Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-16 / 166. szám
Gép ''agy r'4z? Ha. csak a szőlő és a. gyümölcs leime a gyöngyösi Máira Kincse Tsz legfőbb gazdasági ágazata. akikor lenrnásseteKttek vehetnénk, hogy egy ilyen nagy szövetkezet ' egy négyszögölnyi területen sem termeszt cukorrépát. Dehát a határ jó része szántóföld. Közel a cukorgyár is. Valamikor jelentős területen díszlett a cukorrépa. Miért hagytak: fel vele? — tehetjük fel a kérdést kissé erfcefcienkedve. Á feleletet Szepessy Bélától a szövetkezet főagronó- musátói kértem és kaptam meg. Mihez jtrthat hozzá egy gazdaság a cukorrépa révén? A termés árát nem számítva: takarmán yinak hasznosíthatja a répafejet, a répasaeletet, kaphat melaszt, kérhet természetben cukrot Miután a szarvasmarha-állomány fejlesztése is cél, a takarmánybázis bővítése a cukorrépa segítségével nem mellékes kérdés. Ezek a termesztési kedvet fokozó tényezők. A cukorrépa magját el kell vetni. Ezt géppel végzik. Utána az egy elés a fő gond. Nincs gép, amelyik ezt meg tudná csinálni. A gyomirtáshoz már van vegyszer. Bármilyen permetező- gép rászórja a földre, a növényié. Különben lehet kapálni, a sorkőzöíket géppel, * sorokat pedig kézzel. A szedés, a fejelés a rakodás is már gépesíthető. Ali ár egyetlen répabetakaritó kombájn is megcsinálja ezt a munkát, de lehet két gépre megosztva is betakarítani a répát A uépamag-vetőgép 36 ezer, a fejezőgép 40 ezer, a szedő- és rakodógép 70 ezer forintba kerül. Es csak ezekre a munkákra használható. Mintegy kétDrága a gép. A munkáskéz pedig kevés. Másik baj, hogy a cukorrépa a szőlővel szinte azonos időben kívánja meg a vele való foglalatoskodást. bajlódást. Ha pedig választani kell a répa és a szőlő között, akikor a szőlőre szavaznak, mert abból nagyobb a haszna a közös gazdaságnak, mint amennyi jut a répa után. Most már számolnak a szövetkezetek. Nemcsak ezer forintokban, hanem fillérekben is. Ha egy kilónyi termésben tíz fillér különbség jön ki az egyikre, annál maradnak. Különösen, ha a munkaerő helyzete is fontos szerepet játszik a termesztésében. Mint a cukorrépánál. Ki hajlandó egyelni, répát ásni, fejelni, tisztítani, amikor a kalászosokat úgy lehet termeszteni, hogy szinte emberi kéz nem is érinti azokat? lyek az „érdemes" megítélést alakítják ki, hanem a kiadások forintjaihoz is, amik a „nem éri meg” következtetést mondatják ki a szövetkezet felelős vezetőivel. Elérkeztünk oda, hogy a cukorrépa egyre kevesebb lesz országosan. Ebből is program kerekedett, mint valamikor a búzából, most pedig a húsból. Tehát tenni kellene valamit, mert mint kiderült: itt is összefügg minden mindennel. Kezdjük azzal, hogy a földeknek az istállótrágya igényét nem tudjuk biztosítani. Cukorrépához pedig jó erőben lévő talaj kell. Ezért is volna jó a nagyobb szarvasmarha-állomány. Az istállók építési költsége azonban nagyon magas. Egy tehénre 40—60 ezer forintnyi költség jut átlagban. Drága a takarmány is. A költségbe ez is beleszámít, hiszen a takarmányt akár értékesíteni is lehet, tehát forinttal kell számolni. Most jutottunk mindennek a kulcsához, a forinthoz. Nemcsak a bevételből származó forintokhoz, ameVan már monogerm cukorrépamag, amelyből csak egyetlen szál növény bújik ki. tehát nem kell egyelni. A termesztés többi fázisához is léteznek megfelelő eszközök, ha a gyomirtó vegyszer hatékonyságával még nem is elégedettek; mint ahogy a gépek ára sem vonzó, hiszen csak néhány héten át működtethetők és csupán erre az, egyetlen feladatra alkalmasak. Ahhoz nemcsak felesben kellene megosztani a terheket, nem vizsgálva azt, melyik fél használatában romlott el az alkatrész, hanem a gépek munkába állításának időpontjában is olyan „testvéri” módon kellene megegyezniük a társult gazdaságoknak, ami ma még alig képzelhető el. Amíg a szövetkezetek saját belátásuk szerint cselekszenek a helyi dolgaikban. mint a cukorrépa ügyében is, addig a gazdasági számítások a „nem” mellett szólnak. Még valami kiderült a téma boncolgatása során, ami nem új dolog ugyan, de nem árt néhányszor újból elmondani: a mi termelőszövetkezeteink nagy része csak területekben számít nagyüzemnek, mivel gazdálkodási módja több ágazatban a kisüzemi technológiának felel meg. Ebből a feladat is világossá válik: belterjes gazdálkodást, korszerű agrotech- nológiát kell alkalmazni, mert az egyre csökkenő emberi munkaerő a komplex gépesítést parancsolóan írja elő. (G. Molnár F.j Épül a HCM Befejezéséhez közeledik hazánk egyik jelentős beruházásának, a 2,5 milliárd forintos költséggel épülő Beremendi Cementműnek építése. A tervek szerint 1972 tavaszán dolgozni kezd az I. vonal, majd hat hónappal később 1972 augusztusában termelni kezd a II. vonal is. Az ún. Kiinger gyártó vonalból a hőkicserélő kemencék beszerelésével már végeztek és elkészült a 120 kV-os állomás is. A vezénylőtermi berendezések — a pultok és a vezénylőszekrények — szerelését ugyancsak megkezdték. '(MTI foto — Bajkor József felvétele.) A vegyszeres gyomirtás tapasztalatai Az Agrártudományi Egyesület Heves megyei szervezete, az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége és a Heves megyei Növényvédő Állomás csütörtökön délelőtt bemutatókkal egybekötött ta- pasztalatcsere-ankétot rendezett. A megjelenít szakemberek főként az újabb import- gyomirtószerek hatását tanulmányozták. Megtekintették a Kompalti Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutatóintézet vegyszerrel kezelt kísérleti lucernaparcelláit, illetve a demjéni Haladás, valamint az egri Nagy József Termelőszövetkezet szőlőterületén végzett gyomirtás eredményeit. A szerkesztői asztalon osz- aaegyűlt sok-sok panaszáé "levél, a szinte napomba érkező telefonhívások, s nem utolsósorban saját tapasztalataink fogalmazták meg újra a közismert tényt: égetően súlyos problémát őkoz Egerben a lakosság nyári vízellátása. Sőt — érezteti hatását a város idegenforgalmán is. Egyáltalán nem vet ugyanás jó fényt városunkra az a megtörtént eset, amikor a napokban egy •négy napra érkezett külföldi turistacsoport az elsőkét nap után bosszankodva távozott a Leányka úti kollégiumból. Felháborodásuk — éppúgy, mint az egrieké — teljesen jogos volt, hiszen a rövid itt tartózkodásuk alatt egy csepp víz sem jött az épület csapjaiból, de a környéken is csak időnként!... De a tényekből ennyi is elég, ismerjük valamennyien. Inkább lássuk azt: mit tesz ilyenkor a Heves megyei Vízmű Vállalat szakembergárdája? Elavult vezetékek, csőtörés, maximális igények.., A város vezetékhálózatát még valamikor 1927-benfektették le, s ékkor adták át az első vízmüvet is, amely akkoriban az igényeik háromszorosát biztosította. Bar a vállalat azóta több alkalommal végzett korszerűsítéseket — nagyobb arányút legutóbb 1964—65-ben — még mindig a régi, elavult csővezetékeken át jut el a víz a fogyasztókhoz, s ebből időnként jelentős problémája akad a vállalatnak. Legutóbb a Lafcatgyártó utcában, a Sas úton, valamint a. Bereznay utcában volt csőtörés. Ezek valamennyi esetben jelentős vízveszteséget okoztak, amit eresti is lehetett a város vízellátásán. Az is elképzelhető, hogy a régi vezetékeken át elszávárog a víz, bár Horváth János, a vízművek főmérnöke erről mást mondott : — Az élfolyásból, szivárgásból eredő vízveszteség egyáltalán, nem jelentős. Tudomásunk szerint sehol sincs erősebb elszivárgás, amely csökkentené a városi vezetékekben folyó mennyiséget. — Mi hát az oka annak, hogy ennyire akadozik Eger vízellátása, s most már nemcsak a magasabb fekvésű részeken nincs elegendő víz, de a város közepén fekvő lakótelepen is észlelhető a vízhiány? — Mindenképpen a maximálisra emelkedett igények, amelyekkel nem tudott lépést tartam az egri vízművek fejlesztése. Míg 1950- ben az ipari üzemek víz- fogyasztása 1064 köbméter volt. addig tavaly több mint ;i400 köbmétert használtak fel. Ezzel együtt növekedett a hálózatra kapcsolt 1 alvások száma is. Ma körülbelül hétezer lafcasba jut el a víz. A meleg időjárás miatt évek óta problémáink vannak, mert ilyenkor hirtelen .ugrásszerűen emelkedik a fogyasztás. Olyannyira, hogy az éjszakai órákban feltöltött tartályokból délre minden csepp vizet elhasználnak a fogyasztók!... !Ninc§ megoldás V Napközben nincs víz. éj- asüteft tf alig' Amikor aztan megcsordul egy kicsit a csap, mindenki „vételez” — kannákba, fürdőkádba, s mindenbe, ami csak az ember kezeügyébe kerül... De: Mikor lesz egyszer már vége ennek az áldatlan állapotnak; nincs megoldás ebben a fontos kérdésben? — Tudunk a problémákról, s mindenképpen keressük a teljes megoldás lehetőségeit. Közeli és távoli elképzeléseink vannak, s ezek biztatóak — tájékoztatott bennünket a vízművek főmérnöke, s kezdték a válaszukat a vállalat vezetői Pusztai Lászlóné ország- gyűlési képviselő segítő szándékú kérdéseire is. — Még ezen a héten javulás várható, ami azt jelenti, hogy kilencven százalékban ki tudjuk elégíteni az igényeket. Tehát mindenhol lesz víz! Ezt úgy értük el, hogy a Petőfi téri szivattyú házban egy nagy teljesítményű szivattyút helyeztünk üzembe. Másodpercenként 102 liter vizet nyom fel a tartályokba, A másik pedig, hogy az eddig fürdésre használt meleg vizet — megfelelő előkészítés után — bekapcsoljuk a városi hálózatba. Így esetleg az éjszakai órákban lesz majd néhány helyen nyomáscsökkenés, nappal pedig teljes kapacitással adunk vizet. — Ez az ideiglenes megoldás azonban olyan következményekkel jár, hogy hétköznap a strand egyik medencéjében előreláthatólag nem lesz majd víz. A hétvégi két csúcsnapra azonban ezt is feltöltjük. Sajnos, csak így tudunk az elkövetkezendő meleg napokban elegendő vizet biztosítani a városnak. Pillanatnyi javulás,.. Kedden délelőtt dolgozni kezdett az új szivattyú, s bekapcsolták a hálózatba az eddig fürdésre szánt melegvíz jó részét is. A két víztárolóban — az Almagyar dombon és ■ a Hajdú-hegyen — újra emelkedett a vízszint. Az egyikben 90, a másikban pedig 1300 köbméter tartalékvíz gyűlt össze. Csütörtökre még jobb lett a helyzet: délben — a máskor . ilyenkorra már teljesen üres tartályok — színültig tele voltak. Ez jó jel — pillanatnyilag! De: nem ártana végre elkezdeni ennek az évek óta húzódó ügynek a végleges megoldását! S jó lenne, ha eljutnánk oda az illetékesekkel való tárgyalások során, hogy mielőbb elkészüljön az Északi vízmű, s leg- alábo mar itt ne úgy számolgassunk, hogy hányszor késik majd u határidő! Vagy találjanak megoldást arra, hogy mielőbb kezdődjék el — legkésőbb jövőre — az újabb vízkutatás. amely alapja lenne a déli vízmű megépítésének! Mert előre félünk a jövő nyártól: akkor is lesznek meleg napok, s ha mármost nem teszünk semmit — még égetőbb vízgondok is! „. Szilvás István A garázs nem luxus Ha — mondjuk egy évtizeddel ezelőtt azt hallom, hogy valaki az épülő lakótelepek láttán azon nyavalyog, hogy garázst miért nem építenek hozzájuk, vagy