Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-06 / 132. szám

Két évtized krónikája r A selypi Soós lllésné iga­ki tanítónő típus; közvetlen modorú, ízes humorú. Köny- nyen is indul a beszélgetés, s így is halad, amíg a gye­rekekről, az iskoláról esik szó; amikor azonban előke­rül a toll és a jegyzetfüzet, hirtelen diákosan zavart lesz, majd néhány perc múltán megszakít: — Mondja ezt tényleg meg akarja írni... En szíve­sen beszélgetek a munkám­tól, de minek ezt megírni? Húsz év nem olyan nagy idő, meg aztán nem csinál­tam én jemmi különöset, dolgoztam, tanítottam... Ér­demesebb lenne majd a zotte: a gyerekeik, a kated­ra. Egy év múltán férjhez ment, s hazakerült Selypre, azóta minden szeptember­ben itt lépett katedrára. Tanítani lehet lelkiismere­tesen, lehet jól, de legjob­ban csak elhivatottság szen­vedélyétől sarkallva. Tulaj­donképpen ezt mondaná, ám mintha megriadna a szavak pátoszától, s nagyon lakonikusan összegezi húsz év eredményeit: — Arra törekedtem, hogy könnyebben érthetőbbé, negyven éves jubileum aj­kaiméiból. Akikor is megtalál Selypen^. Engem mégis a húsz, eredményekben bővelkedő munkásév krónikája von­zott Ahogy a pályaválasztás, a kezdés éveit idézem, hama­rosan oldódik a zavartsága, hiszen az emlékezés közel hozza a beszélgető partne­reket. — Itt jártam iskolában, s bármenyire furcsa, mégis így van, most harmincöt év után is pontosan emlékszem minden órára. Amikor szám­tanórát tartok, eszembe jut hogyan is oktatott bennün­ket a tanítónőm, milyen módszermi tanította meg a szorzás, osztás, kivonás tit­kait. Egy-egy fogását ma is alkalmazom, s mennyi él bennem észrevétlen. Amikor a budapesti II. kerületi tanítóképzőben dip­lomát szerzett, gondolkodás nélkül ment falura, a Nóg- rád megyei Palotásra. Ka­pott volna a fővárosban is állást hiszen akkor tanító­hiány volt Budapesten is; ő azonban az otthonhoz, szüleihez akart közelebb ke­rülni, s csak egy dolog von­szemMetesebbé tegyem a tananyagot, akárcsak taní­tónőm tette. Ezért kísérle­teztem újításokkal. Meg­szerkesztettem a mértékvál­tó táblát aztán mint szak- felügyelő évekig rész vet­tem a Művelődésügyi Mi­nisztérium által javasolt, s az Országos Pedagógiai In­tézet által ellenőrzött kí­sérletekben, amelyeknek írástípuséLemzés volt a cél­ja. Megbíztak az ennek eredményeit feldolgozó mód­szertani levél lektorálásá­val, valamint az új tan­könyvek bírálatával. Tizenhét tagú tantestület­ben dolgozott, harmadik— negyedik osztályt tanít fel­váltva. Két évtized alatt még a legideálisabb mun­kaközösségben is akadnak súrlódások, apróbb bosszú­ságok, különösképp így van ez a pedagógus berkekben. Ahogy eddig eljutok gon­dolatmenetemben, ismét meglepő nyíltsággal reagál. — Erre nálunk sohasem került sor, sem munkatár­saimmal, sem főnökeimmel nem volt összetűzésem. Azt is elmondom, miért. Mert ez selypi specialitás. A tan­testületben tizenketten va­gyunk nők, férjeink az itte­ni üzemekben dolgoznak, jól megfizetett munkahe­3ön a „Goya" a „Ványa bácsi" „A tizenkét szék" Tizenegy új szovjet filmet és öt NDK produkciót vett át hazai forgalmazásra a most Moszkvában, illetve Berlinben járt magyar filmátvétedi bi­zottság. A szovjet alkotások közül kiemelkedik Csehov ismert drámájának, a „Vá­nya bácsi”-nak adaptációja, amelyet Andrej Mihalkov- Koncsalovszkij rendezett. A címszerepet a nálunk is nép­szerű Inoikkentyij Szmoktu- novszkij, Asztrovot pedig Szergej Bondarcsuk alakít­ja. Ismét filmre kerül Ilf- Petrov szatirikus regénye „A tizenkét szók”. A leg­újabb változat Leonyid Gaj- tiaj rendezésében készült el, olyan ismert komikusokkal a vezető szerepben, mintJu- rij Nyikulin és Szergej Pi- lippov. Szintén adaptáció Kuprin „Oleszja” című kis­regényének filmváltozata, Borisz Ivcsenkó rendezésé­ben, amelyben Ludmilla fe. tan. junhts 'fätsäram Csurszinának jut jelentős feladat. Az „Átutazóban Moszkvában” című vígjáték tulajdonképpen hagulatos életképek sorozata a mai moszkvai emberekről. A „Fiatalok” — Nyikolaj Moszkalenko filmje — sze­relmi történet, amely érde­kes problémákat, konfliktu­sokat vet fel. A „Zburjev őrvezető hét menyasszonya” vígjáték, főhőse egy kiska- tona, aki hét lánnyal levelez egyszerre és pámapo® sza­badsága alatt valamennyit meglátogatja... Szovjet—NDK koprodukció­ban készült a „Goya” cí­mű film, amelyet Lion Feuchtwanger népszerű re­génye nyomán Konrad Wolf rendezett. Nemzetközi sze­replőgárdát foglalkoztat Konrad Petzold „Osceola” című alkotása. Az indián filmsorozat legújabb folyta­tásában a népszerű Gojko Mitic oldalán ott találjuk a magyar Bús Katit Roland Graaf „Kedves Ro- binzonom” című filmje a mai fiatalokról szóló vidám történet. lyen, a családok anyagi helyzete rendezett, nem voU soha harc a túlórákért, szí­vesen lemondunk azok ja­vára, akiknek épp szüksé­gük volt rá. Ügy érzem, ez nélkülözhetetlen alapfeltéte­le intrikamentes akotólég- kör kialakulásának. Ha az ember elsődlegesen csak a munkájával törődhet, akkor mindennap egyhangú ismét­lődés helyett tartalmas új­rakezdés. Soós lllésné ebben látja fiatalosságának, jóízű hu­morának, életkedvének egyik forrását, a harmonikus ma­gánélet kulcsát. A lakásban a szembeötlő rend, az ízléses elrendezés a pedagógusnő pedánsságá- ról árulkodik. A vitrinek­ben könyvek és fafaragá­sok: — Szabadidőmben szíve­sen olvasok, s ha módom van rá, gyűjtöm a művészi faragásokat pihentető hob­by ez, akárcsak a kis kony­hákért rendben tartása, szellemi fáradság után pi­hentető ezzel bíbelődni. S még egy szokás, ami pesti éveimből maradt bennem: szeretek felmenni színház­ba, néha meg csak azért hogy kedvemre sétáljak a főváros utcáin. Innen Selyp­ről, egy óra alatt feljutok vonattal. A hivatás öröklődik, leg­alábbis ezt igazolja Soós lllésné példája. Lánya szin­tén a pedagóguspályát vá­lasztotta: most másodéves matematika—műszaki sza­kos hallgató az egri főisko­lán. — Ha végez, szeretném, ha hazajönne. Húszévi munkásságának elismeréséül, pedagógusnap­ra kapja meg a Kiváló ta­nítónő-kitüntetést. Bizonyá­ra nagy örömet jelent szá­mára a rangos méltatás. Ám a mindennapok öröme ed­dig is osztályrésze volt: — Sokszor okoznak bosz- szúságot a gyerekek, de azonnal elfelejti az ember, amikor óra után odajönnek hozzám és maszatos kezük­ben odahozzák a megolvadt három szem cukorkát, s az elsőt nekem kínálják. Ilyen­kor érzem, hogy érdemes nap mint nap újra kezde­ni... Pécsi István Hatvanban nem lesz uborkaszezon A népművelés nyári terveiről A NÉPMŰVELÉS- SZEL­LEMI irányítói már évekkel ezelőtt kiadták a jelszót: a mi munkánkban nincs nyári szünet, nem lehet uborkasze­zon. Könyvtárnak és művelő­dési háznak mindent él kéül követnie, hogy a forró hóna­pokban is tartalmas tevé­kenységet fejtsen ki. Igény­lik az emberek. Hatvanban kevés gyakor­lati példát láttag, gyér út­mutatást kaptak ehhez a munkához, mégis már az el­múlt esztendőben olyan ter­vet dolgoztak ki a helyi in­tézmények, amely alkalmas­nak tűnt, hogy az irányel­vek valósággá váljanak. A városi könyvtár például nem tartott nyári szünetet, ezek­ben a hónapokban is rendes ütemben folyt a kölcsönzés, működött az dvasószoba, s a klulb, amely oldottabb for­mában, több szabad foglal­kozást iktat műsorába, egész nyáron eleven kapcsolatot tartott ifjú és idősebb tag­jaival Volt-e látszatja? Elővesszük a statisztikai lapokat, s minden adat egy­öntetűen a könyvtár kez­deményező munkájának he­lyességét igazolja. Legfonto­sabb tényszám: tíz évvel ezelőtt nyáridon a könyvfor­galom 50 százalékot zuhant. Az elmúlt esztendőben, 1970- ben már csak 20 százalék volt a csökkenés. A hatvani könyvtár mun­katársai azonban nem tele­pedtek babérjaikra. Már a télen azon törték a fejüket, mivel tehetnék még von­zóbbá, színesebbé a könyvtá­ri életet az idei kánikulában, amely, íme, jócskán adott előleget hevéből. S tervek születtek, amelyek célrave­zetőnek mutatkoznak e te­kintetben. Az ünnepi könyv­hét után például az ifjúsági könyvklub tagsága rögtön kirándul a tari szurdokvölgy festői vddéikére, s a csevice- forriás tövében rendez egy­napos táborozást lemezhall­gatással, olvasással, vers- mondással fűszerezve. Ké­sőbb a kirándulást megis­métlik, más közeli célpontok­kal. XXIX. Meg is öregedett, s talán be­le is fáradt ebbe az egész­be, akárcsak ő maga. Teg­nap már kérte, hogy a hely­zetre való tekintettel Luciano küldje ide Charley vezetésé­vel a nápolyi fiúkat és két- három nap alatt le lehetne számolni a lázadó Barberak- kal Charley helyett azonban mindössze egy rejtjelezett távirat érkezett, amiben ar­ra utasították: szervezze meg a Maria szállította áru New Yorkba juttatását. Ez a palermóivonal sosem tarto­zott az ő hálózatához; Ame­rika heroinnal történő ellá­tása Manzella üzlete volt. Berti nem értette, ha Lucky értesült az „ájtatos manó” haláláról és arról az ádáz harcról, amely napok óta dúlt a sziget fővárosában, miért nem az északi, nyugat, európai láncot veszi igénybe. Hamburgból még mindig ve­szélytelenebből lehetett voi- ,. na 5*afemeäyik New Yorkiba GONDOLT A KÖNYV­TÁRVEZETŐ arra is, hogy szövetkezik a Hatvanban szervezett nyári országjáró, külföldre utazó túracsopor­tok szervezőivel. Könyveket ajánl fel egy-egy társaság­nak, amivel a rendező üzem, hivatal a kirándulás végez­tével elszámol majd. Fon­tos új vonása immár a könyvtárnak az is, hogy a testvérintézményektol elté­rően bevezették, s az idei nyáron fenntartják a szom­bat délutáni nyitva tartást, abból kiindulva, hogy ilyen­kor van az embereknek leg­több idejük böngészésre, kölcsönzésre. Beszélgettünk a városi ta­nács művelődési osztályának munkatársával, s ellátogat­tunk a Vörösmarty Művelő­dési Házba, keresve a nyári népművelés hatékony, új vonósait. Ide számítva még a múzeumot: sokai ígérő, együttesen kimunkált tervről kaptam képet. Leginkább a nyár hangu­latának megfelelő, ugyanak­kor hasznos ismeretanyagot közvetítő vállalkozásnak ígérkezik Hatvanban a ta­nács, a KISZ-bizottság, a Vörösmarty Művelődési Ház és pop-együttesének „muzsi­káló nyáresték” sorozata. Minden hétfőn lesz műsor, alkalmanként változó jelleg­gel, s szóhoz jut benne a szervező munkát végző pop- együttes éppen úgy, mint a helyi kamarakórus, a pesti Kaláka Együttes és Ex Anti- quis csoport, vagy az egri, Farkas István vezette kama­raegyüttes. Jobbára a szabad téri színpadon mutatják be a műsorokat, de többet ván- doroltatnak a városban is, gondolva a központtól távol1 eső negyedek lakóira. Így a barokk műsor a kórház bel­ső udvarán, a Kaláka Együt­tes a Mező Imre úti lakó­telepen, Béres Feremcék né­pi ihletésű programja pe­dig a nagyteleki állami gaz­daságban és a Pailkó-tanyán kerül közönség élé. Műről, szerzőről szóló ismertetés vezet majd be minden elő­adást, s vászonra, házak fa­menő hajóra juttatni, mint itt, a saját hálózatát szétté­pő, összekuszáló és testvér­vérben agonizáló Palermó- ból. Luciano aznap délelőtt Caprin még nem sejthette, hogy a legbiztosabb és a rendőrségtől sosem háborga­tott titkos összeköttetés fő­vezére, Bonifacio délután már halott lesz. a beszerve­zett tengerészeket csak Bo­nifacio ismerte. „Talán Toto segíthet még’’ —, ötlött fel Berti fejében „s ha ő sem, akkor Liggio.” Nem tudta, hogy Liggio reggel Angelo la Barbera után. Milánóba repült. Az is megfordult a fejében, hogy a Barberak is segíthetnének. Igen ám, de az idősebb Barbera Salvato­re, néhány nappal ezelőtt, autóstól a Lercara Friddi-i országút egyik szakadékába zuhant, Angelo. Di Pisa és Manzella gyilkosa pedig el­tűnt. Berti a Barbera család hálózatát sem ismerte. Végül is Toto mellett dön­tött. Ujjai még íaí»wo re­megtek az idegességtől, ami. kor újra beindította a mo­tort. Totót és testvérét nem találta odahaza. Itt sem járt szerencsével és a kör bezá­rult. Nincs tovább. „Nem baj, majd holnap délelőtt” vigasztalta magát. Holnap még egyszer felikeresi Totót és fivérét, Rinnit. Maria úgy­is csak az esti géppel érkezik. Alkonyodott, mire szállo­dájába ért. Szívére nyomasz­tó fáradtság nehezedett. Ügy érezte, hogy a hotelier für­késző szemekkel, gyanakvó­an pislog rá. Rossz kedve, a sorozatos kudarcok és a nyomukban feltámadt szo­rongás mindenkiben őrá les- kelődő ellenséget látott. „Ki tudja, hogy a Modrano szál­ló portása nem tartozik-e valamelyik maffiacsaládhoz — töprengett Berti. — Könnyen lehet, csak az a kérdés, melyikhez.” Ezúttal nem várta üzenet. Bizony­talan lett. Elhatározta, mie­lőtt szobájába lépne, ami biztos, az biztos, zsebében megmarkolja Browning re­volverét. A recepció pultjára száz- lírás érmét vetett és a kiké­szített újságkötegből leemel­te a délutáni Lap egyik szá­mát. Intett a boynak. Va­csorát és kávét rendelt. — Minél előbb hozza, a 107-esbe — mondta és a haliból gyalog indult felfelé a lépcsőn. A fordulóból, új­ságja mögül visszaleselkedett a recepció kalitjában tevé­kenykedő hotelier-re, nem követi-e az a tekintetével. A portás azonban ügyet sem vetett rá. Romlanak az idegeim” — állapította meg bosszúsan. S ez nem is volt nagy csoda. Három nappal Di Pisa lelövése után, ma délután az Arkangyal utcá­ban az Eden bár előtt már a tizenhatodik áldozatot lát­hatta. Iára levetítenek egy-egy olyan kisfilmet, amely a mű történeti, néprajzi hátterét teszi érzékletessé. Érdekes módon kap­csolódik be az idei nyár kulturális prgoramjába a Hatvani Városi Múzeum. A Népművelési Intézet sziráki telepén dolgozó helyi képző­művészek munkáiból rendez folyamatosan kiállításokat, a művek hangulatához illő ze­nei művek bemutatásával. Továbbá — mintegy a ha­zánkban megrendezésre ke­rülő világkiállítás program­ját segítve — átengedi tárló­it, termeit egy tanganyikaá vadászbemutatónak. Felmerülj Hatvanban a gondolat, talán éppen a könyvtár példája nyomán, hogy a több száz embert megmozgató országjáró túrá­kat népművelési tartalom­mal kellene megtölteni. Egy- egy busz, vagy külön vonat indulása előtt pár nappal meghívnák a művelődési házba a részvevőket, s tér­képpel, filmmel szemlélte­tett,, zenével színesített elő­adás keretében nyújtanának nekik friss ismereteket a tájról, városról, ahová majd ellátogatnak. Az üyenféle mozgalom lehetővé tenné, hogy a TIT is bekapcsolód­jék a nyári népművelésbe, hiszen előadói lennének hi­vatottak a kirándulást meg­előző ismeretterjesztő mű­sorok levezetésére. Hasonlóképpen helyesel­nünk kell azt az elképzelést, amely szerint a túracsopor­tokat népművelők kísérnék el útjukra, akiknek minden törekvésük a kirándulok sokrétű, de nem terhet je­lentő művelését szolgálná. MINT AZ ELMONDOT. TARBÓL kitűnik: a kulturá­lis élet hatvani . irányítóit erősen foglalkoztatja a nép­művelés nyári- „uborkasze­zon” jellegének megszünteté­se. Amiket elmondottunk, nem kezelhetők azonban ál­talános receptként, hiszen a körülmények, anyagi lehető­ségek és ötletesség szabják meg helyenként a megvaló­sítás mérvét. (moldvay) Óvatosan nyitotta ki szo­bájának ajtaját, majd hirte­len mozdulatai kitárta. „Bouna sera” — köszönt hangosan, mintha csak a fo­lyosón üdvözölt volna vala­kit. Ezután felkattintotta a villanyt és zakója zsebé­ben megmarkolta csőre töl­tött kicsiny, hatlövetű pisz­tolyát. Az ablak felől nem fenyegethette veszély. Erkély nem volt, és áttetsző csipke- függöny lógott az üveg előtt. Amíg a szekrényajtót előre­tartott fegyverrel feltépte és a fürdőszobában körülnézett a folyosói ajtót félig nyitva tartotta. Csak, miután ala­posan meggyőződött, hogy a szobában rajta kívül más nem tartózkodik, zárta be az ajtót. A kulcsot bizton­ságból belülről a zárban hagyta. „Képzelődöm” — düny- nyögte és az egyik fotelbe roskadt. Szórakozottan la­pozgatott az újságban s egy- szercsak váratlanul mega­kadt szeme az egyik nagy­betűs címen: „Vakmerő gengsztertámadás... A tá­madók húzták a rövideb- bet”. A cikk a palermói rendőrfőnök nyilatkozatát közölte annak kapcsán, hogy a kora délutáni órákban Pietro Torreta, a Barbera építési vállalat cégvezetőjé­nek magánlakásába fegyve­resen behatolt Rizzo Rinrii és testvére, az alvilágban Toto néven ismert Salvatore és megtámadták a házigaz­dát. A megtámadott Torreta azonban az egyik banditát lelőtte, a másikat pedig sú­lyosan megsebesítette. A sebesült Toto volt, aki ki­ugrott a villa félemeleti ab­lakából és a ház előtt vára­kozó autóig vánszorgott. (FoiytatHOíi •

Next

/
Thumbnails
Contents