Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

“ Tessék ideadni efflr kanalat. IJ

A kanál a konyhaszekrény fiókjában van. MaUettem. A kis oregasz- saany a konyha másik sarkából hát odacsoszog a konyhaszekrényhez, kinyitja az ajtaját, gondosan és lassan, minden centLmébemyi nyitást szinte mérlegelve. Aztán kihúzza a fiókot, ugyancsak gondosan és lassan, kicsit már reszkető ujjaival kikotorja a kívánt kanalat és oda is teszi elém az asztalra. Majd visz- szacsoszog a konyha másik végébe, hogy valami elkezdett dolgát folytassa tovább. Aki kívülálló látja, legszívesebben belém rúgna. Ha én látnám hogy egy nagy darab, élet- esős férfi ruem képes kamyújtást tenni, hanem ehelyett egy kis öregasszonyt esuszogtat oda-vissza a konyha, hosszán, bennem is feltámadna a rúgás kényszere.

Csakhogy a látszat, mint annyiszor, most is csal A könyvszekrény az én birodalmaim. S nemcsak birodalmam, de létem szimbóluma is. A könyvszekrény, a lexikonokkal, megkoplalt, megkopott, könnyebben vett, agyonolvasott, vagy éppen alig érintett könyveivel az én eszközöm, munkám része: általa vagyak. Ha valaki, vagy valakik úgy járkálhatnának benne, mint valamiféle mozi előcsarnokában az eső elől köpködni behúzódák, nem lenne célja a könyveknek, a tudásnak, ami bennük van, s nem érezném én sem

kokte o,

...és róluk még nem szólt ballada

célomat és azt, hogy egyáltalán

szükséges vagyok-e én.

A konyhaszekrény, meg a kamra és a konyha a kis öregasszony birodalma. S e birodalomban, e birodalom révén fontos és szükséges csavarja a családnak. Nélkülözhetetlen. ö tudja itt egyedül — ezt hiszi, s így a jó —, hogy hol mi van, neki van bejárása a fiókok, polcok, zacskók, dobozok és dobozok, üvegek és kosarak, zugok, sarkok rejtekébe. Felségterület ez. Egy kis öregasszony emberi létének és fontosságának felségterületei Oda behatolni csak engedéllyel szabad, de még úgysem ildomos. Onnan kérni kell}

Világéletéfoen, mint annyi mai sok kis öregasszony, — dolgozott Nem

volt munkás, aki fémet formált. Paraszt se igazán, aki tavaszi vetéskor már a cipó formáját is ki- érzi a pirkadó talaj langy melegéből. Asszony, háziasszony volt. Anya meg nagymama. Főzött, mosott, takarított, mosogatott, dajkált nevelt s tette ez mindennap, vége- iáthatatlarrul és mindig elölről. Kezdte jó fél évszázada tán’ egy reggelen, és folytatja, csinálja estig.

Valamelyik nap elnéztem, orvul és csalárdul. Leült egy pillanatra. És nem csinált semmit Ült, keze a konyhaasztalon kicsit begörbülve, nem... nem a szerzés markaként, hanem markolni, dolgozni kész tartásban ... Ült megfáradt egy kicsit Észrevette-e, hogy szemem csücskében őt képezem, vagy csak magára döbbent? — felpattant valósággal rémülten és pironkodva pattan fel, hogy az isten egy teljes dolgos napjától elkótyavetyélt néhány semmit szülő pillanatot.

Gyorsan odébb tett egy lábast másik kezével valamiféle törlőrongyot ragadott meg, mint vízbefuló a szalmaszálat mígnem visszaesett a munka igazi ritmusába és most már valóban az abbahagyott munkát folytatta tovább. Vedd el a munkáját, — megölöd. Hagyd dolgozni, — örök életű lesz a földön. Vedd el tőle fontossága tudatát, azt az érzést hogy az életnek bár kicsiny darabkája is, de csak tőle, miatta és általa élet, — megszűnik az övé. És csodálatos: megszűnik vele az általa élettel telt, — élet is.

Csodálom ezeket a kis öregasz- szonyokat.

Minden zokszó nélkül, zokszóra még álmukban sem gondolva teszik a dolgukat mit tenni kell. Valamikor jöttek ifjan, fiatalon, aztán valamikor elmennek szépein és csendben és közben nem csináltak semmit — csak dolgoztak. Reggeltől estig.

És róluk még nem szólt ballada!

NEB-dosszié

így élnek a kollégiumokban

Kollégium,::: Sajátos világ ez, külön belső törvényekkel, szokásokkal, a szolidaritás, segítségadás, a közösségi összetartozás kötelékeivel. A kollégium meghatározó tényezője a diákéletnek, az emberré formálódás műhelye. Margóm is éveket töltöttem egy emeletes vaságy matracán a híres Eötvös Kollégiumban, éppen ezért — mini volt kollégiumi polgár — nagy érdeklődéssel olvastam a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati anyagát arról, hogy milyen életet élnek ma a kollégiumokban, s milyen a diákjóléti juttatások helyzete. Érdekes, izgalmas a NEB vizsgálati anyaga, a valóságot rögzítő dokumentum...

Háló»

és étkezőhely...?!

Cseppet sem lehet közömbös, hogy a kollégium mit tud nyújtani polgárainak: egyszerűen háló- és étkezőhely, vagy a tanulásnak, művelődésnek, a nevelésnek, a pihenésnek, szórakozásnak, elmélyedésnek és más hasznos foglalatosságnak is színhelye. A kérdés összetett bonyolult nem fogalmazhatunk rá egyértelmű választ

Az egri főiskolások 70 százaléka kollégista. Legkorszerűbb a ^rózsadombi” leánykollégium: kétágyas

szobákkal, szállodai kényelemmel. Ettől a színvonaltól messze elmarad a másik két kollégium. A Klapka utcai leánykollégium felújítását most végzik, s így itt is jobb körülményéket teremtenek. Nem mondhatják él azonban magukról a Kun Béla Kollégium férfilakói, hogy cseppet is elkényeztetnék őket Még kényelmes hálóhelyük sincs. A szobákban 10—16—18 ágy zsúfolódik, mint valami tömegszálláson. Itt „tanulnak”, de ez a szárító és a konyha is, ahol a gyenge vacsorát pótló tojásrántottát és a szalonnát sütik. Kedvrontó látvány a sok dirib-darab, kevert színű, ócska és elkoptatott, nyűtt műanyag"„szőnyeg”, amelyeket a parketták „védelmére” raktak le mindenütt. Hasonlóképpen minősíthető a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum kollégiuma, ahol a hálók egy főre számított négyzetméter normája 2,6 — a szükséges 6,3 négyzetméter helyett. Ezek a kollégiumok az alapvető, elemi igényeket sem tudják kielégíteni.

A tanulószobák — ahol wrmak ilyenek — szűkre

jó, vagy nem volt elég. Minden ehető dolgot mohón, apró és szapora rágásokkal elfogyasztottunk, de a jóllakottság érzése ismeretlen maradt számunkra. Emlékszem egy csúfolódó dalocskára, amit bosszantásunkra költöttek más karok hallgatói: „A Ménesi úton megdöglött egy ló, /Szaladnak a bölcsészeik, lesz ennivaló...” Minket az időben senki nem kérdezett, hogy mi a véleményünk a menzáról, és spontán panaszkodásainknak sem volt semmi foganatja.

A megyei NEB vizsgálata során nemcsak a helyszínen gyűjtött tapasztalatokat az étkeztetésről, de a kollégistákat is megkérdezte egyéni kérdőíveken. És van megfelelő biztosíték arra, hogy ne szenvedhessen csorbát a diákság élelmezésében sem a minőség, sem a mennyiség, hogy ne kereshessenek az étkeztetők a diákok gyomrán.

Lássuk hát a vélemények és tapasztalatok összegezését:

A középiskolás kollégistáknak általában a 60 százaléka kifogásolja az élelmezés minőségét, míg 40 százalék a mennyiséggel is elégedetlen. Egy-egy tanuló napi étkeztetésének kerete 13 Ft, s ez igen kevés, mint a NEB is megállapítja, „különös tekintettel gazdaság- irányításunk mozgékony árrendszerére, aktuális árproblémáira”. Legtöbb középiskolai kollégiumban az

étkeztetés önkiszolgáló rendszerű, de ehhez kevés az edény és az evőeszköz S még ha csak ez lenne a baj! De az edények igen elhasználtak, nem esztétikusak, s a mosogatást sem végzik rendesen. Az egri Ady Endre Kollégiumban mást is tapasztaltak az ellenőrzéskor. Mégpedig azt, hogy a diákok szeme láttára kivételeznek a nevelőkkel, a tanárokkal. Az ellenőrzés napján például — a diákokhoz képest — dupla húsadagot kaptak.

A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola étterme kulturált, önkiszolgáló rendszerű; üzemeltetője a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat. Jegyezzük meg mindjárt, a hallgatók nem teljes megelégedésére üzemelteti. A személyzet étkeztetése a hallgatók rovására történik, mert ugyanis: levest nem kalkulálnak. Tizenhat főre csak 1 kg csontos húst használnak fel. Találó ennek a levesnek a diá- kos elnevezése: Zilahy-leves. Ugyanis: „valamit visz a víz!.. .”

Mindennap más-más levest főznek. A második fogás kétféle, lehet választani. A jobb minőségű ételből 150 adagot főznek, a gyengébb minőségűből pedig 500- at. A jobb minőség kurta félóra alatt elfogy, aztán már nem válogathat senki. Eszi, nem eszi, nem kap mást.

A testnevelés szakos hallgatók étkezési normája 19,60 Ft. A reggelit nem veszik igénybe, ebédre és vacsorára 13,20-as normával étkeznek. Ezért naponta „kalóriát” kapnák, a különbség — 6,40 Ft — értékeként. Ám ezt az értéket valójában nem kapták meg eddig és nem kapják meg most

sem. Ugyanis 4,20 Ft értékben adnak nekik csokoládét Az érdekes itt még az, hogy a 4,20-as „kalória” csokoládékért az Üzemi Vendéglátó Vállalat 5 Ft 75 fülért számol fel a főiskolának. Tehát minden „kalória” adagnál másfél forintot „nyernek", Illetéktelenül.

A vacsora nem mindig kielégítő. A Kun Béla Kollégiumból sokan ezért nem is teszik meg a nagy utat a főutca végéről a Rózsadombig. Jogos kívánságuk a hallgatóknak: szállítsák a vacsorát részükre a kollégiumba.

A gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum koüégi urnának konyhája, étkezdéjének felszereltsége csak közepes. Eredetileg 100 személy ellátására készült, ám jelenleg 300 ember étkeztetéséről gondoskodik. Három és fél órába tart, amíg ennyi ember enni tud. Hogyan főznek itt? A megkérdezettek 79 százalékának a mennyiség elég, a minőség nem megfelelő, 17 százalék pedig a minőséggel és a mennyiséggel is elégedetlen.

A közép_ és főiskolai kollégiumok és diákjóléti juttatások helyzetéről készített népi ellenőrzési felmérés anyagából csak az alapvetően fontos kérdésekkel foglalkoztunk itt. Kollégiumokban él, tanul, nevelődik, formálódik a középiskolások 17 százaléka, a főiskola hallgatóinak 70 százaléka. S nem lehet közömbös, hogy milyen körülmények. között élnek, hogy szellemi és testi fejlődésük mennyire biztosított

Pataky Dezső

„Helyére teszi a dolgot..." (?0

A címül idézett nyelvi formát a következő mondatból emeltük ki: „Előbb helyére kell tenni a dolgokat, hogy teljesíthessük éves tervünket.” A szövegösszefüggésből és a beszédhelyzetből kitűnik, hogy e mondat megfogalmazója átvitt értelemben használta a helyére tesz szókapcsolatot. Mi elsősorban azért tesszük rostára használatát, mert nem közvetít egyértelmű jelentéstartalmat, s csak általánosságban utal az elvégzendő feladatokra, a kijavítandó hibákra, hiányosságokra. Egyesek tudatosan éppen azért élnek ezzel a nyelvi formával, mert elszemélyte- lerníti a közlő szándékot, és felmenti használóját az alól a kötelezettség alól, hogy pontosan meghatározott feladatokról, tennivalókról szóljon és írjon.

A rostára tett kifejezés gyakori használatát azért sem tartjuk helyesnek, mert igen sok jó magyar szót és nyelvi formát szorít ki beszédünkből, írásunkból. A következő szavak és szó- kapcsolatok nemcsak jól helyettesíthetik kifejezésünket, hanem egyértelműbb közlést is eredményezhetnek: rendez, elrendez, rendbe szed, rendet csinál, helyrehoz stb.

Üjabban nemcsak nyelvi ficamnak, hanem logikai bukfencnek is tekinthető nyelvi szerepekben is felfel tűnik a helyére tesz nyelvi képlet. Ilyen mondatokra gondolunk elsősorban: „Helyére kell tenni a hibákat is (?), mert lemaradunk a termelésben.” A hibát ne tegyük a helyére, hanem javítsuk ki.

Egyesek nem arról beszélnek egyértelműen, és nagy befolyásoló erővel, hogy a mulasztásokat helyre kell hozni, a hibázás forrásait, okait meg kell szüntetni, hanem nagy általánosságban „helyére kívánják tenni a dolgokat”.

A helyére tesz nyelvi képlet visszaszorítását, illetőleg teljes kiiktatását azért is szorgalmaznunk kell, mert nagyon élősködő, s ugyanakkor eltorzítja a kifejezendő gondolatot is. A hallgató és az olvasó bizonytalanságban marad, milyen feladatokra utal egy-egy felszólaló ajkán vagy a hivatalos jelentés mondataiban a „helyére tenni a dolgokat” nyelvi forma.

Dr. Bakos József

Hogyan jutunk

Zárná rdiba ?

i

tént veled, hogy így nézel ki, mintha kicseréltek volna! — mondtam, mert tényleg ő volt, de mégsem 6.

— Pedig én: én vagyok. Csak megfelelve korunk követelményének, fel- és kihasználom társadalmunk előrehajtó erőit — magyarázta fensőségesen és a kis eszpresszószéken megpróbálta keresztbe rakni lábait. Aztán látva és érezve, hogy semmiképpen sem sikerülhet ez a művelet, kegyesen intett a lábának, maradhat úgy, ahogy van.

— Magas beosztást kaptál? Vagy nyertél a lottón? Vagy amerikai nagybácsi? Vagy...

— Lári-fári — vágott közbe, aztán közel hajolt hozzám... — Neked, öregem, bizalmasan, de csak neked, megmondom a titkot. Bírálok. Abból élek.

— Minőségi ellenőr, avagy zsűri vagy? — tettem fel a hülye kérdést, mert nyomban láttam megütköző és egyben lekicsinylő tekintetét

— Egy frászt vagyok. Bírálok, öregem. Megbírálok. S ebből élek. Nem érted, látom. Megmagyarázom. Ebben az országban most nagyon komolyan a fejére koppintanak annak, aki megtorolja a bírálatot. Ma lehet bírálni. De nekem kell bírálnom. Mert én ebből élek, ebből a lehetőségből. És jól élek. Hát például: megbíráltam az üzemi konyha minőségét. Élesen, határozottan, sejtetve, hogy többet is tudok, mint amit mondok. Egy szó sem volt igaz, amit mondtam, de ezt határozottan mondtam. Hát el lehet nyomni egy éhes dolgozó bírálatát? Nem lehet. Most én kóstolok az ebéd előtt. Hogy milyen az íz, a zamat, a tartalom. Híztam 12 kilót. Megbíráltam az osztályvezetőt. Fizetésrendezés volt. Én ugyan egy gazszálat odébb nem teszek, én csak bírálok, de kimaradhatok én a fizetésrendezésből? Hogy azt mondják, hogy azt mondjam, szóltam és kitoltak velem. Én kaptam a legtöbb

oeremeiéxú.

K0MSWGIWWSSJWVSSSS

— Csodálatos — tátogtam, mert tényleg az volt.

— Ez semmi — legyintett fölényesen. — Megbíráltam a főosztályvezetőt, hogy elnyomja a kezdeményező készséget, hogy öntelt és azt hiszi, más senki sem képes alkotó tevékenységre. Legszívesebben kirúgott volna, de nem tehette, hát előléptetett osztályvezetővé... Hát így, valahogy így — veregette meg a vállam és búcsúzni kezdett:

— Hová mész?

— A Balatonra, üdülni...

— Most és így? — néztem rá értetlenül.

— Al Ostoba vagy. Bemegyek megbírálni a szakszervezetet, hogy fű alatt osztják a beutalót, ló lesz Zamárdiba! — mélÁzott el és lassan tovaballagott, feje felett, mintha a bírálat töviskoszorúja lebegett volna. De lehet, hogy azt is d tartotta a miát feje fölé.

(egri)

Jáátfgftágfr

1971. június 6., vaséraap

Olyan sovány volt, hogy állítólag egy ENSZ-delegátus meglátta és nemzetközi akciót szervezett megmentése érdekében. Most gömbölyű, mint egy jól töltött má- jas hurka, hogy az ember nem tud úgy ránézni, hogy ne jusson rögtön eszébe egy kis savanyúság is. Sápadt és riadt kinézésű volt, mintha állandóan attól rettegne, rájönnek: krónikus gyomorrontása miatt nem tudott odafigyelni és ezért, miatta tartott harminc évig a harmincéves háború. Most az arca sima, mint az öregember nászágya, tekintete pedig oly magabiztosságot árult el, hogy rögtön megkérdeztem:

— Megéri-e az emberiség a 2000. évet?

— Én megérem! — mondta fölényesen, majd hozzátette: — Csodálkozol, mi?

— Hát, öregem...hogy is mondjam...szóval meg vagyok lepve, ez tény. Mitörszabottak. A hallgatók a hálókban tanulnak többnyire, vagy a könyvtárak csendjében készülnek óráikra. A kötelező elfoglaltság heti 36 óra, de ha a felkészülés idejét is számoljuk — márpedig számolnunk kell! —.akkor ez eléri az 55—60 órát, vagy többet is. Mire használhatják a fennmaradó időt? Tv-t néznek, olvasnak, moziba, színházba mennek? Esetleg... Mert... a kollégiumokban 134 emberre jut egy tv-készülék; s 215 emberre egy rádió. A megkérdezettek 11 százaléka ritkán vagy soha nem megy moziba. Színháziba havonta 34 százalék jár, ritkán vagy egyáltalán nem kíváncsi a színházi előadásokra 66 százalék. Kultúraellenesek talán a főiskolások? Korántsem, hiszen 68 százalékuk gyakori és rendszeres könyvtárlátogató. Miért hát? Mert a kollégista zsebéhez mérve a mozi- és színházjegy is igen borsos. S ezek nagyon megfontolandó tények!

F érőhel y fej I észt és — pótágyakkal

Vizsgálták népi ellenőreink a középiskolai kollégiumok helyzetét is. Az általánosan jellemző megállapítás: korszerűtlenek! Az elmúlt ötéves tervben, más lehetőség híján, a fejlesztés legegyszerűbb módját választották: pótágyakat állítottak be az amúgy is zsúfolt szobákba. A zsúfoltság érzékeltetésére csak néhány adat: a középiskolás kollé-; gistáknak mindössze 5 szá- $ zaléka lakik tíznél kevesebb $ ágyas szobában. A diákok^ nagy része (24 százalék) 11—$ 15 ágyas, 28 százalékuk pe-$ dig 20—25 ágyas szobában 1 van elhelyezve. Zsúfoltság-' ban az egri József Attila Kollégiumé az elszomorító; rekord: a diákok 30—40; ágyas „szobákban” laknak, i

Az egri Petőfi Kollégium-^ ban is olyan nagy a zsúfolt-$ ság, hogy rendes tanulás-1 ról, pihenésről, szórakozás-1 ró!, a szabad idő hasznos: eltöltéséről ’ beszélni sem le- ; hét A klubot és a beteg-; szobát is hálónak kellettbe-; rendezni.

Az új ötéves tervben Eger-' ben és Gyöngyösön 300—300, Hatvanban pedig 100 férő- helyes új kollégiumot építe-; nek. Ez is csak enyhít a! gondokon, de megszüntetni« nem tudja.

„Mi a véleménye a menzáról?”

\

Nekünk nagyon lesújtó;

véleményünk volt. Amit ad-!

volt;