ha éppen azt hallom, hogy igenis garázst is építenek a lakótömbök mellett, vagy alatt —, kétségbeesetten kapok a fejemhez. A szocializmus elárultatásának vélte volna, hogy lakások helyett garázst épít az állam annak a néhány jóme- nönek, akinek telik olyan luxusra, hogy kocsit vegyen és tartson. Vegyen és tartson garázst is. Ámbátor nem ártana megnézni, hogy miből is telik egyeseknek kocsira is, garázsra is. Tettem volt volna ezt — mondom úgy tíz évvel ezelőtt. A minap azon morgolódtam, külhonban járva, s ott természetesen mindennek csak színét látva — a visszájára nem nagyon jut ám ilyenkor idő. Hát nem érdekes? —, hogy lám ebben a külhonban csak úgy adnak át új lakótömböket, házakat, benne új lakásokat, hogy garázst is építettek hozzá. Mert a lakásokhoz úgy hozzátartozik ebben a külhonban a garázs, mint a fürdőszoba például. Attól ugyan még messze vagyunk, hogy a garázs ilyen életszükséglet legyen nálunk, de ott már tartunk, hogy épülő új lakótelepeinket el kell látni megfelelő számú garázzsal is. Ha ma még nem is mindennapos szükségleti cikk nálunk a gépkocsi — s talán ez nem is lesz soha —, de már semmiképpen sem számit luxusnak. S ha már van gépkocsi, akkor annak két tulajdonosa is van: akinek a nevén van az autó, s az egész társadalom is. A gépkocsi ugyanis egyben a nemzeti vagyon egy része is, nem érdektelen hát, hogy mint ilyet, védje, óvja a gazdája, s ehhez a szándékhoz adjon lehetőséget az állam is. Épül Eger északi városrésze, lassan körvonalazódnak a település formái, ablak került már egyik-másik épületre is. Tizenöt húszezer embernek nyújthat majd otthont ez a városrész. S hány gép- kocsitulajdonos lesz benne? Száz? Ezer? Ma még nem. lehet tudni, csak azt, hogy sok olyan lakó lesz, aki gépkocsit mondhat magáénak. És a csillag garázs helyett valódi „lak”ot is a féltve őrzött családi kincs számára. Örvendetes volt hallani és tudni, hogy el is készültek a tömbgarázsok tervei, s ily módon lehetőség nyílik majd arra, hogy másfélezer gépkocsi kaphasson megfelelő elhelyezést. Épülnek a lakások is, s garázsok is. Nincs ok holmi tíz év előtti, akkor talán jogosnak tűnő aggodalomra, sem újkeletű „bezzeg nálunk” — morgoló- dásra. A. tervek szerint. Most már csak abban kell bízni, hogy ezek a tervek is megvalósulnak. (gyurkó) Csongrádi úttörők Egerben Csongrád megyéből, Szeged környékéről és a szentesi járásból 120 pajtás tölti vakációja egy részét, jutalomként Egerben. A tanulmányi versenyek és a közösségi munka legjobbjai a József Attila Kollégiumban kaptak elhelyezést. Nagy Tibor és ■ Tapodi Zoltán, a tábor vezetői arról beszéltek, hogy a szállás es az ellátás nagyon jó, csak egy problémájuk van, a víz . .. Eddig a várossal ismerkedtek, barátkoztak. Kispal Jancsinak az új városrész és az óváros szűk utcácskái tetszettek. Másokat, így például Sípos Bucit a vár, a kazamaták és a régi fegyverek ragadták meg leginkább. A tábor minden, lakója nagyon jól éra magát, és ehhez hozzájárult a strand is, ahol a nagy hőségben felüdülést találtak. A csongrádi úttörők július 23-ig .maradnak Egerben. Addig még sok érdekes esemény várja őket. Így például kirándulnák a SzaLajka- völgybe, ahol szalonaiasütés is szerepel a programban, de ellátogatnak a Mátrába is. Az Alföldről érkezett pajtásoknak minden bizonnyal maradandó élményt jelent majd ez- az itt eltöltött két hét. rfümmü c* 1971. juüuí 19, ttmU* Kéz már, gép még — nincs elég százötven hold művelését lehet a segítségükkel gépesíteni. »Még ezen a héten javulás várható!...* Égetően súlyos probléma Eger nyári víxcllaíása Mit tesz ilyenkor a Vízmű Vállalat?
