Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-27 / 150. szám
P E L T TEMPLOMÁNAK tornya eltűnik mögöttünk a szemhatáron, ahogy átpor- zunk a Hanyi kőhídján és rákanyarodunk a csatorna- töltésre. Keskeny földvályúban folydógál a víz; bordás öreg fűzfák, topolyák és nyárfák, sásos bozótok, nádligetek állják körül. Magános szürke gém óvakodik az érhez — az autózúgás sem riasztja fel —, hogy déli halebédjét megszerezze. A töltés másik oldalán fehér kócsagok kecses sétáját figyelhetjük a rizsföldeknek mutatkozó tocsogós-vizenyős rétben. Fönt, a levegőben vadmadarak kerengenék; foglyok bújnak rebbenve a nyúlánkozó füvek közé, s enyhén félrehajló szálaik jelzik menekülő útjukat, mintha csak szellő fésült volna a föld fűhajába. A töltés magasáról kitágul a síkság „a nyári mez teljes pompájában”. Több kilométernyi bukdácsolás után elérjük a Tisza-gátat, hóimét már csak néhány száz méter Akolbát — a »nem kívánatos terület”. Ide a tanyába a megyei tanács járási hivatalának helyettes vezetőjétől, Grúz Jánostól kaptam útravalót: — Akolháton csak kényszerből laknak az emberek. Amint megtehetik, elköltöznek innét, ősszel, tavasszal csak lóháton lehet közlekedni. Másképpen lélek a prérin se be, se ki! Sem jelene, sem jövője a településnek nincs. Felszívódik — ez lesz a sorsa... SÜT A NAP és fúj a szél a pusztán. Kisvártatva hideg eső permetez, fázósan borzong az ember bőre A tanya gyepűjéről szemlélem a szétszéledt házakat, a kerítés őrizte és kerítetlen roppant portáikat. Sok az akácfa, és csendes díszel- gésre bokor is nő sűrűsödve a házak végében; valamiféle rokona a fagyainak. Noteszomban Bársony Istvánnak egy feljegyzett kedves-szép mondata: „Egyetlen lomb hajoljon csak a pusztai tanya fedelére s már megvan a dísze, mint abok- rétás kalapnak..Ügy vélem, eléggé nehéz viselet az akolhátiak többségiének ez a fajta bokrétás kalap. Az egyhangú elzártságban élő emberek számára egészen más gyökerekről sarjad a romantika, a szép és a jő. A városi tűnődő készségesen enged a kísértésnek: tekintete a végtelenbe réved, gondolata is pihenőre heve- redik. S képes úgy szemlélni a vénhedt pusztai házakat, mintha múzeumi tárgyak lennének. Csakis a józan felmérő pillantás nem lesz zavart, hogy a házakban emberek élnek; és milyen nehéz körülmények között élnek!? Az amőba izeg-mozog, hogy ■ fölkavarja maga körül ä vizet, hogy helyéből továbbjuthasson. Törvény ez a lét legelemibb fokozatán, különben pusztulás jön. A változatlanság, a mozdulatlanság, az üresség természetesen az ember környezetében ugyancsak nagy fenyegetés. — Sokan elmentek már innét és mennek most is, mihelyt megtehetik.. Aki ösz- szeszedi magát, elköltözik... Sokan írtak mér előttem izgalmas tanyai történetekről, szokatlan históriákról. füg, 1971, június 27., vasárnap Akolháton meg sem próbáltam, hogy ilyen sztorikra vadásszam. Minek? ,,Sem jelene, sem jövője a településnek nincs!” Pedig nem is öty rég, jövőt szántak Akolhátnak. Az a nem is oly rég az 50-es években volt. Tanyaközpon- ti rangot adtak akkor a településnek, hozzácsatolták a környező tanyákat, s külön tanácsi kirendeltség igazgatta az idetartozó ezernyi ember életét, intézte ügyes-bajos dolgait. Villanyt vezettek, felújították a tanyai iskolát, kulturális lehetőséget teremtettek. Kultúrházat építettek —csudaszépen túlméretezett vályoghodályt — amely most már a pockoké igazában. A VÉDÖGÁT TÖVÉBEN áll Akolhát iskolája. A leg- mutatósabb épület a pusztán. Kutya acsarfcodik ránk, amint a népes csirkefalka között befelé ballagunk. Oláh András képviseli itt a tantestületet, egy személyben. Mezőgazdasági ismeretekből szerzett diplomát a főiskolán. Ez a diploma a pedagógiai muníciója az önként vállalt küzdelemhez, amit két éve folytat itt a tanyán. — Pélyen van az anyaiskola, gyakran bejárok az ottani pedagógusokhoz, s onnét is rendszeresen kijár hozzánk az igazgató. Megvan közöttünk a kontaktus, segítenek munkámban. És a szakfelügyelők se ritka vendégek az iskolában. Az említett 50-es években 70 gyerek is tanult az akolháti iskolában. Azóta a tanyán megvénhedt az idő, fogyatkozik az ember — kb. százan laknak a település 18 házában — s a kerített és kerítetlen roppant portákat gyermekek helyett inkább lábas- és aprójósaág népesítő be. — Tizenhat gyerek volt a mostani tanulói létszám. Egy-egy gyerek járt a második, a harmadik és a negyedik osztályba, s ugyancsak egy volt a végzős diákom. Ketten jártak az ötödikbe, 3—3 gyerek a VI. és VII. osztályba. „Legnépesebb” volt az első osztály 4 gyerekkel... A disznótúrta gyepűn beszélgettem a hetedikes M. Máriával. Jól fejlett, molett leány, rövidre vágott barna hajjal. — Milyen volt a bizonyítványod? Csend és mosollyal kevert csodálkozás. — Mi a terved az iskola elvégzése után? Még nagyobb csend, furcsa mosoly és csodálkozás. Igen egyoldalú beszélgetés volt. Azért annyit mégis megtudtam a hallgató lányról, hogy 3,4-es átlaggal fejezte be a hetediket; Pestre megy majd a nyolcadik után, nővéréhez, s a fővárosban akar varrónő lenni... SZÁZ EMBER ÉL Akolháton, távol a társadalom figyelmes szorításától. Említettem, hogy van villanyuk. Nagy áldás ez itt a pusztán, ha azt mondom, hogy 12 televízió képernyője elé ülhetnek le az emberek esténként, átadva magukat a világ, a változatosabb élet üzenő hívásának. Van egy vegyesboltjuk, amely tulajdonképpen kocsmai söntés is egyben. Hajnali ötkor nyit, kilenckor zár, s délután ismét 5 órakor kerül le ajtajáról a lelakatolt pánt. Általában a legszükségesebb dolgok is hiánycikkek a boltban, s ha az emberek meg akarják szerezni, ami kell, a pénzen túl ez 18 kilométernyi úti fáradságukba is kerül. Van egy nyamósikútjuk — ez Akolhát „vízműve”. Állott- vizes „gödör” partján fúrták, saz ivóvíz elfertőződése így mindennapos veszély. A tanya gyepűjének közepében árválkodik még egy kút téglával bélelt; kérték a kitisztítását, rendbehozatalát, de eddig hiába. Orvos ide nem jár, ha valakit baj ér, kap a tsz-majortól fogatot; óránként 25 forintért Bs mégis — sok és szerteágazó szálakkal kötődnek az emberek a tanyához. Kötődnek érzelmi szálaikkal, különösen az idősebbek. „Itt nőttem fel..„Itt éltem, innen is temessenek...” „A jó, a rossz meg miieden bánat és öröm is itt ért engem...” stb. EZek az érzelmek kiszáríthatatlan forrásokba! táplálkoznak. Vannak persze más okok is, konkrétabbak, megfoghatób- bak. A tsz-tagok a tanya körüli földeken dolgoznak, vagy a majorban. Meg aztán olyan és annyi jószágot tarthatnak, amilyet és amennyit éppen gondozni bírnak. A jós2ágnak nem kell itt legelő, de takarmány se, megélnek azon, ami ott tálálható a tanya körül. — Kereskaiék nein akarnak elmenni a tanyából. Forgácsék elmentek, aztán ■visszatértek. És így cselekedett Kiss János bácsi, a