Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-03 / 155. szám
Péntek esti külpolitikai kommentárunk Barátság Beccsel A KÖZÖS KÖZLEMÉNY, amelyet Losonca Pál, az Elnöki Tanács elnökének ötnapos bécsi látogatása utána magyar és az osztrák kormány kiadott, gyakorlati bizonyítéka a békés egymás mellett élés elvének. Köztudott, hogy Ausztria és hazánk egymástól különböző társadalmi rendszerben él, s politikai, gazdasági alapélveit egyik ország sem szándékozik feladni a másik kedvéért. De hogy két szomszéd ország között lehetséges és fontos is a jó kapcsolatok és a barátság ápolása, még ha különböző világrendszerekhez tartoznak is, arra példát mutat hazánk és Ausztria viszonya. Ausztria ugyanúgy, mint Magyarország, fontos politikai eseménynek minősítette a magyar államfő látogatását és hozzánk hasonlóan értékelte, hogy a Losonczi Pál és kísérete, valamint Franz Jonas és kísérete között lezajlott munkamegbeszélések az őszinteség és a megértés légkörében zajlottak le. Megelégedésre szolgál, hogy a két állam kapcsolatai minijen területen baráti, jó szomszédi viszonnyá fejlődtek. Ehhez mind a mostani Losonczi -látogatás, mind a korábbi kölcsönös államférfiúi látogatások lényegesen hozzájárultak. ÖRVENDETES, hogy az eddig is szépen fejlődő magyar—osztrák gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok bővítésére — miként a látogatás személyes tapasztalatai igazolták —, még további lehetőségek vannak. S bizonyos, hogy mindkét fél törekedni fog ezeknek kihasználásara. Ugyancsak biztató, hogy a két ország álláspontja a nemzetközi politika számos kérdésében sem tér el egymástól Így például hasonlóan vélekedik Budapest és Béi'-s az indokínai konfliktus sürgős rendezéséről, a közel-keleti tűzfészeknek a Biztonsági Tanács határozatán alapuló kioltásáról és ami talán — közép-európai országokról lévén, szó —, a legfontosabb: mindkét fél üdvözölte a finn kormány kezdeményezését az európai biztonsági konferencia előkészítésére, mert Ausztria is, Magyarország is igen fontosnak tartja ennek az értekezletnek a létrejöttét. „MAGYARORSZÁG üdvözöl minden olyan lépést, amely a feszültség enyhülése felé vezet és támogat minden olyan intézkedést, amely elősegíti a békét Európában, hozzájárul az emberek és ,a népek közötti barátság erősítéséhez” — idézzük a gondolatot Losonczi Pál Bécs- ben adott sajtónyilatkozatából. Hozzátehetjük: az Elnöki Tanács elnökének és a magyar küldöttségnek ötnapos ausztriai látogatása és tárgyalássorozata pontosan ezt a célt: az európai béke, a népek közötti barátság erősíté- | sének ügyét segítette előbbre. \AAAiVSAAAAAAAAAAAAAA/WWVVWWWWWW'AAAWAAAAA/NAM/\AM/WVV Részletek a titkos dokumentumokból Nixon újabb válaszút előtt A DIFK-javaslat visszhangja PÁRIZS: A francia főváros diplomáciai köreiben figyelmet keltett az a hétpontos javaslat, amelyet Binh asszony, a DIFK külügyminisztere a vietnami konferencia csütörtöki ülésén terjesztett elő. Diplomáciai megfigyelők hangsúlyozzák: Binh aszszony olyan időpontban terjesztette elő javaslatát, amikor Nixon elnök — több tényező következtében is — válaszút elé került. Az új javaslat rugalmas megfogalmazása lehetővé teszi Washingtonnak, hogy olyan utat válasszon, amelyen haladva súlyos tekintélyveszteség nélkül befejezhetné vietnami agresszióját. A pénteki francia lapok kommentárjaikban egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a DIFK javaslata fordulópontot jelenthet a régóta egyhelyben topogó párizsi tárgyalásokon. A Figaró szerint a jelek arra mutatnak, hogy a vietnami konferencián rövidesen megkezdődhet „a komoly tárgyalások időszaka”. Az Humanité vezércikkében Yves Moreau hangsúlyozza, hogy a DIFK újabb kezdeményezése fontos engedményt jelent, annyiban, amennyiben az amerikai foglyok teljes szabadon bocsátása az amerikai csapatok visszavonulásával egyidejűleg történne, s a DIFK javaslatának elfogadása a fegyverszünet azonnali életbelépését vonná maga után. Ezzel az engedménnyel a dél-vietnami fél ismét jelét adta jóakaratának, s a tárgyalások útján való megoldásra irányuló óhajának. MOSZKVA A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány július 1-i hétpontos javaslatához fűz kommentárt Vaiszálij Harkov, a TASZSZ szemle- írója. Schumann-Binh megbeszélés Maurice Schumann francia külügyminiszter pénteken az utóbbi kérésére fogadta Nguyen Thi Binh asszonyt, a DIFK külügyminiszterét, akivel 35 perces megbeszélést folytatott. A külügyminiszter-asszony ismertette kormányának a Vietnammal foglalkozó párizsi értekezlet csütörtöki ülésén előterjesztett új béketervét. „Schumann űr részéről nagy érdeklődést, rokonszen- vet és méltánylást tapasztaltam ezen új javaslatok iránt” — jelentette ki DIFK külügyminisztere a megbeszélést követően. A béketerv első washingtoni reakcióival kapcsolatban, amelyek azt állítják, hogy a DIFK terve „pozitív elemeket és határozottan elfogadhatatlan elemeket” tartalmaz. Binh asszony kijelentette: „nem tudjuk, hogy miről akarnak beszélni és mit találnak pozitívnak vagy elfogadhatatlannak javaslatainkban, megvárjuk, hogy mit mondanak erről.” A Pentagon titkos jelentésének hatodik fejezete szerint, amelyet a New York Times pénteki számában hozott nyilvánosságra, a vietnami háború gyors kiterjesztése Johnson elnök kormányzása idején 1965-ben és 1966-ban abból fakadt, hogy az amerikai vezérkar nem volt képes felbecsülni az ellenség katonai kapacitását és ellenállási képességét. Westmoreland tábornok ezért követelte, hogy a Vietnamba küldött amerikai katonák létszámát 175 000 főről 1965. júliusában 275 000- re és 1966. júniusában 542 000-re emeljék. Johnson elnök egyébként Westmoreland tábornok követeléseit — az utolsót kivéve — jóváhagyta, de nem hozta nyilvánosságra. Johnson ugyanebben az időben elrendelte a 17. szélességi körtől északra fekvő területek bombázását, amit a jelentés „a helyzetmegítélés óriási hibájának” minősít. Újabb provokáció Conrad Ahlers bonni kormányszóvivő pénteken kormányának „megelégedését” fejezte ki afölött, hogy az NDK nem nehezítette meg az NSZK és a Nyugat-Ber- lin közötti közlekedést a Bundestag egyik bizottságának nyugat-berlini ülésezése miatt. A nyugatnémet parlament úgynevezett belné- met ügyekkel foglalkozó bizottsága csütörtökön ülést tartott Nyugat-Beriinben az NDK ismételt tiltakozása ellenére. Az NDK hatóságai azonban — önmegtartóztatást gyakorolva — a tiltakozáson kívül nem alkalmaztak ellenrendszabályokat. A hétpontos javaslatból legfontosabb az első pont, amely — mint ismeretes —, az amerikai csapatok és szövetségeseik dél-vietnami kivonulásának és a foglyok szabadon bocsátásának feltételeire vonatkozik. Az első pont b) szakasza világos megfogalmazása teljességgel leleplezi Washingtonnak azt a hazug érvét, amely szerint az agresszió folytatását a foglyok kiszabadítása teszi szükségessé. A javaslat többi hat pontja újból tanúsítja a vietnami fél jóakaratát. A nemzeti egyetértésen alapuló kormány megalakítását indítványozó második pont annál is jelentősebb, mert lehetetlen különválasztani a vietnami probléma katonai és politikai vonatkozásait, figyelmen kívül hagyva szoros összefüggésüket fSraiídt— jpompidoa konzultáció A ,„Loreley” nevű rajnai sétahajón kezdődik hétfőn Pompidou francia államelnök és Brandt kancellár esedékes félévi konzultációja. A megbeszélések középpontjában a Közös Piac kérdései állnak. A napirend fontos pontja lesz a kelet-nyugati kapcsolatok időszerű kérdéseinek megvitatása is. Brandt beszámol legutóbbi amerikai, látogatásáról és eszmecserét folytat Pompidou-val az európai biztonsági konferencia, valamint a kölcsönös haderőcsökkentés lehetősegeinek problémáiról. Mint Bonnban hangoztatják, Nyugat-Berlinről előreláthatóan nem sok szó esik majd, minthogy ezt a témát a két kormány már iméteiten megvitatta. Tárgyalni fog viszont a két ország hadügyminisztere fegyverkezési kérdésekről. Mint ismeretes, a Bundeswehr az utóbbi időben 5 milliárd márka értékű hadianyagot rendelt Franciaországban. képtől írónkon érkezed Moszkvában kicserélték a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés ratifikálási okmányait. Képünkön baloldalt L. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Andrej Gromiko külügyminiszter, tjobboldalt az első Mahmud Riad, Egyiptom külügyminisztere. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Haágyaliorlat Az egyesített parancsnokság tervei szerint június 24. és július 2. között Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság területén hadgyakorlatot tartottak a Varsói Szerződés tagállamai szárazföldi csapatainak, légierőinek és légvédelmi alakulatainak operatív törzsei. A hadgyakorlaton részt vett az egyesített fegyveres erők törzse, valamint a Csehszlovák Néphadsereg, az NDK Nemzeti Néphadserege és a szovjet hadsereg operatív törzse. A hadgyakorlatot ivanJa- kubovszkij, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka vezette. A gyakorlat során tisztázták a fegyver- és hadseregnemek együttes harci cselekményei végrehajtásával összefüggő kérdéseket. A gyakorlat előmozdította az operatív törzsek további összeh an goi ód ását, a szövetséges csapatok együttműködési módszereinek tökéletesítését, a testvéri hadseregek harci barátságának szilárdítását —, hangzik a hadgyakorlatról kiadott közlemény. Nyugat-európai változások Az AP amerikai hírügynökség térképe a nyugat-európai integrációkról. A Közös Piac eddigi tagállamai sötétek, az EFTA-tagországokat ferde csíkozás jelzi. Anglia — mint „átmenet” a kettő között — keresztben csíkozott. (Telefoto — AP—MTI—KS) H 1971. július 3., szombat 1 a az angol konzerva- I tív kormány — pontosabban a brit nagyipar és a City-elgondolásai valósággá válnak, Nagy-Britan- nia 1973. január 1-én az Európai Közös Piac tagja lesz. Az ütemterv jelenleg a következő. Először Fehér Könyvet adnak ki a részletes feltételekről és még júliusban, a parlamenti szünet előtt kétnapos vitát rendeznek e dokumentum „tudomásulvételéről”. Október végén, a pa 'lament összehívása után négy-ötnapos vita következik, majd a döntő parlamenti szavazás a belépésről. Amennyiben a kormány megkapja a többséget, több mint egy esztendeig törvényhozási munka folyik és végleges formába öntik a csatlakozási szerződést, majd 1972 őszén ratifikálják. így válik érvényessé 1973. január 1-től Nagy-Britannia közöspiaci tagsága. Az angol belépés — amennyiben megvalósul — természetesen önmagában is óriási jelentőségű fordulatot hozhat Nyugat-Európa gazdasági és politikai történetében. E fordulat értékelése körül még viták dúlnak — egyelőre alapvetően annyit lehet leszögezni, hogy a Közös Piac kibővítése elsősorban a nagy ipari monopóliumok érdeke. Ezek az integrációs folyamat fő hajtóerői. Mindez azt a feladatot rója Nyugat-Európa haladó politikai erőire és szakszervezeteire, hogy maguk is erősítsék nemzetközi ösz- szefogásukat és egységesen vívják meg a küzdelmet a tömegek gazdasági és politikai jogainak védelmére. A változást azonban nemcsak Nagy-Britannia csatlakozása jelenti. Angliával együtt nyújtotta be csatlakozási kérelmét Dánia, Norvégia és Írország is. Az Angliával folytatott tárgyalások sikeres befejezése növeli annak a valószínűségét, hogy ezek az országok is a Közös Piac tagjaivá válnak majd. A döntő különbség az, hogy — Angliától eltérően — az említett három országban népszavazás dönt a csatlakozásról. Az említett változások lehetősége indokolja, hogy egy pillantást vessünk azokra a módosulásokra, amelyek Nyugat-Európa politikai és gazdasági térképén bekövetkezhetnék. A kiindulópont az, hogy 1957. március 27-én hat ország (Franciország NSZK, Olaszország Belgium, Hollandia és Luxemburg) az úgynevezett római szerződésben létrehozta a Közös Piacot. Az egyik feladat, — amelyet végre is hajtottak — az volt, hogy a tagországok között megszüntették a vámhatárokat és hosszas vita után sikerült létrehoz- niok a közös mezőgazdasági árrendszert is. Gazdasági értelemben a Közös Piac (más néven Európai Gazdasági Közösség) számottevő sikereket ért el. Gazdasági növekedésének üteme (Japánt kivéve) a legmagasabb volt a tőkés világban. A római szerződés azonban nemcsak hanem politikai integrációt is. előírt. Eszerint az egyes tagállamoknak fokozatosan le kell mondaniuk szuverenitásuk egy részéről, s a végcél egy közös „európai kormány” megalakítása lenne. Ebben a vonatkozásban a Közös Piac nem ért el komoly eredményeket. Működnek ugyan bizonyos, korlátozott hatáskörrel rendelkező közösségi szervek, a fontos kérdésekben azonban a tényleges döntést továbbra is maguk hatáskörében hozzák az egyes államok. Mindemellett a politikai integrációs célkitűzések elvben változatlanok — s elsősorban ezek alapján lehet úgy tekinteni a Közös Piacra, mint a NATO európai részének legfontosabb gazdasági-politikai bázisára. K ét esztendővel a Közös Piac megalakulása után, a Piacból kiszorított Nagy-Britannia kezdeményezte egy másik tőkés gazdasági csoportosulás létrejöttét. Ez Európai Szabadkereskedelmi Társulás néven (EFTA) 1960. január 4-én született meg. Az EFTA számos lényeges kérdésben különbözött a Közös Piactól. A legfontosabb különbségek a következők voltak: 1. A vámhatárok megszüntetése az EFTA esetében csak az ipari termékek forgalmára vonatkozott, nem terjedt ki a mezőgazdasági termékekre. 2. A blokkon kívüli forgalomban a Közös Piactól eltérően nem hoztak létre egységes vámtarifákat. 3. Az EFTA nem tűzte ki célul a politikai integrációt. Mindezek miatt az EFTA politikai karaktere és a NATO-kurzushoz való kötődése nem olyan éles, mint a Közös Piacé. Ez lehetővé tette, hogy semleges országok, — mist Ausztria, Sváis és Svédország — is az EFTA tagjai legyenek. (A többi tagok: Nagy-Britannia, Dánia, Norvégia, Portugália.) Már e felsorolásból nyilvánvaló, hogy Nagv-Britan- nia közöspiaci belépése, valamint Dánia és Norvégia csatlakozása esetén az EFTA gyakorlatilag felbomlik. Ha nem tekintjük az ultrareakciós portugál rezsimet, e felbomlás fő áldozatai az EFTA semleges tagállamai: Svédország, Ausztria és Svájc. Ezek az országok külkereskedelmük túlnyomó részét eddig is a Közös Piaccal bonyolították le. Ha most EFTA-partnereik is csatlakoznak a Közös Piachoz, akkor külkereskedelmük lekötöttsége még erősebbé válik. Ugyanakkor azonban politikai érdekeik és függetlenségük fenntartása megköveteli, hogy ne váljanak a Közös Piac tagállamaivá. Svédország a közelmúltban már közölte, hogy a közöspiaci tagságot a semlegességgel összeegyeztethetetlennek tartja, ugyanez érvényes Ausztriára és Svájcra is. n Közös Piac kibővülése ilymódon elsöpri a tőkés Nyuagt-Európa térképéről az angolok áital létrehozott EFTA-blokkot és kétségkívül megold számos gazdasági problémát a csatlakozó országok nagy monopóliumai számára. Az EFTA széthullása ugyanakkor súlyos politikai probléma- irat vet fel. Időrendben a legelső ezek közül az európai semlegesek előtt álló nagy dilemma: az egymással elleniét«? gazdasági és politikai érdekek összeegyeztetés* r-H—
