Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Fiatal mérnökök, közgazdátok Feketesári Tányéros Terka BríeÁ*»»*- gyenge sárgauaracktermés A ZÖLDÉRT Van lehetőség a „kiugrásra Az „Óriások asztala-’ mér­hetetlenül gazdag. Jávorkút, Bánkút, Csipkéskút, Három- kút nimfái majd minden nap új térítővel takarják. A körülötte ülő „Biki” csa­lád tagjai: Örkő, Tarkő, Buzgókő, Örvénykő, Bélkő, Hegyeskő. Simakő, Peskő, Látókő, Imókő, Bálványos- kő, Istóllóskő védik szép­ségét. E vad regényes tájat igazán kevesen ismerik. Tá­vol a falutól, az őserdő mellett csupán egy család él. Péter Istvánéit.. Az er- dészné jól megfigyelte hosz- szú évek során a vidék sűrűn változó képét. Min­den évben, amikor a hó el­zárja a házhoz vezető ösvényt, maga tervezte motívumokkal Persze ilyen nem volt, i®' hát a következő alkalom­mal nagy csokor bokrétá­val állított be a gyárba. Mintát hoztam — mondta. A korsó, a váza hamarosan el is készült számára. Et­től kezdve sok mezei virá­gos edényt égettek ott, a vásárokon azok lettek a legkeresettebbek. Az unoka, Tányéros Terka, azaz Pé- terné gyűjteményének ér­tékes darabja az öreg név­jegyes korsó, meg a váza. Terka szüleitől, nagyszü­leitől örökölte szépérzékét, fantáziáját, s a vele párosult kézügyességet is. Sudár ter­metű asszony, tekintete erős akaratról árulkodik. De arcvonása lágy. szeme gyak­ran álmodozó. Itt fent, a Joldog együttlét a szünidőben. A lakást mindenfelé Pétcrné hímzései díszítik. örökíti meg a Bükk-fennsík szépségét. Feketesárrét természetal­kotta kapujában a vízgyűj­tő terpék között a jávorkúti elágazásnál sziklát törnek, építkeznek. Garázs készül. Az erdészéit számára, akik már nem messze laknák in­nen. A kiáltást ugyan meg nem hallják, a hangot fel­fogja a sűrű lomb, a ma­dárdal, meg a szín alatt az aramot fejlesztő kis motor zúgása. Különben ilyenkor, jó időben hiába is szolítgat- nánk őket, mert alig van­nak otthon. Az erdőt jár­ják. A nyár hozza meg szá­mukra minden évben a tel­jes boldogságot, ilyenkor van együtt a család. Haza­jönnek a lányok a messzi városi kollégiumból, ahol életük nagy részét töltik. Nagyon várja őket anyjuk, hogy megmutassa nekik azt, amíg távol voltak, mire lelt megint a rengetegben. S a talált zug, a virág, a madár és a különlegesen szép szarvas, milyen formában lett megörökítve az egyedül­lét hosszú óráiban. Sokat vívódott Pétemé, amíg úgy döntött, hogy még­is Sárréten maradnak, azon a helyen, amelytől az erdé­szek annyira húzódoznak. Öt is vonzotta a lakott tele­pülés nagyobb kényelme, a villany, a víz, a jó közleke­dés, különösen odaköltözé- sük után az első téli hat hónapon át, amikor nem tu­dott lejutni a tizenkét kilo­méterre lévő faluba, a sár, meg a hó miatt. De ő ezen a vidéken született, a Sza- lajka-völgyben. Ismerte jól az itt élő emberek küzdel­mét, kemény munkáját, tisz- ha örömét. Nagyapja híres ■erdész volt már, talán tőle «tanulta a természet, az er­edők csendjének becsülését. A századforduló idején «történt, amikor Bélapátfal­va kőedénygyára gyönyörűen mintázott lábasairól, tányér­jairól messze földön híres volt már, Makó Lajos kor­sót rendelt. Volt sok szép mintájú edény a raktárban, választhatott volna. Ám, egy sem nyerte meg a tet­szését igazán. Azt akarta, hogy a Bükk sok-sok szép virága díszítse korsóját. GfUmüsm Wn július £U'-vasárnap Bükk-tetőm, ahol tizenhá­rom éve él már, sosem tűnt számára hosszúnak a téli este. A kis erdészház abla­ka sokszor éjfél után is mé­csesként világított a sötét erdőben. Új mintákat ter­vezett nyári emlékeiből, a környék népművészeti motí­vumainak felhasználásával. Legsikerültebb munkája ta­lán a nyers vászonra hím­zett vadvirágos vízgyűjtő terpe. Háromszor készítette el: tavaszi, nyári és őszi színekben. Aztán a lányok- kelengyéje is rendkívül szép. Egyéniségükhöz illőt tervezett számukra. A vi­dám Kati ezerszínü virágos térítőkét, futókat kapott. Git­tának, a komoly húginak párnáin, szalvétáin a kéke­sen csillogó, sokféle hópihe az uralkodó motívum. Otthonuk, a távol eső kis erdészház, valóságos mú­zeum. A szobákban kemény­fából faragott bútorok. A fafaragás a férj szórakozása. A csillárok, meg a lányok heverője, a szék, a köny­vespolc, mind-mind remek munka. A falon sok tányér. Munkájuk mellett a kör­nyék falvaiból gyűjtötték össze Péterek évekkel ez­előtt, akkor már, amikor még nem volt divat. Nem is gondoltak rá, hogy milyen nemes munkát vé­geztek, amikor a csűrből, ólakból nem restelltek el­kérni az öreg edényeket. Senki nem kérte rá őket, belső kényszer hajtotta az erdészházaspárt, hogy meg­mentsék egy tájegység pusz­tulásban lévő népművészeti cserépedényeit. S milyen fáradsággal! Vajon hány száz kilométeres út rejlik a gazdag gyűjtemény mögött? Hányszor mentek le ezért a völgybe, kapaszkodtak fel a hegytetőre gyalog, áztak, izzadtak, hiszen akkor még nem volt kocsijuk. Alig évtizede csupán, hogy az első tányért Nagyvisnyó- rol elhoztak. S több olyan falu van, ahonnan egykor értékes zsákmánnyal tértek haza, ma már hírmondó sincs az Lstenmezeji parasz­tot, Vidrócki betyárt ábrá­zoló, Kossuth-emlékét őr­ző, meg a miatyánkos, va­lamint a mikófalvi eperle­veles tányérokból. A gyűj­temény legidősebb darabja az 1474-ből való tenyérnyi csészealj. Az edényeket már védet­té akarták nyilvánítani, de Tányéros Terka úgy döntött, — iáit -tányérja után nwe: zik így a környéken — még nem teljes a készlet, s ezért erről egyelőre még szó sem lehet. A három nő, az anya, meg a lányai, Feketesárrét „úrhölgyei” — Péter István hívja így őket — esténként, a ház urára várva, izgatot­tan csomagolnak, rendez­getnek. Válogatnak a sok­sok hímzés között, leltárt készítenek róluk, mert a bükki hímző asszonynak lent a városban, Egerben, önálló kiállítása lesz au­gusztusban. Számtalan fali­szőnyeg, diszpáma, asztalte­rítő, modem bútort díszítő garnitúra, lányoknak asszo­nyoknak való tésztagyúró kötények, törülközők kerül­nek bemutatásra. Készítője valamennyin a Bükk-fenn- sík szépségét örökítette meg. Értékét nehezen lehet fel­becsülni, mert az alkotás a maga nemében páratlan. Pé­ter Istvánné, Makó Terka, Makó Lajos fővadász uno­kája, munkájával népművé­szetünket gazdagította. — Sok fáradsággal jár ezeknek a különlegesen szép motívumoknak a kidolgozá­sa? — kérdeztem tőle. — Nem. Feketesárrét a legszebb virágos rét, amit valaha láttam. Gazdagságá­val, pazar színeivel nemcsak engem, hanem mindenkit megragad. De nekem meg­mutatja magát igazán. Ter­mészetes hát, arra is rá- kényszerít, hogy gyorsan múló változékonyságából va­lamit visszatartsak. — Tizenhárom év, hegyek között elzárva, nagy idő. Nem gondoltak arra, hogy helyet változtassanak? — Régebben igen. De már most, amikor a nehezén túl vagyunk, gyerekeink felnőt­tek, nemsokára a saját lá­bukra állnak, s ismerik az itteni életet, már nem aka­runk elmenni. Szeretnénk megvalósítani elképzelésein­ket. Nincs már messze a falu, a város. Ha kell, akár egy óra alatt is megjárjuk kocsival. A hó sem zár el bennünket, mert a bánkúti utat rendbe tartják, és a sarkon ott van a garázsunk. Csak addig, azon a pár száz méteren kell már ezután lapátolnunk. Kép és szöveg: András Ida Miért jobb a több nyári prognózisa Kedvező hatással volt ed­dig a nyári időjárás a gyü­mölcs. és zöldségfélék ter­mésére. Számos fajta jóval a szokásos idő előtt és olcsób­ban került az üzletekbe. A szezon kezdete óta uborká­ból, paradicsomból és zöld­paprikából másfélszer annyi jutott a fogyasztókhoz, mint az elmúlt, évben. Néhány kedvezőtlen jel is mutatkozik azonban a zöld­ségellátásban. A jelentős anyagi kockázat miatt a ter­melők idegenkednek a ká­posztafélék termelésétől és most, hogy lefutott a korai káposzta szezonja, itt-ott hi­ány van ebből a cikkből. Ugyancsak kedvezőtlen a zöldbabtermés. A ZÖLDÉRT 460 vagonnyi felvásárlását tervezte az idén, ebből azon­ban legjobb esetben is csak 300 vagon felvásárlására ke­rülhet sor. A gyümölcsök közül kife­jezetten gyenge a sárgaba­rack-termés. Ez azonban nem a lakosság legkedvel­tebb gyümölcse, ezért hiá­nya nem okoz nagy gondot. Igen jó viszont az őszibarack- termés, s bár jó a minőség is, ezzel arányosan csökken az ára. Tavaly július közepén még meg sem jelent a piacon a dinnye — az idén az első szállítmány érkezése óta a 40 vagon sár­gadinnye és 20 vagon görög­dinnye került a fogyasztók­hoz .Érdekes a zöldség- és gyümölcsárak összevetése az elmúlt évivel. A burgonya és fejes káposzta ára nagyjá­ból megegyezik. A kelká­poszta kilója 5,60 helyett az idén 3,80 forint. A Juliska- bab ára tavaly ilyenkor 9 fo­rint volt. most 6,60 forint. A zöldpaprika ára is alacso­nyabb, 24 forint volt, most 22. A legszembetűnőbb a kü­lönbség a paradicsom árá­nál. 1970. július 15-én Buda­pesten 22 forintba került egy kiló paradicsom, most kilója 5,60 forint. A paradicsom árának gyors zuhanása után már csak a zöldpaprika dömpingje szükséges és ezzel kezdetét veheti az olcsó „le­csószezon”. Olcsóbb az ubor­ka is az elmúlt évinél, több mint egy forinttal. mint a hevesebb? Nemrég tartották első konferenciájukat a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának tagjai. A konfe­rencia „kiáltványa"’ többek között hangsúlyozza: „fontos társadalmi érdek, hogy a pá­lyakezdők valamennyi üzem­ben és intézményben fe­gyelmezett munkával érvé­nyesülhessenek, kiérdemel­ve dolgozótársaik és az egész társadalom megbecsülését”. Hogyan valósul meg mind­ez megyénkben? Erről be­szélgettünk a legilletékeseb­bekkel: a fiatalokkal: Tervezés — társadalmi munkában — Korábban, amíg még nem volt meg ez a szerve­zet, gyakorlatilag alig volt kapcsolat a fiatal műszakiak között — kezdte a beszélge­tést Ferencz Béla, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat programozási cso­portvezetője, a fiatal műsza­kiak, közgazdászok mozga­lom egyik vállalati alapító tagja. — Szakmai problémákról vitatkozni, ami pedig na­gyon kell a kezdeti lendület megtartásához, ritkán adó­dott alkalom. 1968-tól aztán megindult a „mozgás”: munkahelyeket patronál­tunk, terveket készítettünk társadalmi munkában. Így például a gyöngyösi Sparta- cus-pályára egy sportköri épületet terveztünk. Igaz, sajnos egyelőre csaik az asz- ta|fiók számára, mert pénz híján még nem készülhetett el. Mi terveztünk a parád- sasvári KISZ-házakat, s rendelt tőlünk tervet a Me­zőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat hevest gyáregysége is. Ez utóbbiért pénzt kapunk, aminek egy részét a KISZ-nek adjuk át. Lehetőséget kaptunk továb­bá, hogy szervezetten részt vegyünk a műszaki fejlesz­tésben, új technológiai eljá­rások bevezetésében. Ezért jutalom jár, nagyobb elis­merés. Nyugodtan mondha­tom, van lehetőségünk a „ki­ugrásra”. — Érdekvédelem ? Ebben Kis csibék, nagy gondok MÉG A LAIKUSOK is meglepetten fogadták annak idején a hírt: Bábolna fel­hagy a lótenyésztéssel. Hová lesz a híres bábolnai ötösfo­gat, hová lesz a lovas hege­mónia, tették fel sokan a kérdést, amikor a Bábolnai Állami Gazdaság döntő lé­pésre határozta el magát és áttért a nagyüzemi barom­fitenyésztésre és tartásra. Ez az időszak egyben a barom­fihús- és tojósellátás fellen­dülésének a kezdetét jelen­tette hazánkban. Az egész országban elter­jedt a zárt konstrukciós, Lohmann-rendszerű barom­fitenyésztési technológia, majd ezt követték a további változatok. A lényeg azonban az volt, hogy az eddigi bát­ran „ősi” módszernek nevez­hető tartási rendszert felvál­totta a valóban korszerű nagyüzemi forma. A hazai baromfiipar tíz év alatt fel­zárkózott a világ élvonalába. A piacokon nem jelentett többé bűvészmutatványt élő baromfit vásárolni, az üzle­tekben polcostól állt a dobo­zos tojás, a bisztrókban ott forgott a sütőkben a grill­csirke. A termelőszövetkeze­tek és háztáji gazdaságok egyaránt szívesen foglalkoz­tak baromfitenyésztéssel, hi­szen az invesztált tőke aránylag rövid idő alatt té­rült vissza. A piac ellátott­sága egyre javult' és mind a tenyésztés, mind az érté­kesítés felfelé ívelő görbét mutatott, mígnem ebben az évben stagnálás állt be a ba­romfi-kereskedelemben. AZ EGYRE KEDVEZŐBB feltételek között valamiről ugyanig megfeledkeztünk. A felfele ívelő tendencia tör­vényszerűen eljutott az első lépcsőfokig, amikor is a ke­reslet megtorpant, és túlkí­nálat jelentkezett. A Ba- romfiértékesítő Országos Vál­lalat ilyen körülmények kö­zött a mind nagyobb és na­gyobb tételben szállító üze­mekkel kereste a szerződés- kötés lehetőségeit mind a felvásárlás, mind az áruér­tékesítés folyamán. S míg a BOV egy-két évvel ezelőtt még szorgalmazta, különböző akciók szervezésével segítet­te a háztáji gazdaságok áru- tojás-termelését és tojáshib- rid-törzsek elterjesztését, ad­dig jelenleg a tenyésztőkkel egyáltalán nincs kapcsolata a BOV-nak. A tenyésztési kedv romlását, a tojástermelés lé­nyeges visszaesését eredmé­nyezte az alkalmazott árpoli­tika is. A Heves megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság egyik vizsgálatában megállapította, hogy a tápárak lényeges emelkedésének ellenére a to­jásárakat az előző évhez vi­szonyítva éves átlagban da­rabonként közel 30 fillérrel, de egyes, időszakonként ki­logrammonként 4—5 forint­tal is csökkentette a BOV. A SZÖVTERMÉK. amely ugyan éves átlagban egy fo­rinton felüli árat biztosított a tojástermelőknek, tavasz- szal szintén alacsony felvá­sárlási. 30—60 filléres árakat alkalmazott, s ezzel szintén nem segítette elő a termelé­si kedv növekedését, állapí­totta meg a megyei tanács egyik végrehajtó bizottsági ülésén. A csirke felvásárlási ára szintén csökkent. Természe­tes. hogy ezek a tények kiha­lónak a termelésre és a gaz- ia»á£ tmekany. «erlege azonnal egyensúlyt kívánva könnyített azon a bizonyos másik serpenyőn. Megyénk­ben például a nagytályai Vi­harsarok Termelőszövetkezet felszámolta ötezer darabos tojóállományát, mert számí­tásaik szerint a tojástermelés nem jövedelmező. A kömlői Május 1. Tsz New Hamshire tojóállományát az ágazat kedvezőtlen volta miatt fel­számolta. A gazdaságoknak azzal is számolniuk kell, hogy a baromfitenyésztés be­ruházásaira hitel egyáltalán nincs. A Szövetkezeti Baromfi- keltető Állomás az idén ta­vaszai a 2,60 forintért felvá­sárolt keltetésre szánt tojást kénytelen volt nyolcvan fil­lérért árutojásként értékesí­teni, mert olyan minimális volt a csibe iránt a kereslet, hogy nem volt érdemes ki­keltetni a meglehetősen jó áron felvásárolt tojást. A számok bűvölete, úgy tűnik, magával ragadja jó néhány szakemberünket is. Az idén történt, hogy a BOV még egy évi háromszázezres csirkekibocsátással rendelke­ző mezőgazdasági nagyüzem­nek is csak azt az ajánlatot tudta tenni: valószínű felvá­sárolja az üzem termékét, írásos szerződést azonban nem lőtt garantálni. TO! A 5 TERMELÉS tekin­tetében sem különb a hely­zet, a felvásárlók itt is na­gyobb mennyiségek felé tö­rekszenek. Valószínű, hogy a Szilvásváradi Állami Gazda­ság évente már tízmilliós nagyságrendű tojásgyára lesz a félvásári ók első számú kedvence. A kisüzemek azon­ban elkallódnak, tál aj tálán- ná válnak a mamin utók msA­azért főként a . KISZ játszik nagyobb szerepet — veszi át a szót Vécsey Jenő, a KISZ szervező titkára. — Hogy reálisak-e a bérek, milyen lakásgondjaik vannak a fi­ataloknak, ezeket a problé­mákat közösen oldjuk meg Itt a Gyöngyösön épülő KiSZ-Iakásokhoz is készítet­tünk terveket, ahová sokan költöznek be közülünk. Nemsokára lelépiil vala­mennyi. — Egy példa a kapcsola­tainkról : a vállalatunk so­káig nem tudóig hozzájutni oxigén- és acetilén-palackok­hoz. Elmentünk a csepeli gyár KISZ-szervezetéhez, » az FMKT-tagok társadalmi munkában elkészítették ne­künk ezeket a palackokat. Mi viszonzásképpen vendégül láttuk őket. „Hég csak tervek...” Az Egri Dohánygyárban 25 tagja van a fiatal műszaki­ak és közgazdászok tanácsá­nak. — Jó elmondani, hogy megfelelő a kapcsolatunk a gazdasági vezetőkkel; sokat segítenek a munkánkban — kezdte a beszélgetést Szanyi N. Mihály KISZ-titkár, ma­ga is fiatal és műszaki dol­gozó. — A tanács nálunk nem­rég jött létre, s máris egy szép feladattal kezdjük mű­ködésünket: a gyár műszaki fejlesztésében elsősorban a fiatalokra számítanak. Jutal­mazás, fizetésemelés jár ér­te, és az „ezt én csináltam” jóleső érzése ... Ahogy Tarnóczi Tibor üzemmérnök, az FMKT ve­zetője elmondta, jó műszaki könyvtáruk van, számotte­vő külföldi folyóiratokkal. Még csak tervezgetnek, de munkájukat a siker ígéreté­vel kezdhetik; a gyár ve­zetői eddig minden kezde­ményezésüket támogatták. — Szeretnénk jó közössé­get kialakítani. Most még inkább csak egymás között mondják' el problémáikat a fiatalok, de egy fórumot je­lentő baráti környezetben ezek könnyebben jutnak e! az „illetékese fülekhez”. (h ekeli) lett. Ezt azonban a jelenlegi helyzetben, s valószínű még nagyon sokáig, nem enged­heti meg magának népgazda­ságunk, hiszen minden ter­melőre szüksége van a fo­gyasztók széles társadalmá­nak. Ki viseli azonban a sok kiesi — amely sokra megy — gondját? Hiába, nem üz­let esetleg a felvásárlónak a kisebb mennyiséggel foglal­koznia, a vásárló vásárolni akar és lehetőleg olcsón. Ah­hoz pedig, hogy olcsón vásá­roljon a boltban, először jól kell vásárolni a termelőüze­mekben. A jelek azt mutat­ják, hogy nem a legjobb úton haladunk a cél felé. A népi ellenőrzési bizottság megállapítása szerint „A me­gye baromfitenyésztésében komoly törést és a tenyész­tési kedv lényeges visszaesé­sét eredményezi, hogy a ház­táji gazdaságokból történő árutojás felvásárlását egyál­talán nem szorgalmazzák, sőt az elmúlt évben a tevékeny­séget lényegesen csökkentet­ték”. A KERESLET és kínálat a meghonosodott gazdasági irányítási rendszerben ter­mészetesem. és törvénysze­rűen érvényesíti Íratását, s néha megtorpanást idézhet elő egy-egy ágazatban. Ha a felvásárló vállalatok az egyes periódusokban jelent­kező túlkínálatot nem igye­keznek kihasználni, monopol­helyzetükből adódó előnyü­ket nem a pillanatnyi elő­nyökért vetik latba, hanem gondosan, az árakkal jó ér­telemben manipulálva befo­lyásolják a termelőket, na­gyon hosszú távra stabilizál­hatják egy-egy termelési agázat egészséges fejlődését, amely egyetlen közös célja Lehet termelőnek és vásárló­nak egyaránt. Ä . Sagetbg áaáíi| *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents