Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

Családi fészek Francois Truffaut annak idején az új francia rende­zői stílus egyik kiemelkedő egyénisége volt. Ügy tartot­ták számon, mint aki szem­léletével, rendezői elképze­léseivel új utakat szab, vagy szabhat ennek a modern múzsának, a mozgóképnek. A Négyszáz csapás óta azon­ban mintha kissé elfáradt volna ez a rendező, kiüt­köztek volna egyéniségének korlátái. Vagy hőse, Antoi­ne a gyermeki kor megpró­báltatásai után. az első sze­relem viharának nyomával a leikén nem szedte volna össze eleggé magát ahhoz, hogy vállalhassa a házas­ság bonyodalmait. Vagy egyáltalán ez a szürke, de nagyálmú, kapkodó és hiú fiatalember inkább csak szép mondatokat örökölt volna a francia irodalom­ból és ezeket is csak azért mondja el, hogy valami­képp ellensúlyozza hegedű- tanárnő féleségének nyil­vánvaló szellemi tevékeny­ségét. Truffaut-nak abban igaza van, s nézetünk szerint csak abban van igaz, hogy An­toine körül azért pereg a film, mert a képek nyel­vén is el lehet sorolni mind­azt. ami benne történik. De érdekes-e és mennyire ér­dekes mindez, hogyan tud­ja lekötni ez a mozgó film a néző érdeklődését? Mit Olasz—francia film kap a néző Antoine sorsá­ból, jelleméből; magatartá­sából milyen tanulságokat, hogy — ha lehet — holnap­tól jobban, vagy legalábbis másképp rendezze be életét, vigyázza fel érzelmeit, a nemes összjáték érdekében? Antoine-nak gyermeteg el­képzelései vannak, félszeg mozdulatai és egy felhajtott gallérú, furcsán szabott fel- ötltője. Ebben a felöltőben szaladgál, ténfereg ide-oda, felveszi és leveti, mert a rendező ezt az ideges fiatal­embert ebben a tálalásban tartja a legjellegzetesebb­nek. Vagy csak éppen ez a malaclopó öltözteti legjob­ban a francia polgárt, aki hosszú hajával, gall arcélé­vel, hosszú ujjaival, idétlen munkavállalásaival és ki­egyensúlyozott életű roko­naival igyekszik eligazodni a filmben sokrétűnek egyál­talán nem nevezhető fran­cia világban. Truffaut azt állítja ezzel a filmmel, hogy a kis em­bernek a kis buktatók is nagyok. Azt is bebeszélni igyekszik nekünk, hogy a nagyvonalú és jó lélek rendszerint kölcsönt ad a széltolóan és együgyüen szellemes jó barátnak. Azt képzeli, hogy a néző meg­hatódik ilyen mondaton: A jó bútor veszít értékéből, ha kikerül egy finomabb la­kásból. (Ezt éppen akkor mondja neki apósa, amikor egy bordélyház folyosóján összetalálkoznak!) A néző feszeng a film pergése közben, a sok-sok vontatva sorakozó elménc- ség miatt, valami többre és másra vágyik, szeretné oko­sabbnak és egyben férfia­sabbnak látni ezt a szeren­csétlenül naiv & üresnek tetsző Antoine-t, aki átla- gabb az átlagnál és vere- Sebb. a verébnél. Aztán a néző elmereng azon, hogy ezek a rendezők milyen szé­pen és zsarnoki módon rá­kényszerítik akaratukat, stí­lusukat, mondataikat a szí­nészekre, akik azt végig­mondják, végigjátsszák, s közben nem is veszik ész­re, hogy a nézőt ők ingerük a film ellen. A lány már asszony! sorba kerülvén is szereti ezt az ügyefogyottat, ezt a minden fontos cél nél­kül élő fiatalembert, és ezt el is mondja neki, ahány­szor csak teheti, még akkor is, amikor Antoine a japán nőnél tölti az éjszakát. Es a film szerint ezzel az áll­hatatos mormolással szerzi vissza a férjét — zsarnok­nak. Ez a Családi fészek — Truffaut szerint. Bocsánat! Még egy néhány ágyjelenet is hozzátartozik ehhez a világhoz. (farkas) Szlovákiába készül a hevesi pedagógus énekkar Évek óta eredményesen, lelkesen ténykedik a Heve­sen dolgozó pedagógusokból alakult vegyeskar, amely­nek munkáját Szabó Tiva­dar irányítja. A negyventa- gü kórust múlt esztendőben a Heves megyei Tanács ní- vódíjjal jutalmazta. Mint értesültünk, a heve­si énekkar az iskolai év be­fejeztével egyhetes szlová­kiai körútra utazik, s en­nek során Kassán, Eperje­sen. Losoncon és Zólyomban fog hangversenyezni. Indu­lás: július 5-én. Négyezer koncert egy év aíatt Töretlenül fejlődött a ma­gyar zenei élet az elmúlt öt esztendő folyamán — ezt ál­lapították meg a Művelő­désügyi Minisztériumban a legutóbbi összegezés során. Tavaly már csaknem 4000 koncertet rendeztek — száz­zal többet, mint öt évvel ko­rábban —, ugyanakkor a hangversenylátogatók száma megközelítette a kétmillió- kétszázezret. Az Országos Filharmónia például külön Három korsó ülünk a kerthelyiségben. Halkan szól a zene, néhányan ebédelnek. Napon talán negyven fokot is mérne a hőmérőt de itt, a húst adó gesztenyék alatt, „be kell érnünk" har­minccal. Az asztalokon tarka abroszok, itt-ott még vadvirág is hervadozik az üvegvázákban. Lehet talán huszonöt vendég, többnyire fiatalok. A szomszéd asztalnál három középkorú férfi beszélget. — Mit igyunk? Kevés ideig totóznak a fröccs és a sör között, végül is az utóbbi mellett döntenek? — Mit hozhatok, kérem? — Három korsót kérek. Amíg a pincér jön, erről-arról beszélgetnek. A forró májusról, a hirtelen és váratlan halálokról, a sok szeren­csétlenségről. A következő asztalnál fiatalok ebédet kémek. Levest nem esznek, csak pörköltet. — Sok-sok rizs és nagy fej saláta, — szól a pincér után az egyik. Ezen azután jóízűeket nevetnek. Csörög a sárga kavics, riszálja magát és táncoltatja a tálcán a három korsó sört a pincér. — Parancsoljanak, kívánságuk szerint, uraim. A három férfi összenéz. A korsókban az ital vastag habbal együtt sem ér el a jelzésig. — Mi, kérem, három korsóval kértünk. Es nem pohár sört korsóba öntve. A szőke pincér arcáról eltűnik a nagyobb borravaló re­ményében odaragasztott mosoly. — Méltóztatnak talán valamit parancsolni? Most már a másik férfi szólal meg. — Nézze, kérem! Mi nem vitázni akarunk, de ez, amit hozott, a meghazudtolása a három korsó sörnek. Lefogadom, hogy a három nincs több két tisztességes korsónál. A pincér először néma marad, és lassan visszaszedegeti a tálcára a söröket. — Természetesen, ahogy parancsolja a vendég. Sört fo­gyasztani elvégre nem kötelező ... A nehéz tíz csatája (Kedd, 20.00) Francia film. A témát már sokféle módon feldolgozták: film, regény, novella ké­szült belőle. Filmen leg­utóbb az amerikai Telemark hősed címmel láthattuk. Ez a francia film annyiban kü­lönbözik elődeitől, hogy ere­deti dokumentumok fel­használásával készült és a szerepeket az akció valósá­gos főszereplői alakítják. 1848-ban készült és maga Jöiiot-Curie is szerepel ben­ne, ugyanis annak idején ő .és íizikustársai ismerték fél, hogy a németek nehézvíz- gyártási programja milyen veszélyeket jelent. Az ellen­állási mozgalomnak végül is sikerült megsemmisítenie a nehéz vizet és a berendezé­seket, és ezzel visszavetni a nácik nukleáris programját. nék ki. S a konfliktusok alapja is épp ez a mentési művelet. Irodalmi képeskönyv (Szombat, 16.40) Friedrich Dürrenmatt: A biró és a hóhér. Tv-film. Csaknem három éve láthat­tuk a Dürrenmatt-kisregény tv-változatát. Az Ungváry Tamás fordította mű filozó­fiai parabola, s egyben iz­galmas krimi: a gyilkos és a rendőrtiszt hosszú évekre visszanyúló csatája. Az ere­deti mű is filmszerű epizó­dokban taglalja a témát és így a dramatizálás nem oko­megismerés kérdéseivel, ami filozófiai probléma is, mint­hogy az idealista filozófia a gondolkodási folyamatot szellemiként fogja fel és nem anyagi alapon. A rák­kutatás új eredményei kö­zül is ismertet néhányat az adás, így azt az új felisme­rést, hogy vírusok is okoz­hatnak rákosodást. Végül a szemészet körében alkalma­zásra került lézeres műszer működését láthatjuk. hangversenyműsorokat állí­tott össze a Bartók- és a Beethoven-évfordulókra, a szovjet kultúra napjaira, a budapesti zenei hetekre, to­vábbá a felszabadulás ne­gyedszázados, illetve Lenin születésének 100. évforduló­ja alkalmából. Az Országos Rendező Iroda rendezvénye­in az elmúlt évben 682 ez­ren vettek részt. A Magyar Állami Népi Együttes, valamint a Buda­pest Táncegyüttes 1970-ben együttvéve 212 előadást tar­tót, csaknem százezer néző előtt. Az öt évvel korábbi­hoz képest az érdeklődők száma megkétszereződött. Eltelik újabb negyedóra. A három középkorú szinte egyszerre jelez a pincérnek. Ugyanannak. — Parancsoljanak, kérem. — Nem mondtunk le a sörökről, kérem. Legyen szivet, hozzon három tisztességes korsóval. — Fájdalom, uraim. Éppen most vagyunk csapolás alatt. Bevallom, ügyetlen egy kicsit a csaposunk, hosszabb idő is beletelhetik, amíg ... Közben tovább telik az idő. Egy pincérlány meg egy másik, rendületlenül hordják ki a söröket. — Küldje ide a főnökét! — Szól oda most már ke­ményebben a három vendég egyike. — Lehetetlen, uram. Valahol a Brassói-havasokba kel­lene utána futnom. — A helyettesét. Vagy a panaszkönyvet... — De miért nem inkább három korsó sört? Es csodamód, az asztalon terem a három „korsó" sör. Elmenőben még én is hallom a pincér megjegyzését. — Megértem én, kérem, hogy ilyen melegben idegesebb o vendég... Szalay István üenet a „Minden kilométerkőnél” c. folytatásos bolgár lm 10. epizódjából. A tv június 10-i. csütörtöki műsorából. A filmet Titus Vilnemüller és Jean Treville rendezte. Ember a ví/bcm (Péntek, 21.10) Tv-film. A forgatókönyv Bánhidy László munkája és az önc'i'etrajzi játék egy ele­mének tekinthető. Nehéz sorsú emberek életének áb­rázolása jellemzi a művet és az, hogy hogyan tudják vé­gül is megtalálni egymással a közös hangot. A történet maga egy öreg hajósról szól, ■ fiatal társáról, továbbá egy 51. akit a vízbő! mente­zott sok gondot az alkotók­nak. Egyébként Szlovákiá­ban dramatizálták, s ezt a változatot vitte filmre a Magyar Televízió. A fősze­repet Törőcsik Mari. Páger Antal. Ajtai Andor. "T>-- kus László alakítják. Delta (Vasárnap, 16.55) Ismeretlen kontinens cím­mel a gondolkodás, a tanu­lás, az öröklés kérdéseiről szól a műsor első része. Svájci film térképezi fel a tudomány számára még jó­részt ismeretlen belső folya­matokat és amíg a föld ese­tében a XIX. század végére a térkénekről e’tűntek a 1»R. Jéniu* #„ tut terület van. A kutatások egyik része a gyógyszerek hatásmechanizmusával fog­lalkozás, és a dinamikus l XXVIII. Luigi agyában meg sem fordult, hogy a francia de- tektívnél esetleg nincs tar­talékban magáról fénykép. Ezt nem írta ugyan elő a szabályzat de a kábítószer­ügyosztály minden nyomozó­ja, az 1951-es nagy vadászat óta — ahogyan maguk kö­zött az Interpol emlékezetes első. nagyszabású, három vi­lágrészre kiterjedő akcióját maguk között nevezték. Írat­lan parancsnak tartotta, hogy a revolver mellett fénykép is legyen nála hi­szen egy-egy út során nem­egyszer, sem kétszer kellett útlevelet és ezzel együtt sze­mélyi adatokat változtatni. Fleurot maga is a világ leg­természetesebb dolgoként ko­torta elő az útlevélképet. — Ha tudna, szerezzen egy fekete diplomatatáskát is .. . — jegyezte még meg a díj­beszedőnek öltözött detek- tívhe? fordulva. — Van — mondta tton T ui°i ké r on "d i u u 1 .. tizenöt perc múlva hozza va­laki a cuccot a 17-es őrszoba táján a trafik elé. A kocsit itt hagyjuk. — Nem is kell bezárni, fő­nök, most mi őrködünk itt. — Micsoda úri kiszolgálás! —, jegyezte meg Mare a díj­beszedőnek öltözött detektív távozása után. — Az ám. pajtás! Baráta­inknak mindent, ellensége­inknek semmit, avagy annál is kevesebbet... Most pe­dig gyerünk, öreg bulldog, igyuk meg azt a kávét. Berti, a Lucianótól kapott utasítás értelmében igyeke­zett a Manzella-család háló­zatának felhasználásával a jelzett áru továbbítását meg­szervezni. Ez néhány nappal korábban legfeljebb egy rö­vid megbeszélés kérdése lett volna. A nagy tekintélyű pa­lermói maffia dón, az öreg „ájtatos manó” felrobbanása azonban mindent a feje te­tejére állított. Berti először a misilmeri maífia-kápót, Don Mommo Grossót kereste... A nyugati part kábítószer­csempészetét irányító fűsze­res azonban Berti érkezése e’-5't eg- nappal, fiává eitűnt. S a ii a Pa ei móban bére! autón, növekvő nyugtalan­sággal hajtott visszafelé Mi- silmeriből a sziget fővárosá­ba... Egyenesen a kikötő­negyed maffiaosaládjának fe_ jéhez, Bonifacióhoz, az Éden bár tulajdonosához igyeke­zett. Bonifacio mulatója zömmel a hosszújáratú ten­gerészek tanyája volt, akik közül sokan Bonifacio be­szervezésével a kábítószer­közvetítőlánchoz tartoztak. Berti gyanútlanul kanyaro­dott az ódon kikötőnegyed Arkangyal utcájába melynek közepén viliódzott az Éden bár kék-vörös neon-pálma­fáinak fénye. Ösztönösen lé­pett a fékre és ahogy beka­nyarodott a sarok után nyomban a járdaszegélyhez kormányozta autóját. Az idegesség hirtelen támadt fe­szültsége remegett benne. A bár bejárata előtt csődüle­tet látott. Kiszállt a kocsiból és növekvő szorongással igyekezett az Éden felé si­ető járókelők nyomába fura- kodni. Izgalmában az autót sem zárta be. Térdében a fáradtság remegő gyengeség­gé vált. S ahogy az Éden elé ért. minden erejét össze kel­lett szednie, hogy közönyös­nek ható hangon kérdezhes­se: — Mi történt? — Szegény Bonifaciót el­találta a lupara ... magya­rázták többen is. Berti első mozdulatra há­tat fordított volna és mene­külnie innen, de tudnia kell. mi történt és ki fekszik a csoportosulás gyűrűjének kö­zepén a járdán. Egy pillan­tás és megállapította: Bonifa­cio az, aki kezét mellére szo­rítva a halál görcsébe me­redve várja a hullaszállító kocsit. Bonifacio Di Pisához ha­sonlóan Liggio üzlettársa volt és Manzella tata maffia, családjával békés egyetér­tésben uralkodtak a kikötői negyedben, az új vásárcsar­nok felépülése óta a telek- spekulá' : j a lebontásra ítélt negyed birtoklásáért éles konjunktúra-harcot kezdett. Ekkor léptek^ itt akcióba a Barberák, azm íoieg az öcs­ka, roskadozó bérházak gyors megvásárlásával igye­keztek a kikötői negyedben lábukat megvetni. A zsúfolt és levegőtlen si­kátorok mélyéből mentők és rendőrségi autók szirénái kö­zeledtek, éles sivalkodássál. Berti, mint galamb a héjjá rikkantásátó! a 6ivító han­goktól megrémült. Szinte pó. ni félelemmel menekült a gyilkosság színhelyéről. Mö­götte a járdán ott maradt a Manzella-csempészhálózat egyik legfontosabb kulcs­embere, s tőle már sosem tudja meg, ki, vagy kik szál­líthatnák New Yorkba a drogokat. Gondoíkodás nélkül mene. költ, s majdnem egy behaj­tani tilos jelzésű 6zűk utcába kanyarodott. Az utolsó pil­lanatban vette észre a sípját szájához emelő közlekedési rendőrt. Fékezett és hátra­menetben tolatott ki a forga­lomtól elzárt utca torkolata, bői. Minden terv nélkül, cél­talanul össze-vissza tekergett az óvárosban, mígnem aVil- labate kerület tengerparti promenádjára tévedt. Itt a pálmasétány szélén végre megállt. Mélyeket lélegzett és selyemkendőjével töröl- gette gyöngyző homlokát. „Csak nyugalom” mor­mogta félhangon önmagának: Ha most elveszti a fejét, végzetes tévedéseket követ­het el. Igyekezett végiggon­dolni az eseményeket. Azt már világosan látta, hogy a Di Pisa-ügy a nagytanács hatá­rozata ellenére olyan hatalmi harcot robbantott ki Paler- móban, amely a maffiára nézve könnyen végzetessé válhat. „Don Calóra lenne most szükség” — gondolta. Don Calóra. aki már nyolc esztendeje halott. Az öreg dón diplomáciai tapintata, te­kintélye vethetne csak véget ennek az egyre szélesedő és gyűrűző testvérharcnak. Itt már Luciano sem segíthet. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents