Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

wCsináljuk, ahogy lehet99 Sport és népművelés az egri Finommechanikában ÖTSZÁZ MUNKÁS, tiszt­viselő, száznál több ipari ta­nuló, Kezük alól orvosi bú­torok, műszerek, új köntös­be bújt gépkocsik, irodagé­pek futnak ki. S ez a hat- száz ember szétdobva négy­felé. Még Kerecsendre is jut belőlük. Lehet így közösségi szel­lemet, munkahelyi öntuda­tot kialakítani? Ilyen körül­mények között elképzelhető hatékony népművelés? — Csináljuk, ahogy lehet — tárja szét karjait az iro­dában Kis Jenő szakszerve­zeti titkár, aki több mint tíz éve társadalmi munkában tölti be ezt a funkciót. — Legalább a sport megy, ah­hoz ugyanis jó bérért ka­punk pályát, tornacsarno­kot. Második legnagyobb egyesület Egerben a Finom­mechanika, NB I-be törő kosarasokkal, váró« bajnok­ságban szereplő focistákkal, három megyei kézilabda- csapattal, s kéttucatnyi ter­mészetjáróval. Kevéssé hízelgő ugyanak­kor, hogy a vállalat kultúr- célokra jutó 169 ezer forin­tos alapjából százezret visz el a sport, noha az itt dol­gozók közü l alig 45—50 sze­repel a különböző szakosz­tályokban. N épművelésre ugyanakkor alig jut néhány ezer forint. Hasonló az arány a szakszervezeti bizottság költségvetésében, amely to­vábbi ötezer forintot irá­nyoz elő 1971-ben sportra. NEHÉZ OTT közelebb hoz­ni egymáshoz az embereket, ahol nincs egy szoba, egy klub, melyben leülnének megbeszélni dolgaikat. Tele­víziót néznének, lemezt, hasznos ismeretterjesztő elő­adásokat hallgatnának, eset­leg sajátos érdeklődési kö­rüknek megfelelő szakmai foglalkozáson vehetnének részt Mégis azt mondjuk: a szocialista brigádok munká­jára hagyatkozó, s a válla­lati költségvetésben tapasz­talt aránytalanságot szülő álláspont megalkuvásban gyökerezik. A szakszerveze­ti bizottság vezetői, felelő­sei túl könnyen nyugodtak bele a „lehetetlenbe”, nem nagyon igyekeztek keresztül- törni az akadályokon. Még a kerecsendi részleg csak kitesz magáért. A köz­ségi tanács rendelkezésükre bocsátott a télen egy helyi­séget, azt a fiatalok rendbe­hozták, s azóta szinte min­den nap összejámak falai között. A vállalat KISZ-bri- g'ádja rendezett már kiállí­tást ebben a klubban, meg­ismertetve a községbeliekkel eddigi életét, munkáját. Ta­vasszal az egriekből álló Bánki Donát-brigád is szer­vezett családi kirándulást Felsőtárkányba. S a szak- szervezeti bizottság 1000 fo­rinttal segíti idén a vállalat letéti könyvtárát. De hát hol van mindez a lehetőségek­hez! NE ÍTÉLKEZZÜNK azon­ban sommásan. Főleg pedig a Finommechanikai Vállalat fejlesztési terveinek ismer­tetése nélkül, amelyek ked­vezőbb képet, lehetőségeket festenek a jövendőben. Ismert tény, hogy 17 mil­liós költségkerettel az egri Faiskola utcában új üzem­épületek megteremtése fo­lyik. A jövő esztendőt, je­lek szerint, itt kezdi már az autójavító részleg. Majd fo­lyamatosan, ahogy az épít­kezés halad, ide költözik az iroda, a Sas úti és Kocsis Bemát úti műhely. A válla­lat évi termelési értéke 1975- re eléri a 131 millió forin­tot, s erre — tervek szerint — 735 fizikai, szellemi dol- goizó, s vagy kétszáz ipari tanuló munkája lesz a fede­zet. Ezek a méretek már pa­rancsolják az emberekkel való törődést, a tartalmas nevelő, népművelő munkát. Mire tett kötelező ígére­tet a vállalat dolgozóinak Jenes Pál igazgató? Megszűnik az eddigi ál­datlan állapot. S ha nem is az új üzemépületben, de va­lamelyik részleg régi telep­helyén, bent a városban kul­turális központot alakítanak ki előadóteremmel, klubszo­bákkal. Mintegy hárommil­lió forintot irányoznak elő e célra vállalati alapból, s két lépcsőben történik meg­valósítása. A következő év­ben, 1972-ben a klubszobá­kat teremtik meg, egy évvel később pedig az épület ud­varán öltözőt, kosár- és ké­zilabdapályát létesítenek. TENNI KELLENE azonban addig is valamit! Több mun­kással beszélgettünk a vál­lalatnál. Marmoly Sándor. Szabó Tibor és Szabó Ernő állította, hogy kilenc szocia­lista brigádjukban eleven csíraként él a művelődés iránti vonzalom. Hát ezek­nek a csoportoknak az üze­men kívüli tevékenységet kell felerősíteni. Vagy úgy, hogy határozottabban fogal­mazzák meg céljaikat, vagy azáltal, hogy keresnék a kapcsolatot a Megyei Műve­lődési Központtal, amely a vállalat és szakszervezet ál­tal biztosított, pillanatnyilag igen szerény anyagiak se­gítségével hónapról hónapra művelődési lehetőséghez jut­tatná a brigádtagságot. Természetesen az ilyesféle kibontakozásnak előfeltéte­le, hogy energikus, szervező hajlamú kulturális felelőse legyen a szakszervezeti bi­zottságnak. Ugyanígy szük­séges a költségvetés kirívó aránytalanságának csökken­tése, noha a sportnál min­dig olcsóbb mulatság a mű­vészetekkel való ismerkedés, a művelődés megannyi for­mája. Akikor, amikor elvek, ha­tározatok irányítják a fi­gyelmet a tudatformáló, tár­sadalomalakító népművelési munkára, szóvá kell ten­nünk e jelenségeket. Mégpe­dig a továbblépés lehetősé­gének, útjának felvázolásá­val egyetemben. Erre vállal­koztunk a Finommechanikai Vállalatnál tett látogatás nyomán, abban a remény­ben, hogy a szakszervezeti bizottságnak, mely a mosto­ha viszonyok ellenére sok területen dicséretes munkát végez, lesz kellő elhatározá­sa és ereje a művelődési munkaterület eredményeinek fokozására. . Moldvay Győző „Megverem a csizmám szárát” Hadnagy utcai óvodában. A kislányok igazi népviseletben, míg a „legények” feszes csiz­mákban ropták a táncol az általuk előadott lakodalmas játékon. Érthető is volt nagy mulatozásuk, hiszen a nagy óvodások szeptemberben kis elsősök lesznek. (Foto: Kiss Béla* Rekord az olvasmányok piacán: Egymilliárd forint fölött az eyes A Művelődésügyi Minisz­tériumban mérleget készí­tettek a kiadók és terjesztők ötesztendős munkájáról. Ér­dekes tapasztalatokkal szol­gál a számadás Különleges feladatokat jelentett például a harmadik ötéves tervidő­szakban a nagy történelmi évfordulókra való felkészü­lés, amelynek eredményeként politikai, tudományos, szép- irodalmi szempontból egy­aránt értékes, esetenként alapvető művek is születtek. Megjelent azonban az el­múlt években néhány olyan mű is, amely ideológiailag, művészetileg kifogásolható volt. Még nem kielégítőek a termelésben dolgozó embe­rek, a munkások és a pa­rasztok változó, gazdagodó világának művészi ábrázolá­sában elért eredményeid A tankönyvkiadásban be­fejeződött az általános isko­lák és gimnáziumok új, úgy­nevezett reformtankönyvei­nek megjelentetése, és a ter­vezett ütemben kerülnek forgalomba az új iskolatípu­sok, így például a szakkö­zépiskolák, emelt szintű szakmunkásképző iskolák tankönyvei. Említésre méltó, hogy megszűnt a kötelező tankönyvbegyűjtés, eltörölték a használt tankönyvek szer­vezett felhasználását. Gyakorlatilag nem válto­zott a mögöttünk levő évek­ben a kiadványok száma: 1966-ban 5259, 1970. 5238 könyv készült. A példány­szám viszont — összességé­ben — növekedett: 53,3 mil­lióról 57,8 millióra. Ágazati megoszlás szerint a könyvkiadás a legnagyobb példányszámban tankönyve­ket produkált. Utánuk az ismeretterjesztő és szépiro­dalmi művek, majd a gyer­mek- és ifjúsági könyvek következnek. A sort a szak- irodalmi és egyéb kiadvá­nyok zárják. könyvforgalom Örvendetes adat, hogy ta­valy a könyv barátok és a könyvtárak, intézmények egymilliárd 33 millió forin­tért vásároltak olvasnivalót, 7,5 százalékkal nagyobb ösz- •zegért, mint a megelőző év­ben. Az utóbbi négy évben több mint 4 millió magyar könyvet cseréltünk a szom­szédos szocialista országok­kal. a könyvkereskedelem révén magyar könyvek 1966 —1970. között IX szocialista és 67 tőkés országba jutot­tak el. Évente átlagosan 2,6 —2,7 millió könyvet adtunk el — természetesen különfé­le nyelvekre lefordítva — külföldön. A könyvexport­nak mintegy 75—80 százalé­kát a szocialista országokkal bonyolította le Magyaror­szág. Szokatlan együttműködés: ifjúsági park és kertmozi XXXII. Jannot még délelőtt meg­kapta Marc utasítását, hogy a mar régebb óta figyelt és felderített milánói csempész, hálózat minden tagját lehe­tőleg egyidőben és feltűnés nélkül fogassa el és szálija meg a Bonta-viilát. Jannot nyugtázta a kapott paran­csot és egyúttal közölte, hogy Antonio Amporealet nem veheti őrizetbe Milánó­ban, mert az illető délelőtt 9-kor eltávozott a városból. Két rendőrségi autó követi. A Parmából kapott legfris­sebb jelentés szerint Ampo- rale a Rómába vezető autó­pályára kanyarodott. — így is jó — mondta Marc, miközben Luigi iro­dájában a milánói távirat szövegét olvasta. — Ezúttal nekem lesz iga­/J ég ÜMketkiik 1 íJBLEiHmt££SS^ mm, JAaiut 14. aw tortok zam — fordult Luigihoz —, helybe jön a fickó. Luigi azonban gondterhel, ten töprengett. Szorongása Maréra is ráragadt, aki egy­re azt latolgatta, nem siet­te-e el az akciót. Érdekes, hogy Maria Belloni nem táv­iratozott Milánóba. Nápoly- ból miért értesítette volna Amporealet, aki korántsem lehet olyan fontos figura, mint Berti, Bertát és a hong­kongi Liang Yolt azonban a lány a római szállóból ér­tesítette. De akkor ki üzent Amporealenak, hogy Belloni kisasszony érkezése idejére Rómába érjen? A két detektívíőnök okos­kodása helyes volt, csak azt nem tudhatták, hogy a táv­iratot aznap reggel Paler- móból küldték Amporeale­nak. a feladó dr. Berti volt, aki, miután sikertelenül kí­sérletezett a Hongkongból érks:") á"u Sricfúból tört: P. „balta sajat nyugat euró­pai hálózatán Hamburgig el. juttatni. Ezért rendelte Am­porealet Marig «kezesé. nek várható időpontjára a római Európa Hotelhez. Am_ pareale és Maria ismerték egymást és Berti feltételezé­se szerint Mariának a nem­zetközi repülőtérről előbb a szállodába kellett mennie és csak azután a belforgalmi légikikötőbe, ahonnan csak este nyolckor indult Paler- móba az utolsó járat. .;. Marc magába mélyed- ve töprengett és hangosan szürcsölgette ebéd előtti fe­ketéjét. A római rendőrség központjába percenként ér­keztek a jelentések az éter hullámain. Hol Ankara, hol Párizs, hol Teherán, hol Sin­gapore, München, Hamburg, hol pedig Milánó... Nápoly, ban még csend volt. Huszon­hat nápolyi detektív figyel­te Luciano nápolyi kereske­delmi cégének irodáit, tele­fonjait. A sorrentói rádióle­hallgató állomás alkalmazot­tainak fele az amatőr hul­lámhosszakat és az ultrarö­vid sávokat ellenőrizte. A te­leszkópok csápjai Sorrentó- ból Capri szigete felé for­dultak. — Luigi — szólalt meg hosszú hallgatás után Marc — amondó vagyok, ami biz­tos, az biztos, hogyan lehet­ne az autópályán még Vi­terbo előtt elkapni ezt az Amporealet? — Mi sem egyszerűbb en­nél. Bolsena környékén van egy szakasz, ahol a megen­gedett legnagyobb sebesség nyolcvan kilométer per óra. Ezt azonban senki sem tart­ja be. Utasítjuk a kettes szá­mú közlekedési őrsöt, és a fiúk lesben állnak és egy a százhoz bo<?v o no­hajtas miatt .s: tartóz Máris közöltetem a rendszá­mot és az elfogatási paran­— Köszönöm, old boy, — és Marc fájdalmas fintorral hörpintette fel elhűlt ma­radék kávéját. Bertit az események ki­zökkentették megszokott nyugalmából. Az utóbbi na­pok szorongásaihoz hasonlót utoljára tízegynéhány esz­tendővel ezelőtt, Szicíliából történt menekülésekor ér­zett. Eddig azt hitte, hogy Calo bűvköréből történt