Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

Javult a színházak és a közönség kapcsolata Malonyai Dezső színházi főosztályvezető nyilatkozata Hamarosan bezárják ka­puikat a kőszínházak, s a szabadtéri produkciókkal folytatódik a színházi élet. Az évad eddigi tapasztala­tairól kérdezte Malonyai De­zsőt, a Művelődésügyi Mi­nisztérium színházi főosztá­lyának vezetőjét az MTI munkatársa. — Eddigi szokásunktól el­térően nem a kőszínházak kapuinak bezárultával von­juk meg az idény mérlegét, hanem ősszel, amikor mára szabadtéri produkciókról is tapasztalatokat szereztünk. Ezzel a gyakorlattal is hangsúlyozni kívánjuk: a nyári szabadtéri játékokat a színházi munka szerves ré­szének, kiegészítőjének te­kintjük. Már most el lehet azonban mondani, hogy a befejeződött színházi évad kedvezően alakúit. Lendület, útkeresés és érdeklődés jel­lemezte a színházak munká­ját. A színpadra vitt mű­veiknek több mint a fele magyar alkotás volt. — A bemutatott magyar és külföldi darabok többsé­gének az a jellemzője, hogy témájában is kutatta és ke­reste azokat a magatartás- formákat, amelyek az új tár­sadalom problémáit fejezik ki. Az eltelt néhány hónap művészi színvonal tekinte­tében is előrelépést jelentett színházaink munkájában. Időközben tekintélyes moz­galommá bontakozott ki a fővárosban és vidéken egy­aránt a stúdiószínházak mű­helyjellegű, kísérletező út­kereső tevékenysége. — Néhány kedvező adat már most arra mutat, hogy sok vonatkozásban javult a színházak és a közönség kap­csolata. A korábbi évekhez képest kevesebb előadás el­lenére emelkedett a színhá­zi látogatók száma. Gyara­podott a színházak törzsgár­dája is: minden eddiginél több bérlője volt az előadá­soknak, de élőbbre léptünk a színházi nézők „utánpót­lásában”, az új közönség színházszeretetre való neve­lésében is, gyarapodtak a gyermek- és ifjúsági előadá­sok, s több volt a fiatal né­ző is. Az elmúlt színházi évad­ban 23 mai és klasszikus szovjet, illetve orosz alkotás szerepelt műsoron. Az igé­nyes színpadi megformálás — különösen az ősszel meg­rendezett szovjet kultúra napjainak premiersorozata révén — újabb százezrekhez juttatta el barátaink dráma- irodalmának maradandó ér­tékeit. A magyar dráma és a magyar színházművészet szempontjából nagy jelentő­ségű esemény volt a Szovjet- unió-szerte megrendezett magyar dráma ünnepi hete, melynek során tavasszal 74 szovjet színházban tűztek műsorra drámairodalmunk klasszikus és mai alkotásai­nak legjavát. Ezt a jelentős kezdeményezést a következő évadban tovább kívánjuk gazdagítani. Megkezdődött az őszi évad műsorának előkészíté­se is. Az eddig áttekintett műsorjavaslatok alapján úgy tűnik: tovább gazdagodik az új magyar dráma tematikai és műfaji sokszínűsége. Ügy véljük, hogy a következők­ben az új magyar műveket illetően nem a mennyiség­re, hanem a belső tartalmi gazdagságra, a minőségre kell a fő figyelmet fordíta­ni. Ebben a vonatkozásban is érvényes a kevesebbet, de jobbat elv. V Az eredményekből egy­értelműen kitűnik: nincs igazuk azoknak, akik a ma­gyar színházi élet válságá­ról beszélnek. Kétségtelen, hogy még sok a tennivalónk: szükséges a színházak mun­kájában az alaposabb elem­zés, a bátrabb újító szán­dék, az egyértelműbb kon­cepciók kialakítása. Elen­gedhetetlen az is, hogy a szocialista országok legjobb alkotásainak teret nyissunk a magyar színpadokon, és az is, hogy mellőzzük az eszmeileg teljesen értékte­len, művészileg is sekélyes darabok színre vitelét — fe­jezte be nyilatkozatát Malo- nyai Dezső. Káli búcsú *7í Evekkel ezelőtt még óriási hírű eseménye volt a kör­nyéknek, amolyan kisebbfajta népünnepély .Mostanára azon­ban mintha megfakult volna egy picit. Csendesebb lett, változott. Igazi formáját csak laz öregek őrzik, ők is csak a szívük legmélyén. A káli búcsút... o o o Pálinkával, meg harango­zással kezdődik az egész. Aki csak valamennyire is ad a szokásra, a templom felé tart. Elegáns, új ruhák a nő­kön. A legjobb anyagból, a .legdrágább szabótól, ,s a legutolsó divat szerint. Egy kisebb divatparádé is az egész. Amíg a pap az igét hirdeti a szószékről, meg le­het nézni: ki mit vett fel. Legalább lesz téma egész napra... A férfiak sötétben. Fehér, Simára vasalt ing, a legtöbb­jükön nyakkendő. így voltak utoljára a testvér lakodalmá­ban, a fiú, vagy a lány bal­lagásán, meg a KlSZ-eskü- vőn is, mint most a temp­lomban. Állnak a helyükön. Nem is nagyon figyelnek. Mindenki gondolataiba mé­lyed. Jó lenne ilyenkor egy láthatatlan röntgengép, ame­lyik kimutatná ezeket a gondolatokat. _ o o o A házak előtt, az utcán kocsik. AB-sek, IH-sok; Sko­dák, Moszkvicsok, Volgák, mindenféle márka. Üjak, ré­giek. Hazajöttek a rokonok, a gyerekek, unokák... — Igazi ünnep ez. Ilyen­kor összejön az egész csa­lád. Egy-két kivétellel most is megjött mindenki. Még Amerikából is vártunk roko­nokat, de csak jövőre tud­nak jönni. Megírták. Akkor 00 & REPl/lOGEPElTERlTES, ti. Nemzetközi bűncselekmény A repülőgep-eltérítések né­hány esztendeje kezdődött és még ma is tartó történetének csak néhány epizódját emlí­tettük eddig — a megtörtént több száz eset teljes felsoro­lása,..ha csak a helyet és időt 'jelölnénk is. újságolda- iak sorára terjedne. Sajnos, szocialista országok légijara- tain is akad repülőgéprablás vagy kísérlet — ilyen volt például Waldemar Frey ügye (Frey a lengyel légitársaság Szczeczin—Katowicze repü­lőjáratának egy gépen ké­zigránáttal kényszerítette a pilótát, hogy Hamburgba menjen, a pilóta azonban a berlini, schőnefeldi repülőté­ren szállt le, az NDK ható­ságai kiadták a géprablót, a wroclawi bíróság . 13 évi bör­tönre ítélte), vagy annak az NDK-beli házaspárnak az esete, akik 1970. márciusá­ban a Berlin—Lipcse járat gépét akarták eltéríteni. (A kísérlet kudarcot vallott, a házaspár öngyilkos lett.) Világos, félreérthetetlen vé­leményt mondottak a repülő- gépeltérítésről a Szovjet 1 u- dományos Akadémia jogtu- dománv.i intézetének munka­társai. akik a Lityeraturna- ja Gazeta kérésére elemezték 'a problémát. Ebben az. elem­zésben természetesen. szó esik a Palesztinái felszaba- ditási harcosok, kijelentései­ről is, akik a repülőgéprab­lást is harci eszközeik közé sorolták. Az elemzés megál­lapítja: „A nemzetközi jog különbséget tesz a háborús­*m Irta» «ÄMtök kodás megengedett es meg nem engedett eszközei, mód­szerei között: az egymással szembenálló felek harca nem lépheti túl az alapvető célt, az ellenség ellenállásának le­törését. A háborús időkben végrehajtott akciók csakis az ellenfél fegyveres*- erői ellen irányulhatnak, de nem a bé­kés lakosság ellen. A nem­zetközi jognak ezt az általá­nosan elfogadott elvét az 1907. évi hágai egyezmény, s az 1949. évi genfi egyezmény is magába foglalja... A leg­utóbbi géprablások és a gé­pek megsemmisítése jogos felháborodást keltett a vi­lágközvéleményben ... Az A1 Akhbar című kairói lap tel­jes joggal állapította meg: „Egyetlen embert sem lehet meggyőzni arról — legyen az illető bármilyen nemzetiségű —. hogy a különböző orszá­gok fővárosait összekötő közlekedési eszközök ellen végrehajtott veszélyes akci­ók a forradalmi mozgalmak feladatkörébe tartoznak” — állapította meg az elemzés. Ám, mint láttuk, a repü­lőgép-eltérítők egy része még csak nem is eméLeget sem­miféle politikai célt — a gép­rablók egy részé kalandor el­képzelésekből, a szökési szándékból, közönséges bűn­tettek miatti felelősségre vo­nás előli menekülés közben követi el bűncselekményét. 1963-ban a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet (az ENSZ szakosított szervezete) Tokióban, rendezett tanács­kozásán. már nemzetközi egyezményt hozott létre a „légi jármű fedélzetén elkö­vetett bűntettekről és egyéb cselekményekről” — de még nem nyilvánította bűnese- ’V&Tpenagrafc' awoulöseoek!»' akkor még igen ritka —, erőszakos eltérítését. A géprablások élszaporo- dasa miatt aztán az ENSZ 1969. és 1970-es közgyűlésén határozatot fogadtak el, amelyben felhívták a tagál­lamokat: minden rendelke­zésre álló eszközzel vegyék fel a küzdelmet a géprablók ellen. Éppen ennek az utób­bi ENSZ-határozatnak a szel­lemében hívták össze a Nem­zetközi _ Polgári Légügyi Szervezel konferenciáját 1970. decemberének első két hetére Hágába — ott dolgoz­ták ki és fogadták el az első nemzetközi egyezményt a re­pülőgéprablók szigorú meg­büntetésére. (A szervezetnek 110 állam lágitársaságai a tagjai — ezek közül 77 ál­lam megbízottai jelentek meg Hágában. A szovjet de­legáció mellett a szocialista országok — közöttük hazank is —, képviseltették magu­kat.) 1 Ez az egyezmény megálla­pítja: repülőgéprablás bűn- cselekményét követi éL az, „aki repülés közben jogelle­nesen és erőszakkal való fe­nyegetéssel hatalmába kerít vagy ellenőrzése alá von egy repülőgépet, vagy megkísér­li e cselekmények valamelyi­kének elkövetését”. Ez bün­tetendő súlyos cselekmény — és a hágai egyezmény óta az aláíró országok fel is lép­nek minden repülőgéprabló ellen. Egyelőre kompromisz- szumos megállapodás szüle­tett a kiadatás kérdésében — még nem fogadták el a szocialista országoknak azt a javaslatát, hogy a repülőgép- rablót adják ki annak az or­szágnak, amelynek területén (repülőgépén) a bűncselek­ményt a tettes végrehajtotta. A kiadatás most csak akkor kötelező, ha már előzőleg volt kiadatási egyezmény az érintett országok között. Űj dolog azonban az, ha nem -adüb ii-ia jgewaogépmhlaL az az ország, amelynek te­rületén tartózkodnak, köte­les büntető eljárást Indítani. És nem is akárminő bünte-f tő eljárást, hanem súlyos*' közönséges bűncselekmé­nyekre élőíi't törvényes eljá-’ rást — azaz az egy ezmény t elfogadó államok nem minő-J síthetik politikai bűnesetek-* menynek' a repülőgép rab-j lást A hagai megállapodás óta, tehát a repülőgéprablóknak T kevés esélyük van arra, hogy 1 elkerüljék a tettük büntető­jogi kövétkezményeit. (Per-|| sze az a tény. hogy a nem­zetközi szervezet 43 tagálla-] ma nem vett részt a hágai megállapodás kidolgozásá­ban, s nem is írta alá azt, komoly hiány. Éppen ezért a 1 szervezet 1971-be,n újabb1 konferenciát rendez: ide meghívják és a munkában való részvételre kérik fel az eddig távolmaradókat is.) ! Még a hágai megállapodás1 előtt, amikor az ENSZ köz-]}] gyűlése ítélte el a repülőgép-* rablásokat, a szovjet külügy-fl minisztérium szerződésjogi* osztályának vezetője, Oleg1!1 Hlesztov kijelentette: „Ko­moly figyelmeztetés ez azok! számára, akik ártatlan uta­sok életének kockáztatásával, az államközi kapcsolatok ér­dekelnék megsértésével ilyen bűncselekményekre vetemed­nek... A bűnösök kivétel és megkülönböztetés nélküli fe-] lelősségre vonása azért szük­séges, mert vannak, akik bűncselekményeiket politikai1 okokkal motiválják” — sző gezte le Hlesztov.’ A teljes igazság az, hogy a hágai egyezmény életbe lé­pése óta volt ugyan néhány újrabb repülőgéprablás — de mindenesetre jóval kevesebb,]] mint a Nemzetközi Polgári Légügyi Szervezet első, nem­zetközi jogi érvényű feliépé se előtt. ,1, Következik: Bentöwt t »ik mntm __ ’’ •• a ztán teljes lesz az ün­nep! A háziasszony rákiabál a kutyára, hogy ne ugasson már. Az meg erre mégjob- ban csahol. Ilyenkor neki • is csirkecomb dukál. Igazán elhallgathatna... ÓOO Tíz óra. A Fő utcán, a fa­lu közepén mar jókora tö­meg veszi körül a körhintát, a. sok kerekű hullámvasutat, az óriáskereket, meg a cél­lövöldét. Harsog a zene, csu­pa beat-lemez forog. Szin­te kóvályok az ember a nagy ricsajban. — Nem. búcsú ez már, uram. Annak idején, ami­kor kezdtem a szakmát, az volt az igazi. De hol van az már? — kesereg a körhinta idős kezelője, s a berögző­dött mozdulattal jól megráz­za a főoszlopra akasztott csengőt. — Tessék, tessék! - Mindjárt indul a menet! Ol­csóság az egész, kérem. Van még üres hely a hintán. Jöjjön, kedves! Hozza ide azt a gyereket, nem látja, hogy mennyire szeretne be­leülni ?! S a mama. a papa viszi a gyereket. Gyűlik a sok apróság, gurul a forint, sza­porodik a bevétel. A sörgős- nek nem lehet panasza. Né­ha beszalad a lakókocsiba hűsíteni egyet» magán. Az aj­tó mellett gáztűzhely, hor­dozható tv az asztalon. Tel­jes a komfort. Ez az élet sém igazi már. „Annak ide­jén” lovas kocsival kóbo­roltak. Ma — Opel áll te­herkocsiból átalakított, után­futó mellett. — Tessék, tessék!. Tiszta olcsóság az egész. S az aprópénz csörögve tűnik el a zsebben. o o o Délre megcsitul a zaj, ki­sebb a tömeg. Az udvarra kitett nagy asztalra felpakolják a búcsúi ebédet. Mint a lakodalom­ban’..1 Csigaleves;' többféle húsétel, savanyúság, süte­mény, káposzták tömege, tor­ta, Előtte egy kis pálinka, aztán sör, házi és kimért bo­rok. Piros, fehér." Finomabb, rosszabb, savanyúbbnál sa­vanyúbb. Minden elfogy. Az ebéd utáni asztal, mint táj-, kép csata után... o o o Kora délután. Szeszgözös hangulat mindenfelé. A Bistró asztalai között két cigányasszony énekel, táncol. Mások a tömeg kö­zött ügyeskednek tálcára ra-. kott itallal a kezükben. Fe­lé kilötyög, mire odaérnek vele a társasághoz. Böm­bölnek a táskarádiók, s min­denki üvölt. — A káli ember igarí ma­gyar ember. Te is Iráü vagy* fiam, te' is igazi magyar1 vagy. .Apád fia — kör nyököl az oldalamba, apám volt régi isme­rőse, s mindenáron egy kör­re akar meginvitálni, pedig már neki sem hiányzik. Mi­kor mondom neki, eUto- morodik: — Az én pénzem is olyan, mint a másé. Olyan piát fi­zetek én is, mint más, nem ? Magyarok vagyunk mi, a ... Kezében egy csomó pa­pírpénzzel magyaráz, hogy aztán levonjon égy adagot igaz magyarságomból. Ké­sőbb látom, amint lelkesen ölelgetik egymást egy hason­ló nyomás alatt görnyedező cimborájával. így már tel­jes az öröm. Két magyar egymásra talált. Sose hal­nak meg ... O O O Ilyenkor szokás a nagy bál. Tömve a kultürház, még az udvara is szűk. Ropják, fiatalok. öregek.. Ki így, ki úgy. Senkit sem zavar az erősítők borzal­masan üvöltő és fals zaja. A hőség elviselhetetlen. Min­denki csuromvizes. A tan- colokat nem érdekli, de a körben ülő gardemamák ugyancsak törölgetik magu­kat, s közben elégedett pil­lantással szemlélgetik a tö­megben fel-felbukkanó cse­metéiket. Főleg az elsőbálo- sokat. Gyúródik a szép ru­ha, itt-ott még szakad is, kapkod a kislány a cipője, gombja után... A kapuban tizenéves ga­leri. Körbejár, köztük a li­teres borosüveg. Nagyokat, kortyolva húznak belőle. Szükség van a bátorságra, meg az, erőre. Ettől Lesz meg tetőfokra hágó „ki, ha. én nem”-ség. — Miért nem táncoltok már? Felkérik előletek a lányokat! — szól oda ne­kik valaki. — Ajjaj, hadd legyen. Van azokból elég! — vágnak vissza, s az üveg újra kör­bejár. Zsibong a tömeg. Ordít az erősítő... Báloznak O O O Hajnali három óra. Az első munkába indulók időnként félrerúgnak az út­ból egy-egy félig tört sörös­üveget; ívben kikerülik a tántorgó léptekkel hazafelé tartó mulatókat. Lehet, hogy már a műszakra gondol­nak. A peronon álmos tekinte­tű búcsúi vendégek várják a vonatot. Pestig még aludhat­nak is egyet. O O O Elmúlt a káli búcsú. Nem baj, majd jövőre ... Szilvás István Csak mm m clal&u li- olo: Kist» Vvial «3 4

Next

/
Thumbnails
Contents