Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

A győri műbőrgyár rekonstrukciója iSm,“S‘mi­ben kezdték el. A rekonstrukció során már elkészült egy IS ezer négyzetméteres csar­nok, ahol modern, zárt rendszerű öntőgépeket állítottak fel. A több mint egymilliárd forint értékű bővítést 1972. december 31-ig fejezik be. A teljes felújítás után 13 ezer négyzetméter jó minőségű műbőrrel gyártanak töbet mint 1968-ban. (MTI foto — Kovács Sándor) A zseblámpa- és rádióelemek tárolásáról • & KAT/n GÁBORI A Kellő-legendától a Beszéné-ügyis'... Egy-két évved ezelőtt még sok bosszúságba és szaladgá­lásba került a vásáriaknak, amíg zseblámpájukba, kisrá- diójükba elemet szerezhet- i tek. A szárazelemek most már lekerültek a hiánycikk- listáról, s inkább a tárolási és szavatossági problémák kerültek előtérbe. Ezt jelzi, j hogy a Belkereskedelmi Mi­nisztérium iparcikk-keres- kedeLmi főosztályának köz­leményt kellett kiadnia a Kereskedelmi Értesítőben, hogy a vásárlók érdekeinek védelme és az egységes ke­reskedelmi gyakorlat érvé­nyesítése céljából felhívja a figyelmet a különféle száraz­elemek szavatossági idejére, és a tárolási követelmények - se. A köziemen yben felsorolt kilencféle zseblámpa- és rá- dideiem szavatossági ideje a szabványok szerint általában 3—8 hónap. A tárolási utasí­tások szerint* a szárazele­meket és telepeket mínusz 5 és plusz 25 Celsius fok kö- ! aötti hőmérsékletű. száraz helyen, álló helyzetben kell tartani, hogy a kiöntőanyag felül és vízszintes legyen. Óvnf kétl az elemeket a A KÖZPONTI Statisztikai Hivatal 1970. decemberi fel­mérése szerint az ország kö­zös gazdaságaiban 46 202 a kettes fogatok száma. Sokak számára talán, meglepően nagy ez a szám, hiszen köz­tudott, hogy a gépesítés ko­rát éljük, s ez a körülmény a termelőszövetkezetekben is gyökeres változásokat hozott. A traktorvezetők száma 55 544. Mellettük, körülöttük pedig ott munkálkodik a 46 ezer fogatos. Akkor is így van ez, ha a napi munka fo­lyamatában, főként és első­sorban a traktorvezetőkről beszélnek, s a fogatosokról alig esik szó. Hát igen: a fo­gathoz kevesebb pótalkatrész kell, mint a traktorhoz, akik pedig a lovakat hajtják, amúgy is megszokják a csön­det maguk körül. Ráadásul inkább az idősebb korosztály­hoz tartoznak ők. 46 ezren, s régen megbarátkoztak már a gondolattal, hogy a főútvo­nalakról egyre másra kitilt­ják őket, marad számukra a dűlőutak végenincs-kanyar- gása, egyik majortól a má­sikig, egyik őszből a másik őszbe míg csak a szekér egy­szer végleg meg nem áll. Tudjuk, hogy a fiatalok vi­lága inkább a gépek, a tech­nika világa. Ez a természe­tes. Épp ezért csodálatos és némiképp elgondolkoztató: mégis miért van az, hogy egy megürült fogatosi állás­ra mindig akad jelentkező, sőt, bizonyos értelemben, kedvező beosztásnak számít. Tálán a szemlélődés lyugal­közvetlen napfénytől, más hősugárzástól és a mechani­kai sérülésektől is. A megfe­lelő körülmények között tá­rolt szárazelemeket a szab­ványban előírt szavatossági időn belül lehet forgalomba hozni. A raktározhatósági idő lejárta után a szabvány­ban előírt módszerrel szúró­próbaszerűen meg kell vizs­gálni az elemeiket, de kielé­gítő minősítés esetén is csak engedményes fogyasztói áron szabad forgalomba hozni. Ha viszont a meghatározott szavatossági időn túl három hónap eltelt, akkor ki kell selejtezni, kivéve, ha a táro­lás hűtőházban történt. A tapasztalatok szerint ugyanis az alacsony hőmérséklet so­káig „fiatalon” tartja az ele­met. A közlemény hangsú­lyozza, hogy az üzletek, ke­reskedelmi szervek rendsze­resen vizsgálják felül elem­készleteiket és selejtezzék ki a meg nem felelő tételeket A belföldi és az import szárazelem megrendelésekor meg kell követelni a termelő­től, a szállítótól, hogy min­den élemen tüntesse fel a szavatosság idejét. ma miatt? Vagy mert any- nyian ég olyan szenvedéllyel szeretik még nálunk faluhe­lyen a lovaikat? Bizonyos, hogy ezek komoly érzelmi indokok. IRIGYELNI azonban már, nem írígyli őket senki. Mert a munkájuk nehéz, sok tö­rődéssel jár. Kezdődik mind­járt azzal, hogy a lovakat úgy kell ápolni, gondozni, etetni, „karbantartani”, hogy abban hiba ne legyen. (Bár sikerülne átvinni vala­hogy a gondoskodásnak ezt a mindenre kiterjedő alapossá­gát a gépekre is.) A fogatos egyben állattenyésztő is a szó legjobb értelmében. Vál­lalja a lováért az örökös ko­rán kelést, a néha késhegyig menő harcot egészen az iro­dai „szentélyekig”, a több és jobb összetételű takarmá­nyért. Aminthogy korábban kel, úgy későbben is tér pihen­ni a fogatos. A napi terheket nem akkor teszi le, amikor beáll a színbe, hiszen csak ezután következik az etetés, az itatás, sok helyen az al- mozás elvégzése. Amikor pe­dig mindez megtörtént, s ha­zafelé készül, vagy talán ott­hon is van már, sokszor hív­ja sürgős elnöki, brigádveze­tői üzenet: fuvarba kell menni, mert a traktorosokat már nehéz elérni, de nem is érdemes, mert megitták a ma­guk sörét, borát, féldecijét, ilyenformán traktorra nem ülhetnek. A külső szemlélő előtt munkakörük fölöttébb egy. „Nyugdíjazzák” a gőzgépeket a Tiszán A Közép-Tisza vidék ér­és belvízrendszerének nagy részén kiépítették az elek­tromos hálózatot, a villa­mos energiát a védekezés szolgálatába állították. Ahogy a korszerű, új villa­mos üzemelésű szivattyúbá­zisok kiépülnek, úgy szünte­tik meg, „nyugdíjazzák” az ősi gőzgépeket, amelyek kö­zül nem egy már száz esz­tendőnél is hosszabb ideig teljesített szolgálatot. A do­hai gőzszivattyútelepet már korábban leállították, s az építményt és berendezését vízügyi műemlékké nyilvá­nították. Az idén sor kerül a századforduló tájától üze­melő milléri gőzmeghajtású szivattyútelep leállítására is. A Közép-Tisza vidéki Víz­ügyi Igazgatóság 1971-ben mintegy negyvenmillió fo­rintot fordít az új, elektro­mos szivattyútelepék építé­sére. Épül az örvény-abádi belvízöblözet, amely a kis­körei vízlépcső közelében, Tiszaszöllős—Abádszalók térségében 260 négyzetkilo­méternyi terület belvízmen­tesítését látja majd el. hangúnak tűnhet. Pedig a fo­gatos munkakörön belül rendkívül változatos tevé­kenységet folytatnak, annyi­félét, amennyi a szállítam- való. Telenként sűrű hóesés­ben, hófúvásoktól betemetett utakon különösen nehéz pél­dául a tejeskocsisok munká­ja. Napjában kétszer járják végig körzetüket, hajnalban és este, úttalan utakon jut­nak el a legtávolabbi ta­nyákig, a teljesen magukra maradt tsz-majorokig, úgy, hogy amikor a vállalati te­herautó a községbe megérke­zik, a teli tejeskannák már megtették a legnehezebb sza­kaszt a fogyasztóig vezető úton. BESZÉLTEM idős fogato- sokkal, akik téli útjaik során naponként 1500—2000 liter te­jet s/.ednek össze, némelyik több tucat helyről. Nem könnyű a lakarmá- nyosok feladata sem. Tiszt­ségük szerint arról kell gon­doskodniuk, hogy kellő idő­ben az állattenyésztők ren­delkezésére álljon a szüksé­ges takarmánymennyiség és a szalma (ha van). Nem tú­loznak azok, akik vallják, hogy a takarmányosok mun­kakörülményei talán a leg­inkább kedvezőtlenek a ter­melőszövetkezetekben. Rend­szerint a majoron belül dol­goznak. Örökös útvonaluk az istállóépülettől a szalma- és takarmánykazlakig, vagy a silógödörig terjed és onnan vissza, ősztől tavaszig külö­nösen nehéz a dolguk. Ha nagy a hó, aaerfc ha sár vau, Az ügy készen állt: fő- és mellékszereplők — ugyanis tizenhárom más vádlott is akadt, akiket többnyire or­gazdaság miatt (a lopott lo­vakkal kapcsolatban) vádolt az ügyész — készültek a tár­gyalásra. Illetve... Nem mindenki készült! Szeptember 6-án (1946) az egri törvényszéki fogház szakácsa szórakozottan ki­pillantott az ablakon a bör­tönudvarra, és elhűlt benne a vér... Két alak lapult lent, s ez bármelyik börtön­udvaron feltűnő! Riasztotta a fogházőrmestert, aki elő­kapva pisztolyát, rohant az udvarra. A két ember fel­egyenesedett, és hatalmas iramban rohant a kerítés fe­lé. És — hiába riadóztatták azonnal az őrséget, mielőtt megakadályozhatták volna, átvetették magúkat a majd háromméteres falon, és el­tűntek. Az egyik szökevény Rehó András volt, a másik egy Potomai nevű rabló, Re­hó cellatársa. Felnémet kö­zelében az egyik rendőr többször rájuk lőtt, de ered­ménytelenül. Ahogy később konstatálták az esetet, meg­állapították, hogy a szöke­vények ágyúk egy vasalkat­részével kibontották emeleti cellájuk falát, és összecsa­vart pokrócon leereszkedtek az udvarra. „Láttuk a lyu­kat a falon — írja az Igaz­ság című esti újság — és még ma sem értjük, hogy tudta magát azon egy em­ber ke resztül préselni.. Rehó András neve decem­berben újra közszájra ke­rüli): géppisztolyé« rabló­banda garázdálkodott Özd környékén, s vezetőjük fel­tehetőleg Rehó András volt. Ezt nem tudták bizonyítani: lehet, hogy á banda csupán „misztifikált” az Országos körözés alatt álló veszedel­mes bűnöző nevével, ugyan­is egy-egy rablás alkalmával papírt hagytak maguk után: „Elvitte Rehó András”. Csu­pán egyetlen bizonyíték szol­gálhatott, megerősítendő Re­hó „kapitányi” minőségét, amikor 1946. december 19- én — megtámadták az egri fogházat! A rövid tűzharc, a rendőrség riasztása azonban még inkább. Amíg egy fu­vart behoznak, annyi időbe kerül, mint a Budapest—Pá­rizs közötti légiút. Nagy a szerepe ennek a 46 ezer embernek a tekintetben, hogy a háztáji fuvaroknak minden időben eleget tud­jon tenni a termelőszövet­kezet. Bizonyos időszakokban és főként betakarítás táján rengeteg a dolguk, különösen olyan vidékeken, ahol nagy a tanyavilág. Munkaidejük ilyenkor napi 13—15 óra, ha mégannyi volna a fogatok száma, az is kevés lenne, hi­szen köztudott, hogy a me­zőgazdasági üzemekben a szállítás, az anyagmozgatás adja a legtöbb tennivalót, s emellett nem szabad figyel­men kívül hagyni a tagság részéről bejelentett igénye­ket: a természetbeni része­sedés hazaszállításától a be­tegszállításig. Természetes, hogy van már elegendő traktor a szántás­hoz, a vetéshez, a nagyobb távolságra szállításhoz. De ugyanolyan természetes és indokolt a kettes fogatok je­lenléte. És ugyanolyan nélkü­lözhetetlen is. Mindenki tud­ja. állítja ezt, aki látott már sárba ragadt traktort, amely­nek rakományát apródonként szekéren jutatják el ahová kellett, vagy aki látta mozog­ni a tavaszi földeken azokat a bizonyos kettes fogatokat, mivel hogy a sáros föld még nem bírta el a taktort. MINDEZÉRT és még na­gyon sok másért illesse tisz­telet és megbecsülés a foga- tosok táborát. A korszert fa­luképben ott az ő helyük is, s hozzátehetjük; még soká­ig ott is marad. Kova«» bare elkergette a támadókat, akik minden valószínűség szerint Rehó Istvánt akarták kisza­badítani. Erre utalt egy ko­tyogó látogató a támadás előtt, amikor ezt mondta Rehó Istvánnak: — Szabadulásod már kö­zel van... A bandát azonban hama­rosan felszámolta a borsodi rendőrség. Rehó András át- szökött Szlovákiába, és 1947 márciusában már megtudták a magyar hatóságok, hogy letartóztatták —, Kukó La­jos álnéven. (A felzaklatott kedélyekből szárnyrakelt mendemonda úgy tudta, hogy tizenhat álneve volt András­nak.) Egy elkapott levél, melyet Özdön élő feleségé­nek írt, megerősítette a ma­gyar hatóságokat, hogy va­lóban Rehó András rejtezik a Kukó álnév alatt, és azért fogták el, mert agyonütött egy nőt. Nem is adta ki Csehszlovákia. A megmaradt két fővád­lott ügye aztán már símán folyt az igazságszolgáltatás szigorú medrében. Az egri törvényszék Rehó Istvánt ha­lálra, Blaszkovszkit pedig életfogytiglani szabadság- vesztésre ítélte 1947. novem­berében. Ez volt az első ha­lálos ítélet, amelyet az egri törvényszék a felszabadulás óta ■ rendes — tehát nem rög­tönítélő — bírósági tárgya­lás után hozott. Rehó And­rás bűnösségét egyébként, egyik gyilkosságban sem ál­lapították meg! Egy évműl­Az utóbbi esztendőkben általános tapasztalat volt, hogy romlott a postahivata­lok munkája, a szolgáltatá­sok minősége. Különböző jelzések nyomán hosszas vizsgálatot folytatott ez ügy­ben a 'Központi Népi Ellen­őrző Bizottság, s megállapí­totta, hogy a színvonal csök­kenése létszámhiányra vezet­hető vissza. Nagyon sok ré­gi tisztviselő a nehéz mun­kakörülmények miatt más munkaterületre vándorolt, a helyükre lépők pedig nem tekintették igazán hivatásuk­nak a postai munkát. Külö­nösen a kis falvak postahi­vatalai küzdöttek sok prob­lémával. Az egyetlen posta­tisztviselőnek heti 48 órai munka után minden vasár­nap délelőtt is szolgálatot kellett tartania reggel 8 órá­tól 10-ig. A KNEB munka­társai megvizsgálták az ilyen kis hivatalok vasárnap dél­előtti tevékenységét, s miu­tán beigazolódott, hogy szá­mottevő forgalmat ebben az időpontban a tisztviselők nem bonyolítottak le, felme­rült az a gondolat, hogy a vasárnapi szolgálat megszün­tetésével javítanák meg a fa­lusi postások munkakörül­ményeit. A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium e felmé­rések nyomán nemrégiben értekezletet hívott össze mi­niszterhelyettesi szinten. A tanácskozás foglalkozott a posta tisztviselők helyzetével, a kis postahivatalok tevé­kenységével, s úgy foglalt állást, hogy 1971. augusztus elsejevei javasolja a falusi postahivatalok vasárnapi nyitva tartásának megszün­tetését. Az erre vonatkozó miniszterhelyettesi utasítás már meg is jelent, s dr. Ba­logh János, a miskolci pos­taigazgatóság osztályvezető­je a következőkben tájékoz­tatta róla a Népújságot: — Az új postai rend au­gusztus elsejével lép hatály­ba, s Heves megyében ösz- szésen 102 kishivatalt érint. Eger főpostán változatlanul les* ssaJsiíJat vasarnapon­va a budapesti ítélőtábla megerősítette az egri ítéle­tet. A papír 1949. március végén érkezeit: „A budapes­ti ítélőtábla Rehó Istvánnal szemben az ítéletet jogerős­nek és végrehajthatónak nyilvánítja, és Rehó István elítéltet az ítélet végrehajtá­sa végett az államügyészség­nek átadja” ... Rehó István papot kért, majd utolsó óráit levélírás­sal töltötte. Március 30-án, néhány perccel 18 óra előtt, kikísérték a böriönudvarra. Amikor felállt a bitó alá, a jelenlevők felé fordult: — Erről a helyről kérek bocsánatot mindenkitől, akit — ,soha nem. fejezte be. 18 óra 8 perckor jelentés hang­zott el: — Az ítéletet végrehajtot­tam ... És Rehó András? Egészen 1950-ig szerepelt a köröző­levélen. Ekkor — amnesztia révén — megszüntették a körözést... És 1959-ben de­rült ki, hogy gyilkosság mi­att 1949. április 31-én Cseh­szlovákiában kivégezték. Mindössze egy hónappal él­te túl az öccsét. így tett v.égre pontot az igazságszol­gáltatás az eltelt negyedszá­zad egyik legnagyobb bűn­ügyének végére. (Következik: BŰNJELEK AT, ÁRVERÉSEN.) ként reggel 8-tól este 9-ig- A járási székhelyek postahi­vatalai is nyitva ltartanak vasárnaponként reggel 8-tól déli 1 óráig. S lesz további kiemelt hat község, ahol minden vasárnap reggel 8- tól 10-ig rendes postai szol­gálatot bonyolít le a hivatal. Ezek: Lőrinci, Pétervására, Poroszló, Recsk, Selyp es Verpelét. A nyári három hó­nap alatt, . augusztus 31-ig bezárólag, vasárnap délelőt­tönként 8-tól 10-ig nyitva lesznek a következő üdülő­posták is: Galyatető, Kékes­tető, Mátraháza, Mátrafüred, Mátraszentimre, Parádfür- dő, Szilvásvárad és Bükk­szék. Elmondotta a postaigaz­gatóság osztályvezetője, hogy ez az intézkedés nem jelent visszalépést a postai mun­kában, mert minden fontos küldemény vasárnapi továb­bítása biztosított lesz Heves megye valamennyi falujában. A kézbesítők kihordják az újságokat, táviratokat, táv­beszélő meghívásokat, az ex- presszleveleket és csomago­kat. Továbbá sürgős esetben az is lehetséges lesz tovább­ra is, hogy a kis falvakból telefonhívást eszközöljenek a polgárok. Minden község­ben van ugyanis 3—4 olyan távbeszélő állomás, amely éjjel-nappal igénybe vehető vasárnap, mivel be van köt­ve közvetlenül valamelyik szolgálati időn túl is műkö­dő távbeszélő központba. Természetesen csak sürgős, indokolt esetben vehetők igénybe ezek a vasárnapi te­lefonállomások, amelyek rendszerint kisebb helység­ben a tanácsnál, a rendőrség körzeti megbízottjánál, a termelőszövetkezeti irodán, esetleg az orvos lakásán ta­lálhatók meg. Bízunk benne, hogy az új rend valóban elősegíti He­ves megyében a postahiva­talok munkájának hatékony­ságát. s megnyugvásként szolgál azoknak a tisztvise­lőknek. akik eddig túlzott terhet hordoztak vállukon. gy ? FOGATOSOK A MÍehó~99 legenda” 3. Vasárnap zárva lesznek a falusi posták Heves megyében 102 hivatalt érint az új intézkedés r

Next

/
Thumbnails
Contents