Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
//////iW///y/^v//// rsssssssfsssssrssfSSfSfSsssfsrsssrssssrsssssssssrsrrssrsssssssssssssssfssssssssssss*rsssssssssA t adták — jómagam —, hogy virág-világszervezet is létezik: az Interflóra. És hogy ennek a virág- világszervezetnek külön európai tagozata is van, a Fleurop. És hogy ennek az európai tagozatnak, a Fleuropnak, hazánk is a tagja. Aki a virágot szereti az nemcsak hogy rossz ember nem lehet, de tagja is egy világszervezetnek, azon belül egy európai, s még azon is belül egy hazai szervezetnek. Szervezett virágszeretet! A közelmúltban Olaszországban, Velencében jártam. Hazaindulá- TMiir napjának reggelén — mi indultunk a társasgépkocsdkkal a repülőtérre, ók jöttek autóbuszokkal — az olasz neofasiszták, pontosabban nacionalisták szervezete rendezett találkozót az ősi városban, zászlókkal és virágcsokrokkal gyűlvén a nagy eseményre. Nem egészen igaz hát, hogy aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet, és sajnos az sem igaz, hogy kellően elegendő a virágszeretet megszervezése. Nem ártana a világ- tszeretet megszervezése sem. Utóvégre a virág mégiscsak a világtól függ: ha nincs világ, nincs virág. Se szervezet! Hozzátartozik az igazsághoz, hogy bizony azon túl, hogy van, hogy létezik, hogy európai tagozata van, s hogy hazánk is tagja, — ón bizony sokkal többet nem tudok e Virág-világszervezetről. Csak még KOKT E Q, Virágot, vagy világot bár ez sem lényegtelen. Mindazon virágüzleteikben, amelyeknek ajtaján ott a virágcsokrot kézben tartó futó ember alakja, mint embléma, virágot rendelhetek szeretteiinnék, — belföldre és külföldre egyaránt Bemegy tehát valaki a dömösi virágüzletbe, meglátván az ajtó üvegén az említett emblémát és megnevezvén a virág nemét és mennyiségét, megadja a címet és a virágért kért összeget, s másnap már teszem azt Egerben viszik az egykor hűtlenül elhagyott feleségnek, a visszakívánkozó férj virágüzanetét Avagy Egerben teszi ezt ugyancsak valaki, csak Budapest, esetleg Dömös helyett New Orfeanst, Bolognát, vagy Sydneyt jelöli meg a virágüdvözlet címéül. S lám, egy-két nap, és éppen időben érkezik a virág, hogy az idős amerikai, vagy ausztráliai rokon még beírhassa a küldő nevét a végrendeletébe. A tréfán túl, ez a nemzetközi, ez a városok, országrészek és világrészek közötti szervezett saeretet- kiildés megkapó és szimpatikus, még akkor is, ha nyilvánvalóan üzlet. A virág, lám, az üzlet nem mindig kellemes, sőt igen gyakran penetráns szagát is képes illatossá tenni, s abban is biztos vagyok, hogy azért a kétségtelen üzleti ötlet mellett, jobbára mégis a szép, az esztétikum, a virág szeretete és nem utolsósorban az ember szeretete fejeződik ki az Interflóra, illetőleg a Fleurop tevékenységében. A dolgok néha olyan kézenfekvőéit, hogy kézenfekvőért ajánlják az ötletet az analógiához: világ* méretű virágszeretet... világméretű világszeretet Az Interflóra mellett Interglóbus. Ennek tagozata lenne a Gflotoeurop. Amelynek hazánk természetszerűleg azonnal tagja lenne, s ott tündökölne minden határállomásunk üvegajtaján az embléma: egy virágcsokorral futó fegyvertelen ember! Ha valahol, mégis a világ bármely csücskében, kisebb helyi konfliktus törne ki, akkor a világ egy másik csücskében bemennének az emberek egy-egy ilyen Irrterglóbus-üz- letbe, megrendelnék a világszere- tetet s másnap már a világ ama csücskében kikézbesítenék a Glo- boy-szolgálat emberei e nemes küldeményt. De szálljunk le a földre a naiv ábrándok világából, és rtem kell a gyermekded, játékos analógia sem. Legfeljebb annyit még és komolyan: ha nemzetközi méretekben megszervezhető a virágszeretet és a virágküldés, ha ebben az ügyben — jelen esetben hazánkban — konferenciákra és nemzetközi értekezletekre került és kerül még sor, — kizártnak tartom, hogy nemzetközi méretekben ne lehetne megszervezni a világ szerete- tét. Az emberek békéjét. A konferenciák és a nemzetközi értekezletek akár egész során keresztül is, A világ azért mégis ér talán annyit, mint a virág! •SSSjKfjrSSJtfSJ&XSSBWSSSSSSfSWSSSSySSSSSSSSSrSSSSSSSSj Tanácselnök-helyettes - társadalmi munkában Kezdetben nem nagyon értették az emberek, hogy dr. Fülöp Lajos miért hagyta ott" a gyöngyösi gimnázium igazgatói beosztását és ment át a városi tanácshoz elnök- helyettesnek. Sehogy se fért az érdeklődők fejébe, ha maradt igazgatónak, akkor miért elnökhelyettes. Az értetlenséget indokolta a két beosztás szokatlan összekapcsolása. Ilyen még nem volt. Máshol van egyáltalán? De ha már van, akkor miként van? A feleletet magától dr. Fülöp Lajostól kértem meg. o o o o Mondhatnák, miért nem mindjárt a választás után készült el ez az írás, amikor még friss volt a téma. A válasz egyszerű: éppen a friss esemény adta az akadályt. Ahogy akkor dr. Fülöp Lajos mondta: — Egy kis lélegzethez kell jutnom, mert még magam sem látom, milyen is ez a beosztás, ha valaki társa- j dalmi munkában csinálja. o o o o Amikor először hallotta meg, milyen tisztségre állítják, csakugyan nem tudott mit gondolni. Egy sor kérdés merült fel benne. Például az, hogy Igazgatói beosztásba is csak a közelmúltban került. A gimnázium életében az átköltözés, a tanárok és a tanulóik ösz- szekeverése idegfeszítő állapotokat teremtett. Most hagyja el őket? Egyébként is: ebben az Iskolában nevelkedett, . mint kisdiák, ide jutott vissza, mint a gimnázium legfőbb vezetője, annyi mindent kapott aránylag fiatalon, hogy ezért kötelezettségei vannak. Innen nem lehet csak úgy lelépni egy városi magasabb tisztség kedvéért. Akkor sóhajtott fel megkönnyebbülten. amikor kiderült: „csak” társadalmi munkában kell ellátnia a hivatali teendőit. o o o o Félszívvel azonban semmi sem megy igazán. Amatőr- ködve nem lehet tanácsi vezető senki. Hiába tölt már be közel tíz éve tanácstagi és végrehajtó bizottsági teendőket, más dolog egy testület egyik tagjaként foglalkozni egy adott témával, és megint más, de mennyivel másabb felelős beosztásban dönteni esetenként talán ugyanabban a témában. Korábban elég volt a rendeletek elnagyoltabb ismerete is, de ma már könyörtelenül át kell rágnia magát • paragrafusok halmaza tán. Tanulni kell, rendszeresen, céltudatosan. Olykor még mindig tanár úrnak szólítják a régi ismerősök, hiába ül a tanácsvezetői íróasztal mellett a fogadóórán, igaz: még csak társbérletben, más dolgozó- szobájában, de ott és olyankor nem a tanár úr mond ki döntéseket, hanem a tanács egyik vezetője. o o o o ' A tanárember és az intézet igazgatója hogyan fér meg egy személyben a választott államhatalmi vezetővel? Könnyen és egyben nehezen. Kezdeni kellett azzal, hogy az ifjúkori romantikus álmokat rá kellett formálni a valóság tényétre és lehetőségeire. A néprajzos, a búvárkodó kutató, a dolgozatokkal jelentkező tudómé nyos munkás rádöbben4 hogy ideje és energiája korlátozott. A szíve és a gyomra is figyelmeztette véges teherbírására. De lehet-e az ifjúi álmokról végleg lemondani? Soha. Legalább évenként egy’-egy írását most is olvashatják azok, akik benne a népi emlékek féltő gondozóját ismerték meg. És a tanácselnök-helyettes ist jól járt ezekkel a korábbi elhatározásokkal. Hiszen az elnökhelyettesi feladathoz sem • elegendő csak az esetlegességre hagyatkoznia: határozott elképzelésekkel kell dolgoznia. Gyöngyösnek meg kell találnia a rangját a nagyobb kulturális áramlatok sodrában. Vallja most. Nem a külsőségek hajszolása, hanem az igazi belső értékek mentése és kibontása a lényeg Az egykori Gyöngyösi Kalendárium felújítása, a történelmi események ma még homályba vesző részleteinek a publikálása, a város közoktatásának a korszerűség szintjére való emelése a szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtésével. Ezek a céljai o o o o Az idő' kegyetlen 2samok. Alkudni nem lehet vele. Sokszor előfordul, hogy az igazgató és az elnökhelyettes küzdeni kénytelen a gyors óramutatókkal. Mert egyik munkáját sem lehet csak a hét bizonyos napjaira leszűkíteni. Annak viszont a legteljesebb mértékben meg akar felelni, amit vállalt. így mondta dr. Fülöp Lajos: — Én már szinte mindent megkaptam a szülővárosomtól, amit csak egy józan gondolkodású ember kirajzolhatott maga elé indulásának óráiban. Nekem ezért fizetnem kell. Semmi mással, mint tenniákarással, önmagam szerény képességednek minél teljesebb hasznosításával a városért, a gyöngyösiekért. G. Molnár Ferenc Modern galambdúc (MTI-foto — Kovács Sándor) Aktuális árprobléma...” (?!) A címben idézett nyelvi formát a következő mondatból emeltük ki: „Egy-egy tanuló napi étkeztetésének kerete tizenhárom forint, s ez igen kevés, különös tekintettel gazdaságirányításunk mozgékony árrendszerére, aktuális árproblémáira.“ Ennek a hivatalos jelentésből kiemelt mondatnak valójában két arca van: vannak benne olyan nyelvi fonnák, amelyek pontos, egyértelmű közlést közvetítenek, de találunk benne olyan kifejezéseket, amelyek az élettelen bürokratikus nyelvi formálásnak tipikus példáit szolgáltatják. A mozgékony árrendszer és az aktuális árprobléma jelzős szerkezetekre gondolunk itt elsősorban. Mind a két nyelvi képié* a feleslegesen szakszerűskö- dő, hivataloskodó nyelvi formálásról árulkodik. Különösen homályosnak, körmönfontnak s az élet nyelvétől távol eső nyelvi formának érezzük az aktuális árprobléma jelzős szerkezetet Első olvasásra nem is tudjuk megállapítani, mit jelent valójában ez a kifejezés. Elvben nem egyedül az aktuális szóalak a ludas, hiszen ezt az idegen szót ma már elég gyakran halljuk és olvassuk. Azt is tudjuk, hogy az aktuális hangsor a következő magyar szavakkal Is jól kifejezhető jelentésekre utal: időszerű, alkalomszerű, alkalmi, napi, divatos, napirenden levő, jelenlegi, az érdeklődés központjában levő, sürgős, szükséges, esedékes, megoldásra váró stb. A rostára tett aktuális árprobléma jelzős szerkezetben azonban nagyon bizonytalan a , jelentéstartalom. Az érprobléma összetétel is inkább az elködösítésre nyújt szomorú példát A hivatalos jelentést megfogalmazók szándékának és az elérendő célnak összefüggésében tudjuk csak „megfejteni”, valójában miért kapott nyelvi szerepet ez a nyelvi képlet A kiemelt, bürokratikusán több értelmű kifejezéssel azt akarták érzékeltetni a jelentés megfogalmazói, hogy az élelmiszerek ára nagyon ingadozó, szinte naponként változik, ezért nehéz az egy tanuló napi étkeztetésére megállapított összeggel jól gazdálkodni, s minden nap ízletes, tartalmas, kiadós étkeztetést biztosítani. Valahogy így kellett volna egyértelműen fogalmazni, de a „hivatalos" hangra és stílusra való törekvés miatt az inkább elködösítő és fontoskodó nyelvi forma kapott feleslegesen szerepet. Dr. Bakos József .'SSSSSSSSSSS*fSJ7SyS/V'SSSV,Af*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ss/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJX*rSA* A mosoly év napja Egy csomó otthoni megbízatásom lévén, szapora tempóval öltöztem és már rohantam is az első üzletbe, ahol teljesen lényegtelen, hogy mit akartam venni, mert az volt a lényeg, ahogyan ott vásároltam. — Mit parancsol a kedves vevő? — kuncogott rám bájosan egy szőke, teltkarcsú angyal, hogy kihúztam magam. Hiába, a férfiszépség még ezeken a félig világos, teljesen sötét üzletek homályán is átsüt. Megmondtam, mit akarok, miközben férfias, kemény tekintettel néztem vissza a teltkarcsú, mpsf már pironkodva mosolygó tündérre, hadd lássa, bár tudatában vagyok férfias szépségemnek, de az önteltség undorító vétke táfvol áll tőlem. Fizettem. A piínztárosnő kedvesen, csilingelő hangon nevetett fel láttomra, kétségtelenül a boldogság kék madarát ültette leikébe a látásom. Ruganyos, kissé peckes lépésekkel távoztam, nem feledkeztem meg arról sem, hogy kissé előre dőljek, hogy szélesebbnek tűnjék a váltam. Ilyen széles vállal, kissé előre dőlve léptem be a következő üzlet ajtaján, ahol... Igen. Ahol szintén mosolyogva fogadott az eladó kartársnő. Kicsit azért csodálkoztam ezen. Jó, szép vagyok. Szép férfi vagyok. Öröm rám nézni. De végtére is, azért minden nőnek nem lehet egyforma az ízlése, minden nőnek egyformán csak a tucatférfiszépség tetszhet, a lélektelen, brillantin lelkű bájgúnártípus csak, nem az igazi férfi, aki egyéniség is. Mondom, mit akarok, a karcsú barna bazsajgó mosollyal szolgál ki, a pénztárosnő felszabadult, boldog trillával veszi el tőlem a pénzt. Mi van itt? A mosolynap éve? Vagy a mosoly- év napja? Kezd forrósodni a szívem és kezdek én is most már állandóan vigyorogni. Eddig, ha beléptem egy üzletbe, mord, unott arc, rideg szó, „na, mit akar?”- hangsúly fogadott, most és mától, nyilván mosolyfront vonult át kis hazám légkörén és az eladók, elárusítók rám nevetnek, megszeretnek, engem., a vevőt, aki mellesleg persze szép férfi it, de vevő i*. nyos hölgyeim — táncolok ki boldogan e felismeréstől a negyedik üzletből, ahol a női dolgozók, ki fehér, ki kék köpenyben, de egyforma derűvel és mosollyal, volt aki hangos és magával ragadó kacagással szolgált ki. Sehol egy vállrándítás, mindenütt megkaptam, amit kértem. Boldog, szép nap ez a mai, mosolygós nap: a kereskedelem újjászületésének piros betűs napja. Mondom is a féleségemnek, amikor hazaérek, hogy— — Combolkozzál be... Te jó ég, így jártál üzletről üzletre? — csapja össze a kezét és máris fuldokolva nevet. Én nem. Én gombolkő- zom és gondolkozom. Gom- bolkozom, tehát vagyok? Most már mindent értek. Mindent. És tanácstalan vagyok. Ha derűt és kedvességet, nevetést és gyors, pontos kiszolgálást akarok, akkor ne gombolkózzam, illetőleg ne gondolkozzam? Síire tőlem el, te macska- ravasz gondolat! (egri) — Köszönöm, drága, ara- 1971. június ZT,
