Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

Verseny és világpiac A „Tisztelt címének nincsen pénze SÉRV AN-SOHREIBER, \ VILÁGHÍRŰ FRANCIA GAZDASÁGI PUBLICISTA ÍRJA az „Amerikai kihívás” című gazdasági tanulmányá­ban: „Korunk gazdasági küzdel­mében a kis országok csak meghatározott feltételek mel­lett számíthatnak sikerre az egyre fokozódó, világméretű gazdasági versenyben. Ezek a feltételek pedig: a fejlesz­tési töke koncentráltsága né­hány versenyképes termékre és iparágra, illetve a nem­zetközi munkamegosztás, a nemzetközi gazdasági integ­ráció.” Az említett könyv az ame­rikai és a nyugat-eruópai ipar versenyfutásának a ta­nulmánya, de ami a nemzet­közi piacokon való helytál­lás gazdasági feltételeit ille­ti, az egy az egyben érvé­nyes a szocialista, hazánk, megyénk iparára is. Ezt bi­zonyítják a „Verseny és vi­lágpiac” cím alatt lapunk­ban megjelent írások is, amelyekben felelős poszto­kon dolgozó gazdasági veze­tők mondták el: milyen „csa­tornákon” keresztül jutott el az üzem terméke a külföldi piacra, milyen módszerekkel, eszközökkel kívánják szélesí­teni nemzetközi kapcsolatu­kat, mit tesznek, mit ter­veznek a világpiaci verseny­ben való helytállásért. AKAR AZ EGRI FINOM­SZERELVÉNY GY ÁR, akár az Izzó gyöngyösi gyárának példáival bizonyíthatjuk a schreiben alapvető feltétele­ket, hiszen mindkét gyár né­hány versenyképes termékre koncentrál, néhány verseny- képes termékkel érte el a nemzetközi sikereit. Megyénk iparában az el­múlt években alapvető szer­kezeti, strukturális változá­sok történtek. Megszűnt a „mindenki mindent gyárt” szemlélet, stabil, végleges profilok alakultak ki, ezen be­iül is két-háromféle termékre alapoznak a vállalatok. És mint az egyre szélesebb, ér­tékesebb nemzetközi kapcso­latot ismeretes: Egerben eddig a gyermekvárosi isko­la „albérletében” dolgozott a megyei pályaválasztási ta­nácsadó, míg a nevelési ta­nácsadónak az egyik főut­cái épület adott ugyancsak ideiglenes otthont Az elhelyezést és a biztosí­tott munkakörülményeket egyaránt joggal kifogásolhat­ták „szűkebb hazánkban”, de mindez országosan is gondot okozhatott, különben nem született volna javaslat az ifjúság számára nyújtott ta­nácsadás általános továbbfej­lesztésére. Csak dicsérni lehet azt a gyorsaságot, amellyel felis­merték megyénkben is a helyzet javításának fontos­ságát, idejekorán foglalkoz­tak az említett javaslattal. Ugyanis még mielőtt a Taná­csok Közlönye július 8-i szá­mában napvilágot látott vol­na a Minisztertanács rende­leté, már a korábbi, a júni­us 25-i megyei tanácsülésen határozatot hoztak a feladat megoldására. Eszerint hozzávetőlegesen 1,8 millió forintos költséggel. 9 Klapka utcában épülő Földhivatal—MÉK-székház földszinti részének keleti szárnyában, mintegy kétszáz négyzetméteres alapterületen fognak új, közös otthon ki­alakításához. Komáromi Éva, a Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat tervezőnője készíti a szükséges doku­mentációt a már meglevő épületrész belső átalakításá­hoz. Az elképzelések szerint a pályaválasztási tanácsadó és a nevelési tanácsadó két, 1351. julius 25-, vasárnap latok is bizonyítják: jó irányba haladnak üzemeink. Termékeiket (MECMAN-ele- mek, olajszabályzók, diódák, fénycsövek, félvezetők, tu­busok, palackok, kristálypo­harak) már nemcsak azért keresik, vásárolják külföl­dön, mert olcsóak, könnyen hozzáférhetőek, hanem, mert jók, állják a nemzetközi pia­cok igényeit, paramétereit. A jövő útja sem lehet tehát más, mint a fejlesztési tőkét a gazdaságos, a versenyképes, a nagy kereslettel rendelkező termékekre fordítani. Ezt hangsúlyozta, erre hív­ta fel a figyelmet az ország- gyűlés legutóbbi időszakában Fock Jenő miniszterelnö­künk: fokozni kell a magyar ipar versenyképességét, vi­lágpiaci hatékonyságát. Az extenzív fejlesztésről át kell állnunk az intenzív fejlesz­tésre. FELTALÁLNI, VAGY MEGVENNI az új, a jobb technikát, technológiát? Éve­ken át folyt a vita a vála­szon. Végre ez is eldőlt: fel­találni és megvenni is. Aho­gyan olcsóbb, ahogyan gaz­daságosabb! Jól emlékszünk még azok­ra az időkre, amikor a ma­gyar ipar, a magyar népgaz­daság milliókat áldozott, for­dított olyan gépi, technikai kutatásokra, amelyek külföl­dön már régen beváltak, ré­gen gazdaságosan termeltek. Szerencsére már ez is a múlté. Jól példázza ezt me­gyénk ipara is: az egri Fi- nomszerelvénygyár svéd, ja­pán kapcsolatai, az Izzó és a szovjet társvállalat közös tevékenysége, a Mátravidéki Fémművek olasz, svájci li­cencvásárlásai. Természetesen szó sincs arról, hogy nincs már szük­ség a hazai kutatásokra. Egy sor területen tagadhatatlan a világelsőségünk. De ahol, amiben már évekkel előttünk járnak, olcsóbb, gazdaságo­sabb, érdemesebb vásárolni: licencet, találmányt, sza­badalmat, gépet, vagy gépe­önálló intézményként műkö­dik továbbra is, különálló he­lyiségekben. de végre egymás mellett, ami munkájuk haté­konyságát nagymértékben növeli majd. A tervrajzról tekintélyes létesítmény bontakozik ki. Csoportos vizsgálóhelyiség, laboratórium, orvosi, pszicho­lógus- és pedagógusszoba lát­ható az egyéb irodák mellett, hogy csak a jelentősebbekről szóljunk. Bár — mint emlí­tettük — a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó és a Heves megyei Nevelési Ta­nácsadó két önálló intéz­mény, szétválasztott elrende­zéssel, némelyik helyiségük, mint például a laboratórium, vagy az orvosi szoba termé­szetesen közös lesz. A pályaalkalmasság vizs­gálatához már eddig is meg­volt több műszer, berendezés amelyek értéke elérte a 300 ezer forintot Az új otthon­ban azonban továbbiakkal gyarapszik a hasznos felsze­relés, s így már félmilliós, vagy ettől is nagyobb értéket képvisel. Ugyanekkor nyil­ván korszerűségét tekintve is még jobban vetekszik majd a legmodernebb intézeteké­vel. Mindezekké!, még inkább sikerülhet az általánosságban is tapasztalt csökkenő ifjú­sági létszámforrást egyre gazdaságosabban feltárni, el­osztani a különböző tovább­tanulása vagy munkaterüle­tekre. Ahogyan értesültünk: az új, modem létesítmények el­készültének. átadásának szer­ződés szerinti határideje a jövő év januárja. A kivitele­ző Heves megyei Tanácsi Épít&pari Vállalat ígérete szerint azonban valószínűleg korábban, még az idén is sor kerülhet erre. í—«íj két Ahogyan az igény, a szükséglet kívánja. AZ ELMONDOTTAKON KlVÜL ugyancsak az éssze­rű kooperációk, nemzetközi kapcsolatok, együttműködé­sek célszerűségét bizonyítja az is, hogy egyre rövidül az idő a feltalálástól az ipari alkalmazásig. Amíg a fény­képezésnek a feltalálásától a széles körű használatáig 112, a telefonnak 56, a televízió­nak 12 évre volt szükség, addig a tranzisztoroknak csak 5, az integrált áramkör­nek már csak három évre. Bármennyire is értékes te­hát egy új ötlet, egy új sza­badalom, de ha nincs meg a feltétele a gyors „kifuttatás­nak”, megvalósításnak, min­denképpen gazdaságosabb a kooperáció, a társulás, az együttműködés, mint az éve­kig tartó nagy egyéni pró­bálkozás. Megannyi más követelmé­nye, összetevője van még a versenyképességnek, a piaco­kon való helytállásnak. Mi­nőség, ár, garancia, szerviz, szín, forma, — hogy csak mást ne említsünk. AZ EMLÍTETTEK MEL­LETT IS egyre fontosabb szerepet kap, egyre több mú­lik azonban a gyors, a hite­les információn. Brow, az egyik neves angol közgazdász többek között abban látja a Japán ipar egyre erősödő hatalmát, ahogyan írja: „A világpiaci ár, a kereslet-kí­nálat változásairól a japá­nok a világ bármelyik orszá­gától előbb szereznek tudo­mást.” A piaci, a kereskedelmi, a termelő életben fokozódóan gyorsulnak az esemenyek, a különböző vásárok, kiállítá­sok, termékbemutatók, kon­ferenciák egyre fontosabb szerepet töltenék be. Aki ke­veset tud, aki későn tud, az aligha számíthat a sikerre. Ahogyan á sportban, úgy a gazdasági életben is szükség van a „védekező” és a „tá­madó” taktikára. De ez csak akkor jár eredménnyel, ha az „ellenfelek”, a partne­rek is ismerősek. VERSENY ÉS VILÁGPI­AC. A siker alapja, záloga és egyben követelménye: időben, jól és alaposan is­merni kell a nemzetközi gaz­dasági „versenypálya” sza­bályait, igényeit, és legyen mivel benevezni, részt venni a versenyben. Egyre nehe­zebb a helytállás, de egyre értékesebb a győzelem. Mint keit óriás kékhátú bogár. A búzatábla fölött táncoló meleg körbefogja a tábla közepén álló fákat. A Surányi-tanya házának cse­repei kivillannak a fák ágai között. A két óriás — a kék színű német kombájnok — mint valami szigetet körbe­járják a facsoporttal körbe­vett tanyát, és utánuk hosz- szú sáv marad a lábon ál­ló gabonában. A Surányi- tanya lakatlan, lebontásra ítélték, eljárt felette az idő. Az idén még utószor rácso­dálkozik az új gépekre, a csendes, szinte ember nél­küli aratásra. Az atkári Űj Élet Terme­lőszövetkezetben 1800 ka- tasztrális hold kalászos várt betakarításra, ezer hold volt a kenyérgabona területe. Most aa ntr»i«MS négyszáz hold ellen indulnak roham­ra a gépek. Csendes aratás. As, or­szágúiról csak azt látni, hogy a két gép szakadatla­nul rója végeláthatatlan út­ját a sárga gabonában, s utánuk egyre szélesedik a tarló, a lábon álló gabona keskeny csíkja egyre szoro­sabban simul a táblát hatá­roló fasorhoz. A kombájnok mellé néha odákanyarodik a pótkocsis vontató, a búza vastag sugárban ömlik a ko­csikba. A kombájn plexi-te­tős vezetőüléséből lekiabál a vontató vezetőjének vala­mit a gépkezelő, aztán úi’" csak a gépek egyhangú zűr., mögése száll a kalászok fe­lett, Csendes aratás. Azem­Akik a város déli részén járnak és a Sas útról meg­nézik az építkezést, azt mondhatják: végre elkezdő­dött a munka, gyors ütem­ben emelkednek a falak, úgy látszik, megoldódtak a prob­lémák; végre egy-két éven belül korszerű kenyérgyára lesz a megyeszékhelynek. Úgy látszik... de sajnos, a látszat mögött a valóság más: mégpedig az, hogy a „lendületesen” . megindult építkezés pénzügyi nehézsé­gek miatt bármikor leáll­hat! Árajánlatok — áremelkedések A gyár „története” lénye­gében már 1966-ban elkez­dődött. Ekkor alakult ki az elképzelés az új létesít­ményről és 1967-ben a me­gyei tanács ipari osztálya megbízást adott ki a beru­házási program elkészítésé­re. A következő lépcsőfoka Budapesti Élelmiszeripari Tervező Vállalat feladata volt, ahol elkészültek a ter­vek, s megkezdődtek a tár­gyalások a kivitelezésről. Ekkor még nem tudták mi­lyen huzavona kezdődik... Megérkezett az első ár­ajánlat a Heves megyei Ál­lami Építőipari Vállalattól. 1969-et írtunk, a végleges költségvetésen pedig ez állt: 34 millió forint. A vállalat generálkivitelezésre nem. köt szerződést, ezt külön kell megoldani, alvállalkozóval. Tanácsi hozzájárulásból és vállalati alapból azonban ek­kor még nincs ennyi pénz, így elmaradt a szerződés- kötés. Később 1970-ben már előteremtették ugyan a pénzt, ... de az idők s a kö­rülmények változtak: a ma­gasépítőknek már nem volt sürgős a munka megkezdé­se, hiszen sejtették, hogy rövidesen lejár a célcsopor­tos beruházással járó, rögzí­tett árkategória. Újra és új­ra átvizsgálták a dokumen­tációkat, miközben teltek, múltak a hónapok. 1970 végén aztán „robbant a bomba”: az egyre felfelé ívelő árajánlatok közül az utolsó már hatmilliós több­letköltséget mutatott! Ez j már felülmúlt minden kai-! kulációt s a Sütőipari Vál­lalat kétségbe vonta az ösz- szes realitását. Mire azt a választ kapták: „...Az újabb árajánlat az idő mú­lásával még egy millióval lesz több ...” Mit tehettek? Elfogadták. De hátra volt bér szinte hiányzik a beta­karításból. A tempó sem emberi. — Gépi. Szerdán este állt néki a két kom­bájn három kezelőjével, Kolozsvári Imrével, Tóth Bélával és Csintalan Imré­vel a negyven holdas táblá­nak és csütörtök délelőtt az utolsó szál is engedelmesen hajolt a vágószerkezet alá. Tóth Béla, a fiatal gépke- elő elújságolja, hogy volt riyan nap, amikor öt vagon termést vágtak le az egyik német kombájnnal. „ még az egyezség az Élelmi- szeripari Berendezés és Gép­gyártó Vállalattal, illetve az Élelmiszeripari Gépgyárral. Hiányzik kilenc millió! A tervek szerint négy ke­mence üzemel majd a gyár­ban. A program két típust jelölt meg, amelyek közül az egyik még kísérleti stádi­umban volt. ígéretesnek in­dult, s aztán kiderült, hogy hibás konstrukció, nem vá­lik be. Ez nem is lett vol­na baj, csak erre tervezték a költségeket Is, négy és fél milliót, s a másik kemence- típus az „Olimpia”, amiből szintén kevés van még az országban, ennél sokkal drá­gább. A négy és fél millió­ból így lett hétmillió. Létrejön a szerződés a ke­mencéket szállító ÉBGV-vel is. De nézzük a végösszeget: Ekkorra már pontosan 46 millió 209 ezer forintra nőtt a beruházás költsége! Az il­letékesek véleménye szerint nem is biztos, hogy ez vég­leges. .. Az elfogadott árajánlatot biztosítóknak tekintve az Állami Építőipari Vállalat az idén elkezdte a felvonu­lást, március 22-én aláírták a szerződést. Megkezdődött tehát a várva várt építkezés, emelkednek a falak, ... de egyelőre ne siessünk az „új- jongással”, mert még min­dig nincs tisztázva minden. Nem jött létre ugyanis a szerződés az Élelmiszeripari Gépgyárral a folyamatos tesztafeldolgozó gépsor és egyéb berendezésék megvá­sárlására. Itt kilencmillió 800 ezer forintról van szó, benne szerepel a költségve­tésben. Korábban is ennyi volt, azóta sem emelkedett; csak éppenséggel alig van meg belőle valami: több mint kilencmillió hiányzik! A Beruházási Bank pedig engedélyokmány híján nem járul hozzá a szerződéshez, s amíg pénz nincs, enge­délyokmány sincs. A gépgyár ennek ellenére az építkezés megindulása óta Félidejéhez érkezett az üdülési szezon, s a SZOT idei 337 500 beutaltja közül A fiatalember, akinek