Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-03 / 155. szám

Forró éjszakában Amerikai film John Ball sikeres és sike­rült regénye most átvándo­rolt a filmszalagra és az alkotásnak olyan művészi és szakmai szenzációja ke­rekedett, hogy öt Oscar-dí- jat szereztek vele az alko­tók. Azért mondjuk, hogy az alkotást díjazták és az alkotókat, mert ez a film valóban nagyszerű és meg­rázó képsorokat ad az ame­rikaiaknak arról a különbe- járatú pokláról, amelyet mi itt, Európában egysze­rűen csak négerkérdésként tartunk nyilván. A képlet látszólag egysze­rű : a fehér a négert nem szereti, nem tartja önma­gával egyenrangúnak, gyű­löli, kikerüli, a néger meg látszólag nem tehet mást, mint kisebbségében — sok­irányú ez a kisebbség! — védekezik, rosszabbilt eset­ben gyűlöletre gyűlölettel válaszol. De mi van akkor, ha az a néger, aki akarat­lanul védelmi harcba ke­veredik, műveltebb, okosabb, mint a fehérek s ráadásul minden kétséget kizáróan igaza is van? Nemcsak hogy igaza van, de az amerikai államgépezetnek tiszti fo­kozatú tagja, akinek jogi helyzetén még azok sem vi­tatkozhatnak, akik nem akarnak vele egy helyiség­ben tartózkodni a színe miatt? Mindezek tetejébe azt merészeli, hogy a fehér ember gyilkosát a fehér emberek között keresi? A film és krimi végén a játék a fehérek és feketék között eldöntetlen marad, a fehérek nem ölik meg a fe­kete rendőrtisztet, a gyil­kosság is kiderül, mert vé­gül is mindenki szabályo­san és minden kétséget ki­záróan megállapíthatja a gyilkos valódi személyét és a gyilkosság, valódi okát. De a nézőben felmerül a kérdés: lehet-e így, ilyen szörnyű gyűlölködés, jogi és társadalmi, leki és gazdasá­gi, erkölcsi és emberi fe­szültségben élni ? A film rendezője, Norman Jewison nemcsak a regény­ben megírt történetet adap­tálta, bár véleményünk szerint azzal a sztorival is sikerre számíthatott volna, ö ennél töbet adott a film­ben, valami nagyon lénye­gessel: az arcokból, a fel- hevült drámai összetűzések kapcsán mindazt, amit lé­lektanilag szükségesnek tar­tott feltárni a néző előtt. A néger Tibbs és a fehér seriff összecsapnak. Indíté­kaik ismeretesek, nem sze­retik egymást. A heves ki­törések mondatokat löknék mindkettő szájára, már- már úgy érezzük, hogy a szájalást a karok lendülete hosszabbítja meg és ezzel kisül a feszültség, megnyug­szanak a kedélyek, lezáró­dik a vita. Ehelyett mind­két arc pattanásig felhúzott idegekkel tovább mondja a magáét, egy-egy rebbenés mögött olvasni lehet szinte a szidalmak jelzőit és állít­mányait a 'szem körüli rán­cok ábráiból, a szem nézési irányának változásából, a nyak merevségének engedé­séből és abból, hogy a két szemben álló hős mikor és hogyan mozdul meg, ami­kor ki akar kapcsolódni a neki is kellemetlen feszült­ségből. Nagy pillanatoknak vagyunk itt tanúi, hiszen a fehér is, a fekete is azt az önmagát játssza, éli itt a drámai környezetben, amely kétszázmillió fehér és húsz­millió néger sokaságában érvényes. A rendező, Haskell Wear­ier operatőrrel olyan képe­ket örökített meg, amelyek­re a néző sokáig emlékezni fog. A hatalom, a rendőr, a polgármester jellemzése, aho­gyan az igazság kiderítése körül forgolódnak, képi te­litalálat, Sam Wood arcá­nak feltárása, vagy ahogyan a pofonok elcsattannak a gyapotkirálynál, csak kitű­nő lépcsőfokok ahhoz a ta­lálkozási leíráshoz, ahogyan az állomáson a seriff vissza­csábítja a nyomozás folyta­tására Tibbs-et, ezt a jóin­dulatú, de szándékában hajt­hatatlan fekete rendőrtisz­tet. Sideny Poitier nagy mű­vész. Ahogyan a seriffet alakító Rod Steigerrel együtt végigküzdi ezt a történetet, a néző elé tárja azt a vilá­got, amelyben nemcsak for­ró éjszakák vannak, hanem forró nyarak is, amikor a nyomor és a hőség még a nehezebben gyúlladó anya­gokat is robbanásig tudja hevíteni. Wrren Oates, Lee Grant, Qentin Dean, James Patter­son és Larry Gates játéka sokban hozzájárul a drámai hatású krimi sikeréhez. Ray Charles dalai és Quinay Jones zenéje emlí­tést érdemelnek, mert szí­nes hangulati elemeket ke­vernek az egyébként komor mondanivaló közé. Farkas András Augusztus 20-tól: Hetente egy alkalommal második műsort is sugároz a televízió Augusztus 20-án kezdő­dik a televízióban a máso­dik csatorna kísérleti adása — jelentették be a televí­zió péntek délelőtti sajtótá­jékoztatóján. Az első „má­sodik adást” követően he­tente egy alkalommal sugá­roznak kísérleti programot. A kezdeti cél az, hogy a műsorszerkesztőség megke­resse a nézők igényeinek leginkább megfeleld opti­mális műsorpárhuzamokat, a két csatorna egyidejű adásá­nak leghatásosabb változa­tait. A harmadik negyedév ter­vei között számos érdekes politikai, gazdasági, sport, szórakoztató, drámai műsor szerepel. Négyrészes — ere­deti dokumentumok alapján forgatott — filmet mutat­nak be a magyar antifasisz­ták harcáról. 15 adásból ál­ló sorozat indul „Az opera története” címmel, s új tv- játókok is képernyőre ke­rülnek. A sportműsorok so­kaságából kiemelkedik a bécsi vívó-világbajnokság, amelyről 8 alkalommal ad közvetítést a televízió. Balaton-parti koncertek Júliusban és augusztusban ismét rendszeressé teszik a szabadtéri koncerteket a Ba­laton partján. A északi part nagyobb helyein július első napjaiban kezdik meg prog­ramjukat a zenekarok, a dé­li parton pedig a hónap kö­zepétől térzenével szórakoz­tatják a vendégeket. Lógok — Szervusz. Hú de régen láttalak! Elvesztél talán1 Egy picit tűnődnöm kell, hogy hová tegyem az arcot. Megvan! — Te vagy az. Tuskó? A rittyentyüjét, vagy húsz éve, hogy nem találkoztunk. Beszélgetünk. Tuskóval együtt jártuk az elemi iskolát valaha, és együtt mondtuk karban félórákon át a beszédér- telem-gyakorlatot. Az egész osztály tudta, hogy a tanító úr udvarol a postáskisasszonynak és ilyenkor nekünk nem volt más dolgunk, mint a vigyázó felügyeletével karban monda­ni a beszédértclem-gyakorlatot, meg a katekizmust. Emlék­szem, egyszer büntetésből ezerszer kellett „elénekelni’’: mi a mezőcsátl járásban lakunk ... — Mi van, pajtás, hogy megy sorod? Mivel foglalkozol? A rég ismerős mosolyával rám sandít: — Lógok, pajtás. — Jó, jó. de ... ■' — Semmi de. Logok és kész. Méghozzá pénzért, kis­apám. Természetesen, ezt nem mint górénak mondom, ha­nem ... Azután lassan-lassan meggyőződöm arról, hogy Tuskó foglalkozása valóban az, hogy lóg. — Van egy irtó frankó orvosunk. Tudod, olyan ma­gunk korabeli. Bemegy hozzá az ember, és azt mondja: — Drága doktor úr. Ügy viszketek mostanában... Es máris kész a papír. Persze, te nem érted ezt, mert elszakadtál a faludtól, de... Tudod, micsoda ultipartik men­nek szombantonként a kastélykertben, amíg nem jön a fe­lülvizsgáló orvos? Nagy nyári melók idején szép számmal összeverődünk. Szombaton nyolckor már a bokrok alatt ver­jük a blattot. Az is előfordul, hogy délután kettőkor jön az öreg felülvizsgálni. — Panasza? — Viszketek, doktor úr. Majd megőrülök. A másik a gyomrára, a harmadik a szívére panaszkodik. — Mennyi táppénzt kapsz? — Elég szépen. Három hónapig az állattenyésztőknél helyettesítettem, úgyhogy most több a táppénz, mint a nö­vénytermesztőknél a fizetés. Elnézem Tuskó arcát. Egy pillanatra felelevenedik ben­nem a régi gyerekarc. Hatan voltak testvérek, úgyszólván egy kecske volt minden vagyonuk. Helyes, gömbölyű fejű lurkó volt. — Képzeld! A múlt szombaton mfyr megúntuk a kár­tyázást, nem és nem jött a felülvizsgálat. Kiállítottunk a sa­rokra egy „beteget” és vertük egy órán át a seggrepacsit... Mint a gyerekek. Meghív egy korsó sörre. — Nem szégyellsz talán bejönni velem egy falusi cse­hóba? Mutatom a fejemen, hogy „gipszes” éj indulok. Ahogy leülök, megkérdi. — Te mikor voltál táppénzen? — Huszonöt év alatt egyszer sem. Szerencsém volt Rám néz, fenékig issza a korsót, és azt mondja: — Hülyéi Szalay István tCPtifefciKt V/ATERLOO (Kedd, 20.00) Magyarul beszélő cseh­szlovák film. A filmet Jiri Sotola írta és Jiri Belka ren­dezte. A Waterlooi csata előestéjén játszódik. Napo­leon körül megjelennek mindazok, akik példátlan emelkedésének is részesei voltak, s akik közül sokan bukását is elősegítették. Na­póleont Rudolf Hrusinski alakítja. Szerelem a ládában (Szombat, 20.05) Ludvik Askenazy kisre­gényéből készült a tv-film. Gyermekszereplők játsszák a gyerekekről szóló, de a fel­nőttekhez beszélő történetet, amelynek középpontja egy láda. A ládát egy festő kré­tával rajzolja tele a gyere­kek számára. A gyerekek be­költöznek a hatalmas ládá­ba és utánozni kezdik a fel­nőtteket. Végső soron lejá tsz- szá‘k az esküvőtől a halálig a felnőtt világot. A drama- tizálás Szántó Erika mun­kája. A lírával és humorral átszőtt történet két gyerek- szereplője Kiss Gabriella és Korga György. Sebastian és a Mary Morgan (Vasárnap, 18.10) Magyarul beszélő francia kisjátéikfilm-sorozat első ré­sze. A Sebastian-sorozatból már láthattuk a Bell és Se­bastian, valamint a Sebas­tian az emberek között cí­műt. Ezúttal új történettel ismerkedhetünk meg Se­bastian most Észak-Francia- ország tengerpartjának- egy — a térképen nem található — településére látogat, nagy­bátyjához, Maréchal kapi­tányhoz. A kapitány a má­sodik világháború során em­bereket vitt hajóján Angliá­űíMmmm t U71. július 3., szombat ba, s később elveszti felesé­gét és gyermekét is. Sebas­tian olyan világba kerül, f amelyben csak az emlékek- ► nek él. * Különleges ügyosztályi (Vasárnap, 20.15) $ * Magyarul beszélő angol * bűnügyi film. A sorozat ej részének címe: A trójai tar-* tálykocsi. Philip Broadley J írásából rendezte Ray Aus-1 tin. Ismét egy olyan esettél} áll szemben a rendőrség, j amelyet a hagyományos j rendőri módszerekkel nem j tud megoldani. Egy hatal-* más tartálykocsi karambolo- »- zik, s ennek során vezetője j, életét veszti. A tartálykocsi- j, ban azonban nem a szállító- S1 levélben feltüntetett petró- J leumot találják, hanem egy.» eszméletlen lányt. Mire j azonban a különleges ügy-j osztály nyomozói a hely-j színre érkeznek a lány már» nincs ott, s az egyetlen nyom j amin el lehet indulni, egy,» a helyszínen felejtett ön-i^ gyújtó. | A. Gy. * Bervsi reílvénvfeftők $ BalassagYSKtnstan Első ízben rendeztek or-j szágos szintű versenyt egy* komoly hobby, a rejtvény- fejtés hódolói számára. Ti-* zennégy. egyenként négyj versenyzőből álló csapat uta-* zott el Balassagyarmatra, azj ottani klub felhívására, hogy * összemérje tudását; köztük! az egri Finomszerelvény-* gyár reitvényfejtő klubjának j válogatottja. A színvonalas* versenyen, amelynek zsűri-j jében ott volt Tiszai László,» a Füles főszerkesztője is, aj bervaiak ötödik helyezéstér-* tek el, ami nagy eredrriényj az alig pár hónapja működő* klub éleidben. A verseny-j zők könyveket, vásárlási* utalványokat nyertek, smeg-j hívást kaptak Pécsre, Szék-* szárdra hasonló jellegű ver- j senyekxa. 4 Már megemlítettük azt az 1981-es bécsi nemzetközi értekezletet, amelyet az ENSZ, néhány specialis ENSZ-szervezet és a hágai nemzetközi bíróság tagálla­mai hívtak össze és ahol egy olyan szerződést írtak alá (az aláírás óta történt csat­lakozásokkal együtt 91 or­szág fogadta el a paragra­fusokat), amely megállapít­ja, hogy a diplomáciai kép­viseletek vezetőit és beosz­tottait a határátlépés idő­pontjától a végleges távozás­ig diplomáciai mentesség il­leti meg. Sőt, ez a mentes­ség a velük együtt lakó csa­ládtagokra is vonatkozik. Ami a mentességet illeti, annak legfontosabb eleme az, hogy „a diplomáciai képvi­selőnek és a képviselet dip­lomáciai funkciót végző tisztviselőinek személye sért­hetetlen". Más szóval: a diplomatával szemben az őt fogadó állam hatóságai sem­miféle kényszerintézkedést nem hozhatnak, nem lehet őket letartóztatni. őrizetbe venni, vagy elővezetni. És ennek a mentességnek egyik lényeges kiegészítő eleme lett a bécsi szerződésben az a minden fogadó államra érvényes kötelezettség, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a diplomaták szemé­lyes szabadságát és méltósá­gát sérelem ne érje”. Persze Bécs előtt már szá­mos hasonló paragrafus ke­rült be a nemzetközi jogba és a különböző országok tör­vénykönyveibe,; már a római jog is „szentnek és sérthe­tetlennek” minősíti a diplo­maták személyét. Mégis, a múltból is ismerünk jó né­hány diplomaták elleni me­rényletet. 1923-ban Svájcban meggyilkolták Vorovszkijt, a Szovjetunió képviselőjét, aki a lausanne-i konferen­cián vett részt. 1927-ben Varsóban egy revolveres me­rénylő meggyilkolta Vojko- vot, a Szovjetunió ottani követét. 1968-ban kubai emigránsok az Egyesült Ál­lamokban levő angol nagy- követség és tpbb angol kon­zulátus és kereskedelmi kép­viselete ellen szerveztek po­kolgépes merényletet. (A jobboldali kubai csoportok tagjai azzal „indokolták” bűntetteiket, hogy „az an­gol Leyland-autóbuszgyár több kocsit szállított a ha­vannai autóbusz-társaság számára.”) 1945 óta több mint száz alkalommal történt például revolveres vagy pokolgépes merénylet a legkülönbözőbb országokban szolgálatot tel­jesítő jugoszláv diplomaták ellen. Az egyik első, nagy nemzetközi felháborodást kiváltó ilyen eset 1966. au­gusztus 30-án történt, ami­kor egy horvát fasiszta szer­vezet tagja Stuttgartban agyonlőtte Száva Milovano- vicsot, a müncheni jugoszláv főkonzulátus vezetőjét. A felháborodás nemcsak a barbár merénylet miatt lán­golt fel, annak is szólt, hogy amikor a jugoszláv kormány tiltakozó jegyzéket küldött Bonnba — ebben a jegyzék­ben a gyilkosság körülmé­nyeinek kivizsgálását köve­telő felszólítás mellett felve­tették a nyugatnémet ható­ságok rendkívül súlyos fele­lősségét is, hiszen közismert tény, hogy az NSZK-ban teljes szabadságot, sőt, pénzügyi támogatást is él­veznek a legkülönbözőbb ju­goszláviai emigráns fasiszta szervezetek — a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nya egyszerűen visszautasí­totta a Belgrádból érkezett jegyzék átvételét. 1971. áprilisában két hor­vát fasiszta, az egykori usz- tasa szervezet nemrég be­szervezett új tagjai, Stock­holmban megkötözte, majd több revolverlövéssel meg­gyilkolta Rolovics svédor­szági jugoszláv nagykövetet. Palme svéd miniszterelnök a bűntény után bejelentette: országa intézkedéseket tesz a fegyveres terrorista ban­dák szervezkedése és svéd­országi tevékenysége ellen. Az igazság az, hogy a dip­lomaták elleni merényletek kalandorok, nemegyszer bű­nözők, egyes ritka esetekben talán félrevezetett és politi­kailag éretlen emberek cse­lekedetei. Emlékezni kell ar­ra, hogy 1918-ban, amikor a fiatal szovjet állam élet­halálharcát vívta az inter­venciók ellen, kalandor, anarchista elemek úgy akar­tak egyrészt nehézségeket támasztani a szovjet kor­mánynak, másrészt „meg­büntetni” a német kormány­zatot, hogy meggyilkolták Mirbach gróf moszkvai né­met követet. A gyilkosság elkövetői így akarták kife­jezni tiltakozásukat a bresü béke megkötés^ ellen, azaz szembehelyezkedésüket Le­nin. politikájával. A gyilkosság utfcn az Iz­vesztyija munkatársa fel­kereste Lenint és megkér­te, mondja el véleményét az ügyről .Lenin kijelentette: „Ez a bűnös, terrorista lé­pés és a lázadás tökéletesen és teljesen felnyitotta a nép­tömegek szemét, amelyek most meglátták, milyen fe­neketlen szakadékba taszí­taná a népi Szovjetoroszor- szágot a baloldali eszer ka­landorok bűnös taktikája”. Persze a német kormány igyekezett a maga politiká­jának támogatására is fel­használni a követgyilkossá­got és azt követelte, hogy a szovjet kormány egyezzen bele egy német vadászzász­lóalj állomásozásába a kö­vetség szomszédságában, „hogy megvédelmezzék a diplomatákat”. Lenin termé­szetesen elutasította ezt a követelést, de a szovjet kor­mány a maga megfelelő fegyveres alakulataival megerősítette az összes dip­lomáciai képviseletek vé­delmét Mindez persze ma már történelem. Ami napjaink történetét illeti, kezdjük a diplomaták elleni merényle­tek sorát egy kudacrot val­lott kisérlettel. A történet időpontja: 1970. március 29-e, színhelye Buenos Ai­res, főszereplője pedig Ju- rij Pivovarov, a Buenos Ai- res-i szovjet kereskedelmi képviselet helyettes vezető­je. (Következik: Húsvétkoe Buenos Aires-ben) 13. Revolveriövések Stockholmban

Next

/
Thumbnails
Contents