Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
Váltósnak uruk MILYEN ÁRVÁLTOZÁSRA gondol a fogyasztó? Olyanra, hogy ő rosszul járt, éppen az lett drágább, amire neki szüksége van és pontosan akkor, amikor ő vásárolni akar. Kétségtelen, a piacon sokat kérnek a zöldborsóért, a paprikáért és a paradicsomért. Viszont a termelő nem sokallja. Azt mondja, hogy a melegággyal sok munka van, sokat kell locsolni és kevés primőr terem. Nyilvánvaló, bogy más a termelő és más a fogyasztó érdeke. De mostanában mintha többet panaszkodnának, gyakran halljuk, hogy az állam miért nem szabja meg az árakat, s büntessék meg azt, aki a hatósági árnál többet kér. A felszabadulástól eltelt két évtized alatt az árak ritkán és nem nagy mértékben változtak és én még emlékszem arra az időre, amikor hivatalosan megszabták; hogy a termelő vagy a kofa mennyiért adhatja áruját, hivatásos és társadalmi ellenőrök járták a piacot Mi volt az eredmény? Átmenetileg és kis mértékben sikerült az árakat lenyomni, de elvettük a termelők kedvét kevesebb lett az áru, de annál jobban virágzott a feketepiac. Az Siam beavatkozhat, olcsóbban adhatja az alapvető élelmiszereket és az iparcikkeket de a termelési költség és a szabott ár közötti különbséget fedeznie kell, s az állami támogatást így vagy úgy, de a fogyasztók fizetik. Mégis, sokan azt mondják: a mum- kásembemek, a bérből és a fizetésből élőknek jobb volt az, hogy nem változtak az árak, a cipőért ruháért az egyik üzletben ugyanannyit kértek mint a másikban. Kétségtelen, ebben van igazság. A több mint két évtizedes szokástól nehezen tudunk eltérni. Régi árrendszerünk viszont 1966—67-re korszerűtlenné vált nem tudta közvetíteni a gazdabízható és ellenőrzött adatok szerint a ruházati cikkek ára 1968-hoz viszonyítva 1969-ben 3,3 százalékkal, a vegyesipari cikkek ára 1,6 százalékkal emelkedett. Miért mutatkozik eltérés a szóbeszéd és a tényleges árak között? Azért, mert az árcsökkenéseket hamar elfelejtjük. erről nem beszélünk. A negyedik ötéves terv évi két százalék körüli áremelkedéssel számol. Átlagosan ennél többel emelkednek a bérek. Természetesen kívánatos lenne, ha az árak a tervezettnél kisebb mértékben, a jövedelmek pedig nagyobb arányban növekednének. De ezt nem elég óhajtani, jobban, hatékonyabban kell dolgozná TAPASZTALATBÓL TUDJUK, hogy a termelő kevesli, a fogyasztó sokallja az árat. Mitől függ, milyen legyen az ár? Az ár az értéktől függ, a szocialista gazdálkodás körülményei között is az érték az ár alapja. Az érték a termék előállításához társadalmilag szükséges munkaráfordítással egyenlő. Ebből következik, hogy az árak nem az állami intézkedésektől függenek, az állami áreltérítés nem lehet szabály, nem lehet állandó, inkább átmeneti, ideiglenes intézkedés. Ha az árakkal baj van, akkor vagy eltérnek az értéktől, vagy az értéktermelő munka hatékonyságával van baj. Tehát nem az állami intézkedésektől, hanem főleg munkánk hatékonyságától függ, hogy elegendő és olcsó áru legyen. Vajon nálunk az árrendszerrel, vagy inkább az áraikat befolyásoló vállalatokkal van baj? A Ravii régi nagykereskedői áron adta el zsebrádió-készletének nagy részét. Tavaly a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat fürdőruha-készletének 80 százalékát átadta a kiskereskedelemnek, majd a Ravil és a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat leszállította megmaradt árukészletének árát. Mindezt hirdették, nagy propagandát csaptak, de a kiskereskedelem és a vásárlók úgy érezték, hogy becsapták őket. Az időszakos, árengedményes árusítás egyre inkább ritka és a kisemberek azt mondják, hogy a jogtalan áremelésekből visszaadnak valamit. Február végén a kormány és a SZOT vezetői megállapították, hogy a fogyasztói árak nem mindig és nem minden tekintetben az életszínvonal emelésének megfelelően alakultak. Az árakat indokolt esetben vál- toztani kell. Ha a kormány határozott el egyes árakra vonatkozólag áremelést, akikor vagy más árak csökkentek, vagy a jövedelmek növekedtek. Ezek a közgazdaságilag megalapozott ár- intézkedések általában nem csökkentették a dolgozók életszínvonalát és a termelés-fogyasztás jobb összhangját szolgálták. Viszont egyes iparágak és vállalatok — főleg a szabadáras kategóriáknál — indokolatlan áremeléseket határoztak el. Ezeknek nemigen volt ellentételük, éppen azért a fogyasztók látták kárát A GAZDASÁGI REFORMMAL és az árakkal lehet visszaélni. De a közösség zsebére senki sé üzérkedhessen. A rendeletek betartásáért a vállalatok vezetői anyagilag, erkölcsileg és politikailag felelősek. A törvénysértőkkel szemben az eddiginél határozottabban kell fellépni. I>r. Fazekas László Uj szezon nyitánya a Hatvani Konzervgyárban Dolgozik a borsót eldolgozó „vonal”. (Foto; Kiss Béla) □ ZAGYVASZÁNTÓ KÜLDTE AZ ELSŐ IDEI BORSÓT □ TOVÁBBI GÉPESÍTÉS A HÜVELYESEK BETAKARÍTÁSÁNÁL □ NYOLCEZER VAGON NYERSANYAGOT VÁRNAK AZ IDÉN Hagyományszerűen a borsó indította az idén is az úi szezont a Hatvani Konzervgyárban. Mint Rákóczi hajóstól, a gyár termeltetési osztályvezetőjétől megtudtuk: a terményből Zagyva- szántó közös gazdasága küldte az első szállítmányt a hét elején, kevéssel megelőzve a hevesi Rákóczi és az ecsédi Egyetértés Tsz-ek küldeményeit. Összesen egy vagon szemes borsó feldolgozásával kezdődött a „kampány”, kél héttel korábban, mint tavaly. Az említett községeken kívül keddtől Nagykökényesen. Nagygomiboson, Szurdökpüs- pökin, Tóalmáson is dolgoznak a borsócséplők, a hét folyamán másutt újabbak állnak munkába, s így június 5-re a tervezett harmincegy közül már harminc gép segítségére számíthatnak a határban, az üzemiben. A május végi eső úgyszólván „az utolsó percben” jött, s örömet okozott a későbbi is, mert a csapadékos, párás idő kedvez a borsónak, jóval több termést eredményezhet, mint pár nappal ezelőtt becsülték. 520—530 vagon szemet is várhatnak így. ami azt jeleníti, hogy jóval túlteljesítik az ez évi programot. A múlt esztendeinél jobb termést ígérő borsót — a „menetrend” szerint — a zöldbab követi. Betakarítása közismerten hasonlóan kézimunka-igényes, mint a borsóé, ezért az idén ennek a feladatnak a végzésénél is megpróbálnak előbbre lépni. Nemrég vásároltak három holland gyártmányú Plőger babszedő gépet, amelyek a későbbiekben a zagyvaszántói Aranykalász, a hatvani Lenin Termelőszövetkezetekben, illetve a Hevesi Állami Gazdaságban állnak „csatasorba”. Ez a folytatás, ami után a jövőben egyre fokozódó gépesítés következik. A zöldbab után az uborka, a paradicsom, a paprika jön. A paradicsomnál biztató a javulás, sokat sejtet a csá- nyi, különösein pedig a hor- ti gépi vetés, ez utóbbi helyen a holland készítésű granulátumok földbe juttatása. Az egyébként magyar pa- radicsommagból gyártott granulátum ugyanis a szükséges gyomirtószert és a kellő tápanyag egy részét is tartalmazza, miáltal ideális környezetet teremt a növénynek. Nem beszélve arról, hogy a sörétszerűvé képzett magok alkalmazásával mintegy felére csökken a termel- tetési munka. Megnyugtató, hogy jól sikerült a paprika palántázása, megfelelő a „beállóttság”. Ha mindéhez jól végzett növényvédelem is társul, talán nem lesz baj a zöld és Pritamin paprikával sem. A konzervgyári készáruknál — ez is régi hagyomány —, a zakuszka zárja a sort, s ahogy értesültünk: ennék alapanyagai is biztosítva látszanak. Egyébként az összesen 11 ezer katasztrális holdnyi földterületről — a gyár körzetéből —, nyolcezer vagon nyersanyagot várnak a Hatvani Konzervgyárban, ahol lényegében a tavalyival azonos, 4600 vagomos mennyiségben szeretnének készárut előállítani, s útnak indítani a fogyasztókhoz. (gyóni) MEGVÉNÍTETT FALU... sagpolitíkai célokat, rosszul informálta és rosszul szolgálta a termelést, a fogyasztást és az áruforgalmat. Helytelen árrendszerünkből termelési, ellátási problémák származtak, szinte állandósult az áruhiány. Nekünk, fogyasztóknak mi előnyösebb? A szerény áremelkedés, vagy az örökös áruhiány? A PIACON és az üzletekben legyen áru, ez elsődleges követelmény. De azért az árak ne nagyon emelkedjenek! Ha sok az áru, vagy legalábbis a kereslettel egyensúlyban van, akkor a piac törvényei szerint az árak aligha emelkednek. Az utóbbi egy-két évben hogyan változtak az árak? Erről különböző, sőt. egymásnak ellentmondó véleményeket hallunk. Aki építkezik, az panaszkodik, hogy drága lett a zár és az épületszerelési cikk, drágább lett a zománcfesték és a függöny. Igazuk van, ezek a cikkek valóban drágultak. Joggal bosszankodunk, amikor egyik napról a másikra drágább lett a bors, a majoránna és a cipőfűző. Igen, joggal bosszankodtunk, mert a kellemetlen meglepetést senki sem szereti. Vajon mennyi borsot, majoránnát es cipőfűzőt vásárolunk és hány forintot költünk életünk során ajtózárra, zománcfestékre és függönyre? . Amikor az új árakról először hallottunk, egyesek azt rebesgették, hogy drágább lesz a kenyér, a liszt és a zsír. Nem lett drágább. Mások inflációt emlegettek. Nem lett infláció. Sokan vitatkoznak, hogy egyes ruházati vagy iparcikkek i jnennyivel drágultak. MegKiettős arcát mutatja a táj a Mátra déli lejtői alatt, Visontán. A korszerű és legfejlettebb ipari technika, a bánya, az erőmű, s a lakótelepi szállodaváros mellett ott van az öreg, a tegnapi falu. Ott van tomácos, cserepes nagy házaival, napszítta, megfakult tetőkikel, szalmar- és nádsüvegekkel, időtől-füsttől feketén. Visonta házainak több mint húsz százaléka zsúptetős. Bármelyik jó lenne múzeumnak, mutogatni az idegeneknek, nézzétek, emberek, így élt itt a föld népe sok emberöltőn át. Ám a házakban most is emberek élnek, laknak. Ha az alkony ráhajlik a falura, s permetél az este, az aszúsodó zsúptetők alól petróleum- lámpa világánál száll fel a készülő vacsora szétterjedő füstje. Visonta érintetlen mozdulatlanság, még beárnyékolja a megparancsolt gondozatlanság és nemtörődömség. Megrekedt az idő... Hát éve írt riportot olvasok, szembesítem az akkori hangoskodó hurrázást az idő beigazolta tényekkel, Visonta mai valóságával. A riport summája, hogy 96 millió tonna szén rejtekezik a földben, sekély mélységben; a gazdag szénmező Visonta ijlatt is áthúzódik, s ezért a község lakóit el kell költöztetni. A riport meggyőző érveket sorol, menynyire megéri kibányászni a szenet, még a falu átköltöztetése árán is. És hadd idézzek most már a riportból: „Modern, új, szocialista falu lesz Halmajugra határában. A modern építészeti technika legújabb előírásai szerint épül. Először a községbe vezető utat készítik el. Azután vízvezetéket szerelnek, csatornáznak, és legutoljára látnak neki az építkezésnek. Az öneg Visontán senkinek sem kell törnie a fejét azon, hogy mi lesz vele, hová költözzék. A legelső öreg ház lebontása előtt két esztendővel már készen áll az új,, szocialista falu ..„Visonta község lakott területén legfeljebb 1970-ben... kezdik bányászni a szenet. Addig a község békén élheti eddigi, megszokott életét.” És Visontán megrekedt az idő. Építési tilalmat rendeltek el még 1960-ban. Az embereknek megtiltották, hogy házaikat rendbehozzák, csinosítsák. Még disznóólakat se építhettek. Visontán konzerválták a múltat. Hiába akarták az emberek, hogy minden legyen, s hogy jobb, korszerűbb legyen — nem lehetett. A mindennapi, alapvető szükségletek kielégítéséről sem gondoskodtak a faluban. Kilométereket autóbuszozhattak, ha élelmiszert akartak vásárolni. Az ócska, szűk boltot nem renoválhatták, nem bővíthették. „Majd Űj-Visontán!” — ezt kapták minden panaszra gyógyírként, tíz éven át- És az öreg Visonta tovább vénült, elvadulná, elhanyagolttá lett minden a faluban. Uj-Visonta pedig nem lesz ! ? Nem lett modern, új, szocialista falu Halmajugra határában. Nem építettek utat, nem szereltek vízvezetékét, nem csatornáztuk. Nembontották le a „legelső öregházat”. És 1970-ben nem kezdték meg a szén kibányászá- sát Visonta lakott területe alatt. Nem kezdték meg és soha nem is fogják megkezdeni. Mert ... nem éri meg a súlyos több száz milliós költséget a falu áttelepítése! De kanyarodjunk ittvisz- sza az írás elején emlegetett riporthoz. Egy sámán arcú vén paraszt, kinek „a kedve is fekete” volt, keserűen arról panaszkodott, hogy elpusztítják a falut. A panaszkodó öreggel a riport szerzője mérnököt állít szembe. Tőle kérdezte: „Elpusztítják-e hát valóban?” S a mérnök határozottan válaszol: „Nem, mi öt évre előre látunk.” Nagyon rosszul i láttak előre. S tíz évnek kellett eltelnie, hogy ezt észrevegyék, hogy az elképzeléseket a realitás talaján mérlegelték. A gyöngyösi járás 25 éves fejlődését bemutató dokumentatív kiadvány (Gyöngyös. 1970. Mátra Múzeum. — Múzeumi Füzetek 11.) még most sem veszi észre, menynyire más a valóság Visontán, hogy mennyire visszavetette az eltelt tíz év a falut. Azt olvashatni ugyanis a kiadványban, hogy óriási változások történtek a községben. Semmi sem történt! „Meg kell fiatalodnunk !" Tíz év alatt nagyon megvénült a falu. És közben az emberek nehezen éltek, keveset örültek. S elmenekültek, más helyen telepedtek le majd kétesen. Kamarás hajóssal, a vi- sontai tanács titkárával is arról beszélgetünk, mennyi megrázkódtatást, mennyi bizonytalanságot hozott községünkre a tíz évig tartó ti- lalmazás. S milyen emberfeletti munka, mennyi áldozat és költség kell, hogy utolérjék vagy legalább megközelítsék szomszédaikat. — Meg kell fiatalodnunk — mondja. — A bizonytalanság azonban lassan múlik el az emberekből. Csak a múlt évben mertek hozzáfogni új házak építéséhez. Tizenöt-húsz házat felépítettek. ötven család bevezettette lakásába a vizet, fürdőszobát létesített és sokan hozzáfogtak hogy új kerítést építsenek. Ezek na- gyon-nagy dolgok nálunk. — Milyen tervek, elképzelések vannak a falu megfiatalítására? — A LAKÓTERV részletes rendezési tervet készít. Ez a terv alaposan megbolygatja a falut. Más lesz az útvezetés, 200—230 házat szanálunk, s új faluközpontot alakítunk ki, városias jellegű emeletes épületekkel, ahol a közintézmények kapnak helyet. A részletes rendezési terv 15 évre készül. Terveznek új óvodát, bölcsődét, nyolc tantermes új iskolát, 220 férőhelyes művelődési házat. S a kereskedelmi ellátás megjavítására felépítenek egy korszerű ABC-áruházat is. Összefogással lépnek előbbre Ä megvémtett faluban któuwaks éitíxcí nem lehetett beszélni. Múlt év őszén azonban megpezsdült valami. Többen látogatják a könyvtárat: a 4200 kötetet a falu lakosságának 25 százaléka olvassa. Van 25 tagú menyecske kórusuk, irodalmi színpaduk, tánccsoportjuk, zenekaruk. — Mindezt a Reménység Tsz-nek köszönhetjük — mondja Kamarás Lajos. — Visontán a közös gazdaság a kultúra, a művelődés mecénása. A szövetkezet vett hangszereket a zenekarnak 20 000 forintért. Hetvenezer forintért vettek ruhát a menyecskekórus tagjainak. És évente 20—25 000 forintot áldoznak a klubház működtetésére, ahol televízió, folyóiratok, újságok, s különböző játékok várják a fiatalokat. És nemcsak a falu művelődésére áldoznak készséggel jövedelmükből, de vállalták, hogy saját erejükből 200 000 forintos költséggel utat is építenek a község belterületén. — Majd kétszázan itthagyták a falut. Ezután biztosan nem lesz ilyen menekülés, csak kezdjünk hozzá a község rendezéséhez ... Az aszúsodó zsúptetős házakat figyelem. Roskadtan, vénülten állanak. Mintha dacolni kívánnának az idő múlásával, a változó új élet ellenére is. Pataky Dezső ttmultSa A &n, turnus 3.» csütörtök
