Népújság, 1971. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
I 1 Se «gyík üzemben mind több WEmkásp^ Jelentkezett a munkaügyi os közölve, hogy kilép, mert eiueiyezési lehetőség híján nem tudja másképp gyermekeit :nevelni. Egy másik üzemben sorozatosan balesetet okozott az udvaron fölhalmozott anyagtömeg. Harmadik helyen az adott gondot, hogy ha a dolgozók egy pohár gyümölcslevet akartak inni, vagy egy falatot «sind munkaidő alatt, valakit ^illegálisan” kellett kiküldeniük az üzletbe. Azóta már az első üzem hozzájárul a tanácsi óvoda fenntartásához, s a kilépni szándékozó anyák a helyükön maradtak. A második üzem udvarárt helyreállt a rand, s a harmadik helyein büfét nyitották. Látszatra különböző ügyek, a hasonlóság csupán annyi; hogy mindhárom esetben a szakszervezet intézkedett. Megtágyalták az igazgatóval és az üzem más, illetékes vezetőivel a dolgozók gondjait, s megtalálták rá a módot — és az anyagi keretet —, hogy a jogos kívánságok teljesüljeinek. Az idézett esetek úgynevezett kis ügyek, a kívülálló számára nem sokat mondanak. Annál többet azoknak, akiket közvetlenül érintenék. A szakszervezetek feladata pedig éppen az, hogy egyeztessék a társadalom, a szűkebb közösség és az egyén érdekeit, s úgy dolgozzanak, hogy mindháxrnan egyszerre ■tudják szolgálni. Ez így, együtt nehéz feladat. Hiszen az egyes ember' pillanatnyi érdeke nemegyszer ütközik a műhely, az üzem, a vállalat tényleges vagy vélt érdekével, s az utóbbi — éppen mostanában sok példát lehet idézni rá — a népgazdaság érdekével. IP1 " 1 a r I j Lilvillirv lUHluo2KOUYUf érdekünket védve Némely üzem gazdasági vezetőd például igyekeznek minél drágábban eladni áruikat, egyszerűen abból a meggondolásból, hogy így nagyobb lesz a nyereség. Az ilyen üzem dolgozója látszólag jól jár ezzel, hiszen nyereségrészesedés-osztáskor az ő borítékjában is több lesz. De mert más üzemben is akadnak, akik hasonlóképpen vélekednek, mire a nagyobb nyereségrészesedéssel vásárolni indul, kénytelen belátni, hogy nem is járt olyan jól. Ami pedig a népgazdasági érdeket illeti, az indokolatlan áremelések, amelyek mögött sem új gyártmány, sem új technológia, műszaki fejlesztés nem áll —, az egész ország számára is csak térhet, nehézségeket okoznak. Mit tehet ilyen esetben a szakszervezet? Fel kell lépnie az üzemen belül az indokolatlan árnövelés ellen, s ha ez nem elég, iparági szinten is bele kell — mert törvény szerint is bele lehet — szólnia a dolgok alakulásába. Joga és kötelessége a szakszervezetnek — és nemcsak a SZOT- nak, vagy az iparági szakszervezet országos központjának, hanem az üzemi szakszervezeti bizottságnak, sőt mind a 200 ezer, néhány hónapja választott szakszervezett bizalminak is, — hogy hallassa szavát valamennyi lényeges, a munkahelyet és az ott dolgozókat érintő kérdésben. „Az üzemi demokrácia a szocialista demokráciának nemcsak szerves része, hanem érvényesülésének, kibontakoztatásának alapja is. A szocialista demokrácia ott kezdődik, hogy a dolgozóknak jogvk és lehetőségük van beleszólni a munkahelyi problémák eldöntésébe, részt vehetnek saját létfeltételeik alakításában” — hangsúlyozta a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusán Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Természetesen a szakszervezetnek megvannak a „hagyományos” feladataik is az érdekvédelemben. A magyar szakszervezetek régi hagyománya, hogy fellép a dolgozók vécéimében akkor is, amikor akár elbocsátásról, kényszerű kilépésről van szó. A régi dolgozókra, a törzs- gárda-tagokra különösen nagy figyelmet kell fordítania, hiszen. — nem is ritkán — megtörténik, hogy igazuk tudatában éppen ezek az emberek emelik fel a szavukat valamilyen kérdésben, s ha hiába keresik igazukat, sértődötten kikérik munkakönyvüket. A szakszervezetnek kell arról is gondoskodniuk, hogy a jó szakemberek, törasgárda- és szocialista brigádtagok fokozott megbecsülése ne maradjon írott malaszt, s ma még sok helyen bőven van teendőjük ezen a téren is. A Jobb munkakörülmények megteremtését is szorgalmaznia kéE a szakszervezetnek. Továbbra is szakszervezeti feladat a beteg dolgozókról való gondoskodás, s ez nem csupán azt jelenti, hogy az SZTK mechanikusan, kifizeti a betegség idejére a táppénzt. Azt is, hogy a szakszervezet segélyekkel, különböző támogatásokkal áll az önhibáján kívül keveset kereső ember mögé. Gondoskodni, azokról, akik egy egész élet munkája után nyugdíjba vonultak, s elérni, hogy ez ne járjon az illetőnél nagymértékű életszínvonal-csökkenéssel : ügyelni arra, hogy az üzemi étkezés ne váljék „formálissá”, hanem válóban naponta egyszeri, mennyiségileg és minőségileg megfelelő étkezést kapjanak a dolgozók; igazságosan intézni a vállalati és szakszervezeti üdültetést: állandóan szem előtt tartani az óvodai, napközi otthonnal kapcsolatos kérdéseket, segíte- . ni a dolgozó anyákat, hogy nyugod- tabban dolgozhassanak, kellő felügyelet mellett, jó helyen tudják gyermekeiket — még felsorolásként is soknak látszik mindez. Pedig csupán a szakszervezeti feladatok egy része. A dolgozóknak joguk van ahhoz, hogy a legszélesebb körben beleszóljanak munkahelyi ügyeikbe. Ez azonban nemcsak jog, — kötelesség is. S ha vannak — mert valósban vannak — ma még panaszok, kifogások amiatt, hogy a szakszervezetek nem látták el maradéktalanul érdekvédelmi feladataikat ezen csak egy módon lehet segíteni: minél többen vállalják a szak- szervezeti munkát Társadalmi, munkahelyi és egyéni érdekekből. VÄRKONTI ENDRE Nem kell a gép? Egy szokatlan ellenállás története a gyöngyösi gyárból, amely az emberiség „kudarcával' végződött Ha az embereken múlott volna, akkor a gyöngyösi téglagyárba nem engedtek volna be gépeket Alig hihető el ez a summázó mondat Akaratlanul a géprombolók jutnak az eszembe, amikor a téglagyáriakra gondolok. De hát a két eseményt szabad-e párhuzamba hozni egymással? Mikor történt az egyik és mikor a másik? Utóvégre ma már a technika a mindennapjaink nélkülözhetetlen alkotórésze! Micsoda ellentmondás feszül itt az események hátterében? És miért? m Tíz személyt érintett a gépesítés fokozása a gyöngyösi téglagyárban. Ennyi embertől vette el a munkát néhány új gép. ök voltak azok, akik tiltakoztak a gépek ellen. Közülük három fel is mondott. A többi ugyan elfogadta az új beosztást, de még ma sem tértek napirendre a dolgok alakulása fölött. Nemcsak egymás között emlegetik még mindig, hogy őket tulajdonképpen a. gép túrta ki a helyükből, hanem minden lehetséges fórumon előhozakodnak még ma is bújukkal, bajukkal. m A bányában nem is _____ olyan régen még az ember volt a minden. A téglák nyersanyagát ő termelte ki, ő lapátolta azt a csillékbe, ő irányította a csillék útját, majd döntötte ki a tartalmukat a tölcsérbe, amelyen át jutott az el az őrlőbe. Most egy exkavátor és két dömper végzi el mindezt* Rajtuk három ember. Aki jó pénzért lapátolt éveken át, gyűlölködve nézte a dömpert, amint megtelik az exkavátor markolójából agyaggal. Az ő lapátjára semmi szükség nem volt tovább. Menjen a nyerstéglát leszedni a gépről? Az nőnek való munka, úgy vélte. A kemencéhez berakónak? De amikoréveken át úgy összenőtt a lapáttal! A másik pedig a csillével, vagy a végtelenített szállítókötéllel. Még a havi keresetük sem csökkent volna, magyarázta nekik a gyárvezető, Illés László. A tíz emberből három fordított hátat minden szép szó ellenére. E A gépeket nézték kezdetben min^any- gyjóan. Kárörvendően mosolyogtak, amikor az esőzé- 'sek után a dömperek kereke megpördült a sárban, és a motor felbőgött az erőlködéstől. No, itt vannak a híres gépek! Bezzeg a csillékkel soha sem volt ilyen cirkusz. Még nagyobb volt az örömük amikor az egyik újonnan felvett dömpervezető néhány perccel azután, hogy munkába állt, már fogta is a cókmókját és vissza sem köszönt a kapufélfának. No, ugye, a híres gépek! Néztek össze kaján gyönyörűséggel az egykori agyágbányászok. 4. Húsz ember hiányzik _ ____a gyár fizikai munk ásainak létszámából. Most csak hatvanötén vannak A tervet pedig teljesíteni kell. Tavaly az árvíz miatt még a túlórák számát sem nagyon nézték. Amit csak tudtak, mindent megtettek; A bérek túllépése el is vitte a nyereségüket. Ha nincs a „nagy kalap”, a saját maguk által elért haszonból nem tellett volna részesedésre. Ezért is kellenek a gépek. , Pótolni kell az embert, növelni kell a termelékenységet. A naptár szerinti kötelezettségeiknek éppen a gépek segítségével tudnak megfelelni. Nyerstéglából hatvan-hetvenezer, égetett téglából pedig négyezer a pluszaik. Sokat számit a két szocialista brigád is, az egyik a kemencénél, a mások pedig a műhelyben. Ök lendítik magukkal a többieket is. A műhelyiek ugyan nem szívesen végzik az írásbeli munkát, a naplójuk pa- na. de a vállalásaikat komolyan végzik) Jó pénzt adnak a téglagyáriaknak. De hát a téglák mozgatását nekik kell vé- , gezniük. Hány mázsa súlyt emelnek meg naponta? Ki tudja ezt kiszámítani! Ha könnyíteni akarnánk, akkor csak a teljes automatizálás lenne a megoldás. Ez pedig sok-sok milliót követelne meg. Tervezik, hogy Gyöngyös környékén megépítenek egy korszerű téglagyárat, mert nagy szükség lenne rá. Keresik a helyét, ahol jó minőségű agyagot találnak. De ezt a régebbi gyárat sem szabad leállítani addig, amíg ilyen gondjaink vannak a téglából, mint már évek óta. Győzött a gép. mond____ hatná a felületes sze mlélő. Az embereknek meg keltett hátrálniuk Akinek a büsezkesége, önérzete ezt nem tudta elviselni, más tájakra vándorolt. Győzött az ember: állapítsuk meg a valóságnak megfelelően. Beállította a gépeket a kutyanehéz munka elvégzéséhez, ő maga pedig csinálja azt, amire még nincs meg a gépe. Gondoljuk csak el: a gépet mindig az ember irányítja, és a gép mindig az ember erőfeszítésein köny- nyft. G. Molnár Ferenc fin V-.' Az épülő budavári palota A Budai Várban egyidejűleg folyik a külső és belső építkezés, helyreállítás. A palota kupolájának belsejében állvány erdőt szereltek, s megkezdték a belső burkolást. A termek gipszkazettás álmennyezetet kapnak. Képünkön- az eredeti formájában díszelgő oroszlános kapu. (MTI foto — Barna István felvétele — KS) Egy fala, egy szólás A magyar népi szóláskincsben nagyon jellemzőek és értékesek azok a szólások, szóláshasonlatok, amelyekben egy-egy falu neve is nyelvi szerepet kap. Ilyen jellegű szólások Heves megye faluihoz is kötődnek. Több közülük szélesebb körben is ismert. Vannak azonban olyan változatok, amelyeknek jó részét esetleg csak egy-két falu. lakossága ismeri. A nyelvtudomány kutatóit ezek a szólásformák is nagyon érdeklik. A falú- neveket szerepeltető szólásokban ugyanis egyrészt sok érdekes helyi néprajzi, gazdaságtörténeti, művelődés- történeti és nyelvjárási vonatkozású sajátosság található, másrészt a népi gondolkodásmód fejlődésére s a nép nyelv kifejező erejének érvényesülésére is. forrásértékű adatokat szolgáltatnak. A faluneveket tartalmazó s eredetileg egy-egy község helyi hagyományaihoz, történéseihez kapcsolódó, szólások tervszerű ©hűtését kezdtük meg. Ehhez a gyűjtő, feldolgozó munkához olvasóink segítségét; támogatását is kérjük. írják össze a szűkebb tájak faluihoz kötődő szólásokat, s pontosan gyűjtsék össze azokat az adatokat, amelyek az ilyen jellegű szólások eredetére, népi etimológiájára vonatkozóan nyújtanak tájékoztatást Hogy milyen szólásokra, szóláshasonlatokra gondolunk, az alábbi példatárban közölt szóásváltozatok tájékoztatják olvasóinkat: Kivívta az egri nevet Válogat, mint az egri hívek a templomban. Bánja az egri hóhér. Nem egy nap épült Eger várai. — Szétnéz, mint a pélyi vak Egerben. — Izzad, mint a komiéi halott a túrótól. — Rátartja magát, mint a konu polti kisasszony. — Majd belenő, mint szalóki Szűz Mára. — Olyan vagy, mint Val- kón a senki. — Átlép*mint Vak Jancsi Terpesre. Elkésett, mint az apci tolvaj. — Eled, mint a szűcsi dunna. — Az tenne be, meg a bocsi búcsú. stb. sbb. Tisztelettel kérjük olvasóinkat hogy a szólásokat a szűkebb tájra jellemző táj- nyevi változatokban jegyezzék le, s küldjék el címünkre Egerbe, a főiskola nyelvészeti tanszékére. Abban a reményben, hogy kérésünknek valóban foganatja lesz, előre is megköszönjük kedves olvasóink szíves közreműködését Dr. Bakos József 5. Valamikor a cigányok nevéhez kapcsolódott a téglagyártás. Ma csak azok maradnak meg ennél a nehéz munkánál, akik nem sajnálják az erejüket. A törzsgárda létszáma ötven fő, említi büszkén a gyárvezető. Itt meg sem próbálkoznak a vándormadarak. Az első mondatok után nagyot köszönnek. A kemencéknél a havi háromezer-ötszáz forintot lehet megkeresni, de a gyári átlag is kettőezer-hat- száz. A nyerstéglát elszedő nők bére sem kevesebb a ' kétezer-ötszáznál. Anatol Potemkowski*: A telefon A kagylóban Ismeretlen női hang jelentkezett: — Nagyon sajnálom, de ma nem találkozhatunk. — Bocsánat — mondtam —, ifi valami félreértés lehet... — Nincsen semmiféle félreértés — felelte sietősen a nő. — Ma tényleg nem érek rá! — Ha nem, hát nem! — szóltam egykedvűen. Válaszom meglehetősen ridegnek tűnhetett számára, mert a hangjában árnyalatnyi nyugtalanság rezgeti. — Ne húzza fel az orrát apróságok miatt! — mondta. — Néhány nap múlva felhívom, akkor majd mindent megmagyarázok. — Ebben kételkedem! — válaszoltam. Nagyon valószínűtlennek tetszett számomra, hogy még egy beszélgetés létrejöhet valaha is. De tévedtem. Egy héttel később a nő újból telefonált — Szörnyén kellemetlen — csipogta —, ám úgy alakultak a dolgok, hogy. beszélgetés befejeződött Harmadik hívása kissé meglepett — Olyan csodás volt minden az éjszaka! — búgott ugyanNo lám, tegeződühk! Eszerint a puszta ismeretségen túl már valami több fűz össze berniünket A kővetkező két-három beszélgetés után semmi k&tséi * Lengyel humorista. V—■...most sem toláXJcozhatunk? — kérdeztem rá. — Sajnos, nem — mondta a nő. — De kérem, ne vegye nagyón a szivére! Megígérem neki. hoau mt''"iizöm nvugalmama, s ezzel a az a Jiang a kagylóban. — Ma este azonban nem jöhetek. Nem haragszol? — Nem — feleltem. Válaszom, úgy látszik, megnyugtatta. gém nem maradt eziránt. Csakhogy igen különösek voltak a kapcsolataink: a hölgy csupán akkor hívott fel, ha nem volt ideje randevúzni. A végén már határozzon gesíteni kezdett a dolog. A legutolsó hívása nem kis csodálkozást váltott ki belőlem! — Azonnal szükségem lenne ötezer zlotyra — mondta izgatottan. — Tudnál annyit kölcsönözni? — Természetesen! — kiáltottam a kagylóba igen szívélyesen. — Á legnagyobb örömmel! Boldog vagyok, hogy a segítségedre lehetek! — Tizenöt, perc múlva nálad leszek! ,Jlo, erre befizetek!” — gondoltam, amint letettem a kagylót. Vidáman foglaltam helyet a fotelben, nagyon meg voltam elégedve magammal. „Gyere, ha idétalálsz!” A tizenötödik percben odakint felberregett a csengő... Fordította:: Zahenuzky László \ V
