Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
MANFRED JENDRYSCH1K Alapjában szimpatikus L* komp már megtelt, de a partról még i özönlött a nép. Az embereik vidámak voltak, jókedvűéit, ahogyan az szo- j kásos, a szombat délutáni napsütésben. Alfréd a komp kátrányszagú korlátjánál horgonyzott le kerékpárjával és a fekete víztömeg lassú sodrását figyelte. A motor egyhangú zörgése ritmikusan hullámzott át a bárkán, amely felett sirályok röpködtek, de most nem rikácsoltak és nem rontottak neki a fáradt hullámoknak. Mintha szokatlanul magasan szálltak volna, fehér, nyugtalan szárnyuk a széllel perelt. Az ősz hajú kalauz tarkakockás ingében és elnyűtt, ciajfoltos nadrágjában, bőrtáskájával a nyakában körbejárta az utasokat, serényen osztogatta a jegyeket i Aztán felhördült a motor, fortyogott a víz, meglódult a lomha komp. Az ősz hajú elsétált Alfréd mellett, de nem szólt hozzá Miután beszedte a viteldíjakat lepakolt a szolgálati helyiségben, majd megállt Alfréd mellett és nézte a fiút — Nos? — kérdezte egy Idő múlva. — Mit nos? — Alfréd nem tekintett rá. A komp egyenletesen szelte át a folyót — Hogy élsz? — Élék... — szólt a fiatalember. * — Akkor minden rendben. .. ? — És veled? — érdeklődött Alfréd. f — Láthatod..: — A kalauz áthajolt a korláton, intett valakinek, majd megtörölte a nyakát — Szerencséd van ma öreg. az időveL.. — Egész héten ilyen volt,: Igaz, néha annyi a szúnyog, azt se tudod hova csapjál... — Olykor nehéz..: — bólogatott Alfréd és hirtelen hozzátete: — Elmegyek innen.,. — Mifene... És hová? — Még nem döntöttem. Lehetőleg minél messzebbre. Oj életet akarok kezdeni. ff allgatott az öreg; " mintha a gépek zú- r Sását ellenőrizné. — Megértelek. Magam is d akartam menni. Messzire, messzire. De valahogy letagadtam. — öreg vagy ehhez — mondta Alfréd. — Lehet Talán ezért maradtam... — Bizony, — szólt a fiatalember. — Minden bizonnyal így van. — Kiköpött a vízbe. Az öreg szemei megőrizték nyugodtságukat. Alfréd levette róla a tekintetét Szemével a sirályok röptét követte. — És ő? — Mit törődöm vele! — fakad ki Alfréd. — ö sem f törődött soha senkivel __ f — Ne beszélj így. — J Anyád nem volt mindig Ilyen... Szóval, mégis el- ’ mégy? ' — Igen — mondta Alfréd. 1971. július 25., vasárnap SZOMRÄKY SÁNDOR: MEGSZÜLETETT Már csak a világot kellene magamban újra összerakni érted: száz télig született, széthullt arcból néked az egyetlen enyémet Már csak a korai pusztulás irtózatát keli elfelednem; a kihűlt égbolt éveit rámnyíló gyanútlan szemedben. Már csak a célja vesztett szó hitét kell fürkésző csöndedben elérnem: a társtalanul lüktető zenét csípőid vérkörében. Gyermeklépted már itt kísér a sorsalatti éjszakában. Megszületett egyetlen arcod. — Lehetőleg minő! ham»-' rabb. — Ml hajt? — Ki kell tömi ebbő! az áporodott levegőből. Menekülni az idióta pletykafészekből. Tudod milyen undorító • második férje? Az öreg hallgatott. Kerek, tágra nyűt szemével figyelmesen nézte a fiatalembert. — Kezemben a kilincs, utánam kiált, hová megyek, kitudakolja, hol voltam, mit csináltam, és ez így van mindig De amikor valamit mesélek, hozzáteszem: tudod, ahol tegnapelőtt voltam... ott.. i akkor kiderül halvány gőze sincs semmiről, de nem is érdekli, ami velem történik. .. — Nem olyan egyszerű dolog ez — mondta az ősz hajú. — és nem is könnyű. Korral is jár... — Könyökömön jön ki... Mindent elhitt, amit szájukra vettek az emberek. Az öreg hallgatott — Üjabban csak egy jár az eszében: minél több pénzt összekaparni. Tulaj- danképpen ügyes a kuncsaftokkal szemben: „alázatosan kérem, trau Weiss, ó, természetesen, Grotzke úr", mihelyt azonban kihúzzák a lábukat máris: „ezeknek a komisz alakoknak benyújtjuk a számlát". Pra egtörölte cserepes * 8 ajkát — Amikor tiszteségesen befejezed a munkád, akkor légy kedves mindenkihez, fiatal vagy, igyál velük, fizesd a számlát, mert különben neheztelni fognak rád a főnöknél. — Régen egész más voltál — tagolta az ősz hajú. — Szerelőkre mindenhol szükség van... Találok munkát — Ott is meglesznek a magad gondjai. — Igen, de milyenek! Remélem, értelmes gondok. Amelyeken érdemes éjszakákon át töprengeni. Utálom az üres szócséplést, hogy a tojás tavaly olcsóbb volt egy fillérrel... az igazgatónk hadilábon áll a főnévragozással... A kalauz bólintott ós tenyerével a nyakát dör- zsölgette. Vízre szegezett tekintettel mormogta: igen, igen, igen... Aztán szokása szerint a körmét kczd- fe rágni. — 2s ha majd az új he■ ;n valamit nem jól vonalok megszidnál? érte, ahogy illik, akkor majd tudom, jó helyen vagyok... A sirályok még mindig magasan szántak, vakftőan fehér szárnyukat méltóságteljesen kinyújtva. A szél erősödött, kellemes hűvös érkezett. — Uh, huh — az ősz hajú pöccentett egyet. A sodronyhuzalt kezdte tekerni lefelé Mind gyorsabban dolgozott Kigombolt inge egészen felcsúszott Alfréd nyugtalanul figyelte a sürgő-forgó utasokat. Mintha csatára készülnének. — Aztán írd meg, hogyan mennek a dolgok ■— mondta az ősz hajú. — Feltétlenül — válaszolt a fiatalember. — Ha netán szükséged lesz egy barát tanácsára... Az öreg még dörmögött valami alig érthetőt Szemei idegesen futkároztak. — Feltétlenül Irak neked. Tekintet®: találkozott — Tudod — mondta Alfréd. — Mindig sokat adtam a véleményedre. De a helyzet valójában egészen más, mint gondolod. — Majd hozzátette: — Alapjában véve mindig szimpatikus voltál nekem... — Ugyan... ugyan..: — Hidd d, igazán mondom. — Elhiszem. Persze, hogy elhiszem. — Hát akkor. .1 Viszlát, papa. A Ifréd lelépett a köves partra Megfordult Az öreg alakja élesen kirajzolódott a korai alkonyaiban. Körös-körül füst volt a levegőben benzinszag terjengett — Viszlát! — hallottja az öreg hangját Kovái Iván fordítása, Eltévedtem, de jönnöd kell utánam. GYURKOYICS MIT MONDANÉK Mii mondanék, ha arra fönnél, mit mondok majd, ha arra jössz, ha Illatozol, mint a gyömbér, és arcodon ragyog a szösz, ka átjössz és azt mondod: este erre vezet az utam &, te addig menj be a terembe, hogy na lehessen semmi fel, fordulj meg, támaszkodj a falnak, és zárd le fényes szemedet, tarts vissza kényszerű hatalmad, míg házad előtt elmegyek. — Fehér szaki, mficoma szá míthatunk az automatára? — Készül, igazgató elvtárs feleli. — Azt hiszem, hoinapra rendben lesz. — Nagyszerű, Fehér szaki; A maga keze aranyat ér. — \ A készülék kikapcsol. — Neked is csak a szád jár — morogja —, az óra- béremelést meg sajnálod tőlem. A hatvan filler emelést Magához veszi a kis ládát bezárja a műhelyt határozott léptekkel megy a szabászok asztala között 2só- ka rámosolyog, de ő éppen csak a fejét biccenti meg. — Haragszik? — szol utána halkan a lány. A fiú visszanéz: — Tessék? — Ne haragudjon, Józsi. — Nem érek rá — válaszol keményen —, dolgom van. Kilép az udvarra. Egy másik ajtón benyit a zajos fal- colóba. A gépek zakatolnak. A ferde nyakú suszter babrál valamit a masináján. Józsi pulykavörös lesz a méregtől. Tüstént ott terem. A reszelő hosszú és vastag, két kézzel keü fogni, mint a gyalul. Józsi rádől, ütemesen előre-hátra tolja, a fémpor kupacban halmozódik a satupad lapján. Vállában kis görcsös keményedést érez a tegnapi evezéstől, hátát felégette a nap. Leteszi a reszelőt, fekete ronggyal törölgetl a csillogó tengelyt — Átejtett a Ws büdös — mondja hangosan magának; egyedül varr a műhelyben, mindig egyedül. Ha kimozdul, kulcsra zárja az ajtót. — Kijátszott a nyavalyás. Félrehúzza az ajtóüvegen a függönyt kiles. A szabászok görbe késsel szabdalják a cipőbőrt. Zsóka a nyelve hegyét is kidugja, ahogy dolgozik, haját széles kék szalag Lg ja össze. — Már megint maga! A suszter összerezzen, nem vette észre a belépő trrvk-st — Nem akartam — hebegi —, nem akartam Fehér szakit zavarni. — Hányszor mondjam még, hogy ne merjen senW a géphez nyúlni?! — kiabál Józsi. — A gép nem a maguk szakmája. Gilicz szaktárs nem ért magyarul? — Értek, kérem — feleli csendesen a <w-de nyakú —, de nem lehet komoly baj, úgy gondoltam, előb* megpróbálom magam. Akkor csak csinálja! — Józsi felkapja a ládát. — Jegyezze meg, nem vagyok hajlandó olyan gépet javítani, amihez hozzányúltak Viselje maga a felelősseget! — Fehér szaki, kérem, csal? ezt a kis csavart forgat— Na, megállj! - fenyegeti meg a lányt. Zsóka felemeli a fe jét. Józsi vissz.)VüH a függönyt. Pár pillanat u.úl/a újra k ikukucskál. Zsóka ok kor már nem réz arra Megfogadja: soha többé nem hívja evezni, moziba se viszi. Törjön el a nyelve, ha naég egyszer hívjál Csenget a telefon. — Itt ttnk -- jelentkezik. tam él. — Nem érdekel! Maga hozzányúlt. Nem tartotta a megállapodást Gilicz a lábát váltogatva sután álldogál. Józsi leteszi a ládikát — Álljon félre — mondja eltolva a susztert. — Kz ** Külső figyelmeztetésem, megértette?
