Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-08 / 133. szám
Hol „s&orít99a Arak és cipők című, egy héttel ezelőtt megjelent riportunkban a kereskedelem, az ipar és a vásárlók véleményét szembesítettük. A cipőárak változásait riport- alanyaink bár sokoldalúan magyarázták, a realitásokkal nehéz vitába szállni: tapasztalható tény, hogy az utóbbi években bizony mélyebben kell nyúlni a pénztárcába. Riportunkat summázhatnánk így is: drágább lett a cipő. De nemcsak erről van szó. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetője így nyilatkozott: ... nem az a baj, hogy drágább a cipő, inkább az, hogy rosszabb a minőség, hogy gyorsan tönkremegy. Sajnos ez a vélemény is így igaz. Gyári hiba . . . %/ Szakmunkások lesznek A nagy pillanat: számadás a vizsgabizottság előtt. Bercsényi Miklós Konzerv Bizonyítékok: A Centrum, Áruházban panaszolták: kiszakad a csat, a pánt, leválik a talap, a sarok, még csak megcsináltat-, ni sem lehet. 1969-ben 800 pár cipő árát fizettük visz- sza. 70-ben 1500-at, s ebben az évben még tovább emelkedik ez a szám. ’ A női cipőből tban ilyen adatot kaptam: rr • fél hónap alatt 275 pár c küldtünk vissza. A nagykert ebi elem sokatmondó adatai: 1964-ben ci- pői'orgalmunk 0,2 százalékát kellett visszavennünk, 1970- ben már a 2,5 százalékát. A reklamációk rohamos emelkedése miatt kénytelenek voltunk áttérni a gépi adatjeldolgozásra. A számadatok, s a vásárlók felháborodása egyformán bizonyít: megnövekedett a reklamációk száma, romlott a cipők minősége. Miért? A Savaria Cipőgyár osztályvezetője így magyaráz: három évvel ezelőtt évi négymillió cipőt gyártottunk, most ötmilliót. Üj anyagokkal, új berendezésekkel dolgozunk, így bizony hibák is előfordulnak. De az is igaz, hogy amióta a vásárlók teljes kártérítést kapnak, tapasztalhatók olyan eseték is, amikor elhordott cikőkért kérik vissza a pénzt. A -tavaszi hónapokban például elég sok téli csizmát visznek vissza a vásárlók. A KERMI, teljes nevén a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet, bőr. és cipőosztályának vezetőjét, Dölle Attilát nem éri váratlanul a címben megfogalmazott kérdés, hiszen e témakörben gyakran kérnek tőle választ, magyarázatot. Mért a cipő nemcsak a mi megyénkben, hanem országosan is „szorít” valahol. A KERMI feladata a fogyasztói érdekvédelem. Ezért bennünket nem érdekel, hogy kj meddig hordta a cipőt. Ha a gyártási hiba megállapítható, akkor jogos a. vásárló panasza. — És megállapítható? — Hogy jogos-e a reklamáció, ezt elsősorban a boltvezetők döntik el. Hozzánk csak vilás esetkben küldik a cipőt, de így is évente 7—8 ezer érkezik. Ezeknek mintegy fele női, a másik fele férfi- és gyermekcipő. Vizsgálataink szerint a cipők háromnegyed részénél kimutatható a gyári hiba. — Hogyan ? Válasz helyett az osztály- vezető bemutatja a gépeket, műszereket. Az' elmés berendezések láttán megfogalmazódik a kérdés: — Miért nem ellenőrzi, vizsgálja a cipőket a KERMI gyártás közben? — Mert a minőségért elsősorban a gyárnak kell felelnie. Elsősorban a gyári meo feladata eldönteni, hogy megfelel-e a minőség. A KERMI főleg reklamációk alapján végéz vizsgálatot és ha alapos ok van rá, javaslatót tesz egyes típusok, vagy g- írtmányok leállítására. A gyárak főleg akkor fordulnak hozzánk, ha egy-egy új alapanyagból kezdenek gyártani. s nem merik vállalni a felelősséget. Ilyenkor megvizsgáltatják az anyagot, s esetleg az új terméket is, de hangsúlyozom, hogy a mi vizsgálati területünk nem a gyár, hanem a kereskedelem. ,\l t tuti ft ft vő?..* — Ezek után megkérdenem. tapasztalataik szerint miért romlott a cipók minősége? — Summásan válaszolva, azért, mert a gyárakban megsértik a technológiai fegyelmet. A cipők futószalagon készülnek, mintegy fél- sZazan is dolgoznak rajta, s ha csak egyetlen ember nem f igyel oda, máris hibás a termék. De nemcsak erről van szó. Tíz évvel ezelőtt 30—40 féle anyagból készültek a cipők, ma 150—200 féléből, s vanak olyan új anyagok, amelyeknek természetét, viselkedését még nem ismerik eléggé a cipőgyárak. — Csak a magyarázat fogadható el, a hibás termék semmiképp. — Ez igaz, de meg kell mondanom azt is, hogy a vásárlók sem alkalmazkodnak a cipők minőségéhez, vagy legalábbis nem ismerik mit tud, vagy mit bír el a cipő. A műbőrcsizma például csak egyet tud: nem engedi át a vizet. De nem alkalmas arra, hogy egész nap a lábon legyem. Vagy itt van a most divatos laikkdpő, amelyik ugyan elbír egy néhány perces nyári záport, de egy kí- adósabb esőt aligha. Jó lenne azt is tudniuk a vásárlóknak, hogy a hagyományos bőrnek 20 ezer hajtogatást, vagyis lépést kell kábímia tőrés, repedés nélkül. A műbőrnek 100 ezret, de a most divatos préselt lakkbörök már 10 ezer lépés után megrepedhetnek. És még hosz- szam sorolhatnám a példákat. — Látta már biztosan az új házakat benn a faluban. Bányászcsaládok építették azt mindegyiket! No, szóval mi nem élünk rosszul —, de fiatal ide mégiscsak elvétve, ha jön ... Nekem is van két gyerekem, de elzavarnám őket, ha itt akamwruik dolgozni... — Nézze, én régi ember vagyok, már a bányában. A nyugdíjig itt telik el az életem és higgye el, szeretem is amit csinálok, A bánya nagyon szeszélyes. Sokszor kínlódunk, amikor az erejét fitogtatja a hegy, de már egyre könnyebben adja meg magát. Mintha a végét járná ... — El kell innen mennünk nemsokára! Ez is bezár, mint a többi más bánya. Bányamester elvtárs, meddig is lesz itt még termelés? Az út a gurítom fölfelé vezet, be a hegy gyomrába. Amíg bányászlámpáink imbolygó fényében haladunk előre, Országh István, az is- tenmezeji bentonitbánya aknásza, adatokat sorakoztat fel, gondokkal, problémákkal együtt. A kis létszámmal dolgozó bányaüzem hamarabb megérzi az utánpótlás hiányát, nehezebben nél. külözi a munkásokat. Sokan jöttek ide úgy az utóbbi hónapokban, hogy valamelyik szénbánya abbahagyta a gazdaságtalan termelést és dolgozóit másutt helyezte el. Bánya ez is, bár nem csillogó szén kerül a felszínre, hanem nedves, nehéz, szappanos tapintású kő. A sárgás, vagy szürkés bentonit. A gurító tetején már ösz- szegyült jó néhány megrakott csille, s mikor fölérünk, elkezdődik a folyamatos leeresztés, vigyázva, nehogy megszaladjanak a rakomáVizsgálódó körutam végéhez érvén, illik összegezni a tapasztalatokat: A hibák ca y réssé látható . . . A cipők, minősége szemlátomást romlott. Ez altár szó szerint is érthető, mert szakemberek tanúsítják hogy a hibák egy része látható. ezeket észre kellene vennie a gyári MEO-nak és a, kereskedelemnek is. Van igazság abban, amit a , gyárialt hangoztatnak, hogy a vásárlók egy része „nem rendeltetésszerűen” használja a cipőt, de az is igaz, hogy a kellő felvilágosítás a gyár feladata. Mondják meg, írják le őszintén, mit tud, s mire alkalmas egy új cipő. Ideje lenne már, hogy a minőség tervezésénél tisztázzák végre azt is: meddig cipő a cipő, meddig kell állnia a „sarat”; hat hónapig, kilencig, vagy egy esztendeig? Gyakan hallottam olyan megjegyzést, hogy most azért szaporodtak meg a reklamációk, mert í-endelet biztosítja, hogy hat hónapig vissza lehet vinni a cipőt. Lehet ugyan, hogy akadnak akik visszaélnek ezzel a lehetőséggel, ez az intézkedés mégis helyesnek bizonyult, s a vásárlók érdekeit szolgálja. Sőt érdemes gondolkodni a továbbfejlesztésén is. A hibás cipő például akkor is selejt, ha a vevő netalán elvesztette a blokkot! Változtatni lehetne a kockázatviselés jelenlegi rendszerén is. Most a visszavett cipők árának 80 százaléka a gyárat, 30 százaléka a nagykereskedelmet terheli. A kiskereskedelem tehát nem visel anyagi kockázatot, noha ők adják el a hibás cipőket is. S végül, de nem utolsósorban: mindenki hord cipőt, ezért jobban és gyakrabban kellene ellenőrizni a minőséget, s a nyereségelvonás különböző módszereivel oda hatni, hogy a jövőben ne legyen kifizetődő a minőség rontása, de a vásárlók bosszantásase m. Márkusz László A hegy nyok. Innen már hallatszik a légkalapácsok dübörgése: a „fronthoz” közeledünk. — Ezen a szakaszon most elég nehéz helyzetben vagyunk, a bentonit rétegződése igen szeszélyes — fogad Hajnal Tibor bányamester, az üzemvezető helyettese. Nem véletlen, hogy itt találjuk öt, szinte mindennap lejönnek a vezetők, hogy ellenőrizzék a murikét. —i Alul-felül homokkő, a réteg hol összeszűkül, hol kiszélesedik. Sok a vető, amit a kutatófúrások pensze nem mutattak lep Több helyen végzünk most feltárást, azt vizsgálva, hogy milyen bőségben találunk anyagot a jövő. ben, és azt hiszem, hogy a bányászok elképzelései ellenére nagyon sokáig szedjük mi még innen ki a követ. Itt, a frontnál, az egyetlen nehézség az, hogy amikor folyamatosan haladunk előre, s mögöttünk omlasztják a vágatot, ez a murika nem mindig sikerül rendesen. És mi lesz utána? A félelmetes nyomóerő ránehezedik a tárnokra, úgy, hogy azok aztán sorozatban servóznak, ropognak. Nem mondom, szinte teljesen biztonságos a berendezésünk, de egy vágatunkat azért összenyomott a múltkori tökéletlen omlasz- tás is. A servózást, a roppanást egyszer hallattam ott lenn. Alaposan megborzongtam tőle. — Az emberekkel is legalább annyi gond van, mint a berendezéssel. Nagy H. Vilmos, akivel az előbb ő*~ A Hatvani Konzervgyár irodaépületének emeletén nagy a sürgés-forgás: fiűk- lányok verődnek csoportokba izgatottan, tekintetükkel mindunatalan az egyik irodaajtót fixirozzák, amikor kinyílik, s kilép egyik társuk, azonnal ostromolják kérdéseikkel: Sikerült? Mi volt a tételed történelemből? Szigorúak? Legtöbbjük tizenhét eves, s mindannyiukat életük első próbatétele, a szakmunkás- vizsga nyugtalanítja. Magyarázzák is — sietős szavakkal, hogy ők az úttörők, a megyében náluk kezdődtek először a vizsgák. Döme Jánosné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára tagja a vizsgabizottságnak. Éppen • Tóth Mártát hallgatja, aki munkavédelemből vizsgázik. — Az osztály a budapesti szelgetett. az itt letöltött 13 év alatt trombózist szerzett a lábaiba Sokat volt kórházban, könnyebb munkára is beosztottuk, de aztán újra csak ide került. Egyébként a betegállomány nálunk mindig meghaladja a lehetőség adta határokat; most is legalább 20 százaléka beteg a dolgozóknak. Ezt pedig megérzi a termelés! — Az ércbányászt addig nem küldik nyugdíjba, amíg el nem éri a 67 százalékos rokkantsági fokot. Most legutóbb, amikor én is „maródi” állományban voltam és az SZTK-ban láttam, hogy nyugdíjazzák a viszonylag erős, egészséges szénbányászokat, hát persze, hogy dühös lettem!... A munkamorálon sokat rontott a bányászat leépítésével kialakított nyugdíjazási rendszer. Az ércbányászok — mi is közéjük tartósaink — mostoha- gyermekeknek érzik magukat, holott ez a munka is van olyan nehéz, sőt, állandóan követ lapátolni talán még nehezebb. Sótér János, a fróntmester, aki mindezeket elmondta, több mint 20 évet töltött már bányában. Ismeri minden zugát, minden szeszélyét, minden gondját. Az elővájáson hárman dolgoznak. Kissé lelassul itt a levegő mozgása, s a kitűnő szellőzésű vágatok után itt megcsapja az ember orrát a fagerendák kesernyésdohos szaga. A víz nagy cseppekben pottyan a nyakunkba, átáztatva a kék murikáskabátot. ipari Szakközépiskola kihelyezett ' részlegeként működött. A tanulók a gyakorlati ismereteket itt az üzemben sajátították el, közismereti tárgyakéi és elméleti ismeretekre a hatvani II. számú Általános Iskola tanárai oktatták őket. A vizsgázó Tóth Márta egy pillanatra fellélegzik: — Ügy érzem, hogy legalább négyesre sikerült feleletem, s szerencsére történelemből is jó tételt húztam. — A sikeréé vizsga után hová megy dolgozni? — Rózsaszentmártoni vagyok, szüléimhez közel akarok maradni, egyébként meg is szerettem az üzemet, úgy döntöttem, hogy itt dolgozom tovább. — Megéri? — Legkevesebb hétforin— Én korábban szenet bányásztam, az idén jöttem át ide, mondja Varga István. Itt folytatjuk a bányászéletet, ez közelebb van a családhoz. Reggelente autóbusz hoz be bennünket. Én a szomszéd, megyében, Po- gonyban lakom. Amikor . a két bánya közötti különbségről kérdezem őket, hümmögés a felelet. Aztán élénken az ottani nyugdíjlehetőségekről beszélnek és megemlítik a megkülönböztetést is. Néha kis túlzással. Elmondják azt is emellett, hogy munka után otthon, a kertben dolgozgatnak és sokat beszélnek a családról, terveikről. Kóinkat tudakolom — mindegyikük többnek látszik annál a 36—38-nál, amit mondanak. Amikor a szénbányát otthagytál!, ók nem pályázták sem az ideiglenes, sem az állandó nyugdijat, Még* erős, egészséges emberek. Sokáig emlékezni fogok az egyik vájár büszke tekintetére, amikor ezt mondta: „Látta az új házakat a faluban?” ... Ez a sajátságos falusias munkásélet, amely még jobban segíti az összetartást. az összetartozás érzését, értelmet és célt ad az élethez ezeknek az embereknek: a nyolcvan-száz is- tenmezejinek, a környező községek, a közel eső nógrádi falvak bejáróinak. Egy életformának, amelynek — úgy tűnik — ezeken a helyeken egyre kevesebb lesz a követője. Hekeli Sándor (Foto: Kiss Béla) fos órabérrel kezdünk, aki sikeresebben vizsgázott, az az átlageredménytől füg* gően magasabb bért kap, érdemes volt tanulni, s van értelme 'izgulni, hiszen a siker nemcsak hiúsági kérdés, hanem anyagi is. Döme Jánosné arról beszél, hogy a vizsgabizottság elégedett, a fiatalok többsége precízen felkészült, komolyan vette a vizsgát, s ez nem kis mértékben az észszerű anyagi ösztönzés érdeme. Kinn, a várakozók sorában azért mégsem oszlik a nyugtalanság, hiszen a sikerhez azért jó egy kis szerencse is, s Fortuna nem mindenkihez szegődik társul, így hát lehet találgatni. Horváth Katalin valahogy kirí a társaságból, nyugalma azonnal szembeötlő. — Már vizsgázott? — Nem, de nekem nem is kell, mert a kecskeméti országos versenyen harmadik lettem, s a jutalom' az, hogy vizsga nélkül lehetek szakmunkás. Mégis eljöttem, drukkolok társaimnak. Ügy látszik, erre akkor is szükség van, ha nincs probléma a felkészüléssel, ha nem túlzás az előrejelzés: minden vizsgázóból szakmunkás lesz. (P —11 Cipész jubileum Hatvanban Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte szombaton a Hatvani Cipész Ktsz, amelynek vezetői, szocialista brigádjainál! képviselői reggel mindenekelőtt megkoszorúzták a 19-es hősök emlékművét, majd a szövetkezet" többi, dolgozójával együtt jubileumi közgyűlést tartottak az Aranyfácán Éttei-emben. Hcrrváth János, a ktsz elnöke megemlékezésében a szövetkezet két évtizedes munkájáról, törekvéseiről, eredményeiről. fejlődéséről beszélt, majd kitüntetéseket, jutalmakat adott át. Horváth János I. a Kisipari szövetkezet kiváló dolgozója lett. kilencen 20. ketten tízéves törzsgárda jelvényt kaptak s egy dolgozónak ötéves munkája után nyújtották át ugyancsak a törzsgár- dajelvényt. Az ünnepségen képviseltette magát a városi pártbizottság, a tanács, a KISZÖV, s több más intézmény valamint a város mindegyik kisipari szövetkezete. 1971. június 8., kedd megadja magát
