Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk Sötét még támad, de világos előnyben van ÖRIASI SAKKTÁBLÁHOZ is hasonlítható a Közel-i Kelet tágabban értelmezve a földközi-tengeri térségben,: ahol világos és sötét, progresszió és reakció birkózik egy- i mással. Világos — a haladás — határozottan előnyt szer- '■ zétt, de sötétnek, az imperialista reakciónak még min- ■ dig vannak váratlan támadó lépései, cselei és farté- - lyaá. Csupán egyetlen nap, például a csütörtök is gazdag híranyaggal szolgál e térség különböző — és különböző - előjelű — eseményeiből. Jordániában például ismét — hogy a sakkjátszma hasonlatot folytassuk — sötét lendült támadásba. Ez a : gyakorlatban a királyi erők újabb akcióját jelentette a ; Palesztinái gerillák ellen. Aligha kétséges bárki előtt is, ! hogy a támadók anyagilag és fegyvereket illetően is ; az amerikai imperializmus támogatását élvezik. S az sem I lehet vitás: Kairó most azért mondta le Husszein jordá- niai király július 23-ra tervezett egyiptomi látogatását, hogy ezzel is rosszallását fejezze ki Amman újabb akció­jával szemben. Ugyanakkor „világos támad”, azaz a haladás köny­velhet el magának újabb győzelmet a mediterrán tér-: ség egy másik fontos országában, Algériában, ahol csü­törtökön jóváhagyták az agrártörvény-tervezetet. Egy­mondatos lényege: „Kapjanak jogot a földhöz azok, akik megművelik”. UGYANCSAK ZAJLANAK AZ ESEMENYEK a tér­ség két fontos szigetén, Cipruson és Máltán. Makariosz, Ciprus miniszterelnöke, aki nemrég folytatott tárgyalá­sokat a Szovjetunióban, most levelet kapott a görög fasiszta junta vezetőjétől. Papadopulosz athéni miniszter- eänök fenyegető hangon írt az érseknek és a „rendszabá­lyok foganatosítását” helyezi kilátásba, ha Makariosz nem változtat álláspontján, azaz: továbbra sem egyezik ; bele az úgynevezett enózisba, Ciprus, vagy legalábbis j annak egy része Görögországhoz csatolásába. Makariosz azonban eddig sem ijedt meg, most sem fél a fenyegeté­sektől Eddig 13 görög miniszterelnököt éltem túl, — je­gyezte meg fanyar humorral az érsek. Nyilvánvaló, hogy a szigetnek nem a Görögországhoz (és részben Török­országhoz való csatlakozás az érdeke, hanem az önállóság és Ciprusnak vannak támogatói az önállóság megőrzéséért vívott harcban). Mélyül a konfliktus Málta és a NATO között is. Nem akarják lenyelni, hogy az új máltai kormány haza­küldte az ólasz Birindelli NATO-admirálist, s hogy nem kíván többé sem általában a NATO, se Anglia kiszolgál­tatott támaszpontja lenni. Heath brit miniszterelnök rendkívüli kabinetülést hívott össze Málta ügyében, s el­napolták Carrington hadügyminiszter máltai útját. Min- toff, az új máltai kormányfő azonban szintén nem ijedős ál­lamférfi és aligha hatnak rá akár a burkolt, akár a nyílt fenyegetések. AZ USA-NAK. ANGLIÁNAK, s a NATO-nak bele kell nyugodnia: a Közel-Kelet már nem az imperializmus játszótere, a Földközi-tenger nem az ő kizárólagos tulaj­dona. *'^'^AAA/\AAAA*^AAAAAAAAAAAAAA/W\A/V\A✓WVV^A/^AAA/^/^/^/WV^/VVV^AAA/V^/\/ « mikor Kissinger, Ni­xon elnök különmeg- bízottja néhány nappal eze­lőtt Indiában járt, az újság­írók feljegyezték: a hivata­los fotográfusok előtt az el­nök bizalmasa széles mo­sollyal nézett a lencsébe — Gandhi asszony, India mi­niszterelnöke azonban szo­morú, szinte komor arccal a távolba tekintett. Az indiai kormány vezető­jének hangulata fejezte ki hűségesen a valódi helyze­tet. A nagy kelet-pakisztáni politikai robbanás óta a helyzet szüntelenül romlik és óriási a veszélye annak, hogy végül is ellenőrizhetet­len konfliktus felé sodró­dik! Kelet-Pakisztánban a kor­mány fegyveres csapatai összezúzták az ellenállás el­ső hullámát és úgylátszik, szilárdan kezükben tartják a városi központokat. Mióta azonban a monszun esők rá­zúdultak a tartományra — egyre több jelentés számol be arról, hogy megélénkült a partizántevékenység, fegy­veres csoportok vágják el a kormánycsapatok összeköt­tetéseit. Indiát különösen az nyug­talanítja, hogy a partizán- háború kibontakozásával, il­letve második hullámának megerősödésével párhuza­mosan a pakisztáni kormány akciói törvényszerűen fokoz­ták az India és Pakisztán közötti feszültséget is. ©JÉ 1971. júli»g 16., péntek Ennek a feszültségnek egyik összetevője a mene­kültprobléma alakulása. Eddig — indiai források sze­rint — több mint hatmillió ember áramlott Kelet-Pa- kisztánból a szomszédos in­diai tartományokba. Az em­beri szenvedésen, a kolera- járvány szörnyű pusztítása­in túlmenően az utóbbi he­tekben ez a menekült-özön különleges politikai veszé­lyeket is tartogat. Közvetle­nül a pakisztáni központi hadsereg terrorhadjáratának megkezdése után a menekült problémának még nem volt vallási jellege. Az első más­fél—kétmillió menekült kö­zött egyaránt voltak hinduk és mohamedánok. Most azonban egyre világosabban kiderül, hogy a Kelet-Pa- kisztánban működő katonai elnyomó gépezet az elnyo­más súlyát a hindu lakos­ságra koncentrálja! 1947- ben, amikor a korábban egységes Bengál tartományt az angolok kettéosztották, a Pakisztánnak jutó területen maradt mintegy tízmillió hindu. Az utóbbi hetekben ebből a tíz millióból négy millió özönlött át indiai te­rületre! Ez pedig egy po­tenciális „vallásháború” ve­szélyét rejti magában a két ország között. Nem titok ugyanis, hogy Indira Gand­hi kormányának szélsőjobb- oldali ellenzéke is minden eszközt kihasznál a szenve­délyek felszítására és óriási nyomást gyakorol a kor­mányra. Kirchschläger Rómába repült BÉCS: Kirchschläger osztrák külügyminiszter csütörtökön este Rómába repült A má­sodik világháború befejezése óta először tesz hivatalos lá­togatást Olaszországban osztrák külügyminiszter, s ezért látogatását élénk ér­deklődéssel kísérik Ausztri­ában. A hivatalos út előtt a kül­ügyminisztert fogadta Franz Jonas köztársasági elnök. Római tartózkodása alatt Kirchschläger aláírja azt az olasz—osztrák szerződést, amely a dél-tiroli vitás kér­déseket nemzetközi bíróság elé utalja. Elutazása előtt többek között kijelentette: „Dél-Tirol változatlanul Ausztria érdekkörébe tarto­zik”. Rómában Kirchschläger elsősorban bilaterális kérdé­sekben tárgyal Aldo Moro olasz külügyminiszterrel, de megbeszéléseik felölelik majd a nemzetközi élet más fon­tos kérdéseit is. Fogadja őt Saragat köztársasági elnök és Colombo miniszterelnök. Vasárnap Kirchschläger Castel Gandolfo-i nyári re­zidenciájában felkeresi VI. Pál pápát. Nyn^atoémet provokáció Az ADN hírügynökség je­lentése szerint az elmúlt he­tekben — a nemzetközi jog normáit súlyosan megsértve —, az NSZK területéről egy­re több, rágalmazó röpira- tot tartalmazó léggömböt bo­csátottak az NDK területe fölé. Két nap leforgása alatt az NDK két kerületében 150 ilyen léggömb ért földet Xuan Thuy, a VDK küldött­ségének vezetőbe Párizsban, csütörtökön az Avenue Kié­beren, a vietnami tárgyalások 121. ülésszakára érkezik. PÁRIZS A párizsi Vietnam-érte- kezlet 121. ülésén csütörtö­kön Binh asszony és Xuan Thuy egyaránt rámutatott: „abban az esetben, ha az amerikai kormány 1971-ben megjelöli az Egyesült Álla­mok és az amerikai tábor­hoz tartozó többi ország va­lamennyi csapatának kivo­nulási időpontját, akkor egy- időben kezdődhetnek meg és egyidőben fejeződhetnek be az alábbi műveletek — az említett csapatok biztonsá­gos kivonulása és a felek ál­tal ejtett összes katonai és polgári fogoly szabadon bo­Genfi tanácskozás a leszerelésről GENF: A genfi leszerelési érte­kezlet csütörtöki ülésének egyetlen felszólalója M. Krisnán, India képviselője volt. Az indiai delegátus síkraszállt amellett, hogy párhuzamosan kössenek megállapodást egyrészt a vegyi fegyverek, másrészt a biológiai fegyverek betiltá­sáról. Krisnán nagykövet han­goztatta, hogy a vegyi fegy­verek betiltására vonatkozó megállapodás tető alá ho­zása céljából „aktívan” kell folytatni a tárgyalásokat. Hangoztatta, hogy a két megállapodás között „kap­csolatnak” kell lenni még akkor is, ha az értekezlet végül két különálló meg­állapodást hozna is létre. A csütörtöki ülés fél óra hosszat tartott. Kelet-Pakisztán és India határán a feszültség szünte­lenül növekszik. Az utóbbi hat hétben, indiai források szerint, ötször három nap­ig zúdítottak aknatüzet pa­kisztáni csapatok indiai te­rületre — méghozzá Kal­kutta városától alig nyolc­van kilométernyire. Ugyan­akkor Pakisztán is vádat emelt: azt állította, hogy in­diai csapatok több ízben át­léptek pakisztáni területre. A feszültség harmadik for­rását a Kelet-Pakisztánnal szomszédos indiai állam, Nyugat-Bengál belső helyze­tében kell keresni. Ez az ország legproblematikusabb tartománya, miután rendkí­vül erős az Indiai Kommu­nista Pártból kiszakadt ult­rabaloldali „Marxista—leni­nista Kommunista Párt” és az attól is balra álló, nyíl­tan Peking felé forduló, úgynevezett Naxalita moz­galom befolyása. Ezek a mozgalmak az államban uralkodó, az indiai tömegek átlagos helyzeténél is súlyo­sabb nyomorúság, s a nyo­mor okozta jogos elkesere­dés szenvedélyeiből táplál­koznak. A „nyomor hadse­regét” felduzzasztó mene­kült milliók beáramlása még fokozza, egy belső háború kirobbanásának lehetőségét. India tehát voltaképpen ag­gódva szemléli a kelet-pa­kisztáni partizánmozgalom kibontakozását, miután az átdobhatja a csóvát a hatá­ron és egy általános „ben- gáli háborúhoz” vezethet. India érdeke olyan politikai megoldás lenne, amely a pakisztáni állam keretein belül létrehozná az erőtel­jes önkormányzattal rendel­kező Kelet-Pakisztánt. I lyen megoldás lehető­sége azonban megle­hetősen korlátozott. Jahja Khán kormánya a nyílt fegyveres terrort választotta és a jelek szerint már túl­jutott azon a ponton, ahon­nan még vissza lehet fordul­ni. Az indiai politika Kína mellett az Egyesült Államo­kat messzemenően felelős­nek tartja a politikai rende­zés elmaradásáért. Üj-Delhi- ben joggal vetik fel, hogy a pakisztáni rezsim mind gaz­daságilag, mind a fegyver- szállításokat tekintve to­vábbra is elsősorban az Egyesült Államoktól függ! Gandhi miniszterelnök­asszony nyíltan megmon­dotta Kissingernek: Wa­shington feladata az lett volna, hogy a Pakisztánnak nyújtott politikai és gazda­sági segély felfüggesztésé­vel Jahja Khán rezsimjét a politikai megoldás irányá­ba szorítsa! Az amerikaiak ezt nem tették meg — még­pedig azért nem, hogy Pa­kisztán továbbra is tagja maradjon az amerikaiak ál­tal vezetett katonai blokk­rendszernek. Másszóval: Wa­shington a maga stratégiai érdekeinek mindent aláren­delt —, s ezzel vállalta a bűnrészességet egy szinte be­láthatatlan következmé­nyekkel járó indiai—pakisz­táni összecsapás esetleges ki­robbanásában. „ —í —e 1 csalására, beleértve az Észak- Vietnamban foglyul ejtett amerikai pilótákat is”. Xuan Thuy ezzel meg­erősítette a DIFK-küldött- ség szóvivőjének múlt heti nyilatkozatát arról, hogy a szabadon bocsátandó foglyok között vannak a VDK bom­bázása során fogságba esett pilóták is. Reméljük — hangsúlyozta befejezésül Binh asszony —, többek között a 17. szélessé­gi fok mentén fekvő terüle­teket. David Bruce nagykövet, amerikai küldött felszólalá­sában ismét kitért a D1FK- küldöttség által múlt héten felvetett kérdések egyértel­mű megválaszolása elől.’ Ki­jelentette ugyan, hogy a hétpontos javaslatról „haj­landó tárgyalni”, hozzáfűzte azonban, hogy nem tekinti kizárólagos tárgyalási alap­Talán utoljára jöttek? Washingtonban már híresztelik, hogy a párizsi vietnami tárgyalásokon résztvevő amerikai kül­döttség vezetőjét, David Bruce-t (bal oldalt) és helyettesét, Philip C. Habibot (mellette) leváltják. Lehet, hogy a csü­törtöki 121. számú ülés számukra az utolsó volt hogy az amerikai kormány számol a realitásokkal és ko­molyan válaszol pozitív és építőjellegű javaslatainkra. Xuan Thuy arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai kormány két egymást kizáró dolgot pórbál összeegyeztet­ni — a tárgyalásokat és a „vietnamizálást”. Ezt Nixon elnök július 6-i nyilatkozata is bizonyítja: az amerikai kormány békéről beszél, de folytatja a háborút. Az Egye­sült Államok Dél-Vietnam­ban folytatja a B—52-es ne­hézbombázókkal végrehajtott légitámadásait, légitámoga­tást biztosít a saigoni csapa­tok különféle „tisztogató” hadműveleteihez, közben szüntelenül támadja a VDK sűrűn lakott körzeteit is, nak, az értekezlet vitasson más javaslatokat is. Annak ürügyén, hogy több magyarázatra van szüksége nem válaszolt árra a kérdés­re sem, hogy az Egyesült Államok kormánya melyiket.”"'1 tartja elfogadhatónak a hét- pont közül és melyiket nem. Az amerikai küldött végül „viszontkérdések” formájá­ban követeléseket terjesztett elő. Ezekben a hétpontos ja­vaslat első pontjának a csa­patkivonásra vonatkozó ré­szét továbbra is „önkényes követelménynek” minősítve újra szűkebb körű „előzetes tárgyalásokat” követelt, , Pham Dang Lam saigoni küldött felszólalása szokás szerint a VDK és a DIFK elleni vádaskodásokban me­rült ki. Államosították a chilei bányaipari SANTIAGO. Salvador Allende chilei el­nök csütörtökön államosítot­ta az ország bányaiparát, amelyben az amerikai be­fektetéseik értéke megha­ladja a 700 millió dollárt. Az államosítási aktus vol­taképpen annak a törvény­nek az aláírása volt, amely Chilének „állandó és elide­geníthetetlen jogokat” ad az ország bánya kincseinek ellenőrzésére. A csütörtökön aláírt tör­vény tervezete hat hónappal ezelőtt került a kongresszus elé. A honatyák kisebb — de nem jelentéktelen — mó­dosításokat hajtottak rajta végre. Egyebek között — némiképp az amerikai ér­dekeket figyelembe véve — beiktatták azt a cikkelyt, amelynek értelmében az amerikai cégeket 30 éven belül kártalanítani s a ka­matlábat emelni kell. A törvény aláírása után immáron az egész chilei há­ny aipar a kormány ellenőr­zése alá került. Tripoli charta-vezetők megbeszélése A tripoli chartához tar­tozó országok vezetői csü­törtökön az egyiptomi—líbiai határ közelében levő Marsa Matruhban folytatták ta­nácskozásaikat az időszerű politikai kérdésekről. Széles körben elterjedtek azok a föltételezések, hogy a találkozót a marokkói puccskísérlet, valamint a chartához tartozó tagország. Líbia és a Rifkabil király­ság mélypontra zuhant vi­szonya tette sürgőssé. AzAl Ah ram ezzel szemben azt jelentette, hogy a találkozót már két héttel korábban ki­tűzték, s a marokkói ügy legfeljebb pótlólagosan ke­rült napirendre. Délelőtt a négy vezető egyórás teljes ülést tartott, majd négyszemközti tárgya­lások következtek. Mindezt megelőzően a szíriai Ajubi 90 percen át tárgyalt Sza- dattal. Ugyancsak az A1 Ahram értesülése, hogy a négyes találkozó még a csü­törtöki nap folyamán befe­jeződik. Nincs hir arról, lesz-e kvmmumase vagy se” 121- Ml@8nam-értei«ezle8 Pakisztáni szakadék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents