Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

Miniszteri utasítás az egészségügyi dolgozók béremeléséről Az egészségügyi és a munkaügyi miniszter — az illetékes szervekkel egyet­értésben — utasításban sza­bályozta az egészségügyi dolgozók béremelésével kap­csolatos tennivalókat. Az utasítás hatálya az E- kulcsszám alá sorolt egész­ségügyi dolgozókra terjed ki, akik az egészségügyi mi­niszter közvetlen felügyele­te, vagy a tanácsok irányí­tása alá tartozó egészség- ügyi és szociális intézmé­nyekben, az államvasutak egészségügyi szolgálatában, vagy a vállalatok bölcsődéi­ben dolgoznak. A pénzügy- miniszter hozájárulásaval egyébként az intézkedés más egészségügyi és szociális in­tézményekre is kiterjeszt­hető. Az utasítás hatálya alá eső dolgozók bérét 1971. jú­nius 1-ével fel kell emelni. A korpótlék beépül az alapbérbe. 1972. január 1-ével min­den munkakörben, bércso­portban bevezetik az auto­matikus előlépésit; azaz a dolgozót háromévenként meghatározott összegű bér­emelésben kell részesíteni mindaddig, amíg bére túl nem lépi a besorolás sze­rint elérhető legfelső határt. Jelentős a most bevezetett munkahelyi (munkaköri) pótlék egyes fontos orvosi feladatok megfelelő színvo­nalú ellátása és az úgyne­vezett hiányszakmák mu-n- : aerő-helyzetónek megjaví­tása szempontjából. 100— 1500 forint közötti pótlékot kell megállapítani olyan fekvőbetegintézeti, illetőleg szakrendelőintézeti vezetők­nek, akik kizárólag egész­ségügyi szervezési feladato­kat látnak el. Hasonló ösz- szegű pótlék jár a módszer­tani osztályokon foglalkoz­tatott orvosoknak, az egész­ségügyi szakiskolák függet­lenített igazgatóinak, a rönt­gen- és sugárterápiás osz­tályok, az izotópdiagnoszti­kai és terápiás osztályok or­vosainak. a kórboncnokok­nak, a KÖJÁL, általában a közegészségügyi-járvány­ügyi szolgálat orvosainak, ide értve a kórházakban működő higiénikus orvoso­kat is. ötszáz és ezer forint kö­zötti az elmegyógyintézeti és ideggondozó-intézetek, osztályok, az intenzív osz­tályok, a géptüdős osztályok és részlegek, a koraszülött­osztályok, a művese-állomá- sok, a mentőszolgálat, az Országos Orvosszakértői In­tézet, a Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet, a Szakmunkástanulók Orszá­gos Egészségvédelmi Intéze­te orvosainak a munkahe­lyi pótléka. Munkahelyi pótlékot kap­nak — 200—800 forint ösz- szegben — a folyamatosan működő intézetek fekvőbe­közvetlenül ellátó szakkép- teg-osztályain a betegeket zett középfokú egészségügyi dolgozók, továbbá a szociá­lis otthonok egyetemi vég­zettségű, vagy előírt szak- képesítést szerzett vezetői, a Heine-Medin és géptüdős osztályok technikusai és gé­pészei. A nem szakképzett egészségügyiek, szociális ott­honvezetők és a takarítók havi munkahelyi pótléka 100—160 forint. A községekben letelepedő orvosok 3000—10 000 forint között mozgó egyszeri lete­lepedési hozzájárulást kap­nak, amelyet azonban visz- sza kell fizetniük, ha három év eltelte előtt eltávoznak a községből. Kivétel az az eset, amikor az áthelyezés egészségügyi érdekből tör­tént. Tizenöt éve mondtak bú­csút az alma matemak, az egri Dobó István Gimnázi­umnak, s tervekkel, álmok­kal megrakodva indultak az életbe. A tablókép — mini- mindig — ünnepélyes: sötét ruha, komoly tekintet. Ta­lán az teszi azzá, hogy mindannyian búcsúztak az ifjúság legszebb korszakától, az iskolapadok világától. Vajon mi lett belőlük más­fél évtized után: feladták-e az álmokat, feledték-e a fia­talos nekibuzdulást? Milye­nek ma ők, a hajdani diá­kok, akik nehéz időszakban kezdték és fejezték be isko­lai tanulmányaikat? Kockázat a hivatásért Gállá Lenke mosolya mö­gött most is ott bujkál az eminens diák biztonsága, pedig ma már középiskolai tanárnő; az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban és Szakközépiskolában tanít történelmet és oroszt. Ka­tedrára jutásának érdekes története van: — Apám azt akarta, hogy orvos legyeik, én tanár sze­rettem volna lenni. Végűi mégis győzött a szülői rá­beszélés: az orvosira jelent­keztem. Pechemre fel is vet­tek. Két évig csináltam be­csülettel, ám közben mind határozottabban éreztem: so­sem lesz belőlem jó orvos. Volt erőm abbahagyni, s vá­lasztani azt, amit diákko­romban is terveztem: a pe­dagóguspályát. Ismét felvételire kellett készülnie, újabb kockázatot vállalt, s mindezt egy diák­köri megérzésért, tervért. Hét éve tanít, s ebben az évben érettségiztette saját osztályát. Hogy mennyire érdemes volt a kockázatvál­lalás. azt egy adalék is szemléletesen bizonyítia: osz­tályából tizenhármán készül­nek pedagógusnak. — Mondják is élcelődve a kollégáim: sikerült kellőkép­pen megfertőznöd őket. — Milyen a munkahelyi légkör? — Hét éve egy iskolában tanítok, s jó érzéssel mond­hatom, hogy elégedett va­gyok, mint kezdő, megkap­tam minden segítséget. Hogy torzsalkodás nincs, annak szerintem az az okar hogy a tantestület zömében fiatal, s szó sincs nemzedéki viták­ról. A volt diák egykor tudo­mányos terveket is szőtt. Ezek — ha lassan is, de valóra válnak: a megye ösz- szefoglaló tsz-történetét Írja meg doktori disszertáció­ként, Amikor a házasságról kérdezem, így válaszol: — Majd legközelebb, újabb tizenöt év múltán kér­dezzen erről. Most csak egyet kívánok: bár lennék akkor is annyira elégedett, mint most. Fotós kolléganőm mozdu­latát riadtan szakítja meg: — Inkább a tablóképem adnám, az utóbbi időben be­tegeskedtem, ha lehetne... Miért is ne, hiszen annyi­ra jellegzetes női kérés. Mint több lap közölte. Borsószem hercegnő” elmet kapott egy angol egyetemista lány. Linda Haw ugyanis 180 métert 38 perc és 11 másodperc alatt telt meg, orrával borsószemel tolva maga előtt. Fantasztikus! Hát valóban, hol van az em­beri teljesítőképesség határa? Méa meaériük. hoou valaki 181 métert tesz meg 37 perc és 10 másod­perc alatt, miközben mákszemet tol maga előtt a füle cimpájával. Sic itur ad astra: így jutunk a csillagokba. Vagy a bolondok házába! A franciaországi Va lence-ben megalakult a szerencsellen férjek klubja. Azok a férjek alakí­tották, akik szerencsétlennek érzik magukat, mert feleségük már nem az, aki volt leánykor áh ar.. Állítólag a klubmk rengeteg tagja van. Alakít­sunk mi is egy klubot: a boldog férjek klubját, akiknek a feleségük még mindig az, aki volt. A kis létszámú klub kis helyen elfér! Nagy előny ez, kérem, a mai helyszűk:' világban. l~ó) Gépeltérítések vasárnapja A repülőgép-eltérítések több éves történetének eddig legizgalmasabb hónapja 1970. szeptember volt. Szeptember 6-án vasárnap délután a vi­lág nagy távirati irodái és rá­dióállomásai körülbelül egy időben fantasztikus jelenté­seket kezdtek közölni, ame­lyeknek együttesen a „gép­rablások vasárnapja” hang­zatos címet adták. A legelső tudósítások röviden arról szá­moltak be, hogy a világ külön­böző részein, csaknem ponto­san ugyanabban az időben, „ismeretlen személyek” há­rom nagy légitársaság óriás- gépét térítették el, vagy igye­keztek eltéríteni a gépeket eredeti útirányától. A TWA (Trans World Air­lines) nevű amerikai légitár­saság egyik gépe a' nyugat- németországi Frankfurtból : ■ 'út fel vasárnap a kora dél- ■ órákban. A menetrend- u járatnak közbeeső le- ■ ''lés nélkül Nerv Yorkba • - " itt volna repülnie. A gé­pen a személyzeten kívül 145 utas tartózkodott. Nem égé-' s^en egy órával a felszállás ’.'"ín a TWA frankfurti Író­ija — a gépről kapott rádió- ,,'úás alapján — közölte: 1971. június 25* péntek a repülőgépet valahol Brüsz- szel fölött eltérítették útirá­nyától és az „eredetileg kije­lölt, szokásos útirányhoz ké­pest éppen ellenkező irány­ba tart”. Néhány perccel a frankfur­ti bejelentés után hasonló közlést tett a Swissair légi­társaság zürichi főirodája is. A társaság egy óriás gépén 155 utas készült Zürichből New Workba; e gépet „valahol Franciaország fölött ismeret­len személyek eltérítették eredeti útirányától”. Délután az amszterdami repülőtér jelentett be újabb gépeltérítést, ezúttal újra egy amerikai utasszállító gépről volt szó. A Pan American Airways légitársaság Jumbo- Jet típusú gépe (értéke 23 millió dollár, az utasok szá­ma 170), nem sokkal azután, hogy felszállt Amszterdam­ból New York felé „ismeret­len személyek, erőszakos, fegyveres fenyegetésének ha­tására” megváltoztatta útvo­nalát és dél felé indult to­vább. Amszterdam a „géprablá­sok vasárnapján” még egy al­kalommal jelentkezett. de ezúttal h-marosan kiegészí­tene a it?ni jelentést egv le ' .v Áz El AL iz­raeli .légitársaság Boeing 707 típusú gépe (eredeti út­irány: Tel Aviv—New York, utasok száma: 148), amszter­dami időzése után útra kelt és nem sokkal később a másod-. pilóta jelentkezett rádión. Közölte: kénytelen a londoni Heathrow repülőtéren leszáll­ói, mert a gépet két fegyve­res személy megpróbálta el­téríteni eredeti útirányától. A géprablókat azonban rövid tűzharc után le fegyverezték. Az első pilótát találat érte, a gépen több sebesült is van. Kéri, hogy Londonban orvo­sok várják a gépet. A londo­ni repülőtéren tűzoltó- és mentőautók légiója, egész or­vosi különítmény várta a gé­pet. Hamarosan hivatalosan is bejelentették: az egyik gép­eltérítőt, egy fiatal férfit, a tűzharc során agyonlőtték, megsérült az első pilóta és néhány utas. a másik géprab­lót, egy fiatal leányt, a Scot­land Yard tisztjei őrizetbe vették. (A londoni televízió este már közölt egy különös kis filmet. A képernyőn meg­jelent egy fehér inges civil rendőr-tisztviselő, majd egy egyenruhás, szemüveges rend­őr őrmester, a gép lejáróléu- csője mellett várták a repü­lőgépből lefelé tartó rendőr­társaikat, akik karon fogva vezettek valakit. A valaki­nek csak a selyemharisnyas lábát lehetett látni: fejét és testét két esőköpennyel fed­ték le —. így vezették el a ki­futópályán várakozó rendőr­autóig a gépeltérítésben ré­szes fiatal lányt.) Még vasárnap este megtud­ta a világ, kik térítették elés hová a repülőgépeket. Az egyik palesztínai gerillaszer­vezet, a Georges Habbas irá­nyítása alatt álló Palesztínai Népi Felszabad! tási Front egyik szóvivője a Jordániái Ámmanban közölte: az 5 em- ^ bereik térítették el a gépe-5 két, a Swissair gépe már le-^ szállt „valahol Jordániában”,^ ott fog leszállni a TWA-gép j is. A szóvivő első nyilatkoza- ^ ta már arra is utalt, mit ki- ^ váltnak elérni a gerilláik a ^ gépeltérítéssel , „A Swiss- ^ air-gép személyzetét és uta- i$ sait mindaddig fogva tartjuk, ^ amíg Svájc nem bocsátja sza- ^ badon az ott börtönbüntetés- re ítélt arab gerillákat”, jj (Azokról a gépeltérítés miatti elítéltekről — három sze- i mélyről — volt szó, akiket a § már említett winterhuri per- i; ben vontak felelősségre). A harmadik gép, a PAN AM ^ Jumbo-Jet gépe vasárnapról § hétfőre virradóra Kairó re- ^ pülőterén szállt le. A 170 i utas kiszállt a gépből, s né- ‘ hány perccel azután, hogy be- 5 értek a repülőtér váróterme-% be, az óriás gép felrobbant.^ (Később kiderült: kilenc^ bombát használtak a felrob-^ hántására). Az EAK hatósá-^ gai azonnal őrizetbe vették^ a gépeltérítőket, akik felrob-^ bántották a PANAM gépét. ^ Vasárnap éi.jel aztán azt isii megtudta a világ: a svájci és| az amerikai gép a jordánaiai^ sivatagban, egy még az ango- ^ lók által épített repülőtér ki-^ futópályáján áll. A repülő-^ tér neve: Zerka. Hetedikén, hétfőn korádéi-^ előtt, Bejrutban nyilvános-^ ságra hozták a gerillák köve- ^ teleseit, amelyeknek teljesí-1 tése esetén hajlandók szaba-^ dón bocsátani a zerkai re-^ pülőtéren álló gépek utasait.^ Ha a szerencse elmarad Majtényi Júlia, az egrf Dobó István Vármúzeum­ban dolgozik adminisztrátor­ként. Terveiről faggatva szo­morkásán mosolyodik el: — Színművészeti Főiskolá­ra jelentkeztem, nem vettek fel. Akkor teljesen elkese­redtem, pedig ez csak az el­ső lecke volt csalódásból. És sorolja: dolgozott há­rom évig a Bérvában, min­den reggel fél négykor kelt, aztán Pestre ment admi­KövetkesiS: Túszok és feltételeié nisztrátornak, ott ismét pró­bálkozott a régi álom meg­valósításával. Felkereste Ascher Oszkárt, magántanu­lóként vett órákat Bodor Ti­bor előadóművésztől. Hiába, a siker mégis elmaradt. Ké­sőbb Egerbe került, s végül a vármúzeumnál kötött ki. S ezt nemcsak képszerűen mondja, hanem szó szerint érti, azt érezve, hogy révbe jutott, még akkor is, ha ti­zenöt évi munka után csak 1590 forint a havi fizetése, s az újabb felvételi kísérletek — ezúttal egyetemre, illet-' te fSjskoIárs, ímútóíríyzőbc r- sem sikerültek. — Nyelvvizsgát szeretnék tenni, hiszen alkalmanként vállalok idegenvezetést, nemcsak itt a várban, ha­nem szabadságom ideje alatt az IBUSZ-nál is. S ha úgy látszik el is pártolt tőlem a szerencse, akkor sem adom fel, legközelebb újra jelent­kezem a debreceni tanító­képzőbe. Tekintete fiatalos tettvá­gyat tükröz, Majtényi Júlia még a régi diák konok aka­rásával ragaszkodik álmai megvalósításához. Siker minden vonalon Besznyák György orvos akart lenni. Amikor érett­ségizett, nemcsak apja, ha­nem bátyja is praktizált már. Az eminens tanuló könnyen vette az akadályokat, azon­nal belépőt szerzett az egye­temre. Orvosként mindjárt az egri kórház belgyógyá­szati osztályára került: — Szerencsére anyagi gondjaim nem voltak, így minden időm szakmai to­vábbképzésemre fordíthat­tam; négy és fél évi gyakor­lat után belgyógyász-szak­vizsgát tettem. Kielégíthette tudományos ambícióit is: az utóbbi évek­ben orvosi szaklapokban több cikke jelent meg a szív- és vérbetegségekkel kapcsolatos problémákról. Egyéni élete is harmonikus, rendezett: ízléses, kényel­mes lakásában felesége és hároméves kislánya várja. Egyszóval: mindent elért, amire vágyott. — Nem is mondhatnám azt, hogy nem elég. Tovább­ra is itt akarok dolgozni, több, újabb ismeretet sze­rezni a belgyógyászat terén. — Elárulná a siker titkát? — Nagyképű lennék. ha azt mondanám, hogy kizáró­lag a törekvés és az akarat. Szerencsére is szükség van, hiszen ha nem vettek volna fel az egyetemre, ki tudja merre kallódtam volna. — Mi maradt az ifjúkori tettvágyból, világmegváltási szándékból? — Az a kimondhatatlan öröm, ha egy súlyos beteget vissza tudok adni az élet­nek. * * * Tizenöt évvel Iskolr...: J után készült a számvetés, a volt diákok felnőttekké ér­tek. A beszélgetések nyo­mán sokféle gondolat ötlik az ember emlékezetében. Egyet azt hiszem, érdemes mondattá formálni: Milyen kár. hogy a múlt­tá fakult ifjúság emlékei olyan ritkán kísértenek... Fécsi Isivé® Tizenöt év után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents