Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
Megyénk az irodalomban \ UJ ARCOK, ÚJ UTAK Megyénk irodalmi örökségét kutatva reménységgel érkeztünk el napjainkig. Azt reméljük, hogy mai irodalmunk is ad olyan tehetségeket, akiknek életműve méltó folytatása lesz az elődökének. Ezzel a hittel mutatjuk be olvasóinknak az élő magyar irodalom néhány képviselőjét, akiknek élete vagy munkássága valamilyen módon kapcsolódik megyéikhez, és eddigi tevékenységük már maradandó értékeket hozott létre. A k)51 tők közül életkora miatt is időrendben először tszloí Zoltánt (1933 —) kell dKÜtenünk. Eredeti tehetségű költői alkat, de elég későn indult pályáján. Szegeden született, három évig Egerben járt iskolába, majd az egyetem elvégzése után egy ideig ugyanitt volt könyvtáros. Szigorú fegyelminél alkotó költő, akinek határozott hitvallása van: „Az irodalomban szerintem csak lényeges dolgok megfogalmazására van szükség” — írta nemrégiben megjelent kötetének utószavában. Igyekszik is erre a lényeglátásra, pontosságra, az élet erkölcsi tényezőinek határozott kimondására. Személyes élményként szól az emberi közösség s a természet dolgairól, de mindig a javítás és szépítés szándékával. Radonalizmusával együtt jár, hogy szigorú pontosságra szoktatta magát a kifejezésben is. Nem bőbeszédű, képei sem túlburjánzók, inkább tömörségükkel kifejezők. Minden versében látszik, hogy számára az alkotás nem könnyű játék, hanem megszenvedett gond. A költészetet nem formai játéknak tekinti, hanem felelősségteljes feladatnak, amit a személyes és a közösségi létezés írt elő számára. Versei kötetben először a Költők egymás közt (1969) című antológiában jelentek meg Tehetségét határozott szándékokkal és tudatos elmélyültséggel mutatja Lármafa (1979) címmel megjelent önálló kötete. A gyerekkori emlékek és a diákélet kapcsolják megyéinkhez a tehetséges l^tassy Józsefet (1941) is. OzdonsZtK letett, gyermekéveit Bükk- szen törzsébe ten töltötte, és Egerben érettségizett 1959- ben. Vétóéi erős érzelmi tartalmukkal, sodró indulatukkal ragadnak meg bennünket. Igyekszik mindent a költészetbe emelni: a gyermekkor emlékei ugyanúgy jelen vannak szép soraiban, mint a fellobbanó kamaszos szerelem, a lehtggadt vonzalom és a közélet társadalmi problémái. Az erős érzelmi tartalmak kifejező képekben jelennek meg nála. Jelzői és sorainak ritmusa, vagy különösen erős metaforái olyan feszültséget eredményeznek, amely szinte szétrobbantja a költeményt. A vers könnyen fordul játékos hangütésbe, de a köny- nyed ritmusok komoly mondanivalókat rejtenek. Lehiggadt szemlélete és kiforrott költőisége még nagy ígéreteket teljesíthetnek be. Utas- sy József 1969-ben jelentkezett az Elérhetetlen föld című antológiában, majd ugyancsak ebben az évben Wfi. Június 6„ vasárnap kiadta első önálló kötetét Tüzem, lobogóm! címmel. Különös, készülő világot ismer meg az olvasó, ha fellapozza Orávecz Imre (1943) verseit JÖüSényea toppannak rövid sorai, nála a látvány puritán közvetlenséggel, szinte lemeztelenített, érzékelhető-tapintható valóságában jelentkezik. A tárgyak, a jelenségek, még a legelvontabb gondolatok is érzékelhetők, a tudat merész kapcsolatokat épít ki a tárgyakkal és a tárgyak között Eles körvonalakat mintáz, és azt lehet szinte mondani, hogy ennél szűkszavúbban már nehéz költői világot teremteni Pedig valóban önálló világot teremt: helyzetét értelmezi, kedves szülőfalujából, Szajláról a szanatóriumba, majd a nagyvárosba vezető életére, magányára keres magyarázatot A kis Heves megyei falut most Is éltető emlékei közé sorolja. Versei a Költők egymás közt (1969) című antológiában jelentek meg. A mai magyar próza tablóján is elénk tűnik egy-két arc, amely kapcsolatba került megyénkkel Ezek a kapcsolatok inkább futólagosak és nem annyira meghatározók, mint a költők esetében. Érthető is ez, hiszen Solymár József (1929) életét például csak a rövid mátraballai tartózkodás, néhány iskolai emlék köti Heves megyéhez. Olvasmányos, érdekes élethelyzeteiket feldolgozó regényei azt mutatják, hogy meditáló alkatú prózaíró, aki több filmforgatókönyvet is írt (pl Megöltek egy leányt, Üj Gilgames). Műveiben nem any- nyira a külső cselekmény a fontos, inkább hőseinek belső, lelki életét figyeli, és arra keresi a választ, hogy az embert lélek milyen megpróbáltatások elviselésére képes. Hősei társkereső emberek, akik a halál közelében, életük alkonyán, vagy tragikus magányukban tesznek vizsgát emberségből és kitartásból. (Pl. Jó emberek örököljék a világot!) Rövid időre kapcsolódott megyénkhez mai prózánk egy másik képviselőjének, Végh Antalnak (1933) az életé is. Áz Egri Pedagógiai Főiskolán végezte tanulmányait, de írói szemlélete és témavilága inkább szülőföldjéhez, Szatmár megyéhez, a Nyírséghez kötik. Novelláiban és regényeiben egyértelmű elkötelezettséggel szól a nehéz életet élő parasztok világáról, akiket hagyományok és eltorzult szemléletek láncolnak a „nyugtalan homokhoz”. Azokról a társadalmi váltózásokról szól legtöbbször, amelyek átalakítják a babonákkal, hiedelmekkel és rossz szokásokkal terhelt emberi gondolkodást Első kötetei 1963-batv jelentek meg (Korai szivárvány, Kékszemű élet), de későbbi no- velláskötete (Nyugtalan homok, 1965) és regénye (Ar és iszap, 1968) már érettebb írásművészetét mutatják. Több emlékezetes szociográfia és rádiójáték szerzője is (pl. Bekötőút). NAGT SÁNDOR VlGH TIBOR: ÉLET A gyermek egyszerűtek fellöki játékait Szakítja sonkások fojtó szövetét. Szellemet stellt okosan. Magábos veszi a szerelmet, begyok várbe borult borát és elindul gyarló gyözelzaet, bukásai felé. MOLDVÁT GYŐZŐ: Reggeli félelem Mindig keresek valakit, és mindig, mindig másikat, vagy csak az elvesztett régit, kivel a reggel rámoirradt. KttSl elfutni nem tudok, ki rámbogozta úgy magát, csomó hátán egy új csomó, amit kardél se vághat át. Mindig keresek valakit, de félek, hogyha meglelem: könnyű toüam leválik mind, földre szegez a kegyelem. Érett diója jóllakat, éttelnek csönddel tagjaim, s Iákötni többé nem tadok az éjféli hold partjain. 1 KOVÁCS SÁNDOR: GALAMB 'A M széné a borús napoké. A fákéi csontvázként mutogatja a város, poros vitrinekben önmagad sem látod cook hordod tehetetlen szomorúságod BS és lőerők kút szélén jég csörög fent a felhős ég sivár hold-vidéke. Aztán egy galamb röppen fel kis Ággal is keresi, hol lekötne fészke ás benned mindem gátat átszőlek o mohó remény, hogy látja a jelet: a zöld Ígéretét, a fészek melegét, a kandikáló pihés madárfejeket. ERDEI FERENC: Á SZEGEDI TANYÁKON HÚZÓDIK A FRONT 1930—1982-borv, a nagy válság éveiben, mint szegedi egyetemisták, szemináriumi gyakorlatként vizsgáltuk itt a paprikát és a tanyákat. Nemegyszer tűnődtem akkor azon, hogyan lehet ezen a földön nagyüzemi szocialista mező. gazdaságot szervezni. Bevallom, nőm tudtam elképzelni, hogyan. Maga a föld: homok, szélhorda buckák és vizenyős-szikes semlyékek váltakozása, ahol a növények élete is, az emberek és állatok mozgása Is nehéz. Nem is települt be sokáig ez a vidék, századokon át úgy nevezték, hogy „kunpuszták”. A XVIII. század második felétől kezdve indult meg az i(letelepülés. Fokoza. tosan sűrűsödő tanyákat épí. tettek itt, eleinte ideglenes szállással, majd állandó lakhelyül. A XIX. század második felében pedig a szőlőén gyümölcskultúra honosodott Itt meg, s a Szegedről ki terjeszkedő fűszerpaprika társult hozzá, később pedig egyéb zöldségfélék, különösen a paradicsom. Szegényparasztok honfoglalása volt ez, több mint egy századon kermztül, akik mesébe illő hőstörténeteket, az amerikai vadnyugathoz hasonló küzdelmeket éltek át, mire megvetették a lábukat. Tömörkény István, Móra Ferenc és Móricz Zsigmond írásai őrzik a világ számára ezeknek az időknek és ezeknek az embereknek az emlékét. De végül is győzött az ember, s valamilyen megélhetést mindenki talált a homokon: nem kevesen tűrhető paraszti jólétet is elértek, néhányon pedig meg is gazdagodtak. Mindezt azonban mérhetetlen munka árán, mégpedig különleges módon befogva a munka hó. moki tanyai rabságába, fis ez a homokhoz és tanyákhoz kötött élet nem gyorsan változik: sem a föld és a rajta való gazdálkodás természetében, sem a tanyai életben, sem az emberek tudatában. Mégis nagy változás történt 1945. tavaszán, bár ez nem látszott meg kívülről a tájon. Ezt a földreform idézte eló. t>e ez itt különösen zajlott le: a földhöz juttatott parasztság nagy része nem kapott új földet, ellenben tulajdonosa lett annak a tanyának, amelyben addig bérlő volt. A földreformmal megszűnt a szegedi tanyák megosztottsága a régi örökföld tulajdonosai és a városi föld bérlői között: mindenki tulajdonként lett gazdájá és rabja a homoknak, a kertnek, a tanyának, s ha nehezen éltek is az új tulajdonosok, boldogok voltak. Fél évtized sem tel el ezótán, s megindult a szocialista átszervezés. Az első roham itt balul ütött ki, a hagyományos tanyai-paraszti élet különösen tömör falába ütközött iz újító szándék, s meg is akadt benne! Ezekben a tanyai községekben nem álltak össze olyan átütő erejű gárdák, akik az eszmétől és létviszonyaiktól hajtva állhatatos és fegyelmezett úttörői lettek volna az amúgy is különlegesen nehéz körülmények között megvalósíható szövetkezeti gazdálkodásnak. Itt munkás- mozgalom is alig volt; csupán egy-egy híve élt távol egymástól. A szegedi buzdításra Olyan szövetkeze talapitó csoportok szerveződtek, akik eleve elkeseredett harcba kényszerültek az óriási tanyai-paraszti többséggel, s maga ez az úttörő csoport is, az őket támogató pártós állami tekintély is súlyos helyzetbe került. E harc akkor emberáldozatot is követelt: 1950. januárjában Zákányszéken megölték Kiss Imrét, aki párttitkár is volt, szövetkezeti szervező is, és gyilkosai — az ottani gazdák — közül kettőt kivégeztek, hármat életfogytig tartó rab. ságra ítéltek. Sokáig rettenettel emlegették ezen a tájon az emberek a bűntettet és a bűnhődést is, de okait is, amelyek ide vezettek. Nem is sókat haladt előre a termelőszövetkezetek szervezése ezekben a községekben egészen 1959-ig. 1952ben ugyan még nagy erőltetéssel 20 szövetkezet alakult ezen a vidéken, de 1953 és 1959 között az egész járásban 8 év alatt 12-vel növekedett a szövetkezetek száma. 1959 és 1961 között mégis végbement a szocialista átszervezés, te e 3 évben 58 új szövetkezet alakult, s a korábbiak Is megnövekedtek. Hogyan történt ez? Lenin úgy mondta, hogy a mezőgazdaság szövetkezeti átszervezése „kerülő út”. Nos, a szegedi homokon az akkor hazánkban országosan megtett szövetkezeti kerülő úthoz képest itt még külön kerülő utat kellett tenni. így jöttek létre a belső övezetben a termelőszövetkezeti csoportok, illetőleg mai nevük te szervezeti formájuk szerint szakszövetkezetek. A külső övezetben ugyan jogi formájuk szerint termelőszöveűcezetétet szerveitek, ezek azonban mindmáig nem váltak olyan szövetkezeti nagyüzemekké, mint a megye egyéb területén, A kétféle formában te a két övezetben tulajdonképpen ugyanarról van szó: e toraiét te társadalom különlegesen nehéz talaján hosn- szabbra nyúlt ée máig sem fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezésé nek a folyamata. Ez azt is jelenti, hogy a harc is folyik még, ezért kall itt frontról beszólni. Ez a front nem áll: fokozatosan nyomul előre a szocialista mezőgazdáság vonala. Mikorra lesz mind a 34, illetőleg 38 homoki termelő- szövetkezetből eredményesen gazdálkodó jó szövetkezet, s a 17 szakszövetkezetből is hasonló közös gazdaság? Ahhoz még hosszú idő kell, de a türelmetlenség is jogos, és gyorsítani is lehet az előrehaladást. Természetesen nem valami durva beavatkozással, vagy éppen pa_ ranosszóval. A siker titka, hogy mielőbb ób minél több olyan „áttörte” legyen, mint a forráskúti te a balástyai, illetve a zákányszókl. Siettetni a folyamatot csak ilyen megnyert csaták sorozatával leheti A csaták megnyerését azonban előrelátó szervező munkával elő is lehet mozdítani. Mindenesetre javítja a helyzetet az ésszerűtlen üzemi keretek megváltoztatása, a kellően megalapozott összevonások, valamint olyan termelési profilok kidolgozása a termelőszövetkezetek számára, amelyek jobban járható utat nyitnak számukra, mint eddigi gazdálkodásuk . (Részlet a szerző „Magyarország felfedezése" című sorozatban készülő munkájából, amely a Szépirodalmi Kiadó gondozási. bare jelent meg.)
