Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

Kairó és Tripoli köszönti ]\imerit LORD LOTHIAN BRIT KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR a Lordok Házában hivatalosan közölte azt az informá- ; dóját, amely szerint a khartoumi elnöki palota körül pénteken még mindig, pontosabban ismét, lövöldözést lehetett hallani. Bár más források ezt a jelentést nem erősítették meg, több ok is van arra, hogy ne csodálkoz­zunk, amiért valamennyi nyugati távirati iroda gyors­hírben jelentette Lord Lothian értesülését. Az egyik ok kétségtelenül az a tény, hogy az újabb lövöldözést nagyobb címbetűkkel lehet jelenteni, mint a helyzet megszilárdulását. A másik, a fontosabb ok, hogy az arab világ jelenlegi, meglehetősen látványos, fordu­latait a lehető legjobban igyekszik kihasználni a nyugati propaganda-apparátus — sajnos, ezúttal nincs is nehéz dolga: ahol annyi minden történt néhány nap, sőt né­hány óra alatt, mint a legnagyobb területű arab ország­ban, Szudánban, ott senki nem fogja eleve lehetetlennek tartani az újabb lövöldözésről szóló híreket. Még akkor sens, ha azok később esetleg nem is bizonyulnak igaz- nak. AZ ÖSSZKÉPBŐL azonban pillanatnyilag kirí a ; Lord Lothian-féle értesülés. Általában ugyanis úgy tű- ; nik, hogy az arab világban, sőt, általában a világban ; befejezett ténynek tekintik Nimeri vezérőrnagy visszatérését Szudán élére. A legérdekesebb természete­sen az arab országok reagálása és ez a jelek szerint az ; egyetlen Irak kivételével egyértelműen pozitív. Hosszabb távú következtetéseket még feltétlenül ko- ; rai lenne levonni, de az arab visszhang-mozaikok alap­ján úgy tűnik: nemcsak Líbiában, hanem Egyiptomban és valószínűleg Szíriában is egyértelmű örömmel fogadták Nimeri hatalmának gyors restaurálását. Ennek az öröm­nek a legfőbb eleme kézenfekvőnek látszik és ezt a Journal D’ Egypte című kairói lap vezércikke így fogai- : mázzá meg: „Ä négyek.ismét egymásra találtak. Nimeri visszatérésével újra megnyíltak azok a távlatok, amelye­ket Egyiptom, Szíria, Líbia és Szudán együttműködése tárt fel.” AZ IZRAEL-ELLENES arab front legnagyobb, immár j hagyományos problémája az egység krónikus hiánya, • amelyet a legutóbbi jordániai események csak súlyoséi- tottak. Kairóban és Tripoliban feltétlenül, Damaszkusz- ; ban pedig csaknem bizonyosan úgy látják: a most levert szudáni államcsíny eredménye egy Khartoum—Bagdad szélsőséges tengely lett volna. Ennek az arab világ to­vábbi megosztásával fenyegető lehetőségnek az elháru­lását üdvözlik az elégedett hangú egyiptomi és líbiai kommentároké ÍVVAAA/SAAAAAAAAAAAAAA/VAAAAMAMAA/WWíAAAWVVVVWVWvVóVWWVV Péntek esti külpolitikai kommentárunk Ellentmondó hírek érkeznek Szudánból (Folytatás as 1. oldalról) lete- előtt őrt álló amerikai tengerészgyalogos könnyebb sérülést szenvedett a közeli tűzpárbaj következtében. Washington és a khartoumi amerikai misszió között ez­után megszakadt az össze­köttetés. Gyorshírben jelentették nyugati hírügynökségek Lón. donból, hogy Lord Lothian külügyi államtitkár beje­lentette a Lordok Házában: pénteken délelőtt Khartoum- ban újból géppuskatüzet le­hetett hallani. „A jelenlegi helyzet áttekinthetetlen — mondotta Lothian. — Leg­újabb információim szerint Nimeri tábornok ismét ke­zébe vette az ellenőrzést, de az elnöki palota körül újból lövöldözést lehetett hallani ma reggel.” Lothian értesülését más források nem erősítették meg. Hasem Attát, a szudáni népi fegyveres erők főpa­rancsnokát, a forradalmi pa­rancsnoki tanács álelnökét, három katonatiszt társával együtt pénteken Khartoum- ban kivégezték — jelentette az omdourmani rádió köz­lésére hivatkozva a MENA közel-keleti hírügynökség és több nyugati hírügynökség. A július 19-i államcsínyben való részvétel vádjával Ha­sem Attát, Abdel Moneim Ahmed ezredest, a harmadik páncélos hadosztály parancs­nokát, Oszmán Husszein al­ezredest, az elnöki testőrség parancsnokát és Moavia Ab­del Hei századost a szudáni legfelső hadbíróság pénteken ítélte halálra. A halálos íté­letet kivégzőosztag hajtotta végre. TUNISZ—KAIRÓ: Babiker El-Nur Oszmán ezredes és Faruk Hamadal- lah őrnagy Líbiából repülő­gépen úton van Khartoum felé — jelentette pénteken délután a líbiai hírügynök­ségre hivatkozva a Reuter- iroda és az AFP hírügynök­ség. A két szudáni vezető csütörtökön Londonból brit repülőgépen indult haza, hogy Nimeri megbuktatását követően megalakítsák az új kormányt. A brit repülőgépet a líbiai hatóságok leszállásra kényszerítették és a szudáni vezetőket letartóztatták. Né­hány órával később Khar- / toumban Nimeri ellenpuccs 1 során ismét hatalomra ke­rült. KAIRÓ: Hasem Attát és három tiszltársát még nem vé­gezték ki —, — jelenti az AP amerikai hírügynökség magyar idő szerint 17 órakor Kairóból szerzett telefonértesülésre hivatkozva. Az értesülést a hírügynökség Nmunir Ham­mad ezredestől, Nimeri ve­zérőrnagy szárnysegédjétől kapta. BE JRÜT—DAMASZKUSZ —KAIRO—LONDON: Akárcsak az egyiptomi és líbiai sajtó, a Szíriái lapok is az „összeesküvőkön ara­tott győzelemnek” minősítet­ték Nimeri tábornok ellen- puccsát. Hafez Asszad tábor­nok, Szíria elnöke „történel­mi győzelemről” beszélt. Londonban, amely a BOAC-gép afférja után köz­vetlenül is érdekeltté vált az ügyben, a parlamenti képvi­selők a Líbiába irányuló fegyverszállítások betiltását sürgették megtorlásul. Ebben egyébként mind a konzerva­tív. mind munkáspárti képvi­selők egyetértettek. A Guardian pénteki szá­ma szerint Líbia számára nincs mentség, de ugyanak­kor a lap kevéssé bízik ab­ban, hogy Nagy-Britannia bármit is tesz. mivel az olajcégeknek túl nagy be­fektetései vannak Líbiában, s Kadhafi könnyen találhat más partnereket is. Az osztrák KP lapja, a Volksstimme megállapította: „Az egésznek olyan szaga van, mint a legszokványo- sabb titkosszolgálati összees­küvésnek. Az imperializmus, amelyet megriasztottak a szudáni fejlemények, oda­csapott.” A lap szerint most. hogy az izraeli fegyverek már nem olyan élesek, az imperializmus elsősorban az arab világ belső megosztásán fáradozik. Az a tény, hogy néhány nacionalista arab rendszer tudatosan elszige­teli magát a tömegektől, megkönnyíti az imperializ­mus számára a játékot”. A párizsi Figaro Kadhafi szerepét központinak ítéli meg az eseményekben, s azt az észrevételt teszi, hogy ta­lán a 28 éves líbiai elnök lesz Nasszer utóda az arab vi­lág élén. HELSINKI A stratégiai fegyverek korlátozásáról Helsinkiben tárgyaló szovjet és ameri­kai küldöttség pénteken, délelőtt megtartotta a 13. plenáris ülését. A tanács­kozáson a két küldöttség folytatta az erőfeszítéseit, hogy megállapodásra jus­son a rakétaelháríto rakéta- rendszerek, valamint bizo­nyos stratégiai támadófegy- verek korlátozásának kér­désében. A találkozóra az- amerikai nagykövetség épü­letében került sor. Szombaton a két delegá­ció tagjai a finn külügymi­nisztérium szervezésében kétnapos utazásra indulnak, s ennek során ellátogatnak a kelet-finnországi Kuopio városba és megtekintik a Saimaa-tó környékét. SÜLT Hétfőn startol az Apollo 15. A Nixon — Mao kézszorítás előtt (3.) A „írási üzlet” ezer Inee-szsirazstst ksp A Kína-ügyek a Fulbright-bizottság előtt Hétfőn indul a Hold felé az Apollo 15. amerikai űrhajó. Fedélzetén a három űrhajós: David R. Scott, James B. Irwin és Alfred M. Worden. Az Apolló 15. parancsnokit Scott lesz. (Tetefoto — AP—MTI—KS) III. Kissinger 1971. júliusi, ti­tokzatos pekingi útja előtt nemcsak a Fehér Házban es a pekingi „Tiltott városban”, azaz a vezető kínai politiku­sok rezidenciájában, meg a genfi—varsói, közel száz­negyven találkozón foglal­koztak komoly, alapos elő­készítés után az 1972 máju­sa előttre időzített látoga­tással, az USA elnökének pekingi utazásával... Még 1966-ban — persze több éves gondos és titkos tárgyalás után — megala­kult az „amerikai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó or­szágos bizottság”; tagjai kö­zött ismert politikai szemé­lyiségek és nagyhatalmú üz­letemberek voltak. A bizott­ság a legnagyobb titokban dolgozott, adatokat gyűjtött, szakembereket hallgatott meg és első nyilvános megemlí­tésére is csak 1966-ban. ke­rült sor. Igaz, 1965 áprilisában — néhány héttel a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni amerikai kalóztáma­dások megindulása után! — különleges esemény tanúi le­hettek az Amerikai Keres­kedelmi Kamara évi kong­resszusára kiküldött újság­írók. Elhangzott ugyanis az elnökségnek egy tömör ja­vaslata, amely felszólította a kormányt: tanulmányozza, milyen lépéseket lehetne tenni abból a célból, hogy megnyíljanak a kapcsolatok csatornái az USA és a Kí­nai Népköztársaság között. A javaslat elhangzott, és a jelenvolt, mintegy ezer üz­letember egyhangúlag meg­szavazta az indítványt. A nagy monopóliumoknak a „kínai üzlet” iránti feszült érdeklődése nyílt kifejezést kapott. Hétszázötvenmillió- nyi fogyasztót jelentő piac lehetősége politikai válto­zást is érlelhet. . Még egy év sem telt el és a szenátus külügyi bizott­sága, a Fulbright-bizottság 1966 márciusában napirend­re tűzte a kínai—amerikai politikai viszony kérdését. Hol voltunk már az óvatos „kapcsolatok csatornáinak megnyitása” kifejezéstől! A @üü iuiius 24., szombat szenátusi bizottság vitájá­ban 11 szenátor szólalt fel, beszédeikben a washingtoni kínai politika teljes felül­vizsgálatáról, a kereskedel­mi kapcsolatok normalizá­lásáról, sőt a diplomáciai el­ismerésről, nagykövetségek cseréjéről, Kína ENSZ-tag- ságának kérdéséről is szó esett. Bár csak három sze­nátor védte a régi, a mere­ven Peking-ellenes irányvo­nal minden részletét, a vita még nem hozott konkrét eredményt. Nem volt na­gyobb hatása Edward Ken­nedy (1966 májusi) kong­resszusi felszólalásának sem, amelyben a demokrata sze­nátor világosan kifejtette: „Az amerikai kormány szá­mára elérkezett az idő a Kínára vonatkozó politika felülvizsgálatára.” De már érlelődtek a ha­tározottabb döntések. Igaz, félelmetes erőkkel kellett megküzdenie azoknak, akik a Kína-politikában fordula­tot óhajtottak. Az amerikai politikában 1949, a Kínai Népköztársaság megalakulá­sa óta a legtevókenyebb — és legtöbb eredményt elérő — kijáró csoport, úgyneve­zett „lobby” volt a „Tajvan- lobby”, a csangkaj sekista bábkormányt támogató üz­letemberek és politikusok szövetsége. . (Még 1949-ben történt, hogy a külügyminisztérium megkérdezte a vezető üzlet­embereket, minő vonalat ja­vasolnak a népi Kínával szemben. A tanácskozáson III. John Rockefeller volt a fő hangadó. Azt mondta: minden eszközt fel kell hasz­nálni Peking ellen és maga mellé állított lényegében minden monopolista csopor­tot: megszervezték az „egy milliós bizottságot”, hogy az egymillió aláírást gyűjtsön egy Kína-ellenes kiáltvány­ra. Rockefeller és mások 390 ezer dollárt fizettek az USA egyik legügyesebb reklám.-. vállalatának, a Hamilton Wright Organ isationnak, hogy az dolgozza ki Tajvan támogatásának amerikai izű reklámtervét. A „Tajvan- lobby” vezetői között volt mindenekelőtt a hideghábo­rús külügyminiszter, John Foster Dulles, de odatarto­zott a hírhedt „boszorkány­üldöző” Joseph McCarthy szenátor és a szenátus, olyan neves figurái, mint Know- land, Mansfield, Humphrey, Goldwater — szóval valódi „kétpórti vállalkozás” állt Csang Kaj-sek mögé.) A „Tajvan-lobby” politi­kusait a már említett Ken- nan-cikk rázta fel. Kerman világos felhívása, hogy a szovjet—kínai ellentétet amerikai célra kell felhasz­nálni, egyre több támoga­tóra talált. Sőt, a támoga­tásnak egy dollárban is ki­fejezhető formája is megje­lent. 1967 nyarán a Rocke- feller-alapítvány (pedig Ro­ckefellerek a „Tajvan-lob­by” alapitól voltak!) a Ford- alapítvánnyal együtt egy 370 ezer dolláros csekket kül­dött a már említett, ameri­kai—kínai kapcsolatokkal foglalkozó országos bizott­ság munkájának támogatá­sára. .. Megindult az álcázás mű­velete is. Egy szovjet újság­író, Georgij Ratyiani, Wa­shingtonban járva, igyeke­zett. beszélgetései során tá­jékozódni az amerikai—kí­nai kapcsolatok kérdéséről, különös tekintettel a varsói nagyköveti tárgyalásokról szóló, rejtelmes utalásokkal teli, feltűnően optimista cé­lozgatásokra. Amikor haza­tért, a Pravdában beszámolt az amerikai politikusolckai folytatott beszélgetéseiről. Valamennyien szinte u yan- azokkal a szavakkal ismé­telgették: ne gondolja, hogy mi valamilyen formában is fék akarjuk használni saját érdekünkben az önök ellen-: léiét Kínával. Ezt a i'icgBfc lát unos-úntalan, de állan­dóan ismételgették” — írta Ratyiani. Persze, aki csak vala­mennyire is ismerős a pro­paganda-analízis tudomá­nyában, az jól tudja, hogy az efféle gyakori ismételge­tés sohasem véletlen; a megismételt tagadás mögött rejtett szándék lapul. S va­jon a politikai megfigyelő elfelejtheti-e az amerikai politika oly sok fordulatá­ban tevékeny szereplőként részes George F. Kennan azóta oly sokszor hangoz­tatott (de legalább ugyan­annyiszor elhallgatott!) sza­vait arról, hogy „ostobaság lenne... figyelmen kívül hagyni a szovjet—kínai konf­liktust és ki nem használni a benne rejlő kedvező lehe­tőségeket”. Itt meg kell állnunk egy pillanatra. A szocialista po­litika minden lehetséges al­kalommal, teljes őszinteség­gel, és éppen a lenini taní­tásokhoz való hűség jegyé­ben fejti ki, hogy küzd a különböző társadalmi rend­szerű országok bélrés egy­más mellett élésének meg­valósulásáért. Ebből a szem­pontból csak üdvözölhető a kínai—amerikai viszony normalizálása, sőt, adott esetben még az a nem min­dennapi látvány is, hogy Ri­chard M. Nixon Mao Ce­ding oldalán jelenik meg izgatott film-, foto- és tv- riporterek lencséi előtt. Ám azt aligha felejthetjük el, hogy Pekingben a SALT- tárgyalásoktól Jkezdve az atomsorompó-egyezményig minden szovjet—amerikai megbeszélés alkalmával át- kozódva emlegettek valami­féle, sohasem létezett „nagy­hatalmi cinkosságot” — és most ezek a tegnapi átlro- zódók küldenek udvarias meghívást a Fehér Káz je­lenlegi urának.. ,1, (Folytatjuk^ 'MŰM .m . Miklós Az Apollo 15. három aszt­ronautája csütörtökön tu­dósok és műszaki szakem­berek segítségével újból át­tekintette azokat a felada­tokat, amelyeket „normális” helyzetben, vagyis a felté­telezetten zökkenőmentes űr- és Hold-missziója során kell majd végrehajtania. David Scott és James Ir­win július 30-án közép­európai idő szerint 23,15 órar kor érkezik a Földünket kísérő égitestre. A „Sólyom” nevű hold-modul a híres brit matematikusról elneve­zett Hadley-Apenninek tér­ségében fog leszállni. A geo­lógusok azért választották ezt a térséget leszállási cél­pontnak, mert rendkívül érdekes: az asztronautáknak első alkalommal lesz mód­ben tanumányozni egy Hold­tengert, hegységeket, s egy titokzatos, kanyargós szur­dokot. Feltételezik, hogy ez utóbbit egykor égő gáz és a hegycsúcsokról lezúduló iz­zó lávatömegek vájták. A két „motorizált” aszt­ronauta, aki összesen 67 órát tölt a Holdon, tudományos kutatási feladatokat lát majd el egy kráterektől hemzsegő térségben is. E kráterek közül tudományos szemszögből kétségtelenül a legérdekesebb az úgyneve­zett St. Georges kráter. A „földi” szakemberek­nek időközben sikerült ki­küszöbölniük az űrhajó há­rom transzformátorának egyikében mutatkozott hi­bát, amely a múlt héten komolyan akadályozta egy fontos' kísérlet végrehajtá­sát juk egyetlen misszió kereté­Szadat beszédével megnyílt az fiSZU-kongresszus KAIRÓ Az Arab Szocialista Unió új nemzeti kongresszusa péntek este nyüt meg An­var Szadat beszédével. Ezen az ülésen Szadat lett az ASZÚ elnöke, aki egyben a kongresszus, a központi bi­zottság és a legfelsőbb vég­rehajtó bizottság elnöki tisz­tét is betölti. Szombat délelőtt nyilvános ülést tart a kongresszus, s meghallgatja Borisz Porro- marjovnak, az SZKP Köz­ponti Bizottsága titkárának beszédét — Ponomarjov egy szovjet küldöttség élén részi vesz az .1952. július 23-: egyiptomi forradalom 19. év­fordulója alkalmából rende­zett ünnepségeken. A szombati ülésen Mah­mud Riad miniszterelnök-he­lyettes és külügyminiszter a közel-keleti politikai helyzet­ről, Szadek hadügyminiszter pedig a katonai helyzetről számol be a kongresszusnak. Szombat estétől a kong­resszus biztottságokban foly­tatja munkáját. A kemgrosz- szuí Zöldülését héttő estére tűzték ki, ekkor az élne újabb beszédet tart. Az A1 Gumhurija úgy ét tesült, _ hogy vasárnap a EAK főügyésze tesz jelentéi a kongresszusnak a május ban leleplezett összeeski vésrőL Hadgyakorlat Kairóban bejelentették, hogy pénteken hajnalban „nagy sikerrel” befejeződtek az egyiptomi fegyveres erők egy hét óta tartó hadgyakor­latai. A gyakorlatokban vadász- repülő-századok, bombázók és elfogó vadászok, légiszál­lítású ességek, gépesített gyalogsági egységek, páncé­los alakulatok, a tüzérség, valamint rakétás légvédelmi egységek vettek részt. A cél az volt, hogy „próbára tegyél« a különböző fegyvernemek­nek hnrekészségét és alkal­mazkodó képességét tartós ■aa®ä rettélftkiirim'-.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents