Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

I Hiányérzetünk támad r 8ok szó esik nálunk gaz­dasági ügyeinkről. Megta­nultuk, hogy létezésünk anyagi alapokon nyugszik, s ezzel nem lehet tréfálni. Ha jobban akarunk, s szeret­nénk élni, nincs más válasz­tás, törődni kell a javak megteremtésével, mindazzal, ami ezzel összefügg. Több ez, mint a hajdani ősi ösz­tön, a megélhetésért'folyta­tott harc, az állandó küzde­lem a létfenntartásért. Hi­szen ma már a leggyengébb közös gazdaságban is több a gép, nagyobb a termelési biztonság, a javak bősége, mini az egykori uradalmak­ban. A gazdaság és gazdálkodás köznapi téma lett. Fórum műsorok, újságoldalaik, köny­vek és folyóiratok legfőbb mondanivalója. S ez így van rendjén. Nincs út visszafelé, örömteli gondunk ez na-? ponta. És mégis — híányéx*- zetünk támad amikor be­szélgetni kezdünk falusi, vá­rosi vezetőkkel, s azt tapasz­taljuk, hogy csak gazdasági kérdésekben járatosaik, s ad­dig lelkesek, vitatkozók, amíg erről folyik a szó. Helységük kulturális lehető­ségeiről, adottságairól már kevesebb . mondanivalójuk van. — Jól ismerik —évek­re visszamenőleg — például a közös gazdaságok ered­ményeit, a beruházások számadatait, de a község, a város „művelődési térképe” ismeretlen előttük. Ritkán kerül olyan napirend a ve­zető testületek elé, mely a gazdaság és kultúra össze­függéseit, kölcsönhatásait vizsgálná. Nem valami erőltetett kapcsolatról van itt szó. Pártunk X. kongresszusa tö­mören így fogalmazott: „Tár­sadalmunk szocialista fej­lődésének alapkérdése « a dolgozók általános művelt­ségének emelése és szakkép­zettségének növelése”. Ami­ből az is következik, hogy sok még a tennivaló. Ahhoz, hogy a tudomány eredmé­nyei, korunk technikai vív­mányai társadalmi eszmé­nyeinknek megfelelően szol­gáljanak bennünket, nem elég az iskolai oktatásra, az intézményes képzési rend­szerre hagyatkozni. Hiszen ezek hatósugara még nemér el egyformán mindenhova. Gondoljunk csak az alföldi megyék „fehér foltjaira”, a tanyavilág ma is létező és helyzetileg még sokáig ezt az állapotot tükröző elmaradott­ságára. Az osztatlan rendsze­rű,- a villany áldásaitól meg­fosztott, képesítés nélküli tanerőkkel küszködő isko­lákra, ahonnét alig jut el gyermek a középiskoláig — még kevésbé az egyetemig. A kultúra, mint költségve­tési tényező, ma már nél­külözhetetlen és szerves ré­sze a gazdálkodásnak, ösz- szegszerűleg igen jelentős arányt képvisel például a ta­nácsi számvetésben, az éves és középtávú tervekben. Sokkal kevésbé érezni a je­lenlétét a vállalati, szövet­kezeti, intézményi tervek között. Mintha nem mindig értenék egyformán a kultú­ra fogalmát. Néha leszűkí­tik, máskor indokolatlanul kibővítik — a praktikus cé­loknak, a vezetők egyéni hajlamainak és érdeklődési körének megfelelően. Olykor csak a reprezentatív vacso­rák, ünnepségek, néhány ve­zető ember külföldi útjának, vagy a jól játszó labdarúgó­csapat kirándulásának fedeze­tére szolgál. (Elnézést a szél­sőséges, de mégis jellemző, s minden ellenőrzéskor fel­bukkanó példákért.) A gazdaság és kultúra együtthangzása — túl az em­lített költségvetési mutató­kon — ma még ritka dolog. S még ritkább, hogy úgy es­sék szó róla, mint a kitelje­sedő szocialista társadalom alapvető tényezőjéről — a kiművelt emberfők sokasá­gának igényéről. Még mér­cének is nagyon pontatlan ehhez. Hiszen a tudat válto­zását, az emberi műveltség színvonalát nyomon követ­ni a legnehezebb. Legtöbb­ször — így mentegetőzünk — idő,sincs rá. Ehhez vajmi keveset nyújtanak az alkal­mi és csak reprezentatív jellegű felméréseik, s nem adhat erről hű képet a sta­tisztika sem. Pedig sok ilyen 1,zár­számadásra”, helyi összege­zésre volna szükség a kultú­ra területén is. Ügy, ahogy azt évről évre megteszik a gazdasági élet minden terü­letén, amikor felmérik, mér­legre teszik az eredménye­ket és megszabják a jövő feladatait (F. T. P.) Hat hónap ruha Nem valami nudista szek­táról akarok írni, hanem a Mátravidéki Sütőipari Vál­lalat egyik feltűnő intézke­déséről, amelynek következ­tében a takarítónők hat hó­napig nem kaphatnak mun­karuhát. A rendelkezések sze­rint járna nekik, de a vál­lalati döntés ettől elüti őket. Az indokolás is érdekes. Azt mondják a vállalat ve­zetői: jól tudják, nem a leg­kellemesebb beosztás taka­rítónőnek lenni. Ha közü­lük bárki elmegy, mihelyt jobb állást talál, megértik. Csakhogy az egészségügyi előírások szerint megkapott munkaruhát ilyenkor vissza kellene adni, ha még nem telt, le a kihordási ideje. Vagyis az az idő, ami alatt áa vonatkozó rendelet sze­rint a ruhának el kell kop­nia. Persze, gyakran előfor­dul, hogy a rendelet bizo­nyul tartósabbnak és a ru­ha mondja fel hamarabb a szolgálatot. De hát a kihor­dási idő az kihordási idő. A ruha tartóssága másod­rendű. A takarítónők azonban nem mindig számolnak el a munkaruhával, ha a mun­kakönyvükért mennek. Hozza be a ruhát, mi­vel ... Ha nem hozza be, akkor... Miután nem hozta be, ezért...! Rengeteg idő és energia megy el emiatt. Sokkal egyszerűbb, ha a frissen be­állt takarítónő egyáltalán nem, kap munkaruhát. Ha kilép a vállalattól, legalább a ruha miatt nem kell ve­sződni. Illetve: a közegészség- ügyi rendelet szerint ruhát kell mindenképpen kapnia, de ez ne a vállalat vezető­ségének legyen a gondja, hanem bajlódjon ezzel maga az üzem. Minden üzemnek kiutaltak tehát öt munkaru­hát. Ha belép a takarítónő, az üzemvezető köteles a ré­szére a munkaruhát kiadni. Ha két hét múlva elmegy a takarítónő, az üzemvezető köteles tőle a munkaruhát visszavenni. Milyen egyszerű ez így! De ha a vállalat vezető­ségének sok baja volt a ru­hával, miért ye lenne sok baja az üzemvezetőnek? Mit csinál tehát az üzemvezető, hogy megszabaduljon a ru­hakálváriától? Pontosan ugyanazt, mint a vállalat magasabb beosztású, más vezetője. Nem adja ki a munkaruhát hat hónapig. Ha egy takarítónő hat hónapot kihúz az üzemben, akkor már marad. Mer nem koc­kázatos dolog neki a mun­karuhát kiadni. Olyan ez, mint valamikor volt az m. kir. honvédségnél: a kényelmetlen parancsokat mindig az alacsonyabb sar- zsinak adták tovább. Amíg lehetett, amíg a csillag ' el nem fogyott a paroliról. A végén a baka húzta a •rövi- debbet. De a takarítónők mégsem hasonlíthatók a sarzsi nél­küli bakához, és maga a sü­tőipar sem az egykori had­sereghez. Miért csak a mód­szer a változatlan? Avagy a KÖJÁL úgyis elnéző? Mit szól azonban mind­ehhez maga a fogyasztó? Öt a ruhaügy kevésbé izgatja, mivel neki az a fontos, hogy a közegészségügyi előíráso­kat pontosan tartsák be. Erről vgn szó! (—ár) Uj PVC- üzemcsoport A Borsodi Vegyi Kombi­nátban csaknem egymüliárd forintos beruházással elké­szült a PVC-üzemcsoport. A-négy üzem: a polimer gyáregység, a granuláló üzem, a viniklorid — mono­mert előállító gyáregység és a műanyagfeldolgozó üzem a jövőben fedezi az ország PVC-alapanyag szükségletét és kész gyártmányokat is előállít. A tervek szerint évente 30 ezer tonvh PVC- port és 20 ezer tonna PVC- granulátumot adnak majd az iparnak. A feldolgozó üzemből évi átlagban 100 millió forint értékű mű­anyag készterméket; fóliát, PVC-padlót, műanyag csö­veket, műanyag redőnyt stb. szállítanak a kereskede lemnek. A világszínvonalon álló üzemcsoport termékeit, ma már Törökországban, Ausztriában és az NDK-ban is vásárolják. Képünkön: új PVC-üzem­csoport, a polimer üzem lát­képe. (MTI Foto — Bara István felvétele) Mezőgazdasági világtükör Fejlődő szlovák mezőgazdaság A pozsonyi Pravda arról ír, hogy Szlovákiában az ötödik ötéves terv végéig, 1975-ig a mezőgazdasági ter­melés 15, a piac ellátottsága 23,2 százalékkal emelkedik. Ennek megfelelően a terv az élelmiszeripar 23 százalé­kos növekedésével számol, s így a szlovák mezőgazda­ság és élelmiszeripar hazai forrásokból biztosítaná a lakosság növekvő élelmi­szer szükségletét. A terv szerint a gabona hektáronkénti hozamát leg­alább 5, a kukoricáét 5—7 mázsával szükséges növelni. Jelentősen fejlesztik az ál­lattenyésztést is. Ennek érde­kében olyan tenyésztő tele­peket építenek, amelyben leg­alább 400 tehén, legalább 500 szarvasmarha helyezhe­tő el. A sertéstelepek 5000— 20 000 férőhellyel rendelkez­nek. Kísérletképpen olyan telepeket is létesítenek, ame­lyekben 2000 fejőstehenet, il­letve 5000—10 000 szarvas- marhát helyeznék eL laromfikombinát Galatiban A romániai Galatiban üzembe helyezték a hatal­mas baromfi kombinát első üzemegységeit. Ez éy végé­re az egész kombinát elké­szül. Kapacitása évi 20 000 tonna baromfihús lesz. Ez összesen 12 millió, átlago­san l,5:kiilagrainm súlyú csir­kének felel meg. Az eddig elkészült részlegek, a saját keltetőállomások lehetővé te­szik, hogy a kombinát már az első hónapban 50 ezer broilercsdrkét vigyen piac­ra. A kombinátot a jövőben tovább is bővítik. Vajhiány a világpiacon A The Financial Times című londoni lap az Oil World Weekly című világ­piaci szemlére hivatkozva arról tájékoztat, hogy az év végére, de különösen a jö­vő év elejére a világpiacon fokozottabb mértékű lesz a vajhiány. A szemle szerint a nyugat-európai vajterme­lés és a készletek az év első négy hónapjában gyor­suló ütemben csökkentek. A viszaesés főként az NSZK-t, Franciaországot, Svédországot és Dániát érinti. A lap megemlíti, hogy a2 Egyesült Államokban és Új Zélandban nőtt a ter­melés, de Ausztráliában to­vábbra is csökkent. Min­dent összevetve a szemle becslése szerint az idén a világ exportálható vajkész­lete csupán 570 ezer tonna körül álakul a tavalyi 744 ezer tonnával szemben. Népszerű a grúz konyak és a vodka A Zedemelec prágai lap arról ír, hogy a tőkés álla­mokban igen nagy sikert arat a grúz konyak. A szov­jet italok közül a konyak után a vodka örvend a leg­nagyobb népszerűségnek. A múlt évben az Egyesült Ál­lamokban majdnem három­szor annyi szovjet konyak fogyott, mint egy évvel azelőtt. Svájc és Spanyolor­szág is növelte behozatalát vodkából — méghozzá nem is kis mértékben. fi ■» r Sor es számítógép Ugyancsak a Zedemelec tájékoztat arról is, hogy a jövőben a sörgyártásban a „folyékony kenyér” minő­ségét már nem egyes fele­lős személyek, hanem auto­mata számítógépek szava­tolják. Erről a kérdésről folytattak ugyanis nemré­giben nemzetközi tanácsko­zást a londoni Qarls Court- ban. A sörgyártás techno­lógiájával foglalkozó tudó­sok és szakemberek szerint az erjedési folyamatokat hamarosan automata szá­mítógépekkel fogják irá­nyítani. Júliustól a tanácsok bankja: az OTP Tanácskozás a megyei igazgatóság munkájáról A mai naptól az Országos TakarÓKpénztár kezeli a ta­nácsok pénzeit: a Magyar Nemzeti Bank megyei fiók­jaitól már az elmúlt na­pokban megkezdődött a költ­ségvetési számlák átirányítá­sa, az OTP megyei kiren­deltségeihez. A megnöveke­dett feladatokból kiindulva az OTP központja vizsgála­tot tartott a megyei igazga­tóság, a vidéki fiókok mun­kájáról, s a tapasztalatokat szerdán, az Egerben tartott tanácskozáson értékelték. A vezetői értekezleten, ahol Szirmai Jenő, az OTP vezér--' igazgatója elnökölt, megje­lent Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke és Nagy Sándor, a megyei párt- bizottság osztályvezetője is. Varga József, az Országos Takarékpénztár megyei igaz­gatója tájékoztatta a részve­vőket — a megy« igazgató­ságok osztályvezetőit, egy­ségvezetőket —* a saját be­ruházású lakásépítések, a különböző hitelnyújtások és a betétállomány helyzetéről. 1970. januárjától a megyei fiókoknál elhelyezett betét­állomány meghaladja az egymüliárd forintot, ami a lakosság számához viszo­nyítva rangos helyet jelent a megyék között. Ennék az állománynak 11 százalékát gépkocsi-nyereménybe tét­könyvben helyezték el. Az OTP egyre fokozot­tabb mértékben kiveszi a ré­szét a lakásépítési program­ból is: mint az a beszámoló­ban elhangzott, a XV. ötéves terv mutatói alapján a me­gyei vezetőkkel megállapod­tak, hogy 1975-ig 2500 saját beruházású lakást építtet meg az igazgatóság. Sajnos, az in­dulás, s így várhatóan az el­ső év. munkaüteme, elsősor­ban építési kapacitás hiánya miatt máris lassúbb a terve­zettnél. Több építkezésnél elmaradt a közművesítés is, ami szintén késlelteti a be­ruházások befejezését. Szó volt egy Egerben ter­vezett kis garzonház építte­téséről .amely a megyeszék­helyen az albérleti gondo­kat enyhítené. A hozzászó­lók sürgették a kialakítan­dó lakások terveinek mi- 1 előbbi elkészítését. Számos felszólaló értékel­te a megyei igazgatóság munkáját, a több olyan ja­vaslat hangzott él, amely or­szágosan is alkalmazható a jövőben. Vizsgálták például annak okát, hogy a vidéki OTP-fiókokban miért esett vissza az áruvásárlási és mezőgazdasági kölcsönigény­lés, valamint annak módjait, hogy miként lehetne vissza­szorítani a hitelhátralékokat. Az ösztönzőbb jutalmazás érdekében hangzott el: az OTP-fiókvezetőknek kellene kiadni a jutalmazásra szánt összeg arányos részét, amely- lyel önállóan rendelkezhet­nének. A másik témakör a me- j gyei igazgatóság fejlesztési j lehetőségeiről és a munika ' jelenlegi helyzetéről szólt. A dolgozóknak az egri köz­pontban kell a legnagyobb zsúfoltsággal küszködniük: — Csúcsidőben a pénztárak tételszáma műszakonként jó­val meghaladja a 600-at Helyszűke miatt már java­solták egy körzeti fiók ki­alakítását, de anyagi lehető­ségek híján ez egyelőre nem valósulhatott meg. A háló­zatfejlesztés a következő években megoldja a vidéki fiókok problémáit: új szék­ház épül Hevesen és Kecs­kén is. Megnöveli a taka­rékpénztár feladatait a ta­nácsi költségvetési számlák átvétele. A megye vezetői­nek segítségét kérték az Új - feladatok, zökkenőmentes végzéséhez. összefoglalva, s a vizs­gálat során tapasztaltak alapján általános vélemény­ként hangzott el, hogy a megyei igazgatóság munkája jól illeszkedik Heves me­gye gazdasági és egyéb irá­nyú fejlesztéséhez. Ez a tény pedig különösen akkor biztató, ha figyelembe vesz- szűk, hogy a megnöveke­dett feladatú, jogkörű taná­csok költs égveési számlái­nak intézését is a jövőben már az OTP végzi fhekcli) MRÜM&& 39«. #É3w* S* «■tortok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents