Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
Kosztolányi és Fecskelány szerelme Az újvidéki Fórum Kiadó az egri könyvhéten A regény Miskolcon kezdődött, ahol az apa zenetanár ez idő tájt. Ezt a könyvet a tizenkettedik születésnapomra kaptam, s szent fogadást teszek, hogy életem utolsó napjáig ereklye gyanánt őrizni fogom —, írja naplójában 1906. október 16- án a kis Lányi Hedvig. Szarkaláb betűi mellett édesapja bejegyzése díszük: A nő legfőbb kincse a tisztaság... Pár év múltán, szabadkai keltezéssel, ugyanez a napló már egy szenvedélyes szerelem tüaétől forrósul. S aki viszontszeret: irodalmunk csodás lírikusa, a magyar nyelv virtuóz művésze, Kosztolányi. Egymás utáni vágya- kozás,légyottok megannyi izgalma, pesti, szabadkai közös lei rándulások megh ittsége, ifjúi hév, lázas lobogás. Ezt tükrözik a íelserdült leány bejegyzései, a néhol gyermeki, másutt meglepően érett gondolatokat hordozó mondatok. Még Karinthy epés humora is fölcsendül egyik lapján, valamely New York-beli találkozástik alkalmából. Így fordul a Kosztolányi Dezső oldalán libegő Fecskelányhoz: Igaz-e, hogy Dide gimnazista korában utolsónak ért célba a palicsi futóversenyen? Beszélik ezt Szabadkán. Pedig az a fontos, hogy nem adta fel a küzdelmet.., Ami Hedviget illeti, az érette folytatott parázs csatározás néhány évvel később véget ért. A leány naplója, illetve az ehhez kapcsolódó Kcsztodányi-levelek, irodalmunk most felfedett, talán legbecsesebb ilyen tárgyú dokumentumai azonban itt vannak előttünk az újvidéki Fórum Könyvkiadó jóvoltából. Egy szabadkai irodalmár, Dér Zoltán rendezte őket sajtó alá, az egykori Fecskelány — a költő szólította így! —, engedélyével. Hedvig, a költő Lányi Sarolta húga, ma is jó egészségnek örvend, szívében az ifjúkori szerelem melengető emlékeivel. Ahogyan a Vajdaságban, bizonyára a mi idei könyvhetünkön is irodalmi szenzációként hat majd a régi fotókkal illusztrált mű, amely negyvenedmagával képviseli a könyv ünnepén a jugoszláviai magyar nyelvű irodalmat. Az újvidékiek kiadásában juthatnak a vásárlók j például Maugham örök szol- 1 gaság című regényéhez, s ők adták ki — világviszonylatban elképesztő példányszám- ban! — a Forsyte Saga két kötetét. Beszélgettünk Farkas Nándorral, a Fórum vezérigazgatójával, aki néhány napra hazáinkba látogatott, kíváncsian kiadványaik fogadtatására. — Negyedik alkalommal szerepelünk a magyarországi könyvhéten, s hiába emeljük a példányszámot, egyes munkák már az első napon elfogytak most is. Ilyen Dér dokumentumregénye, a Fecskelány, továbbá Laták István verseskönyve, a Földi bodza, s a jugoszláviai magyar irodalom még jó néhány dokumentuma. Nagyon érdekes és néhol vitára ingerlő megállapításokat tartalmazó új kiadványunk a Hazavezérlő csillagok című kötet, amely kitűnő költőnk, Fehér Ferenc útijegyzeteit gyűjti egybe — mondotta a vezérigazgató. Majd arról nyújtott tájékoztatást, hogy vállalatuk miként igyekszik elősegíteni a magyar nyelvű irodalom továbbélését, fejlődését. — Megfelelő anyagi alap birtokában, sorozatban pályázatot írtunk ki, meghívásos alapon! Három éve regénypályázattal kezdtük, a következő évben ifjúsági könyvekkel, tavaly pedig drámákkal folytattuk. Az idén kilenc vajdasági írónkat történelmi művek írására ösztönöztük, s mind a kilenc elfogadta a meghívást Megtudtuk még, hogy Deák Ferenc személyében robosztus drámaíró tehetség tűnt fel a vajdasági irodalomban. Tavaly Áfonyák című színműve vitte el a pálmát a jugoszláv színházak fesztiválján. S legfrisebb műve, melyet éppen a Fórum pályázata dobott felszínre, idén is szerepléshez juttatja az írót a Sterija-játéko- kan. Moldvay Győző A né megfogta a fejem, aztán beletúrt a hajamba. Ujjal úgy játszottak fürtjeimmel, mint romantikus regényének várúmői játszadoztak lehullt fejű lovagjaik bodor szakállhullámaival. Fogta a fejem, kicsit távol tartotta a megáét, miközben értően végigkúszott pillantása az arcomon, fürtjeimen, a tarkóm vonalán, hogy megpezsdült bennem a férfivér. Aztán puha Ujjaival, lassan, óvatosan keblei felé fordította a fejem, a rajta lévő ajakkal együtt... — Kész. Szép is lett, ugye, kedves vendég úr? — mondta a fodrászkisasszony, majd hozzátette: —- Kérem a következőt! S mire hátranéztem, táncos, puha ujjal, egy kopasz pali tarkóján keresték a rejtett hullámokat. íme, egy szerelmi tragédia hajfürtökben elbeszélve. (-ó) Szabó Anna Konc Erzsébet Rád os Péter VÁLASZÚTON Közel százhatvan hallgató szerez diplomát az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán. Még egy erőpróba előttük: államvizsgázniuk kell; ám a legnehezebb kérdésben már döntöttek: munkahelyet választottak, állást pályáztak; próbálva egyeztetni a lehetőségeket dédelgetett vágyaikkal. Vajon sikerült-e? Dr. Nagy József, a főiskola főigazgató-helyettese így informál a lehetőségekről: — A megyék és járások közel ezer állást hirdettek, jóval többet, mint a korábbi években. Nem lehet panaszkodni a szűkös választék miatt; az is örvendetes, hogy kedvező az ajánlatok jó része. A pályakezdő kollégákat falun általában két- szoba-összkomfortos szolgálati lakás várja, az egyedülállókat majd mindenütt szolgálati szoba, így nem kell aggódniuk a magas albérleti költségek miatt. — Városi állások? — Elég szép számmal akadnak: MTH-intézetek és középiskolás kollégiumok várnak tőlünk nevelőket, tanárokat. Még budapesti állások is vannak orosz, ének és testnevelő szakosok részére. — A hallgatók közel harmincöt százaléka hevesi. Elég állás várja őket aszű- kebb pátriában? — Elhelyezési körzetünkhöz hat megye — Heves, Borsod, Nógrád, Pest, Komárom és Szolnok — tartozik. Legkevesebb állást Heves megye hirdetett, mindössze huszonnyolcat. Sok a képesítés nélküli nevelő, akiknek zöme már végzi a főiskolát. — Minden hallgató pályázott? — Mintegy hetven százalék, a többiek várják a második menetet, az újabb pályázati lehetőségeket, vagy személyesen tárgyalták a művelődésügyi osztályokkal. Szabó Anna Veszprém megyéből, Balatonhenyéről jött a főiskolára, biológia— mezőgazdasági ismeretek szakra. Rögös utat járt meg, amíg eljutott a főiskola kapujáig: — Mezőgazdasági technikumban érettségiztem, majd elmentem képesítés nélküli nevelőnek, hat évig tanítottam Mindszentkálán. Közben jelentkeztem Pécsre, földrajz-biológia szakra, de csak egy évet végeztem el, mert rájöttem, hogy , értékes diplomát csak nappali tagozaton lehet szerezni, s huszonhét évesen eljöttem ismét diáknak. — Tervei? — Szerettem volna visz- szamenni Veszprém megyébe, de nem volt hely egyetlen iskolában sem. — A legújabb ajánlat? — Gyöngyösre hívnak városi úttörőtitkárnak, szeretem a mozgalmi munkát, szívesen vállalom. Ameny- nyiben lakást kapok, idős szüléimét is magammal hozom. Még egy kívánságom van: néhány órában szeretnék tanítani hetente, mert hivatásomnak érzem a pedagóguspályát, s meglehetősen sokat áldoztam érte. Tar Katalin vezetőjével, s 5 közölte* hogy szerződéssel alkalmaznak. — Távlatilag hogyan képzeli jövőjét? — ügy gondolom, egykét év múlva csak sikerül valamelyik Gyöngyös környéki faluban elhelyezkednem. Akadnak olyan hallgatók is, akik húzódoznak a falusi élettől, mint Rados Péter: — Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemre jelentkeztem magyar—orosz szakra, mivel nem vettek fel, így kerültem Egerbe. Mint budapesti, mindenképpen a fővárosban szeretnék dolgozni, meg is pályáztam a VII. kerületben egy állást, úgy hiszem, sikerül. A menyasszonyom is utánam jönne, majd levelezőn fejezi be tanulmányait, csak sikerül számára is valamelyik napköziben helyet szereznem. Számomra a vidék, a falu kuriózum, ismeretlen, kizárólag Pesten tudom elképzelni életemet, elvégzem az egyetemet vagy jogi diplomát szerzek még. Mi lesz, ha más nyeri el az állást? Nem tudom, erre nem gondoltam. A Heves megyei Tar Katalin is a szűkebb pátriában akar tanítani, akárcsak kolléganője. Pályázni ő sem pályázott, mert nem volt mit. A szerencse mégis társául szegődött: XXVI. Marcot és Fleurot-t a római repülőtéren az olasz fő- kapitányság kábítószer-ügyosztályának főfelügyelője, a két francia detektív régi barátja és kollégája, Luigi várta. A jól megtermett, erősen tokásodó főfelügyelő, akit Marc és Fleurot a régi barátnak kijáró bizalmas hangon szólított. rácáfolt hagyományos bőbeszédűségére s még az ellen is tiltakozott, hogy a repülőtéri büfében Marc kedvenc szenvedélyének, egy csésze feketekávénak hódoljon. — Most sietni kell — hajtogatta Luigi. 1971. jurűus 3., csütörtök — Olyan fontos? — kérdezte bánatos sóhajjal Marc, miközben megadta magát sorsának, melyet ezúttal Luigi képviselt. Marc szerint ugyanis ebben a szakmában semmi sem következhetett be oly váratlanul, hogy egy csésze kávé felhör- pintésére ne maradna idő Hannincéves rendőri tapasztalata volt ez és kedvenc vesszőparipája. Az ötvenedik évét taposó római főfelügyelő ezúttal rácáfolt Marc elméletére. Meg is indokolta : — Ha érdekel — mondta vontatottan — a nápolyi gépről alig másfél órával ezelőtt ugyanitt szállt le Frank Coppola é- “gy Maria Bel’.oni nevű ifjú hölgy.. — No. nézd a vén csibészét! ... -Maholnap hetvenéves lesz és még mindig gáláns kalandokra kész? — Marc, ezúttal ez nem tréfa. És Coppola mostanában nem ok nélkül és nem szerelmi célból utazgat ifjú hölgyekkel. — Jó, jó. Nem kell nekem Coppola urat bemutatni. Jobban ismerem a nacioná- léját, mint az apámét, született 1893-bam Palermóban. Szülei hétéves korában vándorolnak ki Chicagóba. Tizenöt éves, amikor gyilkosság vádjával letartóztatják, de nincs tanú, aki a vádat bizonyítaná ... Később a nagy Al-hoz, Capone úrhoz csatlakozik. Tagja a szesz- csempészek trösztjének, a Big Sevennek, a Hét Nagynak. A 20-as évek közepéit Lucianóval társul. Nagy ötlete a Las Vegas-i játékvá- ros. Háromszor kerül bíróság elé. A vád: kábítószer- csempészés, gyilkosság és adócsalás. Végül is az utóbbi miatt tizenkét évi börtönre Ítélik. 1950-ben szabadul és kitelepítik az Egyesült Államokból. Azóta Róma közelében egy ötven- hektáros birtokot vásárolt, kastéllyal együtt, többszörös milliomos. A keresztény segélyszervek bőkezű adakozója. a felső tízezer tagja. Miniszterek, képviselők, grófok, selyemfiúk és kurtizánok barátja, uzsorása. Lányát egy monarchista képviselő vette nőül... mit akartok még? — zsörtölődött Marc. — Es ezért nem ihattam meg a kávémat?! — Ördögöt... várd ki a végét! — mtette kolléga1'-'1 és ba’ú'.j... lü'clcm/e Lel miközben szédületes tempóval hajtott keresztül a Tevere híd ján, az Ada-laki park irányába. — A lány pedig nem más, mint axrnak a dr. Bertinek a magántit- kámője, aki a Hotel Európa személyzete szerint circa öt hónapja közlekedik azzal a KZ 181700 Milano rendszámú fekete Lanciával, amit állítólag ti olyan nagyon kerestek ... — A Krisztusát! — és Marc izgalmában dobott egyet magán. — Hé! — ne bomolj! Nem szeretnék a mellvédről a Teverébe ugratni... — mordult Luigi, miközben majdnem nekiszaladt a második sávon vele párhuzamosan haladó autóbusznak. — Óriási, pajtás, óriási! — lelkendezett Marc — de ki ez a Berti, hogy a titkárnőjét ilyen jelentős fickó fuvarozza, mint ez a Coppola — töprengett Marc és hüvelykujját rágicsálta. — Ezt mi se tudjuk. Egyelőre nem találtunk semmi nyomot A bűnügyi nyilvántartó nem ismeri dr. Bertit. Legalább is ezen a néven ismeretlen. A szálló portása szerint komoly megjelenésű, jól szituált, zömök, jó ötvenes férfi és nagyiparos. Hogy hol? Azt a portás sem tudta megmondani, holott hat éve ismeri már. Azóta lakik ez a doktor Berti a Hotel Európában. Ellenben nagy kujon lehet, mert állandóan öt-hat csinos barátnőt tart. A jelel, szerint Maria Belloni az első számú ba-átnő. ugyanis évek óta egyedül ez a lány lakik állandóan dr. Berta közelében. (Folytatjuk.) Koch Erzsébet városi, Gyöngyösön született, ott is érettségizett. — Vissza a városba? — Nincs ilyen kikötésem, amikor a főiskolára jelentkeztem, tudtam, hogy elsősor oan a falu vár bennünket. Ügy terveztem, hogy a gyöngyösi járásban helyezkedem majd el. — Miért múlt időben beszél? — Sajnos, a terv csak terv maradt, a járás összesen három tanári állást hirdetett, s azok közül egy sem az én szakpárosításom. — Esetleg a megyében... — Két földrajz—testnevelés szakos állást hirdettek, s akadtak rá pályázók. Sajnos, nekem pillanatnyilag nincs helyem, nem is pályáztam. — Hol kezd szeptemberben? — Valószínűleg Abasáron, a napokban beszéltem a járatú művalgdgsHgyt osztály — Szerződéssel alkalmaznak Gyöngyösön, a III. számú Általános Iskolában. Igaz, ez csak egy évre biztosíték, a semminél mégis több, hiszen pillanatnyi gondjaim megoldódnak. — Ki segített? — Korábban mint képesítés nélküli tanítottam egy évig Gyöngyösön, akkor elégedettek voltak munkámmal, ennek köszönhetem, hogy felajánlották a szerződést. — Ha jövőre falura kell menni? — Szívesen vállalom, csak szaktárgyaim taníthassam. Egyetlen kikötésem van: a megyében akarok maradni; természetesen hegyvidéken; hiszen annyira megszoktam már, hogy nem tudnám el-j viselni az alföldet. ., Négy évvel ezelőtt hivatást választottak. Most, amikor válaszúton állnak, elsősorban falura hívják őket magasabb kezdőfizetéssel, letelepedési segéllyel, szolgálati lakással; gyermekeket kellene magasabb színvonalon, eredményesebben oktatni—nevelni, fellendíteni a falusi' kulturális élétet. Vajon most a válaszúton hányán hallják meg a hivó szót? Pécsi Istváa