ki- szabadulása óta önálló és határozott egyéniséggé lett. És most mégis tanácstalan volt. Szíve szerint már teg­nap este elhagyta volna Pa­lermói. A fél éjszakát a Modrano előtti parányi térre néző ab­lak mellett állva töltötte. A kihalt csendet leste, s az üvegen át hallott minden egyes lépés koppanására ösz_ szerezzent. „Most jönnek érte ...” Hogy kicsodák? Azt nem fogalmazta meg magának'1 Valakik biztosan jönnek majd. Elsősorban nem is a rendőrségtől félt. A Barberák jönnek... De mi­ért lenne ő az építkezési maffia útjában?... Lehet, hogy senki sem akarja elten­ni láb alól?... Hajnal felé az ablak kö­zelébe húzott fotelba ros- kadt és elnyomta a fáradt­ság Kábultan aludt Nyo­masztó álmok kínozták. Visz. sza-visszatért egy álomkép. Kopott irodát látott és az asztal mögött egy karvaly ült. A kaivaly a rendőrség egyenruháját viselte Hangja bántó, csőre éles volt s va­lahányszor Berti hazudott, kicsíoett egv darabot a tes­*i c-.o-oéi-,,> vé^’í1 i' fóí­hatalmas reflektort a kar­valy bekapcsolta tFoJyUtjuij egyszerre Az ötletet bizonyára a szomszédság sugallta, mivel Gyöngyösön van a Vak Boty- tyán Szakközépiskola a kertmozi mellett épült meg. Békés egymás mellett élésük így változott át megértő együttműködéssé, aminek kereteit és szabályait mo6t már szerződés is rögzíti, Ahogy Magyar László, a Heves megyei Moziüzemi Vállalat gyöngyösi üzemve­zetője elmondta, ebben az együttesben mind a két fél jól járt. A középiskolások kaptak egy jól kiépített te­rületet, amely alkalmas ar­ra, hogy a már meglevő berendezéseivel a fiatalok szórakoztatását is szolgálja, de lehetővé tegye azt is, hogy a középiskola itt ün­nepségeket és előadásokat tarthasson. Ehhez még egy kis társa­dalmi munkára is szükség volt ugyan, de ezt is vállal­ták a fiatalok. Heteken ke­resztül egy-egy csoport a szabadtéri mozi gyomtalaní­tását végezte, rendbe hozták a nézőteret és környékét, a vetítővászon előtti emel­vényt mélységében megtol- dották jó néhány méterrel és így már akár egy irodal­mi csoport vagy énekkar is szerepelhet rajta, de lefes­tették az összes székeket, a lámpaoszlopokat és a bejá­rati ajtókat is. Ami anyag kellett, azt a moziüzem adta. A városgon­dozási üzem sem maradt ki az együttműködésből, mert ők a parkosítás gondját vál­U.;' • *l ~ ’ • »*» t ' : • - .i'.c Ahogy összeszámoltuk utó­lag a végzett munka értékét, az jóval túlhaladja az otvaa» ezer forintot, a moziüzem készkiadása ennek az összeg­nek csak egy kis töredékét tette ki. Érthető, hogy a moziüzem készséggel kötött egyezséget a szakközépisko­lával. A fiatalok tehát éppen úgy otthon vannak most már a kertmoziban, mint annak eredeti üzemeltetője Még csak nem is zavarják egy­mást a rendezvényeikkel, mert a diákok csak nappal vehetik igénybe a most már színpaddal is rendelkező kertmozit, akár egy beat- hangversenyhez, akár egy is­kolai ünnepséghez, mint tet­ték' azt május 1-én, akár egy jelentős előadáshoz, szóval: amihez csak szükségük van. Mindezért társadalmi mun­kával fizettek meg. A mozi érdekeltségét sem kell részletezni. Ez kézen­fekvő. De annyit hadd idéz­zünk még Magyar László szavaiból, hogy a gyöngyösi kertmozi most már bemuta­tó jelleggel működik, tehát minden új filmet a főváros^ sál egy időben vetít a kö-> zönségének, Jó ezt így elsorolni most* mert emlékszünk még a két évvel ezelőtti állapotokra, amikor arról voltunk kény­telenek írni, hogy Gyöngyös­nek ugyan van egy kertmo­zija is, de ezt a nyári hóna­pokban nem használják kü­lönböző okok miatt. Mint a mostani események bizonyítják: csak egy kis íe- ’-mén’-e'-'ég keli, ér- a megfelelő partner í lásával még a kertmozi ka­puját is szélesre lehet tánük Mindenki elégedettségé,^ í-á*

Next

/
Thumbnails
Contents