Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

* Érdek, ösztönzés, demokratizmus r X gazdasági reform nyo- i.Bián, a vállalati önállóság, érdekeltség és felelősség nö­vekedésével, kedvező lehe­tőségek nyíltak az üzemi de­mokrácia fejlesztésére. Va­lójában azonban mégsem . növekedett észrevehetően a dolgozók, főleg a munkások közéleti felelőssége, aktivitá­ssá a gyár, a vállalat ügyei­nek intézésében. Ezt csak részben magyarázhatjuk az­zal, hogy a megváltozott helyzet felismerése s a tu- : dalos cselekvés érlelődési .időt, személyes tapasztalatot - igényel. Lényegesebb körül­mény, hogy a legtöbb mű- . ihelyben, üzemben, építkezé­sen, boltban és sok más he­lyen a dolgozók a reform * nyomán nem tapasztalnak . érdemi változást. Elsősorban , azért, mert a vállalatok bel­ső ' .irányítása, érdekeltségi 'rendszere többnyire erősen centralizált maradt. Nem i korszerűsítették az úgyneve- zett belső mechanizmust az új helyzetnek megfelelően, a megnövekedett hatáskörök jó része jelenleg is a vál­lalat felső vezetőinek kezé­ben összpontosul. A reform megteremtette a népgazdasági és a vállalati .’■■érdekek ütközésének és az ellentmondások rugalmas feloldásának lehetőségét, el­sősorban azzal, hogy a terv­utasításokat felváltó gazda­sági szabályozás növelte a kollektívák egészének onál- f lóságát, felelősségét. Hason­lóképpen. szükséges a vállalat különböző részlegeinek, réte­geinek — gyáregységeinek, üzemeinek, műhelyeinek, osztályainak, különböző szin­tű vezetőinek, műszakijai­nak, munkásainak — érde­keltségét növelni, megte­remtve a különböző érdekék egyeztetéséhez s az ellent­mondások feloldásához nél- ■ külözhetetlen feltételeket “*A vállalaton belüli részle- . gek és rétegek érdekei ugyanis objektíve különbö­zőek. ösztönző teljesítmény­bér esetén például a munká­sok érdekeltek a termelés mennyiségének növelésében, , de a termelési eszközök ki- J használásában, több műsza- * kos üzemeltetésében, a mi­nőség javításában, az anyag, a szerszám takarékos fel­használásában, a gépek kí­mélésében már kevésbé, fő­leg ún. sima darabbérezés esetén. Sőt, időszakonként — főleg a norma, cndezések al­kalmával — még a teljesít­mények visszafogásával is megpróbálkoznak kedvezőbb kereseti feltételeket elérni. Az egysíkú ösztönzés ká­ros hatásait hiba lenne csu­pán az öntudat fejletlensé­gével magyarázni. Az üzem és művezetők szintén „szűk- látókörűek”, s részlegük bel­ső tartalékainak eltitkolásá­ban, alacsony tervfeladatok kiharcolásában érdekeltek, ha például mechanikusan, a program teljesítése arányá­ban kapják prémiumukat. Ilyenkor hiába hivatkoznak arra, hogy a prémium, a bér­emelés, az év végi részese­dés alapja a jobb, a több munka, a nagyobb vállalati nyereség. Olyan érdekeltségi viszonyok megteremtésére van tehát szükség, amelyek minden szinten a vállalat rövid- és hosszú távú fel­adatainak végrehajtására ösztönöznék. Igaz, a válla­latok hatékonyságra ösztön­ző, de meglehetősen bonyo­lult jövedelem- és bérsza­bályozása nem bontható le üzemekre, műhelyekre, munkásokra. Körültekintő elemzéssel, s bizonyos egy­szerűsítéssel elérhető azon­ban, hogy a műhelykollektí­vák csakúgy, mint a külön­böző szintű vezetők, műsza­kiak, közgazdászok a válla­lati fő feladatokkal egyező­en. tevékenykedjenek, A termelési és társadalmi aktivitás feltételezi a he­lyesen meghatározott érde­keltségi viszonyokat. Az ér­dek döntő szerepet játszik minden emberi cselekvésben, de az emberi cselekvés egy­ben tudatos megnyilatkozás is. Nélkülözhetetlen tehát a bonyolult társadalmi munka- megosztás, a sokrétű emberi kapcsolatok összefüggéseinek ismerete. Ennek hiányában a szűklátókörűség, az önzés szükségszerűen és indokolat­lanul összeütközések, feszült­ségek forrásává lesz a köz- és a magánéletben egyaránt: A jól körvonalazott, világos körülményekre épülő érde­keltség meggyorsítja a társa­dalmi tudat fejlődését. A felvilágosító munka, a széles körű tájékoztatás viszont le­hetővé teszi, hogy a dolgo­zók felismerjék saját érde­keiket, s így tenniakarásuk, aktivitásuk anyagi erővé váljék. Bármilyen oldalról közelít­jük is meg a kérdést: a de­mokratizmus fejlesztése min­den szinten fontos vezetői fel­adat. E feladat felelősségtel­jes megoldásához azonban minden szinten olyan önál­lóságra és hatáskörre is szükség van, amely lehetővé teszi a dolgozók ésszerű ja­vaslatainak megvalósítását, jogos igényeik kielégítését.. Vagyis, az üzem- és műve­zetők önállóan és felelősség- teljesen intézkedhessenek beosztottjaik bér- szervezé­si és más ügyeiben. ..Végered­ményben tehát az üzemi de­mokrácia feltételezi az alsó szintű vezetők fokozott bele­szólási és döntési jogát sa­ját munkaterületükön. Furcsa ellentmondás nap­jainkban, hogy a termelő­szövetkezeti parasztság sok­felé aktívabban vesz részt a közösség ügyeinek intézésé­ben, mint néhol a nagyüze­mi munkásság. Igaz, a gaz­dálkodás formája más, s a csoporttulajdonon alapuló tsz-ekben a közvetlen de­mokrácia hatóköre is széle­sebb. (A tsz-közgyűlési elnö­köt választ és szavazással dönt a gazdálkodási tervek­ről.) a demokratizmus elté­rő fejlettségét mégsem ma­gyarázhatjuk csupán a tulaj­donformák különbözőségével: sok szempontból a tsz-ek és tagjaik érdekeltsége is egy­szerűbb, korszerűbb, kevésbé bürokratikus, s az emberi — köztük a vezetői — kapcso­latok közvetlenebbek. Mind­ebből sok állami vállalat ve­zetői is okulhatnak, amikor az anyagi ösztönzés tovább­fejlesztése, a belső mecha­nizmus korszerűsítése, a kö­zösséggel szembeni önzetlen felelősségérzet fokozása — összefoglalóan: a reform tel­jes mélységű alkalmazása — van napirenden. Kovács József A második félévben válik élőbbé a munka Beszélgetés a Magyar Közgazdasági Társaság Heves megyei Szervezetéről Nem egészen fél évvel ez­előtt alakították meg Heves megyében is a Magyar Köz- gazdasági Társaság helyi szervezetét. Fél esztendő ugyan nem nagy idő, de bi­zonyára ez alatt is történt egy, s más, amiről lehet, ér­demes, talán egyenesen kell is beszélni. Ezekkel a gon­dolatokkal, ezzel az: érdeklő­déssel kerestük fel Kántor Imrét, a megyei tanács osz­tályvezetőjét, a fiatal szerve­zet ugyancsak fiatal titkárát, s kértük: tegyen rövid visz- szapillantást az eltelt hóna­pokra és tájékoztasson ben­nünket a jövővel kapcsolatos elképzelésekről, munkáról. — Első féléves tevékeny­ségünket — mondta —, többnyire a ma kezdődő or­szágos közgazdász vándor- gyűlés előkészítése jellemez­te. Erőnkből,, lelkesedésünk­ből telhetőén iparkodtunk úgy végezni a jelentkezett feladatokat, hogy a rangos találkozó a jubileumi ese­ményhez , illően emlékezetes maradjon majd a résztvevők számára... Emellett termé­szetesen foglalkoztunk szer­vezeti ügyeinkkel is: tagto­borzást végeztünk, s több vállalatot megnyertünk a jo­gi tagságra. Ez utóbbira, an­nál is inkább szükségünk volt, mivel önálló gazdálko­dású szervezet lett a miénk is, ennélfogva bizony kelle­nek a biztosabb, s nagyobb anyagi erőforrások. A fél évnél rövidebb idő alatt — mint a továbbiakból megtudtuk —: több mint százhatvanra gyarapodott a taglétszám. Az öt szakosz­tályból három már többé-ke- vésbé „kibontakozott”, élén­kebben részt vett a szerve­zeti életben. Megyénk közgazdászai két — más egyesületekkel —, kö­zös, és négy saját előadási rendeztek, minden alkalom­mal jeles előadóval, szakte­kintéllyel. Hiba talán csak az volt, s ez valószínűleg sérthette is a „hazaiak” ön­érzetét, hogy mindig köz­ponti előadó után töreked­tek. az itthoniak nem jutot­tak szóhoz. — Mit terveznek még a továbbiakban? — Feltétlenül „élőbbé” akarjuk tenni a munkánkat. Egy-egy vállalati döntés előtt szívesen konzultálunk a gazdasági vezetőkkel, kollé­gáinkkal, s „több szem töb­bet lát” alapon igyekszünk majd véleményünkkel, ja­vaslatunkkal segíteni a leg­jobb határozathozatalban. Szívesen „szólnánk bele” egy-egy várospolitikai kér­désbe is. Aztán — ez is sze­repel az elképzeléseink kö­zött —, szeretnénk megszer­vezni a közgazdászok to­vábbképzését, sőt vállalkoz­nánk már a leendő szakem­berek támogatósára, a válla­lati ösztöndíjasok felkészíté­sére is. Tervezzük azt is, hogy egy-egy kollégát fog­lalkoztató érdekesebb lémá­ra pályázatokat hirdetünk, s az illető vállalatnak, intéz­ménynek később eljuttatjuk majd a legsikeresebb pálya­művet gyakorlati megvalósí­tásra. — Gondok, problémák? — A kívülállók számára talán kis ügy, de számunkra annál jelentősebb: a tagsági díj fejében közgazdászainkat negyedévről negyedévre megilletné a Gazdálkodás c. igen tartalmas, színvonala­san szerkesztett szakfolyó­irat, amelyből ugyancsak gvarapithatnák ismereteiket, s valóban lépést tarthatná­nak korunkkal. Ám ennek a folyóiratnak még az idei, el­ső negyedéves száma sem, je­lent meg különböző nyomdai okokból, noha a kézirat — mint értesültünk —, decem­ber óta a szedők rendelkezé­sére áll. A nagyobb hiba. hogy társaságunk bizonyos fokig ebben a könyvecské­ben látja realizálódni a tag­ságát. S tekintve, hogy vi­déken él, távol van a lükte­tőbb, pezsgőbb fővárosi munkától, eseményektől: olykor már-már azt hiszi, hogy az MKT is megszűnt.,. Bizony jó lenne, ha mielőbb eloszlatnák az efféle kéte­lyeinket! (gyárát Gyáravató után Füzesabonyban Alki mostanában belép a Mátravidéki Fémművek fü­zesabonyi gyáregységének kapuján, és találkozik tár­gyaló partnerével, gratulá­cióval kezdi a beszélgetést. 1971. június 1-től ugyanis előbbre lépett az üzem, mi­vel a mipisgtéiítum jóvá- 'MgWa-'.'. hogyíj. .gyáregységből gyár legyen. — Mit jelent ez az előre­lépés? — Mindenesetre nagyobb önállóságot — válaszol Ma­kai János, aki néhány nap­ja még gyáregyséigvezetői címen irányította a füzes­abonyi üzemet, most pedig Ők voltak az első „fecs­kék”. Az egri Dobó István Gimnázium első olyan érett­ségiző diákjai, akik szakmun­kás-bizonyítványt is kap­tak. ötéves találkozóra jöt­tek össze Egerben, a Szép- asszony-völgyi kertvendég­lőben, hogy felelevenítsék a régi diákéveket, s megtud­ják egymásról, kit hová vitt a sorsa. Mi is tőlük érdek­lődünk. vajon az érettségi mellé kapott szakmunkás- bizonyítvány milyen pluszt adott az életben. Vigh Attila: Az Egri Do­hánygyárban dolgozom, mint műszerész, esztergályosként végeztem, s elmondhatom. ■ hogy az iskolában szerzett elméleti és gyakorlati is­meretek sok segítséget je­lentettek, s jelentenek ma is munkámban. Különösen jó ez a típusú iskola, mert jól képzett szakmunkások, mondhatnám középkáderek kerülnek ki az iskola pad­jaiból. Ahogy beszélgettem többi tanulótársammal, va­lamennyien megálltak a he­lyüket az üzemekben, gyá-^ rakban, csupán elméleti szinten kell magunkat to- vábbképezni. Simkó István: Az érett­ségi után azonnal elhelyez­kedtem az egri Vörös Csil­lag Traktorgyárban. Koráb­ban is oda jártam szakmai gyakorlatra, már ismerősök közé kerültem, mint végzett felszabadult szakmunkás is. Félautomata gépen dolgo- j; zom, s a fizetésemmel is elégedett vagyok, hiszen mint érettségizett szakmun­■ kas, 10,50 - forint az órabé­rem. safes.. '"Svs-lWr Vígh Attila Antal Attila: En még tanu­lok. A Budapesti Műszaki Egyetem ötödéves hallgató­ja vagyok, az autógépész ágazaton. Mint esztergályos kaptam egy olyan technoló­giai szemléletet, amit továb- -bi munkám során jól tudok hasznosítani. A Magyar Va­gon- és Gépgyár motorvizs­gálati osztályára kerülök a diploma megszerzése után, ami számomra jelentős, hi­szen érdeklődési körömhöz kapcsolódó munkát végez­hetek. A diplomatervem is a gépgyártól kaptam. Ha nem szakközépes lettem vol­na, akkor is a mérnöki pá­lyára megyek, de ezzel az iskolával kaptam egy jelen­tős alapképzést az egyete­mi tanulmányaimhoz. Bérces László, a volt osz­tályfőnök : Öröm hallgatni volt tanulóim beszámolóját, kiből- mi lett, hova karul­Simkó István tek. Az akkori igazgató, ír. Sípos István ötlete valóban gyümölcsöző lett, hiszen azóta több százan hagyták el az iskolánkat, mint szak­munkásak. Ez volt az első a megyében, s úgy érzem, meg is állják az első diák­jaim a helyüket az életben. Akkor harmincnyolcán vé­geztek. Közöttük van mű­szaki, értelmiségi és szak­munkás dolgozó. Többen a bázisüzemben, a Vörös Csillag Traktorgyárban ta­lálták meg a számításukat. Most avattuk az új iskolát, de ez még nem elég ahhoz, hogy a megye valamennyi gimnáziumba készülő diákja megismerje. Több propa­gandára van szükség, mert szerintem és a végzett diákok szerint is jól jön az érett­ségi bizonyítvány mellé egy sziiköUMikas-bizonyitvány is. Antal Attila Bem* bá&dó mint igazgató ismerteti azo­kat a változásokat, amelyek a következő hónapokban, években igazi gyárrá avat­ják az egykori gépállomást. — Láthatnánk a gyárrá alakulás jeleit? ... — Rövidesen hozzákez­dünk egy csarnok építésé­hez, amelyben nemcsak tu­busgyártó gépsorok kapnak helyet, de tubusraiktár is. Itt lesznek az irodák és 600 dolgozó részére a szükséges szociális létesítmények; női, férfiöltözők, pihenőszobák, mindaz, ami egy igazi gyár­nál nélkülözhetetlen. Íme a tervek... A terveket nézve megál­lapítható, hogy valóban új arcot ölt az egykori füzes­abonyi gyáregység ezzel az építkezéssel, amely a kez­detben mintegy 23 millió fo­rintos beruházást igényel. Az építésnél besegítenek a kül­kereskedelmi vállalatok is, mert egyformán érdekük, hogy minél előbb elkészül­hessenek e modren csarnok­ban azok a gépsorok, ame­lyeken a Szovjetunióban gyártják majd a tubusokat. — Füzesabony tehát nem­csak tubust készít majd évenként közel 100 milliós mennyiségben, hanem, tubus­gyártó gépeket is. És mit még? — A tőkés piacokon mind nagyobb az érdeklődés a li- kőrös és borospalackok me­netes zárókupakja iránt. Né­hány perccel előbb kaptam telefont, hogy még e hónap­ban 400 ezer likőröskupakot gyártsunk terven felül. Pe­dig a terv sem kevés fel­adatot ad. hiszen az ötéves terv végére meghétszerező- dik a termelés a menetes zárókupakokból. — Ez meghökkentően nagy fejlődés. A többi gyártmá­nyoknál is hasonló tempó- oan növekszik a termelés? — A tubusokból, amely­nek gyártását 1972-ben kezd­jük, 80 millió forint értékűt gyártunk, húzott alumínium­dobozokból is megkétszerez­zük a termelést, a zseblám- paelem-tokból pedig ötször annyit gyártunk az ötéves terv utolsó évében, mint az idén. Az export is növek­szik. Előreláthatólag majd­nem minden harmadik ter­mékünk közvetve, vagy köz­vetlenül külföldi vevőkhöz kerül. Bekapcsolódunk töb­bek között a járműfejlesz­tési programba, a vasúti ko­csik, hajók, autóbuszok zá­rait és „vereteit” készítjük igen komoly mennyiségben. <i?Sagsségebao; asotéuatieto során két és félszeresére nö­vekszik a termelés és meg­közelíti a félmilliárd forint értéket. Ezek valóban impozáns számok, s nem kell különö­sebb magyarázat ennek a gyors fejlődésnek mértéké­hez, hiszen azt jelenti, hogy a szinte „semmiből” felépülő gyár rövid néhány év alatt annyi értéket termel, mint létrehozója, a siroki anya- vállalat. A termelés nagyarányú fejlesztéséhez nemcsak mo­dern gépeket szereznek be és gyártanak Füzesabonyban, de majdnem duplájára nö­vekszik a munkások, mű­szakiak, alkalmazottak szá­ma is. Az ötéves terv végé­re megközelíti az 1200 főt. Ez szinte kötelezővé teszi, hogy a munkavédelmi, szo­ciális, kulturális beruházá­sok is kövessék ezt a tem­pót. — Terveink szerint bővít­jük az üzemi konyhát, az ebédlőt, a gyár előtt „fede­let” kap a buszmegálló,még ez évben megkezdjük a sportpálya korszerűsítését, hogy a mostani kis pálya helyett megfelelő sportolási lehetőség adódjon a gyár fiataljainak és a falubeliek­nek is. Megalakult gyárunk­ban a GTE csoportja, szá­mukra műszaki klubot ren­dezünk be, ahol hódolhat­nak hasznos hobbijuknak — mivel a gyár fejlesztési kér­déseinek megoldását akar­ják elősegíteni összejövete­leiken. — Füzesabony „befogad- ta”-e már a gyárat? — A kapcsolat egyre bő­vül a községi és járási szer­vekkel. Együtt oldjuk meg a vízellátást. A sportnál is jó az összhang. A középiskolá­sok közösen rendeznek ösz- szejöveteleket a gyári fiata­lokkal, érettségire, ballagás­ra meghívnak bennünket. Mi is segítünk; kiselejtezett gépekkel, a politechnikánál felhasználható anyagokkal, az óvoda játékkal való el­látásában. Remélhetőleg most, hogy gyárrá avatták üzemünket, tovább javul ez a kapcsolat és többet tudunk tenni kö­zös feladataink megoldásá­ért — mondotta végezetül Makai János igazgató. Kovács Endre KpjiuítB/i éiÉh 1331. áuaius 10., csütörtök Szakközepesek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents