Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

DIVAT Strandruhák nyaraló, üdülő fiataloknak LAKBERENDEZÉS Régi használati tárgyak a modern lakásban EVEK ÓTA sok városi ember legfőbb vágya, ha fa­lura kerül, hogy „hadd néz­hessen szét a padláson, mi van ott”. A falusi emberek ugyanis oda rakták fel azo­kat a tárgyakat, amelyeket már nem használtak, de ki­dobni is sajnáltak. Jó lehet még valamire — mondották — és a régi cserépkanták, lakodalmi fazekak, tálak, edények fölkerültek a ké­mény mellé, s abban tartot­ták a fehér meg a tarka ba­bot, a lencsét, az avassza- kmna-felsőt, a szappanosba valót. Amikor a műbútor di­vatja kiszorította a lakásból az egyszerű, de ugyanakkor mértéktartó faragással díszí­tett vagy festett ládákat, tá­lasokat, a tékának nevezett kis faliszekrényeket, altkor ezek is kikerültek a szobá­ból. A villany elterjedésével feleslegessé vált a szenes­vasaló, a mángorló és ezek is a padlásra kerültek. A kultúróUamdkbaTt ma­napság szinte az egész vilá­gén kutatják, gyűjtik a né­pek régi életét, művészeti hagyományait őrző tárgya­kat, emlékeket múzeumok berendezésére. Szép számmal vannak azonban magángyűj- tök nálunik is, kiknek egyik vágya, hogy rézmozsarat, rokkát, meg más régi hasz­nálati tárgyat szerezzenek maguknak. A néprajzi em­lékeket évtizedekkel ezelőtt is gyűjtötték, de manapság divatos lakásdíszeklké váltak. A RÉGI TÄRGYAK új életre kelhetnek a modern lakásokban: díszítő funkciót tölthetnek be, vagy tovább­ra is eredeti rendeltetésük­nek megfelelően használhat­juk őket. A mai egyenes vo­nalú, egyszínű, modern bú­torok között üde színfoltként hat ■ egy régi, festett tulipá­nos láda is. Kék, piros, sár­ga színeivel megbontja a bú­torok egyhangúságát, emel­lett ágyhuzatot, fehérneműt térthatunk benne, hiszen ere­detileg is erre a célra ké­szült. A láda tetejére népi szőttest, hímzést tehetünk, erre fekete, vagy terakotta színű aratási korsót és már­is olyan szobasarkot képez­tünk ki, amelyik vonzza a szemet szépségével. Ezek a tárgyak gyakran családi és gyermekkori emlékeket ele­venítenek föl. Hányszor hal­lani, különösen ha valaki el akarja kérni, vagy meg akar­ja vásárolni valamelyik da­rabot, hogy' arra hivatkoz­nak: „valamikor még az édesanyámé volt”, vagy „em­lékszem kislány koromban ebben a korsóban hordtuk a vizet aratáskor a mezőre öregapámnak”. így váltak — ha későn is — becses dara­bokká a maiak szemében az öreg holmik. A VÁROSBA szakadt fia­talok is igyekeznek ilyen régi emlékeket elhozni a szü­lői házból. Egy téka a fal­ra akasztva, szép színeivel, akár egy festményt is he­lyettesíthet. Emellett apróbb használati tárgyakat, orvos­ságot is tarthatunk benne. Régen is borotvát, pálin­kát, s egyéb gyermek kezé­be nem való dolgokat őriz­tek a faliszekrényben. A fazekasoktól, cserép­edény-árusoktól valamikor nagy gonddal válogatták ki a szép virágos, madaras tá­nyérokat, tálakat, tésztaszű­rőket. Ha elrepedtek, még körül is drótozták őket, annyira ragaszkodtak hozzá­juk. Ezek az edények is dí­szíthetik a konyhafalat, mert ha használati értékük már nincs is, de öröm rájuk néz­ni. A régi, cserépből készült lisztesbödönöíket, tojástartó­kat múltbeli rendeltetésük­nek megfelelően ma is hasz­nálhatjuk. Az egykoron pa­li nka tartására szolgáló bu- téliák a rájuk karcolt rig­musokkal, vagy virág-madár díszítéseikkel a múltban is becsesek voltak és ma1 is szemet-lelket gyönyörködte- tőek; a szebbjéért manap­ság 500—600 forintot is el­kérnek. A butéliák is szépen díszítik a lakást, ha polcra vagy alacsonyabb szekrény Hímzett tasak Tarthatunk benne kézi­munkát, fonalat, alkalmas kirádulásnál, bevásárlásnál, pótolhatja a reti'kült. egy­szóval sok mindenre fel­használható. Alapanyaga lehet erős nyersvászon, ripsz, vagy ©j\mmg l£?i. július 3» szombat rafiaszövet, de ha vékony műbőrből készítjük, még tartósabb. Színes műszálfo­nallal, erős tűvel hímezzük a szabásminta szerint kisza­bott lapot, majd megfelelő nagyságú körlapot vágunk ki vastag kartonból — ez lesz az alsó része, s erre dolgozzuk rá a kivarrt ol­dalát. Erős, sodort zsinórt fűzünk a végébe, lehetőleg duplán. B&B. tetejére helyezzük. Az egy­kori köpülők, famozsarak ha érdekes, szeszélyes vona­lú faágat teszünk beléjük, .padlóvázának is igen tetsze­tősök. A LEGTÖBBEN azért fo­gadják be lakásukba ezeket a régi tárgyakat, mert szé­pek. Magukon viselik az em­beri kéz melegét, egy ben­nünket megelőző kor embe­rének életét. AM mindezt érzi, annál nem múló divat lesz ezeknek a tárgyaknak a gyűjtése, megbecsülése, ha­nem maradandó öröm, a ha­gyományok ápolásának egyik módja. K. Gy. 1. Az ujjas, rövid boleró és az elől végig gombos szoknya, kétrészes fürdőru­ha felett nagyon praktikus viselet. 2. Nagymintás vászon, vagy szintetikus szálból ké­szült ruha, elöl színes mű­anyag, vagy fakarikával összefogva, esti szórakozásra is viselhető. 3. Az elől megkötés Ms boleró, a magasított derekú, féloldalasán szabott fodros szoknya, ugyancsak fürdő­ruha felett is hordható. 4. A nagymintás vászon, vagy szintetikus anyagból készült ruha, beépített mell­tartóval, szintén alkalmi ruhának is használható. Ké­szülhet hozzá harmonizáló színből kis boleró is. • 5. A virágos anyagból készült, elől ék alakban sza­badon hagyott derékrészű ruha az üdülőhelyen való mozgáshoz alkalmas. Bakó Ilona Ennyi hajból frizura ? Igén sok lánynak, asszony­nak okoz gondot, hogy ritka és vékony szálú a haja. Hogy lehet ebből tartós, szép fri­zurát csinálni? —, kérdezik gyakran önmaguktól is le­mondóan. Csodaszer, amitől a haj azonnal dúsabhá, erős szálú­vá válhatna, sajnos nincsen. Van azonban egy-két jó „trükk”, amit részben a fod­rász segítségével, részben ön­magunk is megcsinálhatunk. Próbáljuk-ki. .... — ---­1 . Gondosan kell megvá­lasztani a frizurát. Ritka, vé­kony szálú hajból nem mu­tatós a hosszú, hátul nyakba lógó frizura. Hátul legjobb, ha éppen a nyak felső vona­láig ér a haj, az pedig már az arc alkatától is függ, hogy oldalt is, vagy csak a fejte­tőn hordunk-e laza hullá­mokba rakott frizurát. (Most különben is a laza hullámok a divatosak.) S nem előnyös semmiféle választék sem. 2. Ajánlható az enyhe tar­tóshullám (dauer), mert a hullámos haj dúsabbnak lát­szik. (Különösen akkor, ha jól megválasztott, világos színárnyalatra festetjük.) 3. Hajmosáskor, becsava­rás előtt okvetlenül használ­junk fixálószert. (Ez lehet a fodrászok által használt fi­xatőr, de lehet citromlé, zselatinos víz, vagy estleg sör is.) Így tartósabb és jól fésülhető a frizura. 4. A nedves hajat minél több, egészen kicsi csavaró­ra tekerjük. így rugalma­sabb lesz a haj és kifésülés­kor dúsabbnak látszik. 5. A homlok feletti résznél sohase csavarjuk fel a hajat szorosan a fejbőrig. Hagyjuk lazábbra, s a csavarokat egy­más fölé helyezzük, hogy vá­laszték ne képződjék, ne látsszék, mert a határozott választékvonalak mindig árulkodnak. 6. Enyhén tupírozzunk csak. Igaz, hogy a tupírozás is dúsabbnak mutatja, a ha­jat, de ez a művelet különö­sen ártalmas a finom, vé­kony szálú hajnak. 7. Akinek vékony és „en­gedetlen” a haja, okvetlenül használjon lakkot, mert ez tartosabbá teszi a frizurát. De vigyázzunk, a túl sok lakk egyrészt természetelle­nessé merevíti a frizurát, másrészt a tül sok lakk sú­lya alatt hamar összeesik a szépen fésült frizura. S úgy lakkozzunk, hogy ne csak a frizura felületét, hanem fé­sülés közben a belsejét is lakkozzuk be kissé. ciális gyógyteából készült öb­lítés. 9. Igen fontos, hogy nemű­anyagból, hanem jó minősé­gű valódi sortéból készült hajkefét használjunk. Ha ha­junk hajlamos a zsírosodás- ra, ne nyomjuk a hajkefét a fejbőrre. 10. Nagy divat a kisebb, nagyobb póthaj. sőt a teljes paróka is. Akinek kevés a saját haja, mutatós, dús fri­zurához vásárolhat póthajat is. Hogy miért ajánljuk ak­kor az előbbi tanácsokat? Azért, mert a póthaj nem „mindenre jó” megoldás. A még olyan szép műtincse­ket sem viselhetjük állan­dóan, mert akkor azután végképp tönkremegy az ere­detileg is kényes, gondos ápolást 'igénylő hajunk. P. Sz. M. Horgolt ruha A horgolt modell rendkí­vül ízléses, s nyáron külö­nösen kellemes az elől vé­gig gombolás. Műszálas fo­nalból 31/2-es tűvel horgol­juk. Mintája: a megfelelő hosz- szúságú láncszemsor után a tűtől számított 5. láncszem­be egy ráhajtásos pálcát, két láncszemet és egy rá­hajtásos pálcát öltünk, min­den 3.. láncszembe megismé­telj ük a mintát és a sort egy láncszem Mhagyásával egy ráhajtásos pálcával fe­jezzük be. 2. és minden következő sor: 3 láncszemmel fordu­lunk és a 2 láncszemes ívek­ben egy ráhajtásos pálcát, 2~- láncszemet, egy ráhajtá­sos pálcát öltünk. Kidolgozás: Kifeszítjük az egyes részeket, nedves ruhá­val betakarjuk, kissé átgő- zőljük, megszáradni hagy­juk, összevarrjuk. Ezután az elejét mindkét oldalon és a nyakát három soron rö­vidpálcával körülhorgoljuk és a gomblyukakat itt hor­goljuk a szegélybe. 8. Ha a haj zsíroeodásra hajlamos — ami vékony szá­lú hajnál gyakoribb — akkor sem szabad túl gyakran mos­ni, legfeljebb hetente egy­szer. Az ilyen hajnak igen jót tesz a gyógynövény- ikúaleuáiben kajtfiaAp «pe­A vásárlásnak külön mű­vészete van. Egy pillantása bevásárlóhálóra, s képet le­het alkotni arról, hogy tulaj­donosa mennyire ismeri vagy mennyire tartja be az egész­ségügyi szabályokat, mennyi­re vigyáz saját és csiládja egészségére. Ahol a hálóban békés egyetértésiben van a burgo­nya, zöldség, kenyér, hús, sütemény stb. — és de sok ilyen háló van! —, elárulja, hogy gazdája a higiénia leg­elemibb követelményeivel sincs tisztában. Nem gondol arra, hogy családját az ilyenformán történő bevásár­lással nap mint nap súlyos fertőzés veszélyének teszi ki. Mint mindenben, ezen a téren is van fejlődési lehe­tőség. Ma, amikor fillérekért kaphatunk műanyag zacskót, a gondos háziasszony először is ezekkel látja el magát, ha . bevásárolni indul. Lehetőleg két nylonhálóba történjék a vásárlás. Az egyik hálóba te­gyük a kenyeret, süteményt, felvágottat, sajtot, általában olyan ételeket, melyek főzés, illetve mosás nélkül kerül­nek fogyasztásra. Külön zacs­kóba helyezzük a pékárut, és külön a többi ételeket. A másik hálóba kerülje­nek a zöldség-, gyümölcsfé­lék, a tojás, a nyers húsáruk. Ezeket is h elyezzük külön - külön műanyag zacskóba. így sem a hálót, sem ruhánkat, illetve mások ruháját sem piszkítjuk össze. Ezeket a zacskókat mindig arra használjuk fel, amire eredetileg. Így a kenyér min­dig a kenyereszacskóba ke­rül, a zöldség pedig a zöld­ségesbe. Időnként ultrás víz­zel mossuk ki és öblítsük le ezeket a zacskókat. Ha megérkeztünk a vásár­Receptek .SZALONTÜDÖ Fél kg borjú-, vagy sertéstü- döt sós vízben egy gerezd fok­hagymával és 2—3 babérlevéllel puhára főzünk, majd kiszedjük, kihűtjük és ujjnyi széles csí­kokra vágjuk. Közben egy kö­zép nagyságú vöröshagymát for­ró zsírban vagy olajban megpi­rítunk: és föleresztünk a tüdő tevével. Ebben a lében egy megtisztított, megmosott, apró kockára metélt leveszöldséget puhára párolunk, majd a léből kiszedve, szitán áttörjük és visszaöntjük. Ecettel vagy cit­romlével és kevés cukorral íze­sítjük, utána 2 dl tejfölben el­kevert liszttel behabarjuk. Bele­rakjuk a fölszeletelt tüdőt is és egy forrásnyit felfőzzük. Zsem­legombóccal tálaljuk. PÁSZTORHÚS R0 dkg kisebb kockákra vá- S*u sel’téskHBocIsábál. jaörkoífeü készítünk, . friss zöldpaprikával és paradicsommal vagy 2 evő­kanál lecsóval ízesítjük. Ami­kor a hús puha, slambucot, vagyis alföldi tarhonyasburgo- nyát vegyítünk hozzá és ezzel együtt tálaljuk. Slambuc: negyed kg tarhonyát forró zsírban megpirítunk, ösz- szekeverjük rózsaszínűre pirított apró hagymakockakkal <egy nagy fej hagymából) és 3 dkg apró kockákra vágott, üvegesre pirított füstölt szalonnával. Utá­na kissé sózzuk (vigyázzunk, mert a szalonna is sós) és any- nyi vízzel eresztjük fel, hogy a tarhonyát körülbelül másfél Ujj­nyira ellepje. Amikor a tarho­nya forr, tenyünk bele fél kg megtisztított, megmosott, .apró kockákra vágott burgonyát. A tarhonyát és a burgonyát puhá­ra pároljuk és utána összeve­gyítjük a pásztorhússal. „ árnak Jul» lásból, mossunk kezet, és először a pékárut tegyük a helyére és azokat az élelmi­szereket, amelyek mosás, fő­zés nélkül kerülnek fogyasz­tásra. S azután a többi anya­got. A hűtőszekrénybe elhe­lyezett zöldségféléket hagy­juk nylonban. Így hűtőszek­rényünk tiszta, a zöldségféle pedig friss marad. A citro­mot, tojást, műanyagba cso­magolt tejterméket mossuk meg mielőbb hűtőszekrény­be, vagy kamrába tennénk, mert sok baktérium tanyáz­hat rajtuk. A helyes vásárláshoz szük­séges felszerelés szinte fillé­rekbe kerül, csak egy kis tö­rődés kell ahhoz, hogy a be­vásárló háló arról tanúskod­jék — kultúrált, gondos há­ziasszony a gazdája. Itt kell beszélnünk arról a helytelen szokásról is, hogy igen sok háziasszony a főtt, vagy sült húst azon a desz­kán vágja fel, melyen elő­zőleg a nyers hús volt. Ez nagyon helytelen és sok fer­tőzési veszélyt rejt magában, különösen nyáron, amikor igen gyorsan bomlásnak in­dulnak a deszkán maradt húsmaradékok. A nyers hús különben is igen sok bakté­riumot tartalmazhat, mely főzésnél elpusztul. Ha a főtt vagy sült húst azon a desz­kán szeleteljük, melyen elő­zőleg nyers húst vágtunk, is­mét fertőződhet. így természetesen a zöld­petrezselymet sem vághatjuk húsosdeszkán, melyet mindig a kész, forró ételbe keve­rünk tálalás előtt. Tehát a húsvágódeszkáról a petre­zselyemre kerülő esetleges baktériumok sem pusztulnak már el. Eta iluam ■* r Vásárlási flBG

Next

/
Thumbnails
Contents