Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

Megkövesült élet ♦ 10 millió éves lelet ♦ A világi hasonlót nem ismert eddigi Pálmák temetőjében I A tankönyvi™ hétköznapjai- - Ahol most állunk, va­lóba. fél >s tenger ringott és rnimafak leveleit fésülgette fi forró leheletű szél... Teknő alakú domb oldalá­rai álli nk, valahol Tardo- aa és Djdestapolcsány tér- -1, ben. Kopár, sivár dóm­on, ahol kevesebb a fű, mini a kő. Egy-két vadkör- tet.it látni, furcsa mozdulat­lan -asba merevednek. Áfák tór se belefcszülnek a ■ dbe, s csaik kérgeik re- ped lsében kanyarog az élet . ! mgy.ik verte járatokban. A.latiunk, lent a völgyben, '«telemül kanyargó vízmo­sás Itt ott néhány mogyo- ’ egymásra rakódnak ■rónáik. Távolabb nyur- í a öi eg akácok mutogatják i r í irtjeiket Másodszor rontottak virágot ezek a enyhe illatuk vala- nai messziről a méheket lógatja. A v nosás mentében sát- piros és kék vásznak -^-gejtő színfoltok az er­dő1'■'(=•’ evezett, furcsa, ko- par m. A sátrak Rozs­nyói, Marton, egri múzeoló- .kíséretének” szállá­si ';.s óvénylelöhely rrueg- nifcii folyik itten. Hosz- ■ ok óta tart már a valóságos kőbányát n -' totni a hegyoldal me­sékében, a lárolóládák n an még üresek. Az ősnövénylel őhelyek • sta nagy türelmet cívrin — magyarázza a mu- wologus. — Sokszor hiába kilométerek, ered- x n napok jelzik ezt ■> .un át Egy-egy sokat messziről szürkülő vízmosás adós marad az nyél, de máskor vá- •ati; iul. nem remélt nö- cat rejtő helyre Ik. Gyakran csak az yag feldolgozása során tű- ogy nemcsak meny- ív de tudományos • rtékber is bőséges lelö­vi y re ukkantunk. Ez a mostani lelőhely endkív, li horderejű lelete­ket rej öspálmák „temet- ö.ieh’e” volt ' itten, tíz- milliónyi évnek előtte. Ak- iívnr ezt a vidéket félsós inkább kiédesülő ű x tenger borította, a -^eob-nagyobb dombok és hegyek szigetekként emel­kedtek ki belőle. Tűzhá­nyók állták körül a ten­gert. Vastagon hullt alá a magasból a forró, tüzes ha­mu és széles lávafolyamok omlöttek sisteregve a víz­be. Ütjúkban mindent el­égettek. A vulkáni működés során erdők égtek el és szi­geték, váltak csupaszokká. Csak a halott, sekély vízbe hullott falevelek kerülték el a pusztulást. A vízben rájuk rakodó iszap elzárta a le­vegőtől, s így meg- menekedtek az elkorhadás- tól. Ezért lehetséges bepil­lantanunk régen letűnt idők növényzetének titkaiba. Er­re a „bepillantásra” várok izgatottan a kopár hegyol­dalban, egy kőhányás tete­jén. Szörnyen tüzel a júliusi nap, lesüti az emberről a bőrt, mintha ólmot öntene. A szerszámok éle tompán puffan a horzsaikövés anyag­ban. Minden csákányütéssél közelebb jutunk a szürkés, szemcsés andezittufa réteg­hez, amely régvolt idők tit­kait zárja magába. — Több mint húszévi ke­resés után értem el ide... 1944-ben a német csapa­tok a Szelecsi-kőnél felrob­bantottak egy apró kőhidat. A híd köveiben — fosszilis leveles rétegben — bukkant a ritka és szép pálmalevél lenyomatokra Legányi Fe­renc, az egri vármúzeum tu­dós kutatója, természettu­dományi gyűjtője. Közös gyűjtőútjaik során mind azt keresték, honnét származha­tott a híd kőanyaga? Tud­ták, hogy a hídhoz felhasz­nált bő a környékről való lehet, de minden kutatás — hogy a bányát megtalálják —, meddőnek bizonyult. — Mikor meghalt Legányi bácsi, egyedül folytattam to­vább a kutatást. Találtam is új növényes lelőhelyeket, de pálma nélkül. Az utóbbi években pedig már felad­tam minden reményt, hogy a pálmára valaha is ráta­láljak. És akkor váratlanul rám köszönt a szerencse... 1967 júliusában egyhetes táborozásra indult Rozsnyói Márton Dédestapolcsány tér­ségébe. Nagyon érdekes fló- rájú lelőhelyről , gyűjtött anyagokat. Sorra megteltek kövületekkel a gyűjtőládák, s elérkezett a táborbontás napja is. Sokat késett a kitermelt anyagokért jövő kocsi, s ő addig, hogy a vá­rakozás idejét agyonüsse, sétára indult a vidéken. — Ezt a kopár hegyoldalt nézegettem, ahol kevesebb a füves terület, mint a kilát­szó tufás részek. Ismertem itt egy szegény növényes le­lőhelyet Csak rövid ideig vizsgálódtam. Felemeltem a földről egy kifordult ande­zittufa darabkát, ami a me­redek hegyoldalból gurult alá. És a kő egy nagyon szén jó megtartású pálma­levél töredéket mutatott... Egy nagyobb horpadásban, begyepesedett vastag törme­lékhalom mögött, a régi-ré­gi bánya helyét is felfe­dezte. Rozsnyói Márton hamaro­san visszatért felfedezésé­hez. Újabb gyűjtőtábort szer­vezett, nagyobb segítséggel, hogy most már a pálmás ré­teget kibontsa. Igen gondo­san láttak munkához. Le­bontották a fedőréteget, s a földelés fáradságos munkája után nekiláttak, hogy a nö­vényes réteget is feltárják. Egy négyzetméternyi terüle­ten bontották meg a réte­get. S az eredmény rendkí­vüli: a kis helyről két pál­malevél jött elő. Igaz, nem teljesek egészen, de hiányos­ságuk mellett is nagyon szép levelek. Most —1 a töredékek után — teljesebb példány előbuk­kanását várjuk. Csorog az embereikről a verejték. Ott állunk vala­mennyien a „kőfejtőben”. Meghallgatjuk az utolsó ma­gyarázatot: — Az itt húzódó fosszilis leveles réteg anyaga horzsa- köves andezit, közvetlen alatta tufitréteg. A levelek inkább a tufitos rétegben vannak, míg a pálmalevelek a szürkés, szemcsés ande­zittufában. Feltételezhető, hogy mikor a pálmák levele beleesett a tengerbe, nagy­ságuknál fogva magasabban feküdtek, s míg a kisebb le­veleket elborította a finom iszap, a pálmák kiálló ré­szeit a szemcsés andezittu­fa takarta csak be teljesen. Egy mozdítás a csákány élévéL Lassan kifordul he­lyéről a szürke kőtömb. És előtűnik a megkövesült, ha­talmas levél. Megindultan állok a forróságban. Azért is, mert a világ hasonlót nem ismert eddig. Először nézhetem, és meg is tapo­gathatom a mangántól meg­bámult recés bordázatokat. Tíz évmilliónyi időt nézünk és tíz érvmilliónyi időt tapo­gatunk. ... Ki tudja, mennyi ide­je állunk a halott pálma fe­lett. Egyszerre megmozdul a levegő és levélsusogást hajt a fülünkbe. Satnya vadkör­tefák sörtés lombját bor­zolja mellettünk a nyári szellő. Pataky Dezső Már két tankönyvet írt, módszertani jellegű írásai több szakfolyóiratban! jelen­ték és jelennék meg. A ma­tematikaoktatás korszerűsí­tése terén élért eredményei­ért kapta meg a közelmúlt­ban a rangos elismerést je­lentő Beke Manó díjat Amikor először találkoz­tunk — majd három éve már —, a tankönyvírás műhely­titkairól faggattam Balogh Viktóriát, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vesető szakfelügyelőjét. Ak­kor készült épp befejezni az elsőt, a számára még sok gondot jelentőt Emlékszem a beszélgetés néhány monda­tára: — Vajon megnyeri-e a gyerekek tetszését a tan­könyv, sikerül-e nekik szóló­vá formálnom a feladato­kat? ... Szeretném játéko­sabbá, a gyerekek számára vonzóbbá tenni a sokszor száraznak tűnő matematikát. A második könyv sikere is igazolta, hogy elérte, amit akart OOO Hogyan, sikerült? Ahhoz, hogy erre válaszol­junk, sok évet kell vissza­pergetni. 1948-ban, friss diplomával a kezében, már ugyanezt akarta, a hogyant azonban még csak sejtette. ötleteket a gyakorlattól, várt. Hevesre került matematika­fizika szakos tanárnak. A gyakorló évek során érezte csak igazán, hogy mennyire szükség van a matematika- oktatás frissítésére. Tudott örülni minden ötletnek, akár Több érdekes könyvújdon- saggal jelentkezik az év má­sodik felében a Zrínyi Kato­nai Kiadó. A napokban je­lent meg „Kardok történel­münkben” címmel dr. Csillag Ferenc munkája, amelyben a szerző e fegyver történetét — sajátos vonatkozásait — foglalja össze. Helmuth Kirst „Tábornokok éjszaká­ja” című könyvében a Hit­ler szolgálatában álló tábor­nokokat mutatja be. Az író korabeli dokumentumokkal igazolja a történet hitelessé­gét Augusztusban jelenik meg a Charisius és J. Mader több mint 400 oldalas könyve, a kapta, akár maga bukkant rá; de légióként annak, ha tanítványai tekintetében ezek nyomán érdeklődés villant fel. Később szakfelügyelő lett, két évtized során törekedett arra, hogy kollégái munká­ját segítse, eredményesebbé tegye saját tapasztalataival. A segítőkészséget családi örökségként kapta, együtt a gyermekszeretettel, hiszen pedagógusdinasztia leszárma­zottja; nagyapja a Nógrád megyei Nőtincsen, apja és anyja Pardon oktattak hosz- szú évtizedeken át. A két tankönyv alkotójuk önarcképe is, közel hu­szonegy év tapasztalatait tö­möríti. Lapozom a kötetekben; a példák szövegle a gyerekek­hez szól: rajzold be, szá­mítsd ki, mi történik ha,... így kezdődik a szövegezés. S „Nem titok többé”. A szer­zők gazdag kutatási anyagra támaszkodva mutatják be az imperialista titkosszolgála­tok szervezését és működé­sét. „Gerillák, diverzánsok, szabotőrök” címmel lát nap­világot Scheich Vilmos köny­ve, amely a különleges had­viselés fogalomkörébe tarto­zó erőszakos fegyveres cse­lekményekről ad képet. Ugyancsak a második félév újdonságai közé tartozik a „Haditechnikai kislexikon”. Közreadják az ismert nyo­mozó, Mág Bertalan nyugal­mazott rendőralezredes újgbb könyvéit, „Zsákutca” címmel. mennyi játékos megoldás. Emitt mértani totó; amíg a diák kitölti, egyúttal szóra­kozik is. részese a játék sem­mivel sem pótolható örömé­nek. S közben észrevétlenül tanul, új ismeretekkel gya­rapszik, s a régiek rögződ­nek tudatában. — Magam is tanítottam sa­ját tankönyvem alapján, jól­eső érzés volt, hogy tetszett a gyerekeknek. OOO Amikor meglátogattam, ép­pen írógépe mellett ült. Az íróasztalon jókora kézirat­halmaz. — Tanári kézikönyv írásá­val bíztak meg, augusztus elejéig be is kell fejeznem. Elég nagy munka, mert a gé­pelést is nekem kell csinál­nom, mert nem akad gép­írónő, aki bíbelődne a szak­szöveggel. összejött most a munka, pihenésre alig jut idő. Évközben meg annyi volt az elfoglaltság, hogy kevés időm maradt a kézikönyv írására. Továbbképzések során het­venkét előadást tartott az al­só fokú matematikaoktatás korszerűsítésének kérdései­ről. Alig végzett ezzel, már jött is a megbízatás a Tanító szerkesztőségétől, hogy adja közlésre — több sorozatban —, az előadások anyagát. Is­mét írógép mellé ülhetett. — Még adós vagyok két résszel, remélem, időre elké­szülök. Ebben aligha tehet kétel­kedni, hiszen Balogh Viktó­ria — nemhiába imatemati­kus — ügyesen gazdálkodik idejével. Az elmúlt év folya­mán elkészítette — négy me­gye: Heves, Nógrád, Komá­rom és Pest —, matematika- tanárainak három évre szóló továbbképzési tervét, mellé­kelve természetesen a tíz té­ma bő vázlatát is. A munika- közösség-vezetok számára szintén ő tartott előadást eb­ből a témakörből. OOO Megbízásokban nincs hí-' árny: — Űj tanterv készül az ál­talános iskolai matematika­tanításhoz. A Művelődésügy® Minisztérium részéről felkér­tek, hogy társuljak az össze­állításhoz, s vegyék részt a A Zrínyi Kiadó második félévi újdonságai a költs dolgai catlan dolgokat hanem az, hogy váratlan esemé- , a hihetetlent is vényeivel magya­lt. OsztrovszktJ t n családban e^y Bfanhívással kéz­iem enyek. ez nagy család, ét emberből ál- Szergejevnából 51. A apjáról — epanovics Kov­/ inüizMs* , ____________ H fSOL.Juluib 35» vasamat» rigínről — Lén ócska csu­pán édesanyja elbeszélésé­ből tudott valamit.1 Amikor a lány még kicsi volt, Marija Szergejavna sokat beszélt neki az apjá­ról. De amint nagyobb lett Lénocska, az anyja elbeszé­lései rövidebbre, kurtábbra sikerültek. A férje halála után az asszony hűvös, tar­tózkodó, zárkozott lett, még a kislányának is nehéz volt megtalálni az utat a szívé­hez. & mégis az az erős von­zalom a férje iránt, melyet Marija Szergejavna még évek múltán is megőrzött, lányának is sajátja lett Lé- nócska rajongásig szerette apját, akire nem is emlé­kezett, de úgy képzelte ma - ga elé. mint elöl. 'olyannak, amilyennek a fényképeken látta. Viktor Sztyepanovics Kov­rigin 1945. áprilisában Kö­nigsberg ostrománál elesett Marija Szergejavna, az elméleti fizika kandidátusa, lányával, Lénocskával együtt Kazanyban élt a háború alatt Itt ismerkedett meg Gla­zunov akadémikussal — ezekben az években az az akadémikus még levele­ző tag volt, a világhírnévre csak a háború befejezése után néhány évvel tett szert. Az akusztika új törvény- szerűségeit állapította meg, és amikor elméleti számí­tásai alapján sikerült jelen­tősen korszerűsíteni a rá­diólokációs berendezéseket, ő maga utazta be majdnem az egész országot, hogy je­len lehessen azok kipróbá­lásánál. Glazunov olthatatlan szomjjal érdeklődött az el­méleti fizika területén vég­zendő minden munka iránt. A fiatal Kovrigin-házaspár kísérletei az emlékezetébe vésődtek, s amikor Kazany­ban találkozott Marija Szer- gejevnával, nyomban fel­ajánlotta, hogy dolgozzék az egyik laboratóriumban. Az asszony számításba sem véve az ajánlat jelentőségét, kitérő választ adott. — Ezt meg kell tanács­koznom a férjemmel, együtt dolgozunk és a tiáború után is együtt akarjuk folytatni megszakadt kísérleteinket. Glazunov megértette Ma­rija Szergejavnát és nem siettette. — Ez magától értetődik — hagyta helyben. — Az idő türelmes. De amikor ön és férje együtt akar majd velem dolgozni, ne feledje, hogy intézetem ajtaja az önök számára műidig nyitva áll De Marija Szergejevnának már nem volt kivel megta­nácskoznia a dolgot A G4a- zunowal folytatott beszél­getés után néhány nappal megkapta a gyászjelentést Férjének halála után Ma­rija Szergejevnának nem volt kivel tanácskoznia, le­velet küldött tehát Glazu- novhoz, melyben megírta, hogy az intézetében akar dolgozni, melyet időközben viszaköltöztettek Moszkvába Történetünk időpontjában Marija Szergejavna mar rég Glazunov egyik legmegbíz-♦ hatóbb munkatársának szá-} mított. Nem törődött kélle-* mes külsejével, társadalmi } helyzetével, épp úgy élt, >•• mint azelőtt, kettesben Lé- ♦ nocskával egy Moszkva dél-J nyugati kerületében, az * egyetem közelében épült | házban. f Lénocska ekkorra már l1 szép, szemrevaió, csinos},1 kislánnyá serdült. Épphogy t elmúlt huszonegy éves, s } befejezte az orvostudomá- i nyi egyetem harmadik évfo-j lyamát. J Azon ez estén épp Lé- 4 nocska által sütött tőkehalat}, ették és jelentéktelen dől-1 gokról beszéltek. ¥ És ekkor félcsengett az aX telefonhívás, amely kizök- } kentete Kovrigináék életét a X szokott kerékvágásból. ? — Tessék — mondta Lé-} nocska, amikor kezébe vet-} te a hallgatót. — Tessék,} hallom! <t> — Jelen« Viktorovna Kov-¥ riginát kérem — szólítottál Lénocskát egy halk, de sza-} hatosán beszélő férfihang. } — Hallgatom. — ismételte} Lénocska. — Én vagyok az.} — Kérem, ne csodálkoz-} zék és ne is mondjon addig} semmit, amíg végig nemi hallgat, — folytatta ugyan-f az a hang. — Édesanyja} nyugalma érdekében kérem t erre. Addig ne mondjon} semmit, amíg nem érti, mit a dolog lényege. Édesanyja } komoly kellemetlenségeknek néz elébe, de a maga segít-} ség ével elkerülheti őket. { HaLl engem? (Folytatjuk) } kísérletben is. Nem tudom, hogy megy majd, hiszen csak egy osztályban tanítok, ép­pen nyolcadikosokat, szep­tembertől. a saját könyvem­ből. Még egy osztályt, egy ötödiket aligha tudok vállal­ni. Azért figyelem kollégáim munkáját, s gyűjtöm a ta­pasztalatokat, s jövőre hato­dikban csak tanítok, mert a kísérletnél nincs izgalma­sabb, érdekesebb valami. Szabad idő, szórakozás? Ebben meglehetősen szűkö­sen van része Balogh Viktó­riának, hiszen hétköznapjai még nyáron is munkával tel­nek. — Az a jő, hogy ez szá­momra a szórakozást is je­lenti. Pihentetőnek itt van­nak a szakfolyóiratok, és es­tére a televízió. — Hobbyja? — Inkább vágyam az, hogy megtanuljam) a gépkocsive­zetést, ha sikerül, akkor az idővel szemben egyelőre én nyertem. — Újabb tankönyve mikor várható? — Magam sem sejtettem, hogy sikerül az első próbál­kozás. Megnyugtató az, hogy tudtam újat adni, s köny- nyebbé, színesebbé tettem va­lamivel a matematikaokta­tást diáik és pedagógus szá­mára. Ezért vállalok szíve­sen minden újabb megbúj tást. Pécsi fetvift

Next

/
Thumbnails
Contents