ar­cát barnára égette a nap, magabiztosan igazodik el a vezetőülést körülvevő karok, kapcsolók között. Egyetlen kérdést teszünk fel, tud-e kaszálni ? Zavartan elmoso­lyodik és azt mondja: — Nem, azt nem tudok, még nem veit a kezemben ’sasza. A Surányi-tanya csende­sen hallgatt a fáit árnyéká­ban, várja, hogy lebontsák. Eljárj; Mette az idő. „ .... szy rendszeresen szállítja a fa­lakba beépítendő szerkeze­teket, hiszen ez a kivitele­zés alapfeltétele. De bár­melyik pillanatban beszün­tetheti a szállítást, mert fe­dezet, szerződés nélkül szá­mára is egyre bizonytala­nabb az üzlet. Mit fesz a „Tiszteit cím V Nincs tehát pénz Az ügy megoldható lenne, ha az Észak-Heves megyei Sütő­ipari Vállalat középlejáratú hitelt venne fel, de a bank olyan feltételeket szab, amit a vállalat nem tud biztosí­tani. A megyei tanács me­zőgazdasági osztálya sem tudja még a kiutat. Egye­lőre nincs megoldás. A sü­tőipari vállalat műszaki ve­zetője gondterhelten mond­ta, hogy kénytelen lesz le­állítani az építkezést, ha to­vábbra is hiányzik az anya­gi fedezet. Remény pedig sajnos, nincs, hogy ■vala­honnan is csurranna ... Élénk tette a Heves megyei Beruházási Vállalat levelét, melyet július 2-án kaptak. Csak a befejezését idézzük: „... Kérjük a hitelek fenti­ekben vázolt rendezetlensé­gét 8 napon belül megolda­ni, mert ellenkező esetben a hivatkozott szerződési pont nem teljesítését kénytelenek volnánk szerződésszegésnek tekinteni és annak követ­kezményeit a Tiszteli címre áthárítani.” A nyolcnapos határidő ré­gen lejárt. A „Tisztelt cím”, az Észak-Heves megyei Sü­tőipari Vállalat azonban semmit sem tehet. Nincs több pénze. És a tanács­nak? A duzzadó összegek ott is túllépték az anyagi lehe­tőségeket. Itt tart tehát a kenyér­gyár építése. Pedig aligha kell bárkinek is magyaráz­ni, hogy milyen szüksége van rá a városnak. már mintegy 200 000-en el- töltötték szabadságukat az ország legszebb tájain levő SZOT-üdülőkben. A szak- szervezeti üdültetésben részt vevők fele a nyári időszak­ra kapott beutalót, s több tízezren családjukkal együtt nyaralhatnak. A Balaton menti szakszervezeti üdü­lők az év folyamán mint­egy 100 000 felnőttet és gye­reket fogadnak. Az üdülőkben igen kelle­mesen tölthetik az időt a beutaltak. A sport kedvelői legtöbb helyen találnak sportpályát, píng-pongasz- talt, az olvasni vágyók jól felszerelt könyvtárat, s természetesen sehonnan sem hiányzik a tv és a rádió. Balatonfüreden, a SZOT sé­tahajózási központban 15, egyenként 12—45 személyes vitorláshajó és egy vízibusz áll a kirándulók rendelke­zésére. A legjobban dolgozó szak- szervezeti tagok külföldi út­ra szóló beutalót kaptak. Idén összesen 20 000-en „láthatnak világot” s közü­lük mintegy 14 000-en hajó- úton vehetnek részt. A Duna felső szakaszára, Becs —Melk útiránnyal eddig 16 csoportot — több mint 3000 dolgozót — vittek a SZOT- hajók, Pozsonyba és Pös- tyénbe több mint ezren lá­togattak. az alsó szakaszon pedig Újvidéket, Belgrádot és Tumu-Severint mintegy 3800-an ismerhették meg. Ezek a hajóutak hatnapo­saik, de volt a SZOT akció* jában 10 napos al-dunai ha­jóút is, amelyen Comstancát és Mamaiát is megtekint­hették * részvevők. (MTO Üj, közös otthont kap Egerben a megyei pályaválasztási és nevelési tanácsadó Koős József Csen elss aratás Hekelí Sándor Félidejéhez érkezett a SZOT- ü elültetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents