Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-25 / 148. szám
Ellenőrzés a termelőszövetkezetekben A javaslatok száma 250 Ezen is múlik: mennyire érzi a magáénak a várost az átlagos gyöngyösi polgár Hadd idézzek néhány mondatot az egyik termelőszövetkezet ellenőrző bizottsági elnökének közgyűlési felszólalásából: „Az sem volt jó dolog, amikor szövetkezetünkbe naponta érkeztek az ellenőrök, a revizorok a minisztériumból, a megyétől, a járási, a községi tanácstól. Ez a sokféle ellenőrzés bizonytalanná tett bennünket, sértette gazda-önérzetünket. De az sem okoz nagyobb biztonságot, amit ma az elenőrzés- foen tapasztalunk. Én, mint az ellenőrző bizottság elnöke, elismerem, hogy a mulasztások, a közös tulajdon elleni vétségek többségét elkerülhettük volna, ha nem hanyagoljuk el az ellenőrzést és a felelősségre vonást” A termelőszövetkezet a tagságé. Egy-egy közösség önállóan, a maga felelősségére gazdálkodik. A tsz-szövet- segek revizori csoportjain kívül elsősorban a szövetkezeti ellenőrző bizottságokra vára feladat, hogy a tagság szemeként tevékenykedjenek. Ott legyenek mindenütt, ahol mulasztás, visszaélés tapasztalható, és ne a megalkuvás, hanem a felelősségteljes szigor jellemezze munkájukat. A legtöbb tsz-ben már élnek is a szigor és a felelősségre- vonás eszközével. Nem tűrik a lazaságot, a lógást, a rossz munkát, megbüntetik a közös vagyon dézsmálóit. A jól működő ellenőrző bizottságok munkájára azonban mégsem az Ítéletek igazságos volta a legjellemzőbb. Inkább az előrelátás. A bajok megelőzésére való törekvés. Az a szándék. hogy idejében beavatkozzanak, s a bajok megelőzésével elkerüljék az ítélkezést. így ellenőrizni természetesen csak ott lehet, ahol rend van, ahol minden ember előtt világos a feladata, s meghatározott a hatásköre és a felelőssége. Ahol mindenki tudja, hogy egy-egy tábláért, egy-egy istálló jószágaiért, a közös vagyon egy meghatározott darabjáért ki a felelős. Kinek kell a hátát tartania az értékek pusztulása, károsodása esetén. De még az ilyen meghatározott rendben, áttekinthető szervezettségben is nehéz és felelősségteljes feladat az ellenőrző bizottság munkája. Jelentős emberi, elvi szilárdságot, bátorságot kíván a bizottság tagjaitól. Válogatás nélkül, jó barátot, .rokont, felettest nem kímélve kell gyakorolniuk a jogot, amelyet a tagság rájuk ruházott. Hiszen az ellenőrzésnek, a felelősségre vonásnak csak álékor van erkölcsi alapja és megfelelő hatása, ha a szigor mindenkire egyformán vonatkozik. Ha az elnök vagy a főkönyvelő mulasztását, helytelen magatartását épp oly nyíltan és határozottan fedi fel az ellenőrzés, minta rakodóét, vagy a gyalogmunkásét. Az ellenőrzés hatékonysága a folyamatosságban, a napról napra megújuló éberségben rejlik. A kampányszerű rajtaüt« legtöbbször eső után köpönyeg. S ami a legnagyobb baja, lázárja a legfontosabbat, a megelőzés lehetőségét. Ezért kell az ellenőrző bizottság tagjainak mindig mindenre állandóan odafigyelniük. Ne eresszék el a fülük mellett a figyelmeztetéseket, a véleményeket, észrevételeket. Ne rakják eleve fontossági sorrendbe a tagság jelzéseit, hiszen csak a gondos utánajárás döntheti el, hogy mi a fontos és mi nem. S ha a tsz a tagságé, a tagság a gazda, akkor nyilvánvaló, hogy az ellenőrzés nem csupán a néhány tagú ellenőrző bizottság joga, hanem az egész közösségé. S nemcsak jog, hanem kötelesség is. A szocialista közösségben elemi kötelessége mindenkinek önmagát és társait tárgyilagosan ellenőrizni. Elnézés, részrehajlás nélkül. Hogy a közös valőhan közös lehessen és mindenki úgy részeljen a javakból, s a megbecsülésből, ahogyan megérdemli, K. G». még ebben az évben, jövőre, a mostani tervidőszakban, vagy a következő ötéves terv keretében. Nagyon korrekt elintézési mód. Arra is lehetőséget ad, hogy a városi polgár egyszerűen ellenőrizze: hogyan válnak valóra a papírra vetett mondatok. Győződjön meg róla maga, aztán fogalmazza meg a tapasztalatait. íme — példának néhány javaslat sorsa. Azt kérték az Achim A. utcabeliek, hogy tisztítsák ki a vízelvezető árkot és néhány lámpát még szereljenek fel a járdák mentén. Ha a tanács elfogadja a javaslatot, akkor még ebben az évben rendbe szedik az árkokat, jövőre pedig az eddiginél több égő világít majd ebben az utcában esténként. Egy másik javaslat: a helyi autóbuszjáratot vezessék he a Mátrai utcába. Az intézkedések szerint még az idén, szeptember 1-től megjelennek a helyi járatok itt is. A sok „útügyből” kiemelhető a Sárosi út és a Bocskai út burkolatának megjavítását kérő mondatok. A válasz: mind a két út még ebben az évben rendben lesz. Viszont nem valósítják meg a Kossuth utcából nyíló közök új burkolatának a megépítéséit, hiába hangzott el ilyen javaslat, mert ezt a városrészt a közeli években teljesen újjáépítik. Akad a válaszok között olyan is, amelyik furcsállha- tó. Szóvá tették a Zöldkert utca lakói, hogy a járda olyan magasra emelkedik, ami már kellemetlen, mert nem lehet kocsival, kerékpárral behajtani emiatt a kapukon. Mi a válasz erre? Nem a járda magas, hanem az épületek vannak alacsonyan. Majdnem olyan ez. mint a klasszikus kérdés: melyik volt előbb — a tyúk, vagy a tojás? Itt mégis könnyen eldönthető, hogy előbb a házakat építették meg az utcában, csak azután a járdát. Miután a házakat nehezebb volna a járdákhoz „felemelni”, a másik megoldást kellett volna választani annak idején. Mint ahogy nagyon formális, és talán kissé bosszantó is a következő válasz: a Juhász Gy. út sarkán elhelyezett villanyoszlop zavarja a gyalogosforgalmat, de hogy mi történjék a villanyoszloppal, azt előbb kivizsgálja a szakigazgatási szerv az ÉMÁSZ-szal közösen, majd ettől a vizsgálattól függően intézkedni is fog. Hogy egy útban levő villanyoszlopon mit kell vizs- gálgatni? — nehéz megérteni. Az akadékoskodás helyett azonban az elismerést kell hangsúlyozni mindazért, amit a tanács tett az említett kétszázötven javaslat ügyében, A szándék világos és nagyon tisztességes, híven mutatja, hogy a közérdekben elhangzott szavaknak súlyuk van. (G. Molnár F.) Megkétszereződött a Tárható átlagos életkor A Népességtudományi Kutatóintézet és a Statisztikai Kiadó Vállalat közreadta az „elmúlt 70 esztendő halandósági adatait. A nagyszabású adatgyűjtemény és tanulmány a maga nemében egyedülálló Európában, ilyen hosszú idő távlatában az elhalálozás elemzéséivel, annak tendenciáival és törvényszerűségeivel még egyetlen országban sem foglalkoztak. A tanulmány megállapítása szerint a századfordulótól hazánkban megkétszereződött a várható, átlagos életkor. Amíg a 900-as évek elején születettek várható életkora férfiaknál 37 év, nőiknél 38 év volt, addig a napjainkban született férfiaknál 67, nőiknél 72 év lett. A századfordulóban született 100 000 csecsemő közül 25 ezer meghalt, a legutóbbi adatok szerint pedig négyezer. Minimálisra csökkent a 10 év körüli gyermekek elhalálozása, arányuk alig néhány tizedre-ezrelék- re tehető. Annak ellenére, hogy Magyarország Ids terület, igen eltérő a várható életkor alakulása községenként, városonként, illetve tájegységenként. Az összegyűjtött adatok szerint a városokban tovább élnék az emberék, bár a férfiaknál a késői öregkor a kisebb településeken gyakoribb. Legtovább élnek az ország délkeleti, részén és Vas megyében, legalacsonyabb a várható életkor Heves, Somogy és Sza- bolcs-Szatmár megyékben. Az életkörülmények, táplálkozási szokások mellett a munkahelyek távolsága is befolyásolja az életkort. Azokon a helyeken, ahol a bejáró munkások száma magasabb, az életkor alacsonyabb. A sok utazás, a gyakori helyzetváltoztatás gyorsabban koptatja a szervezetet. Akárhogy nézzük is: kétszázötven javaslat nem kis dolog. Ha a választások előtt megtartott jelölőgyűléseken ennyi ötlet merült fel, ez mindenképpen azt mutatja, hogy a gyöngyösiek törődnék a városuk jelenével és a jövőjével. Csak kérdés, mennyire a pusztába kiáltott szó volt az a kétszázötven javaslat. Mert ha nem történik semmi, vagy csak alig történik valami, az is csupán a formalitás kedvéért, akkor ugyancsak elmegy az emberek kedve az egész ügytől. — A javaslatokat összevetettük a negyedik ötéves tervi célkitűzéseinkkel és véleményeztük azokat. Közülük tizenöt műszaki szempontból nem indokolt. Például: szanálásra kijelölt helyen javasolnak valamit építtetni. Ez a teljes mennyiségnek alig hat százaléka, öt olyan javaslat is elhangzott, amikért csupán a következő tervidőszakban lesz erőnk valóra váltani. A többi a mostani ötéves terv fejlesztési elképzeléseihez fűződik, tehát ezek miatt az eredeti célo- kata még csak módosítani sem kell. Néhány javaslat csupán igazgatási ügy, mint amilyen a kisvasút melletti büfé, ahol pálinkát is mérnek az eredeti engedély ellenére. Az elmondottakból kitűnik, hogy minden közérdekű javaslatot számba vettünk, azokat kimutatásba foglaltuk, és valamennyit a mostani tanácsülés elé terjesztjük, döntés végett. Kérdéseinkre Keresztesi Lajos, a Gyöngyösi Városi Tanács elnökhelyettese adott részletes választ. — Hogyant szerez tudomást minderről maga a javaslat- tevő? — Amikor a tanács kimondta a véleményét a javaslatokról, utána értesítjük mindaozkait, akiknek az elképzeléseit összegyűjtöttük. — Az értesítés csak any- nyit tartalmaz, hogy a tanács döntött a javaslat sorsáról, vagy ezen túl tényleges választ is nyújt? — Ha el kellett utasítani a javaslatot, mint a szanálásra kijelölt területtel kapcsolatban. már említettem is ilyet, azt is megindokoljuk, hogy miért. A többinél pedig az időpontot is közöljük: A Parlament folyosóin {Munkatársunk telefonjelentése.) Mai tudósításomat mindjárt egy helyesbítéssel kezdem, ugyanis tegnap arról számoltam be, hogy a Parlament elnökének jobbján álló nyeles csengőhöz régóta már csak a takarítók nyúltak. Nos, ez a csengő' jelezte a júniusi ülésszak második munkanapjának kez- . detét. A helyesbítés részleges: a hagyományos csengőszó csak kezdetet jelent, de — „fegyelmezést” nem! A második nap programja 10 órakor- kezdődött, tehát 9—fél 10 órakor már az érkező képviselők között Heves megyei arcokat is megpillanthattunk. Nagyrészt — kivéve például Pusztai Lászlónét, aki Pesten élő férjezett leányánál szállt meg — itt reggeliztek, s nem is rosszul, nem is rosz- szat: jó étvággyal fogyasztották a Gundel ide telepített részlegének virslijét. ★ Kezdődik a második nap, munkához lát a rádió és a tv stábja is, nem is szólva az ilyenkor elmondhatatlanul nagy munkát végző MTI-sekről. A tv-felvétel vezetője hol itt, hol a másik, hol meg a harmadik (eny- nyi van itt) kameránál jelenik meg, s kézmozdulatokkal, mosollyal vagy éppen összevont szemöldökkel irányítja a karzaton levő "világosítókat. A felső szint - részen a rádió rendezkedett be modem keverőasztallal, pillanatra kész munkatársi apparátussal. A Ház közepén álló asztal mellett dolgoznak a gyorsírók. Szám szerint heten, akik tízpercenként váltják egymást. Nagy munka ez! Gébele Júlia gyorsíró, aki pedig 300—350 szótagot ír percenként, bizony egy lélegzetvételnyi szünetben tapogatja, vízzel hűsíti csuklóját. — Miután készen vagyok a „részemmel” — mondja —, lediktálom a felvett anyagot a gépírónak, az a szerkesztőhöz, ezután pedig majd a telexgéphez kerül. Egy részét pedig elviszik a központi lapok munkatársai. Általában egy órán belül készen kell lennem a leadásra szánt igen nagy mennyiségű anyaggal. Ebben természetesen nemcsak az expozék és a felszólalók szövege, hanem ezek hatása is — taps, derültség stb. — szerepel. ★ Egy rövid szünetben Ti- liczki József képviselővel beszélgettünk. Legközelebbi célja felől érdeklődve elmondta, hogy a közeljövőben készül ellátogatni a ká- nyási (Nógrád megye) bányába, ahol a Mátravidéki Szénbányák mélyművelésé- nek megszűnése óta 150 ap- ci bányász dolgozik. — Arra vagyok kíváncsi — mondotta —, hogy miképpen alakulnak munka- körülményeik, megtalálták-e számításukat az új munkahelyen. Később Szabó Imrével akadtunk össze Sas Kálmán társaságában. A kormány- programmal kapcsolatban érdeklődtem tőlük. — Különösen, a mezőgazdasági dolgozókra vonatkozó, a nyugdíj és a családi pótlék javítását célzó elképzelés tetszett — mondotta Szabó Imre. — Remélem, ez a gondolat nemsokára valóság is lesz. Sas Kálmán „ipari ember” lévén a programmal kapcsolatban ezt mondta: — Tudvalevő, hogy a cement, amit a bélapátfalvi gyár is készít, igen fontos építőipari alapanyag. A kormányprogram részletesen, súlyának megfelelően foglalkozott az építői feladatokkal. E célok elérésében nekünk is sok lesz a feladatunk. Remélem, hogy a sikeres végrehajtást elősegítendő, a negyedik ötéves terv utolsó éveiben sikerül felépítenünk az újabb gyárat a régi mellett. A feltételek biztosítottak, s van előttünk megfelelő cél is... Pusztai Lászlónét főképpen a nők harmadik műszakban történő foglalkoztatásának fokozatos csökkentése érdekelte. — Persze — mondotta — az is fontos, hogy a harmadik műszakban eddig az anyagi érdekeltség miatt részt vevő és dolgozó nők p műszak megszűnésével szenvedjenek anyagi hátrányt. Az egyéni és a nép- gazdasági érdekek összevetése és jó mérlegelése bizonyára segít majd ebben. Vadkerti Miklósné a tsz- ek gépesítéséről beszélt. — Fontos is, szükséges ás, csak éppen a lehetőségeken kellene javítani. A választókerületemben például már igen időszerű lenne a gépesítési program teljes végrehajtása. Ehhez azonban szükséges, hogy a gépipar és a kereskedelem is felzár- kózzék a tsz-ek igényeihez és nemcsak a különböző gépek, hanem az alkatrészek gyártásában, illetve biztosításában is. Fodor Istvánná tűnik fel a folyosón, s csatlakozik a beszélgetéshez. — Az expozéban elhangzott — mondotta —, hogy a szénbányászat jelenleg is igen fontos és szükséges nép- gazdasági ágazat. Amikor ezt hallottam, mindjárt az eger- csehi bányaüzem fejlesztésére gondoltam. Eléggé rászorul. Azt is remélem, hogy az egri járás növekvő idegenforgalma a közlekedés és az úthálózat fejlesztését hozza magával. A kormány programját már megszavazták a képviselők. Ezt Fodor Istvánné így kommentálta: — Jó érzés olyan kormányprogramot megszavazni. amelyben a képviselő ott tudia megyéjének, választó- k"” ',1 ének jövőjét is. Rátái Gábor Egy régi szakma egyik utolsó mestere Egerben, özv. Tömös- vari Mihályné. E szép mesterség tudományát ő még szüleitől tanulta, de három generáció mostani képviselője. A fia már „divatosabb" mesterséget választotott. (Foto: Tóth G.) ÍJ Őszibarack a piacon, jön a körte és az alma is Június negyedik hetében a mezőgazdasági nagyüzemek agronómusai felmérték a zöldség és gyümölcs termékkilátásokat. A cseresznye és az eper szezonja vége felé jár. A terméssel általában elégedettek a szakemberek. A gyümölcsök közül most érkezett el a ribizli főszezonja, az idén. jó termést hozó bogyós gyümölcs a jövő hét végéig nagy mennyiségben kerül az üzletekbe, csarnokokba. Az első nagyobb nyárial- ma-száll£tmányokra három hét múlva számítanak. Az őszibarack első szállítmányai — a legkorábban érő fajtákról van. szó —, megérkeztek a piacokra. A nagyüzemi gyümölcsösökből a következő napokban kétféle korai őszibarack kerül a fogyasztókhoz. Almából és körtéből július 20. után lehet számítani tömegesen felhozatalra. A borsószezon „lefutott” és közepes termést hozott. Burgonyából is megfelelő ellátásra lehet számítani. A júniusi határszemléken ugyanis beigazolódott, jól jött, hogy a nagyobb esőzések a termés- kötés idején érték ezt a növényi kultúrát. Wll, juuiu* 'ti* pettttk
