Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

Heti yilágharadó AZ ESEMENVEK KRÓNIKA JAi bstjO' Államcsíny Szudánban - Súlyosbodik a Jordániái válság Októberre kitűzik a rendkívüli választásokat Ausztriában — Hírek, egy állítólag Washingtonhoz «Jut­tatott nyolcpontos kínai Javaslatról •A: Saigont csapatok behatolása Kambodzsába — Líbiai Javas­______ lat arab csúcsértekezlet összehívására C SOTORTÖK: Ellenpuccs Szudánban — Négyhatalmi nagyköveti tárgya­lás Nyugat-Berlinröl FfifTEK: Közös piaci vita Londonban — Szadat beszéde az ASZÚ kongresszusán SZOMBAT: Letartóztatások Szudánban, diplomáciai élénkség az az arab világban Folytatja munkáját az A&^IJ kongresszusa * így látja a hetet, kommen- Mtorunk, Réti Ervin: ' Kezdjük a Közel-Keleten, ' ahol drámai módon kava­rognak az események. Ra- batban a hárem ünnepével ! tettek pontot a levert ma­rokkói lázadásra. Harminc­hat felesége és ágyasa órákon át táncot lejtett Hasszán ki­rály körül A diplomáciai ve­tületiben korántsem tűnik le­zártnak az ügy, Marokkó és "Líbia kölcsönösen vádasko­dik egymás ellen. Meg nem erősített hírek érkeztek egy elvetélt jemeni puccskísér­letről, valamint negyvenöt Iraki katonatiszt balulsike- rült összeesküvéséről is. Az­után tetőzött a jordánaial krízis. Husszein, király nyil­ván arra számítva, hogy a többi arab országok saját belső viszályaikkal vannak elfoglalva, általános táma­dást indított a gerillák el­len. Túlzás lenne az állíta­ni, hogy teljesen felszámolta a palesztin mozgalmat, hi­szen annak gyökerei válto- aatlanul megmaradtak, ára harcképességét hosszú időre megbénították. Az ammani udvar sok ezer gerillát meg­öletett, vagy fogságba vetett; néhány százan Izraelben ke­restek menedéket a fizikai megsemmisítés elől —, végül harminckilenc palesztin el­lenállónak az uralkodó „en­gedélyt” adott a partizánban: folytatására Ez a harminc­kilenc fedayin azonban alig­ha fog megsemmisítő csa­pást mérni az ellenségre. Líbia arab csúcsértekezlet összehívását indítványozta a jordániai válság megjavítá­sára, de a magas szintű ta­lálkozót akadályozzák az arabközi ellentétek. Ezeket tovább terhelte a szudáni puccs és ellenpuccs. Irak tá­mogatni látszott Ni meri elnököt megdöntő erőket, míg az EAK és Líbia öröm­mel üdvözölte az államfő visz- szatérését a hatalomra. Ma még tisztázatlan, hogy pon­tosan milyen mértékben ját­szottak közre külső erők a szudáni eseményekben. A tervezett Nixon-látoga- tással kapcsolatos új esemé­nyek arra mutatnak, hogy kínai és amerikai részről .kóstolgatják” egymást. Csou En-laj egy amerikai küldöttség előtt határozott antiimperialista kijelentése­ket tett, s egy határsértés kapcsán elhangzott Peking 491 .komoly figyelmezteté­se”. Ugyanakkor az Egyesült Államokban több kínai tár­gyú tanácskotó- zajlott," a legkülönbözőbb rúrek kerin­genek a várható amerikai ál­láspontról az ENSZ-ben, va­lamint Tajvannal kapcsolato­san. Vannak nyugati sajtó­vélemények, hogy Kissinger útja során néhány alapelv­ben máris kínai—amerikai megegyezés történt Érdemes megemlíteni; a koreai és a vietnami sajtó, a meghívás bejelentése után, anélkül, hogy erre a tényre utalt volna, élesen bírálta Nixon politikáját (A viet­nami megnyilatkozásokat a kínai sajtó is közölte, igaz napokkal később, mint más szocialista országok újságjai.) A Távol-Keletnél maradva: erős polarizálódás tapasztal­ható Japánban, ahol a kor­mánypártban összecsapnak a Kínai Népköztársaságot, illet­ve Tajvant támogató körök. Egy valamiben csaknem mindenki egyetért, a külön­ben homlokegyenest ellenke­ző irányú kommentátorok közül A lényeg a folytatás: A khartourrrf sajtó azt je­lenti, hogy egész Szudánban folyik a kommunisták letar­tóztatása Ugyanakkor beje­lentették, hogy betiltottak minden tüntetést és utcai fel­vonulást. ★ Khartoumban szombaton újabb három katonatisztet végeztek ki, akiket a meg­hiúsult szudáni államcsíny­ben való részvétel vádjával különleges hadbíróság ítélt halálra ★ Tripoli jelentések szerint a líbiai hatóságok Szudánba vagyis a kfnai-amerifeii pár­beszéd elősegíti-e majd az indokínai népek szabadság- harcát és a világpolitikai alapkérdések megoldását Mi­vel pedig ezeket nem lehet a Szovjetunió nélkül, vagya Szovjetunió ellenére megol­dani; hogyan alakul majd az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság viszonya Moszkvával? Heti körképünket fejezzük be egy biztató hírrel, ami ta­lán súlyánál kisebb visszhan­got váltott ki a közel- és távol-keleti bonyodalmak sű­rűsödése közepette. A jelek arra vallanak, hogy Nyugat - Berlin kérdésében egy kompromisszumos megálla­podás körvonalai bontakoz­nak ki. Egy ilyen egyezmény, ha nem is feltétele az euró­pai biztonsági konferenciá­nak, de meggyorsítaná az ér­tekezlet realizálódását, s új folyamatokat ' indítana el kontinensünkön. szállították Babiker él-Nur Oszmán alezredest, és Faruk Oszmán Hamadallafa őrna­gyot * Legfrísébb jelentések sze­rint Szudán megszakította a diplomáciai kapcsolatot Irak­kal. Az ASZÚ kongresszus szombat délelőtt nyilvános ülésen folytatta munkáját. Beszédet mondott Borisz Po- nomarjov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, aki egy magas szintű szov­jet küldöttség élén vesz részt Nem felel meg a valóság­nak az a jordániai állítás, hogy felszámolták az ellen­állási mozgalmat. Az ellen­állás túléli a mészárlást és végül győzni fog — jelentet­te ki szombati sajtóértekez­letén Szalah Khalaf, a Pa­lesztinái felszabadítási szer­vezet Kairóban tartózkodó küldöttségének vezetője. Kö­zölte, hogy az általa veze­tett küldöttségen kívül to­vábbi hét küldöttség terjesz­ti elő a PFSZ követeléseit az arab fővárosokban. Ezek lényege: zárják ki Jordáni­át az Arab Ligából és von­janak meg tőle minden ka­tonai és gazdasági támoga­tást, ismerjék el a Paleszti­na! Felszabadítási Szerveze­tet a palesztínai nép egyet­len hivatott képviselőjének, állítsák helyre az ellenállás a július 23-i forradalom év­fordulós ünnepségein. A ké­sőbbi zárt ülésen Mahmud Riad külügyminiszter, vala­mint Szadek hadügyminisz­ter számolt be a kongresz- szumak a közel-keleti hely­zet politikai és katonai vo­natkozásairól. jogait Jordániában és bizto­sítsák a felszabadító harc feltételeit. Szalah Khalaf elismerés­sel szólt Kadhafi líbiai el­nök kezdeményezéséről, az arab csúcstalálkozó mielőbbi összehívásáról. A tragikus jordániai ese­ményekről szólva Szalah Khalaf rámutatott, Husszein a palesztínai nép felszámo­lására törekedett. Husszein király külónbékét akar köt­ni Izraellel, s Izrael az el­lenállás felszámolását szabta feltételül. A jordániai mo­narchia akadályozza a pa­lesztínai nép felszabadító harcát, de a palesztínai nép maga mögött érzi az arab népek támogatását —, hang­súlyozta a PFSZ küldöttsé­gének vezetője. A szovjet haditengerészet napfa Legújabb szudáni jelentés Az ellenállás túlél! A „két Kína” elmélet r Dean Rusk volt amerikai külügyminiszter a Georgiái Állami Egyetem professzora, pénteken egy konzultáció Borán azt mondotta a hall­gatóságának, hogy Kína még az idén, vagy jövőre tagja lesz a világszervezet­nek. Kína ENSZ-mandátu- mának helyreállítása „a sza­vazási helyzet megváltozá­sának” eredménye lesz, füg­getlenül az Egyesült Álla­mok magatartásától Bebo­csátása az ENSZ-be — fej­tegette Rusk — „valószínű­leg azt jelenti majd, hogy a Tajvanon székelő Kínai Köztársaság nem lesz jelen a világszervezetben, és akkor kell majd eldöntenünk, ho­gyan alakítsuk kétoldali kap­csolatunkat Pekinggel”. Rusk a „két Kína” elmé­letet támogatta, de megjó­solta, hogy huzamosabb ideig ez már nem maradhat fenn. tekintve az ENSZ-ben kialakult helyzetre. Nixon elnök tervezett pe­kingi látogatásáról szólva RuSk kijelentette: ez igen ígéretes fejlemény lehet, de magában foglalja a kocká­zat és a veszély elemét is Még sók idő kell, amíg je­lentősen megjavíthatjuk a két ország viszonyát — mondotta. Közben Pefcingben a hi­vatalos véleményt tükröző Uj-Kína hírügynökség foly­tatta azokat a kritikai anya­goknak a közlését, amelyek céltáblája a — Nixon uta­zás bejelentése ellenére — az Egyesült Államok. Ezút­tal az USA latin-amerikai kizsákmányoló gazdaságpoli­tikáját bírálták Pekingben. Hontkogban a Hszingtao Jat- pao napilap ezzel párhuza­mosan arról a visszhagról ír, amit Kínában keltett a Nixon-féle látogatás híre. A lap megállapítja: ez a hír megrázta a kínai népet, de sem a sajtó, sem a rádió nem közölt részleteket az Útitervről és jóllehet máskor Hagy fórumok előtt megma­gyarázzák egy-egy fonto­sabb külpolitikai akció hát­terét, ez alkalommal nem végeztek ilyen nyilvános ■Pl. július 25„ vasárnap elemzést. Csou En-laj miniszterel­nök — mint ismeretes leg­utóbb amerikai egyetemis­ták egy csoportjának világí­totta meg_ a kínai álláspon­tot, kijelentéseit azonban a kínai sajtó nem közölte. A UPI jelentése szerint a cso­port, amelynek tagjait Ázsia iránt érdeklődő diákokból és fiatal előadókból toborozták, szombaton befejezte egyhó­napos kínai látogatását és visszaérkezett Hongkongba. Most, hogy a világközvé­lemény már mint a közel­jövőben bekövetkező ese­ménnyel számol az Egye­sült Államok elnökének pe­kingi látogatásával külö­nösen érdekes visszatekin­teni e látogatás előkészíté­sének néhány, lassan fele­désbe merült fázisára. Itt először meg kell említeni Edgar Snow amerikai új­ságíró személyét is: Snow az az ember, akinek világ­szerte nagy feltűnést kel­tett írásaiban először buk­kant fel ennek a látogatás­nak lehetősége. (Snow idős, jelenleg Svájcban élő hír­lapíró, aki miután Missouri állam egyik egyetemén új­ságírást tanult, egészen fia­talon Kínába utazott és ott hét éven át tudósítóként dol­gozott. Kitűnően megtanult kínaiul, több nyelvjárást beszél és ő volt az első nyu­gati újságíró, aki 1936-ban. áttörve a csangkajsekista csapatok zárógyűrűjél elju­tott a kínai Vörös Hadsereg főhadiszállására. Abban az időben a Mao-vezette kato­nai csoport Észak-Sen hszi barlangjaiban élt Snow itt hosszas beszélgetéseket foly­tatott az akkor még szinte ismeretlen Mao Ce-tunggal egyik könyvében meg is_ ír­ta Mao életrajzát. Ebből az időből származik azóta js fenntartott és egyedülálló jó kapcsolata a mai kínai ^ve­zetők legtöbbjével). Snow egyébként a kínai—japán háború 1937—1941-es idő­szakában is Kínából tudósí­totta lapjait. Az elmúlt év­ben többször is újra járt Kínában és módjában volt Mao-val Cs Csou En-lajjal a ma leglényegesebb kérdé­sekről, közöttük a kínai— amerikai viszonyokról be­szélgetni • —— Libéria űj elnöke Mint már jelentettük, pén­teken este Londonban el­hunyt William Tubman li­bériái államelnök William Tolbert — aki eddig az al­elnöki tisztséget töltötte be — az elhunyt Tubman utó­daként már le is tette a hi­vatali esküt. Tubman 1943 óta töltötte be libériái elnöki tisztét. Holttestét vasárnap szállít­ják Londonból Monroviába. Július 25-én ünneplik a Szovjetunióban a haditengerészet napját. Képünkön: rakéta­kilövés a tengerről. (Foto: K. Kulicsenko — APN — KS) Á Nixon — Mao kézszorífás előtt (4.) „akár mint turista, akár mint elnök...” Edgar Snow társalog Kínában A legnagyobb feltűnést az 1970. decemberi beszél­getés keltette (öt teljes órán át tartott), amelyet Edgar Snow Mao Ce-tunggal foly­tatott. Az elnök felkérte az amerikai újságírót, ne sza­bályos interjút készítsen, csak cikkben számoljon be társalgásukról. Ebben a be­szélgetésben Mao kijelentet­te: „A kínaiak és az ame­rikaiak között... a kölcsö­nös tiszteletnek és egyen­lőségnek kell fennállnia”. Majd elmondta: »a kínai külügyminisztérium annak lehetőségét mérlegeli, hogy megengedje baloldali, a centrumhoz és a jobbol­dalhoz tartozó amerikaiak­nak, mint például Nixan- nak, aki a kapitalista mo­nopóliumokat képviseli, hogy Kínába jöjjenek. Nixont szívesen fogadnám, mert most a Kína és az Egyesült Államok között fennálló problémák nem oldhatók meg nélküle. Jó lenne, ha eljönne Kínába, akár mint turista, aikár mint elnök” — Idézi Snow Mao Ce-tun- göt, hozzátéve: maga Mao is szívesen beszélgetne az USA elnökével. Látható tehát", hogy mi­lyen messzire került a kínai álláspont a már idézett Csen Ji-féle megiegyzéstől. amely a csúcstalálkozó lehetőségét csak amerikai kezdeménye­zés alapján látja lehetsé­gesnek. Mao Snownai tett tójelmtése ugyanis semmi másnak nem minősíthető, mint konkrét kezdeménye­zésnek, más szóval tényleges meghívásnak. Edgar Snow egy másik beszélgetése — a partner Csou En-laj miniszterelnök volt — hasonló szabályos meghívást tartalmaz. „Csou miniszterelnök baráti ér­zelmeinek adott kifejezést az amerikai nép iráni Kész­nek mutatkozott konkrét esetekben és konkrét mó­don fontolóra venni Kína barátainak kívánságál hogy odalátogassanak”. Nem le­het félreértem, hogy kiknek a kínai látogatására célzott — s a Snow-interjú megje­lenése után a világsajtó már terjedelmes névsort közölt amerikai szenátorok és üz­letemberek nevével akik alig várják, hogy útleveleik­be beüssék a kínai vízu­mot. .. Az idei esztendő egyik legtöbbet tárgyalt, a sport­rovatból a lapok élére ke­rült „sporteseménye” a kí­nai—amerikai asztalitenisze­zők kínai földön rendezett mérkőzéssorozata volt. S ha Csou En-laj éppen ping­pongozok előtt tartotta szük­ségesnek „a kínai és az amerikai nép közötti barát­ság” perspektíváit fejteget­ni, akkor ennek a ténynek csak az lehet a magyaráza­ta, hogy Peking „a népi diplomáciáról” áttérőben van a klasszikus diplomáciára!; s miat azt a Kissmger-lá­to gatás körülményei bizo­nyítják ebből is a titkos dip­lomáciai tárgyalásokat ré­szesíti előnyben. Ha ma elsősorban — és természetesen a néhány hó­napon belül várható legma­gasabb szintű kínai—ameri­kai találkozó is a világpoli­tikai érdeklődés fő tárgya, ez sem választható el a szovjet—kínai viszony kér­désétói. Fájdalmas tény, de tény, hogy a kínai vezetők, a sajtó, a rádió nem változ­tattak a szovjet politikái a szovjet élet szinte minden területét támadó magatar­tásukon, és tény az is, hogy az immár sok-sok hónapja folyó szovjet—kínai határtár- gyalásokon nincs észreve­hető előrehaladás. Amikor a Szovjetunió a maga részér ről mindent megtesz a Kí­nai Népköztársaság nemzet­közi súlyának növelésére — elég csak arra a szovjet ja­vaslatra gondolni, amely ott említi Kínát az öt atom­nagyhatalom mielőbb össze­hívandó, az atomleszerelést előkészítendő hivatott érte­kezletek résztvevői között, vagy arra az immár több mint kétévtizedes állhata­tos küzdelemre, amellyel a Szovjetunió Peking elvitat- hatatlanul jogos helyéért küzd az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben — a Kínai Népköztársaság hivatalos áliami politikájá­nak, és nem utolsósorban a kínai pártnál a legtöbb megnyilvánulása szovjetelle­nes és valamiféle elképzelt „kínaellenes összeesküvéssel” vádolja a szovjet politikái s vele együtt a többi szo­cialista ország politikáját is. A várható Nixan-látoga- tást egyszerűen Lehetetlen ezeknek az összefüggéseknek mellőzésével, figyelmen kí­vül hagyásával végiggon­dolni. Az a szocialista poli­tika, az az elvhű marxista— leninista állásponl amely a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egy-1 más mellett élése mellett száll síkra, elválaszthatat­lan a szocialista országok proletárintemacionalista egy­ségének állandó erősítésé­től — s éppen ez az, ami Pekingben, legalábbis jelen­leg, elutasításra talál. Természetesein lehetséges, hogy Nixon pekingi útja segíthet a kínai—amerikai viszony javításában. Bár vannak problémák, például a minden elképzelhető szá­lon Washingtontól függő tajvani rendszer sorsának kérdése, amelynél mindkét félnek eddig elképzelhetet­len mélységű komprom isz- szumokat kell tennie, ha egyáltalán eredményt akar­nak elérni. Nixonnak az 1972-es választások céljából, az amerikai üzleti életnek a több száz milliós kínai piac megnyerése céljából látszik roppant hasznosnak a pe­kingi repülőút. A kérdés csak az. hogy Mao Ce-tung mit remél a republikánus elnökn k és a nagytőkének adandó kompromisszumok ellenében... Cár dós Miklót (Vége*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents