Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

Detűvakok (2.)

Ketten a négyezer közül

Bármere jártaim a megyében, bárhol kopogtattam tanácsért iskolaigazgatóknál, egyre ezt a választ kaptam:

— A faluban, már nincs nem cigány analfabéta. Mindenki aláírja a nevét. Ha analfabéta lenne, észreven- nérik.

Meglepett ez a felvilágosítás, mert a névaláírás még nem jelent írástudást.

Errői nagyon hamar meggyőződtem. Egeresemben a bányaüzem szb-titkára újságolta:

— Egy analfabétáink van. Közel tizenöt éve dolgozik nálunk. Törekvő ember, jó munkás, csak éppen írni, olvasni nem tud. A nevét is nagybetűkkel kínlódja a fizetési jegyzék alá.

Felkerestem N. 1.-t, aki még csak 43 éves! A viszonylag kényelmes lakásban feleségével együtt élnek. A gyerekek már felnőttek. A lány férjhez ment, a fiú vájárként dolgozik Dunántúlon. Először — nem véletlenül —, életéről beszélgettünk, i — Hány testvére volt?

> — Kilencen vártunk ke5 nyérre.

! Meglep ízes mondatfűzése, friss asszociációi. Ezen gondolkodom, ő megelőz a kérdésben, s folytatja:

— Számadó juhász volt Szihaimon az apám. Én voltam a legkisebb, a legjobban megugratott. Nem engedett iskolába, maga mellé vett jtihásznak. Persze, hogy szerettem volna tanulni, de nem engedtek, így hát maradtam írástudatlan, nap mint nap apám mellett hajtottam a juhokat. Szerettem volna megszabadulni. Amikor sikerült, mégsem jutottam mindjárt az iparba, hanem újra az állatok mellé. Csak évek múltán, kerültem Ozdra, majd utána ide, ahol már tizenöt éve dolgozom.

— A gyerekek... ?

Ráérez a kérdésre.

— Elvégezték a nyolc osztályt. Ök már megtanultak írni-olvasni.

— Űjságot, könyvet nem olvashat Mivel tölti a pihenés időszakát?

— Mindig a hegyekbe vágytam, sokszínű, érdekes a hegyvidék. Kóborolni szeretek az erdőben. Nézze, itt mindjárt az ablak mögötti dombon kezdődik a rengeteg.

— Miért vonzza az erdő?

— Mindig szerettem a szabadságot, a pihenést, a felüdülést.

— Számolni hol tanúit meg?

— Gyakorlatban, Ha az ember fizetést kap, kell, hogy értse a matematikát. Becsapni engem nem lehet, még akkor sem, ha bármelyik elemista zavarba hozhatna az alapműveletekkel.

Másfél szoba — komfortos lakás, rádió, televízió, akár csak másutt. N. I. még úgyszólván fiatal ember, éleseszű. olyan típus, aki bárhol feltalálja magát. Bármilyen. fura asszociáció, de beszélgetés közben egy Ady- vers, a Hortobágy poétája jutott eszembe, az elveszett, a kiaknázatlan képességeket sirató remekmű. Ezért is sarkallt a kíváncsiság:

— Még fiatal, nem akar megtanulni írni, olvasni?

Nem lepődik meg, megfontoltan válaszol:

— Ha jó volt Délelőtt, akkor megfelel már Délutánra is.

Megkapott a stílus saemléletessége, talán ezért sem tudtam egyetérteni vele...

★

A másikkal Pétervásárán találkoztam. Tsz-nyugdíjas, hatvanhárom éves asszony. Öt is életéről kérdeztem, mert sejtettem, hogy nehezen váltaná. be írástudatlanságát. K. M.-né készséggel beszélt. Mintha megjelent volna előttem Ady Az öreg Kunné című versének főszereplője, a sokat szenvedett parasztasz- szony. Míg beszélt, emlékezetemben Ady-sorok torlakod tak:

„Kunyhó, olaj-mécs,

munka, éhség. Gyermek, rongy, szégyen és a többi... És mondta, mondta... Hét gyerek... korai házasság volt akkor a divat... Megszakítom:

— Az iskola?

Kényes kérdés, mintha sejtené, miért kerestem. Diplomatikusan fogalmaz:

— Váltócipőben jártunk, nem sokat. A nagyapánk, aki kisbíró volt és szeretett olvasni, egyre mondta: „Menjetek csak, fiaim, legalább addig míg a neveteket le tudjátok írni, s addig tudtok számolni, hogy ne csaphasson be benneteket senki”.

— Megtanult írni — olvasni?

Határozottan igenei. Eszembe ötlik az iskola igazgatóhelyettesének tájékoztatása:

— A népszámlálási adatokból emlékszem, mindenki tudja egyébként a községben: K. M.-né analfabéta. Nekem is elmondta, amikor nevelt * „kislánya” ügyében keresett1 fel. 2

Az asszony rejti írástudat- ? lanságát. A szobában rádió,! új televízió. Értem em-| béri büszkeségét, hagyom* beszélni. Summáséveket idéz, féléves dunántúli távollétek keserű emlékeit villantja fél; aztán a jelenbe kanyarodik.

A rokonságtól nevelésbe vett kislányról beszél. S most

mintegy véletlenül árulja el magát. Elém teszi a számtan- íüzetet, egy házi feladatot mutat. Egyszerű kis összegű kivonások és szorzások... hétszer kettő ... tízből kettő... Az asszony nézd, nézi a számára hieroglifáknak tűnő számsorokat, s mondja most már kérés nélkül:

— Ügy szeretnék segíteni, de nem értem ezeket a dolgokat. Régen jártam iskolába — veszi észre magát —■, hamar felejt az ember, ha öregszik —, folytatja még inkább mentegetőzve.

Tgenelek, magyarázom fi műveleteket. Figyelmesen, de egyre inkább értetlenül néz rám.

Újra kérdek:

— Jut idő olvasásira is. Mit szeret olvasni ?

Észreveszi a célratörést:

— Régen gyenge a látásom. Mér szemüveggel sem megy.

— Milyen szemüveget használ? —, szorítom a kört.

— Milyet is? Nagyítót, tudja, ilyen kell... —, válaszol zavartan, de nem siet megmutatni.

Tovább beszélünk, más témáról. A délután már jó estébe hajlik, amikor egyszer csak feláll, s megnézi, hány óra. Én nem tudtam volna leolvasni a számokat. Neki ment... Észreveszi magát.

— Annak rossz, aki még nevét sem tudja aláírni, aki nem mer elmenni a boltba, mert tudja, hogy becsaphatják. Akár itt a szomszédiban az egyik asszony.

K. M.-né emberi büszkeségét tisztelem. Annál is inkább, mert írástudatlanságáéit nem ő a felelős.

S hányán vannak hozzá hasonlóak. Az egyik postás mesélte el a könnyeztető-mo- solyogtató történetet:

— Ezek az emberek mindig azzal fogadnák: nem találom a szemüvegem, írja már alá kedvesem azt az ajánlási papírt, tudja az ember, ha öreg, ha túl a hatvanon, akkor gyengül, egyre inkább gyengül a látása...

Am az emberi méltóság mindig csorbítatlan marad. Ki ne értené meg...?

Pécsi István

Műveltség és történelem

A korszerű műveltség

kérdéseiről vitatkozott a közelmúltban mintegy kétszáz történész — kutató, oktató és ismeretterjesztő szakember, akadémikus és falusi általános iskolai tanár — a keszthelyi országos történész vándorgyűlésen.

A vita forró légkörében fokozatosan tisztázódott, hogy a kétségtelenül meglevő — és a vándorgyűlésen is felszínre került — nézet- eltéréseken túl, mi az, amiben a történészek az adott kérdés tekintetében feltétlenül azonos állásponton vannak.

Mindenki egyetértett abban, hogy az általános műveltség szerepét korunkban nem csökkenteni, hanem növelni kell, tehát a szakműveltség növelésével párhuzamosan erősíteni az általános műveltség pozícióit is. E tekintetben az utóbbi években kedvezőtlen jelek tapasztalhatók, több területen, de különösen az iskolai oktatásban, a társadalomtudományok háttérbe szorítása látható.

A műveltség ahogyan régebben, ma is elsősorban abban áll, hogy magunkévá tesszük, elsajátítjuk az előző nemzedékek által felhalmozott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eredményekből, tapasztalatokból mindazt, amire a mai korban az embernek szüksége van. Nemcsak ismereteket, de megfelelő készségeket és képességéket is. A többi között a kornak megfelelő műveltség befogadásának és megújításának, gazdagításának, továbbfejlesztésének képességét.

A művelődés tehát eleve magába foglalja a történetiség mozzanatát. A történelmi fejlődés áttekintése nélkülözhetetlen segítséget ad ahhoz, hogy megítéljük, mi tartozik a korszerű műveltséghez, és egyben lényeges szempontokat nyújt a művelődési elemek rendszerbe foglalásához.

A helyes történelmi műveltség az egész közgondolkodást áthatva, elősegíti a megfelelő nemzeti öntudatot és önismeretet, a világméretű társadalmi-politikai tájékozódási képesség kialakítását.

Miként teremthető meg az ilyen széles értelemben vett történelmi műveltség, történelmi látásmód?

A kutató történészek egyre kevésbé tudnak vállalkozni arra, hogy közvetlen befolyást gyakoroljanak a közgondolkodásra. A múltat a maga bonyolult valóságában, összefüggéseiben feltáró történelmi munkák, mint bármely más tudományág szakkönyvei, ma már ritkán képesek lekötni a nem szakember olvasók széles táborának figyelmét. A történettudomány újabb eredményeinek közvetítésében, a történelmi műveltség formálásában éppen ezért mind fontosabb szerep hárul az iskolára és a tudományos ismeretterjesztésre.

Joggal bírálta azonban a tanácskozás több felszólalója mind az iskolai történelemoktatást, mind a tudományos ismeretterjesztést azért, mert nem elég vonzóan, színesen, nem elég történetien és ezért nem is elég hatékonyan teljesítik hivatásukat. Ezen a ponton kapcsolódott a vita gondolatmenetéhez a történelmi

tények, adatok megismertetésének gondja.

A dilemma az. hogy — a többi között — a tanulók túlterhelésének megszüntetése érdekében radikálisan csökkenteni kellene a tartós megj egyeztetés re szánt

történelmi adatok mennyiségét, azokból csak annyit tartva meg, amennyire a történelemben való biztos tájékozódáshoz szükség van, ám a múlt valóságát hitelesen tükröző korkép megfestéséhez a jelenleginél bőségesebb tényanyagot kellene felhasználni.

A múzeumok látogatottsága. a televízió történelmi adásainak sikere, a helytörténeti és honismereti mozgalom bővülése, az ismeret- terjesztő történelmi könyv- sorozatok — pl. a Képes Történelem — népszerűsége, mind azt bizonyítják, hogy társadalmunkban jelentős érdeklődés tapasztalható a történelem kérdései iránt. Erre az érdeklődésre építve minden területen határozottabb lépéseket lehetséges és szükséges tenni a korszerű történelmi műveltség fejlesztésére. Ez a keszthelyi történész vándorgyűlés legfőbb tanulsága.

Sugár István

Népitánc-fesztivál

Szegeden 11 hazai és külföldi együttes részvételével rendezték meg a szakszervezeti együttesek nemzetközi népitánc-fesztiválját. A megnyitón a tánccsoportok a tanácsháza előtt adtak ízelítőt programjukból. Képünkön: az ÉDOSZ Szeged-együttes bemutatkozása.

(MTI foto — Tóth Béla felvétele)

feHköGenamßi

A nyár hátralevő részében új tudományos sorozatokat, ismeretterjesztő előadásokat sugároz a rádió. Magyar panteon címmel négy jelentős vidéki és egy fővárosi nevezetességet mutatnak be a hallgatóknak. „Emlék- szobrok, a soproni egyetem kertjében” címmel az erdészeti egyetem arborétumában felállított kiváló biológusok, mérnökök szobrait ismertetik, s szólnak munkásságukról, érdemeikről is. ..Műszaki alkotóink a Városligetben” címmel Kandó Kálmán, Jedlik Ányos, Vásárhelyi Pál és néhány kiváló külföldi feltaláló emlékét idézi. A szegedi szabadtéri játékok idején a szegedi Dóm tér nemzeti emlókcsarnokát járhatják be a rádió mikrofonja segítségével a hallgatók. Végül a kecskeméti szoborsétány követkézül, előreláthatólag szeptemberben. a homoki szüreti rendezvények idején. Itt többek között olyan hírességek életművéről esik majd szó, mint Maithiász János és Molnár Erik.

L W71. Jehtts iái csüMrtfl»^

Már elkezdődött ;,A Wb-S lia világa” című tízrészes í sorozat, amely öt hónap alatt * mutatja be a kultúrtörténeti egyik forrásművét. A ripor-I tér, Rapcsányi Lássfló, a kér-# dés olyan szakértőit szólal-1 tatja meg, mint Hahn 1st-# ván egyetemi tanár, Félegy- 4 házi József katolikus, Pá- f kozdy László református és * Schreiber Sándor izraelita f hittudós. A továbbiakban is-A mertetik a biblia keletkézé-# sének történetét, irodalmi* értékeit, földrajzi, történeti# vonatkozásait. ,1

A Nemzetközi Rádióegye- f tem híres külföldi szakértő-'* két von be a közönség tá-í jékoztatásába. így Carl de* Nys francia zenetudós Mo-f zart és a szabadkőműves-* ség kapcsolatáról. Paul Mo-f ral dalkari egyetemi pro-2 fesszor Afrika nagy földraj-f zi tájegységeiről informálja* a hallgatókat. Érdekes be- f számolót közvetítenek egye-* bek közt a mendoni napto-f ronyról és az Etna legutób-A bi kitörése utáni legfrissebb? kutatási eredményekről. * Mi dolgunk a világon?# címmel nemzetközi os&zeál-* lítást tűznek műsorra júliusi 18-án, amelyben a bioszféra!* szennyeződéséről, a mester-* séges környezet problémái-! ról hangzanak el ismert# ■■kanfeneio tádéfcoziBtói. 1

23.

Ki volt Daniel Mitrione ?

Mantevídeóba, Uruguay fővárosába érkezve, egy olasz újságíró először egy egyetemi hallgatótól kérdezte meg, hogy kük is azok a tupamarók, az uruguayi városi gerillamozgalom tagjai. „A Tupamaros itt van közöttünik. Itt vannak Jflö- rös-körül, együtt élünk velük, ismerjük őket, Uruguay kicsi. A Tupamaros tagjai diákok, tanárok, szakemberek, szabadfoglalkozásúak. Ha húsz fiatallal beszél, közülük legalább tíz Tupama- ros-tag, vagy rokonszenvez a Tupamarosszal... ök az ország jobbik, dinamikusabb része, ők akarják felépíteni az új Uruguayi Véget akarnak vetni a korrupciónak, a hamis demokráciának; vezetőink tönkretették Uruguayi és legfőbb ideje a pokolba küldeni őket” — mondta a diák. Costanzo, a politikai rendőrség főnöke, akit a hírlapíró szintén felkeresett, egyszerűen „bűnözők csoportjának” nevezte a Tupamaros-gerill aszervezet tagjait.

1970. júliusában a Tupamaros egyik osztaga elrabolta Daniel Mitrione USA- diplomatát. Montevideóban régóta tudják, hogy az egyik legkisebb latin-amerikai or&aáj^ao tutoldgnltafepen teljesen fölösleges főbb mint száz amerikai diplomata jelenléte az erődítményszerű USA-nagytoövetségen. S csak Mitrione elrablása — majd agyonlövése után derült ki, hogy nem mindenki diplomata az amerikai épületben. Mitrione például a Cl A és az FBI Uruguay ban dolgozó embereinek legfőbb főnöke volt, sőt az uruguayi politikai rendőrségnek (főnök: az előbb idézett Costanzó úr) is főtanácsadója „fel forgatási

ügyekben”, azaz a Tupamaros-gerillák elleni harcban is.

A XVIII. században élt Peruban Tupac Amaru inka felkelővezér (elfogták, Cuzco főterén lefejezték) — aző nevét választotta szervezete nevéül a mai Uruguay szinte kizárólag értelmiségiekből álló gerillaszervezete. A szervezet egy ideig fogságban tartotta Dániel Pereira Manelli vizsgálóbírót is — Manelli a letartóztatott tupamarók elleni ügyek felelőse volt. Elrabolták Diaz Gomide brazil konzult, majd Claude Fly amerikai gazdasági szakértőt (az USA- nagykövetttó tagja, a kormány meghívott tanácsadója volt) — s legutóbb Geoffrey Jackson angol napvkö- vetet. Minden alkalommal

politikai foglyok szabadon bocsátását követelik Jorge Pacheco Areco elnöktől. S bár — Mitrione és Fly esetében — az amerikai kormány megpróbálta rávenni az elnököt a cserére, Pacheco nemet mondott.

— A Tupamaros, bocsánat, a bűnözők, nem egy csoport szabadon bocsátását kérték, mint a brazil gerillák —magyarázta az idézett olasz újságírónak Costanzó, a politikai rendőrség főnöke —, hanem -valamennyi társuk szabadon bocsátását. Ez a kormány részéről teljes megadás lett volna...

A kis Uruguay (kétmillió-hétszázezer ember, 190 ezer négyzetkilométer) egy évtizede súlyos gazdasági nehézségekkel küzd; az államadósság négyszázmillió dollár fölé emelkedett. Az olasz L’Europeo cikkéből: „Az ország egyre csak azt látta, hogy visszacsúszott az elmaradott országok közé. Sok bank, sok vállalat bezárta kapuit, sok polgár el- proletarizálódott. A fiatalok úgy érzik, elárulták őket. Jövőjük borongós. A diploma legfeljebb kivándorlásra jó. Ezért lázadtak fel a fiatalok.’1

Az olasz ’újságíró Hosszasan beszélgetett a Pacheco elnökkel szemben álló ellenzék egyik vezetőjével, Ferreira Aldunte volt mezőgazdasági miniszterrel, aki ugyan nem ért egyet a Tupamaros nézeteivel, de tudja, milyen kiterjedt a szervezet. (Állítólag több tízezren vannak és amikor 1970 tavaszán megtámadtak egy kaszárnyát, 9000 lőfegyvert zsákmányoltak.

Uruguay kommunistáinak az az álláspontja, hogy tömegek aktív részvételév el kell és lehet változtatni az ország helyzetén. Rodney Arismendi, az Uruguayi Kommunista Párt első titkára mondotta: „Latin-Ameri- ka kegyetlen és véres harcok közepette a forradalmi harc új, egyre magasabb rendű szakasza felé halad, e körülmények között a párt vezető szerepe, a munkásosztály és az antiimperialista erők egysége és a nemzetközi szolidaritás határozhatja meg az események alakulását” — mondotta az uruguayi kommunista vezető, hozzátéve, hogy az utóbbi években a párt taglétszáma megtízszereződött.

A Tupamaros az uruguayi helyzet megváltoztatásában a merényletek és az emberrablások útját választotta: a

kommunisták a tömegharc, a munkásosztályt más dolgozó osztályokkal összekötő akciók, sztrájkok, megmozdulások, tüntetések útját, amelyek során természetesen nem kerülhető el az elnyomó erőkkel való összetűzés sem.

(Következik: Zürich, ha

Paz és Humour&i _____

N

yár és a rádió