Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
.1 Építészeink iHosxk fában Építészeti Világkiállítást rendeznek szeptemberben e szovjet fővárosban, ahol a legkorszerűbb építőipari gépeket építési technológiákat mutatják be. A világkiállításra építészeti szakemberek 30 tagú csoportja utazik egyhetes tanulmányútra Heves megyéből. A szakemberek küldöttségét Vermes Ferenc, az Építők Szakszervezetének megyei tikára vezeti majd. Hé, barátom, itt van Sabata Olasz film A férfiak úgy hullnak ebben a kalandos filmben, mint a legyek. A bankrabló banda lepuffant néhány dorék katonát, aztán jön Sabata és a páncélszekrény - nyel meglépni akaró hét tolvajt lövi halomra. Ez a kezdet, hogy a film végén, a nagy-nagy igazságosztás Állatóvoda (Kedd, 17,50): r ügy gondoljuk, elsősorban a vidéki gyerekek számára lesz élmény az Állatkertből közvetített műscrr, minthogy minden bizonnyal kevésszer fordulnak meg Budapesten, s ha igen. más szórakozási lehetőségek is adódnak a fővárosban. Továbbá ennyi néhány hetes vagy hónapos kis állat játékossága egyszerre és egymással mindenképp megérdemli a figyelmet, s ez a félóra remélhetőleg a , szülőknek is nyugodt lesz. . műsora, amelyben nem muzsikusokat, hanem más területen működő zeneértő, zeneszerető művészeket látogatnak meg a televíziósok, hogy megkérdezzék tőlük, milyen kapcsolatuk van a zenével. Közülük egyeseket — saját szavaik szerint — a zene inspirált, mások tanultak a zenéből, ismét mások mindössze zeneszeretőknek vallják magur kát. Szabó Magdát — minthogy debreceni származású — végigkísérte a Kodály- kultusz, , mondhatni ezen nőtt fel. A műsorban sorra kerülő zenei és prózai részközben, a leszámolás idején a filozófus bandafőnök több tucatnyi emberével odavesszen. A film közepe táján, amikor már ritkábban lövöldöznek és a mesét egyre szélesebb folyamban höm- pölyögteti a rendező, van ideje a nézőnek elgondolkozni azon, hogy a nagy romantikába», a nagy kalandok idején mi minden vált lehetségessé. Igaz Texasban vagyunk a mese korában. amikor az amerikai vasútépítési láz felcsigázta a kedélyeket és a gazdago- dási étvágyat, mégis felmerül a bizonytalan kérdés: hogyan lehetséges az, hogy mindig, mindenki önvédelemből lőtt. sehol egy seriff, sehol egy olyan bíró, aki ítéletet hozna, nincs vizsgálat, nincs a társadalmi és állami biztonságnak az a minimális mércéje, amely érvényes lenne. Talán csak a nők vannak itt biztonságban, mert ebben a filmben sem görbül meg egyetlen lánynak, asz- szonynak a hajaszála sem. Tudjuk, a kalandfilmék éppen azzal akarnak hatni, hogy méreteikkel, helyzeteikkel, hőseik elképesztő adottságánál. kápráztatják el a nézőt. Olyannyira, hogy még a gondolkodás lehetőségét is tiltanák, hiszen a képsorok pontosan és maga- S biztosan követik egymást. Jelmet a Salto mortale című filmből. NÉMET LÁSZLÓ: CSERESNYÉS (Kedd, 20.00): _________ A kétrészes színmű közvetítése a kecskeméti Ha ki - na József Színház előadásában, felvételről. Az elmúlt év őszén vitte színpadra a kecskeméti társulat a színművet, amit utoljára 1942- ben játszottak a Nemzeti Színházban. Kemény és keserű mű a Cseresnyés. Főhőse: Cseresnyés Mihály, aki fiatalon lett képviselő, visszavonul a magánéletbe és Kecskemét környéki húsz holdján próbál példaadó mintugazdaságot létesíteni. S amikor belebukik, újra kezd... a mintafarm voltaképpen egy ember álma a valóságról... MAIGRET FELÜGYELŐ (Szombat, 20,05): letek: Kodály Villója. Wagner Bolygó hollandijának egy részlete és Carl Orff Carmina Buranája. A. Gy. Frank Kramer, a rendező a kaland képtelenségeit bölcselkedéssel tetézi meg és ezért válik mindaz érdekessé, amit a meseszövő a ifimen elkövetni diktál. A játszma végén Sem árulja el, honnan jött és ki is ez a Sabata, sőt főhősével kér- dezteti meg a néző felé fordulva, vajon a nézők kitalálják-e, de a rendező ezt a hőst azért készítette el papíron és filmszalagon, hogy a western izgalmai közben is elgondolkoztasson. Sabata a társadalmon kívülről jön, előttünk köt szövetséget Hasonszőrű elemekkel, Car- rinchával, az akrobata Sikátort Macskával és a történet során lesz legyőzője annak a gazdag Stengelnek aki barokk palotájában fényűzően él, Nietzschét olvas és arról a meggyőződé séről szaval, hogy a felsőbbrendű embernek mindig akad aduja a legyőzendővel szemben. De nemcsak Sten gél, ez a kőszemű és kőszívű basa van a világon, ha nem megtalálható a puffadt és hájfejű bíró is, pislogó alázatával, az árnyékba ve- vesző seriff is, no meg aztán ez a Banjo, aki legalább annyira ismeri és szereti a szabad élet veszélyét és romantikáját, mint Sabata, de valahol mindig elvéti a lépést, mert értelmetlenül önző és ostobán gőgös. Még akkor is, ha közben mosolyog. Amikor a film végén a szétlőtt pénzcsomó után fut a széllel bélelt Banjo, értjük meg igazán, hogy a rendező a képtelen történet képsorait tanmeseként tárta elénk. Talán azért, hogy a pénz utáni hajszának szélmalomharcának értelmetlenségét felfedje előttünk és ezzel egy kicsinyég javítson a modern ember pénzimádó balgaságán. Kramer úgy adja tudtunkra filozófiáját, egy western szabvány keretei között, a meghökketités olyan sorozatával, hogy a végén el kell hinnünk: komoly szándék teremtette meg ezt a filmet s benne azt a néhány ragyogó képsort, amelyet iskolapéldának is fel lehet fogni a képi fogalmazás című filmtan tárgyhók Kitűnő jellemszínészek, Lee Van Cleef, William Berger, Pedro Sanchez és Nick J orden vonulnak fel ebben a filmben, amelyet Sandro Mancori operatőri munkája tesz még szóra- koztatóbbá. (farkas) Tempó Reggel he: óra. A] medencében csillog a víz. A Mhulómedence szélén négyévesnek látszó fiúcska. — Pistike, gyere szépen, köszön) és mutatkozz be az úszómester bácsinak. Pistike engedelmeskedik, az úszómester szól néhány kedves szót. — Bátor gyerek vagy? Pistike gyesztenyeburna szende barátságosán villan. — Én igen. Én meg merem fogni a szarvasbogarat Közben főnnek, sőt ahogy telik az idő, szinte özönlenek az emberek. A hangosbemondó is megkezdi munkáját. — A medencében labdázni tilos) Kérjük vendégeinket, hogy értéktárgyaikat. .. Pistike a kötél végén már a vízben lubickol. Az úszómester kedvesen, de határozottan szabja ki utasításait. A papa a medence széléről figyel. — Pistike! Nem érted? Az úszómester bácsi... Az úszómester rosszalló pillantást vet az izgatott papára. A gyerek, mint egy kis béka lubickol, közben nyel egyet-egyet és nagyokat pislog. — Ne dugd a fejed a vízbe, Pistike! Emelkedj ki! Miközben a papa külön tanácsokat ad. az úszómester diktálja a feladatot. Pistike birkózik a vízzel, az izgalommal. Lassan megtelik a strand. Magyar, cseh, német szó vegyesen hallatszik. — Micsoda víz! — ámül egy idegen, — Azt mondják, gyógyhatású. — Már a török szultán is ebben fürdőit. Ott bent van egy medence. A forrás. Olyan tiszta a víz, hogy egy tízfillérest ki lehet szedni az aljáról... Többen álldogálnak a tanulómedence körül. Mosolyogva lesik a munkát. Pistike már a karcsapásokat gyakorolja. A papa, mint a hajszolt vad jár föl-alá. — Nem úgy! Pistike, nem érted? Hajtsd magad alá a vizet! Az úszómester hátraszól. — Kérem szépen. Ne tessék elvenni a kenyeremet! A papa, aki életében sem látott, felém fordul. — Észbontó ez a kölyök. Sose fog tisztességesen úszni. És, kérem, hiába beszél neki az ember, hogy emelkedjen ki a vízből. Ö a fejét a vízbe dugja. — Azt hiszem, rá kellene bízni az úszómesterre. — Úszómester! Bezzeg a mi időnkben nem kellett úszómester. Engem belelökött az apám a Bodrogba és csak akkor fogta meg a gatyámat, amikor már kiittam a fél folyót... — Igen, de Pistikét úszómester tanítja... — Persze! Hogy nagyobb legyen a flanc. Tudja, a feleségem fajtája, ö ilyen gyámoltalan. Lassan harminc éves, de még nem tud úszni. Ügy látszik, tőle örökölte ezt a víziszonyt. I Befejeződik az első óra. Az úszómester ügyesen kihalássza Pistikét a vízből. Leoldja róla az övét és barátságosan megsimogatja a fejét. — Jól van, fiacskám. Fog ez menni szépen. A gyerek szája fülig ér. — Hallod, apu! Megdicsér az úszómester bácsi. A papa kézen kapja Pistikét, de még feltétlenül hallania kell az úszómester utolsó mai intelmét. — Pistike! Szépen kérlek. Ha lehet, holnap hagyd otthon az apukádat... Szalay István Magyarul beszélő francia tv-filmsorozat. Ezúttal a Kristalygömb a címe a George Simenon regényéből készült filmnek, s a főszereplő természetesen ismét csak a. híres Simenon-alak: Margret felügyelő (magyar hangja Básti Lajos). A történet főszereplője a varázslók, mágusok, váteszek csodaeszköze, a kristálygömb, amelyben arról értesítik, hogy gyilkosságot terveznek egy ismert jósnő ellen. Amire azonban a helyszínre érnek, a női már holtan találják. .. VASÁRNAPI VENDÉGSÉGBEN SZABÓ MAGDÁNÁL (Vasárnap, 21,35): A Vasárnapi • vendégségben a zenei rovat sorozatm julius 2A*. saomim. Jerry Pane lefékezett gépkocsijával a járda mellett, s az órájára nézett. Fél tizenkettő múlt öt perccel. Tíz perc alatt kényelmesen odaér a bankba. Ha jól emlékszik, ez lesz a tizenkettedik bankrablása. S az egészet alig egy év alatt vitte véghez, négy államban, s eddig megúszta szárazon. A banképületben légszabályzó berendezés volt, kellemes hűvös fogadta. Jókedvre kerekedett, miközben a liftben a harmadik emeletre tartott. Itt voltak a intézmény irodái. A bejárati ajtón tábla hirdette, hogy a. cég dél és egy óra között nem fogad feleket. Mielőtt belépett volna, még egy pillantást vetett az órára: tíz perc múlva dél. Jobb kezét gondosan zsebkendőjébe csavarta, úgy nyitott be. A terem tágas volt és elegáns. Pane az egyik íróasztalhoz lépett, amelynél szemüveges, idősebb asszony ült. Nem messze tőle egy molett szőke lány valamiféle iratokat rendezgetett, s ügyet sem vetett rá. — Szeretném megérdeklődni, milyen feltételekkel kaphatnék kölcsönt — fordult Pane a szemüveges asz- szonyhoz. — Töltse ki ezt a kérdőívet — mondta az, s egy űrlapot és egy töltőtollat nyújtott oda neki. Pane természetesen hamis adatokat írt be. — Tom Stevens —■ olvasta az asszony, s a háttérben levő ajtóra mutatott. — Az igazgató úr meg fog adni minden szükséges felvilágosítást. — Stevens úr — kezdte az igazgató. — Ön tehát afelől érdeklődik, milyen feltétetekkel. kaaíias kölctoni, - . Pane előhúzta revolverét, és az igazgatóra fogta. — Mit jelentsen ez? — kérdezte az döbbenten. — Kérem, üljön vissza — mondta Pane hidegvérűen. — Okosnak látszik, s azért valószínűleg életben fog maradni, úgy vélem, nem fog G. R. Spencer: visszatért helyére, s tanácstalanul álldogált. — Asszonyom, ez az a töltőtoll, amellyel kitöltöttem az űrlapot? — kérdezte Pane a szemüveges asszonyt. Az rábólintott, mire Pane a zsebébe süllyesztette az űrlappal együtt. Udvariasság buta módon arra kényszeríteni, hogy lelőjem. Eddig csupán két tisztviselőnőt láttam, Tartózkodik még valaki a bankban? — Nincs senki — rázta meg a fejét az igazgató. — Az ön kötelessége szavatolni, hogy nyugodtan maradnak. Nem akarok senkii sem megölni, de minden segélykiáltást, sikoltást ellenséges gesztusnak könyvelek el, s lövök. Most, kérem, menjünk a fogadóterembe, értesítse alkalmazottjait látogatásom valódi céljáról. Az igazgató szó nélkül követte utasításait, nem volt rá szükség, hogy Pane revolverrel nógassa. A teremben az igazgató megállt, megköszörülte a torkát, s megszólalt: — Kérem, ne ijedjenek ■meg, és ne cselekedjenek semmi jóvátehetetlent. Stevens úr ki abar bennünket rabolni, s önöknek mindent meg kell tenniük, amit kér. Revolverével ugyanis sakkban tart. Amikor Pane elrendelte, hogy zárja kulcsra a bejárati ajtót, az igazgató szó nélkül engedelmeskedett, Aztán — Nem akarom itthagyni az ujjlenyomataimat — mondta és intett: — mindannyian menjenek az igazgató irodájába! A kicsiny szobában csak egy íróasztal, egy szekrény és fali páncélszekrény volt. — A hölgyek forduljanak a fal felé, ön pedig, igazgató úr, nyissa ki a páncél- szekrényt, Amikor megtörtént, Pane egy táskát dobott oda az igazgatónak. — Ide rakja a pénzt. Az igazgató lehajtott fejjel engedelmeskedett. — A hölgyek visszafordulhatnak felém. Kénytelen teszek betömni a szájukat, tudom, hogy ez kellemetlen, de nincs más választásom — magyarázta a bankrabló, s néhány rongyot húzott elő a zsebéből. — A fiatalember — mondta neki az idősebb tisztviselőnő — azt hiszi, ezzel a nevetséges szemüveggel álcázni tudta magát? Mondhatom azonban, én meg fogom ismerni, ha újra látom. Remek memóriám van. — Dicséretre méltó dolog — mondta Pane udvariasan —, nem hiszem azonban, hogy valaha is találkozni fogunk. Átvette az igazgatótól a táskát, neki is rongyot tömött a szájába, összekötözte mindhármukat, s elköszönt. Mielőtt útnak indult volna, ismét kezére csavarta a zsebkendőjét, hogy ne hagyjon ujjlenyomatokat. Amikor kiért a folyosóra, ismét az órájára nézett. Még negyed egy sem volt. Gyors és tiszta munka! Néhány perccel később mar gépkocsijában ült, leengedte az ablakot, és fütyö- részve útnak indult. Néhány száz métert tett meg, amikor meglátta, hogy egy világtalan bácsi akar átmenni az úttesten. Kopott ruhában volt, kis, fekete szemüveg az orrán .kezében fehér bot. Egyik lába az' úttesten, s feszülten fülelt. Pane megállt, s kidugta fejét az ablakon: — Menjen csak nyugodtan, szabad az út — kiáltott oda. Másnap este Pane kényelmes karosszékében üldögélve, az újságot olvasta. Egy férfi fényes nappal kirabolta a bankot, s az igazgató szavai szerint 7300 dollárt vitt magával. Az összekötözött áldozatok, írták a lapok, jó néhány percig rugdosták a padlót, mire a második emeletről egy tisztviselő fel nem ment, hogy megnézze, mi a baj. A folyosóra nyíló ajtót a házmester nyitotta ki. Az áldozatok aránylag részletes képet adtak a rablóról: közepes termetű, fekete hajú férfi, barna ruhában, barna kalapban, naav sötét napszemüvegben. Semmi feltűnő nem volt rajta. — A leírás pontos, de legalább ezer emberre ráillik — moríondírozott Pane. .. Nem sokkal később megszólalt a csengő. Amikor ajtót nyitott, Pane három ismeretlennel találta szemben magát. Az egyik fényképezőgépet tartott a kezében. — ön Jerome Pane? — kérdezte a legmagasabb. — Igen — válaszolta Pane, akinek egy cseppet sem tetszett a fényképezőgép. — Clampson vagyok a Héráidtól — njpndta a hosszú — ez pedig Clock barátom, közlekedési rendőr. Öné az AI 6054 rendszámtáblája Chevrolet? — Igen. — Pane zavarba jött. — Nem értem... — Tegnap valaki szemtanú volt, hogy ön megállt és átengedett egy vakot az úttesten. Valószínűleg tudja, hogy a Herald mozgalmat indított a gépkocsivezetők nevelésére. Mihelyt meghallottam, milyen udvarias volt, eljöttem, hogy interjút készítsek, s Michaelt is magammal hoztam, hogy készítsen néhány felvételt. — Nem akarom, hogy lefényképezzenek, s nem adok interjút — mondta Pane mérgesen. — Várjon csak — avatkozott közbe a közlekedési rendőr. — Én voltam a szemtanú, én értesítettem a lapot. Amikor láttam, hogy átengedi a vakot, felírtam a rendszámtábláját. Ha jól emlékszem, barna öltönyt és barna kalapot viselt és sötét napszemüveget. Hangja hirtelen élesen (elcsattant: — Magyarázza meg, miéit nem szeretné, ha fényként megjelenne a lapokítml
