Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Sép vagy kéz? A korszerűség mindennapi követelmény Napjainkban a mezőgaz­daság a forradalmi változá­sok korát éli. A kisparaszti gazdálkodás helyett megho­nosodott a nagyüzemi ter­melés, a kitágult, perspektí­vát nyújtó keretek között pe­dig már nem lehet a régi mó­don gazdálkodni. A mező- gazdasággal, tágabb értelem­ben az élelmiszer-gazdaság­gal szemben támasztott köve­telmény egyre nagyobb: mi­nél több, olcsóbb és jobb minőségű élelmiszert termel­ni a hazai és külföldi piac számára. Ennek, a nagy feladatnak egyik 3 talán a legnagyobb előfeltétele a gépesítés. Már csak azért is. mert a mező- gazdaságban dolgozók szá­ma évről évre csökken, s a kézi munkát új, korszerű gé­pekkel kell helyettesíteni. Megyénkben az elmúlt évek­ben általában mintegy ezer fővel csökkent az aktív me­zőgazdasági dolgozók száma s ez a tendencia továbbra is tart. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a gépesítés, a korszerűsítés napjainkban mindennapi követelmény. Az eltelt időszakban a me­zőgazdasági üzemek sokat tettek azért, hogy meghono­sítsák a korszerű technikát. Mégis, azt lehet megállapíta­ni, hogy a jővő, a közeljövő feladatai cseppet sem kiseb­bek, mint az elmúlt évek feladatai voltak. Hiszen pél­dául — országos viszonylat­ban — a kukoricabetakarítás gépesítési színvonala 60 szá­zalékos, a cukorrépa — és burgonyakiszedésé pedig csu­pán 50—60 százalékos. Ezek a számok gondjainkat is jelzik. Közismert például, hogy az utóbbi időben jelen­tősen csökkent az országban és megyénkben is a cukor­répa vetésterülete. Az ok: a termelőszövetkezeti tagság egyre kevésbé vállalta a ne­héz, fizikai munkát igénylő cukorrépatermelést. A szö­vetkezetek éppen ezért olyan növények termelését helyez­ték előtérbe, melyek termesz­tése, betakarítása jobban gé­pesíthető és gazdaságosabb. A cukorrépára, a cukorra viszont nagy szüksége van népgaadaságunlcnak s ezért olyan országos intézkedések születtek, melyek enyhítet­tek, vagy enyhíteni fognak a termelők gondjain. Az ál­lam anyagi eszközökkel se­gíti a speciális gépek beszer­zését, egyre jobban előtérbe kerül az egycsírájú magvak termesztése — ezzel kikü­szöbölődik az egyelés nehéz munkája — s maguk a cu­korgyárak is jelentős anyagi és technikai segítséget nyúj­tanak a termelőknek. Hely­telen lenne azt állítani, hogy a cukorrépa-kérdés ezzel meg is oldódott — ehhez hosszabb kifutási idő szüksé­ges —, de megindult az a fo­lyamat, melynek során újra polgárjogot nyerhet ez a fontos ipari növény. Bár ér­demes azt is megjegyezni, hogy a termelő üzemek to­vábbra is kifogásolják: a vontató és szállító eszközök megvásárlásához — s ez is feltétlenül szükséges — még mindig nem kapnak kellő támogatást. Megyénk zöldségtermesztő megye s éppen ezért különö­sen fájó pont, hogy 1965 óta évről évre jelentősen csök­ken a kertészeti növények területe. A szakemberek sze­rint ez a csökkenés nem ke­vesebb, mint ötezer holdra tehető, tehát nem kis gond­ról van szó. Hogy miért mondanak le a gazdaságoka paprika, paradicsom, uborka és egyéb növények termelé­séről? Az okokat kutatva itt is kiemelt helyen áll a gé­pesítés kérdése. A gazdasá­gok még ma is kisüzemi, év­tizedek óta elavult módon termelnek, s a korszerűsítés­re egyelőre nem nagy lehe­tőségek vannak. Egyrészt anyagi eszközeik hiánya mi­att, másrészt pedig azért, mert kevés olyan speciális gép van, melyet alkalmazni tudnának. Különösen a be­takarítás gépesítésére nincs lehetőség. A termelőüzemek vezetői szerint az eddiginél sokkal hatékonyabb intézke­désekre lenne szükség ahhoz, hogy a zöldségtermesztés anyagi és technikai lehetősé­gei bővüljenek, hiszen enél- kül a gondokat nem lehet megoldani. Tudják, hogy egy ilyen kérdés megoldása nem kis időt vesz igénybe, de úgy vélekednek, hogy határozot­tabb lépéseket kellene tenni. Megyénk termelőszövetke­zetei a negyedik ötéves terv­ben mintegy 700 millió forin­tot költenek gépesítésre. A szakemberek számítása sze­rint ez az összeg kevés, leg alább 1 milliárd forint kel­lene erre a célra. Kellene, hiszen a szövetkezetek zö mében az erőgépállomány jelentős hányada elöregedett s nagyjából a munkagépek­nél is ez a helyzet. Az új, modern gépek viszont egyre drágábban kerülnek forga­lomba s ez nem csupán az­zal a hátránnyal jár, hogy nehéz a megvásárlásuk, ha­nem azzal is, hogy drágítják a termelést. A gépesítés, a korszerűsítés gondjai tehát meglehetősen nagy terheket rónak a mezőgazdasági üze­mekre. Nem túlzás, ha azt állítjuk: a terhek vállalása segítség nélkül aligha sike­rül. Gép vagy kéz? A kérdést a fejlődés a maga módján már eldöntötte. A megye gazdaságaiban egyre csökken a dolgozni tudó tagok száma s az is köztudott, hogy ter­melőszövetkezeti dolgozók átlagéletkora rendkívül ma­gas. A választás tehát való­jában nem is választás, ha­nem követelmény: gépesíteni szükséges. Ehhez kell meg­teremteni a korszerű techni­kát és a szükséges forintokat. Mindenki tudja, hogy ez nem egyszerű, de nem lehet kitér­ni előle. Kapogl Levente Félév után — Béíap^falván ELMÜLT az év első fele, s ilyenkor hagyományos a számvetés, az érdeklődés, hiszen hat hónap sokat mondhat, sokféle tapaszta­lattal szolgálhat, következ­tetni enged a következő idő­szakra, ennélfogva meglehe­tős tökéletességgel minősít­heti az illető gazdálkodót. Ez alkalommal azonban nem annyira a tradíció, mint inkább a mód feletti kíván­csiság késztetett a látogatás­ra, a kérdezősködésre — s csalt éppenséggel Bélapátfal­vára. A Cement- és Mész­művek helyi gyárában ugyan­is tavaly ilyentájt emlékeze­tes beszélgetésben volt ré­szem. Szokatlan kisiklásról, termelési rendellenességek­ről, tetemes adósságról hal­lottam a vezetőktől. Nos, ezek után önkéntele­nül is kedvet kaphat az em­ber az összehasonlításra. Végleg a múlté-e már a kel­lemetlenség-sorozat, vagy még mindig kísért? Történt - e változás, s ha igen: ked­vező-e vagy sem? Horváth Jenő főmérnöknél kerestem a válaszokat. A főmérnök előbb szám­adatokat szedegetett elő „mindentudó” könyvecskéjé­ből: — Cementből 1395, égetett mészből pedig 4504 tonnával gyártottunk többet, mint amennyi az első féléves programunkban szerepelt. Ugyanekkor jelentős a klin- ker-pluszunk is, így kellő alapanyagkészlettel rendel­kezünk, a cementgyártást fo­lyamatosabbá tehettük és te­hetjük, nem érhet bennün­ket kínos meglepetés ... A o másznál külön is örvendetes, hogy az első osztályú termék részaránya a tervezett 93 he­lyett 94,9 százalék, tehát a többletünk tetemes hányada kiváló minőségű. Hangsú­lyozni sem kell, hogy mit je­lent ez akkor — amikor szá­mottevő az ország mészim- portja... Szerencsére nem volt baj a cementértékesítés­sel sem, hiszen kétezer-hét- száz tonnánál nagyobb meny- nyiséget szállítottunk a meg­rendelőknek. Mindent össze­vetve: — bár a hivatalos fél­LAPUNKBAN már több­ször beszámoltunk arról, hogy ez évben elkezdik Egerben, a lyeeum mögött, a Kossuth Lajos utca és a Fellner Jakab utca sarkán az új távbeszélő központ építését. Az eredeti program szerint — amely mind a me­gyei, mind a városi tanács ötéves tervében egyik fő fejlesztési feladatként szere­pel — a hatalmas beruházás kivitelezését 1971. májusá­ban kellett volna elkezdeni, hogy 1974-ben már e korsze­rű, nagy kapacitású telefon- központra kapcsolva működ­hessenek a megyeszékhely telefonkészülékei. Arról is beszámoltunk, hogy e 120 millió forintos postai beru­házásból 40 millió körül költenek a felépítendő épü­letre, a többi pénzt pedig a műszaki berendezésekre, a városi telefonhálózat kor­szerűsítésére és bővítésére fordítják. Ugyanis az új köz­pont induló kapacitása — a jelenlegi 2500-zal szemben! — 5200 készülék zavartalan működését teszi majd lehe­tővé, s e kapacitás 15 ezer­re bővíthető lesz, évről évre az igények és szükségletek Szerint. A beruházás előkészítése hosszú évek óta végre elju­tott addig, hogy már kiköl­töztek a lakók az érintett terület szanálandó épületei­ből, elkészültek a kiviteli tervek, biztosított a Miskol­ci Postaigazgatóság fejlesz­tési alapjában a szükséges feszég, van generálkivitele­ző, sőt alvállalkozói szerző­déseket is kötöttek a külön­böző gépészeti, speciális mű­szaki berendezések elkészí­tésére, de — nincs építési 4engedély!.., Nincs építési engedély, mert az Országos Műemléki Felügyelőség a kiviteli ter­vek bemutatásakor azokat csak olyan lényeges változ­tatásokkal hagyja jóvá, ame­lyek a tervek teljes átdolgo­zását teszik szükségessé. A megtervezett formában — 02 OMF álláspontja szerint Miért nem épül az új egri telefonközpont ? — a lapostetős, modem épü­let nem illeszkedik bele har­monikusan a műemléki kör­nyezetbe. Ezért — olvasha­tó a szakvéleményükben — a műszaki blokkot körülve­vő, előre gyártott traktusok fölé műemléki palafedésű, ferde tetősíkokat kell elhe­lyezni. Továbbá a homlok­zatok kiképzésénél kívána­tos a leegyszerűsített megol­dás : a faragott kőburkolat elhagyása, valamint ne bont­sák le a már kiürített Kos­suth Lajos u. 3. számú mű­emlék jellegű épületet, ha­nem toldalék épületrésszel csatlakozzanak ahhoz és az épület Kossuth Lajos utcai homlokzata kövesse az ut­ca beépítési vonalát... AZ, HOGY ezek az Igé­nyek helytállóak-e, vagy sem, szakkérdés. Lehetsé­ges, hogy teljesen helytálló­ak, de a jelenleg kialakult helyzet megítélése szempont­jából teljesen közömbösek. Ugyanis e beruházás előké­szítésébe, amely 1968. feb­ruár 13-án kezdődött, mind­végig bevonták az Országos Műemléki Felügyelőséget is- Az első, már jelzett alka­lommal megállapodtak a lé­tesítmény helyében, s ab­ban, hogy a postaigazgató­ság a tervezővel három va­riációban tanulmánytervet készíttet, s az illetékes szer­vek és hatóságok képviselői közöttük az Országos Mű­emléki Felügyelőségé is — ezekből választja ki a leg­megfelelőbbet, illetve ezek alapján határozzák meg azo­kat a legfontosabb szem­pontokat, amelyek alapján a kiviteli tervek készülhetnek. 1969. szeptember 5-én került sor erre a megbeszélésre, s a felvett jegyzőkönyv tanú­sága szerint az összes érin­tettek <U 1-es számú alter­natíva mellett döntöttek, de az Országos Műemléki Fel­ügyelőség ezt elvetette, s a maga részéről a 3-as számú tervezetet fogadta el. A me­gyei tanács és a városi ta­nács illetékes elnökhelyette­sei — amint ez a jegyző­könyvből is kiolvasható — rögzítették a megbeszélésen: ha a 3-as számú alternatíva mellett történik a döntés, úgy az kifejezetten az OMF állásfoglalásának lesz az eredménye. Emellett döntöt­tek, s eszerint kezdte a ter­vező vállalat a kivitelezési terv dokumentáció elkészíté­sét ... Közben összehívtak még néhány értekezletet egyes, fontosabb részkérdések tisz­tázására. Így 1969. novem­ber 21-én amellett döntöttek, hogy az épületet úgy kell elhelyezni, hogy annak déli, Kossuth Lajos utcai hom­lokzata pontosan illeszked­jék a Kossuth Lajos utca beépítési vonalához. Ezt az Országos Műemléki Felügye­lőség úgy módosíttatta, hogy ne a Kossuth Lajos utca be­építési vonalát kövesse, ha­nem álljon merőlegesen a leendő postaépület a Fellner Jakáö utcára. A posta, az építési hatóságok és a ter­vező egyaránt elfogadta ezt a kívánságot is, s eszerint készült el a kivitelezési terv­dokumentáció, amelyben egyebek között — amint er­re már utaltunk is — azt ki­fogásolja az Országos Mű­emléki Felügyelőség, hogy miért a Fellner Jakab utcára néz merőlegesen az épület, s miért nem követi inkább a Kossuth Lajos utca beépíté­si vonalát!?... A TERVEZŐ szerint az OMF által kért módosítások az egész tervdokumentáció teljes átdolgozását ifiméit szükségessé, ami időben messze eltolja a kezdési ha­táridőt. A postaigazgatóságot pedig kötik a már megkö­tött kapacitásszerződések, amelyek be nem tartásáért hatalmas összegű kötbéreket kellene fizetni. Arról nem is beszélve, hogy a generálki­vitelező Heves megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnak is alvállalkozóival együtt gyor­san más, nagy volumenű munka után kellene néznie, ha ez a nagy munka nem kezdődhet meg ez évben. Ugyanakkor a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár már megkezdte a szükséges mű­szaki berendezések legyártá­sát, s ha az épület 1973-ban nem lesz olyan állapotban, hogy azokat beépíthessék végleges helyükre, a posta- igazgatóságnak költséges áron gondoskodnia kell azok raktározásáról, megóvásáról. Nehéz lenne pontosan ki­számítani előre, hogy kinek mennyibe kerülhet ez a programcsúszás, s teljesen mindegy is, hogy mennyibe kerül a postának, mennyibe másnak, mert végső soron így is, úgy Is a népgazdaság, következésképpen mindnyá­junk zsebére megy a játék. Drága játék, hiszen a becs­lések szerint legalább 15—20 millió forintba kerül, ha c fellebbviteli hatóságok helyt adnak az Országos Műemlé­ki Felügyelőség igényeinek. amelyeknek — a tények alapján — aligha van alap­juk! ... Vagy talán azért a huza­vona, hogy a jelenlegi, sok bosszúságot okozó egri tele­fonközpont elérje azt a „kort”, hogy „műemlékké” lehessen nyilvánítani?... — Ha így „haladunk” — bi­zony odajutunk... Faludi Sándor éves mérleg csak a követke­ző napokban készül el — kö­zel nyolcmilló forinttal ma­gasabb a termelési értékünk a tervezettnél, s mintegy ti­zenöt százalékkal több a nyereségünk a vártnál. Ter­mészetesen: fixáras termé­kek mellett! Ugyanekkor azonban azt is el kell mon­danom, hogy van egy kis béralaptúllépésünk ... No. de talán ez most megbocsátha­tó ... AZ ELSOROLTAK — még kíváncsiabbá tettek. A főmérnök készségesen próbálta ezután alaposan ele­mezni is az eredményeket. Avval kezdte, hogy időköz­ben — egyebek mellett — az élet több régi emberüket más belátásra bírta: tavaly au­gusztus óta harmincnyolcán jöttek vissza a korábban el­pártolt törzsgárdistákból. Az „öregek” segítségével kétség­telenül jobban ment a mun­ka, kedvezőbben sikerült pél­dául a nagykarbantartás Is. Ez utóbbit igazolja, hogy az idén több beütemezett havi tmk-t is elhagyhattak a tö­kéletes javítások miatt, s ezeket az időket is a terme­lésre fordíthatták. Különösein eredményesnek bizonyult a május hónap, de talán a jú­nius sem lett volna rosszabb, ha történetesen nem okoz még mindig annyi gondot, zavart az NDK-tól vásárolt új cementmalom, amely az óránként 50 helyett, több minte-* ' - ■ "a tás, ! .. alán, a hl: vé­gére is legfeljebb 40 tonnát őröl óránként... Az idei hétszázalékos bér­emelés érthetően fokozta a dolgozók kedvét, s az eddigi­nél jobban odakötötte vala- mennyiüket munkaterületük­höz. Csökkent, sőt elméleti­leg megszűnt a fluktuáció: a Cement- és Mészművek Bél­apátfalvi Gyárában ma lé­nyegében nincsen létszám­hiány! Természetesen szó sincs arról — hangoztatta a fő­mérnök —, hogy a tapasz­talatokkal, az eddigi ered­ményekkel tökéletesen elége­dettek. Van még jócskán tar­talék az emberekben, a bri­gádvezetők,. csoportvezetők vagy éppenséggel művezetők sokat tehetnek a még na­gyobb sikerekért. Aztán — nyilvánvalóan — változhat­nának még a „kinti” körül­mények is. Ha időnként nem lenne például akkora zökke­nő a szénellátásban, mint ja­nuárban vagy legutóbb má­jus végén, vagy történetesen jobbam hozzá lehetne jutni egyes szükséges kohászati anyagokhoz, fogaskerekekhez — észrevehetően javulna a termelés... MINDENESETRE: a tava­lyinál sokkal jobb most a kedvük, a közérezetük a bél- apátfalviaknak, jóval derű­sebb a számvetésük mint esztendeje. S remélhetően ígv lesz ez már a továbbiak­. ' ti VIRÁGOK (Foto: Kiss B4

Next

/
Thumbnails
Contents