésének évfordulóján szobrot avat­tak a nyugat-németországi Heidelbergben. A nagy magyar orvos szobrát a német nőgyógyászok kezdeményezésére a hazánkból elszármazott művész, Müller Frigyes alkotta. (MTI foto — KS) Egy sírdomb „aranytitka” 1969-ben rutinásatást kez­dett a Kazah Tudományos Akadémia Történelmi, Régé­szeti és Néprajzi Intézete egy Alma-Atától 30 kilométerre levő ősi temetkezési helyen. A rutinásatásoktól nem vár­tak semmi különleges felfe­dezést, a temetőt ugyanis még az ősidőkben többször kifosztották. De 1970 tavaszán olyan le­letre bukkantak, amilyenre minden régész csak álmai­ban gondol: az időszámítá­sunk előtti V. században élt előkelő harcos gazdag lele­tekkel teli sírkamráját fe­dezték fel A sírkamra rendkívüli ér­dekes tárgyakat rejtett, — szögletes fatálakat, faragott nyelű mérőkanalat, két tö­mör ezüst és egy bronz ivó­edényt, egy madárfejes nyél­lel ellátott ezüstkanalat, to­vábbá 4000 darab aranydíszt és ékszert, — mindez a Ka­zah Tudományos Akadémia Régészeti Múzeumába került. Az antropológusok megál­lapították, hogy a harcos halála idején 18 éves lehe­tett vasi kos, a tan-teke nevű hegyikecske és különféle madarak. Az NDK-bcm- a pártkongresszus után Az utazás dicsérete már-már közhelyként hangzik, de úgy vagyunk ezzel, hogy nem le­het elégszer hangsúlyozni, az élménygyűjtés, a tapasztalat- szerzés jelentőségét, örö­mét. így éreztük, s valljuk magunk is, miután ismét túljutottunk egy külföldi or­szágon. Testvérlapunk, a hallei „Freiheit” meghívására s vendégeiként — szovjet, len­gyel, román, francia újság­írók társaságában — ezúttal az NDK-ban volt szeren­csénk néhány napot eltölte­ni a közelmúltban. Érkezésünkkor még tartott a VIII. pártkongresszus: ün­nepi díszükkel — zászlók­kal, transzparensekkel — fo­gadtak a falvak, a városok, amelyeken a drezdai repülő­tértől Haliéig végighalad­tunk. S természetesen úton- útfélen, a pihenőparkokban csakúgy, mint a járdaszéli újságárusok körül, vagy ép­penséggel a hangulatos sör­ivókban, a berlini plénum adta a beszédtémát. Lát­szott, hogy közösnek érez­ték ezt az eseményt, min­denkit érdekelt. Odafigyel­tek még a hagyományos Pressefestről, testvérlapunk háromnapos színpompás fesztiváljáról is — amelyre különben a mostaninál jobb idő esetén százezernél is több ember kíváncsi —mert a fővárosban pergő fontos órákat sem a kitűnő mű­vészegyüttesek vendégjátéka, sem pedig a tombolák iz­galma, a bazárok és lad­Hangulatos, kedves kis öreg „operettváros” Quedlinburg, amelynek konzerválására, megőrzésére milliókat költenek. Képünkön: az egyik utca restaurálása. (Foto: Gyóni) 1. konyhák hosszú sora, a ké­ső éjszakába nyúló zenés, táncos vigalom sem tudta feledtetni. Érezhetően ünnep volt a pártkongresszus ideje — s ezt a hangulatot megőrizték a következő hétköznapok is. A kongresszust idézte a mer- seburgi Lenin-emlékmű ava­tását megelőző nyolc ágyú­szó, s maga, a fejlődő város megannyi eredményét — és jelképesen a további utat — mutató új monumentális szobor. Megmaradt a zászlódísz a hétköznapokra is. Ezalatt folytatták a munkát min­denütt, amerre csak megfor­dultunk, a határozatokról, a sorsformáló célkitűzéseikről, a soron következő tenniva­lókról beszélt a vezető, a korábbi küldött és a kong­resszusról csupán értesült egyszerű dolgozó. Érthető ez az együttérzés, ez az összetartozás, a párt politikája melletti demonst­ráció, hiszen az elmúlt ne­gyedszázadban, kiváltképpen pedig a legutóbbi eszten­dőkben az NDK-ban is any- nyi mindent köszönhetnek a kommunistáknak, az általuk összeállított, s az irányítá­suk mellett megvalósított programnak. Mindezekről — bár az el­töltött egy hét inkább csak a bepillantásra, mint a mai valóság részletesebb ta­nulmányozására, elemzésére adott alkalmat — magunk is meggyőződhettünk. Elegen­dő volt szót váltanunk és körülnéztünk például a zeitzi ZEMAG-ban, ahol egyre erő­teljesebb ütemben gyártják a legkülönfélébb bányabe­rendezéseket, készítik, szere­lik a brikettüzemeket, s eközben mind több elisme­rést szereznek szakmájuk­nak, népüknek külföldön is. Itt még a fiatal magyar vendégmunkások — az ózdi Schmidt Lajos, Szabó Vladi­mir és miskolci, Veszprém megyei társaik — is tisztán megkeresik havonta a hat- száz márkát. Jó a munkás­ellátás, a gyárnak saját szakorvosi rendelőintézete, fogorvosi szolgálata, több üdülője és önálló vendéglő­je is van. A dolgozó nők „második” műszakjának könnyítésére boltot nyitot­tak és általános szolgáltató- házi felvevőhelyet létesítet­tek. A családos asszonyok helyzetén csupán az idén az óvodai férőhelyek 250-nel való bővítésével iparkod­nak még inkább könnyíte­ni. Tovább támogatják a la­kásépítő akciót, igyekszenek eeyre jobban megbecsülni a törzsgárdistákat, főként azo­A hátán feküdt. Sisakja^ arany lapocskákkal volt ki-| rakva, a kis aranylemezeken^ finoman kidolgozott dombor-^ műves állat-ábrázolások lát- 5 hatók: leopárd, ló, vadló, ha-fc rsjyfswssssy/jrsssssssssssssssssssj’ss^/y^JYJffssssssyssssysssjysssssssssss^/Ysssj'jyssssArsss^sssssysssssssssss^s^sssssss/ss^sjrss^ss^sssj^ss^sjyy. s § Nagy esőcseppek EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telelőn: 22-33.) Fél 4, lél 6 és 8 órakor Forró éjszakában Színes, szinkronizált amerikai bűnügyi film. EGRI BRODY (Telefon: 14-07.) Fél 6 és fél 8 órakor Feketeszakáll szelleme Színes, szinkronizált amerikai film. EGRI KERT Este 8 órakor Az inkák kincse Színes, szinkronizált bolgár—NSZK film. GYÖNGYÖSI PUSKIN A szicíliaiak klánja (Felemelt helyárak) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ben Wade és a farmer GYÖNGYÖSI KERT Mesés milliók HATVANI VÖRÖS CSILLAG Adalen 31 HATVANI KOSSUTH A dél csillaga FÜZESABONY Horizont PétervasAra ■gy férfi, aki tetszik nekem a többiek. (Bár van nagyobb is, — saj­nos.) Nagy gondot jelent ez nekünk, akik nagy felelőssé­get érzünk városunk kodó parasztok, isko­láinkban, tudomá­nyos és kulturális in­tézményeinkben hi­vatásukat nagyon át- érzö embereket tálá­nagy létszámú, nagy­szerű embereinek sorsáért. Nagy büsz­keséggel mondhatom és ne tűnjék nagy szerénytelenségnek, ha azt mondom: nagy fejlődésen ment városunk keresztül. Nagy üzemeinkben nagyszerű munkások, nagy mezőgazdasá­gunkban nagyon nagy (tehetséggel gazda l­lunk. Nagyon jellem­ző, hogy ruagy gond­jainkban, amelyet megosztunk a nagy közösséggel, nagy együttérzéssel, nagy támogatással talál­kozunk. Talán mondanom sem kell önöknek, — akik nagy megtisz­teltetésnek vehetik, hogy naav dolgaink­ban éppen itt osztoi­hatnak hogy nagy \ szeretettel köszöntőm^ nagyon szép váró-§ sunk nagyon szívé- ^ lyes, nagy vendég- ^ szerető lakóinak ne- ^ vében. Kár, hogy az$ idő nem nagyon $ kedvez, már napok $ óta nagyon esik az§ eső. & s De nézzük csak, 5 milyen nagy esőcsep_$ pék! Ugye, milyen^ nagy esőcseppek? Es$ bár lehetnek bármi- ^ lyen nagyok is ezek $ az esőcseppek, hull-^ hatnak akar nagyon\ sokáig is, a mi sze-§ rény nagyságunkat^ ezek soha nem $ moshatják el.” s A nagyszerű kő- ^ szöntő szavak után, ^ nagyon óvatosan el oldnlogtam és a| nagy esőfüggönytől $ nem riasztva léptem5 újra , szűkabb hazám\ földjére, ahol igaz $ ugyan, hogy kisebbek$ az esőcseppek, de az^ emberek Nagyobbak!\ ÍPapp) ^ kát, akik már 25 éve ebben a gyárban dolgoznak, s a jelenleg', létszám hatvan százalékát teszik... Tálán ezekkel is magyarázható, hogy a 2500 embert foglal­koztató munkahelyen 800 párttagot számláinak nap­jainkban! A dolgozókkal való törő­dés számtalan hasonló és eredetibb megnyilvánulásá­val találkozhattunk az egyéb­ként 17 ezer főt alkalmazó — évente 200 millió négy­zetméternyi filmet. 50 ezer kist' i 1 mt eke reset készítő — világhírű ORWO-gyárban is. Különösen tetszett a szak­mai utánpótlás biztosítása. Ahogyan elmondták: a ki­képzés a 10. osztály elvég­zése után kezdődik. Az ér­deklődők itt a wolfeni nagy ipartelepen, az érettségi megszerzésével egyidejűleg szereznek vegyipari segédle­velet. Kellő gyakorlat után a legjobbakat továbbtanu­lásra ösztönzik. Valóságos ta­gozatokat szerveznek a te­hetséges gyári embereikből az egyetemekre! A kedvező változások per­sze felismerhetők másutt is. Akár a százesztendős kis kötheni sörgyárban, akár pe­dig a megye két vegyipari büszkeségében, az óriás Bu­na és Leuna müvekben, a megyeszékhely vadonatúj vá­rosrészében, Halle-Neustadt- ban, vagy éppenséggel a ter­mészeti szépségekben oly­annyira bővelkedő, népszerű kiránduló- és üdülőhelyen, a mostanában különösen a fel- vonópályáiával dicsekedő Harz hegységben. Halle városban és megyé­jében jelenleg talán legbüsz­kébben az imént említett új „lakónegyedet", a városnyi városrészt, a két vegyikom- binótot napjainkban még öt­száz kisebb-nagyobb telepü­lésről felkereső ingázókat majdan egy helyre telepítő kerületet emlegetik. S hadd tegyük hozzá mindjárt azt is, hogy: méltán! A városrész helyén ugyanis hat éve még üres terület állt, most meg már 35 ezren laknak itt. S még ennek az évtizednek a vége előtt százezer vagy en­nél is több lakója lesz Hal- le-N eustadtnak, hiszen csu­pán ebben az ötéves tervben ötvenezer új lakás épül a megyében — éppen egytize- de annak, amit az egész or­szágnak szánnak. Szépek — és azt mondják a halleiak, hogy praktikusak is — ezek a lakások, ezek a házak. Kellemesek a pasz­tellszínű, gyakran plaszti­kusan kiképzett oldalfalú, vagy homlokzatú, olykor ha­talmas freskókkal is díszí­tett épületek, amelyek lát­hatóan kerülik az „unifor­mist”. Jól felszereltek a játszóterek, ügyesen alakí­tották ki a városrész cent­rumait, ahol tizenöt-tizenöt ezer ember valóban sok mindent megtalálhat. Dicséretes, hogy az NDK- ban az új városrészekhez való ragaszkodás mellett nem feledkeznek meg a ré­giekről sem. Milliókat ál­doznak a műemlékek védel­mére, a tradíciók feléleszté­sére, konzerválására. Szép példáit láttuk ennek lépten- nyomon, de talán quedlin- burgi kollégánk, a lelkes lo­kálpatrióta idegenvezetése mellett bizonyosodhattunk meg legjobban az efféle igyekezetről. Amint mond­ta: egyedül erre a kedves kis öreg városkára többet költenek, hogy ismét hajda­ni fényében, gazdagságában pompázzék, mint amennyibe egy új, modern város kerül­ne. (Folytatjuk.) Gyóni Gyula 1971. július &» szombat ; r Nem is olyan ré­gen az a megtisztel­tetés ért, hogy szű- kebb hazám, szülővá­rosom határát átlép­ve, egy másik, egy nagyobb városban értekezhettem orszá­gos és helyi, kis és nagy dolgokról. Nagyon jó és hasz­nos volt a beszélge­tés. Sok új, jó ta­pasztalattal tértem visszc „támaszpon­tomra”, Ae hoztam magammal nem ke­vés kisebbségi érzést is. A nagyobb város nagyobb embere ugyanis meggyőzött, arról, hogy hát ha valahol van valami, ami nagyon nagy, ami nagyon szép, ami nagyon jó, az náluk van, méghozzá csak nagyban. íme egy részlet a nagyobb város nagy emberének, nagy vo­nalakban előadott nagy beszédéből: „A mi városunk, mint tudják, nagy város, nagyobb mint OMÜI tsarafiT Egerben; szombaton délután 2 órától hétfőn reggel 7 óráig, y Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelő­ben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvosi ügyelet szom­baton 16 órától 17.30 óráig, va­sárnap délelőtt 9 órától 10.30 órá­ig. Délután 16 órától 17.30 óráig az Alkotmány utcai rendelőben. (Telefon: 17-74.) Rendelési időn kívül az általános orvosi ügyele­tén (Bajcsy-Zsilinszky utca.) Hétfőn 19 órától kedd reggel 1 óráig, a Bajcsy-Zsilinszky utcá­ban. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig. Az orvosi ügyelet helye: Jókai utca 41. szám. (Telefon: 17-27.) Gyermekorvosi ügyelet: vasár-' nap délelőtt 10 órától 12 óráig a Puskin utcában (Telefon: 16-36. 16-44.) Hatvanban: szombaton 12 órá­tól hétfő reggel 7 óráig.- a ren­delőintézetben (Telefon: 10-04.) Rendelés gyermekek részére is. Gyermekorvosi ügyelet vasárnap 10—12 óráig, a rendelőintézet gyermekszakrendelésén. (Tele­fon; 10-MJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents