Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
ZELK ZOLTÁN: Fölkel a perc Eresz alá eső elöl — behúzódtam az ősz elől ebbe a régimódi, cukrászdába, hol délelőtt is este van, s nemcsak azért, mert ég a villonylámpa, de valahogy az asztalok, a székek, a tapéta a falakon a képek, s a vastaglábú pincérlány, aki, mert könnyű vállát lehúzzák a percek, hátát a falnak vetve áll, s mert kilenc üres asztal közt magam, s mert a csődnek visszhangja van — hát este van, hát nagyon este van. Kisasszony, rajtam kívül senki vendég, s lehet, hogy nem is jön be senki már, lehet, hogy többé nem nyílik az ajtó, lehet, hogy nincs is utca túl az ajtón, ugye, ide ülhet az asztalomhoz, ugye, meghallgat, kinek mondjam el, hogy jártam én itt már, akkor is este, főikéi a hold, főikéi a perc és rásüt az ezüstkanálra Irén kezében — emlékszem, eperfagylaltot evett. A.VTALFY ISTVÁN: cA ka^aalakitak ämküL... Mennyi fel nem tett kérdés van benned, és fel nem tett kérdésekre felelet. Hallgatások és szótlan percek, kérdések és válaszok helyett. Nem, vontam elég mélyre az árkot, amelyben futok, nap-nap után, lövöldöznek rám a túlsó partról, de nem hullhatok el a csatán. Nem hűlt ki a kedves szavak melege, csak az északi szél fújta körül, a fel nem tett kérdések özönét a hajnaloknak hagyom örökül. DEM ÉNT OTTÖ; Ha egyszer Ha egyszer minden sikerül — mit kezdesz elmúlt éveiddel, mi lesz a kibékíthetetlen gyermekkorból, vad álmaidból, hogy leplezed el volt éhséged s hova rejted a mohóságod, rossz gönceidet hova hányod, sebhelyeid mint takarod be, riadt farkastempód mivé lesz abban a langyos biztonságban s jogod, hogy ordíts a veszélyben — hová lesz boldog ösztönöd, mit kezdesz a gyönyörű vággyal, ha egyszer minden sikerül? KERENVI GRACIA: G IE WO NT (Lengyelországi kép) Lecsupaszodva áll az esőben a hegy sziklái sebeiben. Most őszinte mint öreg eb: nem ragyogóbb, bár örökebb — Ha derült naplemente jön, majd megint rőzsállani fog, s azt hisszük, ők a természetesek, ezek a giccsbe hajló alkonyok — Lecsupaszodva áll az esőben áll sziklái sebeiben a hegy. CSURKA ISTVÁN AZ ŐR Ki lehetett az első őr? Ki találta fel magát a fogalmat, ki állította az első őrt? Na, most elsétálok még a sarokig, ott hátat fordítok a lámpának és felnézek a holdra, és addig megfejtem ezt a találás kérdést. Én most őr vagyok. Nyugalom van, csendes éjszaka — kissé hűvös — béke, a feladatom nem túl nehéz. Hány őr állt már itt előttem? És hány őr állt már szerte a világon, különböző posztokon. Még húsz lépés a sarokig. Nem hiszem, hogy addig eszembe jut. Eszembe jut? Ez nem juthat eszembe, mert én ezt nem tudom, nem számoltam meg, nem is számolhattam, tehát én azt csak kitalálhatom, illetve kikövetkeztetem. Nahát, gyerünk. Mi az őr? Most hagyjuk a szolgálati szabályzatot, mert ezzel nem sokra megyünk. Miért ne. Az őr mindig őr volt, az, ami ma. Igenis, nézzük csak a mai őrt. Engem. Lényegében ugyanilyen volt az első őr is, csak nem ilyen fegyverrel a vállán őrködött. Az nem vitás. Lidinek hogy rebben szét az ajka. Ilyen könnyed, ilyen varázslatos mozgó nincs még egy a természetben. Lidi ajka. Nekem a szempillám is durvábban mozog, mint neki az ajka. Ha egyszer a körülmények olyanok lennének ... Kellene egy szép nagy, fűtött lakás. Letérdelnék Lidi elé és megcsókolnám a két térdét. Két ennivaló térdét. Aztán bedugnám a fejem a szoknyája alá és a fejemre borítanám a szoknyáját. Az arcomat a combjára szorítanám, oda, ahol a harisnyának vége van. Ennek nincs értelme. Én most őr vagyok. Éjszaka van, a géppisztoly csöve egészen átmelegedett a tenyerem alatt, és Lidi nem engedné még ezt úgysen}. Legfeljebb, ha elvenném feleségül. Mit mondjak, azért ez egy kis túlzás. Kálnoki honvéd, maga egy fantaszta. Mire akar maga megnősülni? lányok jönnének. Kart karba fűzve, a fejét idehajtaná a vállamra, és minden fordulóban egy puszi. Én helytállnék így is, nem vitás. És a nők éberek. — Jelentem, nem akarok megnősülni. — Szóval, nem is szereti a menyasszonyát? — Jelentem, szeretem. Igaz, még nem a menyasszonyom. Csak úgy járok vele. Ha kapok kimenőt. Ha nem kapok kimenőt, nem járok vele. Legfeljebb gondolatban. No, gyere, karolj belém, Lidi. Hű, a mindenségit. Ezt kellene rendszeresíteni a Magyar Néphadseregben. Minden őr, éjszakai őrségben azzal a hölggyel járhat, állhat, akit szeret. A menyasz- szonyával. Ej, ha ezt a vezérkar magáévá tenné. Mert a lányokon nem múlna, a Több szem többet lát. Hadititokba nem lennének beavatva, a körletben természetesen nem lennének beeresztve, csupán a külső őrök mellé lennének rendszeresítve. Ez igen. No, hülyeség. Egyszer tudnám normális gondolatokkal végigállni a hét órát. Lukács azt mondja, hogy ő, amikor elkezdi a szolgálatot, elkezd egy problémán gondolkodni, és azt boncolgatja szisztematikusan egész idő alatt. A múltkor például eltervezte, hogy milyen családi házat fog építeni magának, mennyiért, mikor, mindent a legapróbb részletekig. _____—____ — És azt, hogy a feleségeddel mit fogsz csinálni benne azt nem? — Nincs feleségem. — De majd lesz. — Természetesen. — És arra nem gondoltál? — Az nem gondolati téma, az ábránd. — Téged nem érdekeinek; a nők? — De igen. Csak egy nőt nem lehet megtervezni. — Ez igaz. — Majd ha meglesz a ház, lesz bele feleség is.;. Azért a Lukács egy nagy marha. Én meg ábrándozom az igaz. Nem tudok koncentrálni. Mennyivel szebb lett volna, ha szépen végiggondolom, hogy milyen és hányféle fegyverzetű őr volt eddig a történelemben. A római őr.i: Mire gondolt a római őr a hirtelen hűvösödé, csillagos mediterrán éjszakában? Katonáskodni is a rómaiak tanították meg a világot. A fegyverforgatáshoz többé- kevésbé minden nép értett, de ez úgyszólván lényegtelen. A hadsereg erejét a szervezettség adja, és a szervezés római találmány. No, jó, hát bölcseletből ennyi elég. — Alszol, Lidikéin’ Ülnék az ágya szélén és megsímogatnám. Azt sem tudom, milyen ágyon alszik. És miben? Há- lóingben vagy pizsamában? Hálóing! Pizsama! A melle! A dereka! A hasa! Állj! Képzelet, állj! Gyázz! Az istenit neki. No, holnap a sportfoglalkozáson meghajtom magam. Mégiscsak disznóság, hogy folyton ezen jár az eszem. Na, jön a felvezető. Hallom. Most váltják Rappait. , Éjszaka már többet nem kerül rám sor. Lidi alszik. Vajon tudja, hogy szeretem? TIBOR: DOMBOLDAL 4 %
