Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

Ver (?<*> WV és vilégbtac 8 Vörös Csillag Traktorgyárban előtérben a rakodógépgyártás A VÖRÖS CSILLAG TRAKTORGYÁR is elkészí­tette negyedik ötéves tervét, amelynek egyik alappillére, a célkitűzések teljesítésének egyik forrása a hatékonyság, közelebbről a versenyképes­ség javítása, fokozása. Az egy­re .növekvő feladatok arra ösz­tönzik a vállalatokat, hogy olyan termékszerkezetet ala­kítsanak ki, olyan gyártmá­nyok fejlesztését építsék ter­veikbe, amelyek a belföldi és a nemzetközi értékítélet alapján is egyaránt verseny- képesek tegyenek. Ezt a célt tűzte ki a Vö­rös Csillag Traktorgyár is, és ebben a programban tevé­kenykedik a vállalat egri gyáregységérnek kollektívája is. Amá a helyes gyártmány- összetétel kialakítását illeti: a fejlesztés már korábban megindult vállalatunknál, amelyhez újabb lendületet adott a Gazdasági Bizottság 1970. februári határozata A döntésben egyértelműen meghatározásra került a vál­lalat jövűbend prolii ja, fel­adatköre. AZ EMLÍTETT FEJLESZ­TÉSI, VÁLTOZÁSI FOLYA­MATBA TARTOZIK, hogy az idén befejezi vállalatunk az UE—28, illetve UE—50 traktor belföldi felhasználás­ra történő gyártását, mivel árban, e két típus nem ver­senyképes a piacokon. Csak egy adat a bizonyításéra: 1970-ben 400 ÜE—28 és 575 UE—50-es traktor gyártásé­ra a vállalat 54 műlló forin­tot fizetett rá, holott megfe­lelő termékek mellett eny- myivel több- lelhetett volna a nyereség. TRAKTORAIK KÖZT ti a D—4—K/B nagy- teljesítmé­nyű, négy kerék-meghajtású traktort gyártjuk továbbra is, de a vállalat gyárbmányszer- kezete az útépítő és a rako­dó gépek irányába tolódik át. Teszi ezt vállalatunk többek között azért is, mert kellő gyártási tapasztalatokkal ren­delkezik, a rakodógépek gyártása eddig is gazdaságos volt, és az említett gépekből egyre nagyobb a népgazda­ság igénye is. Talán job­ban érthető a gyártmány- struktúra átalakítása, ha a sokak által ismeretes 3,5 köbméteres (D-dömper) ed­digi és tervezett fejlesztését mutatom be. Teszem ezt azért is szívesen, mert az eg­ri gyáregység 1972-től szin­te kizárólag ebben kap ér­dekeltséget. Az említett döm­Az AFOR az olajkályha- tulajdonosokért Az országban körülbelül egymillió oiajkályha-tulajdo- nos van és ebben az évben várhatóan az eddiginél 23— 30 százalékkal több háztar­tás tüzelőolaj-ellátásáról kell gondoskodnia az ÁFOR-nak. A tárolóterek, valamint a közúti és vasúti szállítási kapacitás egyenletesebb, jobb kihasználása, a lakos­ság zavartalanabb ellátása érdekében az ÁFOR ked­vezményes tüzelőolaj-vásár­lási akciót indított. Augusz­tus 31-ig a tüzelőolajat lite­renként 10 filléres árenged­ménnyel, vagyis 1,40 forin­tért árusítják, a gázolaj ton­nánként 100 forinttal keve­sebbe kerül, míg a könnyű kénmentes tüzelőolaj kilo­grammonként 12 fillérrel ol­csóbb. Az árengedmény nemcsak a lakosságnak, az úgynevezett kisfogyasztónak, hanem a közületeknék, sőt a viszonteladónak is szól és a házhoz szállított tüzelőanya­gokra is vonatkozik. Az AFOR a na'.■••• fogyasztóknak orré a id v -ikra hajlandó Jharfeskcdritvi: hiteit is uyvíj fen a be . őrzésekbe/.. pert a Vörös Csillag Trak­torgyár 'közéi húsz éve gyártja, üzembiztos, kedvelt gép. Ebből fejlesztette ki a vállalat, egy vezetőfülkével el­látott változatát, a „DF- dömpert”, az önrákodó döm­pert, és a hidraulikus forgó­rakodó gépeket. Ezeket a gé­peket az jellemzi, hogy az alépítményük teljesein azo­nos, csak a felépítményük változik. Terveink között sze­repel továbbá a FRAK—B2 hidraulikus rakodóberende­zés, a FRAK—B2 fatelepi ■ra-*' kodóvá és az alapgépekre úgynevezett kommunális gé­pek (locsoló, takarító) kifej­lesztése. A gépelt iránt egyre nagyobb a belföldi és a kül­földi érdeklődés. A FRAK—B1 GÉPEINKÉI’ KÜLÖNÖSEIN az építőipai', a mezőgazdaság használja szí­vesen. Az egyik erdőgazdaság­ban végzett számítás alapján például a farákodás terme­lékenységét 12-szeresére emelte az említett gép, ugyanakkor a költségeket fe­lére csökkentette. A FRAK— B2 gépünk az NDK-ban is sikert aratott. A Damgartem- ben végzett teszt-vizsgálaton nagy elismerést váltott ki a szakemberek körében, es az NSZK-beli „Podytrac”-gépek helyett a vállalatunk gépeit vásároltak meg. Oldalakon lehetne foglal­kozni a vállalat fejlesztési el­képzeléseivel, hiszen csak az úgynevezett „ízelt” giépcsa- ládból 13—14 típusváltozatot tervezünk egy alaptípusra felépítve. Ennék első gépegy­ségét a BNV-u. már bemu­tattuk. A bemutatkozás sike­res volt. MINT AZ ELMONDOT­TAKBÓL IS KIDERÜL: a versenyképesség fokozásának egyik alapja, a megfelelő gyártm ányössze tétel, tehát már biztosított. Húszéves gyáregységünkben az elmúlt öt évben köziéi 200 millió fo­rintos beruházás valósult meg, amely jelentősein javí­totta a gyártás kultúráját, gépparkunk színvonalát, ter­mékeink minőségét. 1970-ben 31 százalékkal növeltük a gyáregység termelési volu­menét, és a negyedik ötéves tervben is 20—30 százalékos évi ütemet kell elérnünk. S mivel gyártmányaink darab- száma eléggé alacsony (pél­dául sebességváltóból évi 2— 3 ezer darab várható), így az intenzív fejlesztés korláto­zott. Ezért is szükségünk van a szakmunkásgárdánk továb­bi erősítésére, a munkafelté­telek, a munkahelyi légkör, a munkafegyelem javítására. Mert ezekben is versenyké­pesek akarunk lenni. A ne­gyedik ötéves tervben aszo­ciális, a kulturális létesítmé­nyek korszerűsítésére, bőví­tésére 8,5 millió forintot for­dítunk, segíti vállalatunk dolgozóinak lakásépítését, munkásszállót építünk, kor­szerűsítjük az ebédlőt és to­vábbra is magas színvona­lon biztosítjuk gyárunkban a szakmunkástanulók képzését. Jelenleg is 300 tanulónk van. FOKOZOTT GONDOT, FI­GYELMET FORDÍTUNK TEHAT a gyártás, a fejlesz­tés méRett dolgozóink anya­gi, erkölcsi megbecsülésére, szociális, életkörülményeik javítására, a szakmunkás - utánpótlás tervszerű biztosí­tására. Reméljük, és min- • dent elkövetünk érte, hogy terveinket, célkitűzéseinket maradéktalanul megvalósít­suk, és nemcsák a piacokon (ahová a nagyvállalaton ke­resztül jutnak el terméke­ink), hanem, fegyelmezett munkával megyénkben, Egerben is versenyképesek leszünk. Demeter Pál, a Vörös Csillag Traktorgyár egri gyáregységének főmérnöke Építőtábori pillanatképek - 1971 Egri lányok Balatonaiigán Az erős hajnali szél fe­hérre fodrozza a hatalmas tó vizét. A kövérre duzzadt hullámok nagyot loccsanva csapódnak a part betonsze­gélyéhez. Lassáncskán le­higgad az éjszakai vihar. Pontosan öt óra van. A tábor valamennyi — egyen­ként is nagy teljesítményű — hangszórója egyszerre zú­dítja magából a korai pa­rancsot: — Lánvmk, ébresztő! Kel­jetek fel! Az ügyeletes kemény Nem csak szed ni, enni is jó. Paumann Mária brigád vezető és' Híves Margit kóstolót tartanak az átadás előli. tozn — És mi a legkönnyebb? — Munkaidő után felöl­tözni és elmenni xirándúlni Fürdés előtt jut idő a levélírásra is. Képünkön Földi Mária számol be szüleinek a tábori élményeiről. hangja még megismétli vagy háromszor a felszólítást, az­tán ugyancsak, jókora hang­erővel felhangzik frissítő­ként a közkedvelt Illés-szám a Kégli-dal. Pessgő ritmusa egymás után csalogatja ki a formás kis kőházakból az álmos tekintetű, pizsamás, fürdőköpenyes, vagy a már munkaruhába öltözött tábor­lakókat. — Ez a korai felkelés a legnehezebb az egész tábo­rozásban — mondják a lá­nyok. I llj! »'■I*" EGYÜTT — NéjSüttk az él-múlt mégy évben 2s szá­mos tanújelét adta politikai érettségének, hazaszeretetének és eredményesen végzi szo­cialista építőmunkáját; — lakosságunk túlnyomó többsége egyet­ért a párt politikájával és tehetségéhez mér­ten fáradozik annak megvalósulásáért; — tovább fokozódott megyénk dolgozói­nak politikai érettsége és tisztánlátása, en­nek hatásaképpen a megértés pártunk és kormányunk politikája iránt. A fenti megállapítások a X. kongresz- szuson és a megyei pártértekezleten elhang­zott beszámolókból valók. Az ország és a megye kommunistáinak legfelsőbb fóruma, a kongresszus és a megyei pártértekezlet egyértelműen így fogalmazta meg népünk, lakosságunk, megyénk dolgozóinak helyét és szerepét a IX. kongresszustól a X. kongresz- szusig eltelt időszakban. Miért tartom fontosnak most ezt a kis emlékeztetőt? Azért, mert nem egy ember- tö; hallani: nálunk csak Leg-ek vannak. Legösszekovácsoltabb szocialista brigád, legjobb dolgozó, legtehetségesebb vezető, leglelkesebb aktíva, legjobb üzem, tsz, hiva­tal, intézmény, leg-leg-leg ... stb. Szerintük ezek szerepelnek az újságokban, a tv-ben, ezek ülitek a díszünnepségek elnökségeiben, követendő példaként csak ők szerepelnek a termelési tanácskozásokon, az igazgató, a taggyűlések, a vezetőség beszámolójában. Mintha csak ezek, csak ilyenek élnének, dolgoznának, alkotnának ebben az ország­ban, mintha itt mindenki Leg lenne. He­lyes-e ez, így van-e ez? Azt hiszem, hogy az írás elején említett megállapítások választ adnak arra, hogy a párt az elért eredményeket, sikereket nem csupán a Leg-eknek, nem egy viszonylag kevesebb számú embernek tulajdonítja, ha­nem népünknek, lakosságunk többségének, megyénk dolgozóinak. Mert kétségtelen: vannak kiváló vezetők, tehetséges, átlagon felüli dolgozók, szakemberek, üzemek, hiva­talok, intézmények. Bár lenne még több. De — és ez is igaz —■, sokkal több az olyan ember, akiket ugyan nem áldott meg a sors különösebb „lég" képességgel, akik ugyan nem érnek el kiváló, kiugró eredményeket, sikereket, de becsülettel, ;fegyelmezetten tel­jesül!; kötelességüket, valósítják meg a rá­nt k bízott feladatokat. És ismétlem: ezek-vannak többen, ezek vannak többségben, ők adják a nagy átlagot. Éppen ezért minden­hol és minden szinten tudomásul kell venni őket, több szót kell ejteni róluk, becsülettel és fegyelmezetten végzett munkájukat nem­csak elfogadni és természetesnek kell venni, hanem el is kell ismerni. Erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Nem szeretném, ha valaki is félreértene. Nem arról van szó, hogy a legjobbakat — éppen azért, mert kevesebben vannak —, szorítsuk háttérbe, vagy ha így jobban hangzik, hozzuk le őket a középszintre, ol­vasszuk az átlagszintbe. Egyáltalán nem er­ről van szó. Aki többet ad, jobbat ad, ré­szesedjen maga is jobban. De essék szó azokról is és jusson az elismerésből azok­nak is, akik képességből, becsületességből, szorgalomból és fegyelemből a maximu­mot adják társadalmunknak, még akkor is, há a munkájuk nem olyan látványos, ha szokványosabb, szürkébb is. Es elismerésük­nek helye van a sajtóban, a diszelnökségek- ben, a beszámolókban és a jutalmazottak között is. A X. kongresszuson elhangzott beszámo­lóban olvasható: „Állami, gazdasági vezető­ink nagy többsége, s a milliók becsületesen, lelkesen dolgoznak.” A megyei pártértekez­let beszámolója pedig így fogalmazott: „A párt Heves megyében is rendelkezik kellő bázissal, tekintéllyel és erővel ahhoz, hogy újabb nagy feladataink megoldására sike­resen mozgósítsa megyénk egész lakosságát, a munkásokat, a termelőszövetkezeti tago­ltat, a vállalati és intézményi dolgozókat, az értelmiségieket.” Tehát csak együtt, a legjobbak, a kitűnő és kiváló tehetségeken túl a sok, a több, egyszerű, de becsülettel, fegyelmezetten dol­gozó ezrekkel és milliókkal együtt lehet és tudjuk megvalósítani céljainkat. Országunkban, megyénkben a szocializ­mus szemmel láthatóan, megfoghatóan ered­ményesen épül. A dolgozók élete, életkörül­ményei lépésről lépésre javulnak. Jusson az elismerésből mindazoknak, akik tesznek ér­te. Akár a legjobbak közé tartoznak, akár „csak” annyit tesznek érte, ami tehet­ségükből. erejükből, szorgalmukból, becsü­letükből telik. ■ a környékre, vagy táncolni, esetleg éjfélig üldögélni a vízparton — hangzik a jó­kedvű válasz. o o o A KISZ balatonaligai •• „Martos Flóra” önkéntes if-' júsági építőtáborában szigo­rúan katonás napirend sze­rint élnek, dolgoznak az or­szág különböző egyetemei­ről, főiskoláiról érkezett di­áklányok, akik két hétig napi hatórás műszakban se­gítik betakarítani a Bada­csonyi Állami Gazdaság , aligai kerületének meggy-, ribizli- és baraoktermését. A huszonkilenc brigád kö­zül kettőben az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatói dolgoznak, a két brigád vezető, Fekete Erzsé­bet és Paumann Mária ve­zetésével. Valamennyien másod- és haimadéves ma­gyar—történelem, magyar— orosz, matematika—kémia, illetve matematika—rajz szakosok. — 11-én, vasárnap ér­keztünk a táborba, ahol az elhelyezkedés utáni első programunk a fürdés volt. Alig tudtak ki csalni ben­nünket a vízből. Utána pe­dig összedugtuk a fejünket, mert ránk bízták a hétfő esti tábomyitó műsor ren­dezését. — — mesélik a ta­lálkozás első perceiben, az egri lányok. Aztán arról esik sző. hogy ki hányszor volt már építő­táborban. A „rangidős” Csonka-Kiss Márta lett, aki­nek ez már a negyedik épí­tős nyara, s még mindenütt remekül érezte magát, akár­csak itt. Pedig egy-egy ilyen helyen munka is akad bő­ven. OOO A reggeli eligazításkor derül ki, hogy mindkét bri­gád más-más feladatot ka­pott erre a napra. A G/3- ok — Paumann Mária cso­portja — barackot szednek exportra. — Nagyon figyelmesen kell dolgoznunk, mert ezök a szép nagy, sárgabélű őszi­barackok az NDK-ba „utaz­nak” majd az osztályozás után. A minőség mellett ter­mészetesen tartanunk kell a tervet is. Fejemként 38 láda barack a norma... — mond­ják as: apró termetű fák kö­zött szorgoskodó brigádta­gok. Kedvesen megkínálnak bennünket, s az egyik lány ■ : '::c meséli is az elmúlt naip sztOiijiiSS — Var, egy idősebb mun­kavezetőnk, aki szereli, ha egyszerűen Lajosnak szólít­ják Egyszer odajött hoz­, záruk, megnézte az egyik lá­dát és kiborította azzal, hogy ez nem megfeleld. Én még nem ismertem őt, csak a többiét:[öl hallottam róla. Már azt hittem, hogy el­ment — közben a hátam 'mögött állt —, amikor jó hangosan odaszóltam a töb­bieknek: „Hát. ez az a hí­res Lajos?...” Erre ő meg­szólal a hátam mögött:,.Va­lami baj van talán?” Bizony nem tudtam válaszolni ne­ki hirtelen . — s ahogy el­■ mondja, meg most is kitör ja nevelés a történet halla- r tán. A másuk csoixtrt. az E 3- as brigád ragjait a vegelát­■ hatatlan ribdzlisorok egyi­kében találjuk meg. amint «ürgén szüretelik az apró »szemű, piros termést. — Itt mennyi a norma? — Személyemként 2 és tél ládával kell leszedni. Ez kö­rülbelül 15 kilányi ribizlit jelent. Ezt egyébként jobb szedni, mint a barackot, mert nem kell cipelgetni a nehéz ládákat; meg aztán leülünk egy bokor mellé, s egy félóráig el sem kell mozdulni mellőle, -Szí csiy, náljuk reggel, héttől délután egy ig... OOO Vége a napi munkának. Az autóbuszok öntik maguk­ból a bordónadrágos, sárga- mezes lányokat. Először mind egy hatalmas tábla elé szalad. Rajta a felírás: távirat, ajánlott, csomag, pénz — ebből van a legtöbb. Jön az utánpótlás. A bátrabbak — mert nem a legjobb az idő — még- fürdenek egyet ebéd előtt. A mai menü: csontleves, pa­radicsomos káposzta. A reg­geli még bőségesebb volt: kolbász, szalonna, tea, lek­vár. .. — A kaja? Más táborok­hoz hasonlítva, kitűnő! De az egri menza azért jobb. Megszokás kérdése — vall­ják a lányok. , OOO Délután [kimenő van este hatig, de ha valaki tovább kéri, maradhat későbbig is. — Minden, percet kihasz­nálunk. Fürdünk, kirándu­lunk. Vasárnap például el­mentünk Siófokra* onnan pedig át Tihanyba. Sült ha­lat ettünk: keszeget, s fá­radtra sétáltuk magunkat. A tábori program sem unalmas. Pingpongcsaták dúlnak, tollaslabda-meccse­ket vívnak a lányok. Baj­nokságot írtak ki fociból: az előző turnus egri lányai voltak a legjobbak. Jártak már lenn színészek* a pin­ceszínház tagjai összeállítá­sokkal. De mindezek fölött állandó a fürdés, a lubicko­lást. © O o — Korán kell kelni? Haj­tani kell a normáért? Néha rossz az idő? Nem baj! Azért, ha lehet, jövőre újra itt leszünk... — egyezik a vélemény, hangzik a búcsú a második hét végén Ali- gán... írta: Szilvás István Fényképezte: Kiss Béla ■* SSKK imnér* i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents