Népújság, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-15 / 165. szám
üip vagy kézf it Holtponton” a hevesi zöldségtermesztés I Terres a vállalat Öt év alatt 100 milliós termelésnövekedés a tanácsi építőknél r Hievet, es kornyéke közismerten hosszú évtizedeik óta jelentős zöldségtermesztő táj. Gondoljunk csak a hevesi dinnyére, a zaránki uborkára, vagy a paprikára, paradicsomra, amely az idők során hazánk határain ■fiúi is ismertté vált. Valóságos ,.kincs” volt mindez Heves zöldségikertjeiben. Az utóbbi években azonban megváltozott a helyzet. Egyre kevesebb áru került a piacokra a hevesi zöldségfélékből. Gulyás Sándor, a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke, keserűen beszél az okokról: — Nálunk a szövetkezetben a megalakulás óta van kertészet. Pillanatnyilag ezer holdon termesztünk vegyes zöldséget: uborkát, paprikát, paradicsomot, hogy csak a lényegesebbeket említsem. Az elmúlt évék tapasztalata viszont azt igazolja, hogy ezeknék a zöldségféléknek a termesztése ezen a homokon ráfizetéses. Többe kerül a ráfordítás, mint amennyit az értékesített áru után kapunk. Ennek több oka van. A tagság nálunk is egyre lobban kiöregszik, nincs aki kapáljon, permetezzen, betakarítson. Munikagép viszont nincs a kertészetben, pedig olyan nagy szükség lenne rá, különösen a kapáláshoz és a betakarításhoz. De hát Magyarországon pillanatnyilag egyáltalán nincs megoldva a zöldségtermesztés gépesítése. Itt Hévesen is, de az ország más közös gazdaságaiban is, a hagyományos kézi erővel termesz- szűk a zöldségféléket, ami bizony drága, nem beszélve arról, hogy kézi munkaerővel ezt ma már egyszerűen nem lehet bírni. A másik probléma szövetkezetünkben hogy nincs víz, nem tudunk öntözni kellőképpen. Az idén, ebben az aszályos nyárban például csak a paprika öntözése biztosított nálunk. A dinnye nagy része valósággal kisült, amit értékesíteni már nem is tudunk. Az épülő Tisza II. vízlépcső sem segít, mert egyelőre csak a Jászságot látja majd él vízzel. Ide viszont csatorna nem vezet, s így a szárazság tovább sújt bennünket. „ Ilyen körülmények között a zöldségtermesztés továbbra is nagyon kockázatos és nem kifizető termelési ág. Terveink szerint jövőre teljes egészében felszámoljuk az ezerholdas kertészetet, mivel nem bírjuk kézi munkaerővel a megművelését. A kertészet helyébe gabonafélék, főként búza és pillangós takarmánynövények kerülnek majd. Gáspár Jenő, a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkatársa, felméréséből idéz: — Heves körzetében évről évre csökken a zöldséges terület. Az utóbbi öt évben például a korábbi 3300 hold helyett csak 2027 holdon termesztenek zöldséget a gazdaságok. Szövetségünk felmérése szerint, szinte a minimumra redukálódott a zöldségkertészetben dolgozó nők száma a termelőszövetkezetekben. Emellett rendkívül magas egy-egy zöldségféle termelésére fordított költség is. Hisz a palánta- neveléstől az öntözésem, át, a növényvédelemig, a betakarítási és a végső értékesítésig egy egész láncolat megy végbe. Ha ebből a láncolatból valami is kimarad, esetleg elhúzódik, ez máris időben tetemesen megnöveli az önköltséget és tönkreteszi az egész termést. Tehát nagy a rizikó. Nem beszélve á gépesítés hiányáról. Magyarországon pillanatnyilag csak két paradicsom gépsor van forgalomban. Mindkettő állami gazdaságban,' Csányban és Sárváron. Termelőszövet kezetekben viszont egyáltalán nincs gép, ott, ahol a zöldségfélék mintegy 90 százalékát termelik. A szövetkezetekben ninos pénz gépek vásárlására, pedig a zöldségtermesztés intenzív ágazat, melynek bevételéből megtérülne a gépek ára. Komoly probléma az is, hogy a közös gazdaságokban jelenleg 12—13 féle zöldséget termelnék, amely mind más agrotechnikát igényel. A jövőben a term,eőszövetkezeteknek csak egy-egy zöldségféle termesztésével kellene foglalkoznak ahhoz, hogy a termelés gazdaságos legyen. A zöldségtermesztés tehát országosan is, így a hevesi tájon is közeleg a „holtponthoz”. Ahhoz, hogy a gazdaságok ezen a kritikus helyzeten túljussanak, mielőbb hatékony állami intézkedésekre lenne szükség. Elsősorban a zöldségtermesztés anyagi-műszaki bázisának megteremtésére, ezzel egy- időben arra. hogy a termelőszövetkezetek kapjanak ártámogatást zöldségtermesztő gépek, illetve gépsorok vásárlásához. A jelenlegi árszerkezeten is módosítani kell ahhoz, hogy a felvásárlási áraik érdekeltté tegyék a termelőket a mind több és jobb minőségű áruk előállítására és a kialakított árak a fogyasztói érdekeket is szolgálják. A helyzet tehát aggasztó. Heves körzetében továbbra is csökken a nagy múltú zöldségtermesztő terület. Ahhoz, hogy ez a termelési ág ismét fellendülhessen, arra lesz szükség, hogy a rendkívül drága és kevés kézi munkaerőt mielőbb gépek, gépsorok váltsák fel. Mentusz Károly A leghatalmasabb és iparilag legfejlettebb országok éleiében is egyre nagyobb szerepet játszik a külkereskedelem. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok „ütőerei”, a külkereskedelem „érrendszere” a világpiac „szivét” élteti. Hazánk nemzeti jövedelmének 40 százaléka a világpiacon realizálódik. Tehát nemcsak azt mondhatjuk, hogy a világpiacról élünk, hanem azt is, hogy: úgy élünk, ahogy a világpic kínálta lehetőségeket a magunk hasznára tudjuk fordítani. 28 százalékkal tölti» és 2 százalékkal kevesebb !... A statisztikusok adatai figyelmeztetnek: az év első öt hónapjában a tervezettől eléggé elmaradt a külkereskedelmi forgalmunk, pontosabban nem azon a „vágányon” halad, mint amit elképzeltünk. A külföldről behozott áruk meny- nyisége 28 százalékkal haladta meg az elmúlt esztendő hasonló időszakának importját, ugyanakkor exportunk ké százalékkal kevesebb!. .. A számok azért is figyelmeztetőek, mert néhány éven át a külkereskedelem volt a népgazdaság legdinamikusabb ága, és például 1969-ben az export volt az ipari termelés növekedésének. fő alapja. A Központi Statisztika* Hiatatai Néhány napja véglegesen elkészítették és jóváhagyták a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat következő öt évre szóló középtávú tervét is. Nem vaskos, de tekintélyes könyvvé állt össze a sok elképzelés, amely széles körű tájékozódás mellett, hosszas töprengés, élénk vitatkozás után, közös munkával született. Az immár okmánnyá vált programkönyvben Varga Lajos igazgatóval tallóztunk. A X. pártkongresszus határozatából kiragadott mottó — „ ... rövidíteni kell az építés-szerelési időt és véget kell vetni a költségek túllépésének ...” —, már önmagában is szimpatikus. S jó érzés, hogy az ember a továbbiakban is nemes szándékú igyekezetről olvashat. Olyasmikről, hogy a vállalat a tavalyi 214,1 millió forintos termelési értékét a következő öt esztendő alatt folyamatosan emelve 315 millióra növeli, s eközben egymás mellé rakott .száma: a 28 százalékos importnövekedés és a 2 százalékos export csökkenés, mindenképpen gondolkodtatásra és tennivalókra kötelez. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy ez negatív fejlemény, ugyanis az import növekedésének jelentős része indokolt és ennek kedvező hatása sokféle módon érezhető lesz. A belföldi ellátás javítása, nyersanyag- szegénységünk. az import jelentős megkönnyítése, a szocialista gépimport fokozott ösztönzése mind-mind megtalálható a 28 százalékos behozatali növekedés mögött... Meg természetesen az is. hogy egyes vállalatok tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ér. Ez a túlköltekezés, a sokszor nem elég alaposan átgondolt import aztán a külkereskedelem pénztárcáját „dézsmálta” meg. A 2 százalékos exportcsökkenés már egyértelműbb: javítanunk kell termékeink színvonalát, elad - hatóságát, versenyképességét. A hazai és a világpiac A világpiac hatása megfigyelhető az öltözködésünkön és az üzemek „technikai ruházkodásán”. A kmíóíarő'i ■vásárolt berendezésük, u j csupán kétszáznyolcvanegy emberrel foglalkoztat többet mint 1970. végén. Ésszerűen fejleszti a meglevő technológiákat és seregnyi újat is bevezet. Minden munkaterületen számottevően bővíti tevékenységét, különösen kiemelten kezeli a lakóházépítéseket. Ez utóbbira jellemző, hogy kereken 1500 új lakás átadására vállalkozik. Mindezekhez persze kellő alapot is igyekszik biztosítani. Többi között bővíti az egri. Sas úti központi telep raktárát, tökéletesíti tmk- műhelyét és a gyöngyösi fő- épitésvezetőség bázisát, s ugyancsak jelentős összeget költ a hevesi telep kialakítására. Csupán gépekre, különböző technológiai berendezésekre — többi között ezek segítségével valósul meg a vakolatmentes falazás, s kerül bevezetésre az alagútzsalus építési mód —, valamint járművekre 35,5 millió forintot áldoz, másik húszat pedig egyéb beruházásokra. Az összes fejlesztés összege megközelíti a 90 milliót! Figyelmet érdemlő, ahogyan a szakmai útánpótlás- ról gondoskodik a vállalat: ugyanis szakmunkástanulóinak — közéi másfél száz fiatal számára —, a megyei tanács segítségével saját diákotthont is épít Egerben. Kényelmes, háromágyas szobákkal, hideg-meleg vizes, mosdóíülkés „lakosztályokkal”, dolgozószobákkal, klubteremmel. Mert úgy gondolja, hogy ha már az idén végzett harmadévesek túlnyomó része a vállalat mellett döntött, a kedvezőbb körülmények között még inkább ragaszkodnak majd munkaadójukhoz, sokkal szívesebben kapcsolódnak a törzsgárdához. Éppen ezért még augusztusban nekifognak • az ifiszálló építésének, hogy mielőbb odakerüljön a pár éve — a felnőtteknek készült modem munkásszálló szomszédságába. gyártási eljárások, korszerű termelőeszközök törvényszerűen átalakítják az üzemek eddig megszokott életét, és formáját — nemcsak a termelést, de — a gyártmányokat is. A világpiacnak ez a hatása — vagyis a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősítése, a nemzetközi munkamegosztásból való részesedés. a mások által felfedezett műszaki-tudományos gondolatok mielőbbi értékesítése, az országhatárokat messze túllépő gazdasági gondolkodás, vagyis mindaz, ami a világpiacon realizálódik — többet ér. mint amit forintban, rubelban, vagy dollárban eredményként ki lehet mutatni. Sokasodnak és egyre jobban beérnek a szocialista országok közötti gazdasági együttműködési formák, az integráció elvei mellett a gyakorlati példák — és azok gazdasági előnyei — sorakoznak. A belföldi ellátást jelentősen javította a fogyasztási cikkek importja. Elég. ha körülnézünk áruházainkban, es máris tájékozódhatunk a fogyasztási cikkek importjának mértékéről. A külföldi termékek mind nagyobb számú hazai megjelenésének nem csupán az a haszna, hogy mindenki egyre micaDD igényei es pferrtá'- ■cája szeruú öltözködhet, na fiatalokat, az újakat akarja a vállalat megnyerni jövőbeni feladataihoz, hanem nyilvánvalóan fokozottan foglalkozik a meglevő állománnyal az idősebb dolgozókkal is, különösen a középvezetőkkel. A számukra még az idén ianfoiyamot indít, hogy a munkavezetők, művezetők, építésvezetők újabb ismeretekkel vértezzék fel magukat, sokkal eredményesebben végezhessék megbízásaikat, múlt eddig. A vállalat gazdálkodására jellemző, hogy a következő öt esztendőben megfelelő nyereség elérése mellett, a bérszínvonalat 21,7 százalékkal kívánja emelni. S mindezt a termelés és a létesítmények átadási ütemének kellő biztosításával, a munkák koncentrálásával, a befejezetlen állomány alacsony szinten való tartásával, az eszközök forgási sebességének növelésével próbálja alátámasztani. A könyv átolvasása után megnyugtató, hogy a terv- gyűjtemény nem csupán ékes szólamok halmaza — hiszen a leírtakból már az első év eddigi hónapjaiban is több elképzelés megvalósult. Gondolunk itt néhány előbbre hozott átadási határidőre, az egri Sóház utcában alkalmazott, rövidesen bemutatásra kerülő új technológiákra, megoldásokra, a lépten-nyomom tapasztalható műszaki fejlődésre. Ahogy az idei év végén már megindítják az alagútzsalus technológia alkalmazását, s ezzel megteremtik a lehetőséget például a jövőre beütemezett 126 korszerű, egri lakás építéséhez, vagy éppenséggel elkezdik a vakolatmentes fal előállítását az 1973-ban elkészülő további 229, ugyancsak egri lakáshoz —, ugyanígy válik valósággá a többi terv is. S így van ez rendjén. Ezt várjuk a vállalattól és általában az egész építőipartól. Gyón! Gyula letve vásárolhat, mert egyre nagyobb nemzetközi választék áll a rendelkezésére, hanem az is lényeges, hogy a külföldről behozott áruk versenyre késztetik a hazai vállalatokat. Az év második felében A világpiacról is élünk — természetesen nemcsak, mint vásárlók, hanem mint eladók is. Azt az összeget, amiért megvesszük a számunkra olyan fontos termékeket, valamivel meg is kell keresnünk. Az import tehat jelentős részben szolgálja exportunkat is!... Az esztendő második felében fordítanunk kell a külkereskedelem „kockáján" és nagyobb rangot szükséges adni az exportunknak. A népgazdaság egyensúlya ugyanis megkívánja, hogy csökkenjenek a túlzott, nem eléggé átgondolt külföldi vásárlások, ugyanakkor viszont növekedjék a versenyképes, külföldön is eladható árualapunk. B. J. Mimiimé Tíz éve a gép mellett Az Egri Háziipari Szövetkezet varrórészlegének egyik legrégebbi dolgozója Tóth Viktomé. Több mint tíz éve dolgozik a Varrodában, sok olyan lánykaruha került ki a keze alól, amely nagy elismerést szerzett nemcsak a hazai, hanem a külföldi vásárlók között is. Termékei nagy része ugyanis a keleti országokba, ezek között is legöbb a Szovjetunióba kerül. Mégis csak felháborító az a diszkrimináció, amely — természetesen megint az emberek közreműködésével! — a halak között Tapasztalható, Mint tudjáki olvasták is, Baján évről évre megrendezik az aranyponty ünnepségét, — a halászok és haliéi őzök nagy napját. Aranyponty! Figyelik?! Nem ezüstcsuka, nem bronzcompó, avagy aranykeszeg ünnepség ... Nem. Aranyponty. Nem általában aranyhal ünnepség: hanem csak aranyponty! A pontyot, amelyet először kiemeltek a vízből, im érdemtelenül kiemelik a halak társadalmából is. Megkülönböztetik a pontyokat, aranyozzák, miközben a harcsának, vagy a csukának, a balinnak, vagy a compónak semmiféle jelző nem jut. Mi ez, ha nem diszkrimináció! Tiltakozom a half ajtók egyenlősége nevében. Le az aranyponttyal! Éljen a szálka nélküli ponty és a pisztráng! Nem mind arany, ami ponty! \-o) Természetesen nem csupán A. világpiacról is élünk... gate. Kiss Bélái i&71, ,'uliua iá* ttütortfiát