legidősebb akolháti. Azután van olyan, mint a 78 éves Péter Ferenc, aki itt született, itt iskolázott, dolgozott ameddig bírta és Tiszaburán vett végleges lakást. Mind elmennek innét, akiknek a magasabb igényekhez megvan a tudása... MILYEN SORS VAR a legfiatalabb akolhátiakra? — erre a kérdésre Grúz Jánostól kértem választ, aki az írás elején megfogalmazta: „Sem jelene, sem jövője a településnek nincs! Felszívódik — ez lesz a sorsa!...” — Tizenkét tantermes körzeti iskolát és kollégiumot építünk Hevesen. Ez lesz a tanyai iskolások otthona, ahol korszerű körülmények között tanulhatnak, lakhatnak, szakos pedagógusok, felkészült oktatók-nevelők gondozása mellett. Itt kapnak helyet az akolhátiak, a Csárda-tanyai, Gergely-tele- pi és Ötödrész-tanyai gyerekek; de a füzesabonyi tanyák iskoláskorú gyermekei is. A tervezési munkák már megkezdődtek, s alkalmasint két év múlva már állni fog a tanyakollógium és iskola... Az akolháti iskolából eddig egy gyerek se ment a nyolcadik osztály bevégzése után olyan iskolába, amelyből egyetemre vagy főiskolába vezetett volna az út. A tanyai iskolából, a tanyai hétköznapok ködös homályából, a pusztai vénhedt házak közül eddig nem lehetett ellátni a tekintélyes egyetemi épületekig. A legifjabb akolháti polgároknak, Varjú Miklós és Sipos Sándor kislányának (6—8 hónapos csecsemők még!) már lehetősége lesz majd erre is. S bizonyára megérhetik, hogy a múzeumok védetté nyilvánítják és emlékként óvják az utolsó tanyát... Pataky Dezső Tanulók a kemence mellett Az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat egri 1-es számú üzemében a zsemlekészítők között találkoztunk a gyakorlaton levő tanulókkal: Gyetvai József és Takács László a jövő tanévben lesz másodéves. Először vesznek részt a termelésben, most tapasztalhatják az első nehézségeket. — En esztergályos akartam lenni — mondja Gyetvai Jóska —, de oda nem vettek fel. Hallottam a lehetőséget, jelentkeztem ide és kezdem megszeretni ezt a szakmát. Ha már vállalkoztam rá, el is végzem. Jól megy a tanulás, az idei eredményem jobb lett, mint amit a nyolcadik általánosban elértem. Itt most normában dolgozunk és a szakmunkások bérének 40 százalékát keressük meg. — Jó volt a fogadtatás, az idős munkások sok mindent elmagyaráznak. A munka a kemencéknél a legnehezebb, meg amikor a kemény tésztát kell szaggatni. Fárasztó a „virgolás”, a tészta gömbö- lyítése is. De még ezek mellett sem rossz ez a szakma — teszi hozzá Takács László —, nekem csak a tanulással van bajom. Munkásszálláson laknak, hetenként egyszer járnak haza, Kálba, Kompoltra. Délutánonként mozi, séta a városban, közös kiruccanások a közeibe — ezzel telik a szabadidő. Egyikük azt is elmondja, hogyha délutáno- sak, műszak után rögtön lefekszenek és későn kelnek. Elfáradnak a munkában. — Akik itt dolgoznak, túl fiatalok még ahhoz, hogy alapos véleményt lehessen mondani róluk, — mondja Rúdnak György, az üzem vezetője. De az biztos, hogy ha a mostani tanulók legalább hetven százaléka megmaradna a szakmában, akkor két-három év múlva szinte teljesen megszűnne a szakmunkáshiány. A tanulmányi átlageredményeket nézve látszik, hogy egyelőre nem válogathattak a beiskolázásnál. Az ösztöndíj, a kollégiumi elhelyezés és jó ellátás vonzóbbá teszi a pályát, de ez elégséges, illetve a közepes tanulóknál jobbak még nemigen jelentkeztek. — Itt most délelőtt csak a tanulók dolgoznak — fogad a 2-es üzem vezetője, Svéda Kálmán. — Természetesen a munkát szakoktató irányítja, s így együtt az öt dolgozó normája délelőtt 15 mázsa kenyér. A szakmunkások 30—35 mázsát sütnek egy műszak alatt. Dolgozunk éjszaka is. — Mennyit keresnek a tanulók? — Másodévesek 60 százalékot kapnak, 1300—1400 forintot. Azok pedig, akik most végezték el az első évet, 1200—1300 forintot kereshetnek meg. A bérezésre nincs panasz; ha felszabadulnak, akkor sem mint kezdők kapják az órabért, hanem munkakör szerint, tehát jóval többet. — Egyébként a lemorzsolódás országos átlaga, a 40 százalék nagyjából nálunk is jellemző. Vannak olyan tanulók, akik más pályára akarnak elmenni, vagy kirostálódnak, nem felelnek meg. Illúziókat nem táplálunk a gyerekekben, s így kell tisztázódni a hivatásszerete- tüknek is. Korepta József szakoktató irányítja a munkát, gondjára van bízva a fegyelem, a nevelés. — Ha nincsenek lekötve munkával, máris kezdődik valamilyen rendbontás — mondja —, de különösebben nem lehet rájuk panasz. A poroszlói Bede Jenő jövőre lesz szakmunkás. Közepes tanuló volt az általános iskolában, itt viszont jóval fölötte van a négyes átlagnak. Könnyedén végzi a munkáját, ügyesen, gyorsan kezeli a lapátot. — Tavaly még sokkal nehezebben ment, de hozzá lehet szokni ahhoz is, hogy a műszak alatt ritkán állhatunk meg. Első évben elmentek néhányan tőlünk, a többi, úgy tűnik, a szakmában akar maradni. Persze, nem is nagyon tekintgethet- nek másfelé; hat évre kötöttünk szerződést, ebből három a tanulóidő. Odahaza jártam már korábban is a pékségbe, s amikor Egerben indult ez az évfolyam, én is jelentkeztem. Az utánpótlás, a szakemberhiány megoldásának módjairól tudakolózva jártuk végig az üzemeket. Mert, hogy több és jobb kenyér kerüljön az üzleteikbe, az tőlük, a fiataloktól is függ. Hekeli Sándor A tárgyalóteremből Az ítélet lehetett volna súlyosabb is... Sikkasztó vezető, sikkasztó raktáros, sikkasztó szállító Jogerős ítélet a csányi keverőüzemben történt bűncselekményben A Heves megyei Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalat csányi keverőüzemének vezetője. Csomós János 1968-ban egy beszélgetés során közölte az üzem egyik állandó üzletfelének, a gyöngyöspatai tsz-nek kereskedelmi előadójával, Ber- náth Ferenccel — aki szállítási és egyéb ügyekkel is foglalkozott —, hogy borra van szüksége. Bemáth közölte, hogy hoz majd jóféle patai bort, de neki meg táptakarmányra lenne szüksége. .. Csomós beleegyezett, s az üzlet megindult. Ettől kezdve Bemáth rendszeresen szállított el az üzemből táptakarmányt, és egyéb terményt, mondanunk sem kell, hogy jogtalan úton. A leplezést maga az üzletvezető intézte, részint úgy, hogy időnkint saját maga nyitotta ki a raktárt — volt az irodában másodpéldány a kulcsokból, —'■ részint pedig raktárosainak egyikével, Juhász Antallal, akit bevontak az üzletbe. Az elszállított takarmányért kapott pénzen aztán megosztoztak. Az. „üzlet” egyre nagyobb méreteket öltött, hála a laza ellenőrzésnek. Juhász, látva, hogy maga az üzemvezető jár elől jó pédával, nem elégedett meg* a szorgalmas bűn- szövetkezet nyújtotta előnyökkel, maga is folytatott egyéni akciókat. Bemáth ugyancsak megragadott minden alkalmat,, hogy újabb összegekhez jusson. „Kereskedett” pálinkafőzéshez való szilvával is; előfordult, hogy például — összejátszva néhány helyi dolgozóval — a Magyamándori Állami Gazdaságból rendéit tíz mázsa szüva helyett harminc mázsával többet rakodott, s a plusz mennyiséget eladta. Búzának, kukoricának, és más igen fontos ' takarmánykeverékeknek kiélt lába a csányi üzemben is, ahol — a bűncselekmény leleplezése után megtartott leltározásnál — körülbelül egymillió forint értékű hiány mutatkozott. A bírósági eljárás csupán negyvenezer forintot meghaladó összeg éLsildcasztását bizonyította a három vádlottra — akik addig minimális összeget térítettek meg. Az elsőfokú járásbírósági ítéletet — Bernáth Ferenc: bűnszövetkezetben folytatólagosan elkövetett társadat. mi tulajdont károsító sikkasztásért és orgazdaságért 2 év 6 hónapi szabadság- vesztés, Csomós János: társadalmi tulajdont bűnszö- (vetkezehben folytatólagosan károsító sikkasztás és csalásért 2 év 3 hónapi szabadságvesztés, Juhász Antal: társadalmi tulajdont bűnszövetkezetben folytatólagosan károsító sikkasztásért 1 év 3 hónapi szabadságvesztés — az Egri Megyei Bíróság megerősítette és jogerőre emelte. Nem véletlen, hogy az üzemben milliós hiány volt! Az ilyen vezetők és ügyintézők magatartása súlyosan sérti a munkafegyelmet, hiszen a raktárosok, látva a vezető magatartását, maguk is megdézsmálhatták az üzem készletét. Ez a súlyosbító körülmény szerepelt Csomós ítéletének mérlegelésénél. Bemáth bűnesetek. ménysorozatát pedig az a tény súlyosbította, hogy válogatás nélkül, minden kínálkozó lehetőséget megragadott a jogtalan haszonszerzésre. Enyhítő körülményként a három vádlóinál csupán büntetlen előéletük és családos voltuk szerepelt. Szabadságvesztés büntetésükéit mindhármuknak szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letölteniük, s meghatározott időre a közügyek gyakorlásától is eltiltották őket. A jogerős ítélet tehát megszületett Csupán arról nincs tudomásunk, hogy az üzem többi, és igen magas leltárhiányának mi let* a kovetieesaésjye. fe Sf. Pillanatképek „Adnék is én neki...!" — Hát ez a mai divat már egyenesen szörnyű! — Az. — Emlékszem, annak idején, amikor én ilyen fiatal lány voltam, a sok tarka szoknya járta, meg a tükörfényes latekcsizma. Az öltözet volt. Ma meg? Teljesen pucérra vetkőznek ezek a lányok. Nézze meg azokat is, ott ni! Látom. — És még van képük így kimenni az utcára, az emberek közé... — Van hát. Ezeknek ne lenne? — Az én lányom bizony nem mehetne ki ilyen nadrágban. Adnék is neki... Az egyikük megigazítja a lába elé rakott csomagokat, aztán egy beidegzett mozdulattal szorosabbra húzza az álla alatt megcsomőzott sötét kendőt. A másik alig mozdul valamit. Csak nézi a főiskola előtt sajtó kora esti forgalma*. — Mindjárt harangoznak. Cak nehogy késsen az a busz, mert még lemaradunk a vonatról. így is soká lesz, mire hazaérek. Jó lett volna elmenni már a korábbival, de hát nem kap meg mindent egy helyen az ember — zsörtölődik közben. — Jöhetne már az a lány is! — mondja válaszul a másik. — Ügy üzentem meg neki, hogy itt legyen, mire indulnom kell hazafelé! Mintegy végszóra, a hátuk mögött egyre erősebben kon- dúl meg a székesegyház harangja. Lassan mindketten felállnak, s készülődni kezdenek. Bitkor a kényelmesen sétálgató járókelők közül egy szőke, jó alakú, piros forrónadrágos kislány terem előttük, s egy pillanatra megiillegeti magát: — Csókolom, mama! Megérkeztem. Na, hogy tetszem! V) #gZÜV&t) I
